Bejelentkezés

Pént. Feb. 09, 2024 5:56 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Imádom drága autómat Lady-nek hívják, az én kis BMW M3 C-m. Viszont eléggé feltűnő darab, és akár hiszitek, akár nem, nem szeretek feltűnősködni. Főleg ha rövidtávról van szó.

Így vonatozom, őszintén szólva nem is bánom, kivéve ha tömeg van, mert utálom a tömeget... Ki gondolná mi? Van egy enyhe emberfóbiám, de biztos csak sok szörnyet szoktam meg. De igyekszem olyan időpontot kifogni ügyeim intézésére, illetve csak úgy császkálásomra, mikor tudom nincs nagy forgalom. A megfelelő megállónál leszállok, de megakad a szemem, egy... komolyan viking? Elvigyorodom, baromi menőn néz ki a fickó. Bár nem igazán lepődök meg NYC utcáin lehet látni bizarrabb, és furcsább dolgokat is. Épp mennék a lépcsőn felé, ami az túloldalra visz, majd furcsa hangokat hallok. Mintha apró szárnyak sűrűn verdeső hangját hallanám. Egyre hangosabban, és egyre sűrűbben. Aggódva nézek fel a lépcső tetejére,késő este van, és remélhetőleg nem mindenki ilyenkor akar mászkálni, mert igenis nem jó dolog ez a hang. Valószínűleg az alagútból önnek, és hangok alapján a moszkitó démonlények azok... Undorítóak , és épp olyan idegesítőek, mint a hagyományos szúnyogok, annyi különbséggel, hogy mérgezőek.
Mikor visszaérek a peronra, a Viking fickó áll ott egyedül, remek. Mondjuk legalább egy ember.
─Uram... ─ hm, mit mondjak ilyenkor? Sosem voltam jó elküldeni a civileket, bár meglátja őket visítva fog elrohanni.
─Gondolom, ha megkérem, hogy távozzon, mert minden bizonnyal másodperceken belül démonszúnyogok fognak előbukkanni a ködből, teljesen hülyének néz, igaz? ─ Bár maradjunk abban, ő ebben a hacukában, de nem ítélkezem. Előveszek az övemből, két tőrt. Hát csak reménykedhetek, hogy nem fogja rám hívni a zsarukat... de szerintem nem fogja. Hisz pár moszkitó meg is jelenik, én pedig eldobom a tőreimet, mielőtt elérnék a vikingcsávót...

+tag

Csüt. Feb. 15, 2024 6:32 pm

ELSA & VOLSTAGG

Utam megszakítására kényszeredem, mert egy ifjonc köszönti Asgard Oroszlánját. Hála az állomás működő és stratégiailag remekül elhelyezett pilácsainak egész világos van és ki tudom venni arcát. Szépséges nő, kinek orcájából erő és határozottság árad. Akárcsak Gudrun lányom! És miket monda itt?
- Szervusz, leányom! Hát azok döngnek úgy, mint megveszekedett földtúrógép a kátrányos úton?
Biz úgy nézek rá, hogy próbálok rájönni, eltévedt-e a világok és a valóságok között vagy... Azokkal a tőrökkel úgy fest, tud bánni. Látom abból, hogyan tartja és fordítja meg őket. Noha az én bárdforgató manővereimhez nem hasonlíthatók, azért igenis gyakorlott mozdulatok, miket bemutat.
- Szaladj előre! Én elzavarom az embereket, kik a gyér üveg mögött nincsenek biztonságban, ha szörnybogarak röpülnek rájuk. Utána csatlakozom, hisz Volstagg, a Hősszívű ki nem hagyna egy dicső csatát, miben ismét megmentendő lészen Midgard népét!
Szavaimat azért nem követé tett, mert az emlegetett vérszopók rögvest nekem rontának. A lányka is támad és látom, nem rám. No de Asgard Oroszlánja nem szorul védelemre! Bárdom lendül és az egyik repülő monstrumot fel is kenem a váróterem falára. Vele együtt elcsapám az egyik tőrt is. Úgy vélem, ha én nem mozdulok rá, akkor a tőr végze volna vala vele, ám így az épület ablakába csapóda bele, nyílást hagyva rajta.
- E gaz ivadékok betörék vala az embereket védő ablakot! - kenem rá saját elhibázott tettemet támadóinkra. - Tarts ki, míg én kimenekítem a halandókat!
Rohanok is és beordítok a törött üvegen, szekercémet lóbálva.
- Vegyék nyakukba lábukat és inaljanak elfelé, léptükben pedig ne nézzenek vissza!
Sikerül megrettentenem őket és felöltik a nyúlcipőt, utukat pedig a város felé veszik. Ez az! Ma is kiállék Midgard lakóiért. Kiket nem fenyegetne veszély, ha én nem csapom ki az üveget a tőrrel, no de hát nem ezt akarám, ez csak... A démonszúnyogok miatt történe vala. A lányka tőrdobásai a többivel végezének, azonban már fel is bukkannak a többiek.
- Ez csak az előretolt helyőrség vala. Most jöve a lovasság, lásd szemeiddel! Cseppet se félj...mi névre is hallgatsz, bátor pajzsszűz? - kérdezek bele a szemébe, ahogy harci pózban megállok.
Szorongatom a bárdomat. Démonszúnyogokkal még nem vala dolgom. Démonnal igen. Mangog mély nyomot hagya bennem, hisz majd' elvevé életem. Kevésen múla vala, hogy fűbe harapék, de végül megmenekedék. Az a lény milliók erejével bíra, itt viszont csupán zümmögő pusztuljkák jövének. Kezem és arcizmom mégis megremeg. Harci kiáltással leplezem és rárohanék a közeledő rajra. Vadul csapkodni kezdek, földhöz, falhoz ütém őket, de úgy, hogy közben nem veszem észre, merre jár a lányka. Remélem, nem találám el egy bárdütéssel, mi jégóriásokat is felborítana!
Egyszeriben lobogó, veres rőzsémbe beleakada az egyik rovar és vergődésbe kezde.
- Eriggy innen, te poklok szülte vérgyűjtő! Asgardihoz még nem vala szerencséd, ebben fogadnék két veder vanaheimi mézsörben, de menten meg is bánod, hogy most rám jövél! - kiabálok és őrülten rázom fejem, hogy megszabaduljak a hajtincseimtől fogvatartott lénytől.
Kézzel nem nyúlkálok ilyen fullánkosok felé, fegyveremmel pedig netántán fejbecsapnám magam, ezért nem emelem oda. Nem tehetem kockára kobakom épségét, így marad a kiáltozással megspékelt fejkörzés, mi felettébb különleges harcmodor. Bízom benne, hogy hatásos lesz, szememmel viszont keresem a lánykát, hátha kipiszkálja hajamból a démonszúnyogot.

What's the buzz about

Vas. Feb. 18, 2024 1:02 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Kissé zavarba jövök, mikor ez a Vikingnek öltözött ember megszólal. Hűha ez aztán marhára beleéli magát a szerepébe. Alig értem mit mond. De eléggé lelkes, és tud harcolni ezek szerint.

