- Magamban is kiállok akár ezer ninja ellen is, de észben tartandó lészek, hogy ha ily csatára kerülne sor, abban tenmagad is részt kívánsz venni.
Ki jól ismeri harcmodorukat, az remek társ lehet a harcban. Egy kis erősítésre szükség leend, ha szembekerülnék a Kézzel, de inkább úgy adom ezt elő, mint ha csak Szamuráj yoko kedvére akarnék tenni.
- Azt beszélik, hogy uruk a pokol lakója. Én ennél többet nem is akarék tudni szentségtelen üzelmeikről, mik az odalenti világot érintik - szólok legyintve.
Az élet legkeserűbb oldalát választák vala és én azt nem kedvelém. Barangoló Yoko többet tudhat a témáról, hisz ahogy sorolja a kimondhatatlan neveket, az magáért beszél. Bizonyos, hogy megkeresem, ha a Kéz felbukkan.
A másvilági Mjölnir pusztulatának említésére asztaltársam szinte oly fehérré vála, mint Jötunheim hegységeinek hósipkái. Az asztalon átnyúlva megragadom kezét és apró mozdulatokkal nyomogatom, hogy némi életet leheljek belé.
- Mi lele vala téged? Lezuhana vérednek cukra?
Hisz akkor újabb adag süteményt kell rendelni! És ha így alakulna, rendelendő lészek magam számára is.
Úgy látám a leányka orcájának állásából, hogy igen várá a gyógymódot és csalóda, hogy mi asgardiak számára létezik, az számára nem.
- Hónapokig nem ébredék fel, mert testem így gyűjté össze erőit. Majd annakutána évek kellének vala nyugalomban, családi körben, hogy ismét harcokra képessé váljak. És amikor még nem valék ugyan készen, de támadás éré Új-Asgardiát, beszállék mágikus úton készült robotunkba, a Pusztítóba és azt vezetém hadba.
Ha már kardforgatásra és bárd használatára még nem vala alkalmas porhüvelyem akkortájt. Yoko aggodalmaskodó tekintetét és sóhajait némán figyelem. Kivételesen nem beszélek bele, érzem a csend szükségét. És némi étek szükségét is, de ezzel várok még.
- Ontottál-e oly életet, mi nem érdemelte meg vagy csak gaztevőkre csapál le? Ez sem mindegy és az sem, hogy mikor kezdéd vala. Asgardon a harc és az ellenfelek legyőzése akár az utolsó vérig inkább dicsőség, mintsem a szörnnyé válás útja. Ha a viharóriások gyilkolják a falusiakat, le kell sújtani a garázdákra. Megvédjük az ártatlanokat, családunkat, barátinkat, népünket. Nem a fegyver és a forgatása rontja meg a lelket. Az az elém pottyant Mjölnir átkot hordoza vala és oly tettekre sarkalla, megragadva felbolydult lelkem haragos oldalát, mik szükségtelenek valának. Ehhez pedig soha nem látott hatalmat is ada és attól elszakadni igen nehéz vala, ráadásul közben válék tisztává elmémben, hogy miket is követék el megszállottságomban. De a bárdommal vagy kardommal már azt tevém, mit én akarék, nem mit a düh parancsol. Te úgy érzed tán, hogy kényszerítének vala téged a csatákra és a háborúkra és ellenállhatál volna vala, de nem tevéd? Mert ez le tudja rombolni a lelket, látám nem egy emberen és nem kettőn - fejtem ki komolyan és együttérző arckifejezéssel.
Találgaték, hogy mi lehet a leányka baja. Más a gondolkodása és a hite, de némely jelenség ugyanúgy működik, bármit gondolánk róla.
- Az iskola, hol szakács valék, egy rendkívüli ember vezetése alatt áll és meglehet, hogy ő tudna néked tanácsokat adni lelked gyógyulása érdekében. Azon a helyen mindenki különleges, embereken túli és épp ezért úgy vélem, hogy szellemet hordozó, érző fegyverek okozta bánat és zavar megértése sem lehet akadály az igazgató, Charles Xavier professzor számára. Beajánljalak-é hozzá terápiára? - kérdem kezdődő lelkesedéssel.
