Bejelentkezés

Pént. Május 17, 2024 3:40 pm

Freddy & Lacerian

- Nagyszerű, akkor minél előbb túl leszünk rajta, Roland annál hamarabb mehet haza. Gondolom őt is várja otthon valaki. – amíg nem látom csak feltételezéseim lehetnek arról, hogy vagy nős vagy fiatal, mint mi csak pár évvel idősebb mondjuk. Bár, ha velem egykorú lenne se lepődnék meg rajta.
- Nem vagyunk mi olyan fiatalok! Én lassan harminc vagyok, de a kollégáim is azt mondják, hogy simán letagadhatnék nyolc évet a koromból, azon pedig csak hüledeznek amikor a kölykökkel dicsekszek. Az anyjukra ütöttek, de a mosolyukat tőlem örökölték. Nagy csirkefogók lesznek az már most biztos. – tréfálkozok, hogy a helyzetet valamivel enyhítsem és tényleg elhiggye az a két gyerek ennyire büszkévé tesz, hogy be nem áll a szám róluk dicsekedni. Láttam már számos rossz példát, hogy eltudjam tanulni és leutánozni a zakkant csak az ő gyereke szép másé nem apa szerepét. De hát mindenkinek a sajátja a szép! Tökre érthető, hogy én is erre játszok rá most.
- Magának vannak gyerekei Charlie? – passzolom át gyerektémás lasztit, hátha letud csapni rá vagy előbb kiuntatom belőle az élni akarást is. Hátha így hamarabb akar megszabadulni tőlünk és nem kérdez olyan sokat.
- Bealudt. Nem akartam rádudálni és a frászt hozni rá. Úgyis csak minket vártak ma nem? – tudakolom meg, hogy van-e más, akinek az érkezése megzavarhatja-e a miénket. Ez nagyon fontos.
Milyen nagy kár, hogy nem tudok ide egyenesen akácfákat növeszteni, vagy valami erős illatú virágzó akármit, az elnyomná ezeket a szagokat. Legalább nyitnának ki ablakokat vagy bármi baszki. Hogy bírják?
Belépve a helyiségbe nem az fogad, amit vártam, nem csirkék, hanem tojások. Túl sok tojás. Ez csak Freddy zsebébe fér el, hacsak nem terveznek kamionnal hazautazni velem.
- El…-indultunk hamarabb. Folytattam volna, hogy mentesem a menthetetlent. De már akció van! Lacey elég ügyesen elgáncsolta ezt a Charlie alakot, Freddy meg a másikat tüntette el.
- Most, hogy van kulcsunk. Biztos bejutunk a csirkékhez is. – ha ilyen leolvasós rendszerük van, akkor biztosan.
- Biztos van valahol egy menekülési terv tűz esetére a vészkijáratokkal, azon feltűntetik, hogy mi hol van. Keressünk egy olyat a kinti folyosón. – javaslom. – Hátha van egy csirkékre utaló rész is. – kamerák után kémlelek, ha van is, nem fognak minket felismerni, jó az álcánk hála Freddynek. De azért nem árt sietni. Ha odakint tiszta a levegő, akkor halál nyugodtan sétálok ki és keresem ezt a térképszerűséget a falon.
- Tudom általában, ha szét vállunk az a gyorsabb és célra vezetőbb, de most maradjunk együtt. Nem tudjuk hányan vannak itt. Legyünk csendesek és gyorsak. – fordulok Lacey és Freddy felé.
- Ne izgulj Freddy. Ügyes vagy. Ha még egy párat így el tudsz tűntetni és majd kiteszed őket random helyeken a terepen belül, akkor azt fogják hinni nagyon berúgtak. Bár nem tudom milyen kikerülni vagy bekerülni a zsebedbe, szóval reméljük megrázó élmény lesz nekik. Mármint nem rosszból mondom ezt, szerintem nagyszerű az, amire képes vagy, de ha másnak megrázó élményt okozol vele az most jól jön, hidd el. – rákacsintottam Freddyre. – Induljunk el előre, ha követjük a szagokat lehet előbb odaérünk, mint a térképet, de ha láttok térképet vagy ilyesmit, akkor megállunk előtte, tanulmányozzuk egy kicsit, készítek róla képet és követjük a térképet. Mit szóltok?
Elindultam, akármit is válaszolnak, bár szerintem abban biztos lehetek, hogy itt nem akarnak maradni ők sem. Ha ez a Desmond nem aludt és annyira gyanúsak vagyunk neki, hogy elhagyja az őrhelyét és másoknak is szóljon közben, hát fel fogok készülni rá. Zsebre vágtam a kezem, ha szét kell szórni a napraforgómagokat, akkor azt gyorsan tudjam tenni. Majd ideindázom őket Freddynek, hogyha az kell, bár még nem jöttem rá, hogyan működik ez az eltüntetős képessége, de ha a látottak alapján kell kiokoskodnom, akkor az is elég, ha az inda végét szépen ideteremtem mellé. Hm. Kiderül, hogy mire is lesz szükség. Mindenesetre felkészült vagyok. Ha kamerát látnék? Akkor is első dolgom lesz Laceyt és persze magamat is arra motiválni, hogy növesszünk már valami égig érő, vagyis kameráig érő borostyánt, ami rákúszik a kamerára és kiszakíthatjuk a helyéről, vagy csak simán benövesztjük borostyánnal, hogy kevesebb legyen a kár a cégnél. Elég lesz a csirkéket ellopni.

TBC

Pént. Május 17, 2024 12:25 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Freddy & Laze//

Laze már fel is kapja a fonalat, amit még el sem ejtettem és már szövegel is, én meg amúgy is túl béna vagyok az ostoba történetek kitalálásában, hát hagyom. Amikor magát Larry-nek nevezi, engem meg Stacey-nek, próbálok nem vihogni, és csak megértően bólogatni, de a Charlie-nak nevezett tag kínja láttán inkább a földet kezdem el bámulni. Így láthatom Freddy cipőit közeledni (Hurrá! Mind a kettő megvan!). Talán ezért maradok le Lazac tátogásáról, vagyis a csajszi kérdése csak a pingvineknél oly gyakori vállfelrántós mozdulatot váltja ki belőlem, ami azt hivatott közölni az egyre inkább kaotikusnak minősülő ötlet szülőanyjával, hogy "tudomén?".
Szerencsére a szkafanderből alig kilátszó tagot jobban izgatja az, hogy megszabadulhat az "extráktól", mint az, hogy a süketnémák bajnokságának kihelyezett helyosztóján döntse el, hogy ki a legügyesebb szájról olvasó, így közelebb húzódva egymáshoz követjük őket az első ajtóig. Freddy csicsereg, Charlie erre megbámul minket és maga adja a magyarázatot a szánkba arról, hogy hogy jutottunk be. Én meg éppen ezért maradok az eddig talán bevált, egyszavas helyeslésnél.
- Aham... - árulom be ismeretlenül szerencsétlen Desmond-ot, de nyilvánvalóan feleslegesen, mert már így is elkönyvelték afféle ötödik keréknek, ami azért megkönnyebbülés.
De persze megint túl későn esik le, hogy valami félrement az eddig nagyjából simának ígérkező tervben. Hirtelen növekszik meg az IQ a kisebb irodában, ahova belépünk és szerencsétlenségünkre nem csak a mi jóvoltunkból. Így jár, aki világító csirkéket akar menteni egy családi farmnak álcázott kutatólaborból. A "pocipasi" ugyanis nem csak gyorsabban gondolkozik, és cselekszik is, mint "kollégája" eddigi ismeretségünk alatt bármikor, de olyan infóval is rendelkezik, amivel mi biztosan nem. Vagyis hogy éppen most beszélt Fallonnal, legyen bárki is.
De elterelésre nincs idő, mert Freddy meg még nála gyorsabb.
Még a kezemet sem tudom felemelni, hogy megakadályozzam a pipik legújabb szentje címre pályázó lánykát, hogy orvtámadást hajtson végre a szükségtelenül és főleg számunkra veszélyes gyorsasággal telefont ragadó "okoska" ellen, a tag már ott sincs. Marad utána a szag és Charlie ordítása, aki most magát meghazudtoló gyorsasággal iramodik az ajtó felé egy hirtelen felismerést és elképedést sejtető "baszki" után.
Szerencsére egy kijárat van, mi meg előtte állunk Laze-zel, így a sprintert biztosan megállítja egy útjába kerülő láb. Legyen az Lazacé, vagy az enyém, a közeli ajtófélfa meg készségesen segít Charlie lecsendesítésében, vagyis Freddy "vallomását" már csak mi halljuk.
- Hát... Szerintem őt itt hagyhatjuk... - térdelek le az immár hallgatag fickó mellé és némi fintorgással túrok a zsebébe a mágneskártyáért, remélve, hogy nem csak a kijáratot nyitja, de a bejáratot is a világító szárnyasokhoz. Persze az is jó lenne, ha az ordítozásnak nem lettek volna tanúi, így ha meglelem a "kulcsot", akkor a folyosóra kémlelek ki, és hálát rebegek a süket dolgozók és a jól szigetelő ajtók istenének, ha senkit sem látok odakint. - Remélem, Desmond tényleg alszik és egyetlen kamera sincs errefelé, amin láthatta áldásos tevékenységünket... Keressük meg azokat a baromfikat és tűnjünk el innen!

