Chatbox
» But who's gonna give you your goodnight kiss
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
by Niel Topsfield Ma 11:40 am-kor
» Angels can cry
by Lacey Harries Ma 11:02 am-kor
» Museum hide and seek - Lacey & Bo-Wei
by Fu Bo-Wei Tegnap 3:01 pm-kor
» Rain announces lightning
by Shu Kyoko Tegnap 8:17 am-kor
» Előzmények
by Danny Ketch Csüt. Szept. 19, 2024 7:11 pm
» Throwback thursday
by Peter Parker Szer. Szept. 18, 2024 10:29 pm
» Teenage disaster
by Aurora Knightley Szer. Szept. 18, 2024 9:47 pm
Marvel: Madness Returns :: "This story has been yours all along. You just didn't know it." :: Titkos invázió :: Amerika
Re: Deep Water
• doing good for good reasons •
to George, Crys, Lacy & Laze Már korábban is megígértem Lazenek, hogy segítek a testvére kiszabadításában, csak mondja el mit csináljak. Nem ismerem a Hydrásokat. Az én világomban mg hozzájuk hasonlóakról sem hallottam, ami persze nem azt jelenti, hogy nincsenek. Talán csak eddig szerencsém volt, hogy nem futottam össze velük. Szerencsére Crytal és Lacey is a segítségünkre van, ami nagyon is jól fog jönni nekünk. Lehet vannak szuperképességeim, de azért én sem vagyok képes mindenre. Sosem néztem le az ellenségeimet, így most sem teszem és hiszem, hogy négyünknek is éppen elég lesz velük megharcolni. Kissé ideges vagyok, így nem is tudom nyugton figyelni a két Harries-t, amint a növényekkel próbálnak valamit csinálni. Talán ez jót is tesz kicsit Lazenek. Eltereli a gondolatait a testvéréről. Nem lehet könnyű neki. Próbálom lefoglalni magam. Most nem is vonulok félre dobolni, mert Crys bármikor jelentkezhet és akkor ugrani kell. A pizsamámat, ahogyan azt Laze hívni szokta, már korábban felvettem. Csak a sima ruhámból kell majd kibújnom és felvenni a maszkot. Így mikor Lacey oda kiabál nekem már ugrom is. Nem kell rám várniuk sokat. Mire a nappaliba érek melléjük már a maszk is az arcomon van. Nem mintha szégyellném magam vagy bármi, de mint a Betépett pillangók dobosa talán nem kellene, hogy pók jelmezben, harc közben felismerjenek. A mai világban már mindenkiből lehet paparazzi. Persze ezt vagy megértik a többiek, vagy sem. Nem csinálok nagy ügyet belőle. Én már hozzá vagyok szokva. Megfogom Laze kezét és már utazunk is egyet. Kezdem már elég jól megszokni ezt az ide-oda ugrálgatást, de ettől függetlenül nem lesz a kedvenc elfoglaltságom. Viszont azt hiszem már örökre így fog ez menni. Ugrálok a két világ között és még azon belül is. Ahogy megérkezünk persze Laze már hozza is a macsó énjét. De végül is miért vagyok ennyire meglepve? Három csaj társaságában van… Gondolom ezzel akar kompenzálni vagy mi…. Azért nem sokan mondhatják el, hogy három csaj is figyeli minden szavát, léptét. Megforgatom a szemeimet, ahogy elindul a víz felé, majd a csajokra pillantok. -Mit szóltok egy pókos utazásra? Vagy Crys te maradsz Lockjawnél?-Megvárom, míg eldöntik, hogy velem tartanak vagy sem. Ha igen jelzem nekik, hogy kapaszkodjanak belém erősem és pár másodperc alatt már a hajó tetején is landolunk. Talán Laze pont most érhet szintén a létrához. -Én segítek Lazenek, ti menjetek, keressétek meg.-Óvatosan lepillantok a hajó tetejéről. Ha kell segítség a lányoknak abban, hogy lejussanak segítek, ha nem akkor csak leugrom a Lazacunk mellé. Felejtse el azt, hogy egyedül fog megharcolni velük. -Ne félts minket ennyire!-Pillantok rá, majd a közelgőkre figyelek. És mehet a bunyó. Hálók száguldoznak, férfiak nyögdécselnek (és nem félre érteni, nem a gyönyörtől). Az egyiket a bokájánál fogva én is a vízbe dobom, míg a másikat köre fonom a hálómmal. Nem mondom, hogy nem szerzek egy-két ütést, de ez még semmiség. ACTION!!! |
Laserian Harries a Nap Hősének tart
Re: Deep Water
• doing bad for good reasons •
- Vasárnap, 03. Május '26.