Titokban tartják magukat, de e leányka előtt nem szükséges takargatni, hogy a Xavier Schoolban nem hétköznapi eseményeket látni nem hétköznapi lényektől.
Barangoló Szamuráj Yoko újabb asgardi legendák felől érdeklődék vala és széles mosollyal kezdék bele az újabb történetbe.
- Ó, a Valkűrök! Ahonnan én jövék, ott ők csodás istenasszonyok szárnyas lovakkal. Őrzék vala a küzdelemben elhunyt harcosok lelkét a Valhallába vezető úton, hogy senki ne térítse el azokat, de majd mind elesének a háborúban, mit Asgard és a Holtak Birodalma víva meg számos áldozattal. Mindenek Atyja Odin új életre kelté ugyan a valkűröket, de már csak a Valhallában élhetnek és ott őrzik a megboldogultakat. Az egyetlen máig élő és harcoló valkűr Brünhilda. Igazi viking asszony combközépig érő szőke loknikkal. Hasonlít Krista dédunokámra! E világon viszont egy fekete asszony a Valkűr és ő Asgard királynője Norvégiában, hol letelepedének vala. Oda el kell utaznom egy napon, hogy lássam evilági népemet. Csak a repülőjegy foglalása némileg nehézkes olyasvalaki számára, ki másik univerzumból érkeze vala - mondom tüzes kézmozdulatokkal és egy kacsintással kísérve.

- Tudomásom szerint az egyik legrégebbi ninjaklán és nem csak legendák övezik, hanem csakugyan sötét erőkkel cimborál. A szolgálói egy démonnak hódolnak és tőle merítenek erőt olyanokhoz, mint holtak feltámasztása és szolgálatukba állítása, az elme átmosása és a mágia különböző csodái. Honnan én jövék, ott New Yorkba is betevék hangtalanul lopakodó lábukat, de számos hős akadályozá őket és így ármánykodnak ugyan, de hatalmukat nem terjesztheték ki e városra. Veres ruhákban ólálkodnak és jelük egy vérben tocsogó kéznyom. Ismerős tán ebből valami?
Válasza érdeklődésemre fog számot tartani, hisz ha a Kéz itt is szövi setét hálóját, meg kell találnom e világ azon hőseit, kik felléphetnek ellenük. Mutáns barátaimra nem szívesen dobnám rá a nindzsák elleni küzdelem sózsákját, ha valának mások is, kiknek variánsai az én univerzumomban már sikerrel lépének fel a veres csapatnak ellene.
Yoko vigyora kissé vészjóslóvá válik. Különös e hangulatváltozás és a háborúzással kapcsolatban némi élvezet mutatása tőle. Több rejtelmezhetik benne, mint gondolám.
- Ha Loki midgardi volna, ninjaklánt vezetne, hisz ő az Ármányok és Cselszövések Istene. Asgardon éle vala egy hozzá hasonló istennő is, Amora, ki szintén nem átalla bármit és bármit felhasználni hatalma kiterjesztéséért. Rajtuk kívül viszont az asgardiak között nem sok követője akad az általad felvázolt hatalmi ügyeskedések követőinek. Vagy erővel vagy tárgyalások útján oldánk meg mindent, de kik a hazugság erejében hisznek, azokon által tudunk látni.
Vala szerencsém nékem is ilyenekhez szenátorként és királyként, no meg a Loki és Amora mesterkedései miatti bonyodalmak megoldójaként. Nemigen tetszetős, hogy Barangoló Yoko így isteníti a ninja módszereket. Gyanakvóan húzom fel szemöldököm és előrehajolok, hogy suttogjak e kényes témáról a lassan fogyatkozó vendégsereg elcsitulása miatt beálló sokkal halkabb alapzajban:
- Gyakorta alkalmazol ily megosztó és uralkodó eszközöket? Tán te magad is részesülél a ninják kiképzésében?
Tán nem oly tiszta az a szív, mint amilyennek tűnik. Ettől még valósággal remek asztaltársaság és nem leszek megkövezendő, hisz jómagam sem valék tévedhetetlen. Azt mondám, hogy az valék, de tudom, hogy nem így vala.
