Kezdett sok lenni mindaz, ami itt körülöttem káosszá generálódott. De az már jobban zavart, hogy kezdtem kapisgálni, a vérnyomásom magasabban lenne, ha... ha nem manipulálnának. Elég hamar átláttam a szitán, hogy Laze cucca már megint alkot, én pedig mást sem utáltam jobban, mint azt, ha valamit anélkül alkalmazott rajtam, hogy én abba belementem volna. Hamarjában a kezeim közé került a grabanca és nem sokat javított a helyzeten az, hogy Miles kiköhögte, mennyire erős a pia.
- Akkor ne igyál belőle, nem szeretném ha fejre állnál, mert a többiek már megtették. - céloztam arra, hogy a nappaliban nagyobb volt a káosz. De Romy is felbukkant a konyhába bekukkantva, kijelölte Lilit főbébicsősznek, rám pedig kérlelően nézett. Igaza volt abban, hogy nem lenne jó, ha ténylegesen eldurranna az agyam nekem is, a szöszkét meg csinosra pofoznám. Így aztán lassan eleresztettem, megigazgatva a felsőjét.
- Csináld vissza amit teremtettél, ez már nem vicces. - néztem szúrósan a szöszire továbbra is. Ha Romy ellép, akkor az azt jelenti, hogy hivatalosan is vége a babazsúrnak. Szóval Freddy. Ha az emlékeim nem csalnak, a legutóbb még ott tévelygett a két srác között, Niel gyaníthatóan élvezte a figyelmet, de mintha az új fiúra figyelt volna jobban. Már a bánat se tudja. De bejött közben az új lány, aki az italok közelébe ment. Mintha ő nem lett volna annyira megtébolyodva. Első gondolatom az volt, hogy azokat a leveket kiöntöm a lefolyóba. De mindet.
- Én a helyedben nem kínálnám körbe. - mintha a falnak beszélnék. Egyre jobban éreztem azt, hogy egy burokban rekedek, amin kívüla többiek úgy viháncolnak, ahogy csak akarnak. Lili kérdésére és egyben kérésére egyből bólintottam. Már megtörtént a szemkotaktus, végre valaki figyelt rám is, én kivételesen nem balhét akartam, csak rendet rakni mielőtt még valami baj miatt raknék helyre valakit.
- Pizza, jó ötlet, jó sok feltéttel, meg valami húsmenteset meg sajtmenteset sem árt hozzá csapni. - gyorsan kapcsoltam most már, Gwen kérdésére egyből helyeslően bólintottam.
- Bocs, nem azt mondtam ne igyatok alkoholosat, de Laze azokba valami durvát kevert és a fél csapat kiütötte magát. - gyorsan vázoltam a helyzetet neki is és Milesnek is, mielőtt még azzal az egy pohárral akadna gondjuk. Tekintetem Laceyre emeltem.
- Kérlek valamit tegyél bele, ami elveszi az alkohol meg ennek a cuccnak az erejét. - nem szoktam kérni, de most kifejezetten erre a lépésre szántam el magam. Laze még mindig a poharát szorongatta, rá is böktem a mutatóujjamma. - És vele kezd. - kifelé indultam a konyhából most már végre, ahol csak Nielt láttam meg és Lilit, Dave és Freddy pedig eltűntek.
Francba.
- Okés te hősök hőse, most magammal viszlek. - ellentmondást nem tűrően nyúltam Niel karjáért és emeltem át a fejem fölött, hogy megemeljem a srácot és kivigyem a konyhába. Kis szerenvsével és ha van valami Lacey tarsolyában, akkor őt is kihozhatnák a detoxból.
- Vele folytasd. - leültettem az egyik székre a srácot.
- Áruld el, Freddy merre indult. - néztem Nielre nyomatékosítva, mit is szeretnék. Aztán amint erre választ kaptam, már el is tökéltem magamban, mit fogok tenni.

Őszintén szólva kicsit belezavarodtam abba, hogy mi is folyik itt. Értem én, hogy a filmezést az a fickó megszakította és nagy eséllyel sokkot kapott a rengeteg ember láttán. De azt hittem ez egy békés, nyugis, filmezős este lesz. Valahol sajnálom is, hogy nem tudtuk végig nézni a filmet. Oké nem volt a világ legjobbika, de azért kíváncsi lettem volna a végére.
Talán ezért i gondoltam azt naivan, hogy miután rendbe szedjük magunkat folytatni fogjuk, de nagyon úgy tűnik, hogy valami más irányba halad ez az este. Azt meg még nem tudom, hogy ez jó vagy sem.
Miután felszeleteltem a gyümölcsöket el is lopok egy karika narancsot, amit jóízűen meg is eszek. Ha már én szeleteltem, akkor csak megérdemlem már.
Aztán jön az az italos incidens. Vagy legalább is én azt hittem, hogy az volt, de végül Lazetől megkapom a választ, ami eléggé ledöbbent engem. Szóval nem akarja, hogy igyak belőle. Csak nekem csinált egy menteset? Ez elég furán hangzik. Egy pillanatra Milesra nézek, majd vissza Lazere, majd le is teszem a poharam. Azt tudom, hogy Romy nem szívlel engem, de azt hittem ő az egyetlen. Akkor nem értem, hogy miért adott nekem is egy virágot… Vagy elrontotta a dolgokat és igazából valami büdöset szeretett volna adna?
-Oki, akkor nem iszok belőle.-Talán tényleg ideje lenne tovább állnom. Amúgy sem terveztem volna sokáig a nyakukon maradni. Most már legalább van némi pénzem is. Csak ki tudok venni egy szobát vagy valami. Kaine hirtelen jelenik meg és szinte a falra keni Lazet. Csak pislogok, hogy mégis mi a franc folyik itt. Nah igen. Kiel rendesen kifejti, ha mással baja van. Az már elég korán kiderült róla, hogy valamiért nem kedveli Lazet. De most eskü én nem értem, hogy mi baj lehet velem, amiért még az alkoholos italból sem kaphatok.
A gondolataimból Crystal zökkent ki. El is mosolyodom felé.
-Laze csinált nektek valami koktélt. Nem rossz, de ő szerinte nagyon ütős.-Válaszolom meg a kérdését, majd inkább a nasikkal foglalkozom tovább.
-Miles segítesz kivinni pár tállal belőle?-Pislogok pók haveromra, miután Lili is ránk „szólt”, hogy vigyük már ki az ételeket. Mégis mióta vagyunk itt a konyhába, hogy ilyen állapotba kerültek a többiek? Vagy akkor ők már korábban is kezdték az ivást. Csak én vagyok ennyire béna fiatal, aki azt gondolta, hogy ez a Halloweeni party nem az ivásról fog szólni?
-Úgy látom valamiről lemaradtunk.-Pillantok a pókfiúra mosolyogva, majd le is teszem a tálakat az asztalra.
-Nos ha így haladunk tovább ezek a nasik nem lesznek elegendőek. Ki kíván pizzát enni?-Kérdezem kicsit hangosabban és ha a többség megszavazza, akkor rendelek is pár extra nagyot, ha senki sem kér akkor telefonálás nélkül ülök le a kanapéra és figyelem a többieket.

