Ahogy végig nézem a színjátszását csak megrázom a fejem. Tiszta lökött.
-Nem gondoltál még arra, hogy színészkedj? Szerintem hasítanál.- Simán el tudom képzelni vígjátékokban, de akár egy őrült gonosz figuraként is. Nem mintha azt gondolnám róla, hogy ilyen lenne… De simán el tudom képzelni, hogy rezzenéstelen arccal képes lenne végig a szerepében maradni. Kicsit, mint Jim Carrey. Neki is vannak gonosz karakterei.
-Azt ugye tudod, hogy a pókhálóm nem olyan, mint az igazi… Mármint nem tudok olyan szép, könnyed pókhálót csinálni neked, mint amiket a pókok is tudnak. Lehet jobban járnál azzal, ha befogadnál egy igazi pókot…-Bár lehet ha most körbe nézne is találna pár pókhálót.
-Még magam sem tudom, hogy milyet szeretnék, így jó lenne ha láthatnám is. Lehet lesz olyan növény, amibe teljesen beleszeretek. És gondolom te sok növényt ismersz, így tudsz majd segíteni a választásban.-Igen ki fogom használni a növény tudását. Nah meg őt fogom megbízni azzal, ha végre elkészül az a kütyü és haza tudok menni, hogy távollétemben gondoskodjon róluk. Nem akarom azért túlterhelni, így tényleg valami könnyen kezelhető gazt kellene majd választani.

A zuhany kellemes volt, de az nem, hogy Lazac rám nyit. Legalább kopogott volna előbb… És nem viharzik ki egyből, hanem áll az ajtóban, mint egy dilinyós. Ez most komoly?
-Sminkelek? Aham… Persze… Mikor láttál te engem sminkben?-Kérdezem tőle kicsit sem nyugodtan. Majd azért csak rá szólok, hogy legyen oly kedves és menjen már ki, mert a jelek szerint ez magától nem jutott az eszébe. Mégis hol járnak a gondolatai?... Na jó… Erre lehet nem akarom tudni a választ.
Mikor végre magamra hagy és becsukja maga mögött az ajtót elkezdem felvenni a tiszta ruháimat. A hajamat nem szárítom meg, nem szokásom. Majd megszárad magától is. Így kissé kócos, nedves hajjal, teljesen felöltözve sétálok ki a fürdőből és torpanok meg egyből az ajtóban, mikor megpillantom Lazet.
-Te még mindig itt?-Nézek rá értetlenkedve. Azt hittem már rég a fánkokat falja, vagy a szobájában kuksol.
- Legközelebb azért kopogjál mielőtt a fürdőbe mész. Tudod nem egyedül laksz itt, a fürdőt mindenki használja…-Szúrom oda neki, majd elindulok a szobám felé, hogy lepakoljak.

-Azért nem vagyok olyan jó színész, hogy a házban bárki is elhinné rólam, hogy megszállt valami démon, vagy ilyesmi. Idővel úgy is elárulnám magam valahogy.- De nem is akarnám elhitetni velük. Így szívesen elmókázgatom, ahogy most is, de hogy valakire szándékosan rá hozzam a frászt… Nah az nem én vagyok.
Elmosolyodom a lelkesedését látva. Nem azért mondtam neki, hogy behízelegjem magam hozzá, hanem tényleg őszintén gondolom, hogy ráférne a szobámra egy kis plusz és a növények biztosan fel tudnák dobni. Persze ha egyszer haza jutok akkor kelleni fog Laze segítsége, hogy gondozza őket távollétemben… Bár félek akkor is segítenie kell majd, mikor itt vagyok. Továbbra sem vagyok túl jóban a növényekkel.
-Igen. Komolyan mondom. Persze nem ennyit szeretnék, mint ami itt van, de párat még el tudnék képzelni.-És azt sem szeretném, ha túl sok szín lenne a szobámban. Szeretem az egyszerű fekete ruhákat, de persze akad néhány színes is, ahogyan például a rajtam lévő sötétlila sál. De élénk színeket általában nem szokásom hordani. Nem hiszem, hogy nekem valóak.