- 03:45 pm
- Alkalom: Rise of Hydra
George, Crystal, Lacey & Gwen
Pár napja talán vagy akár hete komolyan elkezdtük kimaxolni a tudásunkat Laceyvel, először a hagyományos módon próbálkoztam meg, természetesen sikertelenül, a növényi szálak úgy szétporladtak és elszakadtak egy idő után, mintha ez lett volna a rendeltetésük. A felsőim anyagát is megvizsgáltam a vicc kedvéért, volt köztük minőségi anyag is és olyan is, ami hamarabb tönkre megy, most a minőségi anyagút próbáltam meg kifejleszteni. Természetesen sikertelenül. A normális ugyanis unalmas. Lehet ebben Lacey volt a jobb, de fel nem adtam a küzdelmet csak úgy. Bevetettem azokat az ötleteket és elméleteket, amelyek még rémálmomban is kisérthetnének, annyira légből kapott a dolog. Most tele volt a szobája a kísérleteinkkel, meg a kevert növényekkel is. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Valahász a Loraxban, és én is azt kérdeztem „Hogy lehetnék én a rossz?”, amikor ilyen ötleteket és megoldásokat találok ki. A kitalálással nincs baj, de a megvalósítással, nos az más kérdés. Nem adtam fel, ettől függetlenül. Több kell ahhoz, hogy én feladjam. Sokkal több.
A sikertelen munkáinkat kellett volna eltakarítani, segítettem is volna benne, csak… sajnáltam azokat a félkész semmire sem használható növényes cuccokat. Laceynek pedig nem mondhattam azt, hogy tartsuk meg, alakítsuk át valami széppé, mert az is plusz erőt vett volna el tőlünk.
Most a nappaliban voltunk, ötletekre volt szükségem, ezért néha leültem a kanapéra, néha meg fel-alá járkáltam, mint akinek kilométerhiánya van. Nem volt ez semmire sem való. Már majdnem kiindultam a konyhába Gwenhez is, amikor Lacey szólt, hogy akció van, visszafordultam.
- Okééé, mondd neki, hogy maradjon veszteg és egy pillanatot kérünk! – persze a kutyához nem lehetett beszélni úgy nézett ránk, mint aki nem csak jutalomfalatot vár, hanem tényleg érti miről beszélek Laceynek, ez ijesztő volt. Persze nem kellett nekem se kétszer mondani, hogy helyzet van. Ha Gwen jött átöltözni az akcióhoz, addig én egy hátizsákba dobtam bele a szükséges holmikat, még a garázsba is kiszaladtam és elemeltem a machetét a gaz Hydrások ellen.
- Jó, most mehetünk részemről. – szaladok a kutya és Lacey mellé, talán ennyi idő elég volt Gwennek is, hogy felvehesse a póköltözékét. Ha nem, megvárjuk. Vele együtt megyünk majd el úgyis.
- Légy jó kutya és vigyél minket Crystalhoz, Lockjaw. – megérintettem a kis buksiját, ő pont úgy ült le, hogy a háta érje Lacey lábát, így nekem nem volt más dolgom, mint megérinteni Gwent, hogy a taxi őt is elvihesse velünk. Azt már volt szerencsétlenségem megtapasztalni, hogy a kutya így működik.