Ki akar unatkozni? Ki akar kedves lenni? Ki akar szelíd lenni? Hát ez az! Nekem kellett volna kedvesnek és szelídnek lennem, főleg egy ilyen nagy bulizos estén, de az unatkozós részt mindenáron ki akartam iktatni az életemből, az ő életükből is, ezért akcióba lendültem.
Egész jól is ment, tiszta büszke voltam magamra. Főleg, hogy Gwen is segített a gyümölcsökkel és szépen minden el is készülhetett.
- Annyi szerintem elég is lesz először. Ha éheznek szólnak. – válaszolok Gwen kérdésére.
Töltögettem addig az italokat, oda se figyelve igazából az arányokra, jó lesz úgyis, ha nem tudják miből mennyi van. Na jó, na azért jó vigyázni, hogy finom is legyen, meg ütős is.
- Köszönöm. – vigyorodok el, miután ideadja a gyümölcsöket. Háh s, milyen jó, hogy most nem kettesben vagyunk.
Külön is vettem egy kevés józanabb italt, biztos, ami biztos alapon. Gwennek azt töltöttem ki, erre fel nem visszatölti és a másikból tölt magának, ami meg van bolondítva? Majdnem megállt az eszem! Őt szándékosan nem akartam kiütni, erre tessék gondoskodik róla magának, hogy becsiccsentsen. Előre látom, hogy én ezzel az egy darab kitöltött pohárral fogok egész éjszaka lófrálni, amíg megkóstolhattam volna ebből sokkal többet is. Mindegy. Elég lesz nekem ez az egy pohár, egész lemondóan nézek az estém felé, amikor megkérdezi, hogy miért a sima italból adtam neki. Most Miles előtt, hogy mondjam neki, hogy azért, mert Gwennek az lesz a legbiztonságosabb?
- Mert ezt neked készítettem. Csak neked. Mind a tiéd lehetett volna, az alkoholos üt, nagyon üt, mert én töltögettem össze az arányokat. – ez már magában elég káoszt jelent, talán, ha Gwen lett volna a káosz királynő még szép is lett volna, de így… Nem tudom megmondani, hogy benne mit kelt majd életre az ital, ha koccintás után megissza. A többieket nem féltettem, nekik kellett a jó hangulat, Gwen alapból jó hangulatban volt, őt nem kellett felrázni, így volt tökéletes, de a többiek… Rájuk nézek és új értelmet nyer a mindjárt elsírom magam kifejezés.
- Egé…- szségetekre, lett volna a mondat folytatása, hogyha Kaine nem dönt úgy, hogy a növényeimről kérdezősködik. Ha szépen el is enged, akkor még beszélek is a dolgaimról, de ha nem hajlandó, akkor kénytelen vagyok egy kis indás szerencsétlenkedést bevetni ellene.
- Miről beszélsz? Nem tudom mire célzol. De az már jó jel, ha megütnél, de full chillbe vagy. Nem erre vágytál? – képzeletben pedig össze is csapom a markom, mert ezek szerint van valami, amire érzékeny, még ez a pók is. Kár, hogy a tettein ez semmit se változtat.
Többen is ellepik persze a konyhát, esküszöm nem hívtam ide egyiküket sem, csak Gwent és Milest, de mintha randihelynek hinnék vagy nem tudom, mert sokan lettünk. Nagyon sokan. De amint látom elmenni az ufócsajt a piával csak szélesebb lesz a vigyorom. Túlságosan. Meg se hallom Lili óva intését, hogy a tejnek hol a helye.
Ha sikerül kikecmeregni innen a konyhából – még a kávé irányába se pillantok, hogy gyanút se fogjanak megbuheráltam – azzal a pohárral, amit kitöltöttem megyek is innen. Persze húznám magammal a többieket is, lemondó pillantást vetek Gwenre és Milesre amiért így cserben hagytam őket, pedig segítettek nekem elkövetni ezt a csodás merényletet, amiről még nem tudnak ugyan, de szép lesz. Előre látom.
Lacey mellett állok meg.
- Ne mondj semmit. Mindent elszúrtam. De megérdemlik, hogy nevessenek egy kicsit. Kóstold meg te is, jót fog tenni. Én érzem, hogy hat. – mutatok a piák irányába, vagyis csak mutatnék, ha nem azt látnám, hogy Nielt kiütötte a spéci alkoholos cucc.
- Kivel fogok én így Beerpongozni? – mert vele nem, azt látom, már most látom.

Megtörtént. Totális chillbe ittam magam. Már kellemes illatokat meg flörtölő Dulifuli Dave-et haluzok. Nem lehet komolyan venni. Mármint úgy semmit. De a sok komolytalanság között az a legviccesebb, amiket a srác összehord. Zsibbadok kobakcsúcstól lábujjkörömig, és prüszkölve nevetek azon, hogy nekem bármikor jár a csók meg mennyire bír engem. Baromi részeg. És baromira megszerette a társaságot a piától. Még a homlokráncai is kisimultak.
A fejbúbomat csiklandozó lehelet pont elég forró, hogy bennem rekedjen a kacaj.
– Nem hajtok rá – dünnyögöm a pálinkának, mielőtt áttolom David szájához. Az ajkait bámulva elbizonytalanodom. Mi van, ha valójában tényleg arra hajtok? Ha tudtomon kívül most szeretnék tőle egy csókot?
Gatyapörkölő a meleg, lassan rám olvad az X-kosztüm. Átvedlek inkább trikóba meg rövidnadrágba. X-ruci pikk el, pizsi pakk fel. A félhomály kedvez a villámöltözős trükkhöz.
David összeszólalkozik Kénnel. Most hogy kevesebb rajtam a gönc, rájövök, hány ponton érintkezik a csupasz karom a mellkasával. Arrébb húzódom. Próbálom leolvasni a pólójáról, milyen nap van, elmélázom rajta, az a nap van-e még vagy elmúlt-e már éjfél.
Megkergült az idő. Minden meg mindenki megkergült. Lili persze nem. Lili most is kedves, és hiába kente magát ki furán, tökre szép. Én pedig tökre megértem Nielt. Ha fiú lennék, tuti Lilibe zúgtam volna bele.
– Aranyos tőled – sóhajtom a lánynak. – Én megvagyok. Ha David megéhezne, adok majd neki kaját. – Oldalra mutatok a fiúra. Mégis az én zsebemben érkezett ide. Meg hát leitattam, szóval megetetni is illene. – Kérsz valamit? – kérdezem tőle.
Közben italt osztogatnak. Szeretném megkóstolni. Már nyúlnék érte, amikor Niel berobban a képbe. Kiszárad a torkom. Pedig nedvesnek kellene lennie. Egész eddig ittam.
Eltátott szájjal meredek fel rá. Mivel húzhatta fel ennyire Dave? Hol maradtam le?
Nincs időm megfejteni. Morgó undokul reagál, ezért karon vágom az üres pálinkás üveggel. Csak a lábára kell vigyázni. A többit üthetem.
