Üdv a Dimenziókapuban! A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Chatbox
» Through my window
by Gwen Stacy Ma 11:20 pm-kor
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
by Gwen Stacy Ma 11:20 pm-kor
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
Laserian Harries
• doing bad for good reasons •
Freddy & Lacerian
Persze ez nem jelenti azt, hogy ez hazugság volna, mert igaz volt, csak nem akartam mindenki orrára kötni, hogy egyes kipakolt növények milyen hatással lehetnek rájuk. Nem mondom, hogy mindenki megőrül Bloom csapásától, de határozottan jó ez a gyöngyvirág illat, még nem panaszkodtak rá, ha igen akkor kidobták volna a légfrissítőt már vagy ezer éve. Mindegy. Szóval művészkedtem megint és mert nem szerettem volna, hogy földszagom legyen a kitelepítés után – sok volt már a szobámnak az anyósnyelv is – úgy döntöttem, hogy gyorsan lezuhanyozok, ha ma is össznépi vacsora lesz a konyhában ne legyen növény és föld szagom, bár addig még volt persze elég idő nem mondom, hogy nem volt, csak addig a légkörömet se akartam elrontani. Zuhanyzás után félig felöltöztem, közben zenét kezdtem el hallgatni a vezetéknélküli fülhallgatómról, már csak a pólómat kellett kiválasztanom – ki is választottam, már a kezemben volt a zöld pólóm – amikor egyszer csak megjelent a szobámban Bloom és mozgott a szája, de hogy mit mondott azt nem értettem. Túlságosan hangosan üvöltött a fülembe Rob Zombie, de biztos vagyok abban, hogy nem most vallotta be mégis szeret, mert akkor nem lett volna a háta mögött egy Freddy. Erre először elég nyugodtan pislogtam, mert mondom a basszusok és az énekes hangjára összpontosítottam, de amikor a zene lejárt és váltott volna valami egyébre úgy döntöttem, hogy kihúzom az egyik vezetéknélkülit és válaszolok a semmire.
- Ne haragudj Bloom nem hallottam mit kérdeztél. Megismételnéd? – villantottam egy vigyorfélét, azt persze remélem egyikük se látta, hogy a zöldpólót mennyire szorítottam össze a markomban.
_________________
Poison Ian
The odd thing about ambition is this: You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed. - Holly Black
(Poison Ian by Romy)
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Gwen: Tudom, hogy tudod, hogy igazam van.
Túl bonyolult ahhoz, hogy megértsd: szapioszexuális ¯_(ツ)_/¯
Profil gif 2 :
Winifred Wilson a Nap Hősének tart
Lacey Harries
• doing good for good reasons •
Csak alig lep meg, hogy haza akarja hozni a csilivili csibéket, főként azért, mert ha ezeket a lényeket valaki tényleg kísérleti alanyoknak tekinti, hát én sem tennék másképpen. Bár a nehézséget az jelenti, hogy ebben az esetben minimum gyanakodnunk kell, hogy nem féltucat kétlábú halloween-i dekorra kell számítanunk. De a létszám kérdését inkább jegelem, mert Freddy lelkes, én meg inkább lopok csirkét, mint ülök a szobámban azon morfondírozva, hogy mikor jutok haza.
- Rendben – véglegesítem részvételemet a csirkementő akcióban, s a fizetségem olyan gyorsan megérkezik, hogy meggondolni sincs időm a dolgot. – Persze, úgy fizetsz és akkor, amikor csak akarsz – fogadom nagyvonalúan a halasztott fizetési ajánlatot, mert a kávé bármikor jól jön, ez szerintem alap. Bár jobb, ha forró. Ám ez igazán részletkérdés akkor, ha nekem nem kell érte kitennem a lábamat a házból.
Vagyis de…
Hát, ez nem jött be…
Így inkább csak bőszen bólogatok két korty között a kutyákat mentegető szavakra és nem élek a lehetőséggel, hogy az ebek általam kevéssé ismert lelkivilágáról csevegjünk. Aztán persze már kanyarodunk is vissza a történet elejére, azaz a tolvajlásunk alanyaira.