Csak bólintok, mikor bejelenti, azt hiszem, azt hogy megvédi a civileket, hát eléggé bölcs döntés, mert rám viszont támadnak. Igyekszem míg a Viking csávó próbálja védeni a többieket. de eléggé sokan jönnek egyszerre. Igyekszem védeni magamat, és azt se hagyni, hogy elhagyják a területet. Nincs könnyű dolgom, de hála az égnek gyors vagyok, így tudom tartani a lépést. Igyekszem arra is vigyázni, hogy a Viking felé se menjen több, most eléggé sok gondja van. Közben magyaráz is nekem, amire csak mosolyt csal harcközben az arcomra. Komolyan, eléggé nagy forma, bírom, bárki is ő.
- Csak nyugodtan haver, én asszem tartom a frontot, a lényeg, hogy ne essen senkinek baja. - na meg amit értettem a szövegeléséből.
Végül mellém jön, és harci készültségbe kapcsol. De mikor bátor pajzsszűznek hív, hirtelen ledermedek, majd ránézek.
- Minek neveztél? - nézek rá, majd kitör belőlem a nevetés. Hát ez marha jó, megtartom.
Viszont a figyelmem meginog, így az arcomba repül egy rohadék, de persze gyorsan le is szedem, és brutálisan szétszedem. - Nénikédet... - dünnyögöm. - Nem neked, hanem ennek a szárnyas rohadéknak.
Majd tovább daráljuk őket, Asgardi? Asszem akkor már mindent értek, mire fel ez a nagy erő, és a harci technika. Nagyon menő a csávó, élvezet vele harcolni...
Egy ideig még daráljuk őket, de eléggé kimerítő lett a végére.Akkor az arcomat is megkarcolta az a genyó.
- Fűha... Viking uram, azt hiszem elfogytak, mit gondolsz? - azért körbe nézek. - Szerintem váljunk szét, és ellenőrizzük, meg hogy nem jutott e túl rajtunk egy se...
Meg is tesszük, majd hála az égnek sikerült mindegyiket kinyírni, úgy tűnik.
- Nem volt rossz, jól harcoltál... Hogy hívni Asgardi ? - vigyorodom el.

+tag

Szomb. Feb. 24, 2024 5:43 pm

ELSA & VOLSTAGG

Meglelém a könnyebb megoldást, mely éppoly fontos: a gyönge midgardiak kimenekítése. Harc közben régóta az ilyes feladatokat kedvelem legjobban, de persze utána majd előadandó leszek, hogy mily hősi csatában győzék. Harcolék én eleget, hogy jogom legyen ilyeneket mondani! De ma nem valék rest bárdot ragadni.
- Asgardon a sivalkodós koruktól kardforgatást és pajzsvédelmet tanuló asszonyokra mondják ezt. Sif Úrhölgyet tán ismered is közülük! Sok-sok évvel ennekelőtte Új-Mexikóban ledöfé a mágikus meghajtású Pusztító gépezetet, mi Thor életére töre!
Mulattatom a leánykát, ezt sem bánom. Jó hangulatban legyeket csapkodni is könnyebb. Vagy démonszúnyogokat.
- Így, támadóinkat fegyverrel, felmenőiket mondásokkal ostorozzuk! Szépapád szárnya hártyájának a végit, te ganaj! - kezdém sértegetni a zümmögőket, mert zavaróan és félelmetesen sokan vannak.
Orcáját illeté az egyik! Nékem meg hajamat. A zűrös és zavaros csatában végül bárdom hegyével kipiszkálom és a szárnyára tekeredett hajszálak miatt röpképtelen, földre pottyanó förmedvényt eltaposom. Ütöm, vágom és lököm őket egymásnak utána, s a legvégén megtörlém homlokomat, mi izzadtságtól fényes. Tartottam ezektől, mert nem tudá, miben leledzhet démoni hatalmuk, de megvívánk az ütközetet.
- Lám, mily hőség lőn így hirtelen ezen a télutói éjjelen! Való igaz, hogy a győzelmi zászlót magasra emelheténk, én is úgy látom. Írmagjuk sem maradt. Amily hatalmas hangjuk van, hallanák füleim röptük zörejét.
Szertetekintek azért bárdomat nagy gyakorlattal pörgetve ujjaim közt. Sehol senki és semmi. A messzi távolban megpillantom a menekülő utazók leglassabbikának utolsó lépteit, mielőtt eltűnne a kanyarban.
- Tevém, mit évezredek óta teszek! - viszonzom a vigyorgást. - Volstagg, Asgard Oroszlánja számára nagy öröm, hogy megismerhet téged! Ki leánya borja valál és mi névre hallgatál? Sebesülésed igényel-e szanitécet vagy csupán nemeskarcolás?
Mert ha szanitécre van szükség, akkor tárcsázzuk a mentők telefonszámát. Netán a Lélekpap doktor számát, mert démonszúnyogok csípése az ő tudákosságát igényelheti.
Végignézek a foltokon, miket a kitekeredett, szétnyomott, eltiport vagy kettéhasított bogarak hagyának az úton.
- A Kilenc Világ mely cudar szegletéről jövének ily lények és te honnan ismeréd őket?

What's the buzz about

Vas. Feb. 25, 2024 11:17 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Elég érdekes csata volt, ami azt illeti. Igen ismerem vagyis hallottam Sif-ről, inkább fogalmazzunk úgy. Akkoriban minden az Asgardiakról szólt, hisz a mi munkánk is valamelyest köti a mitológia.

De akkor is viccesnek találom az új megnevezésemet, mint ahogy a káromkodását, mikor az arcunkba kapjuk az utolsó bogarakat. Fáj a karmolás, még is el kell nevetnem magam az újdonsült harcos társamon. Hát mekkora forma már! Imádom.
- Túl éltük, ez a lényeg, marha jól harcolt. Bocsáss meg, a nyelvezeted, igencsak távol áll tőlem. - vigyorgok rá. Sose tudtam ilyen szofisztikáltak, pláne verses formában beszélni, régi stílusban, vagy hogy is mondják ezt. A káromkodás hamarabb szerepel a szinonima szótáramban.
- Asgaradi, ez nagyon menő. Sokat mesélhetnél. Oh én Elsa Bloodstone vagyok a Föld... Buffy-ja. Oh ez nem jó, szóval a harcosvöröse. Egyébként szörnyvadász vagyok, örvendek. - vigyorgok, miközben véres kezeinkkel kezet rázunk. Hát jó, hogy nálam a kő, mert tuti összetört volna.
- Sebesülésem teljesen jól van, nem kell aggódnod, köszi. Majd kialszom, szívós vagyok. - mosolyosom továbbra is fennragadva.
- Hogy mi ? Ezek tőletek származnak? - pislogok a pár tetemre, amik még nem párologtak el. - Pedig már rég óta feltűnnek, nálunk... én is tanultam róluk. Akkor tőletek jöttek át, már jó pár éve, de hogyan? Vannak titkos kapuk? - felvillanyozódom egy pillanatra, tök menő lenne, mondjuk Asgardba átruccanni. Mindig is érdekeltek a mitológia, szóval minden szavát inni fogom, ha hajlandó velem elbeszélgetni.