– Nem lesz itt semmi szájba-dugdosás! – hunyorítok rá.
Niel elég paprikás, de David olyan jókedvűen rántja le közénk, hogy talán még van esélyük kibékülni. Bármit vétett a srác. Aztán Dulifuli megszólal. Ömlik belőle az undokság, direkt bántja vele Nielt. Ráadásul Lili előtt.
– És te hogy lehetsz ilyen bunkó? – pislogok rá hitetlenül, csalódottan. Nem várom meg a válaszát. Áthajolok Niel előtt, és megragadom Dave térdét. Elsuvasztom a zsebdimenziómba, mielőtt tovább kínozná a legszebb, leggödröcskésebb barátomat.
Ahogy Dave elbamfol a kezem alól, elvesztem az egyensúlyom, és elhasalok Niel ölében.
– Bocsi – tápászkodom fel.
Mitől inoghat ennyire a nappali?
– Ne vedd komolyan. Biztosan fáj neki valami, azért ilyen pukkancs mindenkivel. Nem gáz a dumád. És szuper vagy, azért lehetsz popsztár. Jó? – fúrom elszántan a tekintetem az övébe. – Megint bocsi, de kölcsön kell vennem a válladat – magyarázom neki, miközben talpra tolom magam, a vállába kapaszkodva. Utána még gondolok egyet, és visszahajolok. Nyomok egy puszit a homlokára, a láthatatlan bibire, amit az a kiállhatatlan Dave okozott a kiállhatatlan dumájával.
Azt hiszem, inkább Nieltől kértem volna azt a csókot.
De ez itt a barátzóna. Az ott pedig egy eszméletlenül csinos lány macskafülekkel.
– Lili, vigyázol Nielre, ugye? Kellene neki valami étel meg egy ölelés. Én kiszellőztetem Dave fejét.
Határozott léptekkel elindulok a hátsó kert felé. A határozottságot itt-ott megtöri egy imbolygás. Olyan kolosszális akadályt rak elém a kanapé, hogy kénytelen vagyok száműzni a konyhából.
Nyitok egy esernyőt, teremtek a lábamra gumicsizmát, és elcaplatok a telek végébe, be az erdős részre. A párás hideg vastagon bevon libabőrrel, durván vacognak a fogaim. Sebaj. Segít felébredni, értelmesebben összerakni a mondókámat. Alaposan megrágom. Muszáj. Dave miattam van itt. Neki meg a többieknek is tartozom egy próbálkozással.
Amikor a ház fényei távoli gyertyalángként pislognak a fatörzsek között – pont mint Krisz égői –, akkor felállítom zsebből a kerti pavilont. Csinos kuckó. Caldival szereztem egy kiállításról.
Leülök a padra, és kipakolom magam elé Dave-et. Összekulcsolt karokkal, szigorúan nézem őt.
– Figyu, David, én morcosan is egészen kedvellek, szóval szeretném, hogy itt maradj velünk, de ezt nem csinálhatod. Nem szúrhatsz így oda a lakótársaidnak. Szerinted nyersz bármit azzal, ha Niel vacakabbul érzi magát miattad? Mert szerintem nem.

Hihetetlen, hogy ebben az univerzumban én vagyok az egyetlen létező entitás, aki szerint a kutyák büdösek.
Arckifejezésem, a tömény undorba rándult fintor, hűen közvetíti Lockjaw és az őt felkaroló gazdi felé, hogy nem mindenki a rajongója.
Gondolataikat legalább már kizárom, ugyanis annyira kaotikus minden, egyúttal nyálas és hisztériás, hogy instant hányingerem támad.
Szerencsére jó barátom a xanax és némi alkohol baráti együtthatása orvosolja idecsandázásom problémáját.
Freddyvel például a világon semmi problémám, remek ízlése van humorral fűszerezve, adott esetben még a fejében is komfortos. Most, hogy nem hallom, mégis tudom mennyire tetszem neki, tökéletes a pillanat. Akár van csók, akár majd egy olyan pillanatban lesz, amikor képes vagyok meghegyezni a cerkát. Jelenleg két meztelen, csöcsös öltáncos se tudná életre kelteni. Ráadásul csak az összezavart, depressziós szőke srác van, aki legalább annyira idegesít, mint a kutya. Lili felemelhetné és elvihetné játszadozni az emeletre egy kicsit.
Átkarolom Freddy vállát, szinte számban érzem az édes gyönyört, hogy ez majd mennyire felkúrja a tinibálvány agyát, az összes Bravo girl felsikít az agyában.
-Neked bármikor Freddy, tényleg bírlak és ezt nem sokan mondhatják el magukról.
Nem reagálok arra, hogy túl szép vagyok, borzasztóan hangzana bármi, amit mondani tudnék rá, mert nyilvánvalóan és óriási pöcsnek tűnnék hangosan egyetérteni. Márpedig óriási pöcsnek tűnnek itt helyettem sokan.
Amikor nekem dől, megtartom és belekortyolok abba, amit ad. Máris jobb lesz. Konstans be kéne tépnem.
-Egyre nehezebb nem kérni rajtad számon most azonnal.
Sóhajtok bele a hajába, aztán itat még, tiszta luxus, elvigyorodom az üveg szopós szája mögött.
-Tuti arra hajtasz, hogy én vegyem el azt a csókot.
De egyelőre az üveggel smacizok egy isteneset. Közben a másik szőke srác, aki adott esetben szintén lehetne a barátom, mert teljesen idióta és ez valahol tetszik, a szexi pók lánnyal művel valamit a konyhában. Ha ma itt még orgia lenne, csináltatnék valakivel pattogtatott kukoricát. Ki is tippelem a kissrácot, erre nem beszól az ügyeletes nagyapa?! Franc ne ismerné, az összes zavart tini gondolata megnyomta már a tűrőképességem. Kurva gáz, hogy itt senki sem képes lazítani.
-Azért nem ismertem fel, mert srácnak hívtam? Nem tudtam, hogy neki is spéci beceneve van, mint neked, Csodapók
Amit Romy agyából szedtem ki még…valamikor.
-De elnézést, ha bárki lelki világát megtapostam már megint. Hihetetlen mennyire érzékenyek vagytok.
Valahol nem csodálkozom, hogy a Lance nevű erős harmincas meglép, bár ha annyira zavarja a társaság nemes egyszerűséggel kidobhatna minket a picsába. De sejhajjal, lobbal hátraarcot csinál, mint a sértődős kislányok, akikért rohangálni kell. Romy például beveti magát. Talán még a fénygömb lányban lenne fantázia, szemezek az itallal, amit hordoz, kutya nélkül egészen elviselném. Éppen nyúlnék egyért, amikor a tinibálvány turbó fokozatra kapcsol és magába önti az adagom. Visszatpieg a cica is, valamivel jobb a szaga emberként, úgy csinál, mintha nem fújt volna rám. Már éppen válaszolnék, hogy én leállok, nagy adag nyugtatót is benyeltem előtte és semmi kedvem a detoxban ébredni fejemre húzott alsógatyával, amikor… és ilyen nem létezik!
