Elmosolyodom, kissé szégyellem, de legendás szörnyekkel még nem volt dolgom, így kissé zavarba jövök. Jó lenne eldicsekednem, de csupán apám hőstettei, vadászatai, és trófeái legendásak, nem az enyémet. Még. Ugyanis minden álmom világot látni, és megtapasztalni ezeket, hogy én is tudjak ilyenekről mesélni.
- Sajnos semmi különleges, legendással nem volt még dolgom. De szeretnék én is így hírnevet szerezni egyszer. Apámnak vannak megannyi trófeái, és történetei. - mondom büszkén. Igen mióta úgy döntöttem vissza térek a vadászathoz, azóta az álmaim is vissza álltak.
- Attól függ kit hívsz pokolbélinek. A démonok nem igazán, ritkák. Teljes valójukba nem igazán tudnak ebbe a dimenzióba átjönni, de manapság egyre többet találkozni, megszállnak valakit. Kisebb démonok át tudnak jönni, de számuktól függően egyszerűbb elkapni. Nem kell megijedni, nincsenek ott minden sarkon. Általában ők célzottabban támadnak. - mint Danny-re. - De amik ránk támadtak, azok is valamik, amik onnan származhatnak. - sóhajtok, nem valami jó jel, főleg hogy sokan voltak... valószínűleg fészkük is van már itt.
- Tehát a Vikingek is olyanok, mint bármely más emberek: monogámok tudnak lenni, ha megtalálják életük párját. - vigyorgok. Manapság is sűrűn váltja ember a párját, ha olyan fajta, és nem találta meg az igazit, ez nem valami egyedi dolog.
- Ezt öröm hallani, látszik is rajtad, hogy boldog emberke vagy. - kissé játékos a hangom, ne vegye sértésnek, mert őszintén csodálom. Tényleg vidám, tényleg élettel teli, és ilyen egy teljesen boldog ember tud lenni.
Melegség tölti el szívemet, ahogy beszél a lányáról. A szemem egy pillanatra bekönnyezik, főleg, mikor az enyémet is megemlíti. Büszke lenne rám? Büszke volt rám? Ezt már soha nem tudom meg.
- Nagyon szép, hogy ilyen büszke vagy rá. Jó fejnek tűnik. - máskor, egy másik életbe talán meg is ismerném. A korán természetesen elnevetem magam. - Hát figyelj, én tuti 1000-től amúgy is megállnék a számolásban. - el se tudom képzelni milyen lesz ennyi ideig élni. Egyáltalán akarom e. Apám a kővel több száz évig elélt. De nekem nem szervezetemben van, és egy darabot adtam az öcsémnek is belőle. Nem hiszem, hogy ez örök, vagy hosszú életet biztosítana nekem, hogy szintén eddig éljek.
- Minél többet beszélsz a lányodról, egyre szimpatikusabb.  Akkor ezek szerint, nálatok általában nem ti választjátok meg kihez mentek? - őszintén érdeklődök. Tudom a vikingeknél is gyakori volt az elrendezett házasságok, de  ha jól tudom szabadon is dönthettek. Bár gondolom ez is a pozíció függő, a Jarl feltételezem ugyan úgy nem vehetett el akárkit.
- Akkor nagyon jó dolga van a lányodnak,  gondolom ezért is tesz meg mindent azért, hogy büszke lehess rá. - egy boldog gyerek, ugyanis nem lázad. - Köszönöm, hát meglátjuk, őszintén szólva, én a szerelmet vagy mit, rég elengedtem... - ismét valamiért Danny képe villan be, legszívesebben megráznám a fejem, mint egy rajzfilm karakter, hogy kirázzam őt belőle.
