23 évesen már végzett növényorvos. Nem helyezkedik el nagy cégeknél, ahol ebben a szakmában biztosított lenne a megélhetés, mert taszítják az olyan cégóriások, mint pl. az apja által alapított HEX. Ezt a lehetőséget azután teljesen elvetette, amikor megtudta, mi történt az anyjával és a nővérével. Ezért inkább az egyetem alatt betársult az egyik professzora vállalkozásába, így lett a Secret Garden Kertészet résztulajdonosa. A cég teljesen független a Harries-ek valamennyi érdekeltségétől, a pénz, amiből a részét vettem, anyja öröksége volt, így semmi köze nincs Rudolph Harries vagyonához és minden egyes nap kemény harcot vív azért, hogy ez így is maradjon.

NÖVÉNYMANIPULÁCIÓ

Leírás: Vannak, akik képesek „beszélgetni” az állatokkal. Ő ezt teszi a növényekkel.
Az egyetemen azt hitték, pusztán csak jó érzéke van és kiváló megfigyelőképessége, amellyel a legapróbb foltot, a legkisebb elváltozást is észreveszi a leveleken, megtalálja a föld alatt rejtőző gyökereket rágó rovarokat, vagy a fák kérge alá befúródó bogarakat. De ennél sokkal többről volt szó. ŐK mondták el neki, hogy hol keresse a bajt. S cserében szebbre, vagy nagyobbra nőttek, olyankor hoztak virágot, vagy neveltek gyümölcsöt, amikor fajtársaik nem. Vagy éppen illatokkal töltötték meg a levegőt, amivel akár a vesztét is okozhatják bárkinek, de persze idáig sosem menne el, mert akkor miben is különbözne az apámtól? Először, csak egy-egy növény volt az, majd néhány, végül már, ha képes volta megtalálni egy facsoport, vagy egy kert „királyát”, vagy királynőjét, hát valamennyien hallgattak rá. És megtették, amit kért.

Fejlődés: Először a kertészük sértődött meg és mondott fel, amikor 6 évesen figyelmeztette arra, hogy gombák ellen nem lesz hatásos az a szer, amit a levéltetvek ellen használ. Aztán, mivel a fertőzés nem állt meg, a dédnagyapja ültette fát ki kellett vágni, anyja nagy bánatára, aki sosem bocsátott meg a mogorva alaknak, s igen gyorsan el is távolíttatta kedvenc fái mellől. LH szerint sosem értette, hogyan tudhatta azt, amit ő nem. Aztán anyja születésnapjára egy új fa nőtt a régi helyén és senki sem tudta, hogyan. Ugyan, ki gondolta volna, hogy néhány, évek óta a földben lapuló makk képes lesz kihajtani, csak azért, mert azt kérte… Ahogy azon sem gondolkozott el sokáig senki, hogy az iskolai házi feladatként nevelt növények miért mindig neki lettek a legnagyobbak és a legszebbek. Azt hitték, ez is egyike a kiváltságainak, amelyben apja miatt részesül. Neki mégis természetes volt, hogy velük fog foglalkozni. Apja sem tiltakozott, talán a nővére hatását látta, vagy a saját elhivatottságát benne, de mikor rájött, hogy nem kísérletezni akar hőn szeretett és tökéletesen kizsákmányolt fáival, hanem meg akarja őket gyógyítani, akkor vonta csak meg tőle atyai támogatását. De akkor már mindegy volt. Azóta persze még többet változtak a dolgok.

Idézetek LH naplójából:
Honnan kellene kezdenem? Talán attól a pillanattól, amikor megváltozott minden. 10 éve történt. A tölgy tövében ott a tábla, s ha elfelejteném, hát csak haza kellene mennem, kisétálni az óceánra nyíló partoldalra, leheveredni, az évenként egyre vastagabb törzsnek dönteni a hátamat…