Bámulok a gyerekre, aztán orbitális röhögés tör ki rajtam. Mekkora mázlija van, hogy Karami épp nyaral és nem tépem le a golyóját, aztán nyomom a szájába a kis szerelme előtt.
-Azért azt tudod, hogy ezért a tehénfejűért megkapnád a 2025 leggázabb beszólása díjat? De gyere, kíváncsi vagyok mit és hogyan dugsz a számba.
Határozottan derogál verekedni, meg kéne mozdulnom hozzá, főleg, mert rám markol, de valami harmatgyengén, már a próbálkozás is megér egy röhögést. Megfogom, lehúzom magunk mellé, Freddy és közém, nekem holt mindegy, rá se fog felállni.
-Na Niel Topsfield, most mesélhetsz arról, hogy mi a fasz bajod van tulajdonképpen. Előtte egyél egy kis szart, hátha kijózanít. Okos barátnőd van, jól mondja, kajálnod kell. Vagyis hoppá nem a barátnőd, valószínűeg a csajozós dumád is legalább annyira gáz, mint a verekedős. Hogy lehetsz te popsztár?
Teszem fel a költői kérdést és annyi erőfeszítésre hajlandó vagyok, hogy felmarkoljak egy adag chipset és istenesen megtömjem vele a srác pofáját, mint egy eltévedt kisgunárt. Még hátba is baszom, hátha elkezd minimálisan fulladozni tőle.

Ködösen nézek el Freddy után, és agyoncsapott légynek érzem magam, főleg amikor David mellett foglal helyet, mert akkor rám is lépnek.
Hát persze, isznak, mindenki szétszéled és szomjazó teveként szlopál valamit és az, akinek több sör járna minden fellépésen ostobán nézi, ahogy majd David bántani fogja.
Tuti, hogy fűzi, ide hallom és egy percre behunyom a szemem, hogy jobban koncentráljak rájuk és tök egyértelművé válik, hogy már nem én tetszem neki.
Laze valami merényletre készül, ebben biztos vagyok, Gwennel és rájövök nekem is innom kell, sürgősen. Laceyre aztán már rá sem nézek, csak magam elé meredek, ő is egyedül van, de legalább megszólítják később és ettől csak még rosszabbul érzem magam, mint egy kurva kölyökjátékmaci, akit elhagytak a játszótéren. Pedig Milest is összeszedte valaki. Plusz a fények, amik inkább pulzálják pocsék hangulatom és szinte követelik, hogy az ember magába zuhanjon. Lili egyszerűen ott hagy, mert nem érdeklem és a legkevésbé sem érzem magam popsztárnak, tulajdonképpen mindenki szarik rám, amire valahol mélyen még vágytam is a saját bandámnak tartott bulikban. Lang, Kopasz, Tom tuti észrevennék…
Próbálom kifizetni a mogorva pasasnak a lakást, különben szertehintettem annó, hogy vehetek egyet én is, miattam költöztünk, meg minden, de a változatosság kedvéért mindenki tojik rám. Vagy a konyhába tömörülnek, gondolom inni, amit nekem is kéne, vagy a tulaj csávót nyugtatni, esetleg Davidtől vannak elájulva.
Lockjaw teljesen belezúgott Freddybe és cseppet sem hibáztatom érte, Chrisre nem is nézek, úgy túrom az alsó láthatárt piáért, mintha 0-ás vér lenne.
Amikor kihozza Chris a valamit, lecsapok rá, aztán nem csak arra, és olyan hamar, de annyira bebaszok, mint életemben még soha, pedig egyes életművészeknek évtizedek maradnak ki és elvileg közöm van Ozzy Osbournehoz zenei stílusban, ha nagyonakarom.
-Van benne alkohol, ugye? Jöhet!
Kérdezem Christ és meg is válaszolom helyette. Érzem, hogy valami durván alkoholosat csorgatok le a torkomon, úgyhogy elveszek belőle még egyet, aztán megint, azt meg totál elfelejtem, hogy nem volt ami felszívja.
-Bocs, aki helyett elveszem, de intéznem kell valamit. Teljesen jól vagyok Lili, sosem láttam még ilyen tisztán!
Vigyorgok rá, bár biztos nem tőlem kérdezi, hanem David dús barna rántotthús fejét akarná simogatni.
-Oké, te most eltakarodsz a közeléből! Csók helyett meg én nyomok le a szádon valamit, mondjuk egy egész kibaszott palackot te tehénfejű!
Valami menőbb is eszembe juthatott volna a tehénnél, de lényegtelen, megragadom a fickót, valahol a pólójánál fogva és megpróbálom felrántani Freddy mellől, mint a régi Bud Spencer filmekben a drabális bunyókirály, mert átmenetileg azt is elfelejtem, vagyok vagy hatvanöt kiló és a srácnak köbö a fele.

Káosz. Teljes káosz. Pontosan az volt itt ezekben a percekben. Nem egészen értette Niel ajánlgatását, David ajánlatai Freddy-nek pedig épp csak félig-meddig jutottak el a tudatáig. Próbált a Romytól kapott feladatra koncentrálni, és legalább fejben összeszedni, ki merre volt épp ebben a házban. A létszám felülmúlta az ő családját is, ez pedig önmagában nagy szó volt.
A maga részéről a bemutatkozást választotta Romy régi ismerősének. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb ötlet. Túl sok motoszkálást hallott, és meg mert volna esküdni rá, hogy nem lettek ennyien a konyha felé szalajtva. És közben még a jázmin illata is megcsapta az orrát, aminek egyáltalán nem volt szezonja, és legjobb emlékei szerint még csak légfrissítőt sem szereltek be, hogy automatikusan spriccelje az áldást. Ez hirtelen egy kicsit sok volt az orrának. Aprót tüsszentett. A káoszra kellett volna koncentrálnia. Pontosabban annak mielőbbi átlátására.
Szerencsére a szentjánosbogarak mellett azért Kaine is a helyzet magaslatán volt, hogy gondoskodjon a biztosítékról. Eközben Lilinek csak az motoszkált a fejében, hogy Laze barátjuknak nem épp a nappaliban kellett volna-e lennie, és nem csinálni semmit? Azon csak mosolyogni tudott, Miles mennyire megtalálta az összhangot Arrow-val. Még egy thumbs-up-ot is küldött a srác felé. Igazán jól vonta magához a blöki figyelmét és tűntek el konyha iránt többekkel. Arra már csak a szemöldökét ráncolta, ahogy Kaine is arrafelé suhant el, miközben unokanővére régi ismerőse visszautasította a vacsorát és sarkon is fordult - ezt a lényének anyai nagymamája által nevelt része valahol a sértés kategória környékére akarta elkönyvelni, és komoly erőfeszítéseibe került végül csak elengedni. Romy gyorsasága zökkentette ki abból, hogy ismét megpróbálja átgondolni a helyzetet.
- Vettem. Cukor se kell bele, ugye? - kérdezett azért vissza, mielőtt ő is távozott volna a konyha felé. A kanapé ittlétén elsőre hátrahőkölt, aztán feltalálta magát és azon is közlekedve közelítette meg a konyhapultot. Úgyis csak zokni volt rajta.