- Csirkealj? – prüszkölöm ki a kávémat az orromból, és csípem fülön az egyik, de nem egyetlen értelmezhetetlen szót, amelyet követnek a többiek, a „Lándzsa bátyja”, a kattant és az ottalvós kirándulás. S míg a két utóbbit némi igyekezettel meg tudom fejteni, a „Lándzsa bátyja” ~a gerely unokaöccse, vagy a kard húga rokona lehet~ valami kódnévnek tűnik, így nem is forszírozom a dolgot, vagyis marad a csibepalota. – Azt mondod, hogy csészealj csirkéknek? Ó, már csak ezért is lopnunk kell néhányat! – lelkendezek, ezzel egyszeriben közösséget vállalva a „zakkantakkal”. - És ne aggódj, vigyázok rád, kis pipi-patrónus! Vagyis nem félek tőled, így szerintem nem ijesztesz meg azzal sem, ha barátkozunk. Az meg, hogy mennyire vagyok okos, kiderül a túra végén...
A vigasztalásnak szánt szavakkal kapcsolatban remélem, hogy megnyugtatják kicsit, mert láthatóan szegény stresszel, nyilván a várható kaland miatt is, de amikor végre kinyitja megint a száját, szégyenletes módon ismét felvihogok a „Lázárián” névre. Aztán már jelentős energiáimat köti le a koncentráció, hogy több kávé már ne menjen kárba, de vitathatatlan elszántsággal mégis elindulok Laze szobája felé.
Nem kell messze menni, így esélyes, hogy még marad valami a papírpohárban, mire odaérünk. És ez a tény, mármint az illatos flat white roppant engedékennyé tesz a másik Harries neve kapcsán.
- Lehet, a Lays mégis csak megfelelőbb név lesz. Vagyis megfelelőbb, mint a Lázár – állok meg még mindig kuncogva a fent nevezett ajtaja előtt. Mivel semmiféle gyanús jel nem utal arra, hogy álmában törjük rá az ajtót, így egyetlen rövid koppantás után már nyitok is be és már mondom is ki a csalinak szánt mondatot, mielőtt még meglátnám Topy "tettestársát". – Hahó, Laze, kellene a kocsid!
- Rendben – véglegesítem részvételemet a csirkementő akcióban, s a fizetségem olyan gyorsan megérkezik, hogy meggondolni sincs időm a dolgot. – Persze, úgy fizetsz és akkor, amikor csak akarsz – fogadom nagyvonalúan a halasztott fizetési ajánlatot, mert a kávé bármikor jól jön, ez szerintem alap. Bár jobb, ha forró. Ám ez igazán részletkérdés akkor, ha nekem nem kell érte kitennem a lábamat a házból.
Vagyis de…
Hát, ez nem jött be…
Így inkább csak bőszen bólogatok két korty között a kutyákat mentegető szavakra és nem élek a lehetőséggel, hogy az ebek általam kevéssé ismert lelkivilágáról csevegjünk. Aztán persze már kanyarodunk is vissza a történet elejére, azaz a tolvajlásunk alanyaira.
- Csirkealj? – prüszkölöm ki a kávémat az orromból, és csípem fülön az egyik, de nem egyetlen értelmezhetetlen szót, amelyet követnek a többiek, a „Lándzsa bátyja”, a kattant és az ottalvós kirándulás. S míg a két utóbbit némi igyekezettel meg tudom fejteni, a „Lándzsa bátyja” ~a gerely unokaöccse, vagy a kard húga rokona lehet~ valami kódnévnek tűnik, így nem is forszírozom a dolgot, vagyis marad a csibepalota. – Azt mondod, hogy csészealj csirkéknek? Ó, már csak ezért is lopnunk kell néhányat! – lelkendezek, ezzel egyszeriben közösséget vállalva a „zakkantakkal”. - És ne aggódj, vigyázok rád, kis pipi-patrónus! Vagyis nem félek tőled, így szerintem nem ijesztesz meg azzal sem, ha barátkozunk. Az meg, hogy mennyire vagyok okos, kiderül a túra végén...
A vigasztalásnak szánt szavakkal kapcsolatban remélem, hogy megnyugtatják kicsit, mert láthatóan szegény stresszel, nyilván a várható kaland miatt is, de amikor végre kinyitja megint a száját, szégyenletes módon ismét felvihogok a „Lázárián” névre. Aztán már jelentős energiáimat köti le a koncentráció, hogy több kávé már ne menjen kárba, de vitathatatlan elszántsággal mégis elindulok Laze szobája felé.
Nem kell messze menni, így esélyes, hogy még marad valami a papírpohárban, mire odaérünk. És ez a tény, mármint az illatos flat white roppant engedékennyé tesz a másik Harries neve kapcsán.