- Erre is azt tudom mondani, hogy vadász válogatja, ki milyen típusú fegyvert használ. A modernesítés folyton benne van a fegyvereinkben, egy ívelt kalózpengét is használhat valaki modern fémmel, vassal, szenteltvízzel átitatva, rúna faragványokkal. Vannak bombáink is, riasztóink. Folyamatosan fejlődünk, de mindenkinek megvan a saját stílusa ami egyedivé teszi, ami a fegyver használatot illeti. Láttam már fénykard szerűséget is például, de nem lett jó vége, az idióta levágta a saját karját. - forgatom a szemem. Jogosan lehet mondani, hogy a vadászok nem százasok.
- Nehéz volt a lányának lenni, máig az ha nem menekülök el. De voltak elvárások velem, és az öcsémmel szemben. Hamarabb terepre mentünk, hamarabb elkezdtük a kiképzéseket. Jóformán a gyerekkorunk nekünk kimaradt. Létezik, létezett vadász tanács. Legfőbb vadászokból állt, apám válogatta őket. Legerősebbek kerültek be, mindenki más stílusú.
Fogalmam sincs ez jelenleg, hogy működik. Azóta várom anyám levelét, melyben haza hív, hogy átvegyem apám helyét. Nem tudom, hogy haragszik e, vagy csak időt akar nekem hagyni, amíg rá nem jövök, hogy ezt nekem kell megtennem, magamtól.
Hát igen én is jobban eltudtam volna képzelni festményeket, virágokat a falon. Bár volt ezekből is, de csekély számban, anyám azért próbálta otthonossá tenni a vadászlakot.
- Tehát, ezek szerint megtetszettek a lőfegyverek. Én is szeretem őket, inkább preferálom a távoli harcot, annak pedig elengedhetetlen kelléke. Főleg a puskát szeretem, azzal aligha lehet hibázni. Viszont kétségkívül a rakétavető se rossz választás, ha nem akar hibázni az ember. Azt én még ki sem próbáltam. - esek gondolkodóba. Ilyen téren talán tényleg maradi dolgokat használunk, bár tény és való, hogy mikor használja egy vadász ? Szép lenne egy trollt le rakétavetőzni, aztán elárasztanak a darabkák...
- Uh igen? Ez jól hangzik, ez tök jó, hogy másik univerzumból jöttél, és így megbíznak benned, hogy előadást tarts. - mosolyodom el, mindig meglepnek az emberek, bár az is lehet én vagyok teljesen bizalmatlan.
- Köszönöm. - nevetek a Buffy-n. - Ő, őszintén szólva nem igazán szoktam megenni a szörnyeket. - lepődök meg, ez nem igazán jutott még az eszembe. - Én nem kísérleteznék vele, ki tudja milyen méreg anyagot tartalmaz. - bár tény, és való, hogy fogalmam sincs Volstagg gyomra, és szervezete mit tud feldolgozni.
A füst egyre aggasztóbb, és sűrűbb.
- Látni nem, de sűrű szárnycsapkodásokat mintha hallanék. - előkészítem a tőrömet. - Aztán lehet denevérek.. - nem is tudom melyiknek örülnék jobban.
A barlangból hirtelen előjönnek ismételten pár darab abból a démonbogárból. De töredéke annak, mint amennyien voltak az állomáson, szinte azonnal meg is szabadulunk tőlük.
- Fuh.. akkor most a barlang?- nézek rá, kissé irtózom a borárszerű szörnyektől, ráadásul ez valami új, nem tudom mi fog minket bent várni. Kíváncsi vagyok, de azért undorodom is.

Csöndben hallgatom történetét, vagyis élménybeszámolóját, vagy minek mondjam. Mint említettem már többször is, igencsak lenyűgöz a norvég mitológia.
- Élmény a történelem egy darabját első közből hallgatni. - vigyorodom el. - Igen, az is tetszik náluk, hogy a nők egyenrangúak. Sokat olvastam  témáról, sorozatokban is eléggé nyilvánvaló volt, hogy valójában a nyerségükön kívül a vikingek nem voltak ám annyira barbárok. Na jó, harcok közben talán igen, mert tudták mi vár rájuk ha elesnek, és félelem nélkül keményebb harcosok voltak.