Csüt. Május 16, 2024 3:15 pm

CSIBEFUTAM

KINÉZET ZENE

A ránk pottyanó pasas ötlete előcsal egy prüszkölős kacajt. Kezd bennem dolgozni az ideg, eteti a nevethetnéket. Pedig ha a lábunk elé vetné magát egy ürge, kénytelen lennék elcsettinteni, és az nem mindig sül el jól. Utána muszáj kipakolni, leütni vagy valami, hogy ne morfondírozzon túl sokat rajta, hova tűntek el a köztes percek. Esetleg órák. Néha napok…
Kirázom a fejemből a gondolatot. Marad a helyén a fal.
– Oké – helyeselek Laze-nek. Bár nem biztos, hogy később szeretném az egész kócerájt zsebre vágni, asszem az bekerülne a híradóba, Jan bá hamar szagot fogna, kopogtatna nálunk a vibrániumért. – Akkor egy kis darabot azért szedjek ki? – kérek megerősítést Lacey-től, elvégre ő a csapat esze.
Már tenyerelek a vakolaton, készen lékelni, ám a szkafanderes fickó meghiúsítja. A téglák helyett szokás szerint fél pár cipőmet zabálja fel a stressz, mázlinkra amíg Bloom magabiztosan kezébe veszi az irányítást, visszavarázsolom a helyére.
Nagy levegő be. Hosszan kifúj. Nyugi, Freddy. Minden chill.
Szuperül választottam tettestársakat, Harriesék kezelik helyettem a krízist. Nem csupán a zöldségekkel, a szavakkal is ügyesebben bánnak nálam, mire feleszmélek, elhangzott egy teljes háttérsztori, nevekkel – amiket azonnal elfelejtek –, kitalált feleséggel meg ikrekkel. Nekem nincs más dolgom, mint bólogatni rá. Igen, essünk túl rajta. Sietni kell. A főnök, Lazacné meg a kis Lazák miatt. Az extrákkal. Mi szállítjuk őket, tök legálisan. Ki más? Aha. Pontosan. Ahogy mondják.
A muksó, Laze megszólítása meg a névtábla alapján Charlie, nem a legfényesebb elme, és ez tőlem, aki szintén elég homályos, különösen sértő lehet. Jan bá az efféle figurákat áldozta fel először, velük intéztette a bukott ügyeket. Elfintorodom magamtól. Ha valakiről, Jan báról tuti nem akarok példát venni, szóval extrán kedvesen mosolygok Charlie-ra, bár valószínűleg nem látja az álcám alatt.
– Ja, az asszonyok… – Megvakarja a tarkóját, zavartan ráncolja a szemöldökét, nem sikerül rájönnöm, azért, mert valójában fogalma sincs, milyen egy feleség, vagy Laze különös szövege miatt. Végül elindul mellettünk előre, és int, hogy kövessük.
– Persze, erre rövidebb. Reggel óta várjuk magukat. Roland csak ezért nem ment még haza.
Odahúzódom Lacey mellé, lemaradva a pasi különítménytől, közben feszülten nézelődöm, megszokásból keresem, merre menekülhetnénk, igaz, csibék nélkül eszem ágában sincs. Akkor tényleg visszük magunkkal a pipi-börtönt! Ledobom valami állatvédő szervezet elé vagy ilyesmi. És ha Jan bá visszaköveti hozzám… Hát, akkor gondolom, költözöm. Megint. Talán Caldinak vannak még megbízható ismerősei.
Arra térek magamhoz a tervezgetésből, hogy Laza feltűnően tátog ránk. Megszépülünk? Fogadom? Ez meg milyen titkos kód?
– He? – pislogok Bloomra, halkan faggatom: – Te értetted?
Charlie bekanyarodik. Amikor utolérjük, egy kisebb, oldalsó bejárat előtt matat a zsebében. Mágneskártyát nyom a beléptető ketyeréhez, és belöki az ajtót. Nyitva tartja nekünk, amíg átsorjázunk rajta.
Kopár, üres előtérben kötünk ki. Előttünk újabb ajtó, üveggel, a túloldalán csirkék helyett rikítóan fehér, csempézett folyosó és irodák sejlenek fel.
– Köszi – hálálkodom ösztönösen, még szerintem is túl csitrisen. Egyszerre torpanunk meg. Charlie a következő kilinccsel a kezében. Végigmér minket, a cipőnk orrától a sildes sapka búbjáig.
– Maguk még az előző csapatnál is fiatalabbnak tűnnek – jegyzi meg szórakozottan. Nyelek egyet. – A kocsit különben hova parkolták? Ide sem szóltak a portáról. Desmond megint bealudt, mi?
A fejét ingatja, és a zsebébe dugja a mancsát. Elkap a feszkó. Mi van, ha telefont ránt? Ha mégis leellenőrzi, jó embereket kísért-e be?
Potyára izgulok. Semmit sem húz elő, vezet minket tovább, át a folyosóra, be a balról nyíló helyiségbe. Egy pocakos bácsi üldögél bent, görnyedten, unottan húzogatja az egeret, zombi mód mered a gépe képernyőjére. Vele szemben három kézi emelő, rajtuk egy-egy raklap bedobozolt… Ráhunyorítok a címkére. Tojás?
A levegőt kajaszag tölti meg, egy órákkal ezelőtti ebéd ki nem szellőztetett, zsíros bukéja.
– Hé, végre megjöttek az extrákért! – újságolja Charlie, hüvelykujjával felénk bök.
Az inges pasas erre fáradtan felnyög. Fluoreszkál a lámpa, vakítóan csillog alatta a kopasz foltja meg a homloka. Mintha frissen olajozták volna.
– Ne szórakozz velem, az előbb… – Végre felpillant. És megpillant. Ámulok rajta, mennyire fürgén tolja fel magát az asztaltól. – Kik ezek?! Az előbb beszéltem Fallonnal! Este érnek ide az emberei!
Előrenyúl a vezetékes telefonhoz, sörhasával felborítja a tolltartót, szanaszét gurulnak, kopognak, zörögnek a tollak. A bácsi káromkodva emeli fel a kagylót, elvonja a figyelmét a káoszt. Előkapom az egyik számszeríjamat, kilövöm belőle a tapadókorongos nyilat a rákötött madzaggal. Egyenesen a hapi frissen olajozott fejére. Felbandzsít rá. A döbbenet egy másodperc néma csendet szül, hallani vélem közben a vonal búgását.
– Baszki! – hüledezik mellettem Charlie. Aztán elsuvasztom a fegyverrel együtt a munkatársát, és akkor csendes csodálkozásból átvált hangos üvöltésre. Jézusért és az anyjáért kiált, iramodna kifelé Laze meg Lacey között.
Lemeredek az enyves kezemre. Mindenségit… Az emberrablást vajon ráfoghatom a kleptomániára?
Vontatottan fordulok a többiek felé. Remélem, elcsípték Charlie-t.
– Bocsi. Megijedtem – mentegetőzöm. Leszegett állal, esdeklően kémlelek fel rájuk. – Most mi legyen?

A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES

✿ Elli

Pént. Ápr. 05, 2024 2:47 am

Freddy & Lacerian

- Ha a falból egy tégladarabot is el tudsz tűntetni vagy kettőt, én támogatom az ötleted. – suttogom Freddy javaslatára, hátha nem az egész fal eltűntetésére célzott éppen. Azt végig nézni is röhejes volna, amit Lacey vázolt fel nekünk. – De ha az egész falat vagy az épületet magát, akkor még ne tedd légyszi. Meglepetésnek jó lesz, ha menekülni kell. Foglalkozzanak csak azzal, hogy hová az istenbe lett az épületük! Csirke kínzó !!!%@*#&! – ha nagyon ki akarnám fejezni az érzéseimet a csirkéken való kísérletezők iránt, akkor még oldalra is köpnék, de milyen jó, hogy ezt nem teszem, mert valószínűleg ráköptem volna a sarkon megjelenő csávó cipőjére.
Nem voltam felkészülve egy zsé kategóriás Buzz Lightyear vagy Neil Armstrong típusú találkozóra, de még szerencse, hogy fekete napszemüveg és sapka volt rajtunk, rajtam is. Megérintem Freddy vállát, még mielőtt több mindene puffogna innen el, hogy megnyugodhasson, érezze mellette vagyunk, ne essen kétségbe, amíg Lacey előáll azzal bizony mi vagyunk azok, akik ezt a különleges extra szállítmányt elviszik innen.
- Larry vagyok és az extrák miatt vagyunk itt, igen, ahogy Stacey mondja. – erősítem meg Laceyt a meséjében. – Nincs sok időnk átöltözni, késésben vagyunk. Esetleg valami gyors módszerrel elintézhetnénk a dolgokat? Újak vagyunk a szakmában, vár otthon a hisztis feleség, ha megváratom egy hétig nekem kell pelenkát cserélni az ikreken. Biztos tudja milyen egy feleség… - itt gyorsan a szkafanderére pillantok, vagyis a mellkasára hátha van valami kitűző, amivel beazonosítható a neve szerencsétlennek. – Charlie!? – már csak az angyalok hiányoznak eskü, a hátam mögé is pillantok, hátha Freddynek sikerült közben összeszednie magát és közben azt is felderítem, hogy nincsenek-e sehol se nindzsának öltözött vad amazonok, akik a tetőről bámulnak ránk és arra várnak, hogy rajtunk üssenek.
- Legyünk túl rajta. A főnök is elégedett lesz, ha időben leszállítjuk. Megmutatná a járást? – kérem meg végül nyugodtabban. De ha mégse sikerül meggyőzni, hogy mi vagyunk az emberei és azzal jönne, hogy túl fiatalon kezdtem a családalapítást, nincs elég feleségtől meggyötört, kialvatlan hangom, akkor arra is meglenne a válaszom, hogy csak fél éve születtek meg az ikrek.
Persze ha ragaszkodik ahhoz, hogy nekünk is be kell öltözni másképp nem enged a csirkék közelébe, akkor nincs mit tenni, fel kell húzni ezt a védőruhát és magamban csak azt remélem, hogy nem érkeznek meg közben az igazi extrákért felelősök. Ha papírokat kérne tőlünk? Arra is megvan a megfelelő válaszom: a kocsiban vannak, annyira izgatottak voltunk a feladat miatt, hogy nem hoztuk be, de ha alá kell valamit írni neki, szívesen aláírom, hogy átvettem Larry Larsonként, aztán keressék csak égre földre, ezt a Larryt! Tuti van egy valahol.
Ha mégse menne ilyen könnyedén a dolog, akkor jöhet Freddy eltüntetős zsebretevős akciója. Sőt én leszek, aki kérni fogja, hogy tegye zsebre ezt a zsé kategóriás embert, utána úgyis én kapok lebaszást a többiektől, amiért ilyesmire ösztönöztem Freddyt, de basszus csirkéken akkor se kísérleteznék, ha életem végéig elég pénzt fizetnének érte! A csirke szent dinoszaurusz, valahol, valamelyik világban, biztosan.
Ha hisz nekem és sikerül az agyára menni a folyamatos dumálásommal, akkor remélhetőleg együttműködőbb lesz ő is. Ha nem, akkor az elég gáz. Mindenesetre én készítem a napraforgómagokat, akárkinek is legyenek éppen.
- Beépülünk! Nyugalom. – tátogom hátra pillantva a többieknek, mert voltam olyan bátor és elvetemült, hogy a fickó mellett haladok. Sajnos titkos jelbeszédet nem tudok használni, nem is hiszem azt, hogy a lányok ismernének bármiféle kézjeleket. Egyikünk se néma. Tudtommal. Még rokonom vagy barátom sincs, aki miatt megtanultam volna a jelbeszédjüket.
Bár a tátogásból akár azt is kiérthették, hogy „Betépünk, nagyon.” vagy „Leégünk, nyugaton.” esetleg „Végünk, aranyom.” akármelyiket is értik ki, egy mosolyfélét úgyis kapnak mellé, ami bizalomgerjesztő is lehetne. Végtére is, mi baj történhet ezen a három félrehalláson kívül, meg azon, amit mondtam? Háh! Mindjárt kiderül!