- Ha lehet, senki ne kerüljön félholt állapotba. Jobb lenne nem tenni egy kört a sürgősségi felé - jegyezte meg, már a konyhában uralkodó állapotokra. Menet közben ellenőrizte, volt-e elég kávé a gépben, és sebtében be is kapcsolta. - Laze, ezerszer elmondtam, hogy ne béleld a szójatejjel a hűtőt. Az a tejnek jobban kell - morrant egyet, ahogy próbált hozzáférni legalább egy normális tejhez. A pultra mégsem akart felugrani érte. Amint kitöltött egy bögrényit, azt berakta a mikróba. Gyorsan elővett egy kevés kakaót, így mire lefőtt a kávé, a tejjel felkevert kakaó volt egy elviteles pohárban, és sebtében át is töltötte a kávét egy másikba. A két poharat Romy kezébe nyomta, és visszatért a terepszemlére.
Nem volt benne biztos, hogy jó nekik, Crystal is a konyhában van. Abban sem, hogy azonnal az ital széttöltögetésébe fogott.
- Véletlen sincs egy sípunk valahol? - tette fel a költői kérdést egy sóhaj kíséretében. Aztán csak a fejét ingatva lépett oda Kaine mellé és tette a vállára a kezét. - Segítesz nekem úrrá lenni a káoszon? A nappaliban most lehet, jobban kéne az irányítás - kérte a srácot, mielőtt tovább állt volna. Nem tudta, miben mesterkedett Laze, de jobbnak tűnt lapozni. - Gwen, Miles, segítenétek bevinni egy kevés ennivalót? Azt hiszem, a többieknek lassan szükségük lesz rá, valaminek fel kellene szívnia az alkoholt - kérte gyorsan a másik két jelenlévőt is egy kis segítségre.
A konyhába levődött kanapén sétált át újra, hogy visszakeveredjen a nappaliba. Lacey kifejezetten józannak és kifejezetten megbízhatónak tűnt. Ezért elsőre őt vette célba.
- Mondd csak, neked hasonlóak a képességeid Laze-zel, ugye? Tudnád nekünk ellenőrizni, nem csinált-e valami butaságot? Csak hogy a káoszt valamennyire kontrolláltan tarthassuk - érdeklődött a nőnemű Harries-től egy kedves mosollyal. Ami persze a Joker festéssel egészen fenyegetőnek is festhetett, de valahogy Liliának nem épp az aktuális arcfestése volt a gondolatai központjában.
Utána jött csak az, hogy vajon a David-Freddy-Niel hármas hogyan folytatta azóta, hogy utoljára látta őket. Mielőtt kiszaladt volna a konyhába, nagyjából három-négy perce. Sokkal hosszabb időnek tűnt.
Gyorsan oda is szaladt Freddy és Niel közé, mindkettejük állapotát alaposabban felmérve. Közben Lockjaw is próbált neki nagyon magyarázni valamit. Azért ebben a káoszban ezt nem igazán tudta felfogni. Főleg, hogy szerinte a kutyus akcentusába bizony keveredtek Crystal furcsa szavaiból is.
- Huh, szerintem ti most egy ideig csak vizet igyatok, ha lehet. Nem lenne jó, ha rosszul lennétek. Nem vagytok éhesek? - érdeklődött tőlük is. Csak remélte, hogy még idejében sikerült megakadályoznia a káosz pokolba fordulását.
   

Minden rendben lesz. Ezt mantráztam magamnak és nagyon szuggeráltam, hogy ezt a többiekre is átragasszam, több kevesebb sikerrel. Többen leléptek a konyhába, ahová óvatosan követték őket a fényeim is, tartva a tisztes távolságot, nehogy leégjen az egyikük haja esetleg. Persze a fények nyugalma nem igazán hatott, kis zűrzavart okozott, de betudtam ezt annak, hogy még nem találkoztak ilyesmivel, csak a filmjeikben, ahol a boszorkánysággal együtt emlegetik ezt a számomra egyszerű próbálkozásomat. Koncentráltam én, lehet egy kicsit görcsösen is, mert amint visszakerült a közelembe Lockjaw egy picit elvesztettem a fonalat, hogy éppen mi történik, ki az, akinek kellhet a fényes kiséret és kinek nem már.
Arra eszméltem fel, hogy hiába könyörögtem némi értelemért, az elhagyta őket, mint Szarumánt, aki az őrületet választotta s, tőlük meg sem kérdezhetem olyan szépen, ahogy Gandalf is tette: "Áruld el barátom, Szarumán a bölcs mikor hagyta el az értelmet az őrületért?" Mert akinek ezt a csodás kérdést címezhetném, odakint van, de itt volt Lacey.
- Minden rendben van az evilági Harriessel? Pár hete még nem volt ennyire zakkant. – vagy legalábbis én nem vettem észre. Mindenesetre, ha Romy rábízza a többieket Lilire akkor a nappaliban kialakuló káosz felé pillantok.
Mi ütött a fiúkba? Egy részem segítene is nekik megbeszélni a dolgokat, kialakítani a tökéletes harmóniát, de aztán megakad a szemem valamin.
- Ezt a furcsaságot kiviszem a teraszra. – irtó furcsa növény volt, amit szépen megfogtam és kivittem az ajtó mellé. Nem ismertem, akár ennek a növénynek a puszta létezése is káoszfaktor lehet. Ezt persze csak azután tettem, miután visszakerült az áram, addig sajnos csillapítanom kellett valahogy Lockjawot aki boldogan téblábolt a Niel-Freddy-Dave hármas közelében és talán Freddy örömére ki is nézte magának a lányt. Persze nem felejtette el megnézni magának a fiúkat se, főleg Davet, de hiába szereti Nielt régebb óta és kerüli Davet, azért az érzékelhető, hogy ma ki a kedvence: Freddy, mert rá bíztam néhány pillanatra és meg is lett a következménye.
- Mi történik idebent? – kíváncsiskodtam és kerültem beljebb én is a konyhába, ha Lockjawot sikerült „biztonságos” helyen tartani a hármasnál és úgy gondoltam, hogy a jelenlétével akár rendet tehet, mondjuk Dave-riasztó vagy bármi hasonlónak elment, de hogy Nielt mi tartja távol a verekedéstől, azt nem tudnám megmondani. Gwennek címeztem a kérdést, láttam, hogy iszogatnak már valamit.
- Segítsek a kitöltéssel? – érdeklődtem tovább, mert azt láttam, hogy valami elkészült itt. – Mi ez? – kérdeznem sem kellett volna, láttam, hogy ez valami innivaló lé és jól is nézett ki. Ha megengedték, hogy töltsek belőle – nem csak magamnak, hanem pár pohárral ki a többieknek is – akkor egy tálcára tettem egy párat belőle és kivittem a nappaliba. Mindenki felé nyújtottam, de aztán a végén úgy voltam vele, hogy akinek kell, az vehet nyugodtan belőle még és letettem a kávézóasztalra. A ropogtatni valót, azt gondolom a lányok hozzák majd, vagy a konyhás fiúk, ha letapadtak egymásról Romy kérésére. Mellettük azért óvatosan lépkedtem el, amikor a puncsospoharakat vittem el a tálcával, nehogy megzavarjam őket.