-De szerintem elég ha csak elkísérsz valami növényes boltba… Oké tudom, hogy nem így hívják őket, de nem jut eszembe a hivatalos elnevezésük.-Nézek rá kicsit zavarodottan. Nah most nyugodtan mondhatná rám, hogy a buta szőke.
De nem is tartom fel tovább. Örülök, hogy beengedett az ablakon. Legközelebb azért megpróbálkozom majd a csengővel is, bár az úg túl unalmas. Így legalább kicsit megmozgattam a pók énemet is.
A zuhany jól esik és legszívesebben még maradtam volna alatta, de sajnos ez nem az a hely, ahol az ember hosszú percekig élvezheti a fürdést. Talán egyszer kivehetnék egy hotel szobát, amiben van egy jó nagy és mély kád. Hmm egy kis hab, zene és máris elszáll minden baj.
Éppen elkezdem lehámozni rólam a törölközőt, mikor az ajtó kinyílik. Sose szoktam magamra zárni, hisz amolyan íratlan szabály, hogy bekopogsz mielőtt belépsz a fürdőbe. Eddig ezzel nem is volt gond. Eddig nem tapasztaltam meg azt, amit most. A kezeimmel gyorsan vissza “zárom” a törölközőt, miközben mérgesen pillantok Lazere és rá is kiabálok.
-Laze baszki nem tudsz kopogni?-Szorosan fogom a törölközőt, mintha attól tartanék, hogy az bármelyik pillanatban eltűnhetne. Azt gondolná az ember, hogy ezek után a másik hátat fordít és becsukja az ajtót, de nem. Laze csak bámul, majd elkezd a fánkokról beszélni. Ez most komoly? Most ő játsza a buta szőkét?
-Laze nagyon kedves tőled, de most erre nem igazán vagyok kíváncsi. Megengeded, hogy felöltözzek?-A hangomban még mindig érezhető a düh, de már nem kiabálok vele. Viszont, ha ez után sem veszi a lapot, akkor megint hangosabban szólalok meg.
-Kimennél végre!?-Ha végre felfogja, hogy nagyon is rossz helyen van és becsukja maga mögött az ajtót befejezem az öltözködést, miközben végig csak puffogok magamban, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye. Értem én, hogy nem hallotta, hogy bent vagyok, de akkor is! Alap, hogy első a kopogás!!!

Csodálattal figyelem, ahogy a borostyán levélből egy másik féle levelet csinál. Egy pillanatra még azt hiszem meg is kapom, meg is indulna a kezem, hogy elvegyem tőle, de végül nem így tesz. No sebaj. Majd talán legközelebb.
-Oh nem megfűszerezni a finom, friss húst bűn. Nem lesz finom tőle. Én a vér és a félelem ízét szeretem, nem a zöld növényekét.-Még el is fintorodom hozzá. De nem tudom sokáig megtartani a szerepem, így mikor kezét a homlokomra teszi elmosolyodom.
-Annyi édesség után biztos tiszta édes a húsod.-Azt mondják, hogy a nők édesszájúak… De Laze! Nah mi nők eltörpülünk mellette még a piros napokon is. Férfit még nem láttam ennyi édességet enni.
-Laze kezdőnek tűnök? Nekem ez a kisujjamban van, nem kell gyakorolnom. Néha még magam is meglepődöm azon, hogy miért nem színésznőnek mentem.-Nyilván ezt is csak poénból mondom. Utálnék színésznő lenni. Nem nekem való a szereplés… Ezért utálom is ha túl sok a szemtanú egy-egy harc során. Nem kell nézősereg. Oké a banda más. Akkor kikapcsol az agyam és csak a zenére figyelek… Gondolom valami ilyesmi lehet a színészeknek is…
-Hmm lehet az én szobámat is fel lehetne dobni még pár növénnyel. Tényleg sokat dob rajta.-Oké én már annak is örülök, hogy az az egy virágom még él, bár tudtommal Laze keze azért nem kicsit van benne. De sebaj. Én igyekszem rá vigyázni, locsolgatni.