Odaérve Crystal gyorstalpalót tartott arról, hogy mivel is van most éppen dolgunk, javaslatot is tett, amit én most nem is kérdőjeleztem meg. Legyen így. A kutyát is itt hagyta nekünk. Csodás. Nem kellett sok, amíg elérjük a hajót, de csak nem sétálhatunk fel egyszerűen rá. Átadtam a táskámat Laceynek, a benne lévő holmikat ő fogja tudni aktiválni majd a növényes képessége miatt, nálam maradt a machete.
- Saját gyártású altatóbomba, kiveszel egyet, előre gurítod, hogy elkerüljön téged és a képességeddel életre kelted. Tudom, úgy néznek ki, mint a kicsi kelbimbók, de hidd el, ez csak a látszat. – ezek veszélyes kelbimbók voltak, tehettem volna hozzá, amit csak és kizárólag a Hydrának terveztem. Most módunkban állt kipróbálni rajtuk élesben is. Csak ez számított.
- Elterelem a figyelmüket, hogy ti felmehessetek a hajóra gond nélkül, miután ők rám jöttek. – nem vártam meg a válaszukat, hogy mégis mire készülök, inkább siettem, hogy még a meglepetés csendes erejével lecsaphassak rájuk.
Úgy mentem bele a vízbe is, mintha muszáj volna, kellett egy kicsit úsznom is hozzá, hogy a feljáratot megtaláljam, de mindent a nemes cél érdekében. Rám tapadt a ruhám anyaga, ahogy felfele igyekeztem a lépcsőn és kapaszkodtam bele. Talán túl hangos lehettem, nem tudom, az biztos, hogy itt ólálkodott az egyik Hydrás és farkasszemet néztünk egymással. De én még a meglepetés erejével éltem és megragadtam az övénél fogva, majd berántottam vízbe. A nagy csobbanásra a többi is, ha volt a közelben biztosan felfigyelt. Erre volt most szükségem, hogy mindet idecsaljam. Csak ugye ésszel kell gondolkodni, ezeknél a Hydrásoknál fegyver lehet, valószínűleg van is, nem machetével játszadoznak, mint én. Na pont ezt megelőzve szórtam szét pár magot, hogyha jönnek, akkor felkészülten várjam őket, most, hogy teljesen átáztam a magok is vizesek, a csíráztatásuk is gyorsabban fog menni.
_________________
Poison Ian
The odd thing about ambition is this:
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
You can acquire it like a fever, but it is not so easy to shed.
- Holly Black
(Poison Ian by Romy)
Re: Deep Water
• doing good for good reasons •
Sosem tudod, mi rejlik a másikban, amíg nem próbálod megfosztani minden reményétől.
Kezdem értékelni a Bayville nyújtotta előnyöket. A mindig elérhető kávéautomatát és azt, hogy szinte sosem vagy egyedül, és mindig számíthatsz arra, hogy valami történni fog. Vagy valaki bajba kerül. Ezt már szinte alapvetésként kezeli a társaság és ekként is viselkedik. vagyis rohan segíteni.
Nicky jelenléte otthon sokat javított a hangulatomon, még akkor is, ha sok tekintetben nem volt ideális szobatárs. Sok tekintetben az itt lakók sem azok. De legalább vannak. És lassan meg kell állapítanom, hogy minden örült helyzet és szerencsétlen összejátszás ellenére sokkal kevésbé idegesítőek, mint Topy. Az otthoni. Az itteni egy másik kérdés. De ő most nincs itt. Csak Gwen-t láttam a konyhában az előbb és Laze gubbaszt mellettem, vagy tesz valamit csendben, talán mert nemrég fakadtam ki, hogy ha eddig a szobám úgy nézett ki, mint egy botanikus kert, akkor mostanában inkább egy kísérleti laboratóriumra hasonlít és vagy egy nagyobb szoba kellene, vagy Freddy-t kellene megkérni, hogy adja kölcsön a zsebét és tüntesse el a nem túl sikeres kísérleteink melléktermékeit. Most gondolom, meg akarja úszni, hogy segíteni kelljen. Ennyit a felemlegetett önzetlenségről.