- Kértek? Nem tudom minek nevezzem ezt, de jól néz ki és… - itt elvettem egy műanyag poharat, hogy megkóstoljam én is s, utána folytattam csak. - …uhh ez ütős. Érzem a… - kerestem a szavakat, mert fogalmam sem volt, hogy az ő nyelvükön minek nevezik, de megint csak a sajátomon tudtam kimondani nekik. – ኆራኖዎሏዎ (mentát) rajta.

Be kellett ismernem magamnak, hogy az őskáosz roppant gyatra leírása a helyzetnek és a kataklizma jóval találóbb kifejezés. Hiányoltam a többiek rákészítését Lavina érkezésének pillanatára és úgy éreztem, hogy a leges legrosszabb arcunkat mutatjuk éppen neki. Pedig aztán minden joga meglenne kipenderíteni minket a házból!
Noha igyekeztem valami rendszerűt teremteni, a feladatok delegálása azonban nem szerepelt képességeim listáján. Ezt bizonyítandóan sikerességem a zéró felé tendált.
Crystalnak küldtem egy hálás pillantást a hangulatos Halloween-i fényekért, melynek köszönhetően végre láttam is valamit abból, amit talán jobb lenne nem látni. Kiváltképpen Alversnek!
Ugróegér nem kifejezetten akartra elereszteni a macskává lett Lilit. Ne már, Niel, benned bíztam!
David férfi szemekkel természetesen nem látta a kuplerájt a szobában. Pedig ennyire nem kellene erősíteni azt a béna sztereotípiát!
Freddy totálisan betintázott, már csókokban üzletelt és sorra zsebelte be a nappali berendezési tárgyait. A kanapé naná, hogy sehol!
Gwen feladatát meg felülírta Laze... Jaj ne! Csak Posion Ian-t ne!! Mondtam neki, hogy ne csináljon semmit sem!!!
Legalább Poison Ivy mindent megtett azért, hogy kivirágoztassa a teret. Lehet, hogy inkább Laze felügyeletére kellett volna megkérnem?
Nem hibáztathatott érte senki, hogy elkeseredett voltam ezekután. Persze ez nem jogosított fel arra, hogy szegény Csodapókra hajítsam rá a feszültségemet. Holott ő aztán semmit sem tehetett a kint tomboló vihar ellen, a benti forgatagról meg még annyira sem. Bűnbánóan lestem utána és felírtam napirendi pontnak a bocsánatkérést.
– Nem kérsz kávét... – megrökönyödve ismételtem el orrom alatt Alvers válaszát. Szóval ilyen érzés a való életben kritikus balsikert dobni?
Tehetetlenül tipródtam előtte, súlyomat egyik lábamról a másikra helyeztem. Lance megkerült és úgy döntött visszavonul a Kisasszonyhoz. Őszintén nem hibáztattam érte. De mégis, hogy legyek egyszerre két helyen?!
Kétségbeesetten beletúrtam a hajamba, azt reméltem, hogy ezáltal össze tudom szedni szétszórt gondolataimat és meg tudom oldani az elém tárult feladványt.
Tekintetemet futólag körbe vezettem, megbízható személyt keresve. Kaine éppen a lelket rázta ki Lazeből. Vettem egy mély levegőt, hogy visszaszippantsam a kikínálkozó kiáltásomat. Választásom végül Lilire esett, az ő háziasságában nem kételkedtem.
– Átadom a stafétát – jelentettem ki. – Lécci, csak tartsd pórázon őket és ne törjetek össze semmit, oké? – néztem felé kérlelő tekintettel. – Bele tudnád önteni egy elviteles pohárba a kávét légy szíves? Annak van teteje és nem esik bele semmi. Oh, tej nélkül! Meg nekem is tudnál tölteni valamit? – kértem meg rá, míg magamra kanyarintottam a kabátot. Már most száraznak éreztem a torkom, pedig még csak meg sem magyaráztam Alversnek, hogy mi folyik itt.
– Csodapók, kérlek – szólítottam meg, miközben vállammal megtámaszkodtam a konyhaajtó félfáján cipőhúzás végett. – Nahát, itt a kanapé! Izé… Arra szerettelek volna megkérni, hogy Laze rángatása helyett tudnál figyelni Freddyre? Tudod, hogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot, amit holnap másnaposan megbánhatna? – hangom könyörgés szintjét ütötte meg. Miután Dimitry gyakorlatilag ránk bízta a felügyeletét, felelősnek éreztem magamat érte. Sajnos osztódni nem tudtam, talentem távol állt ettől az adottságtól.  
Átvettem Lilitől az italokat egy köszönöm kíséretében, majd már siettem is a bejárati ajtóhoz, amit könyökömmel ügyeskedve nyitottam ki.
– Én beszélek Lavinával, majd jövök – jelentettem be, mielőtt kisurrantam volna.
Könyörgőm, csak ne durvuljon el a parti, míg odakint vagyok!

Vöröske beletrafált az őskáosszal. Esélye sem volt mederbe terelni a helyzetet. Azért díjaztam az igyekezetét, és közben kurvára reméltem, hogy nem visz sírba vele.
Adtam neki három percet. Úgy saccoltam, annyit bírnak itt ki az idegeim.
Biccentettem egyet a gyertyatartó kiscsaj modoros üdvözlésére meg a szétfojt képű srác kurta örvendek-jére. Romy utasítgatásából pont összerakhattam volna, melyik kicsoda, de pont tojtam rá. Zéró okot találtam megjegyezni a nevüket.
A törpemacskával kivételt tettem. Fennakadt a szemöldököm, amikor elém tipegett és kaját ajánlgatott, mintha vendég lennék a saját házamban, ő meg a jól domesztikált háziasszony. Megtettem a tétjeimet: ez a csaj, Romy meg a colos pantomimes vezetik a kócerájt. Három kölyök összefogott nyolc másik lelencet. Elcseszett egy szekta.
– Kösz – morogtam –, de nincs étvágyam.
Mi a fészkes faszomat mesélt ezeknek Romy?
A szöszke tinibálvány béreket akart perkálni, a barna meg arról fogadkozott, egész tűrhető a bagázs. Hatásos kampányarca lett volna az absztinenciának. Épeszű ember nem inná magát olyan mélyre, hogy élvezze ezt az elkúrt babazsúrt.
Mire visszajött az áram, letelt a három perc. Felmértem, hol tartunk.
Hárman átszivárogtak a konyhába, a nyakigláb utánuk rontott, a megmaradt kanapé körül elbaszott drámát készült rendezni pár bebaszott kamasz. És engem annyira hidegen hagyott az egész, hogy meglepődtem. Halál nyugodtan vetettem át a batyut a vállamon. Elmúltam harminc, a büdös istenit. Öreg vagyok ehhez.
Lemeredtem az úttorlaszra.
– Nem kérek kávét, Romy. – Elég éber voltam anélkül is. – Ha dumálni akarsz, a kocsimban leszek.