- Lehet, a Lays mégis csak megfelelőbb név lesz. Vagyis megfelelőbb, mint a Lázár – állok meg még mindig kuncogva a fent nevezett ajtaja előtt. Mivel semmiféle gyanús jel nem utal arra, hogy álmában törjük rá az ajtót, így egyetlen rövid koppantás után már nyitok is be és már mondom is ki a csalinak szánt mondatot, mielőtt még meglátnám Topy "tettestársát". – Hahó, Laze, kellene a kocsid!
Winifred Wilson and Laserian Harries a Nap Hősének tart
Winifred Wilson
• doing bad for good reasons •
Magyarázás közben, amíg Lacey a fluoreszkáló csibénk bemutatkozó videóját csodálja, megvizslatom, min ügyködik. Úgy fest, szotyit meg szezámmagot rendszerez, vagy valami ilyesmi. Ügyesen csinálja, tetszenek a csinos dobozkák a csinos címkékkel. Lehet, egyszer megkérem, hogy segítsen leltározni a zsebemben.
Hú, sziporkázó szárnyasok! Ez milyen jó! Simán felléphetnének ezzel a művésznévvel Caldi új műsorszámában! Lacey a szavakkal is profin bánik. Klassz ötlet volt hozzá fordulni. Csakhogy az arckifejezése alapján ő ezt nem feltétlenül így gondolja.
– Hát hazahozom őket – válaszolok bizonytalanul. Ez valami beugratós kérdés vajon? Mi mást kezdhetnénk velük? Mutáns csirkét csak nem eszünk. Az már majdnem kannibalizmus.
Igyekszem olvasni a reakcióiból. Az előbb valamitől nagyon lekonyult a szája, azt jobb lenne nem megismételni. Talán azért mérges, mert megbízható felnőttnek neveztem? Jaj, pedig at nem úgy értettem, hogy öreg és unalmas!
Már kezd valami értelmes felelet motoszkálni az agyamban, de a Times Square-t beragyogó Arrow képe kiűzi onnan. Elmélázok rajta, vajon tényleg emésztés útján terjed-e a kísérleti tyúkok szupersége. A kacifántos név meg a felém nyújtott kéz kezdi eloszlatni az ábrándot. Megrázom egyszer a fejem, hogy biztosan kitisztuljon. Fordítva sül el, csak jobban összekavarodnak tőle az infók. Minek is kéne hívnom Layst? Lézerian? Lezserán?
Áh, hagyjuk. Max kijavítanak párszor, attól előbb-utóbb megjegyzem. Kén neve is rögzült végül.
Hálásan, bazsalyogva megszorítom Lacey kezét, aztán belenyomom a papírpoharat a rendeléssel.
– Fizethetek részletben? Most csak ez az egy van nálam.
Szomorú és szégyenletes, milyen szegényesek a Starbucks tartalékaim. De legalább megvan, hova megyek melózni, ha kirúgnak a KFC-ből!
– Kaját különben bármikor adok, ha megéhezel – teszem hozzá szépítésként.
Felrémlik pár tisztázatlan kérdés a négylábú diszkógömb előttről, azokat is nekilátok gyors rendezni, mielőtt levadászzuk Lazariát.
– Locky és Ary extrán jól nevelt kutyik! – veszem őket védelmembe. – Nem falnának fel más házi kedvenceket! A pipik egyébként kint laknának, szerzek nekik ólt. Láttam a neten ilyen menő ufósat. Szóval saját csirkealjuk lesz a hátsókertben! Ha nem találok, Romy biztos megkéri nekem Lándzsa bátyát, hogy szereljen össze egyet. Úgy is olyan asztalos forma, vagy mi. És ne haragudj, nem bébiszitterkedni hívlak ám! Tökre bírom az összes lakótársunkat, de… – Itt lehalkítom magam, és közelebb húzódom hozzá. A csibe plüss felcsipog a hónom alatt, ahogy tölcsért képzek tenyérrel a szám köré. – Tudod, a többségük kicsit… kattant. Anyum ottalvós kirándulásra sem engedne el velük, tyúkot lopni meg annyira sem. – Hátrébb lépek, és elbamfolom a kitömött szárnyast. – Te viszont bulis is vagy meg okos is. Tuti anyum kedvence lennél! – Átsuhan rajtam egy kínos felismerés, amitől kiütközik rajtam a pánik: úgy viselkedem, mint valami nyomulós nyomi. – Izé, ezt nem úgy értem, hogy muszáj barátkoznod velem! Meg ne félj, nem cibállak el bemutatni téged a szüleimnek! Most egyébként sincsenek épp meg.