A Harries-művek ugyanis itt is létezik, kissé azonban más formában, mint az én világomban.
Az alapgondolat talán Laze ötlete volt, de az is lehet, hogy valami ostoba fogadással kezdtünk azon versenyezni, hogy melyikünk tud erősebb és vékonyabb fonalakat növeszteni gombából, szőlőindából, repkényből, borostyánból,... És még ki tudja, miből. Az évek tapasztalata persze az én javamra billentette volna a mérleget, ha Lazac nem annyira kreatív és és nem kombinálja a saját próbálkozásait szilárdságot fokozó teflonszálakkal. A verseny tehát itt csapott át totálisan elszabadult ötletelésbe és töltötte meg a polcokat, a szekrények tetejét és a padlót különösebbnél különösebb növényekkel. És hogy ez még ne legyen elég, most már kosárba gyűltek a furcsa gombolyagok, színben, vastagságban különbözőek. És már szövetvégek is voltak beállítva a sarokba, persze, ha komolyan vettül volna a próbálkozásainkat, akkor szigorúan őriztük volna, hogy el n lopják az ötleteinket. De így csak ott hevertek, félig kész kezeslábasokkal, Laze szerint "pizsamákkal" együtt szanaszét, kizárólag általunk áttekinthető kuszaságban. Amelyek láttán éppen a mai napon jutottam arra az elhatározásra, hogy "takarítás lesz".
Az elhatározás megszületett, a szándék azonban kevésnek bizonyult az egyetemi órák után. Így csak egy pohár citromfű teával üldögéltem a nappaliban, amitől szigorúan távol tartottam Laze-t, amikor az a fura kütyü "életre kelt".
- Kis vöcsök, itt Nevető sirály! A varánusz akcióba lépett. Ismétlem, a varánusz akcióba lépett. Erősítés kell, küldöm a Taxist értetek. Vége.
Már éppen kérdőre vontam volna a másik Harries-t, hogy már megint valamelyik haverja szórakozik tutira, és hogy még viccből se próbálja meg elhitetni velem, hogy "vészhelyzet" van és hogy segítenünk kell, amikor eszembe jut, hogy a napokban szólt róla valamelyik lány. Ó, hát persze, Crystal! Tényleg, ez az ő hangja volt!
Ez már csak akkor jut az eszembe, amikor a cuki "alaptartozéka" megjelenik és némileg türelmetlenül bámul ránk. Vagyis rám mindenképpen. Így mielőtt Laze vagy Gwen megtehetné, a nagyobbik kanapé mellett álló asztalon széttúrom a szórólapokat és kihalászva alóluk az idegen szerkezetet, és már jelzek is vissza Crys-nek.
- Helló, Nevető Sirály! Itt az ügyeletes kis vöcsök. Taxis megérkezett és roppant türelmetlen. Hárman indulunk... Ja, vele együtt négyen! És vége! - próbálom befejezni "hivatalos" módon, mielőtt az említettek után néznék.
- Gwen!!! Laze!!! Crys most szólt, hogy valami komodói sárkánygyík nehezíti az életét... És itt van Lockjaw is! Szerintem mennünk kellene!
Laserian Harries a Nap Hősének tart
Re: Deep Water
• doing good for good reasons •
Gyanútlan megfigyelői voltunk Lockjawwal, egy állítólagos Hydra támaszpontnak. Ketten nem keltettünk akkora feltűnést, biztos távolságban voltunk és ha valami történt volna arról szóltam nekik, de eddig csak ide érkeztek a kocsikkal, nem elmentek innen, egészen mostanáig. Szóltam nekik, hogy követni fogom a kocsit, ami innen eltartott és értesítem őket, ha van valami fejlemény. Csak egy egyszerű repülésnek gondoltam az egészet Lockjawwal a karjaimban, azt reméltem, hogy fent nem lesz szemük és úgy követhetem őket.