Már egy ideje láttam, hogy apánk és anyánk cinkos pillantásokat vetnek egymással, amikor otthon voltak, de az sem volt kevésbé feltűnő, hogy egyre gyakrabban utaznak el napokra. Az elején nem tűnt lényegesnek a dolog, hiszen a Harries-eknek sokfelé voltak érdekeltségeik. Egy ideig vidáman mentek el és úgy is érkeztek haza. Aztán anyánk kezdett furcsán viselkedni… Egyre fogyott és éjszakánként nem tudott aludni. Nem maradt meg benne semmilyen étel, végül már a víz sem. Akkor érkezett az első orvos. Én hívtam.
Apánk őrjöngött, anyánk nyugtatta őt és védett engem, az orvos pedig tanácstalan volt. Azt mondta, nyilvánvalóan gyomorrontás lehet… Vagy fertőzött volt az étel, amit evett... Vagy a víz, amit ivott. Vagy… Nyilván semmit sem tudott. Másnap visszajött, de addigra anyánk már az ágyból sem tudott felkelni. Másnap halt meg, a kórházban… Addigra olyan lett a bőre, akár a pergamen, s hozzáérni sem mertem, mert attól féltem, széttöredezik, akár a kiszáradt papír… Senki sem látott még ilyet… Azt mondták, nem vihetjük haza, meg kell vizsgálniuk… De éjszaka mégis kocsi ment érte, s másnap, mikor keresni kezdték a testét, hamvai már egy urnában voltak, eltemetve kedvenc fája alá. Ebből sem lett ügy, ahogyan abból sem, miért nem hívott doktort senki korábban hozzá.
De nem csak ez az oka, hogy ritkán járok haza… Hogy inkább új otthont kerestem és találtam, mert a Kert-ben nekem is jutott hely a növények mellett. Apró ház, nappalival egybenyitott konyha, hálószoba és fürdő az emeleten, kicsi, fák fölé nyúló erkéllyel, amelyre jó kiülni és bámulni az ezerféle zöldet, sárgát, kéket, …


Azóta abban a házban, amely egykor az otthonom volt, nincs nyugtom.
És Georgie sincs már ott.
Anyánk halála után néhány hónapig küzdöttem a hiányával, az illatát éreztem mindenhol, a keze nyomát láttam mindenben. Azt hittem, ez lesz az, ami majd mulasztja a fájdalmat, de nem így lett. A fájdalom maradt, így én mentem, úgy hittem, csak egy időre, de semmiképpen sem örökre. Szerencsére a nyári szünetnek vége lett, várt az egyetem, így magyarázat sem kellett. Én sem adtam és nem kaptam akkor sem, amikor a nővérem is „kiköltözött”. Évekkel később…

Ez a másik ok.
Furcsa volt… Éppen aggódni kezdtem miatta, mert akkor jelentették be az eljegyzésüket Gladiátorral, aki persze az apánknak cseppet sem tetszett és akkor hagyta ott a „családi vállalkozást” Georgina, csak hogy együtt nyissák meg Queens egyik legmenőbb tetoválószalonját. A szalon megnyílt, a nővérem boldog volt, túl boldog, ami nálunk semmi jót nem jelentett sosem… Aztán eltűnt. A pasija hívott fel, hogy hazaindult apánkhoz, hogy végleg lezárja korábbi munkáit a HEX-nél, de aztán nem hallott felőle. Utána ment, de nem engedték be a birtokra. Könyörgött, hogy menjek én.
Hazamentem… Apánk nem volt otthon, csak Snow. Ő mondta el, hogy a Laboratóriumba vitték Georgie-t. Amikor megfenyegettem, hogy ha akarata ellenére ott tartják, hívom a rendőrséget, csak nevetett és egy levelet tolt elém a testvérünk aláírásával. Két év tanulmányút Dél-Amerikába, díjazás előre kifizetve a Gladiátorral közös számlára. A rendőrségnek is tökéletesen megfelelő magyarázat volt.

Ennek másfél éve… Roman azóta egyedül vezeti a szalont és közben elszántan keressük együtt Georgie-t. Snow és apánk mindenről hallgat, s már igazán beszélni sem akarnak velem.
Nem tudom, mit várunk jobban. Azt, hogy megtaláljuk a titkos HEX-labort, és az egészet a pokolra küldjük, vagy azt, hogy leteljen a két év? Tulajdonképpen mindegy lenne, ha nem Georgináról lenne szó.

Hát ezért sem járok haza. Talán attól tartok, ha hazamennék, egyszer én is eltűnnék. Főleg, hogy az utóbbi hónapokban a Secret Garden sikerei túl hangosak lettek. Amíg nem volt megfelelő vevőkörünk, addig egyszerű emberek jöttek, csak hogy kertjeikbe vegyenek különlegesebb növényeket, vagy városi házuk balkonjait díszítsék fel néhány cserép virággal. De egyre tehetősebb vásárlóink lettek, akiknek kertjeit újságok címlapján mutogatják. És a növényeket is, amelyek kivételes díszei lettek ezeknek a helyeknek. Hiszen tényleg különlegesek… Olyanok, amilyeneknek a vevő rendeli őket… PONTOSAN OLYANOK.