Megkerültem őt, keresztültrappoltam a kinti vízesésen, majd gázt adtam Kisasszonynak a fűtéshez. Kinyitottam az anyósülés ajtaját Vöröskének. Tartoztam neki annyival, hogy meghallgatom a mondókáját, mielőtt elhajtok.
Újrakezdés meg renoválás, mi, Mindy? Tessék, itt az élet válasza: feldughatom magamnak a terveimet.

Kaine nem valami beszédes, legalábbis ritkán beszél, nyolcvan százalékban csak válaszol a feltett kérdésekre, szóval úgy voltam vele kissé kiégetem az agyát, csakhogy valami reakciót csikarjak ki belőle a kocsiban. A szúnyogemberes téma eléggé kiégette, úgyhogy meg is kapom érte a magamét.
- Hüüü…ezután a vérszívás után, úgy vélem ez a szerep rád jobban illene. – jegyzem meg némi késedelemmel, csakhogy meglegyen a drámaisága a rossz viccnek. Jön az ököl pacsira szólítás, ami szokatlan Kainetől, ám az idilli pillanatot megzavarja pár furcsa történés a lakásnál. Próbálunk minél halkabban bemenni a házba, hiszen sokak előéletéhez kapcsolódnak rosszakarók, ezért nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, mikor ilyen veszélyes előjelek vannak.
Kaine-vel drámaian betoppannunk, de a rivaldafényt egyértelműen a morcos tulaj viszi el. A Lance csávó váratlan felbukkanásától eléggé megfagyott e levegő, ám Romy gyorsan előkerül, hogy mindent kimagyarázzon. Kis késéssel feltűnik a fotel hiánya, valamint Romy magyarázatával már nem kell azon se gondolkoznom, hogy vajon azért nincs e áram mert a beöltözősdi valami szadomazó játékba ment át, vagy pedig csak simán nincs áram. Crytalia szemfényvesztése mindenkinek ad egy kis világosságot, ami valahogy olyan rémisztően otthonossá teszi ezt a haloweeni partyt.
Romy rám pillant és teljesen megtisztel a kedves hangnemmel.
- Ohhh semmi komoly nem történt. Már kezdek barátságot kötni az itteni boltosokkal. – jövök elő a kissé szarkasztikus humorommal. – Persze Arrowot bízd csak ide. A kutyust jó alaposan megvakargattam, amitől a blöki boldogan vakkant.
- Ezt szereted mi Arrow? Na, ki a jó kutya, na ki?
Lilia jön a közelünkbe, aki még nem is olyan rég macskaként dorombolt a seggre ült Nielhez húzódva. Ha már segg furcsamód a mogorva tulajt invitálja Lilia fogyasztásra. Nem tudom, vajon a csajnak bejön a pali, vagy ennyire jól tudja magát megjátszani? Liliat ezt követően két ittas lakó váltja fel, méghozzá Xavier, valamint Wilson. Amíg elvoltunk az üveg aljára néztek, legalábbis minden jel arra utal. Én még soha se ittam annyit, hogy ennyire berúgjak. Eddig a rekordom két üveg sör volt, azt is a Aaron bácsikám adta titokban. Ő mindig is laza volt, szóval neki jól állt az ivás, én még csak fancsali képpel küzdöttem le a torkomon a keserű malátát. Mindegy is, a két kába lakó közül Davet éri a megtiszteltetés, hogy kapjon egy alapos fejmosást Kaine-től. Tényleg alaposan be lehet rúgva, ha még engem se ismert fel. Szerettem volna kissé lecsillapítani az univerzumos gyámom, azonban végül úgy döntöttem csak jobban felcseszném őt.
Gwen jelenik meg, ami annyira váratlanul ér, hogy Arrow kihasználva az elbambulásom jó alaposan végignyalja az arcom.
- Na Arrow! Csá Gwen! Ugyan az egészet nem...a zöldséges standot érintetlenül hagytuk, csak semmi egészséges tudod. - válaszolok a póknőnek, egy mosollyal az arcomon, miközben a farkasra hajazó blökit próbálom eltolni magamtól. Mint mindig most is olyan fura érzés fogott el Gwen közelségében.
- Hé Arrow most nem segítettél. – a kutya oldalra dönti a fejecskéjét, megjátszva a butát. – Na, gyere. Nézzük meg mit kotyvasztanak a konyhában.
- Hahó, mi készül itt? – Romy kutyája csahol mellettem, és miután kikerültük Laze és Kaine párost és már ott is vagyok Gwen mellett. A szemem sarkában ekkor veszem észre, hogy Kaine megrángatja Lazet. Valaki közbe avatkozik? Esetleg Kaine csak ugratja?
A koccintáshoz gyorsan magamhoz veszek egy poharat, amiben volt valami, csak azt nem tudtam mi. Amint belekortyoltam kiderült, hogy valami rohadt erős ital.
- Huuuu… ez aztán az ütős valami. – mondom pár köhintés közepette.

Milessel gyakorolni vagy lézengeni egyet jelentett egyben azzal is, hogy igyekeztem megfigyelni, egy ízig-vérig kamasznak hogy telnek a mindennapjai. Lévén nekem minden korábbi életszakasz kimaradt, nem olyan egyszerű gyökereket keresnem. De azt hiszem egész jól elvagyok a kölyökkel, relatíve gyakran fordul hozzám segítségért és ezt kimondottan tudtam díjazni. De amikor a mostanihoz hasonló monológokat tolt le, akkor kicsit kifüstölt az agyam. Egy darabig csak azt figyeltem, ahogy fel és alá jár az ablaktörlő, majd úgy pislogtam rá, mintha azt mondta volna, megmártogatta a kutyaszarban a fánkját. Hogy mivan?
- Te miért töröd ilyeneken a fejed?  Gondolom amiatt, mert pont egy pók csípett meg. De menj és kérdezd meg Peter Parkert, ha ezt annyira szeretnéd tudni. - a szúnyogemberen még egy picit el is mosolyodtam volna, ha annyira nem tenyerelt volna bele a valóságba. Bennem sokkal több pókszerű cucc volt, mint ami beléjük szorult, csak ezt épp nem akartam senki orrára kötni.
- Tudod mit kölyök, ha megtanulsz repülni és közben zümmögsz, te lehetsz az első Szúnyogember, csak nehogy véletlenül lecsapjon valaki egy újsággal. - nem szorult belém annyi komorság talán, mint azt szerettem volna, de egy ideje fontolgattam azt is, hogy megpróbálom levetkőzni ezt a dolgot. Nyújtottam is a kezem egy ökölpacsira.
Már ha az ég hagyná, hogy próbálkozzak, mert otthon egyből világossá vált, hogy valami gebasz van. Miles sem értette, hogy mi történt, de értékeltem az igyekezetét, hogy próbált halk lenni. Csak arra figyeltem hátra, hogy leejtette az egyik zacsit, de nem törődve ezzel mentem tovább. A látvány magáért beszélt, már amit láttunk belőle mert full sötét volt és az ipse is jól berezelt tőlem. El is felejtettem, hogy ki van mázolva a fejem.