TBC

Hétf. Ápr. 01, 2024 10:18 am

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Freddy & Laze//

Annyira röhejesek vagyunk, amennyire csak lehet. Három sapkás, napszemcsis alak álldogál egy végeláthatatlan kerítés előtt és azon diskurálnak, hogyan is kellene átjutni rajta. A Plüss Cukiságok Anyja kerítést vágna, én ellenben csak azon pörgök, hogy csak hozzá ne kelljen érni. Laze megoldása persze megint nagystílű, ő lépcsőt épít, miért is érnénk be kevesebbel. Persze növény van mindenhol és ha úgy akarjuk, indák is lesznek belőlük nyomban. Én a "mennyiséget" adom, Lazac meg a "minőséget", vagyis én növesztem a szár-szövedéket sűrűre és strapabíróra, Lays meg kiélheti kreativitását. Na jó, azt úgy látom, nem fogja. Az inda-létra ugyanis tök egyszerű, még nem is igazán szép, de elég magas és elég stabil, és elismerésre méltó módon a kerítés túloldalán is a földig ér, vagyis a kijutás is megoldott. Még leesni sem kellene róla, bár ezzel Freddy azért megpróbálkozik. Asszem legalább is, mert örömködése némi egyensúlyvesztett kalimpálásba csap át a "mászóka" felénél. De végül mégis átjut, kísérletünk a növényi létra-pótlékkal beválik.
Ennek okán hamarosan odaát vagyunk mindannyian, és Freddy ismét felveti különleges képességeinek kiaknázhatóságát. Vagyis a kerítés- után a faleltüntetést. Jó lesz ez, csak lehet, nem éppen most.
- Aztán majd kiesik a lyukon egy pasas, aki éppen neki támaszkodik - képzelem el az egyik béna eshetőséget, hogy aztán tucatnyi másik jusson az eszembe szanaszét rohangáló, fénylő szárnyasokról, teremnyi kiömlő csibevacsoráról, meg...
De aztán a tucatbók hirtelen csak néhány lesz, mert hirtelen krákogás hangzik fel a közelünkben. Ha ez nem lenne elég, egy alak tűnik fel, akár a vírus-apokalipszis lovasa ló nélkül, nevetséges másolataként az emberi rettegés szülte alakoknak, akiket a járványügy szabadíthat ránk. És a kérdései is nevetségesek, még akkor is, ha először a frász jön rám a pasas láttán, mert azt hiszem, rögtön riadót fúj, de legalább is előkap egy óriási palack rovarirtót, csak hogy bevethesse ellenünk. De szerencsére - vajon tényleg szerencse??? - ő sokkal kevésbé lepődik meg, mint amennyire hiszem. Persze ez jól jön nekünk, mégis valamiért a katasztrófa előszelének érzem. És a helyzeten csak ront, hogy mind a hárman állunk némán, csak Freddy felől érkezik egy fura hang, amiről nem tudom, elejtett valamit, vagy ő maga dobott egy hátast az ijedtségtől, esetleg megint egy méretes plüss jelent meg mellette, netán egy újabb fegyvert talált valahol, amit most nem félt használni. De a szkafanderes alakon nem jelennek meg vörös foltok, nem tágul még nagyobbra a pupillája és nem sikoltozik őrség után sem, így ezek egyike sem következett be nagy valószínűséggel. De ez csak azt jelenti, hát itt az alkalom, hogy magunkhoz ragadjuk a kezdeményezést. Szívesen átengedném az elsőséget a másik két pipimentőnek, de végül én felelek a kérdésekre, egyelőre egyetlen szóval...
- Aha - bököm ki elszántan és nyilvánvalóan roppant elhamarkodottan, mert halvány sejtésem sincs, mi a fene lesz az extra szállítmány. Azt csak remélni tudom, hogy a védőruhás alak nem talál rá hirtelen az iq-jára és ő sem jön rá arra, hogy biztos nem mi vagyunk a kirendelt szállítók. - Az extrák miatt jöttünk... De azt mondták, igyekezzünk...
Elterelés próbál ez lenni, sürgetés, hogy ne gondolkozzon túl sokat és hogy Freddy-nek és Laze-nek is legyen ideje kitalálni valamit, közben azt nézem, merre lehet futni, csirkékkel, vagy éppen nélkülük.

Szer. Márc. 13, 2024 8:04 pm

CSIBEFUTAM

KINÉZET ZENE

Az a gyanúm, bármilyen sanda is, hogy Lays vigasztalásnak szánja a kísérletezős választ, én viszont béna módon elkámpicsorodom tőle. Megesik a szívem szegény Kénen. Talán tényleg túl hamar ítélkeztem. Annyi jót hallok róla, hogy kezdem elhinni, valójában ugyanaz a helyzet vele, mint Daviddel: fáj nekik valami, bántja a lelküket egy láthatatlan szörnyecske vagy betegség, attól mászkálnak citromba harapós ábrázattal.
Némán bólintok, és belekapaszkodom a biztonsági övbe. Visszafogom a kleptomániámat, nem próbálom ellopni Lazától a részleteket arról, milyen borzalmas körülmények áldozata lett Óriáspók. Átutazó lakók ne ártsák bele magukat ilyesmibe, nem?
Lacey azért ügyesebben vigasztal. Fel is háborodom, amikor felmerül, hogy innentől Stitch kapja helyettem a kedvességet meg a figyelmet.
– Hé! Nem azért pottyant ide, hogy elcsórja az öleléseimet! – Tekergőzöm és nyúlkálok hátra grabancon csípni a szeretet-tolvajt. Ha így állunk, inkább visszaszáműzöm oda, ahonnan jött. – Ez csak ilyen zsebes szokás – magyarázkodom. – Néha plüssöket pöfögök, amikor valaki felvidít.
Végül nem érem el az árulót. Túl rövidek a karjaim. Feladom egy sóhajtással és rejtvénybe fojtom a kudarcot.
A két Harries tandemben dobálja rám a megfejtéseket, alig bírom őket követni kézzel, hát még ésszel. Örülök a szünetnek. Bár azért rácsodálkozom, mennyire tűnhetek butának, hogy Laze azt feltételezze rólam, használati utasítás nélkül kifog rajtam a gugli.
– Meglesz – nyugtatom meg, és már ott figyel a saját mobilom a mancsomban.
A többi megoldást lökik megint maguktól. Elgémberedik a csuklóm, mire megérkezünk, rázhatom ki belőle a görcsöt. Viszont kiraktuk a viccet! Más kérdés, megérte-e lerokkannom ezért:
"Bírósági tárgyaláson.
– Vádlott, úgy zajlott a betörés, ahogyan azt az ügyvéd úr előadta?
– Hát, nem egészen, de az ő módszere sem rossz."

Harriesék elengedik a fülük mellett az ajánlatomat, szóval arra jutok, nem szeretnék, hogy meglékeljem a kerítést. Különben van valami Bloom áramos felvetésében, bár azt megoldanám, hozzáérhetnék műanyag pálcával a dróthálóhoz, kivarázsolhatnék belőle úgy egy szeletet.
Mindegy. Nem akarom én itt megmondani a tutit, elvégre ők az okosabbak meg a rangidősek. Ha Laze cipelni szeretné a hátizsákot, cipelheti. Követem őt a kipécézett helyhez. Félrehúzódóm, hadd fonjanak indalépcsőt nekünk, álmélkodom a folyamaton meg a végeredményen, felmutatom a hüvelykujjam elismerésem jeleként. Rögtön mindkettőt! Átkelés közben majdnem leborulok, mert szokatlanul puha a felület, meg azért picit göröngyös. De annyi baj legyen. Bármikor tompíthatom a zuhanást egy matraccal.
Odasurranunk az ormótlan börtön épület hátsó oldalához. Nyomtalanul, titokban. Tiszta Mission Impossible!
Noha eddig nem lelkesedtek a bontós trükkjeimért, azért bedobom még egyszer. Hátha.
– Tüntessek el egy darabot a falból? – suttogom. – Leskelődni, vagy akár bejáratnak. Mondjuk ha ti tudtok kötelet mászni, fel lehet jutni az ablakig – bökök az apró, ráccsal védett, homályos üvegre. Legalább három méterre van a talajtól. Nekem az első húzódzkodásnál lerohadna a nemlétező bicepszem. – Aztán elég koszos. Lehet, keresztül sem látnánk rajta...
Azon mélázok, megéri-e az erőfeszítést és nem túl tarzanos-e az ízlésüknek, mert rémlik, mi a véleményük Tarzanról, és hogy nem annyira pozitív, mint az enyém. Ekkor ronda, hurutos köhögés harsan. Oldalra kapom a fejem. Befordul a sarkon egy vézna fickó, szkafandert visel meg gumicsizmát, a gatyája elülső zsebéből rikító, kórházi-kék kesztyűk lógnak. Meggyújtott cigi füstölög az ujjai között.
– Kik maguk? Mit művelnek ott? – kiált oda nekünk. Szabad kezével lejjebb tolja az állára gyűrt szájmaszkot. Ránk hunyorít. Átvonaglik valami felismerésszerű az ábrázatán, amitől elhajítja a csikket. Bátortalanul közelít felénk. – Magukat küldték az extra szállítmányért?
A kém szerkó alatt szerencsére nem látja a döbbent tátogásom, viszont így Laceyéknek sem tudom közvetíteni, hogy hoppá. És he? Miért van velünk ennyire okéban a pasas? Mennyire extra az a szállítmány? Máskor is napszemüveges, sapkás alakok szoktak felbukkanni érte a semmiből?
Jobb híján küldök a pipimentőknek egy segélykérő pillantást, és bízom benne, hogy áthatol a sötétített lencsén. Ha most megszólalok, fixen lebuktatom magunkat, és egyelőre túl messze a fickó az elsuvasztáshoz.
Dobjak rá kötelet vagy hálót?
Nem gondoltam én ezt át.
Megint elbamfol a bal cipőm. Jelzi, hogy sok lesz a feszkó.
A pikulába...

A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES

✿ Elli

Pént. Márc. 01, 2024 8:08 pm

Freddy & Lacerian

Miután kezdtem egy kicsivel tisztább képet is kapni arról, hogy Freddy mire is gondolt a félelmei alatt a közeljövőt illetően… úgy éreztem magam, mint amikor Romy mondta el az övét. Bár a két lány más, ez igaz, de mindkettőjüknek megvan a maguk félsz-beállítottsága. Újabb dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni és irányítani, még.
- Az orvostudomány fejlődik Freddy, rengetegen kísérleteznek, titokban is, az a legszörnyűbb. Talán a sok rosszból, amit megalkotnak így vagy felfedeznek, létrehoznak valami jót is. Nem minden kísérlet és tudós rossz. Ott van például Kaine! Ő egy… - inkább elhallgattam, minthogy kimondtam volna, hogy egy klón vagy kísérlet eredménye. Nem tudom mennyire vannak képben ezzel a lányok, felvilágosító estet pedig nem csirkementés közben szeretnék tartani nekik. Lehet nem is kíváncsiak rá. - … nagyon rossz körülményeken ment át. Csoda, hogy ilyen jól bírja. – vagy legalábbis én ezt látom rajta, hogy jól bírja. Legalábbis most, hogy normálisan is tudunk szót váltani, kivéve amikor nem.
Beszéd közben figyelek rájuk persze, de az útra is kell, a kocsi még nem könyörög üzemanyagért, így szerintem tökre rendben leszünk. Ha lerobbannánk… Vajon benyomhatok egy Zöld-kódot Nielnek? Utánunk jönne ki tudja hol vagyunk falvára? Már megint sokat képzelek a mágusokról, mintha egy csettintésre mindent megtudnának oldani.
Freddy felsorolja azokat a dolgokat, amikre válaszolnunk kellene és meglepő módon mintha összebeszéltünk volna, ugyanakkor hangoztatjuk a válaszokat.
- A szeminaristáról nekem a szemináriumaim jutnak eszembe, szóóóval azt nyugodtan keresd ki Ivyn vagyis kell az ujjlenyomatom hozzá, hogy felold, de ha idetartod akkor két másodperc és megtudjuk mire gondolhatott a rejtvény kitalálója, ha a szó magyarázatára keresel rá vagy bármire. – adok tippeket Freddynek, bár szerintem ő is tökéletes tudja, hogy hogyan kell használni egy Google keresést, na mindegy.