Éppen a tévét nézték a többiek, a WHiH World Newsben May O’Neal volt egy helyszínen és tudósított a többieknek. Ezt onnan tudom, hogy a rend kedvéért bekapcsolva hagytuk az adóvevőt, így én is hallhattam mindent. Tűz ütött ki valahol, éppen a tűzoltók teszik a dolgukat, a bajbajutottakat mentik ki. Ez elég inspiráló tud lenni, főleg azért, mert Lockjawwal nem a némaságban leszünk, hallgatunk bele és figyelünk, vagyis csak én hallgatom őket.
Már hagynám, hogy teljesen megfeledkezzenek arról, hogy ott a kütyüm másik fele a közelükben, amikor valami furcsára leszek figyelmes. A kikötőig követtem a kocsit és most kezdtek el kiszállni belőle. Nem esett nehezemre hagyni a bayvillieket, hogy nyugodtan szórakozzanak csak, amíg én gyanútlanul megfigyelem az ellent. Talán barátságos kutyasétáltatónak fogok tűnni ha földet érek, aki éppen itt van, pont ezért nem kell gyanakodni rám és a kutyámra. Ezért sem olyan nehéz úgy tenni, mintha csak galambokat etetnék és a sétából pihenőt tartunk éppen az egyik kis padra leülve. Biztos távolságban vagyunk, Lockjaw éppen azon van, hogy felmásszon mellém, olyan aranyos ahogy küszködik, de aztán megsajnálom és felveszem őt az ölembe. Ha esetleg más is le akarna ülni ide, akkor véletlenül se legyen az, hogy a kutyám elfoglalja az egész helyet és a földön volna a helye.
- Kis vöcsök, itt Nevető sirály! A varánusz akcióba lépett. Ismétlem, a varánusz akcióba lépett. Erősítés kell, küldöm a Taxist értetek. Vége. – remélhetőleg nem hoztam a frászt rájuk. De úgy gondoltam, hogy jobb, ha fedőneveket alkalmazunk, a Kis vöcsök éppen az volt, aki válaszolt nekem, hogy vette az adást.
Innen már nem volt más dolgom, mint elküldeni Lockjawot értük egy fedettebb helyről és itt bevárni őket. Ha sikeresen visszatértek és megértették, hogy minden perc számít, akkor hamar túl lehetünk ezen az egészen. Elmondtam nekik, hogy egy látszólag teljesen megszokott hajóról van szó, de legyenek résen, dolgozzunk össze és ne hátráltassuk egymást. Azt javasoltam, hogy váljunk szét, én majd a magasból támadok, mert onnan sosem számítanak erős támadásra. Lockjawot pedig itt hagytam velük, már megbízik bennük annyira, hogy hallgasson rájuk és a segítségükre legyen.
「R」Éppen a tévét nézték a többiek, a WHiH World Newsben May O’Neal volt egy helyszínen és tudósított a többieknek. Ezt onnan tudom, hogy a rend kedvéért bekapcsolva hagytuk az adóvevőt, így én is hallhattam mindent. Tűz ütött ki valahol, éppen a tűzoltók teszik a dolgukat, a bajbajutottakat mentik ki. Ez elég inspiráló tud lenni, főleg azért, mert Lockjawwal nem a némaságban leszünk, hallgatunk bele és figyelünk, vagyis csak én hallgatom őket.
