Apró levegővétel jelzi, hogy hatalmas szikla gördült le az imént a szívemről, mert megtudtam valami igazán fontosat és hasznosat Freddy képességéről. Ez csak jót jelent, ő a megtestesült Hermione Granger táskája, ha bármennyi dolog elfér a zsebében, akkor már nem féltem, hogy segítünk a végeláthatatlan feladattal, ami Freddy zsebét lenne hivatott feltölteni, de nem tudjuk, mert bármennyi minden elfér és ez tetszett. Tetszett, mert lehetetlen kihívásnak ígérkezett, amit máskor nagyon szívesen és nagy lelkesedéssel el is fogadtam volna, most inkább csak arra ösztönöztem, hogy embereket raboljon el és rejtsen el a zsebében. Nem szép. Valószínűleg, ha erről mesélni fog az otthoniaknak egy életre elegendő törvényszéki beszélgetésben lesz részem és megkérnek egy ügyvédet, hogy beszélgessen már el velem… hátha rendbe tesz. Megjegyzem, azzal a tudással a kiskapukra jönnék rá nagyon hamar és készséggel kerülném ki a bajt.
Most nem tudom. Most muszáj segítségül hívnom az emberfelettit, a megmagyarázhatatlant, amilyen én is voltam, de ide nem kellettek tanúk most és ebben Freddy volt a mester. Így hát, ha neki sikerült behatolnia és eltűntetnie a csirketyúkokat és felszedni őket, mint Sonicnak az arany gyűrűket és jött is ki, nem láttam akadályát annak, hogy a becsomagolt ellenfeleket és az érkezőket hagyjuk kibontakozni és magunknak időt arra, hogy lelépjünk.
De nem ez történt.
- Nem mondod, hogy egy tűzokádó baziliszkuszt akarnak kikeltetni azzal a tyúkkal! – csóválom meg a fejem és nincs időm azt mondani Freddynek, hogy hagyja a francba a tűzes tyúkot, mert engem fognak felperzseltetni vele a többiek, ha engedem, hogy hazavigyük.
- Nem, ezt nem... – visszük haza, de már nincs, akinek mondhatnám, mert előre lendül és én nem vagyok már abban a formámban, hogy elkapjam a derekánál fogva és megállítsam. Hozza haza… De etetni nem én fogom a tűzes tyúkot.
- Le kéne nyúlni pár védőruhát is. – adok tippeket és ha kell elindulok a tűzet okádó tyúk helyisége felé.
- Wáo. – ez az első reakcióm Freddy gyors ruhacseréjére. Ilyet nem fogok tudni megtanulni, de ettől függetlenül még csodálom azt, amit csinált és nem kérdezek rá, hogy ezt honnan tudja és tud ilyet máson is, mert azt megnézném és talán jót is röhögnék, ha ilyesmivel lepné meg az ellenfeleket, de aztán ezt inkább magamban tartom. Jobban járunk.
- Betudod ezt falastól, tyúkostól, mindenestől szippantani? Nincs sok időnk, de talán megnehezíthetem az előrehaladásukat Lacey segítségével. – s, már töprengtem, hogy esőerdőt vagy egyszerű sövénykerítést volna jobb fakasztani az útjukba, amit nem tudnának egyhamar megmászni, de sajnos mi sem.
- Arra menjünk! – mutattok egy biztosabbnak tűnő irányba, aztán vagy kitudunk itt szaladni, vagy nem. Ez izgalmasan ijesztő lesz már előre látom. Arra pedig most még nem gondolok, hogy mi vár majd ránk otthon, ha valakik élménybeszámolót tartanak a mai esetről, mert én nem fogok, az biztos.

Gyorsan odapillantottam Freddy kérdésére, hogy ilyesmit keresünk-e, amikor észrevette a menekülési útvonalat legszívesebben felkaptam volna és ugrándoztam volna vele, mint valami bolond, hogy milyen jó szeme van neki! De végül nem tettem ilyesmit. Majd máskor.
- Tökéletes. Pont ez kell. – az ujjongást megtartottam későbbre, ez nem jelentette azt, hogy egy elismerő vállveregetést adtam neki, nem túl erőst, mert tudtam a lányoknak nem kell akkorákat odacsapni, mint a srác haveroknak hasonló esetben.