Megállítottam a kocsit és kerestem egy parkolásra alkalmas helyet, bár az is lehet, hogy miután kivettük a cuccainkat, jól az arcomba húzva a sapkát és a szemüveget is feltéve bezárom a kocsit és ha eddig nem lett volna időnk kitervelni, hogy mi fog most történni, nos akkor itt az ideje, hogy előálljak eggyel.
- Nem akarom kideríteni, hogy van-e benne áram vagy sem. - nem tetszik a szögesdrót látványa, persze. Senkinek se tetszene. Óriásbokornak álcázva se lenne jó megközelíteni a helyet. Ez biztos. Akik itt dolgoznak és látják a helyet nap, mint nap, ekkora hülyék csak nem lehetnek, hogy három random odakerült bokorról ne tudnának.
- Menjünk arra, az átjutásra már van egy ötletem. De húzódjunk meg, egy olyan rész kellene, amire nincs annyi rálátásuk az itt dolgozóknak. – kicsit le is bukom és a területet a fűben guggolva figyelem.
- Talán átjuthatunk gond nélkül a kerítésen. Azonban segítened kell stabil indalépcsőt teremteni ide Bloom, egyedül sokáig tartana, de együttes erővel, ha összefogunk, menni fog, azt hiszem. – hogy ez mennyire jó ötlet, az más kérdés. Mindenesetre, ha benne van és sikerül a csirketelepből csak egy kisebb Manófalvát ide rittyenteni az itt maradt dolgozók örömére, az már fél siker. Nem mondom, hogy nem tudnánk ezt az indalépcsőt azonnal semmisé tenni, hogy mi átjöttünk, de majd vissza is kell jönni valahogy.
- Menjünk előbb közelebb, meglátjuk, hogy ott mire lesz szükség. – javaslom végül, itt látatlanba én sem pazarolnám a képességem.
Őszintén szólva az épület közelebbről sem tetszik. Nem egy egyszerű tyúkháznak néz ki, ahol csirkéket gondoznak és a farm feelingje sincs meg, bár ezt a videóból is tudhattuk.

TBC

Szer. Feb. 28, 2024 9:22 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Freddy & Laze//

Ahogy elérjük a pipibörit és csirkepoklot, úgy halkulunk el mindhárman, ami szöges ellentéte annak, ahogyan az út elején folytonosan szövegeltünk. Mert addig, amíg fel nem tűnnek a fura, barakkszerű, fehér kockák, amik úgy hatnak a zöldekből, barnákból álló tájban, akár szétszórt kockacukrok, az "első osztály" cseppet sem fékezi a nyelvét legyen szó tiltott fegyverviselésről, világvégéről, vagy éppen rejtvényekről. Na jó, én sem hallgatom csak a páros szerteágazó és néha követhetetlen témaváltásokkal teletűzdelt párbeszédét, de éppen csak dobogós lehetek a csevej-csatában mellettük. Most először fordul elő, hogy Laze sem ragadtatja magát elképesztően béna poénokra, hanem egészen átgondoltan felelget Freddy kérdéseire.
Persze az is javít a legtöbbször túl laza és még annál is lazább ifjonc megítélésén, hogy észbeli képességeiket fényezi a csirkék önkéntes védőszentje előtt, aki ennek nyomán rögtön Harries-hívővé válik. Cukiságát értékelve vetem rá magam és ölelgetem az ülésével együtt, amit szegény lány némi karszorongatással és egy méretes izével próbál megszüntetni, ami fura és szőrös és sejtelmem sincs, miféle lény lehet, de arra tökéletesen megfelelő, hogy egy olvadozó "Jaj, mi ez a tündéri kis... vagyis inkább óriás izé" felkiáltást követően az új és menet közben beszálló utastársunkat kezdjem ölelgetni.
- Próbállak nem sokszor inzultálni útközben - vihogok, miközben a kék-lény füleit próbálom különböző alakzatokra hajtogatni. - Ha minden öleléssel eggyel többen leszünk, lehet, hogy inkább egy busz kellett volna - állapítom meg elítélhetően ostoba módon, s ezzel teszem nyomban semmissé az észbeli képességeinket dicsérő megjegyzéseket.
De Freddy már a fejtvényeknél tart, nem igazán hajlandó lerombolni a "minden Harries okos"-mítoszt, mi meg, ha minden klappol, kórusban vágjuk rá a megoldásokat a kérdésekre Laze-zel, felejtve a Dallas-t és az éhséget is.
Még hogy buta szőkék! Még hogy buta Harries-ek! Adunk a kérdéseknek, és ha egyszerre zúdítjuk Freddy-re a megfejtéseinket, hát azon is jót nevetünk. Sejt... J.... Fedő... Uhu...
Ezt az idillinek talán nem nevezhető, de mindenképpen oldott hangulatot vágja ketté a látvány, akár a telepet szegélyező drótkerítés a látóhatárt.
- Ez lenne az? - a kérdés persze költői, hiszen a GPS ide hozott bennünket és a mentőexpedíció vezetője sem habozik nyilatkozni arról, hogy itt az idő a hőstettekre. A javaslata első hallásra átgondoltnak tűnik, a hely azonban első látásra sem az, ahová akár csak egy amőbát is megőrzésre leadnék. Vagyis a pipik sem maradhatnak! - Valahogy át kellene jutnunk a kerítésen - fogalmazom meg szerintem mindhármunk aggodalmát. - A szárnyasok talán nem jelentenek akkora kihívást nekik, mint más kétlábúak és nem vezettek áramot bele - szerintem csak a filmek mentek már az agyamra, hogy ilyenek jutnak az eszembe. - Vagy igen?

Vas. Feb. 25, 2024 12:03 pm

CSIBEFUTAM

KINÉZET ZENE

Halvány lilám, sőt, fakókékem sincs arról, ki az a May O'Niel. Mindegy, Bloom tuti beszél füvesül, majd ő fordít a fontos kérdésekben. Az interjú asszem nem az. Mert véletlenül sem fogunk katasztrófa helyszínt gyártani vagy ott kikötni, így gebedjek meg!
– Aha – felelem hát bambán.
Beindul a motor, kigurulunk az utcára, és a meglepi pisztolyt is elsuvasztom. Minden full oké. Elindultunk, ez már fél siker! Najó, inkább olyan... harmad siker. Vagy negyed. Kiegyezem a negyeddel.
Rábólintok a hallgatásra. A társaság egy részével keveset beszélek mostanság, totál véletlenül elkerüljük egymást a lakók... hmm, felével? David, Niel, Lili, Kén, Romy, Lándzsa bátya, mondjuk ő különben sem trécselős fajta. Igen, ez inkább fél, mint negyed. Lényegtelen. Ritkán csevegek Romyval. Hacsak nem csirke- vagy Bishop-mentésről van szó, olyankor az akció felülírja a feszkót. A stukker közös titkunk marad a pipibandával.
Valahogy Lézi is varázsol. Olyanokat hord össze! Az én csőröm sem bír így csipogni! Döbbent ámulattal pislogok a sokadik lejátszási listára.
– Izgalmas életed lehet ilyen aláfestéssel. – Ennyit bírok kinyögni rá.
Nem árulom el neki, hogy én retró slágerekre és Britney Spears számokra tengetem a hétköznapjaimat. A végén rájön, nem vagyok elég menő hozzájuk. A kérdezz-felelek így is lebuktat.
Harriesék tényleg más szinten űznék a zombiapokalipszist. Én leragadtam a túlélés meg a társaság résznél. Bloom bezzeg istent csinálna Lazacból. Biztos laza vallás lenne. Lehet, csatlakoznék. Inkább a lazaság, mint a kávé miatt.
– Tuti mindenki észrevette már az okosságotokat – bújok ki a feladat alól. Összébb húzom magam. Mert ugye most épp, totál random, Davidtől meg a moziestől függetlenül, ritkán tudnám bárkinek hangoztatni, mekkora zsenik a növényidomárok. Hála az égnek, leköti őket a kávé biznisz. Szívesebben hallgatnám, amint kiépítik a jövő zombi Starbucksait, de sajna-bajna elindítottam a lavinát az idióta faggatózásommal.
– Nem erre gondoltam. – Kényelmetlenül fészkelődöm, és rögtön megbánom, hogy kijavítottam. A majmok meg a cyborgok bolygója vicces elképzelés. Olyan filmbe illő. Amitől én tartok, az szürke, mindennapi és szomorú. Igazából kár szót fecsérelni rá. – A közeli jövő ijeszt meg. Hogy kiderül, valaki, akit szeretek meghal egy gyógyíthatatlan betegségben, és hiába tudom előre, nincs mit tenni. Ilyesmik. – Suttogok. A végére én is alig értem magam a motor zümmögése mellett.
Kínos vigyor jut az X-eknek és a hős Laze-nek, aki tényleg passzolt volna közéjük. Jobban, mint én.
Torkomon akad a levegő, a szavak meg az egész életem, amikor Lacey vigasztalóan az üléshez szorít. Túl édes és megható a pillanat ahhoz, hogy rázúdítsam, mitől vagyok mégis magányos, miért fogom ezt az ölelést visszasírni ma hajnalban, a szokásos nyüglődés közben.
Most örülünk a megható, édes pillanatnak. Viszonoznám gesztust, de nem erre találták ki az utasteret. Jobb híján megszorítom a karját, a zsebem pedig odapuffant mellé egy hatalmas Stitch plüssöt hálából. Ez az új hobbija. Plüssökkel és párnákkal dobálózik, amikor maradnék valahol. Bayville előtt csak a cipőmet ette meg, ha elkapott az iszkiri.
– Köszi, Lacey. Tényleg – a hangom pityergős, a mosolyom viszont széles.
Könnyebben veszem a levegőt, nem próbálok Kitty módra átcsusszani az autón, elhasalni a betonon, és vergődni azon, mekkora nyomi vagyok.
– Nem muszáj megállnunk. Én bírom, ha ti is. Sokat kocsikáztam apukámmal. Jóóóó hosszú utak voltak.
Kóstolgatom az újabb okosságot Laze-től. Ezúttal nem kötekedem. Felelhetném azt, hogy telepátia ide vagy oda emésztem magam rajta eleget, mások mit érezhetnek, és van, akit könnyebb lenne elengednem, ha kikurkásznám az agyából, hogy potyára kapaszkodom belé. És olyanok is akadnak, akikre talán mernék támaszkodni, ha nem képzelnék a fejükbe dolgokat, amik talán ott sincsenek. De ezek túl mély gondolatok. Én meg túl sík vagyok hozzájuk. Kedvem sincs igazán búval bélelődni. Pörögni szeretnék. Akármilyen futó és átmeneti, rajongani kicsit a pipimentő csapatomért. A mutáns tyúkokért. A közös kalandtúráért. Általában az életért.
Szóval ezt teszem.
Előkapom a rejtvény gyűjteményt, mert annál nem létezik hangulatosabb időnyelő. Anyu meg apu ízeseket veszekedtek meg poénkodtak felette. Melengeti a mellkasomat az emlék.
– Ha ilyet kérdez, megcsörgetem Lavina bácsit. Ő elég idős, biztos tudja – viccelődöm Laze-zel együtt. Amúgy nem merném emiatt felhívni Lándzsa bátyát. Laze viszont elég lazának tűnik hozzá. Asszem fújhatnánk utána a csirkealjat.
– Egyébként ezeréves ez a füzet. – Megforgatom a nyomtatványt. Még otthon, Cardiffban vettük a reptéren. – Ilyenek vannak benne. – Megköszörülöm a torkomat, és felolvasok párat: – Gyanít, érez, négy betű. A Joule jele, egy betű. Lábastartozék, négy betű. Odúlakómadár, három. Szem... szemina... szeminarista? – hunyorgok rá. – Hat betű.
Én Google barátommal együtt is órákig ellenék egy oldallal. Harriesék valószínűleg percek alatt végigszáguldanak rajta. Szerencsére van utánpótlás. Több kötettel!