-Igyekeztem minél több félét hozni.-Meg nem mondanám, hogy kinek mi a kedvence, de azon sem lepődnék meg, ha mindenki mást mondana. Így talán nem lesz olyan, hogy egy félre többen is pályáznak.
-Találd ki!-Pillantok még vissza a kérdésére. Igazából ha megeszik a pisztáciásat sem fogok szomorkodni. Mindegyik finom lehet, vagy legalábbis kinézetre nagyon is gusztusosak. Nah meg máskor is tudok venni. Nem lesz világvége, ha ma nem ehetem meg a kedvencemet.
Viszont nem maradok tovább nála. Visszavonulok a szobámba, ahol szépen lepakolok, majd összeszedem a holmimat zuhanyzáshoz. Nem okos ötlet ennyi lakótárs mellett az utolsó pillanatra hagyni a zuhanyzást, mert a végén csak a hideg víz marad neked.
Nem töltök sok időt a zuhany alatt, bár nagyon is kellemes volt a meleg víz. A hajamat betekerem egy kisebb törölközőbe, majd elkezdek szárítkozni, hogy a kényelmesebb, itthoni ruhámba bújhassak már vissza.

Nagy örömömre tényleg bent van Laze és a függönyt is elhúzza, de amit mond azt már nem hallom, amin kissé meglepődöm és az talán ki is rajzolódik az arcomon.
-Ha nem hallasz, akkor miért jöttél az ablakhoz?-Akkor szerencsém nem lehet, hogy pont akkor sétált ide, mikor én beszéltem hozzá. De végül is Lazeről van szó. Ez is biztosan csak valami átverés a részéről. De a lényeg, hogy végül kinyitja azt az ablakot és már tolja is a szokásos Laze dumát, amit kénytelen vagyok lecsapni.
Egy gonosz vigyor terül el az arcomon. Próbálom valahogy vissza hozni a bohócot, Az-t. Halloweenkor elég sok időm volt gyakorolni és szerintem a végére elég jól ment a dolog.
-Gwen? Mégis ki az a Gwen? Az az ügyes kezű dobos lány?... Igen… siránkozott, könyörgött, hogy ne öljem meg, de hiába… Szükségem volt a testére, hogy bejuthassak ide.-Azzal beljebb is lpek óvatosan mozdulatokkal, de a tekintetem továbbra is egy elvetmült gyilkoséhoz hasonlít.
-Sok friss és fiatal hús. Kész arany bánya. De hogy lásd milyen jószívű vagyok veled kezdem, így nem kell végig nézned a társaid halálát.-És azzal egy gonosz kacaj szökik ki belőlem. Hogy miért nem mentem színésznőnek?... Hú utálnám, nagyon utálnám.
-A fánk illattal vonzom magamhoz az olyan édes falatokat, mint te!-Na jó a végét már nem bírom ki nevetés nélkül, így az egésznek annyi, de igen jót mulattam ezzel.
-Szóval igen, amint mondtam hoztam finomságot is.-Mikor félre áll beljebb is jövök és végre, mikor talajt ér a lábam kiegyenesedem és a kezébe nyomom a szatyrot, ami tele van finomságokkal.
-Köszönöm szépen. Bocsi, csak itthon hagytam a kulcsom és abban reménykedtem, hogy nyitva van az ablakom és elkerülöm ezeket a cikis pillantásokat, amiért olyan dilis vagyok, hogy itt hagytam a kulcsot… De az ablakom zárva volt, a szomszédaim nincsenek otthon, aztán éreztem, hogy te itt vagy és tényleg!-Tárom szét a karjaimat, majd leveszem a sálamat és a kabátomat is. Idebent sokkal jobb az idő.
-Azta! Nagyon szép a szobád!-Még nem jártam nálam. Azt tudtam, hogy szereti a növényeket, de nem gondoltam volna, hogy ennyit tart itthon. Egészen hangulatos így a szobája. És milyen nagy rend van. Nah talán ez lep meg a legjobban.