Akkor nyílik az ajtó előttünk és a tudósnak is beillő asszonyság megjelenik mögötte, egyből újabb sztori ötlik a fejembe, de szerencsére Lacey megelőz – közben persze hallom Freddy csibés megjegyzését is, de az jobban megüti a gondolataimat, amit Lacey mondott neki, hogy tegye őt is zsebre. Hát persze!
Jobb esetben előre szólnék, hogy ugyan kérem ne essen pánikba, csak egyszerű újoncok vagyunk, akik eltévedtek és pont az ő segítségére volna szükségünk, amikor hátrálni kezd. Mégis miféle fenyegetést jelenthet három ilyen majdnem fiatal felnőtt az ő fejére? Hát szemmel láthatóan nincs nálunk fegyver! Sőt puskánk sincs – a kezünkbe legalábbis – ami ilyen nagy félelmet kelthetne benne.
- Ne hagyjuk sikítani! Ha felvisítja az épületet akkor az egész kócerájt zsebre kell tenni! Azt pedig otthon nem fogom tudni kimagyarázni senkinek se, hogy mégis mi a jó istenért kellett megtenni. De egyezzünk meg annyiban, hogy csak a csirkék megtalálását mondjuk el röviden. Arra lesznek. – intek a fejemmel a nő irányába és ha követnek vagy legalábbis Lacey előre megy az ajtónyitó kártyájával és még időben sikerül eltenni a nőt láb alól, akarom mondani zsebre – növesztek egy kisebb indakötelet és Freddy kezébe nyomom. Lasszózza csak ide a nőt vagy valami, hogyha tudja, de ha segítség kell neki, akkor megpróbálkozhatok vele én is és ha megvan akkor nyomom a kezébe az indát csak a végén a nővel. Már ha összejön. Képzeletben persze rágtam a körmömet, hogy összejöjjön és amikor elkaptam a nőt az indával, hát gondoskodtam arról, hogy az a végén össze is tekerje őt és ha ez megvolt, akkor már tényleg odaadtam az inda végét Freddynek, tegyen vele, amit szeretne. Előző életemben tuti cowboy voltam, csak ne mondjuk el a családomnak és senkinek se.
- Erről nem beszélünk. – mert csak a véletlen műve volt, jó talán egy kicsit rásegítettem, hogy hajítás közben még volt bátorságom növeszteni az indát annyira, hogy a nőt körbe facsarjam vele.
- Menjünk tovább. – már ha tudunk persze. Ha Freddyt rávettük a nő zsebre tételére akkor, nem volt más dolgunk, mint átjutni az ajtón. Ha a nő becsukta közben az ajtót a nagy hátrálásában, akkor majd Laceyt fogom megkérni, hogy nyissa ki előttünk az ajtót.
Az már eléggé nyilvánvaló volt, hogy előre kell mennünk, mert ott lesznek valahol a csirkék is. Én nem voltam idegbajos előre mentem amíg balkéz felől újabb ajtóba nem ütköztem, amihez a beléptetőkártya kellett. Itt kénytelen voltam gesztikulálni és mutatni Laceynek, hogy menjen nyugodtan előre, csak utána tudjuk őt Freddyvel követni. Már ha előre megy és nem kell noszogatni névrokonomat, hogy legyen bátor, ha mégsem akar az lenni, hát példát kell mutatnom. Először csak kíváncsian néztem előre és ha tisztább volt a terep, jeleztem nekik, hogy mehetünk. De nyilván nem voltam elég körültekintő, mert itt újabb két alak került elénk. Kávéztak. Élvezték volna a békés kávészünetjüket. Ha észrevettek, akkor gyorsan a lányokra pillantottam.
- Csak semmi pánik. Laceyvel megpróbálhatjuk elkapni őket és te újfent zsebre teheted őket Freddy. Ugye nincs arra semmiféle limit, hogy egyszerre hányat és milyen gyakran tehetsz valakit zsebre? – kifárasztani nem akartam, első sorban tényleg a csirkék miatt voltunk itt, nem azért, hogy eltűntessünk egy egész illegális csirketelepet még ha a tulaj meg is érdemelte volna ezt tegyük a csodálatos vállalkozásával.
- Nincs értelme titkolni az ittlétünket, legyünk gyorsak és akkor a csirkéket is eltűntethetjük. – választottam egy rossz stratégiát persze, csendben is elintézhettük volna az egészet, de nem. Füttyentettem egyet a kávézóknak, hogy bámuljanak csak ide, induljanak el felénk, első ránézésre nem láttam náluk semmi olyat, amivel árthattak volna nekünk, így nálunk volt az előny. A meglepetés ereje már nyilván nem.