Már hagynám, hogy teljesen megfeledkezzenek arról, hogy ott a kütyüm másik fele a közelükben, amikor valami furcsára leszek figyelmes. A kikötőig követtem a kocsit és most kezdtek el kiszállni belőle. Nem esett nehezemre hagyni a bayvillieket, hogy nyugodtan szórakozzanak csak, amíg én gyanútlanul megfigyelem az ellent. Talán barátságos kutyasétáltatónak fogok tűnni ha földet érek, aki éppen itt van, pont ezért nem kell gyanakodni rám és a kutyámra. Ezért sem olyan nehéz úgy tenni, mintha csak galambokat etetnék és a sétából pihenőt tartunk éppen az egyik kis padra leülve. Biztos távolságban vagyunk, Lockjaw éppen azon van, hogy felmásszon mellém, olyan aranyos ahogy küszködik, de aztán megsajnálom és felveszem őt az ölembe. Ha esetleg más is le akarna ülni ide, akkor véletlenül se legyen az, hogy a kutyám elfoglalja az egész helyet és a földön volna a helye.
- Kis vöcsök, itt Nevető sirály! A varánusz akcióba lépett. Ismétlem, a varánusz akcióba lépett. Erősítés kell, küldöm a Taxist értetek. Vége. – remélhetőleg nem hoztam a frászt rájuk. De úgy gondoltam, hogy jobb, ha fedőneveket alkalmazunk, a Kis vöcsök éppen az volt, aki válaszolt nekem, hogy vette az adást.
Innen már nem volt más dolgom, mint elküldeni Lockjawot értük egy fedettebb helyről és itt bevárni őket. Ha sikeresen visszatértek és megértették, hogy minden perc számít, akkor hamar túl lehetünk ezen az egészen. Elmondtam nekik, hogy egy látszólag teljesen megszokott hajóról van szó, de legyenek résen, dolgozzunk össze és ne hátráltassuk egymást. Azt javasoltam, hogy váljunk szét, én majd a magasból támadok, mert onnan sosem számítanak erős támadásra. Lockjawot pedig itt hagytam velük, már megbízik bennük annyira, hogy hallgasson rájuk és a segítségükre legyen.
Deep Water
• doing bad for bad reasons •
hey, Intruders
Az alapján, amit eddig láttam a legújabb barátunkból, nem áll szándékomban bármilyen módon felzaklatni őt. Lassan közelítem meg, épp csak annyi zajt csapva a lépteimmel, hogy ne érje teljesen váratlanul a jelenlétem. A kabin ajtaja résnyire nyitva; hallom a szaggatott szipogását, majd az éles levegővételt, mikor ráébred, nincs egyedül.
Nos, ezt én sem szeretném. Pár másodpercre megtorpanok, olyan közel az ajtóhoz, hogy szinte érezni vélem a fülemen a hideg fém érintését.
Itt vagyok, hogy megnyugtassam.
Ha magammal hoztam volna őt, a kísérőmet, ezen a ponton kezdene el türelmetlenkedni. Hiszen megtehetném, hogy egyszerűen elkábítom a lányt - minek a lelkizés? Az az igazság, hogy hosszútávon sokkal könnyebb lesz bánni vele, hogyha saját akaratából tart velem, abban a meggyőződésben, hogy helyesen cselekszik. Hogy a legjobbat akarom neki. Sokszor, ha egy alany elbizonytalanodik, elég, hogyha meglát, hogy helyre kerüljön az értékrendje, pedig én mindössze egy másodlagos szereplő vagyok az egészben.
Így hát nem sajnálom rá az időt: meghallgatom a saját verzióját a történtekről, majd beszélek neki a szervezetünkről, hogy miként áll majd helyre az élete, amint megtanulja kontrollálni a képességét a segítségünkkel. Percek választanak el attól, hogy együtt hagyjuk el a kabint, amikor hirtelen fegyverropogás és dulakodás szűrődik be a hajó fedélzetéről. Nos, ez szokatlan. Nem sűrűn fordul elő, hogy bárki is egy lépéssel előttünk járjon - nekem legalábbis ez az első rajtaütésem. Bárhogy is, megőrzöm a hidegvérem.
Sajnos Elisáról már nem mondható el ugyanez.
can you come back later?
Crystalia Amaquelin and Laserian Harries a Nap Hősének tart
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|