A bárdról és az asgardi fegyverekről zengett ódáimat a leányka élénk figyelemmel kíséri és ez kedvemre tesz.  Öröm ily hallgatóságnak előadást tartani! Még arról is hajlandó valék beszélni, hogy mit élék meg a másik Mjölnir forgatása idején. Látom is, hogy a lánykát is elkedvetleníté e szomorú történet.
- Köszönöm, de ez már a múlt, életem része, mit már magam mögött hagyék. Jómagam is örvendezék, hogy akaratommal megfeszítésével meg tudék szabadulni a pöröly rontásától.
És barátaim segélyével, kik felsorakozának, de a sikert inkább magamnak tudám be. Nem tehetének volna vala semmit, ha én nem akarám a szabadulást.
Az a düh, mi akkor éle bennem, sok millószoros lánggal lángol legyőzőm szívében, kiről nem szívesen ejtek szót.
- Elpusztíták vala, hogy más lelket már ne rontson meg. Bármekkora erőt is tuda adni, tisztátalan vala, nem úgy, mint az igazi Mjölnir, mit Thor barátom forgata.
Mangog aprítá fel azt a varázserejű fegyvert és ezt jól tevé.
- Az asgardiak mágiája igen erős. Lelkünk is gyorsabban gyógyul sebesülésiből és fehér mágiát gyakorló asszonyaink is igen tehetségesek a regenerálásban. Mindez pedig azért segíte rajtam, mert visszatérék családomhoz, mely ezer gyógyítónál is jobb hatással vala rám. Gyengébb akarat és egy magányos szív könnyedén beleroppanhata volna vala egy ily megrázkódtatásba, de Asgard Oroszlánján nem foga ki a másvilági Mjölnir sem! - fogom újra dicsekvőre a hangvételt érzékelve, hogy lenyűgözém Szamuráj Yoko-t.
Szemeiben különös érzés villana. Nyoma sem vala benne az életvidámságnak, sem a ninják árnyműveleteit kedvelő gondolatnak, inkább egy pillanatra mintha egy öreg lelket mutatna. Tüneményes és sokszínű ez a leányka.
- Tán te magad is élél át oly borzalmakat, miknek égbe magasodó hegységén még nem tudál átmászni, Barangoló Szamuráj Yoko? - kérdem.
Tán nem én leszek a legjobb lélekgyógyító, de szívet vidámító mondatokat biz tudok szólni.

- Sőt tán még e város is. Még ha oly nagy is, de élményeket nyújtó helyekben igen gazdag.
Én legfőképp feladataim miatt járám meg az világűrt, később kíváncsiságból is.
- Pedig még mily csoda volt sok évszázada, midőn egy tengerész átére egy messzi földrészre térképpel, kvadránssal és a tapasztalatával. Mióta viszont némelyek kijutának a csillagok közé űrbe szálló hajókkal, azóta a többiek a földről már fel se néznek. A sok lehajtott fejű járókelő néha próbálná kedvemet szegni, ha az nem lenne oly életvidám. Fel a felhők felé, Naphoz, Holdhoz és a csillagokhoz vetni a tekintetet! Onnan jön az életet tápláló erő, nem a betonból. Néked ezt nem kell hosszasan ecsetelnem, ennek örülök! - fejtem ki lelkes kézmozdulatokkal és ragyogó orcával.
A legkitűnőbb asztaltársaság, kit csak fellelheték. Még szemei is csillogának, hogy értém, miről szólnak szavai.
- Bizony észjárásoddal és tenmagad ismeretével megtoldád testi erődet! Az ily harcosok gyakorta jeleskednek párbajokban. Fogadni mernék három rekesz vanaheimi sörben, hogy kik téged alábecsülve megtámadának, azoknak nem egyszer vevéd el kedvét azonnal egy meglepően képzett küzdőt mutató mozdulattal - szólék elismerő bólogatással.