+tag

Vas. Márc. 03, 2024 5:05 pm

ELSA & VOLSTAGG

E kacaj kedvemre való. A harcos nevessen is fényes győzelme után! Úgy tészek én is, ahogy a leányka és víg hahotától zeng a vasútállomás környéke.
- Bizony te is nagy hozzáértéssel vívád meg a csatát a démonszúnyogok ellen! Bocsáss meg, leányka! Asgardi lévén én a Mindenek Beszédét szólom, ami által saját nyelvükön hall engem minden nép, légyen bár eszkimó vagy bantu. Ámde néhány évezreddel vagy évszázaddal korábbiként hallatszom. Az új-midgardit is gyakorlom, lássuk hát! Baró csata volt, csajszi! Ez jó így?
Nem minden szóról tudom, hogy hova illik, de igyekezetem becsülendő lészen, ebben reménykedem. Midőn ilyeneket kísérlek meg, mindig vissza-visszatérek a rég megtanult nyelvezetemhez és végül sose sikerül az új-midgardi. Valamilyen közepes félig asgardi, félig földi nyelvet azért összehozok.
- Mesélek én, amiről csak szeretnél! E helyet például Valhallának nevezik. Arról is van néhány történetem, hogy miféle vidék a Valhalla, a harcosok halál utáni ragyogó palotája valójában. No de miről kívánsz hallani leginkább?
- Üdvözlégy hát, Midgard Buffy-ja!
Ahogy én Asgard Oroszlánja valék. Végre valaki, ki érté és követé elnevezéseim!
- Miféle szörnyekre vadászol? Chthon számtalan ivadékára, mint a vérfarkasok, goblinok, vámpírok? Vagy laborokból szökött szörnyekre, mint dr. Morbius? Asgardon is rengeteg szörny vala honos és a Kilenc Világ többi részén is belebukkanék ilyenekbe. No hát mese mesét követhet, ha mindketten nekiállunk! Én is szívesen hallanék vadászatidról!
A tőrt tartó, csuromvér kezével és az én moszkítóvéres bárdommal igencsak erősen mutathatunk itt. Ha nem futának volna vala el a midgardiak, kiket elzavarék, most rohannának tova látásunk miatt.
- Ezek? Én ugyan nem ismerék asgardi démonszúnyogot. Nálunk csak marcona szitakötők valának, ekkorák ni! - mutatom vaskos alkarom hosszát. - Még Thor cimborámat is megtámadák vala, de a pöröly- és villámcsapásokat nem bírák ki.
Tán szavaim csűrése és csavarása miatt hivé a leányka, hogy felénk ilyen lények élnek. Magyarázatot adandó lészek néki.
- Én nem e világ Asgardjáról jövék, hanem egy másik univerzuméból. Evilági Asgard már csak egy norvégiai faluban leledzék, ha jól tudom. Ha szülővilágukon, mit a Ragnarök pusztító ciklusa eltörle vala, lakának ily szörnyek, akkor tán az asgardiak ide menekülő hajójába bepetézének vala és lárváikból ezek kelének ki. Lehetséges ez, Midgard Buffy-ja? Leljük meg fészküket és tegyük a tűz martalékává, hogy ne támadják meg többé az embereket!
Ha nem ez az eredettörténetük, hanem teljesen más, várom a leánykától. Ezt a világot ő ismeri jobban.
- Titkos kapuk valának biza. Én is találék egyet, méghozzá egy új-mexikói bánya mélyén, de megsemmisüle, midőn átjövék önnön világomból. Sziklatrollok garázdálkodának ottan, a kaput is bizonyosan orzással szerzék valakitől, hisz nem éppen kiművelt fők. Tudós egy sem vala közöttük. Vala...volt már dolgod ily lényekkel? Nagyok, mohók és galád mód kereskednek óriási, nagy erejű fegyvereikkel.
Nézek itt körbe, hogy mibe törüljem bele fegyveremet, nehogy hazaúton csúfondároskodni kelljen vele. Tokjába is tehetném, de akkor az lesz véres. Egy eldobott pulóver, mire két széjjelpréselt szúnyog rápottyana vala. Ez már eleve foltos, rongynak is megteszi. Megtörlöm bárdom pengéjét és utána Elsa felé nyújtom a ruhadarabot:
- Kéred-é a fegyvertisztító rongyot?

What's the buzz about

Hétf. Márc. 11, 2024 4:40 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Nem várt fordulatokkal van teli a nap. Még jó, hogy visszatértem a vadászathoz.

Az viszont marha menő lehet, minden nyelven érteni. Ez a képességem sajnos viszont nem adatott meg, még tanulni sincs érzékem más nyelvhez. Csak elnevetem magam a modern megfogalmazásán.
- Igen, nagyon Pöpec, öreg. Egyébként jól áll a modern beszéd, de ez a verses forma is... elég nehéz lehet. - vigyorodom el, bár látszik neki inkább a régi nyelvezett könnyebb valóban.
- Valhalla nem az a hely, ahova hősi halált halt, harcosaitok kerülnek? Ha csatába, kezükben halnak meg, és Odin csarnokába örök harc, és ünneplés? - oh igen, szeretem a mitológiát, szóval... mondjuk ki tudja a valóságban, vagyis náluk ezek mennyire igazak.
- Midgard Buffy-ja ez nagyon tetszik. Megtartom. - nevetek. Nagyon jópofa az öreg Viking.
- Oh, én megannyi szörnyre vadászok, vérfarkas, vámpír, fura bogarak... kisebb démon szerű lények... Volt egy két érdekes, de semmi említésre méltó. De ha meghívsz egyszer sörözni, örömmel felelevenítek pár érdekeset. - mennyire lenne menő egy, vikinggel sörözni! Oh, ehhez a megfelelő kocsmát is meg kell találni!
- Értem, akkor lehet ez már valami más lesz... máig bukkannak fel új lények. Thor mi? Az jó csávó.- ennek elvileg köze van a multiverzumokhoz, még otthon hallottam egy vadásztól, de nem vagyok otthon annyira a témába.
- Hűha, hát te akkor sokkal több izgalmat tudsz mesélni. Szóval Asgard, mi? Sajnálom, nem lehetett könnyű... igen hallottam az itteni Asgardiakról, egy vándor vadásztól. - imádom hallgatni a történeteiket, én is gondoltam rá egyszer felcsapok vándornak, de nekem fontos az otthon melege, nem hiába van megannyi máshol.
- Értem, vadászok is szoktak átjárókat találni, és bezárni, bár már évtizedek óta nem hallottam erről példát. Ilyennel pont nem, de van egy kisebb démon, aki hasonló, de sokkal kisebbek ennél, és kevesebben vannak. Ők amolyan felderítők, és nem támadnak, csak ha utasítják őket.- kutatásaink, és megfigyeléseink szerint legalábbis.
- Oh hogy még ilyened is van, köszönöm. - elveszem tőle, majd én is a tőrjeimet gyorsan megtisztítom. - Vehetnék példát rólad, megannyi dzsekit kidobtam, mert egyszerűen az újába törlöm... - nevetek.
- Visszatérve, valóban jó lenne a fészküket megkeresni, és felégetni, már ha van ilyen. Egyikünk se ismeri, nem tudom milyen területre petéznek. De elég sokan jöttek egyszerre, így szerintem a közelben lehet.