Legszívesebben becsuknám a szemem, amíg vége lesz ennek a ciki epizódnak, de a ciki epizód főszereplőjeként ezzel tovább rontanám a helyzetem, úgyhogy a szemhéjaim helyett az ajkaimat szorítom össze. Így legalább nem hullik ki közülük több ökörség.
Mély levegő, orron be, szájon ki.
– Szóval – pördülök sarkon – melyik is Lázárián szobája? – Téblábolok kicsit, Lacey hadd előzzön meg. Jobb, ha ő kopog be, Lézer így jobban örül majd a látogatásnak.
Különben vágom, hol kellene keresnem, elég az orromat követni – folyton izgalmas növényillat szűrődik ki az ajtaján. Azért remélem, ma nem szívott semmit. Józanon van rá szükségünk a kormány mögött.
A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES
✿ Elli
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Profil gif 2 :
Lacey Harries and Laserian Harries a Nap Hősének tart
Lacey Harries
• doing good for good reasons •
Próbálom lekötni magam azokon a napokon is, amikor nem kell bemennem az egyetemre, ahol sikerült megkapnom az egyik legrémesebb állást, de persze ezért is hálásnak kellene lennem. A hallgatók itt is hasonló mentalitással végzik – vagyis inkább hanyagolják – a feladataikat, a professzorok pont annyira nem kívánnak törődni a beadandók összegyűjtésével és a kísérletek előkészítésével, no meg dokumentálásával, vagyis ebből a szempontból tökéletesen otthon érzem magam. Bár ez nem teljesen igaz. Éppen ezért hozok haza terepgyakorlatokon és tanulmányutakon zacskókba gyűjtött és felcimkézetlen zacskókban tárolt magvakat, s viszek vissza átlátszó, egyforma, latin feliratokkal ellátott műanyag dobozokban szétválogatottakat, a kollégák nagy megelégedésére.
Ebben a roppant meditatív tevékenységben zavar meg Freddy, aki az érkezésem óta már néhány idétlen helyzettől megmentett, bár úgy tűnik, most éppen bele kíván sodorni egybe.
- Mi a…???
Nyilvánvalóan nem szándékos a reakció, amit a telefonon bemutatott „kaja-hozzávaló” vált ki belőlem és mentségül csak azt hozhatnám fel, hogy túl fura a nyilvánvalóan génmódosított pipi és hogy megdöbbenek a látottaktól, de ez sem lenne igaz. Inkább azon döbbenek meg, hogy ITT is vannak olyan szenny alakok, mint az apánk. Bár az ő elképzeléseiben még némi jó szándék felfedezhető, mondván, hogy cél az, hogy senki se maradjon éhen, azt viszont nem látom be, hogy mi haszna lehet VALAKINEK egy olyan VALAMIVEL etetni az emberi tápláláknak szánt állatokat, ami láthatóan minden, csak nem éppen normális. Közben persze jön Freddy magyarázata is, hősies terv az állatok megmentéséről, amihez már zsigerből is csatlakoznom kell, ám ahogy előhúzza Laze nevét ~először azt hiszem, a fura ízű chips-ek valamelyikéről lesz szó~ és azt, hogy én leszek a „felelősségteljes felnőtt” a csapatban, rögtön lelohad a kedvem, mint napraforgók a holdfényben.