- Eléggé figyelemre méltó, és hát még a vikingeket tartották barbárnak. Keresztényes okkal dúrvább dolgokat műveltek "Isten" nevében. - rázom a fejem. Az egyházról mindig is megvolt a véleményem. A hit nálam eléggé érdekes téma.
- Akkor ebben is szerencsések vagytok Asgardiak. Ami a választási lehetőséget illeti, meg az isteni létet. - forgatom a szemem. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen részletesen beszámolt. Nagyon jó hangulatot adott a tábortűz mellett, és sokat megtudtam róla, és a vikingekről. Fene gondolta volna, hogy az estém ilyen kanyart fog venni.
- Star Wars, mese? - körbe nézek riadtan. - Ezt jó uram jobban teszi ha halkan mondja, még valaki meghallja. - nevetek fel, célozva a star wars fanokra. Én is mindet láttam, és szeretem, de nem mondanám magam túl nagy rajongónak, de bírnék egy fénykardot én is. De akkor tök gáz copy lenne a másik vadász szemébe. - Hát rajongását keveri a munkával, végül is menő.
Leginkább a számszeríjat pártolom. Rendes íjjal is tudok bánni, de nem gyakori fegyverem. Sőt ami azt illeti eléggé ritka. De például csendes, becserkészett támadáshoz egész jó, ha nem akarsz lebukni... mondjuk mindig gyorsabb egy távcsöves puska. - kissé elkalandozok.
- Fogalmam sincs ezekbe mennyi méreganyag lehet, ha van egyáltalán. Rajtam nem tudjuk letesztelni, nem hatnak a mérgek. Ne aggódj. - mosolyodom el. - Eléggé szívós vagyok.
Sóhatok a barlang bejárata előtt... hát rendben, akkor menjünk.
- Hajrá. - izgatottság jár át, bizseregnek az újaim, kiket, miket találunk itt.
- Mi a franc ez? Komolyan Megazordá alakulnak? - térnek vissza a power rangers ismereteim. De ebben a formában nagyon nem tetszik.
- Ezt nem mondhatod komolyan... - előveszem a törjeimet, jobb híján,mivel ma estére nem készültem nincs nálam semmi, csak a csizmámba még egy rövid csövű, és pár dobókés. Nem tudom ez a jelenlegi helyzeten mennyire segítene...
- Pont ezt akartam kérdezni tőled New York Vikingje... van e valami ötleted ellenük? Vagy maradjunk az üssük vágjuk bevált módszernél? - Majd egy csatakiáltással nekik is rohanok forró fejjel... jöjjön aminek jönnie kell, velem nem olyan könnyű elbánni.

Csak mosolyogva hallgatom, nem igazán tudok ezen kívül mást tenni. Én csak annyit tudok a kultúrájukról amennyit olvastam, és a mitológiájukról is. Nem volt hozzá szerencsém több betekintésre, így iszom minden szavát csupán, és bólogatok. Jól eső tűznél hallgatni izgalmas történeteket, kicsit arra emlékeztet mikor Apa engem, és Cullent kivitt terepre, de végül egy táborozás lett belőle, és megosztotta a régi történeteit. Csak nevetek, mikor arról beszél, hogy ő medve módjára harcol, az illik termetéhez.
- Nos ha ez a harcmodor bevált, miért ne? Mindenkinek meg van a szerepe a harctéren, ha még össze is tudnak dolgozni az emberek, úgy a legjobb. - volt már szerencsém összeszedett harchoz, és kevésbé össze szedethez is. Nem hiába vagyok inkább magányos farkas, főleg mióta gyakorlatilag sérthetetlen vagyok.
- Őszintén szólva, legalábbis én, vagyis a családom nem igazán tanulmányozzuk az állatokat. Tapasztalataim szerint, inkább azt a harcművészet szoktak. - nekünk jóformán csak a fegyverekhez kell érteni, és a szörnyekhez, hogy melyik ellen mi jó.