+tag

Szer. Márc. 13, 2024 4:34 pm

ELSA & VOLSTAGG

- Az nehéz, mi még újdonatúj! Én éveknek ezrede óta így szólék, e száz éves vagy még fiatalabb fordulatok nem jönnek oly könnyedén, de Asgard Oroszlánja sosem veszít csatát! Még akkor sem, ha ellenfele a modern nyelv!
Mindig derül is családom, mikor újabb szólásokkal hozakodom elő. Amit itt mondék, az is megállá helyét.
- Így, ahogy mondád, leányka! Ottan soha örökké nem ürül ki a korsóból a gyömbérser, sem az asztalról nem fogy el a győztesek lakomája!
Odin nálunk, Asgardon uralkodik, de miért emelnék ki minden részletet? Ezt a New York északi részén épült helyet a temető miatt nevezék el úgy, ahogy mi ünnepelt harcosaink végső, avagy nem is oly végső lakhelyét. Hol máshol kellene hát beszélnem e témáról?
- Egy szertartás alkalmával látám is e világnak Valhalláját. Ott vala benne mindenki, akit lemészárola egy gonosz teremtés. De még evilági variánsomat is megpillantám, ki csudálatos mód hús-vér testben kerüle oda és magasodék a hősök fölé. Te ismerél olyasvalakit, ki éltében járá meg a holtak birodalmát?
Én magam is megtevém ezt önnön világomban, mi egy másik univerzum. Kedves a leányka és mulattat, hogyan örvendez új jelzője hallatán.
- Hoooogyne! A bronxi Kelta Kocsmát ismered-é? Fogyó holdkor köték velük reklámszerződést és mivel orcámat adám az ivónak, annyit rendelek majd náluk, amennyit csak kedvünk tartja!
Ott nem lészen záróra, míg meséink végére nem érünk. Elfoglalt valék, de egy jó iszogatásra időt szakítandó leszek.
- Régi biz nem csupán a Mennydörgés Istene, hanem a női szívek hódítója is, valósággal. Feleségem mondá nékem egyszer, hogy ha engem nem ismere volna vala meg, akkor ő is elhajlott volna a királyi udvarba egy ünnepre, hogy a szőke herceg elé járuljon. De nem juta rá ideje, mert én előbb vevém le lábáról asszonykámat és ő is engem, így állunk már öt évezrede.
Az én Hildém szerint Thor nem a nők szívére, hanem egynémely más részére van leginkább hatással, de ily illetlenséget nem mondok a leánykának, ki hasonló mód érezhet.
- Ázok, vánok, elfek és mit csak hallál vagy olvasál, az mind igaz! Tán ebben az univerzumban is. Te mit hallál róluk? Valkűr védi falujukat? Az itteniekkel én még nem...
Újféle kifejezést akarok bevetni.
- Még nem pacsizék le, hisz gépmadáron átröppenni Norvégiába nem oly egyszerű. No de már tisztes állampolgárnak számítok, iratokkal, elismert foglalkozással és egyre kedveltebb műsorokkal rádióban, televízióban. Szerinted így már adandók lesznek nékem vízumot?
Elsa bizton jobban ismeri az efféle papírmunkák menetét.
- Apró, ki parancsra vár? Le kell őt fülelni, hisz ha bármiféle zsarnok szolgálatába beállna zsoldosként, annak nem volna jó vége. Merre kell őt keresni? Volstagg, a Rettenthetetlen hű társa lészen bármilyen vadásznak, ki Midgard védelmére esküdék vala fel!
Saját világomban is hallék ilyesekről, de valami oknál fogva eggyel sem akada dolgom. Hát persze, hisz a Három Harcossal mi oly tetteket hajtánk végre, hogy vadászok ott nem rúghatának rongylabdába!
- Véres ujjú kabátban ne is szállj vonatra!Megtanulám én rég, hogy a legapróbb tárgy is lehet kincset érő. Sokat járám társaimmal a Kilenc Világot és Jötunheim fagyos hegyei vagy Nidavellir homlokizzasztó síkságai közepette biz azt használhatám, mit odavivék magammal! Vagy amit lelék, mint e pulóvert, mit egy menekülő ember idevete vala a peronra.
A szúnyogok eredetét még nem tudánk, de Midgard Buffy-ja már irányt is mutata vala.
- Fedje bár titkok leple fészkük helyét, Volstaggal, a Furfangossal oldaladon biz meglelendő leszel. Tán kedvelik a vizes helyeket? Vagy a temetők dús, kevéssé érintett növényeit? - mutatom kezemmel az irányokat, hisz vala itt tó is és temető is, csupán el kell döntenünk, melyiket közelítjük meg fegyvereink csillogósra tisztításának befejeztével.

What's the buzz about

Csüt. Márc. 14, 2024 7:37 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Szégyellem, de kicsit nehezemre esik értenem tényleg, amit mond, így koncentrálok, és lehet kicsit érhetetlen lehet az arckifejezésem közben.

De elnevetem magam a végére.
- Menni fog az, nem olyan nehéz! - biztatom nagy lelkesen. Ugyanis nagyon jó fejnek tűnik.
Kihúzom magam büszkén, arra, hogy nagyon jól tudtam a Valhalla dolgokat. Mondjuk nekem illik is tudnom a mitológiát, de mondjuk sosem voltam jó elméletben, így attól még nem vagyok profi, és szakértő. A norvég mitológia, csak pont ennyire érdekel.
- Uh Variánsok is voltak? Mármint akkor a Valhalla téren és időn kívül létezik? És létezik... - gondolkodom el hangosan. Ez elég jogos kérdés.
- Mármint, hogy valaki aki él, megpillanthatta a túlvilágot? Én magam ilyen embert nem ismerem. Ez sötét mágia mifelénk, nem tudom, hogy bárki aki használ e ilyet, dicsekszik e vele... - bár én is elgondolkodtam szellemidézésen, és a többim hogy beszélnem kell még utoljára apámmal. De mindig arra jutottam, soha nem lehet tudni ki jut át, egy kis résen is...nem játszunk ilyenekkel.
- Nem, azt a kocsmát nem ismerem. Tényleg? Te lettél a reklámarcuk? Hát akkor jól csinálják, kaptak egy ízig vérig igazi vikinget, annál jobb marketing nincs. És megérdemelték az arcodat, olyan a sörük? - nos fontos a hitelesség, hogy tényleg a Vikingek között érezzem magam, miközben iszom azt a sert.
- Hát megértem a feleséged, bár én csak képeket láttam, meg a tv-ben. De nem rossza a pali. - netek. - De akkor nem vagy valami féltékeny típus, bár biztos a nejed bolondozott veled.
Kicsit elgondolkodom hogy mit halhattam róluk, de tényleg semmit szinte. Gondoltam, hogy kíváncsiságból elutazom oda turistáskodni.
- Hát figyelj, lehet szerezni pilótát aki mindezek nélkül is átvisz, jó pénz fejében. Illetve feketén vízumot csináltatni, de ezt természetesen nem ajánlom. Egyébként őszinte leszek veled, nem tudom hogy megy ez ... főleg nem e világi embereknél. - pedig ha kell segítek neki szívesen, oh az a marha jó szívem mostanában.... miért akarok mindenkinek segíteni?
- Mármint a vadászokat keresni? Nincs elérhetőségünk, ha csak mi nem adunk oda egyet. Általában csak ott termünk, ahol természet felettit tapasztalunk, vagy az aki ismer minket. Nem reklámozunk. - legalábbis remélem jól értettem a kérdését, ha nem úgyis kijavít.
A következőkre csak felnevetek.
- Rendben, nagyon szépen köszönöm a figyelmeztetést. - kacsintok, majd megtisztítom pengéimet, majd visszahelyezem őket a helyükre.
- A temető nagyon jó tipp, szerintem kezdjük ott. Ott a nyirkosság is szerintem pipa. - biccentek, majd elindulunk a temető irányába. - Jártál már itteni temetőbe? Nálatok mások a temetkezési szokások, nem?