- És mi a szándékod a sziporkázó szárnyasokkal? – teszem fel neki a szerintem tökéletesen jogos kérdést, főként mert én lennék az, aki a tervért Freddy előzetes és nem is túl megalapozott véleménye szerinte felelősséggel tartozok majd. – Nem mintha nem lenne epic… Bár szerintem az őrületbe kergetné a kutyákat már egy darab is belőlük… - emlékeztetem, hogy a csirkék nem megalapoznák, sokkal inkább bővítenék a Bayville-i állatseregletet. Míg eme felismerés inkább visszaveti a lelkesedésemet az emeletek között rohangáló fénylő és nyilvánvalóan kétségbeesetten káráló jószágok látványa azonban újból feléleszti azt. – Tartok tőle, hogy ha idebent tartanád őket, és Arrow rákapna, egy-két baromfi elfogyasztása után nagyobb lenne a fényszennyezés a házban, mint amekkora a Time Square-en van Újévkor – vigyorgok önkéntelenül is a lányra, mert a képet már képtelen vagyok kiverni a fejemből. – Vagyis a jövőbeli elhelyezési gondokat félretéve van kedvem hozzá – teszek úgy, mint aki igazán komoly megfontolás után mondott igent a felkérésre. - … És nem kell a pénzed sem, Freddy – nyugtatom meg gyorsan. – Csak kérlek, ne hívd Lays-nek Laserian-t, mert előbb-utóbb éhes leszek – pedig az a chips nem is olyan jó. – Legyen a fizetségem két nagy mogyorótejes flat white a Starbucks-ból - nyújtom felé a kezem, hogy megpecsételhessük üzleti megállapodásunkat.
S ha beleegyezik, rátérhetünk a terv következő részére is, vagyis a befűzésre.
- Laze miatt ne aggódj… szerintem amint megpróbálom elkérni a kocsiját, inkább azonnal felajánlja, hogy elvisz, ahová csak akarom… Tartok tőle, elkeserítő véleménye van a vezetési stílusomról…
Ebben a roppant meditatív tevékenységben zavar meg Freddy, aki az érkezésem óta már néhány idétlen helyzettől megmentett, bár úgy tűnik, most éppen bele kíván sodorni egybe.
- Mi a…???
Nyilvánvalóan nem szándékos a reakció, amit a telefonon bemutatott „kaja-hozzávaló” vált ki belőlem és mentségül csak azt hozhatnám fel, hogy túl fura a nyilvánvalóan génmódosított pipi és hogy megdöbbenek a látottaktól, de ez sem lenne igaz. Inkább azon döbbenek meg, hogy ITT is vannak olyan szenny alakok, mint az apánk. Bár az ő elképzeléseiben még némi jó szándék felfedezhető, mondván, hogy cél az, hogy senki se maradjon éhen, azt viszont nem látom be, hogy mi haszna lehet VALAKINEK egy olyan VALAMIVEL etetni az emberi tápláláknak szánt állatokat, ami láthatóan minden, csak nem éppen normális. Közben persze jön Freddy magyarázata is, hősies terv az állatok megmentéséről, amihez már zsigerből is csatlakoznom kell, ám ahogy előhúzza Laze nevét ~először azt hiszem, a fura ízű chips-ek valamelyikéről lesz szó~ és azt, hogy én leszek a „felelősségteljes felnőtt” a csapatban, rögtön lelohad a kedvem, mint napraforgók a holdfényben.
- És mi a szándékod a sziporkázó szárnyasokkal? – teszem fel neki a szerintem tökéletesen jogos kérdést, főként mert én lennék az, aki a tervért Freddy előzetes és nem is túl megalapozott véleménye szerinte felelősséggel tartozok majd. – Nem mintha nem lenne epic… Bár szerintem az őrületbe kergetné a kutyákat már egy darab is belőlük… - emlékeztetem, hogy a csirkék nem megalapoznák, sokkal inkább bővítenék a Bayville-i állatseregletet. Míg eme felismerés inkább visszaveti a lelkesedésemet az emeletek között rohangáló fénylő és nyilvánvalóan kétségbeesetten káráló jószágok látványa azonban újból feléleszti azt. – Tartok tőle, hogy ha idebent tartanád őket, és Arrow rákapna, egy-két baromfi elfogyasztása után nagyobb lenne a fényszennyezés a házban, mint amekkora a Time Square-en van Újévkor – vigyorgok önkéntelenül is a lányra, mert a képet már képtelen vagyok kiverni a fejemből. – Vagyis a jövőbeli elhelyezési gondokat félretéve van kedvem hozzá – teszek úgy, mint aki igazán komoly megfontolás után mondott igent a felkérésre. - … És nem kell a pénzed sem, Freddy – nyugtatom meg gyorsan. – Csak kérlek, ne hívd Lays-nek Laserian-t, mert előbb-utóbb éhes leszek – pedig az a chips nem is olyan jó. – Legyen a fizetségem két nagy mogyorótejes flat white a Starbucks-ból - nyújtom felé a kezem, hogy megpecsételhessük üzleti megállapodásunkat.
S ha beleegyezik, rátérhetünk a terv következő részére is, vagyis a befűzésre.