Mezők és szántóföldek közé csöppenünk, foltnyi erdők szabdalják fel őket, semmi nyoma a nagyvárosi sürgés-forgásnak, több rókát, nyuszit meg effélét számoltam össze az elmúlt kilométereken, mint ahány embert láttunk. Remete paradicsom a környék.
Közelítünk egy nagyobb telephely felé. A GPS szerint jó helyen járunk, sőt, célba értünk.
Magas szögesdrót kerítés fog körbe három kopottfehér kockatömböt. A rácsos kapu mellett portafülke, azon túl egy-két járgány parkol a placcon. Feltűnik egy fehérköpenyes alak a távolban, tologatós izén visz át dobozokat egyik betonkalitkából a másikba. Lézeng néhány egyenruhás, őr forma figura is a megbarnult gyepen. Egyelőre hármat találok. Elég unottak.
Felrakom a sildes sapit, alá fekete napszemüveget, az alá kiscsibés arcmaszkot.
– Menjünk körbe arra? – mutatok a parkoló mögötti konténerekre. Feltételezem, oda gyűjtik a szemetet, és azt ritkán szokták felügyelni. – A videón bent tartották a csirkéket. Azt nem vágom, pontosan hol. Talán abban? – tippelek a földszintes épületre, ahova a köpenyes besétált a cuccaival. Ezek a dögök biztos a leglepukkantabb, legablaktalanabb lyukat választották szegény pipiknek.

A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES

✿ Elli

Vas. Feb. 18, 2024 11:48 pm

Freddy & Lacerian

- Nem szívesen találkoznál May O’Neal-el igaz? Hát őszintén szólva én sem. Nagy arc a nő, de ha egy katasztrófa helyszínen kellene interjút adnod neki, az már rég rossz. – furcsa grimasz jelenik meg az arcomon, amit értelmezhetnek úgy is, hogy tisztelem a nőt és a távolból jobb nézni az adásait, mint átélni vagy úgy is, hogy nagyon kivagyok tőle és borzalmas minden, de egy grimasz mögé bújva leplezem ezt. Mivel egyikük se ismer, biztosan az utóbbi lesz, Lacey ennyit nem grimaszol, mint én vagy ha igen, akkor nem annak látom, hanem továbbra is csodásnak, végtére is, a variánsom, vagy én az övé, ez elég fura.
- Az nem biztos, hogy megvéd Romy kiakadásától, de ha nem beszélsz róla neki, akkor tőlünk nem fogja megtudni, hogy a kocsikban fegyver is lapulhat, ha jól eltűnteted ahová épp tűntetni szoktad a dolgaidat. Ugye Lacey? – megnyugtatni próbálom szerencsétlen lányt, de hogy megbízik-e bennem az megint más kérdés. Valaki biztos letolná őt ezért, menne vele Romyhoz, de az nem én vagyok, pletykálni se ilyesmiről szoktam, csak azokról a dolgokról, amit nem kérdőjeleznek meg a többiek, hogy én ezt meg honnan tudom. Hát nem olvastam ki a gondolataikból az fix, hanem ők mondták el vagy épp jelen voltam, mint most, amikor ez a pisztolyos menet is történt.
- Ha nagyon ki szeretnél égni, akkor a Bipolar Soundmate-t ajánlom. Amint lejár egy ismert normális mindenki kedvence, jön egy véletlenül becsúszott, de talán hangulathoz illő szám. – bár ezt elég fura így leírni, sok minden inspirálta ezt a playlistet. Például lelkitársnak kéne ott lennie hangtárs helyett és a SoundMate alatt most nem a fülhallgatóra gondolok, ami hasonló márka alatt fut.
Na mindegy, ennyit a hangulatzenéről éppen elég is volt, mert utána ötleteket kezdek adni a merényletünknek, amit el fogunk hamarosan követni és az áldozatainknak. Hm. Már ha a csirkéket lehet annak tekinteni, egy nap úgyis a serpenyőben végzik, valaki serpenyőjében. A miénket hangosan nem merem emlegetni Freddy előtt, perpillanat túlságosan lelkes velük kapcsolatban, meg ha tényleg valami bajuk van a pipiknek, akkor én ennél génmanipuláltabb nem szeretnék lenni, köszönöm.
Aztán az időtöltés tökéletes megoldását választva Freddy el is kezd faggatózni, ami szintén jó mód és alkalom is arra, hogy őt megismerjük, meg ő is megismerjen minket.
- Ezt kérlek hangoztasd a többiek előtt is Freddy. Lacey tudja, hogy okosak vagyunk, igyekszünk azok lenni. Nézz rá! Most is mesterkedik valamiben, lefogadom! – széles mosoly a visszapillantónak, mert most rá nem fogok nézni Freddyre vagy Laceyre akkor se, ha perpillanat egyenes az út a Pokol…csirkék felé.
- Mindkettő megoldható lehetne igazából! Csak a kávébab mintáját kell megtanulnom és már lehetne is szüretelni! – vagy mit is csinálnak a kávébabbal, az első pillanatban. Bár abba nem megyek bele, hogy a többi folyamathoz már más segítsége is kellene. A pörköléshez egy tűzidomár Azula csaj, vagy valaki hasonló tűzes csajjal kéne szövetkezni a túléléshez, nem tudom. Nézőpont kérdése. A túlélésért bármit, amíg fel nem égeti az egész növényzetet. Ezt persze nem hangoztatom. Inkább az utat figyelem és azon vagyok, hogy értelmes válaszokat adjak Freddynek és az övéit is meghallgassam, ha odakerülünk majd. De még mindig engem faggat. Semmi baj nincs ezzel.
- Talán, de nem az, amit virágüzletből vennék. Mármint nem olyan virágok. – magyarázkodom.
- Mitől félsz, amit nem látnál szívesen Freddy a jövőben? Hogy a Majmok bolygója-franchise valóra válik vagy a cyborgoktól esetleg attól, hogy mind az űrben fogunk élni és lesz mindenkinek egy saját törpebolygója, amin lakhat és törpebolygók közi átruccanások lesznek a szomszéd meglátogatása helyett vagy egy óriásbolygón lenne az egyetem és amíg elérsz oda… Bocsi. – nevettem el a végét, mert fogalmam sem volt, hogy ezekből a sületlenségből mi valósul meg ténylegesen, van egy rosszabb forgatókönyve ennek is, hogy a világ hamarabb elpusztul, de abba nem akartam belemenni szándékosan. Hát csirke életeket megyünk megmenteni! Hogy nézne ki, ha emosokkal találkoznának a csirkék!? Na ez az.
- Azt kétlem, de én nem zárkózom el tőlük, ha azt mondod kedveltek volna engem az X-ek. De hős nem lennék. – tettem hozzá, azért ismeretem magam, megmenteni csak azokat mentem meg akiket ismerek és szeretek vagy fontosak olyanoknak, akiket ismerek és cserbenhagyni gáz volna. Hogy ezek közül Freddy hová illet be?
- Nem vagyok még éhes, de ha ti igen megállhatunk egy benzinkútnál, lábat nyújtogatni meg minden. – nézek a visszapillantóba ismételten, de most azért, hogy Laceyt lássam, aki eltűnt a látóhatáromból, nyilván, ha Freddyt ölelgeti. Meg sem kéne lepjen a reakciója. Elvigyorodok miközben magyarázatot ad a Freddy becenevére természetesen, nem rosszból. Én nem tudok neki olyanokat mondani, hogy nyugodjon meg, nekem sokáig hosszú hajam volt, mert nem volt, hogy néha el van nőve az egy dolog.
- Hidd el, nem mindig érné meg mások gondolataiban olvasni. Az emberek gondolatai és véleménye rólad úgy változik, ahogy megismered őket. Az elején tuti kiolvasnád valaki gondolataiból azt, hogy nem kedvel téged, mert nem áll úgy a hajad ahogy ő elképzeli, de miután megfésülködsz vagy több időt tölt veled akkor rájön, hogy hibázott. De addig te tuti emésztenéd magad. Akarsz te ilyen élményeket? – most mondtam egy banális példát persze, ami engem a legkevésbé se érdekelne, de az elképzelés rossz oldalát is mutattam, hogy néha nem is olyan rossz, ha nem tudjuk mi jár a másik fél fejében.
- Rejtvény… hmm… ki akarod deríteni, mennyire igaz a szőke kékszeműekre az, hogy buták igaz? Jól van Freddy, állok elébe! – viccelődök, nem tudom mennyire látszik ez rajtam, na mindegy. Kicsit lehúzom a zenét, hogyha Freddy belekezdene a rejtvény felolvasásában.
- Mire lehet számítani? Mi volt Jockey Ewing teljes neve a Dallasba? Mert ezeket nagyanyám, ha nézte nem én. Még az új részeket se láttam belőle, amikor újra nagy hype lett. – bár ezt is honnan tudom, jobb, ha nem kérdezzük meg, egyszerűen mindenhol ott voltak abban az időben, amikor a régiek fiaira került a sor vagy hogy. Lényegtelen, mert Dallasban nem vagyok érdekelt és otthon se.

TBC

Szomb. Feb. 10, 2024 6:19 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Freddy & Laze//

Szerencsére Laze nem tiltakozik és habozás nélkül veszi át a helyem a Freddy-féle "Truth or Dare"-ben és úgy tűnik, ő következetesen a felelést választja. Én inkább mertem volna, de a kocsiban korlátozott lehetőségek adódtak volna az elmebeteg, kínos, de legfőképpen megvalósítható feladatok kiagyalására és végrehajtására. Bár ha Freddy zsebeire gondolok... A lényeg, hogy tökéletesen időzítve a visszavonulást teljesítem az ötletgazda kérését, hogy aztán evilági alteregóm sokkal kevésbé legyen kelletlen, mint amilyen én voltam. É aztán beszéljen. Szerintem amióta ismerem, azóta nem hallottam ennyit beszélni. És mindezt vezetés közben!

A földalatti bunker persze a kedvemre lenne nekem is és kicsit sem érdekelne a hús hiánya. És mivel azt mégsem várhatom el, hogy szűkös készleteinkből jusson a krémes sütijeimre is, a kávéhiányt választom a legfontosabb megoldandó problémának. Ezért is vetem közbe meglátásomat a termesztendő növényekről, még akkor is, ha senki sem kérdez.

- Szerintem jobban tennéd, ha gombalámpák helyett gyorsan érő kávécserjében gondolkoznál - javaslom. - Tutira te lennél a megmaradt emberiség legújabb és leghatalmasabb istene, az Új Megmentő - húzódom vissza az ülés mélyébe és hallgatom tovább Lazac csacsogását.

A rendetlenségtől való irtózását átérzem, és ha Niel csak feleannyira rendetlen, mint amilyen Nicky volt (miért temetem már?), már akkor sem lehet könnyű élete. Aztán a családjáról mesél, régi emlék lehet és látom Freddy arcát átszellemülni, de gonosz módon azt hiszem az irigységet látom, csak hogy tükörképe legyen az enyémnek, amit ők szerencsére nem látnak. Ezért aztán még jobban igyekszem belesüppedni az ülésbe. Azt átok említése zavart kelt bennem még mindig, hiába vagyok itt már egy ideje és tudom, hogy ez a világ nem annyira toleráns a "mutánsokkal" szemben, mint az enyém. És a szuperképességekkel szemben sem. De talán ez a jövőben még változhat és ezt Laze is szeretné látni, ebben biztos vagyok. Ezt akarom látni és nem azt, hogy miért nem mer a múltba utazni, ahogyan én sem tenném. Vagyis ez ostobaság. Mennék és mernék. És aztán én is vállalnám a felelősséget a tettért, amit én sem haboznék megtenni. Mondanám nekik, hogy pontosan értem az érzést, de végül nem mondom, így csak hallgatom őket.