+tag

Kedd Márc. 19, 2024 8:08 pm

ELSA & VOLSTAGG

Peckes tartást veszek fel arra gondolva, hogy ma valóban legyőzendő leszek a nyelvi nehézségeket, Odin szakállára mondom! A leánykának is könnyebb lenne és látom is rajta, hogy ezt várá már mióta. Hogy érthetően szóljak!
- A Lélekpaptól, kit ti dr. Strange néven ismertek, tudok néhány...dolgot - kellően jelenkori szó - az itteni Valhalláról. Az bizony egy másik dimenzió, asztrális világ, hová emberi léptek nem vezethetnek, csak halál avagy varázslat. De ez csak itt vala így, hisz az én univerzumomban a Valhalla testben is megközelíthető, noha nem sokaknak adaték meg, hogy elbarangolhassanak oda és még kevesebben térének vissza útjukról.
Setét varázslat általnézni a túlvilágra? A doktor úrral mi pedig bekukkantánk oda. El is mesélem, hogy a leányka ne gondolja ezt ördöngösségnek.
- Nem oly setét az a mágia, ha segítő szándékkal végzik. Midőn engem követő asgardi szellemeket, kik itt ragadának két világ között és még azt sem tudák, hogy holtak valának, általsegíténk a holtak nyughelyére, hová eredendően kellett volna kerülniük. Mily finom mézsört ivék azon a rituálén! Maga a Lélekpap teremté a semmiből. Holt lelkeket végső nyugalmukra bocsátó éneket zengék vala, akkor nyílának meg és záródának is vissza a ti univerzumotok Valhallának csodás kapui, melyek mögött látám azt a Volstaggot, kit evilági Thor küzdőtársaként ismerhetsz. E világ dicsőséggel elhalálozott lelkei az evilági Valhallába kerülnek, míg önnön világomban a harcosokat az ottani Valhalla fogadja be.
Meglehet, nem szerete volna vala ennyit hallani a holtak birodalmáról egy élő, de meg kívánám magyarázni, hogy is vala ez.
- Kedves szavaid felvidítják szívemet, Midgard Buffy-ja! Bizony jól választának az ivó tulajdonosai és ezt a szépen duzzadozó kasszájuk is mutatja.
Megéré vala reám költeni.
- Oly kézműves söreik valának, miknek észak-európai receptje évszázadok óta tökéletesíttetik. Étkeket is felszolgálnak, különleges, hagyományőrző módon berendezett fogadójukban. Rosszat még nem evék ott, pedig már első alkalommal végigrendelém az egész étlapot. Kétszer. Te is kedveled az ily régies vagy Amerika lakói számára egzotikus fogásokat?
Tisztességes társaság, öröm velük munkálkodni.
- A mi szerelmünknek ötezer esztendő is kevés vala, hogy kihúnyjon. Ég a mai napig és csak egymás iránt! Egyikünk sem féltékenykede vala soha. No és néked van, ki betölti szíved éhségét?
Hilde csak a kezdeti időkben, mikor eltűnék nagy harcok és kalandok idejére. Aztán megszoká vala, hogy engem így hajt a vérem. Más univerzumba először hajta és ezt ő nyilván nem tudhatá, de ha megtudandó lészen, még képes rá és utat talál ide. Nem féltékenységből, inkább féltésből.
- Sebaj, leányom! Keresek majdan pilótát, ki vállalkozandó leend ily nagy útra. Az arany magáért beszél, ha fizetségről van szó, márpedig én kalandjaim, uralkodásom és politikai pályám alatt begyűjték nem keveset.
E világra csak keveset hozék át, de az bizony itt is sokat ér.
- A természetfeletti vadászai, kik előugranak a váratlanságból! Mily bámulatos harci taktika! No hát, számolj úgy, hogy Volstaggra is számíthattok, ha segítség kell bármikor! Például az általad említett apró démon elfogásához!
Ha megmondja, merre kell keresni azt a lényt, ki még ártalmatlan, de rossz parancstól rosszat teend, akkor már készen is állok a bevetésre!
- Mesélj a lényekről, kikre lecsaptok társaiddal! Legtöbbjük öntudatlan ösztönállat vagy sokuk képes nagy gondolatokra, cselszövésre, szervezkedésre, szövetségesek gyűjtésére? Küzdél-e már Drakula gróffal? Vagy a mocsárból lett teremtménnyel, ki már nem ember, nem növény, hanem egyszerre mindkettő? - kérdem, miközben elindulunk a sírkert felé.
- E földön még nem járék temetőben és más vidékeken is csak nagyon ritkán. Vidámabb helyeket kedvelék, de persze ha rászorulókat kell kimenteni ily helyeken, akkor nem átallom általlépni a temetőhelyek küszöbkövét. Asgardon az életét ünnepeljük legfőképp, a halállal csak kevéssé törődünk, hisz nem végleges. Éltében szerzett javaival pakoljuk csónakba az elhunytat vagy ha sokak hunytak el, akkor hajóba, mit meggyújtánk, hogy égő fénnyel ússzon el a Valhallába. Azután összejövénk, történeteket mesélénk az elhunytról. Jókat is, rosszakat is, hisz mind valós és mind az emlékét hordozza. Jómagam is megjárám már a holtságot, az új testben ébredést és annakutána varázslattal régi testem és lelkem visszanyerését, így látod, jelen valék. No és tinéktek, vadászoknak miféle speciális erőitek vagy fegyvereitek vannak? Varázsolsz tán? Vagy csak lőtérre jársz és tőrharcot gyakorolsz a hozzád hasonlatos képességűekkel? Oseberg kisunokám már két évezrede vadászként rója az erdőket, hogy rendben tartsa a vadak állományt. Most, hogy jobban elnézlek, egészen sok közös vonásotok vala, még külsőleg is.

What's the buzz about

Szer. Márc. 20, 2024 10:51 pm

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Hmm, kicsit elgondolkodom azon, amit mond. Tehát a túlvilág, hit is lehet más, az univerzumok között? Nagyon fura, ilyenbe bele se gondol az ember. Vajon az én egyik másik verzióm milyen lehet? Lehet egy leküzdött kertvárosi család anya? Fuh de rosszul lennék a látványától is.

- Fuh, értem, akkor ez az egész bonyolultabb, mint gondoltam. Fura hogy ilyen dolgok is különböznek. - Strange-ről természetesen hallottam, mágus vagy mi. Érdekel a munkássága, gondoltam már mióta itt lakom fel kéne keresni, de nem tudom hogyan is kéne hozzá bejelentkezni, illetve mindig voltak egyéb teendőim.
- Mindig is érdekesnek találtam a vallásotokat. Tulajdonképpen tudjátok hova kerültük, ha meghaltok, és ez kevésbé éleszt félelmet, azért voltak a vikingek is olyan vakmerőek. - Hát én lehet viking voltam előző életemben, mert mindig is lenyűgöztek. Amúgy menő lenne. Volstagg-ot is menőnek tartom.
- Nagyon jól hangzik, add meg az elérhetőségedet, és muszáj lesz egyszer beülnünk oda, még jobban felcsigáztál. - és főleg az ő társaságába. Csinálhatnám azt is csak simán beülök egy nap, de igencsak izgalmas lehet vele együtt, biztos jó sztorikat is mesélne. - Mindenképp betérünk oda. - vigyorgok, majd elgondolkodom. - Őszintén szólva, soha sem kedveltem túlzottan az Amerikai konyhát. Nekem mindig is túl zsírosak, megterhelőek voltak. - még úgy is, hogy jelenleg nem árt meg, még sem szeretem mikor a fülem tövéig ül a zsír.
Mikor a nejével való szerelemről beszél viszont elpirulok. Annyira... őszintén mondja. Kőkemény szívem mögött mindig is romantikus lélek lapult, mindig szerettem egy társat, akivel együtt harcolunk, utazunk, és éldegélünk. De egyik csalódás volt a másik... a másik van egyáltalán? Fogalmam sincs Dan érez e valamit irántam egyáltalán. De ahogy ezt az egészet hallottam Volstaggtól, zavarba ejtő, hogy rögtön ő jutott róla eszembe.
- Ez nagyon szép dolog. Irigykedem. - mondom ki hangosan őszintén, amin magam is meglepődök, nem vagyok az az érzelgős fajta. Manapság pláne nem. - Azért biztos hiányzol neki. Haza tudsz jutni? - Kaine is más honnan jött, ezt tudom róla. De ő speciel nem tud erre megoldást, meg úgy tűnt nekem nem is szeretne. Itt sokkal jobb dolga van, nem hibáztatom. Volstaggnak viszont odaát van a felesége, gyermekei. Azért ez nem lehet könnyű. - Öhm... valaki,valami van... - sóhajtok. - De nem, nem semmi komoly. - Vagy igen? Nem akarom áltatni magam, és idióta lenni, hogy én komolynak venném , ő pedig bármikor eltűnhet...
Na jó, gyors téma váltás.
- Értem , biztos sikerülni fog. Ha nem akkor szólj, segítek eljutni oda. - ha legalább családjához nem is, de itteni népéhez eljuttassam.
- Rendben, majd szólok, jól jött itt is valaki, ha vészhelyzet lenne, köszi. De ez rád is tartozik. - ha ő kerülne bajba és kell egy püfölés, természetesen benne vagyok.
Majd kérdéseket tesz fel miközben elindulunk, csak elnevetem magam. Miért mindenki Drakulával jön?
- Sok fajta szörny, lény létezik, mint ahogy állatok is. Köztük is különbözőek, van kik falkákban élnek, van akik magányosan. Vannak ártatlanok, akik csak békét szeretnének, és élni, ők nem bántanak embert. Vannak akik csak az ösztönük vezérel, van akik heccből, vagy épp önvédelemből ölnek. Sokan vannak, nekünk a dolgunk, különbséget tenni köztük, és békét teremteni. - legalábbis apám idejében. - Drakulával nem harcoltam, kislány voltam, mikor apám megküzdött vele. Egyébként jó arc, csak néha nem bír magával. - vigyorgok.
- A temetkezés, akkor hasonló mint az itteni vikingeké volt. lenyűgöző, nekem mindig is jobban tetszett,főleg a hősi halál rész. Sokkal spirituálisabb. A vadászok is elégetik holtjaikat. De kevésbé ilyen meghitt módon. Sokkal jobban örülnék ilyen temetésnek, amit felvázoltál, és ez a visszatérés dolog se rossz. Itt attól függ ki hal meg, és milyen módon, de általában itt is piával, és kis beszélgetéssel rendezzük el a temetéseket. - de nem olyan varázslatos módon. Mikor megemlíti, hogy még lelkeket tudnak halál után visszahozni, ökölbe szorúl egy pillanatra a kezem. Apámra gondolok, hogy ha mi ilyen tudnánk, és nem félnénk a fekete mágiát, mi is vissza tudnánk hozni...
- Varázslatok helyett, ősi erősítő rúnákat használunk, illetve vallási dolgokat, például kereszt, szentelt víz, és ezüst. A vadászok emberek, nem rendelkezik az átlaguk képességekkel. Én egyedi vagyok, apám öröksége, mi erősebbek vagyunk egy átlag embernél. Általában inkább tapasztaltak vagyunk, edzettek, tudjuk melyik szörny ellen mi a legmegfelelőbb fegyver. Nekem van két puskám, amikben különlegesen öntött, szenteltvizes ezüst lövedék van, melyekben rúnák vannak vésve. Ezzel is sokkal halálosabb. Bizonyos kések, török és a többik is ilyen módon készülnek. - hm tök menő a szakmám, mindig elfelejtem. Már kimondatlanul visszatértem vadászként, mindig elfelejtem mennyire szeretem csinálni. Jól esik kibeszélni, és hogy valakit érdekel. Bár mióta Danny-vel lakom sűrűn beszélgetünk fegyverekről, taktikákról, adunk tanácsot egymásnak. Még is más egy kívülállónak, aki harcos, de nem teljesen úgy mint mi.
Közben megérkezünk a temetőhöz, miért van egy temetőben miért hidegebb, és nyirkosabb, mintha kilépek a kapun, az utcára. Kicsit összerázkódom. Megyünk pár lépést, és mintha látnék egy ilyen dögöt elrepülni felettünk.
- Lehet egy barlang van a közelben? - ha igen akkor még többen lehetnek, de miért menekültek ki annyian, akik betámadtak az állomáson? Ha mázlink van csak költözni akartak...