-Amúgy persze, minden rendben. Bocsi, hogy így rád rontottam. Nem is akarok ám zavarni! Viszont ne edd meg az összes édességet. A többieknek is hoztam. Lehet a mászás miatt kicsit megsérültek, de az ízük attól még jó.-Az én kedvencem is ott lapul benne, de most nem fogom kikapni a kezéból, hogy kivegyem azt. Ha megmarad, akkor annak örülök, ha nem akkor így jártam.
-Mikulásasszony? Neeem… Én nem lennék jó abban. Meg félek a játékok összetörnének, ahogy a pókháló segítségével közlekednél épületről épületre.-Azzal oda is sétálok az ajtóhoz, majd megköszönöm neki még egyszer, amiért beengedett és ha nem állít meg, akkor vissza is vonulok a szobámba, ahol még a cipőmtől is megszabadulok.

Én idióta barom! Hogy lehetek ennyire hülye? Komolyan képes voltam otthon hagyni a kulcsomat? Gwen mégis hol jár az eszed? Ennél összeszedettebb szoktál lenni. Most még a próba sem ment olyan jól, mint szeretted volna. Össze kell kapnom magam. Nem azért vettek be a csapatba, hogy aztán mindent elrontsak. Bíznak bennem.
De nincs akkor nagy baj. Csak beenged valaki a házba. Bár fogalmam sincs, hogy ilyenkor ki van itthon… És szerintem még az ablakomat sem hagytam nyitva. Még mielőtt haza indulnék szerzek egy kis édességet, azaz pontosabban, sütit, fánkot, muffint. Tudom, hogy mindenki mennyire édesszájú odabent. Sosem lehet elegendő kaját venni…
A ház előtt vagyok, de valamiért mégsem akaródzik bekopogni nekem. Talán mégis nyitva hagytam az ablakom… És akkor nem kell hülyét csinálnom magamból, hogy itthon hagytam a kulcsomat.
Oké kissé macerásabb most felmásznom, mert elég sok cuccom is van, de megoldom. A pókhálóm segít benne.
Szóval bizakodva indulok fel a falon, hogy megnézzem a szobám ablakát. Messziről még úgy is tűnik, hogy nyitva van, de mikor oda érek csalódnom kell magamban. Legközelebb valamivel ki kell támasztanom! Nem! legközelebb nem szabad itthon hagynom a kulcsot.
Az ablakom nem akar kinyílni, betörni meg nem szeretném az üveget, így tovább mászok reménykedve abban, hogy esetleg valamelyik szomszédom otthon van, de nem érzem a közelségüket és bekukkantva az ablakon nem is látok mozgást odabent. Sóhajtok egyet…. Lehet egyszerűbb lett volna bekopognom… Bár ha senki sincs itthon, akkor mindegy…
Felmászok a tetőre, hogy a ház másik oldalára sétáljak. Itt már érzékel valamit a pók micsodám… Ki kéne találni valami más szót erre, mert ez így nagyon hülyén hangzik… De rohadtul nem tudom megfogalmazni, hogy mégis mi ez…
Szépen leereszkedem, majd megállapodom Laze ablaka előtt. Bár be van húzva a függöny, de érzékelem a közelségét. Nah ilyen betoppanóm sem volt még ez idáig. Végül is ezt is el kell kezdeni valahol. Legalább nem Romynál próbálkozom. Ő első alkalommal sem rajongott azért, hogy az ablakon másztam be. Pedig jó móka.
Végül csak bekopogom a Lazacok királyához és várok egy kicsit, majd meg is szólalok.
-Laze! Én vagyok az Gwen! Be tudsz engedni? Itthon hagytam a kulcsomat… De hoztam finomságokat!-Türelmesen várok arra, hogy felfogja mégis mi a franc folyik itt. Így ha elhúzza a függönyt egy vigyorgó Gwen fog visszabámulni rá.