Engem barátaim minduntalan azzal ostromlának, hogy önnön értékeimet kidomborítom és túl nagyra tartom, az ellent pedig túl magasról nézem. De ugyan hogyan kerülénk volna vala ki annyi harcból győztesen együtt, ha így tennék? Ugyan miért vivének volna vala magukkal annyi kalandra, ha csupán bajt hoznék fejükre?
A gyermeki kajánság újonnan felkúszik Yoko orcájára. Kíváncsivá levék, hogy mire készül. Meg is sejdítem, hogy az az esernyő nem csupán az ég könnyezésétől óvja meg.
- Á, mily fondorlatos! Efféle kardról még nem hallék, de a legjobb rejtekfegyver lehet. No de ha ninjákat emlegetél, tán a Kéz szolgálóiról is tudsz? Ők veszedelmes harcosok valának és álnok árnyékszervezet csatlósaiként támadának meg jóravaló embereket is. E világon még nem hallék róluk, pedig itt lehetnek.
Csupán néhány ellenfelükről tudok, legalábbis kik az én univerzumomban küzdének ellenük.
- Mily remek történet vala egy kardban, akarom mondani esőernyőben! Fürge Fandral barátom már költene is róla egy nótát. Őt kedvelnéd, kiváló kardforgató és a szavaikkal is majdhogynem oly jól bánik, mint jómagam.
De azért engem nem múlhat felül. Bele is nevetek a gondolatba.
- Midőn ideérkezék, vígan hordám bárdom a hátamon, de túl sok rettegő tekintet vetüle rá. Ezért csomagolám oly formába, miből nem gondolák, hogy fegyver vala benne.
Meg is mutatom a székem mellé támasztott tokot, miben nagy súlyú kétélű csatabárdomat hordom.
- Legelébb nem vala másom, mint egy zöld hálóruha, mibe beletekerém, hogy ne hozzon remegést az ártatlan járókelőkre. Később készíttetém e bőrborítású tartót, mit legtöbbször egy különös hangszer hordozójának vélnek. Nemes acélból készült kardom is vala, de ide ezt hozám.
Fegyverek után istenségekről ejténk szót. Már beszélgetésünk elején megragadá figyelmem, hogy Barangoló Yoko tudákos a témában.
- Azokból itt rengeteg vala, teljességgel körbeölelének - nézek el a könyvtárrész felé, mit a büféből is jól látni.
Az asgardi fegyverekről mondottak éppúgy megragadák társalkodó partnerem figyelmét, mint enyémet a japán harci csodák.
- Úgy bizony! A mágiával a pöröly vagy más varázsfegyver a mindenség erejéhez csatlakozott és ad abból hordozójának, kit ha elszakítának eszközétől, lelke egy része is kiszakad belőle és sokáig nem leli önmagát. Egynémely fegyver képes arra is, hogy ha a harcos elvonul magányába, akkor ebből merítsen még több erőt és lélekben egyesüljön az univerzummal, hogy megállíthatatlan legyen, de ez nem mindre igaz. Más fegyvereket csak az arra méltók forgathatnak, csupán a tiszta és bátor szívnek, nemes szellemnek engedik át magukat. Kapu is a fegyver, de olykor kaput nyit. Asgardról Midgardra vagy egyszerűen teleportál egy világon belül.
Sóhajték egy nagyot, amidőn arról esik szó, hogy mágikus fegyverrel rendelkezék-e? Fejemet megrázom és egy pillanatra szemem is lecsukom. Miket a másvilági Mjölnirrel tevék, azok elmémbe égének és noha már nem kötnek gúzsba, igen megrázó emlékek.
- Megtalála engem Thor pörölyének egy mása oly időben, miben kesergék és dühben valék áldozatok miatt, kiket nem tudék megmenteni a háborúban. A Viharistenéhez hasonlatos erőt kapék a fegyvertől, de vérszomjjal jára hordozása. Végül sikerüle elszakadnom tőle és lelkem is helyreálla. Így a kozmosz erejétől is meg kelle ugyan válnom, de az én sorsom az, hogy enélkül legyek mindenek védője, gyámolítója, apa, férj. És egy nagyvilági ínyesmester.