+tag

Pént. Márc. 22, 2024 8:58 pm

ELSA & VOLSTAGG

- Bizony szövevényes ez, mint a Kilenc Világot összekötő Yggdrasil fa gyökérzete!
Én pediglen azt kedvelem, ha szavaim értésre találnak, hisz nem kötetnyi tanulmányokat író tudákos valék, kinek tudománya igen nagy, ám megfoghatatlan. Vidám és hősies történeteket szeretek mesélni, ezért fel is hagyok mostan a variánsok és másik világok mondogatásával.
- Ahogy szólál, Midgard Buffy-ja! A népek átvevék tőlünk e hitet és való igaz, hogy az ő dicső harcosaik is bekerülhetének vala a Valhallába, hogy istenekkel lakomázzanak és vedeljenek. No de hát rettegést a te mozdulataidon sem láték. Még ha nem is istenektől várod a jutalmat, valamelyes hit vagy reménység a te lelkedet is táplálja, így van-e?
Ily erővel gyávák nem harcolnak, csak a bátor szívűek.
Telefonszámot tudunk cserélni útközben és Elsa azt is láthatja, hogy sokezer éves létem ellenére az okostelefont is magabiztossággal forgatom. Nem egy modern darab, de kevés pénzérméért adák vala és amire nekem kelle, arra több mint tökély. Lelkes vigyort villantok arra, hogy jó társaságom lészen legközelebb kelta kocsmalátogatásom során.
- Minden nemzet és minden vidék rendelkezék oly fogásokkal, mit sehol máshol nem találni és értéket képvisel. Én eddig nem lelék oly konyhát, mi teljességgel elvetendő lenne. Egy bajor sörfesztivál kolbászkínálata éppoly örvendetes számomra, mint a minden jóval megrakva tálalt óriáshamburger, mi szinte lefolyik az óriásplakátról a nagyvárosi gyorsétteremben. No és a zöldségteremtések, a vegetáriánus étkek is csodásak, különlegesek! Vagy a sült gesztenye a forgalmas utcán ujjatlan kesztyűben fagyoskodó árus sütőlapjáról.
Véget vetek kedvenc fogásaim sorolásának, hisz ránk virradna, mire be se fejezném.
Még az éjszakában pislákoló lámpások halovány fényében is látom Elsa orcájának pírját. Nem mondék semmi tolakodót, csupán szívének mélyét érinthetém meg. Merem remélni, hogy nem bántóan.
- Sorsunk is kegyes vala hozzánk, hogy egymásra lelénk, de kitartás, türelem és a felelősségnek mély megismerése is szükségeltetik ehhez. Utóbbiaknak te sem vagy híján, úgy vélem.
Tán csak a türelemnek, de e meglátásomra sem vennék mérget a tilosban járó patikáriustól.
- Mi mindig hiányzunk egymásnak, örömben és bánatban is. Küldetéseim rendszeresen elszólítának engem messzi vidékekre, az én Hildém ezt jól tudja. No de egy másik világba távozni bizony nem piskóta. Hazajutásom módja és ideje éppoly talány számomra, mint itt tartózkodásom végső célja. Örökéber Heimdall barátom, ki mindent lát minden világon, üzene nékem, hogy még maradnom kell és feladatot teljesítenem. Szavait nem szaporítá, ezért nem tudok többet. Megérkezésemkor találkozának vala a világok és ez kelle ama fenyegetés elhárításához, mit e világ hősei együttesen vivének véghez. De ez csak a kezdet. Ki tudja, talán épp ezen az estén lelünk egy oly entitásra, mit a te segedelmeddel kell legyőznöm!
Sosem lehet tudni. Míg célomat meglelém, addig pedig jókat fogok étkezni. Szívemben pedig hordom családomat, ha már ily messzire szakadának tőlem avagy én tőlük. Nem először nélkülözöm őket. A félelem olykor környékezé szívemet, hogy örökre itt ragadandó lészek, ám Asgard Oroszlánján sosem lehet úrrá a rossztól tartás! Meglelendő leend a hazaút egyszer, mikor eljő az idő.
- Minden így indul, kedves leányka! Ha komollyá válik, szívetek derül majd, hogy mily ártalmatlannak vélétek eleinte nexusotokat. Ha pedig nem lészen komoly, akkor majdan jő egy másik, mi vég nélküli. Gyermekeim, unokáik és az unokák ük-ükunokái sorát követve ezt látám vala. És bizony, mivel vágyad élő benned, néked is jár a szívnek és testnek beteljesülése.
Egy csipetnyi biztatás mindig jólesik és háromezer esztendő tapasztalatát bátran osztom meg Midgard Buffy-jával.
- Rendben, megegyezénk vala - nyugtázom, hogy ha elakadnék Norvégia felé szánt utazásommal, Elsa segítő kezet nyújt, ahogy bármily más harcban is.
Lelkes és kedvességgel teli szövetségesre találék személyében!
- Jól érzem, hogy nem a szívbe döfött tőr az egyetlen fegyveretek? Kik tudatlanságból vagy ösztönből hoznak bajt a világra, azokat próbáljátok a béke útjaira terelgetni?
Ahogy a leányka az állatokról beszél, azt sejdítem, hogy nevelik is őket társaival, ha lehet. Ez szép küldetés volna.
Mily apró történet üté meg füleimet? Kinek atyja Drakula ellen harcola, az különleges családhoz tartozik!
- Á, hát már szüleid is szörnyekkel kardoskodának? Te is csecsszopó korodtól űzöd a küzdelem és vadászat mesterségét, leányka? Jómagam már gyermekként nagy termetű és büszke valék, ki megvédé az apróbbakat vad társaiktól és már akkor tudám, hogy Volstagg messze földön híres harcos leend. Netalántán mindketten arra születénk, hogy kiálljunk a kisebbekért, gyengébbekért, kiknek kevesebb erő vagy akarat juta vala, amikor az életutak fonalát szövögető istennők kioszták ki-ki lehetőségeit.
A temetésekről szólánk éppen eleget és igyekezetemet vidámabb témák keresésére fordítám, ahogyan a temető bejáratát lassan elérjük.
- Olyféle harcmodort űzhetsz, mint Furfangos Fandral barátom, ki asgardi lévén erős is ugyan, ámde Asgard Oroszlánjáéhoz nem mérhető a benne lévő kraft, viszont oly leleményes és fürge, hogy együtt számtalan csatát vívánk meg és remek csapatot alkotánk, ahogyan Zord Hogun cimborámmal is, ki a test minden gyenge és erős pontját ismeri. Mint amikor az akciófilmekben az erős, az eszes és a harcművész száll szembe a gonoszok seregével és győzelmet arat. Hasznunkra válik, hogy ezt megbeszélénk vala, hisz így dolgozhatjuk ki a szörnyméhek elleni legjobb mesteri tervet! Démonszúnyogok, nem szörnyméhek.
Csupán először vélém őket annak.
- Van-é kedvenc fegyvered? Melyik szörny legyőzése vala legnagyobb büszkeséged? Fejét trófeaként kitűzéd vala nappalid falára a kandalló fölé lakhelyed ékéül? - kérdem kíváncsian, hisz mások jó történetei éppúgy érdekelnek, mint sajátjaim.
Jötunheim fagyos hegységei után e temető hűvössége nékem nem oly megrázó, ám szemfülességemnek hála észreveszem szokatlanságát. Elsa rezzenéseiből.
- Kéred-é bundámat, hogy ne kapj hideglelést? Jómagam tudom nélkülözni - ajánlom fel illedelmesen, de kérdő tekintettel, hisz a harcban még akadályozhatja is ily nehéz suba.
- Vala itt egy barlang. Egy magányába elvonuló indián remete éle itt, kiről nem sokat tudni, csupán furcsállni való történetek szólnak a sziklaodú környékén tapasztalt jelenségekről. Különös fényeket és alakokat látának a helyi telepesek és félelmükben végezének vala az indiánnal. Ma járék a helyi iskolában, hol majdan előadást fogok tartani Asgardról és a vikingekről. A történelemtanár meséle nékem a barlang és az indián legendájáról. Meglehet, hogy túlvilági erők tanyázhatnak itt és a szúnyogok azok elől menekülének vala!
Ej, fejünknek felette elröpüle valami, de mivel a lámpáktól már eltávolodánk, nem látám jól.
- Gyújtsunk tüzet! Úgy szemünk elé tárul, mit most a sötét rejt és még ki is füstölhetjük e feldühödött rovarokat.
[/color]