- Laze miatt ne aggódj… szerintem amint megpróbálom elkérni a kocsiját, inkább azonnal felajánlja, hogy elvisz, ahová csak akarom… Tartok tőle, elkeserítő véleménye van a vezetési stílusomról…
Winifred Wilson and Laserian Harries a Nap Hősének tart
Winifred Wilson
• doing bad for good reasons •
Pár napja beesett egy ürge a KFC-be, ahol dolgozom, és olyan bénán próbált flörtölni a főnökömmel, hogy majdnem belepusztultam a kínosságba. Inkább hátramenekültem raktározni. De nem úsztam meg, mert az ipse másnap visszatért, és nekem is előadta magát. Hablatyolt valamit margketing kampányokról, meg arról, hogy a cége most szerződött le velünk beszállítónak. Igazándiból csak a csillogó tollú csirkére emlékszem, akiről videót mutatott. Nagyon titokzatoskodott közben, kábé felfeküdt a pultra, úgy tartotta oda a mobilját, a sort meg jól feltartotta közben. Végül csak egy shake-et vett. Azt is a pulton hagyta. Ráírt egy számot, valószínűleg a mobilét, amit amúgy lenyúltam tőle, amíg egy vásárlót stírölt. Kellett nekem a csilli-villi csibe vidi, és akkor még nem tudtam, hogy meg akarja adni az elérhetőségét.
Most viszont nem bírom feloldani a képernyőt. Egész hajnalban ezzel próbálkoztam, potyára. Kénytelen vagyok odasomfordálni Romyhoz, és beavatni, hátha feltöri nekem.
– Szóval szerintem tyúkokon kísérleteznek. Aztán meg akarják etetni velünk őket – foglalom neki össze. – A pasas azzal dicsekedett, ő csinálta a felvételt. Tuti járt a helyen. Kinyomozod nekem a címet? Légyszí, légyszí? – Átcsúsztatom neki a karamellás italt a konyhaasztalon a teló mellé, hátha sikerül megvesztegetni vele.
– Jó hír, hogy a baromfi azért ehető… De semmi kedvem nincs nem megszokott ízű KFC menükhöz. – Szuper! Elfogadja a shake-t, ez biztató előjel. – Kérem a telefont és meglátom, hogy mit tehetek. – A pohár után a mobilt is átveszi, és én megkönnyebbülten fellélegzem. Furcsa, milyen könnyedén kezelik itt az emberek a tolvajlást meg az egyéb szabályszegéseket. Tetszik. Full jó döntés volt beköltözni.
Várom, hogy kéken felvilágítson Romy szeme vagy megjelenjenek körülötte a holografikus kódfolyamok. Felemeli a készüléket, rábámul a képernyőre, és… Elalszik.
Finoman megböködöm. Összerezzen, majd leszúr, amiért nem hagyom koncentrálni. Neki sem lehetett könnyű a suliban, ha így néz ki, amikor fókuszál. Elég uncsi műsor a szundítása. Inkább a Kurtnek és Mate-nek fenntartott mobilomat csekkolom. Mate-tel beiktatjuk a heti csevegésünket, mert vele mindig akad téma, és valahogy a fősuli mellett is tele van szabadidővel. Azzal kezdi, milyen lány tetszett meg neki legújabban az egyetemen, majd megkérdezi, van-e hír Mr. Wagnerről, és hagyja, hogy áttereljem a szót Niel zsebvilágaira, levezetésként pedig játszunk egy kis Animal Crossingot.
Romy csak kajálni tér magához a transzból. Úgy osztja az utasításokat, mintha orvosi műtéthez kérné az eszközöket: nutellás goffri, nachos tál, tea.
A reggeli végére megszüli nekem a címet.
– Köszönöm! – borulok elé az asztalra. Látszólag meghajlásféleként, valójában azért, hogy elcsaklizzam előle Bonnie-t a GPS adatokkal, mielőtt meggondolja magát.
– De mi pontosan a terved? Ugye nem akarsz odamenni EGYEDÜL?!
– Dehogy! – csóválom a fejem. A térkép háromórás utat jósol kocsival. Kelleni fog egy sofőr.
– Nem mehetsz egyedül! Ki tudja ki, miért és mit csinálnak azokkal a csirkékkel. Szerintem hívd el Kainet, ő tud vezetni, erős és biztonságban leszel mellette. Csak csináld azt, amit mondd és minden rendben lesz.