Először Laze-t, aztán Freddy-t. Mert sofőrünk, védelmezőnk és csirke-mentő társunk már "akasztja is a hóhért", vagyis a labda immár a cuki pipi-Messiás térfelén pattog. És már nem csak hosszabb-rövidebb és legtöbbször ránk, vagyis jobban mondva a másik-Harries-re nézve igazán kedvező közbevetéseit hallgathatjuk, hanem most magáról mesél. Bár láthatóan sokkal kevesebb hajlandósággal, mint Laze, de még mindig nagyobbal, mint ahogyan én tettem. De sokkal-sokkal édesebben! Így mikor a hangos sóhaj jelzi, hogy a vallomás végére értünk, csak hogy a magánnyal és a gondolatolvasással járó inkább szomorú megjegyzését se hagyjam szó nélkül, önkéntelenül is vigasztalni próbálom.

- Jaj, te Freddy-vé fiúsodott Gemma! - tornászom fel magam a kényelmes hátsó ülésen, csak hogy az előttem magasodó üléstámlával együtt őt is megölelhessem. Az sem érdekel, ha Laze-re hozom a frászt a hirtelen előrenyúló kezeimmel, de a csajszi akkor is annyira cuki, hogy azonnal a tudtára kell adnom. - Ugyan miért lennél magányos? - teszem fel a legbénább kérdést a világon. - Hiszen a legcukibb csirke-csoda vagy a világon - eresztem el szegényt és reménykedek, hogy még életben van hirtelen megjelenésem ellenére is a személyes terében. Csak aztán helyezkedek el megint kényelmesen hátul, hogy a rejtvény hallatán megint előre hajoljak kíváncsian. - Miféle rejtvény?

Csüt. Dec. 28, 2023 10:07 am

CSIBEFUTAM

KINÉZET ZENE

Lays és Lacey a napszemüveges álcában is helyesek, simán lehetnének egy tinisorozat főszereplői. Erre mondják, hogy megnyerték a gén lottót vagy micsudit? Egyébként a helyességükön túl nem hasonlítanak annyira. Szóval asszem fiú Freddynek van esélye egy másik világban szexinek lenni, ha nem ütött rám túlzottan. Nem tudom, mit érzek ezzel kapcsolatban. Inkább el is ásom a gondolatot egy másik téma alá, a marhasülttel etetett szárnyasok pont megfelel hozzá. Azt pontosan vágom, ettől mit érzek: morbid kíváncsiságot. A mutáns indáktól ugyanúgy.
Figyelem a virágidomárok tesós csipkelődését. Mármint valahogy így képzelem a tesós csipkelődést. És kicsit irigykedem. Nekem sosem volt kivel kipróbálnom.
Lacey dzsumbujjal meg eltűnt tanúkkal fenyeget. Nem merem megkérdezni, mit csinált a saját világában és hova lettek a tanúk. Ott valószínűleg durvább délutáni programot talált a magok rendezgetésénél. De hát a maffiózós kisiklásom után igazán nincs jogom pálcát törni mellette. Vagy felette? Igazából sehol nem akarok pálcát törni a közelében. Lehet, hogy kicsit félek tőle. A szép, csinos mutánsok gyakran veszélyesek.
– Szeretem a növényeket meg minden, de talán spórolni kellene velük – cincogom közbe. – Nem lenne szerencsés bekerülni a hírekbe.
Zavartan ráncolom az ábrázatom. Lays örömködik, amiért nem egyedül fakaszt indákat, és sajnálkozik, hogy nincs több Lacey-hez hasonló. Miközben itt áll ő. Az evilági verzió. Szóra nyitom a számat, hogy kijavítsam, aztán jobbnak látom becsukni. Kettejük esőerdős klubja tök új meg tök más nekem. Egy külön síkon léteznek. Én csak így kívülről bekukucskálok. Okosabb rájuk hagyni.
Tessék, ma is tanultam valamit.
Rögtön begyakorolhatom a rájuk hagyást, amikor Lacey dobogóra helyezi pasiként Layst. Próbálok fapofát faragni magamra, úgy bólintok. A lényeg, hogy nincsenek fasírtban. Innentől egyre megy, testvérként szurkálódnak-e vagy romantikusan. Maradok a töretlen pálcáknál. Fő a békesség. Átutazó vendégként különben sem muszáj teljesen megértenem őket meg a kapcsolatukat.
Ahogy jó eséllyel ők sem értik, mit keres egy random pisztoly a kocsiban, amit a zsebemből húztam elő. Mégsem firtatják.
– Kétlem, hogy Romy tud róla. Eddig én sem tudtam. – A vaktában rabolgatás hátránya: néha zsákbamacska a szajré. – De biztos elnézné nekem! Jóban vagyok a nagybátyjával – dicsekedem.
Sosem hallottam még a Szofi Stukkerről, akit Laza reklámoz, a bébimetálról meg rekedten bőgő csecsemők ugranak be. Kezdek aggódni a fülemért. Legalább a testem többi része jobb esélyekkel indul, mivel Lacey biztosít róla, hogy a sofőrünk nem szív vezetés közben. Máskor tehát szokott, de ezt sejtettem a szobájából áradó fura szagokból meg a lazaságából. Elismétlem magamban a mottót: töretlen pálcák.
– Bosszúállópipik – kóstolgatom a csapatnevet. Azt, hogy viccesnek talál, nem merem bóknak venni. Inkább elengedem a megjegyzést egy gyengusz mosollyal. Mint mikor az öreg nénik a derűs időt dicsérgetik mellettem a buszon. – Nem rossz. Majd kikérjük a véleményüket.

A kérdezz felelek első köre cudarul alakul. Lacey szerintem feszeng, és attól tartok, a hülye faggatózásom miatt. Fokozza az aggodalmat, hogy paranoiásnak és embergyűlölőnek vallja magát. Ez így bajos. Az X-faktort leszámítva eléggé ember vagyok, ráadásul kerget a maffia meg velük együtt a paranoia. Nem csodálkozom, ha Lacey nincs kibékülve velem. Biztos azért ült hátra, hogy távolabb legyen tőlem, de szemmel tarthasson. Nagyokat lapítok. Mázlimra elcibáltam magunkkal Layst. Őt láthatóan nem utálja. Talán mert egy tőről fakadnak. Vagy mert izmoshasú, dobogós pasi. Nekem viszont se tövem, se dobogóm, se tököm.
Vajon miért egyezett bele a csibementésbe? Juj, mi lesz, ha útközben megbánja, és később kínosan kerülgethetjük egymást otthon? Nem akarok több kínos kerülgetést…
Megint áldom Lazát, amiért itt van és tényleg laza. Készségesen, bőkezűen osztja meg a válaszait. Úgy elmélyedek bennük, hogy egészen helyre billenek. Rendes srác ez a Lázár. Megérdemli a dobogót.
– Hű, de okos vagy! Sosem jutnának eszembe ilyen dolgok – álmélkodom. Gombalámpákat meg új világot építene a képességével, míg én leragadtam a konzerv gyűjtésnél. Az egyetlen szépséghiba, hogy túl gyakran jön elő a dzsungel. Kinéz nála egy hogyishívják… ja, igen, fétis. Szóval esélyes a dzsungelfétis. Ettől függetlenül előbb bíznám rá a földalatti bunkerem kialakítását, mint magamra.
Megkönnyebbülten jegyzem fel, hogy a rendetlenségre panaszos. Én sosem hagyom elől a cuccaimat, sőt! Még másét is elpakolom!
Magamban mosolygok, miközben felidézi a gyerekkori emléket. Szépen mesél. Szinte látom magam előtt őket az öccsével és az anyukájával. Virágokat firkálok a füzetembe hozzá. Viszketek belülről a kíváncsiságtól, mert tuti van valami titok és az elátkozott fiú meg az egész többet jelent, mint amennyit elsőre fel bírok fogni belőle. De így is túl sokat kutakodtam, és félek nála is átlépni egy láthatatlan határvonalat vagy beletrappolni egy aknába. Lacey-nél effélét követhettem el.
– A virágok a szeretetnyelved? – mélázok hangosan, mert a családtagjai és az elátkozott fiú mellett az ajándékvirág a sztori legbiztonságosabb szeletkéje. Visszakúszik a mosoly a szám sarkába. Nem beszélek növényül, de akkor jó jel, hogy adott nekem abból a selymesszirmúból indulás előtt, ugye?
A jövőbeli kiruccanás megint friss ötlet nekem.
– Azta. Erre sem gondoltam. Tényleg zsenik vagytok, ti Harriesek. – Gyorsan felfirkantom a vezetéknevet, máskülönben fixen elfelejtem. – Én nem mernék a jövőbe utazni. Mi van, ha kiderül valami ijesztő meg elkerülhetetlen, és akkor onnantól örökre amiatt izgulnék? – kiráz a hideg az elképzeléstől. A gondolatvonat gyorsan tovább dübörög velem. – Tudod, téged kedveltek volna az X-ek. Olyannak tűnsz, mint akiből jó hős lenne.
A szuperképességéről megint úgy beszél, hogy felveti a fejét bennem az érdeklődés, amit óvatosságból megint elnyomok. Végül is, tény. Egyikünk sem választotta a képességét. Talán én képzelek túl sokat a mondat mögé. És ha mégsem, ha Lays tényleg egy jófej, helyes srác formájába csomagolt nagy halom titok meg rejtély, az akkor sem rám tartozik. Elvégre most memorizálom csak a becenevét. Mire a Laceytől hallott hosszabb, bonyolultabb verziót megjegyezném, rég máshol járok majd.
– Laze – ismétlem el. – L-a-z-e – motyogom, mialatt a lapra vésem. Ennyivel elboldogulok. Beérem a becenévvel és azokkal a morzsákkal, amiket elém szórtak magukról. Elég ahhoz, hogy jól működő lakótársakat gyúrjak magunkból. Többre nincs szükségem. Igaz?
– Én nem vagyok éhes, de ha ti ennétek, szóljatok! Van nálam mindenféle. Lays is. – Bátortalanul kémlelek hátra Lacey-re. Abban reménykedem, él az ajánlattal, és adhatok neki valamit engesztelésül. Ezen a ponton meggyőződésem, hogy kellemetlenül érzi magát, és mivel nem Laze az oka, csak én lehetek az. A zseb-kaja az egyetlen megoldásom erre. Olyasmi lehet nálam, mint Laze-nél a virágok. Hú, mikre rá nem jövök. A tanulságok napja ez a mai.
– Megállhatunk egy benzinkútnál is. Ha szeretnél – sandítok Lacey-re. Próbálom kitapogatni, mire lenne szüksége. Mármint én úgy isten igazából egy dimenziókaput kérnék a helyében, hogy hazamehessek, de az Niel asztala, és biztos okkal nem rittyentett még átjárót.