Ha pedig abba az ábrándba dédelgettem magam, hogy csak ennyien is voltak, akkor tévednem kellett. Érződött, hogy fáradtam, hogy felpörgettem magam teljesen feleslegesen. Talán emiatt nem sikerült első három alkalomra elkapni a kávézósokat. Reméltem, hogy Lacey sikeresebb ebben, következőre úgy voltam vele, hogy inkább megpróbálok odaszaladni hozzájuk, hátha úgy valamit produkálhatok. A baj csak az volt, hogy bizony ők is észbe kaptak és nem értették, hogy vajon a kávéért vagyok ilyen morcos, mert meg sem kínáltak vagy valami más lehet a dologban. Persze, hogy valami más volt, normális embertől nem várnak el indákat, mert biztosan látták.
- Add a kezed! – kértem Laceyt, mert úgy gondoltam, hogyha összefogunk, mint az imént a lépcsővel, akkor akár sokkal sikeresebbek lehetünk.
- Hozz létre bármit, amivel be tudjuk teríteni őket, én majd rájuk irányítom. Háló kellene, vagy óriás lapi, amit rájuk húzhatunk és becsomagolhatjuk őket, mint a fordított tacot. – jobb hasonlat nem jutott az eszembe. – Utána pedig rábízhatjuk őket Freddyre, remélem. – javasoltam. Reméltem, hogy Lacey benne volt és Freddy sem eset túlságosan nagy pánikba. De ha ezzel esetleg magunkra – mármint Laceyre és rám – vontuk a kávézók figyelmét akkor ő előre mehetett, kikerülve őket. Ha Laceyvel sikeresen teljesítettük a kávézók fordított tacosítását akkor Freddyn volt a világ szeme, hogy eltüntesse őket. Kivéve akkor persze, hogyha fogócskába nem kezdtek, mert akkor kénytelenek voltunk elengedni egymás kezét és újabb próbát tenni az elkapásukban.
Ez pedig tényleg, iszonyatosan szép is lett volna, hogyha a kinti zajokra nem figyelnek fel a bentiek. Legalábbis az nem dugja ki a fejét amelyik a csirkéket etette. Ez csodálatos. Mert ő bizony kinézett, hogy mégis mi ez a felfordulás, mert elég hangosra sikeredett a mellé fogásom, az inda neki csapódott még az előbb az ablaknak és úgy csusszant le, mintha eleve ez lett volna a célom vele, pedig nem.
- Vesd be magad Freddy! – biztattam, hogy használja bátran az éppen kiérkezőn a képességét, hogyha még nem fárasztottuk ki az ő képességét teljesen. Rajta volt a világ szeme!

Easter Egg:

- Nagyszerű, akkor minél előbb túl leszünk rajta, Roland annál hamarabb mehet haza. Gondolom őt is várja otthon valaki. – amíg nem látom csak feltételezéseim lehetnek arról, hogy vagy nős vagy fiatal, mint mi csak pár évvel idősebb mondjuk. Bár, ha velem egykorú lenne se lepődnék meg rajta.
- Nem vagyunk mi olyan fiatalok! Én lassan harminc vagyok, de a kollégáim is azt mondják, hogy simán letagadhatnék nyolc évet a koromból, azon pedig csak hüledeznek amikor a kölykökkel dicsekszek. Az anyjukra ütöttek, de a mosolyukat tőlem örökölték. Nagy csirkefogók lesznek az már most biztos. – tréfálkozok, hogy a helyzetet valamivel enyhítsem és tényleg elhiggye az a két gyerek ennyire büszkévé tesz, hogy be nem áll a szám róluk dicsekedni. Láttam már számos rossz példát, hogy eltudjam tanulni és leutánozni a zakkant csak az ő gyereke szép másé nem apa szerepét. De hát mindenkinek a sajátja a szép! Tökre érthető, hogy én is erre játszok rá most.
- Magának vannak gyerekei Charlie? – passzolom át gyerektémás lasztit, hátha letud csapni rá vagy előbb kiuntatom belőle az élni akarást is. Hátha így hamarabb akar megszabadulni tőlünk és nem kérdez olyan sokat.
- Bealudt. Nem akartam rádudálni és a frászt hozni rá. Úgyis csak minket vártak ma nem? – tudakolom meg, hogy van-e más, akinek az érkezése megzavarhatja-e a miénket. Ez nagyon fontos.