Kényszeredetten mosolygok, és nagyokat bólogatok hozzá, még a hüvelykujjamat is felmutatom. Kettesben Kénnel… Brrr. Kiráz a hideg az elképzeléstől. Az első benzinkútig se jutnánk el. Belegebednék a feszengésbe!
Szerencsére Romy Lándzsával programozik ma, így nem lesz ideje ellenőrizni, kivel lógok.
Fuvar ettől függetlenül kelleni fog. Az X-jetet nem merem előkapni, mert még elcsípnének vele.
Lehuppanok a nappaliban a kanapéra, és végigfutom a lakótársakról készített jegyzeteimet.
Ki az, aki ráér, megbízható, és van legálisan szerzett kocsija, amit vezetni is tud?
Lazac Lays tökéletes lett volna, illetve majdnem. Megbízhatósággal azért nem vádoltam volna. Valószínűleg csúnyán kikapnék Romytól, ha őt viszem kísérőnek. Mármint, Lazac Laysnek hívja, vagy valami ilyesminek. Ki bízna meg a halas chipsben?
Viszont Lays megbízhatatlanságának hála lett egy Laceynk! Ha kombinálom Lays kocsiját meg jogsiját Lacey személyiségével, akkor nyert ügyem van!
Elvégre Lándzsa előtt Lacey volt itthon a rangidős. Igazi felelősségteljes felnőtt. Romynak egy rossz szava sem lehet, amiért rá bízom magam.
Felbuzdulok ezen, és nekiállok felkutatni a lányt. Amint megtalálom, prezentálom a mobilt a mutáns csirkés videóval, hogy gyönyörködhessen benne, mialatt ledarálom neki a sztorit meg a tervet.
– … Aztán Romy kimeditálta belőle a címet. Így megmenthetném a madarakat, meg körbeszaglászhatnék arrafelé, úgy értem átvitten, mert amúgy kicsit biztosan büdi van ott, tudod, a tyúkok miatt. De először szükségem lenne valakire, aki tud vezetni és van autója. Ez lenne Lays. Plusz kell valaki, aki megbízható. Az volnál te. Buli lenne! Tényleg! – győzködöm, picit talán túl hangosan, ráadásul a hónom alól elődugja a fejét egy csibe plüss. Nem értem, mi van velem meg a random felbukkanó játékokkal és párnákkal. Az ex-pszichomókusom imádná ezt elemezgetni.
– Mit szólsz? Van kedved? – nyaggatom Laceyt. Alig hagyok időt felocsúdni, elsodrom a duma-áradattal, szegény mindjárt belefullad. Abba kellene hagyni, de néha én sem bírok a lendületemmel. Végső elkeseredésemben visszatérek a bevett módszerhez: leígérem a csillagokat az égről, és hadarok, mint az őrült, hogy hamarabb szabaduljunk a cikiségemtől. – Fizetek ám, ha szeretnéd! Van pénzem, vibárniumom meg úgy bármim, amire szükséged lehet! Sirály-király kaland lesz ám! Csak előtte kicsit kölcsönvenném a karizmádat, amíg befűzöd nekem Layst, mert elég hosszú az út, de engem nem igazán ismer, meg nem kedvel annyira, szóval ja, tök menő lenne, ha jönnél, és magaddal csábítanád Layst.
Megküzdök a kifulladással meg a remegő ajkammal, hogy előkapjam a legbájosabb mosolyomat. Előkapnék mellé mást is, de halvány lilám sincs arról, mit szeretnek a másvilági virágtündérek. Szorítok, hogy a két közepesen szép szemem meg a csirke-mentés csábító gondolata elég vonzó legyen. Utána nem lesz más dolgom, mint utánfutóként követni őt Layshez, aki Lacey két extrán szép szeméért és csábító kisugárzásáért simán taxisnak szegődik majd mellénk. Sőt, talán külön megköszöni nekem, hogy közös programot szervezek nekik!
A képzeletemben legalábbis így játszódik le a jelenet. Aztán lehet, hogy pofára esem. Nem ez lenne az első eset.
A VIRÁGOS, A FÜVES ÉS A ZSEBES
✿ Elli
Innen is köszönet Romynak a cameo szereplésért!
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Profil gif 2 :
Laserian Harries a Nap Hősének tart
Ajánlott tartalom
3 / 3 oldal • 1, 2, 3
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.