Viszont most, hogy bementünk a barlangba, és megláttuk a meka szúnyogot, ilyet még nem láttam, és őszintén szólva most először érzem azt nem tudom mit kéne csinálni. Nem lehetek teljesen vakmerő, mert nem tudom Volstagg viking mennyire halhatatlan. Így elkezdek a kaszabolásba, de hát... mintha jönnének újak, és pótolná a meka hiányosságait.
Hirtelen pár centire az arcomtól fáklya lebben el, és ahol oda ért folt keletkezett. Kiakadnak a szemeim.
- Fuh szép volt vikingem. - vigyorgok, majd a szétszórt darabjait kaszabolni kezdem. Majd vázolja Volstagg a tervet, és kivételesen engedelmeskedem, mert jó terv, és én ennél jobbat nem tudok felmutatni. Makacsságommal itt, és most nem érek semmit, ezt be kell látnom. Így támadok, és támadok.
- De azt hiszem ez beválik. - lihegek. Szívósabb vagyok egy átlag embernél, de azért fáradok én is, annyi hogy hamar kitudom pihenni. Igyekszem, minél gyorsabban meg ritkítani őket.
Mikor már csak egy pár darab maradt, kapkodom a levető. Volstagg csapja le az utolsót.
- Hát ez... ez...- mutatom neki, hogy egy pillanat. - ... szóval ez... gyors volt. - szerintem már egy órája csinálhattuk...
- Szép munka volt Viking. - vigyorgok, majd miután fel tudok egyenesedni tartom fel a mancsomat egy pacsira. Remélem tudja hogy kell pacsit adni,és nem töri el a kezemet.
- Jóó ötlet volt a tűz, őszintén hirtelen eszembe se jutott volna, még kellett volna jó pár .. perc, óra.. - nevetek. Pedig eléggé kreatív szoktam lenni...

Annyira imádom, annyira lelkesítő az optimizmusa, hogy engem is fel lelkesít. Csak hangosan elnevetem magam, persze lihegve, igyekszem, hogy a tüdőm épp ne szakadjon ki torkomon keresztül.
- Igazad van, két mester állt neki, nyilvánvaló volt a siker. - nevetek tovább, de inkább torz krákogásnak tűnik.
Majd komolyra fordítva a szót, miután levegőt is kapok, és kifújtam magam, hisz minden perccel jobban, és kipihentebbnek érzem magam...
De tényleg jó, hogy úgymond idejében észre vettük, és tettünk ellene. Viszont így sem kizárt, hogy pár elszökhetett a rajtól, esetleg petéket raktak a városba.
- Valóban, de attól függetlenül is, mindenképp tartsuk nyitva a szemünket. Ki tudja, lehet több fészek van. Nem ismerem ezt a fajt, még nekem is újdonság. - ahogy haza megyek készítek is róla feljegyzést.
A hasonlatán megint fel kell nevetnem, imádom ezt a fazont.
- Igen jó kis csapat voltunk, majd még valamikor darálhatnánk szörnyeket ha ráérsz. Bár úgy hallom elég sok elfoglaltságot akad, Viking uraság. - igyekszem én is épp oly pozitív lenni, mint ő. Remélhetőleg ennyien voltak, és nagyon remélem, hogy nem csak itt, és a környéken. Nem tetszik ez nekem, ismeretlen szörnyek...
- Hm jól hangzik, tudnék enni. Mondjuk én mindig tudnék enni. - a jó anyagcsere, és az erő... hm, imádom. - Menjünk Vikingem, és boldogíthatsz remek történeteiddel tovább. - vállon veregetem, bár a pacsit túléltem, lehet egy erős hátba csapást tőle nem biztos. Bár engem se kell félteni. Ismét megtörlöm a tőröket, bár úgy látom nagyon megrongálódtak. Eléggé sokat használtam ma őket, és nem hogy eltompult, valahol meg is csorbult. Lehet kuka lesz belőle, de lehet megtudom javítani. Az tuti, hogy egy  kiadós kaja után, majd jöhet a kiadós szundi...