Milyen nagy kár, hogy nem tudok ide egyenesen akácfákat növeszteni, vagy valami erős illatú virágzó akármit, az elnyomná ezeket a szagokat. Legalább nyitnának ki ablakokat vagy bármi baszki. Hogy bírják?
Belépve a helyiségbe nem az fogad, amit vártam, nem csirkék, hanem tojások. Túl sok tojás. Ez csak Freddy zsebébe fér el, hacsak nem terveznek kamionnal hazautazni velem.
- El…-indultunk hamarabb. Folytattam volna, hogy mentesem a menthetetlent. De már akció van! Lacey elég ügyesen elgáncsolta ezt a Charlie alakot, Freddy meg a másikat tüntette el.
- Most, hogy van kulcsunk. Biztos bejutunk a csirkékhez is. – ha ilyen leolvasós rendszerük van, akkor biztosan.
- Biztos van valahol egy menekülési terv tűz esetére a vészkijáratokkal, azon feltűntetik, hogy mi hol van. Keressünk egy olyat a kinti folyosón. – javaslom. – Hátha van egy csirkékre utaló rész is. – kamerák után kémlelek, ha van is, nem fognak minket felismerni, jó az álcánk hála Freddynek. De azért nem árt sietni. Ha odakint tiszta a levegő, akkor halál nyugodtan sétálok ki és keresem ezt a térképszerűséget a falon.
- Tudom általában, ha szét vállunk az a gyorsabb és célra vezetőbb, de most maradjunk együtt. Nem tudjuk hányan vannak itt. Legyünk csendesek és gyorsak. – fordulok Lacey és Freddy felé.
- Ne izgulj Freddy. Ügyes vagy. Ha még egy párat így el tudsz tűntetni és majd kiteszed őket random helyeken a terepen belül, akkor azt fogják hinni nagyon berúgtak. Bár nem tudom milyen kikerülni vagy bekerülni a zsebedbe, szóval reméljük megrázó élmény lesz nekik. Mármint nem rosszból mondom ezt, szerintem nagyszerű az, amire képes vagy, de ha másnak megrázó élményt okozol vele az most jól jön, hidd el. – rákacsintottam Freddyre. – Induljunk el előre, ha követjük a szagokat lehet előbb odaérünk, mint a térképet, de ha láttok térképet vagy ilyesmit, akkor megállunk előtte, tanulmányozzuk egy kicsit, készítek róla képet és követjük a térképet. Mit szóltok?
Elindultam, akármit is válaszolnak, bár szerintem abban biztos lehetek, hogy itt nem akarnak maradni ők sem. Ha ez a Desmond nem aludt és annyira gyanúsak vagyunk neki, hogy elhagyja az őrhelyét és másoknak is szóljon közben, hát fel fogok készülni rá. Zsebre vágtam a kezem, ha szét kell szórni a napraforgómagokat, akkor azt gyorsan tudjam tenni. Majd ideindázom őket Freddynek, hogyha az kell, bár még nem jöttem rá, hogyan működik ez az eltüntetős képessége, de ha a látottak alapján kell kiokoskodnom, akkor az is elég, ha az inda végét szépen ideteremtem mellé. Hm. Kiderül, hogy mire is lesz szükség. Mindenesetre felkészült vagyok. Ha kamerát látnék? Akkor is első dolgom lesz Laceyt és persze magamat is arra motiválni, hogy növesszünk már valami égig érő, vagyis kameráig érő borostyánt, ami rákúszik a kamerára és kiszakíthatjuk a helyéről, vagy csak simán benövesztjük borostyánnal, hogy kevesebb legyen a kár a cégnél. Elég lesz a csirkéket ellopni.

- Ha a falból egy tégladarabot is el tudsz tűntetni vagy kettőt, én támogatom az ötleted. – suttogom Freddy javaslatára, hátha nem az egész fal eltűntetésére célzott éppen. Azt végig nézni is röhejes volna, amit Lacey vázolt fel nekünk. – De ha az egész falat vagy az épületet magát, akkor még ne tedd légyszi. Meglepetésnek jó lesz, ha menekülni kell. Foglalkozzanak csak azzal, hogy hová az istenbe lett az épületük! Csirke kínzó !!!%@*#&! – ha nagyon ki akarnám fejezni az érzéseimet a csirkéken való kísérletezők iránt, akkor még oldalra is köpnék, de milyen jó, hogy ezt nem teszem, mert valószínűleg ráköptem volna a sarkon megjelenő csávó cipőjére.