Kedvemre való az ily túláradó figyelem, mit történeteimmel gyakorta elnyerék. Beszélek is hát lelkesen és kérdezek. Szemöldökeim felszaladnak, amikor a leányka megindokolja, miért érzi túl nagynak a várost.
- Orrod oly érzékeny, mint egynémely főszakácsé, ki nem csupán ízlelőbimbóira és tapasztalataira támaszkodik, hanem szó szerint kiszagolja a készülő fogások állapotát? Így már értem, hogy buszra szállni gyomorforgató élmény lehet számodra. Gépszekér vezetésével tán kevesebb időt kellene a tisztálkodást nélkülöző avagy munkájában megbüdösödő nép körében töltened. Vezetsz, Barangoló Yoko?
Én nem szaglásom által vezérelve főzök, de ismerek oly séfeket, kik igen. Innen tudom, hogy a különleges érzék pedig különleges érzékenységgel is jár. Ezért kísérlek meg javaslatot tenni, bár New York közúti közlekedése sem egyszerű és nem is veszélytelen.
- Te a természet gyermeke valál, kinek a zubogó vízesés moraja kellemetesebb, mint az utca sokadalmának zajongása? A csillagok ragyogása valóban magával ragadó és ha meg is fordulsz egy-kettő környékén, akkor még ismerősek is lehetnek. Járál az űrnek végtelen utain, más bolygókon, más világokon?
Akár igen, akár nem, beszámolandó lészek önnön csillag- és világközi utazásimról.
Lám, nem is szükségeltete vala hosszú idő és meglelénk közös témánkat, miről Yoko is hosszasan mesél. Értően bólogatok a naginata-ra.
- Jómagam harcosként nevelkedék és a midgardi fegyverek éppoly csuda alkotások, mint amiket mágia szövevényében vagy más világok kovácsüllőin foganának. A naginata valóban egyedi és szépséges fegyver.
Midőn Asgard a Földre költözék, tanulmányozám hadviselését és fegyvereit. Egy midgarditól szívesen hallgatom, hogyan használják és miként vélekednek róluk.
- Ismerek néhány asszonyt, ki oly kijelentések hallatán, hogy ők elmaradnának a férfiak mellett erő tekintetében, bizony ádáz küzdelmet vívnának és bebizonyítanák az ellenkezőjét. Még a midgardiak között is akadnak dicső női harcosok, kiket igen komolyan kell venni.
Értem, amiről szóla és sokszor igaz is, ám sokszor nem. Már szinte, szinte csillapítja éhségemet a részletes beszámoló, mit továbbra is lelkes helyeslésekkel és csillogó szemekkel hallgatok.
- No hát, én is jeleskedék abban, hogy amikor kell, bátor szívvel és kivont bárddal rohanjak a harcba, hogy győzzek, de amikor elkerülhető és tárgyalásokkal is lehet csatát vívni, akkor így tegyek. Nálunk ezt egyszerűen bölcs harcosnak hívják azt, mi ezek szerint te is valál, Szamuráj Yoko. Fegyvereidet is hordod magaddal a világ különböző szegleteibe utazgatva?
Íjjal nehezen járkálhatna, de a naginatának készíthető oly tok, mi nem kelt félelmet az utca emberében. Egy kardhüvely pedig New York színes seregletében szinte már megszokott, légyen bár sportoló avagy jelmezes ünnepségre készülő a penge hordozója. Kíváncsi valék, Yoko milyen fegyvereket hoza magával e városba.
- Asgard istenségei fölé azok az univerzummal közel egyidős lények tartoznak, akiket úgy nevezünk: Ők, Kik Az Árnyékban Ülnek. Egy-egy korszak végével elhozzák a Ragnarököt, mi Asgard és lakói pusztulásával minden energiát felszabadít, hogy abból újjáteremtsék honunkat mindannyiunkkal együtt. A te pantheonodban is léteznek hasonlók?
Soha semmitől nem rettegő szívem most összeszorul és borzongató érzéseket küld végig hátamon, ahogy azokra gondolok, kiknek hatalmához képest még Odin ereje is aprónak számít. Emlékszem világunk pusztulására, családom és barátaim holtára, majd sajátomra és az újjáéledésre. Örök remény és örök körforgás, de ettől még a mögötte állókra gondolni minden isten és pláne minden halandó szívét megremegteti.