What's the buzz about

Hétf. Márc. 25, 2024 10:59 am

Wings of War

Mikor tényleg egy nyugodt pillanata nincs az embernek, jönnek a rovarok...

Olyasvalaki, mint én, többször is megkérdőjelezi magában a hitet. Mivel démonok létezéséről tudok, láttam, tapasztaltam a velük lévő borzalmakat.. De soha nem láttam angyalt. Így az ördög létezése számomra adott, Istené megkérdőjelezhető. Miben hiszek? Nem tudom.

- Magamban kell hinnem. Hiszek abban, hogy valami van a halál után, szeretnék benne hinni. De nekem a munkám miatt, több vallásban is járatosnak kell lennem, így egyben semelyikhez nem tartozom. -Tudom kissé fura. Egyes vallások, rituálék lenyűgöznek, még varázslatokhoz is volt, szerencsém és kipróbáltam párat.
- Vadászok leginkább a lélekvándorlásba hisznek, és a pokolban. Amit szeretnénk elkerülni, mivel tudjuk mivel van ott dolgunk. - mosolyodom el kissé keserédesen.
Csak nevetek, mikor olyan élvezettel beszél az ételről. Én soha nem voltam nagy evő, mindig edzettünk, és formában kellett lennem. Persze inkább én nassolni szeretek.
Így ehhez nagyon nem tudok hozzá szólni, maximum annyit amennyit már megbeszéltük, az Amerikai konyháért nem rajongok...
Csak mosolygok kábultan, ahogy beszél a feleségéről. Nagyon szép, és féltékeny leszek.
- Azt hiszem erre mondják, hogy mindent felülmúló szerelem ? - nevetek. - Na de magunk között, ezeken a hosszú küldetéseken, félre szoktál kacsingatni, vagy így is tudod tartani a monogám életet? - na most derül ki mennyire is legyek féltékeny eme nemes kapcsolatra.
- A próféta szóljon belőled. - nevetek a szerelmi tanácsra. - De őszintén szólva, én sem vagyok könnyű esett. Mindig is a stílusom álcázta, hogy belül romantikus vagyok. Mindig arról ábrándoztam, hogy a párom szintén vadász, és együtt csináljuk, úgy hogy körbe utazzuk a világot. De hát ez nem olyan egyszerű, az emberek nem olyan egyszerűek, a bizalom... nem egyszerű. - sóhajtok. Nagyon fura ezekről az elzárt, és egyáltalán nem publikus érzéseimről egy idegen vikinggel megbeszélni. De hát... könnyebb mint egy ismerőssel, ez is biztos. Előttük sose mutatnám ezen oldalamat, fent kell tartanom a kemény, független nőt. Egy vadász, pláne egy örökös nem mutathat semmi gyengeséget.
- Több fegyverünk van, török, puskák, számszeríj, íj, kardok, lándzsa, és a többi. Minden vadásznak megvan az egyedi stílusa, és kedvenc fegyvere, amire specializálódik, de mindegyikhez érteni, értünk. - büszkén kihúzom magam.
Drakulán mindenki meglepődik, bár én is azt hinném, hogy csak mítosz. Viszont, mint apám örököse, és elvileg nekem kéne lennem a vadászok új vezérének, majd nekem is illendő lenne meglátogatnom. De eleve már ott gond van, hogy nem akarok vezető lenni... örököltem, tudom, de úgy érzem öcsém jobb döntés lenne, és nem tudom akarnék e ekkora felelősséget, és kereszttűzbe kerülni...
- Igen beleszülettem, apám volt az első vadász, szóóóval, igencsak a véremben van. - Apám történetét nincs most kedvem elmesélni, mostanában túl sokszor jön fel, én pedig nem igazán szeretek róla beszélni.
Felnevetek, mikor a haverjáról beszél, kicsit bele zeng a temető csendje. De tetszett a történet, szívesen harcolnék velük, az tuti mókás lenne, és nem unatkoznék közben sem.
- Puskáim, kettő is van, de most jelenleg nincs itt, nem vadászni indultam. - mosolyodom el. - De bírom ezt a két tört is. - vonom meg a vállam.- Nem, nem nem tűzünk fejeket sehova. Családi birtokunkon van, csak pár trófea, üvegekben, mumifikálódva. De mindig irtóztam tőlük. Szerintem undorító.- sóhajtok, megannyi rémálom...
- Nem köszönöm, csak korlátozná a mozgást.
Pislogva hallgatom a beszámolóját, majd csak füttyentek egyet.
- Több mindent tudsz a helyről mint én. Ezt még is honnan? - kérdezem vidáman, majd körülnézek.
- Viszont ha valóban így van, jobb vigyázni, és úgy tűnik, te ehhez jobban értesz. - szeretek főnökösödni, de most Volstagg jobban tudja mi lehet itt, és amúgy is kíváncsi vagyok hogy alakul a dolog, így kivételesen rá bízom magam.
Akkor hát tűz...
Megyünk és tűzet rakunk, majd megtörlöm a kezem és csípőre tett kézzel nézzel kerül.
- És most Viking uraság?