Nem voltam felkészülve egy zsé kategóriás Buzz Lightyear vagy Neil Armstrong típusú találkozóra, de még szerencse, hogy fekete napszemüveg és sapka volt rajtunk, rajtam is. Megérintem Freddy vállát, még mielőtt több mindene puffogna innen el, hogy megnyugodhasson, érezze mellette vagyunk, ne essen kétségbe, amíg Lacey előáll azzal bizony mi vagyunk azok, akik ezt a különleges extra szállítmányt elviszik innen.
- Larry vagyok és az extrák miatt vagyunk itt, igen, ahogy Stacey mondja. – erősítem meg Laceyt a meséjében. – Nincs sok időnk átöltözni, késésben vagyunk. Esetleg valami gyors módszerrel elintézhetnénk a dolgokat? Újak vagyunk a szakmában, vár otthon a hisztis feleség, ha megváratom egy hétig nekem kell pelenkát cserélni az ikreken. Biztos tudja milyen egy feleség… - itt gyorsan a szkafanderére pillantok, vagyis a mellkasára hátha van valami kitűző, amivel beazonosítható a neve szerencsétlennek. – Charlie!? – már csak az angyalok hiányoznak eskü, a hátam mögé is pillantok, hátha Freddynek sikerült közben összeszednie magát és közben azt is felderítem, hogy nincsenek-e sehol se nindzsának öltözött vad amazonok, akik a tetőről bámulnak ránk és arra várnak, hogy rajtunk üssenek.
- Legyünk túl rajta. A főnök is elégedett lesz, ha időben leszállítjuk. Megmutatná a járást? – kérem meg végül nyugodtabban. De ha mégse sikerül meggyőzni, hogy mi vagyunk az emberei és azzal jönne, hogy túl fiatalon kezdtem a családalapítást, nincs elég feleségtől meggyötört, kialvatlan hangom, akkor arra is meglenne a válaszom, hogy csak fél éve születtek meg az ikrek.
Persze ha ragaszkodik ahhoz, hogy nekünk is be kell öltözni másképp nem enged a csirkék közelébe, akkor nincs mit tenni, fel kell húzni ezt a védőruhát és magamban csak azt remélem, hogy nem érkeznek meg közben az igazi extrákért felelősök. Ha papírokat kérne tőlünk? Arra is megvan a megfelelő válaszom: a kocsiban vannak, annyira izgatottak voltunk a feladat miatt, hogy nem hoztuk be, de ha alá kell valamit írni neki, szívesen aláírom, hogy átvettem Larry Larsonként, aztán keressék csak égre földre, ezt a Larryt! Tuti van egy valahol.
Ha mégse menne ilyen könnyedén a dolog, akkor jöhet Freddy eltüntetős zsebretevős akciója. Sőt én leszek, aki kérni fogja, hogy tegye zsebre ezt a zsé kategóriás embert, utána úgyis én kapok lebaszást a többiektől, amiért ilyesmire ösztönöztem Freddyt, de basszus csirkéken akkor se kísérleteznék, ha életem végéig elég pénzt fizetnének érte! A csirke szent dinoszaurusz, valahol, valamelyik világban, biztosan.
Ha hisz nekem és sikerül az agyára menni a folyamatos dumálásommal, akkor remélhetőleg együttműködőbb lesz ő is. Ha nem, akkor az elég gáz. Mindenesetre én készítem a napraforgómagokat, akárkinek is legyenek éppen.
- Beépülünk! Nyugalom. – tátogom hátra pillantva a többieknek, mert voltam olyan bátor és elvetemült, hogy a fickó mellett haladok. Sajnos titkos jelbeszédet nem tudok használni, nem is hiszem azt, hogy a lányok ismernének bármiféle kézjeleket. Egyikünk se néma. Tudtommal. Még rokonom vagy barátom sincs, aki miatt megtanultam volna a jelbeszédjüket.
Bár a tátogásból akár azt is kiérthették, hogy „Betépünk, nagyon.” vagy „Leégünk, nyugaton.” esetleg „Végünk, aranyom.” akármelyiket is értik ki, egy mosolyfélét úgyis kapnak mellé, ami bizalomgerjesztő is lehetne. Végtére is, mi baj történhet ezen a három félrehalláson kívül, meg azon, amit mondtam? Háh! Mindjárt kiderül!