Sokkal örömtelibb, hogy kapok egy történetet, mit ízes színesítéssel ad elő a leányka. Közbeszólásokkal, hümmögésekkel, elismerő füttyentéssel, hohózással kísérem a fordulatokat. Logannel is volnának közös érdeklődési területeik, ha csupán a japán harci kultúrát és a szamuráj fegyelmet nézzük. A végén egyetlen tapsot is megengedek magamnak. Néhányan idefordulnak, de csak a lelkesen vigyorgó orcámat láthatják.
- Lenyűgöző történet és tanulságos! Gyermekeimnek is ilyeneket szokék vala mesélni, mert kidomborodék e regékből, hogy miért érdemes küzdeni és mitől jobb tartózkodni. Amellett valósággal érdekfeszítő is, hisz úgy mondád el, ahogy csak szívvel és lélekkel lehet. Nem gondolál még rá, hogy tanítónak állj vagy előadásokat tarts?
A felkészültsége adott és lenne sikere, ha kiállna a közönség elé.
- Asgardon a fémek, fák és minden más anyag is sokkal erősebb, mint Midgardon. Fegyvereink így igen sokat bírnak, ahogy önnön bárdom is évszázadok óta szolgál engem. De bizony valának nagy hatalmú varázslók is, kik elképesztő tulajdonságokkal áldják meg a tárgyakat. Thor pörölye, a Mjölnir valóban a legismeretesebb ilyen e a világon. Csak az arra méltó szívűek képesek felemelni, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a pöröly eldönti. A világmindenség erőinek egy oly szelete van ráöltve, mi meg tudja mondani valakiről, hogy az ő kezében van-e helye a fegyvernek avagy sem. De uralkodónk, Mindenek Atyja Odin is rendelkezik csodafegyverrel. Lándzsája örökké visszatér hozzá, bármily messzire dobja és kaput is tud nyitni vele a Kilenc Világ bármelyikére.
Izgő-mozgó poronttyá változa időközben a leányka, annyira hévbe hozá a fegyverek kérdése.
- Vala szerencséd mágikus fegyverhez vagy olyanhoz, minek lelkével kapcsolatba tudál lépni?
Emlegeté ezt és hihető is, hogy más vidékeken vannak oly fegyverek, mikben valódi szellem lakozék. Újabb jó történet lehet!

- Viking barátaim midőn visszatérének a tengerről, meg akarának melegedni házi tűzhelyüknél vagy épp a kását főzék felette. Jómagam pedig járék erdő-mező hegyén-völgyén és azon is túl, gyakorta tábortűzön forgatva az elejtett vadat, minek tömör húsára hárman is jutánk Fürge Fandral és Zord Hogun barátimmal. Tüzet mindenki használ, tán csak az atlantisziak nem, hisz a víz alatt nem lobban láng. No de a költészet még ily határokat sem ismer.
Ahogy Namor, a felszínre is kíváncsi mélységi sem. Az én világomban már ismeretes a létezésük, itt még nem juta tudomásomra.
-  Nem különös, de különleges a családom apraja-nagyja és valósággal sok a színük! Alaric fiam a királyi testőrség tagja lőn, Krista ükunokám Új-Asgardia főlovásza és még sorolhatnám, de mindemellett még tisztességesek is! Egy sem tévede közülük az árnyak útjára.
Aki mégis, arról én ugyan nem zengek dicséneket.
Yoko-nak kedve telik mondásimban, szívesen folytatom hát, de szívesen hallgatom is őt.
-  Hogy lehet túl nagy a város számodra? Járnod kell északi csücskéből a délibe? Vagy az utca forgataga zavará nyugalmad?
A zen kertek világa tőlem távol áll ugyan, de olyat közelről ismerek, kitől nem.
