Drága teremtőm!
Oké, ez így nem teljesen igaz, mert nem a te műved lennék. Az én univerzumomban a variánsod már nem él, hiszen én magam öltem meg a két kezemmel. A labor rommá lett és nem egy kérdés maradt megválaszolatlanul, mielőtt megléptem volna a te világodba. Abba a világba, ahol Dr. Miles Warren még javában a jó cél érdekében kutat és noha a Sakál már egyszer tiszteletét tette köreinkben, Peter Parker megváltotta a lelked. Én magam is alig hiszem el, hogy ez itt így volna, noha valóban semmi jelét nem mutattad annak, hogy esetleg rossz útra tértél volna. Még nem látogattalak meg, halogatom, hiszen szembenézni a múltammal, teremtőmmel és egyben majdnem pusztítómmal (legalábbis egy rá nagyon hasonlító személlyel) kíván némi erős elhatározást. Peterrel dolgoztál már, most nem szeretném megszabni, hogy épp mennyire tartod vele a kapcsolatot. De amióta találkoztam vele az egyetemen és hallottam felőled, a kíváncsiság furdal, milyen ember lehetsz. Eredendően egy kellemes megjelenésű, a magánéletét épp összeszedni igyekvő kutató professzor volnál, aki noha már megszerezte Peter DNS-ét, még nem döntötte el, hogy ezzel kezdjen-e valamit. Egyszer már kacsintgattál a rossz oldal felé, a kezeid nem tiszták. Te mégis igyekszel a sajátos elveid szerint haladni életed munkásságával.
Volt már szerencséd más tudósok munkájába is betekintést nyerned, ahol az x-gén megteremtését szolgáló kutatásokba is beleláthattál, emiatt esetleg talán másokkal is összeköttetésbe kerülhetnél.