+tag

Kedd Ápr. 02, 2024 7:46 pm

ELSA & VOLSTAGG

- No hát aki magában bízik, azt bizony soha nem hagyhatja cserben az istene, haha! No de ha vallások és mítoszok legendás szörnyei ellen is készen állsz felvenni a kesztyűt, mesélj valamelyikről! Akár olyanról, amivel már találkoztál, akár olyanról, amilyet nem is szeretnéd, hogy elébed toppanjék!
Jómagam is tudok pár történetet és lecsapék számos szörnyet, hát miért ne akarnék hallani más hőstörténeteket?
- Pokolbéli teremtmények is gyakorta megfordulnak errefelé?
Hisz akkor kivont bárddal kell járkálnom, hogy én kólintsam fejbe őket és ne más orozza el előlem a Démonverő címet, mit eleddig még nem aggaték magamra! Engem vere le egy démon, de azzal bizony nem dicsekszem. Azért is kérdezem, mert ha itt is él egy Mangog, azt bizony hétmérföldes kerülővel kerülném el.
Csípőre tett kézzel megállok és hahotában török ki, amikor a lányka félrejárásról szól. Egyáltalán öröm számomra az is, hogy démonszúnyogokra vadászva is ily kedélyesen eltársalgunk, de amit monda vala az elébb...
- Ne haragudjék meg a lelked, de tőlem ez oly távol áll, mint Nyurga Fandral barátomtól a...párkapcsolat.
Sok évezred kelle, mire e szó megszületék és egyeseknek hasztalan, mert éltüket ugyanúgy folytatják félre- és össze-visszalépéssel, ahogyan annakelőtte.
- Nem minden asgardi telhetetlen ilyen téren, ámbátor el kell ismernem, hogy közülük - és követőink, a vikingek közül is - számosan váltogatják asszonyaikat, ahogy a földkerekség a nappalt az éj után. Nekem, mint ismert és gyakorta piedesztálra emelt harcosnak bizony lehete vala számtalan alkalmam, hogy más nyoszolyákba feküdjek, de ha hiszed, ha nem, meg sem fordula a fejemben. Én valóban igen korán megtaláltam az egyetlent és akár viharban, akár tiszta egű napsütésben, de nekem csak ő kell. A barátaim ezt sohsem érték vala, de titkon irigyelék, efelől bizonyos vagyok - fejtem ki bő szóval és heves gesztikulációval.
- Én mondom, éppoly cserfes és szívét tőrök, kardok és pajzsok mögé rejtő széplélek valál, akárcsak Gudrun lányom. Még az orcád csontjai is hasonlatosak az övéihez és rád is igaz, hogy nem átallsz olyan kérdéseket feltenni, mik a már eleve zavart lelket még inkább zavarba hoznák, de Asgard Oroszlánját soha! Remélem, rád is oly büszke atyád, amilyen dicsőséggel az én szívemet megtölti kislányom, ki nemrég hagyá maga mögött kettőezer-nyolcszázkilencvenedik esztendejét. Nem, kettőezer-nyolcszázkilencvenkettediket. Vagy...sose bánd, nem öregítem én a leányomat!
Mikor is születe vala Gudrun? Ennyi leszármazó mellett olykor elmém már eltéveszt egyet s mást, de ezek fontosságát ilyenkor lekicsinylem.
- Ő egyébként az a fajta, kit egyetlen férfi sem birtokolhat. Ő dönti el, kit választ és kinek adja ki útját. Szereték őt már sokan és ő is ölele sokakat, mert így látá jónak. Ha tartasz attól, hogy hiába fecsérelnéd bizalmad egyvalakire, kiről később kiderül, hogy nem érdemlé meg, hát ne bánkódjék szíved! A szerelemnek végtelen számú útja leend és valamelyikben te is megtalálod a magadét.
Mint családom tagjai is, a legkülönbözőbb módon tették. Bármilyen esetről beszél bárki, az én családomban bizony vala rá példa, mivel előhozakodhaték, hogy az elszontyolodókba lelket öntsek! A temető mohos köveinek taposása közben még nagyobb igény önti el a szíveket arra, hogy az élet teljességét találják meg, ezért bízom abban, hogy megfelelő fülek hallják mondandómat.
- Használtok újabb keletű fegyvereket is vagy hagyományokat őriztek és régiesnek tűnő, de nem véletlenül máig forgatott fegyvertípusokhoz nyúltok? Szóval mi áll hozzátok közelebb...taktikai kés vagy ívelt kalózpenge?
Kíváncsivá válék, hogy milyen lehet a vadászok kultúrája. Hazámban nem vala szerencsém olyanhoz, ki mesélne róla, bár meglehet, hogy találkozék egynémely képviselőjükkel.
- Milyen érzés az alapító lányának lenni? Származásoddal bekerülél vala a Bölcsek Tanácsába is, vagy hasonlóba, ha van ily vezetői testület nálatok?
Ezt az éktelen kacajt ismét örömmel hallám. Értő közönségnek szívesebben mesélek.
- Én sem tűzék ki ilyeneket családi fészkünk falára. A terített asztalokat ábrázoló csendéleteket sokkalta inkább szeretem, ha már falak díszeiről beszélünk. No, de hát a lőfegyverek! Ezekkel akkor ismerkedék meg, midőn Midgardra költözénk és vala időm mindent kipróbálni. Járék sportlövészetre, vadászatra, hol nem rémségeket, hanem szarvast, nyulakat és efféle jószágokat hajtánk. Még egy vállra vehető rakétavető is vala kezemben, de azt nem kedvelém. Hol most lakom, ott mutánsok élnek és közülük egynehány csuda puskákkal rendelkezik. Bizonyosan hallád már a Xavier Iskola nevét. No, ott élnek e bátor és különleges teremtmények. De ne add tovább senkinek, hisz ez hét darab pecsétgyűrűvel ellátott titok!
De neki azért elmondám vala.
A fagyoskodó leányka szavait megértem.
- Igazságod is vala! Bundában hadakozni nem oly egyszerű. Én Jötunheimben megtanulám, de hát nem küzdhet mindenki jégóriások ellen a fagyos hegyek világában.
Körülnézésére én is körülnézek. Nem látok mást, mint eddig, de a tapasztalt harcosok mindig körülnéznek. Ez olyan hősökhöz illő tett. Ki is húzom magam, hogy így feleljek meg tudásom eredete kapcsán.
- Fel fogok lépni kortörténeti előadással a közeli iskolában, melynek történelmet oktató pedellusával válték néhány szót és ő meséle nekem e helyi történetekről. Tudám én előre, hogy a sors fonalait szövögető istenasszonyok nem ok nélkül irányíták úgy életem útjait, hogy ide keveredjek. Csupán az marada rejtély eleddig, hogy vala itt oly entitás, mit nékem kell megállítani. Véled az oldalamon.
A gyújtós és a tüzifa hamar előkerül és szikrát is könnyűszerrel csiholánk. A leányka ebben is jeleskedik.
- Először melegedj meg a démonirtó tűznél! Midgard Buffy-ja, akarám már kérdezni, hogy e moszkítómonstrumokat meg lehet-e enni! Hisz most itt a lehetőség, hogy míg társaikat kifüstöljük, az elhullottakból sültet készítsünk.
A füst kezd zavaró lenni. Kevesebbet látok, mint eddig. Tervemben sem látok éppenséggel messzire. Megmelengetjük kezeinket és...várunk, hátha történik valami. Ilyen bölcsen türelmesedő pillanataimban szoka vala Zord Hogun cimborám mondani, hogy megint hátramaradok és hagyom, hogy ők csináljanak mindent. De hát ki vagyok én, hogy minden feladatot elorozzak más elől? Kémlelem közben a környéket és ha a leányka is ezt teszi, kérdem tőle:
- Látsz valami különöst?

What's the buzz about