Laze visszadobja a térfelemre a hatalmas kérdéslabdát, amit eléjük gördítettem. Bennem reked a levegő.
Semmi vész. Nyugi. A nevemmel kezdek. Az könnyű, az megy túlgondolás nélkül.
– Oviban ragadt rajtam. Talán mert fiús voltam. Igazából visszanéztem a képeket, és én sem mondanám meg róluk, hogy lány vagyok. Jobban illett rám, mint a Gemma, a Winifred meg túl hosszú volt. Ezért Fred meg Freddy lettem. Apum Gemnek hívott mindig. Páran Winnie-nek becéznek, de… – Kibámulok az ablakon. Ritkulnak az épületek, szaporodik a fű meg a fa, és én úgy döntök, örökre elharapom a mondatot. Nem szeretném kideríteni, mi lenne a vége.
Talán ezért kókadt el Lacey? Neki is nehéz magáról beszélnie? Egy kvázi ismeretlen zsebes csitri mégis megpróbálta kivallatni…
Fene egyen meg, Freddy! Mikor tanulsz már tapintatosságot?!
Ezek után különösen gáz lenne kitáncolni a saját kérdéseim elől, szóval veszek egy mély levegőt, és végigfutok rajtuk, jó gyorsan, mintha tüzes parázson szaladnék mezítláb. Minél előbb végzek, annál kevesebbet rágódom rajta és annál kevésbé fáj.
– A készleteim meglennének egy zombiapokalipszishez, felfalni sem igazán tudnának, vagyis túlélném. De egyedül nem akarnám. Inkább lennék zombi, mint magányos. Mások nem szoktak idegesíteni. Főleg én idegesítem magam. Túl sok emlék ugrik be és összefolynak. Olyan kellemes benyomásokból gyúrt, melegsárga, tuttifrutti illatú massza az egész. Az időgéppel visszamennék zsebre rakni Thanost, mielőtt csettint. Plusz képességnek telekinézist vagy telepátiát választanék. Mert menő meg hasznos, és ha tudnám, mit gondolnak az emberek, könnyebb lenne jól bánni velük. Nem kellene folyton találgatnom.
Hosszú szusszanással zárom a maratont.
Miért ilyen kegyetlenül kínos és bonyolult felnőttként ismerkedni? Az oviban jobban ment.
– Van nálam rejtvény! – jelentem be hirtelen. A jegyzeteimet lecserélem a vaskos kötetre, mert abba, mi Kína fővárosa vagy mi a periódusos rendszer huszonnegyedik eleme csak az agyam zsibbad bele, a szívem nem. Nem igazán hoz minket közelebb egymáshoz, de remélhetőleg távolabb sem sodor.
Kinyitom a könyvet az oldalon, ahol anyuval félbehagytuk az utolsó közös repülőúton.
– Lusta vagyok az interneten keresgélni. Szükségem lesz a Harries gógyira, ha valaha ki akarom deríteni, mi ennek a béna viccnek a csattanója.

A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES

✿ Elli

Szer. Nov. 29, 2023 5:13 am

Freddy & Lacerian

Nagy levegő és kifúj.
- Ha valami manipulált cuccal akkor az az inda olyan is lesz. Nem akarok hibát véteni. – magyarázom és bár értékelem a vicces kérdését egy nevetéssel, tényleg komolyan gondolom, amit mondok. Jobb szeretek én az lenni, aki manipulálja a növényt már mag korában, nem pedig a tudósok permetezik be valami méreganyaggal, amit eladnak csirketáp és hasonló címkékkel felmagasztalva. Annál rosszabb nincs is, amikor valami szörnyűséggel etetik az állatokat és a tejükre, tojásukra, húsukra mondják azt, hogy bió. Igen, bió. Olyan bió, mint a biófegyver amivel készülnek az emberiség ellen.
- Tökéletes! Tudtam, hogy rád számíthatok az esőerdős törekvéseimmel. Miért nincs még egy hozzád fogható ezen a Földön? Miért? – már drasztikus kérdezősködésekbe is fognék, amikor úgy döntök nem színészkedem tovább és kimegyek.

A kocsiban miután eldöntötték, hogy ki hol ül végre – nem nagyon tudva hová tenni Lacey olyan pillantását, amit a visszapillantóból látok – csak az iratok felkutatása érdekel, amit sikeresen el is bénázok, inkább átadom a terepet Freddynek. Milyen jól tettem baszki! Ő egyből felmutatja a papírokat és nem csak azt!
- Romy tud róla, hogy fegyvert rejtegetsz a zseblakó kocsikban? – kérdezem meg tőle megkérdezhetetlent. Bajt nyilván én sem szeretnék.
- Jó, ha a Beszívott sofőrt akarod meghallgatni rendben van, de van BebaszApók is, meg Készülj a halálra… kiégetős zenék listám is, ha esetleg Babymetalt vagy Sofi Tukkert hallgatnál. Van mindenféle keverék igazából. – az egész listát, amit létrehoztam most nem soroltam fel nekik, de ha akarták végig hallgathatjuk, időnk úgyis lesz, az én zenelistáim pedig nem szoktak olyan hosszúak lenni. Szándékosan amúgy, mert van, amit szeretek többször hallani.
- Nyugi, nem szoktam beszívott sofőr lenni, csak ezektől a daloktól támad néha olyan érzésem, mint aki kikészült. Jó értelembe persze. – teszem hozzá, még mielőtt azt hinnék a zenétől beszívott leszek, bár ki tudja ezt már úgy kimagyarázni, hogy abból a helyzetből jól is jöjjön ki? Én nem tudtam és ez volt a legnagyobb baj.
Szépen vezettem közben, kikerültem egy kátyút még mielőtt egyenesen belehajtottam volna, a lányok is megköszönték volna, hogyha látták volna miért húzódom a másik sáv felé és érünk át a vonalon túlságosan. Ám amint a kátyút kikerültük vissza is húzok a mi oldalunkra.
- Vicces vagy Freddy. Mit szólsz a Bosszúállópipikhez? A szó is megmaradna, de érzékeltetnéd, hogy ők csirke pipikék. – viccelődök.

Ha azt hinném, hogy kínos csend lesz és a zenével kell majd beérnünk nem ez történik. Számíthattam volna rá, de először inkább az útra figyelek és csak azután hallgatom meg Freddy kérdéseit és Lacey válaszait. Elgondolkodtató kérdések ezek, de valahol meg is értem, hogy ennyire kíváncsi. Mi még rejtélyek vagyunk a számára, persze, hogy meg akar ismerni minket. Nem a Hydra kémhálózatának dolgozik, ez már biztos, Romy nem engedte volna be hozzánk, ha így lenne, legalábbis én ezt gondolom. Hydráshoz pedig lehetséges, hogy túl kedves és még az esze is megvan, nem úgy, mint azoknak az őrülteknek, akik kísérletezni akarnak.
- A megfelelő földalatti bunkerből csodás dzsungelt lehet varázsolni, csak elég föld, víz és áram kellene. Lehet fel kellene hozzá még találni a növény alapú fény felerősítését is, gombáknál működik talán gombalámpákat tudnék üzemeltetni. A gyümölcs-zöldséggel nem lenne baj, de a hússal… Azt nem tudom honnan szerezném be egy zombiapokalipszis kellős közepén. – osztom meg az őrült terveimet Freddyvel és Laceyvel is. Ő ugye már megerősítette azt, hogy túlélnénk a dolgot, vagyis ő igen, ebből következik, hogy én szintén, mert futni mindketten tudunk.
- Egy lakótársban az idegesít a legjobban, ha rendetlen és szerteszét hagyja a cuccait. Én se a szennyes kosár mellé dobom a cuccaim például, szóval elvárom, hogy más is hasonlóképpen tegyen, mint én. Persze sokan vagyunk, vannak, akik sietnek és tökre érthető is, ha szétszórtak néha, de baszki én is az vagyok, mégis rendet tartok magam körül. – enyhe rendmánia volt ez a részemről, de ezt nem osztottam meg Freddyvel, Lacey pedig tudhatta nagyon jól magáról, hogy mi is a helyzet.
- Anya az öcsémnek mesél, el akarja altatni őt, de nagyon nehezen megy neki én pedig beszököm hozzájuk valami kezdetleges virágszállal, de anya kedvencével, vagyis ami arra hasonlít. Az öcsém mellé mászom miután átadom anyának a virágszálat, amire akkor nagyon büszke vagyok és én is hallgatni akarom a mesét. Egy fiúról mesél, akit megátkoztak. – ennél tovább persze nem folytatom. Hogyan tudnék válaszolni, ha nem állok meg itt a következő kérdésére kérdem én?
- A jövőbe utaznék, félő, hogyha a múltba mennék vissza valami visszafordíthatatlant tennék és az kihatna a jelenre is. – amiért nem volna kár, ez igaz, mert a múltban az anyámat menteném meg, akkor viszont minden másképpen alakult volna, amiért most lehet, hogy kár, de jobb így. – A jövőben a Harrieseket keresném meg, már ha akkor így neveznék őket és az embereknek meglenne még a családnevük. – voltak elképzeléseim cyborgokról, félig ember, félig robot lényekről a jövőt illetően, de ez is csak azért volt, mert túlságosan nagy a fantáziám.
- Nem választanék másik szuperképességet, a mostani sem az én választásom volt. – válaszolok Freddy kérdésére.
Ami pedig a nevemet illeti enyhén felnevetek amikor Laysnek hív, de persze adok választ erre a kérdésére is.
- L-a-z-e. – most nem fogom neki a Laseriant lebetűzni, hosszú lenne és valószínűleg Lays lenne annak is a vége, mert az egyszerűbb és az hamarabb az eszébe jut.
- Remélem a Laystől nem lesz éhes egyikőtök sem. – viccelődöm tovább.
- Ha neked kellene válaszolnod ezekre a kérdésekre Freddy, te mit válaszolnál? Engem még az is érdekel, hogy miért a Freddy becenevet választottad vagy rád aggatta valaki? – kíváncsiskodom, mert lettek volna tippjeim ez igaz.

TBC

Kedd Nov. 28, 2023 11:58 pm

Ha fura barátaid vannak, ne akarj normális lenni...
//Freddy & Laze//

Laze arckifejezését a szemüveg sem teszi kevésbé dilissé, még akkor sem, ha nem a chilipiros csodát, inkább az éjsötétet választja, nyilván azért, hogy sokszor és néha teljesen váratlan formában megcsillanó, Harries-módra ragyogó intellektusát elrejtse. És mert jó példával jár elöl, én is egy hasonló, koromszínűt emelek ki a kupacból és lököm az orrnyergemre, de a férfias charme helyett az én fejemen nyilvánvaló és cseppet sem leplezett álcaként hat a majd’ kéttenyérnyi polarizált lencse.
- Mint egy álruhás híresség – grimaszolok a dinka párosra, aztán már odakint vagyunk és tökéletes természetességgel voksolunk Lázárral ugyanarra a csibe-taxira, csak hogy a szotyira kapott magyarázat közben egyúttal helyosztót is játsszunk Freddy-vel a terepjáró üléseiért. De persze én nyerek, s ha nem lenne elégtétel a cuki baromfi-mentőt az agresszív nőrokonokat – bár inkább a navigátorokat - megillető helyre terelni, én Lays-t vonom kérdőre a magokat illetően. – Drága Laserian, mégis mondd csak, mit gondolsz, mivel etetik a jámbor szárnyasokat azon a helyen? Tán marhasülttel? – próbálom rávezetni arra, hogy egy csirketelepen nagy valószínűséggel több és legfőképpen számtalan növényfajtól származő magot találhat, mint amennyit Freddy összes zsebei rejthetnek. – Ha összefogunk, még esőerdő is lehet a kutatólabor helyén… És ezt az ígéretet akár fenyegetésnek is vehetitek és azt, hogy képes vagyok ilyen meggondolatlanságra, számos tanúval bizonyítom… Vagyis bizonyíthatnám… – javítom ki magamat a helyzetet ismét felismerve és aztán elhessegetve a nyomasztó gondolatokat helyezkedem el kényelmesen a hátsó üléseken, kartámaszokat gyártva Freddy tatyóiból. Ekkor hajol felém bizalmasan az „ötletgazda” és immár az említett csaj fura kérdésére is választ kell adnom, amit ebből a nyerő pozícióból igen hatásosan tehetek meg. – Mármint hogy Lays-zel? – próbálom az immár sokadik névvel illetett „rokonomat” felismerni a kérdésben, amely arról szól, hogy haragban lennénk a vezető szerepében tetszelgő ifjonccal. – Hogy veszekedni? Vele? – adom az értetlent, csak hogy zavarba hozhassan egyszerre mindkettőjüket. – Ezzel a „minden idők legjobb pasijai listán majdnem dobogóssal”? Soha! – vágok rajongással teli képet, hogy aztán vihogva azt bámulhassam, amint Laza a kesztyűtartóban kutat, teljessé téve a pipi-messiás zavarát. Persze a bosszú hamarabb érkezik el, mint ahogy várnám és szerintem megérdemelném.