-  Egyik legkedvesebb küzdőtársam, ki oly könnyedén forgatja a buzogányt, mint kisgyermek a szívószálat, ily helyeken és módokon talál erőre egy-egy nagy kalandnak utána. Meditál, szíjja a levegőt, oly mozdulatokat tesz lassan, mik gyorsan elvégezve a legádázabb ellent is felborítják. Csak nem te is békés harcos lennél, kinek nem forr ugyan a feje, ámde ha kell, kardot, lándzsát ránt?
Vagy csupán kedveli a békés helyeket. Nem lehet mindenki olyan, mint Hogun cimborám, akiről viszont bátran mesélek, hisz majdnem oly nagy hős, mint én. Majdnem.
-  Papirusz parfüm! No lám, ha újra lészen lehetőségem beszélni Ebelhart nevelt lányommal, ki illatgyáros, felvetem neki, miféle ötletek záporoznak e világon.
Be jó volna látni nejemet és lányaimat, fiaimat, mindenkimet! E helyütt is meglelém örömeim és tudám, hogy ittlétémnek célja vala, de véreim hiányoznak, így Yoko sóhajára én is sóhajtok, széles mosollyal ugyan, de nehéz szívvel.
A hirtelen érkező játékos mosolyt jól ismerem gyerekeimtől, kik ötletek kipattanása mián minduntalan ily arcot mutatának. Kíváncsian várom hát, mi lészen a leányka elkövetkezendő szólása. Gyomrom bánatos étkem és teám elfogyta miatt, ámde társaságom majdhogynem feledtetni képes ezen űrt.
-  Én úgy vélem, örömest hallgatnád Asgard meséi című podcastomat, miben többek között ily témákról is ejték szót! És majdan a könyvtári előadáson is. No de mivel ily kedvességgel fogadál és kellemetes asztaltársaság valál, adok némi ízelítőt. Hogy megfeleljek kérdésedre, Asgard nem csupán az istenek lakhelye vala. Ott is ugyanúgy élének kisebb erejűek, alacsonyabb rangúak, kovácsok, földművesek, tanácsnokok, íródeákok is, ahogyan valódi istenek is, kik mindegyikét ismerem és igen jó hangulatban szokék társalkodni velük. Viking pantheon Odinnal, Freyja-val, Tyrrel. Aztán valánk néhányan mi, olyanok is, kik Midgardon tett látogatásainkkor az emberektől megkapánk az isteni címet, hisz földöntúli erőnket látva nem mondhatának mást. Szólnak legendák oly istenekről, kiknek neve nem kerüle napvilágra. Biz nem egy ily történetben szerepelek! Például egyszer vala, hol nem vala, a legészakibb erdők kicsiny falujából mindenki elmeneküle az arra vonuló felbőszült ellenséges törzs elől, ámde egy gyermek bebúja a ládába és átaluvá a nép elinalását. Ott jártában egy nagy termetű, veres üstökű harcos meglátá ezt és a közeledő sereg ellen egyetlen bárddal kiállva mindet megállítá és végül elűzé az egész megveszekedett népséget, így pedig nem csak a gyermeket menekíté meg, hanem annak egész falva népe hazatérhete, hisz ily vereség után az ellenség nem tevé újra lábát arra a vidékre. Megvendégelék az istent, ki nap derekától éjnek évadjáig csak falá az étkeket és nyakalá a bort, de nem bánák, hisz visszakapák hétalvó gyermeküket és egész falujukat. Kettőt találhatsz, ki vala ez az istenség, kinek neve valamiképp mégsem marada fenn!
Hisz én nem járék ide annyit, mint Thor barátom. És nem is így vala a történet, de nékem így kedvesebb.
-  Asgardot a mágia teremté, formálá és végül el is pusztítá egy időre, mit a mi isteneinknek felette állók kiszabának. Ezután tevé le Új-Asgardia alapköveit a Mindenek Atyja. No de téged Ős-Asgard érdekel igazán, nemde? Éppoly színes és változatos, mint az én családom. Szépséges erdők, nemes paloták, tengerek és folyóvölgyek, akárcsak Midgardon. Hőséget ott ugyan nem érdemes keresni, inkább hűvös vagy mérsékelt az időnek járása. Gépeink valának, de villany, gőz és elemi részecskék aprítása helyett a varázslat mozgatja őket. Láttad-é a Pusztító robottal vívott csatát, mit evilági variánsom és barátai vívának meg Új-Mexikóban? Azt a szerkezetet is varázstudók építék vala.