- De hát... - már épp akartam kérdezni a fickótól, hogy ha benézte a címet, akkor Romy miért köszönti úgy, mint egy ismerőst, de ővörössége megelőzött a saját kérdésével, amitől egy kissé sikerült lefagynom. A fickó, de még Miles megjegyzése is úgy csusszant el szem elől, hogy észre sem vettem.
- Esik az eső kint. De a következő gondolatom lett volna. - céloztam a biztosítékra, mert fejben volt épp az előbb is. Még vetettem egy pillantást Lance felé, legalábbis ahogy hallottam, hogy így szólították.
- Örvendek. - tettem még hozzá, mert mégsem terveztem tapló lenni. Miles kezébe nyomtam volna a másik két csomagot, mielőtt sarkon fordultam volna, feltéve, hogy Laze nem vette volna ki a kezemből előbb őket. Az új srác, David szavai nem tetszettek ellenben. Miles mint a hozott srác, mi?
- Ja David van pia, de lehet te nem kapsz, épp eléggé le vgy szedálva, hogy Milest se ismerd fel, aki már előtted is itt lakott. - nem is érdekelt, hogy mit szólt erre. Egyszerre ennyi mindenki nekem is épp eléggé leterhelte az idegrendszeremet. Nem szoktam még hozzá ehhez a feelinghez.
- Kösz Laze. - nem terveztem még cipekedni is a biztosítékig. Aztán amíg a kapcsolóval szórakoztam, addig az motoszkált a fejemben, hogy ez a Lance mennyire ismerős volt valahonnan. Már nem is annyira képről, inkább névről.
Persze amíg felnyomtam a biztosítékot meg lecsekkoltam, hogy minden kábel rendben van-e, beugrott. Ő lakott itt, a földszinten. Mielőtt beköltöztünk volna, Romy sokat mesélt róla. Állítólag jó arc, nekem úgy tűnt kissé mint akivel megetettek egy egész szivart, majd lefacsartak mellé egy kiló limeot a torkán. Lehet neki is a tumultus volt sok, de mire visszaértem, már láttam, hogy ez az eddigi még nem volt igazán káosznak mondható, a valódi még meg sem mutatta az arcát. Legszívesebben most mindenkit csak lehálóztam volna valamihez, de vettem egy nagy levegőt. Azt hiszem én ma nem iszok egy korty alkoholt sem, jobb lesz józannak maradni. De miért nem érzem feszt idegesnek magam?
Laze...
- LAZE! - nem voltam olyan hangos mint szerettem volna, de a szőke lakótársam után indultam a konyhába, hogy még ott megragadhassam a grabancát. De még mindig nem voltam mérges.
- Elárulnád, hogy miért szeretnélek annyira megrángatni, de mégsem haragszom? Mit csináltál a gazaiddal?

Elég nagy káoszba torkollott ez az egész este. pedig igazán jónak indult. Egy jó kis horror film a többiekkel, egy kis lazítás… De most ott tartunk, hogy nincs áram, eltűnt a kanapé, Lili szétkarmolja Davidet, egy idegen fickó itt terem… Ennél furcsább történetet kitalálni sem lehetne. Figyelem a többieket, de nem igen tudom, hogy kinek és hol tudnék segíteni. Így inkább csak csendben maradok és próbálom felfogni az eseményeket.
Szóval a fickó a ház tulajdonosa? De nem Romy nevén van? Ez nekem kicsit már túl keszekusza, de így igazából akkor teljesen érthető a kiakadása. Én sem biztos, hogy örülnék annak, ha hazatérve egy csomó fura alak tartózkodna a nappalimban. Az illem azt diktálná, hogy bemutatkozzam neki, de nem hiszem, hogy most annak örülne, ha mindenki letámadná és elkezdené ráncigálni a kezét.
Ahogy Rony elkezdi kioasztani a munkát érdeklődve várom, hogy vajon nekem mit is talál ki, de ahogy kimondja a nevem el is hallgat. Összeráncolódik a homlokom. Szóval ezek szerint még mindig nem szívlel engem annyira. Bár az okát nem teljesen értem, de elfogadtam a dolgot és igyekszem nem piszkálni őt. Vagyunk elegen, hogy esetleg mástól kérjek segítséget, ha úgy adódik.
Crystal kis fénygömbjei engem is elvarázsolnak, aminek köszönhetően teljesen megfeledkezem arról, hogy én is kaptam egy feladatot végül Romytól. Milyen jól néznek ki. Az embernek tényleg kedve lenne megérinteni őket, de mielőtt megmozdulnék már jelzi is felénk, hogy nem a legokosabb ötlet. Basszus… Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire hiányozni fog a jelmezem és hogy a házak között repkedjek, vagy a gonoszt üldözzem. Szinte alig eresztettem ki a pók énemet ezen a világon.
A gondolataimból Laze zökkent ki. Először csak értetlenül pislogok rá, majd leesik, hogy mit is mondott. Irány a konyha.
-Szia Miles! Az egész boltot felvásároltátok?-Kérdezem tőle egy mosoly kíséretében, ahogy megpillantom azt a rengeteg szatyrot, amit Kainenel hoztak. Oké sokan vagyunk, de ez nem lesz túl sok?
-Te jó ég mennyi kaja…-Pillantok az asztalra, miután kipakoltuk a zacskókból a vásárolt nasikat. Nem hiszem el, hogy mind ez egy este alatt el fog fogyni. Nem lehetünk egy ennyire éhen kórász társaság.
-Gondolom elég először max egy három tálnyi nasit kiönteni.-Pillantok a fiúkra, majd elő is veszem a mélyebb edényeket, amikbe bele tudjuk önteni a chipseket. Mivel ez nem jár túl sok munkával, így önhatalmúlag megfogom a gyümölcsöket és miután alaposan megmostam őket elkezdem karikákra vágni. Még sose csináltam puncsot, de a filmekben mindig karikákra szokták vágni.
Nem szólok bele abba, hogy Laze mit is csinál. Fogalmam sincs, hogy mi a recept, így csak bízni tudok abban, hogy ő képben van a dolgokkal.
-Tessék itt vannak a gyümölcsök.-Tolom mellé a felkarikázott narancsot, citromot, almát, majd kidobálom a gyümölcsökről levágott részeket. Ahogy Laze a kezembe nyomja az italt beleszagolok, majd meglepődve pislogok rá.
-Én miért alkoholmenteset kaptam?-Nekem nincs bajom az alkohollal, bár tény nem sokszor rúgtam be tőle. Egy póknak mindig ébernek kell lennie, ha szólítaná a kötelesség. Viszont ebben a világban nem én vagyok a hivatalos pók. Így talán kicsit lazíthatok a gyeplőn.
Ha engedi visszaöntöm a pohár tartalmát az adott edénybe, majd töltök magamnak az alkoholosból.
-Nos akkor egészségetekre!-Emelem fel a poharam koccintásra, majd bele is kortyolok. Ahogy lecsúszik az első korty elfintorodom. Kissé erősre sikeredett. Fura egy íze van, de igazából annyira nem is rossz.