~Na, kellett nekem ennyire bíznom a képességeimben!~

A „raktáros” babérokra törő csajszi ugyanis előbányászik az iratok mellől egy méretes stukkert is, amit aztán viharos gyorsasággal száműz azonnal vissza a rejtekhelynek immár nem nevezhető kesztyűtartóba, némi akut légszomjjal jutalmazva szerintem mindkettőnket.

- Mi a …? - nyögöm ki a két értelmesnek nem nevezhető szót, de Freddy már angyali mosollyal az arcán playlsit-eket keresgél Laze mobilján, közben arról faggat minket, hogy a másik Harries vezetés közben szokott-e káros szenvedélyei egyikének hódolni. De én még mindig az ő hasonlóan káros gyűjtőszenvedélyét próbálom lekezelni, így csak egy egészen közönséges „aha” csúszik ki a számon, hogy aztán már mentegethessem is a sofőr/testőr/csirkementő-t. – Vagyis dehogy! Ha vezet, nem él gazokkal. Vagyis mással sem. Semmivel! – próbálom igazolni LH „józanságát”, remélem sikerrel, mert Freddy már pörög is tovább, Z-világháborúról és lakótárs gyűlöletről faggat, és nem követeli sikoltozva, hogy engedjük ki azonnal ebből a "téboly-mobilból" (Laze után szabadon). Én meg ebben a pillanatban kezdem becsülni Lays javaslatát, hogy csak szóljunk, ha meg kell állni.
~Csak lélegezz, Bloom!~ - próbálom visszakormányozni agyműködésemet a megfelelő irányba és sebességre néhány „jógalégzéssel” mielőtt válaszolnék, mert érzem, hogy ezt a tempót nem fogom bírni túl sokáig. Odakint a táj rohan, bent meg a gondolataim, így előbb utóbb valahol valami ki fog siklani. Az agyam hirtelen vált vissza a normál üzemre a pisztoly látványától és a kérdésektől tartalékossá vált helyett, s elszántan vetem bele magam a cuki „anyós” faggatózás-tengerébe.
- Hát persze, hogy túl fogom élni – válaszolom némi fintorgással az első, szerintem igen fajsúlyos és rendkívül aktuális kérdésre. – Szerintem túl paranoiás és embergyűlölő vagyok, hogy rá tudjanak szedni azok az izék… Meg persze elég gyors is… - teszem még hozzá a másik jelentős előnyömet a hullákkal szemben, megfelelve ezzel a leányzó két kérdésére is. Aztán jöhet a következő, a lakótársas, amiben némi hátsó szándékot is érzek, de ez sem késztet meghátrálásra. – Mivel „otthon” enyém a világ legidegesítőbb lakótársa, így azt kell mondanom, hogy már semmi sem idegesít – biztosítom mindkettejüket végtelennek hitt türelmemről, csak hogy a kérdések további részét átpasszolhassam Lázárnak, mivel nincs igazán kedvem most arról beszélni, ami volt és ami lehetne. – A többi kérdésre feleljen Laze, osztozzunk az analízisen!

Hétf. Nov. 20, 2023 8:59 am

CSIBEFUTAM

KINÉZET ZENE

Bólogatok Lays javaslatára. Feljegyzem magamnak fejben, hogy hozzá lehet fordulni, ha Romyt kell győzködni, és már majdnem megkérem, mutassa meg a titkos fegyvert, de a kacsintás kizökkent. Pislogok kettőt.
Jaj! Ez olyan baráti fajta lehet, mint amit Nieltől láttam!
Mivel a baráti kacsintásokat illik viszonozni, így teszek.
– Fullos, köszi! – hálálkodom előre.
Szupernek nevez. Dagad a mellkasom a büszkeségtől, a fülem meg lehet, kicsit felforrósodik.
Ó! Csibecsali! Eszembe sem jutott, hogy szükség lenne ilyesmire, amíg Lacey meg nem könnyezte a szotyit. Zseni! Jó embereket választottam. A virágos páros mindenre gondol, helyettem is.
Rámeredek Lazára. Mi? Neki kell? Akkor mégsem csibecsali? Álmélkodom egy sort szájtátva azon, hogy ő magokból varázsol, mielőtt kimegyek kocsibemutatót rendezni.

Ha korábban dagadt a mellkasom, most mindjárt kipukkad: tetszik nekik a terepjáró, azzal megyünk! Vigyorgok, mint a tejbetök. Tudtam én, hogy jó eszközfelelős leszek! Mégis talált a Kit álnév, amit rám aggattak az X-eknél. Pedig hihetetlenül rühelltem, mert úgy hangzik, mint a Kitty béna becézése, és Kittyt legszívesebben bent felejtettem volna a zsebemben.
Valahogy visszakeveredem a gondolatmenetből. Lemosom magamról a fintort, és készséggel átadom Lalinak a mobilt. Nem tűnik lelkesnek attól, amit a kiderít belőle.
Jól megkavarnak a Tarzanokkal. Milyen sokk? És miért ellenkezik ilyen hevesen Lacey? Tarzan tök helyes! Annyira nem értem a dolgot, hogy először fel sem fogom: Bloom áttessékelne engem előre. Nézegetem őt. Szép az arca és gyönyörű a haja, de ennél többet nem szűrök le, ezért közelebb intem magamhoz.
– Összevesztetek valamin Lazúrral? – érdeklődök suttogva.
Jobb az ilyenekről előre tudni. Befolyásolhatja a csapatmunkát, meg ilyesmi. Mint mikor engem próbáltak próba küldetésre parancsolni Kittyvel.
Igazából mindegy, nem vitatkozom én Bloommal, valószínűleg amúgy is ő győzne. Olyan határozott a kisugárzása. Könnyű megszeppenni tőle.
Engedelmesen átköltöztetem a popómat az anyósülésre. Elférnénk ketten hátul, de mi lesz akkor szegény Lazaccal? A végén azt hinné, kiközösítjük!
– Van még szotyim, nyugodtan egyél, Bloom. Meg más magvakat is tartok. Mandula, mogyoró… – Bennem reked a felsorolás, ahogy Lézi az ölembe hajol. Megpróbálok kittysen átcsúszni hátra a támlán keresztül. Kezdek szédülni. Úgy fest, a levegő is bennem rekedt. Akkor jutok csak utánpótláshoz, amikor a srác félbehagyja a matatást, és visszahelyezkedik a kormány mögé. Igyekszem észrevétlenül, minél mélyebbet lélegezni.
– Persze. A papírok – ismétlem el, mert valamivel muszáj lefoglalnom magam. Meggyűlik a bajom a zárral, aztán a sok kacattal. Rendesen tele a rekesz. Kesztyű egy darab sincs benne, akad viszont notesz, üvegcse, sapka, meg minden más. Körbetapogatózom a káoszban. Találok egy műanyag tokot, valami nehéz, fémes tapintású alatt. Előhúzom őket. A bal kezemben a járgány iratai. A jobban egy stukker.
– Juj – kommentálom. – Asszem, ezt inkább elrakom. – Azzal száműzöm a pisztolyt ebből a valóságból. A doksikat visszapöccintem a helyükre. Így már rendben leszünk.
– Beszívott sofőr playlist – keresem elő kuncogva. – Dehogy szeretnék mást! Hallani akarom, milyen az a be… Várj! – Dülled ki a szemem a felismeréstől. – Ugye ez csak vicc meg hangulatcsináló? Nem szoktál beszívva vezetni, igaz? – Hol Laceyt, hol Lazát vizslatom megerősítésért.
Miután megnyugodtam, útnak indítom magunkat digitálisan, és elhelyezkedem. Pöppet szorít derékban a naci, szóval ideiglenesen átcserélem a villámöltözős trükkel melegítőre.
– Csibemobil! – javaslom a Batmobil helyett. A csóri, el nem repülő csirkékre, akik türelmesen várják a felmentő sereget, szomorúan biggyesztem az ajkam. – Azért kicsit menő lenne, ha arra érnénk oda, hogy a pipik megszervezték a szökésüket. Nem teljesen lehetetlen! Amíg hajnalban próbáltam feltörni a mobilt, még Romy előtt, sokat gondolkodtam rajta, milyen szuperképességeik lehetnek. Talán van amelyik gyors, mint a Flash! Vagy olyan, ami lézert lő a szeméből! Összeállíthatnánk belőlük a Bossztyúkállókat! A nevükön még dolgozni kell, de ti is érzitek benne a potenciált, nem? – nézek körbe lelkesen.

Egy háromórás úton pontosan három dolgot lehet csinálni: kínosan ücsörögni, fura utazós játékokat tolni, vagy beszélgetni. Az elsőben jó vagyok, de nem szeretem. A másodikat hiába szeretném, mert pocsék vagyok benne. Marad a harmadik. Tökéletes. Amúgy sem biztos, hogy Laysnek és Laceynek lenne rám ennyi ideje máskor, szóval most kell megismerni őket.
Előkapom a Bayville jegyzeteimet, amibe előre felfirkantottam pár kérdést. Csupa fontos témában. Rögtön megdobálom őket az elsőkkel, persze csapok elé felvezetést:
– Nem bánjátok, ha picit faggatlak titeket? Csomó mindenre kíváncsi vagyok. Például, szerintetek túlélnétek a zombi apokalipszist? És hogyan? Mi idegesít legjobban egy lakótársban? – Ékelek be egy nyomozós pontot. Hasznos infó az együttéléshez. Hátha innen nem kell majd az éjszaka közepén elszöknöm. – Mi a kedvenc gyerekkori emléketek? Hova utaznátok egy időgéppel és mit csinálnátok ott? Választanátok valami plusz szuperképességet a mostani mellé? És mi lenne az? – Nyitok egy külön oldalt Lacey/Bloom felirattal a füzetecskémben. A következőnél viszont az L betűig jutok csak, onnantól huss, elszáll a magabiztosság. – Lebetűzitek nekem Lays nevét, légyszi? Nehogy úgy járjak, mint Kín Parkerrel.
Persze azóta róla is tudom, hogy Kén Parker, de sokáig tartott összerakni. Laza meg vállalkozott sofőrnek egy hosszú, fárasztó csibeszöktetéshez, plusz láttam félpucéran, vagy mi a csuda, szóval illene előbb megjegyeznem, hogy hívják igazából.

A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES

✿ Elli

Bejelentkezés

KEDVCSINÁLÓ

Az oldal vezetősége

Chatbox

Legutóbbi küldetések

Csibefutam