Miután kezdtem egy kicsivel tisztább képet is kapni arról, hogy Freddy mire is gondolt a félelmei alatt a közeljövőt illetően… úgy éreztem magam, mint amikor Romy mondta el az övét. Bár a két lány más, ez igaz, de mindkettőjüknek megvan a maguk félsz-beállítottsága. Újabb dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni és irányítani, még.
- Az orvostudomány fejlődik Freddy, rengetegen kísérleteznek, titokban is, az a legszörnyűbb. Talán a sok rosszból, amit megalkotnak így vagy felfedeznek, létrehoznak valami jót is. Nem minden kísérlet és tudós rossz. Ott van például Kaine! Ő egy… - inkább elhallgattam, minthogy kimondtam volna, hogy egy klón vagy kísérlet eredménye. Nem tudom mennyire vannak képben ezzel a lányok, felvilágosító estet pedig nem csirkementés közben szeretnék tartani nekik. Lehet nem is kíváncsiak rá. - … nagyon rossz körülményeken ment át. Csoda, hogy ilyen jól bírja. – vagy legalábbis én ezt látom rajta, hogy jól bírja. Legalábbis most, hogy normálisan is tudunk szót váltani, kivéve amikor nem.
Beszéd közben figyelek rájuk persze, de az útra is kell, a kocsi még nem könyörög üzemanyagért, így szerintem tökre rendben leszünk. Ha lerobbannánk… Vajon benyomhatok egy Zöld-kódot Nielnek? Utánunk jönne ki tudja hol vagyunk falvára? Már megint sokat képzelek a mágusokról, mintha egy csettintésre mindent megtudnának oldani.
Freddy felsorolja azokat a dolgokat, amikre válaszolnunk kellene és meglepő módon mintha összebeszéltünk volna, ugyanakkor hangoztatjuk a válaszokat.
- A szeminaristáról nekem a szemináriumaim jutnak eszembe, szóóóval azt nyugodtan keresd ki Ivyn vagyis kell az ujjlenyomatom hozzá, hogy felold, de ha idetartod akkor két másodperc és megtudjuk mire gondolhatott a rejtvény kitalálója, ha a szó magyarázatára keresel rá vagy bármire. – adok tippeket Freddynek, bár szerintem ő is tökéletes tudja, hogy hogyan kell használni egy Google keresést, na mindegy.

Megállítottam a kocsit és kerestem egy parkolásra alkalmas helyet, bár az is lehet, hogy miután kivettük a cuccainkat, jól az arcomba húzva a sapkát és a szemüveget is feltéve bezárom a kocsit és ha eddig nem lett volna időnk kitervelni, hogy mi fog most történni, nos akkor itt az ideje, hogy előálljak eggyel.
- Nem akarom kideríteni, hogy van-e benne áram vagy sem. - nem tetszik a szögesdrót látványa, persze. Senkinek se tetszene. Óriásbokornak álcázva se lenne jó megközelíteni a helyet. Ez biztos. Akik itt dolgoznak és látják a helyet nap, mint nap, ekkora hülyék csak nem lehetnek, hogy három random odakerült bokorról ne tudnának.
- Menjünk arra, az átjutásra már van egy ötletem. De húzódjunk meg, egy olyan rész kellene, amire nincs annyi rálátásuk az itt dolgozóknak. – kicsit le is bukom és a területet a fűben guggolva figyelem.
- Talán átjuthatunk gond nélkül a kerítésen. Azonban segítened kell stabil indalépcsőt teremteni ide Bloom, egyedül sokáig tartana, de együttes erővel, ha összefogunk, menni fog, azt hiszem. – hogy ez mennyire jó ötlet, az más kérdés. Mindenesetre, ha benne van és sikerül a csirketelepből csak egy kisebb Manófalvát ide rittyenteni az itt maradt dolgozók örömére, az már fél siker. Nem mondom, hogy nem tudnánk ezt az indalépcsőt azonnal semmisé tenni, hogy mi átjöttünk, de majd vissza is kell jönni valahogy.
- Menjünk előbb közelebb, meglátjuk, hogy ott mire lesz szükség. – javaslom végül, itt látatlanba én sem pazarolnám a képességem.
Őszintén szólva az épület közelebbről sem tetszik. Nem egy egyszerű tyúkháznak néz ki, ahol csirkéket gondoznak és a farm feelingje sincs meg, bár ezt a videóból is tudhattuk.