Megrázom ingem nyakát, hisz kimelegedék a nagy regében, mit széles kéz- és karmozdulatokkal, mesemondó hanglejtéssel, színes arcjátékkal adék elő.
- Mesélj te is, példának okáért egy tetszetős japán vidékről! Szívesen hallanék egy ízes történetet is onnan, akár veled ese meg, akár másvalakivel.

Mily aranyossággal jöve zavarba! Az államok rendjéről nem én fogok neki mélyenszántó előadást tartani, de picikét tán segíték vala.
Lelkesen bátorítva bólogatok és meresztgetem a szemeimet, hogy mondja csak, mi száján kifér, hisz én amennyi szót tudok önteni másokra, éppoly temérdeket meg is hallgatok szívesen. Hogy legközelebb én ejtsem ki ugyanazokat.
- Én is jobb szeretem kézközelből megismerni a földeket, mik érdekelnek, de manapság már a televízió és az internet is elhozza ezeket. Nem kell bocskort koptatni és izzadtságos járásokat tenni, hanem az ülőn, fotelben, kézben házi ízekkel elénk toppan a fél világ. A mai midgardiak és a Midgardon letelepedett asgardiak is már úgy eszik ezt, ahogy én az iménti falatokat. Én viszont maradék ily bolyongó és útrakelő. Épp azért, mit mondál vala. A Kilenc Világ és azon túliak bármely népe úgy ismerszik meg, hogy közöttük valál és látod, mennyiben más észjárásuk, mily szokásokat követnek, ez pedig mindennél izgalmasabb.
Nem tudom, hogy ezt akará-e mondani avagy hallani, de én ezt mondám két teaízorgia közepette.
- No lám, ezt ki kell próbálnom! Ha legközelebb Japánba térék, benevezek egy tearituáléra! Megfordulék arrafelé, de inkább a halak és a zöldséges ínyencségek kaparinták meg kívánalmaimat. Megkérdezem majd veterán szumós barátomat, hogy e vidéken is van-e oly pagoda, hol hasonlókat tartanak. Egy műsorban fogunk szerepelni, minek első évadát már leforgatánk vala, de majd csak a tavasz hóvirágaival kel ki a tévének képernyőjén. Várunk szeretettek az Eccentric Eatery adásfolyam követői közé! Jómagam viking indulatú, széles látókörű és ízlésű szakács valék ott és a többiek is legalább ily...majdnem ily érdekesek!
Már megéré idetelepedni, hisz e lányka bevezete engem egy ígéretes gondolatba. Teaceremónia! És díjmentes cégér a műsoromnak. Meglehet, a népszokásnak nem a legszellemibb oldalát ragadám meg.
- Asgardon sörök-borok köré fonódnak szertartásos lakomák. Hozzájuk korcsolyaként fűszervajas előételek, kuckóznivaló szőlő, dió és utána a vadsültek, citromos malac, meg minden, mi telíti pocakunkat. Közben egyik ital jöve a másik után és amikor már elfogyasztánk vala, nagy kiáltással hátunk mögé hajítjuk. Midgardon is elfeledkezék néhányszor arról, hogy a helyi kézművesek nem készítik oly játszi könnyedséggel és bőségesen ezen árukat, hogy hajigálásuk természetes legyen. E csészécskét példának okáért nem fogom általdobni vállamnak felette.
Hahotázék is egyet, mire felfigyelnek az itt ülők. A csészét valóban nem leszek elhajítandó. Hacsak be nem lelkesülök annyira, hogy megszokásból cselekszem.
- Miről szólál vala, azt mi is ismerjük, de nem az ősi zűr megtestesülése volna ez, hanem erőké, mik egymást ellensúlyozzák, uralják a létezést, alkotnak és elvesznek. Mindőjükre szükség van! Vala hát olyan is, hogy Midgardot majdhogynem el kelle pusztítani, hisz oly hatalmak mozdulának meg rajta, de mi kiállánk e földért és megvédénk. Az univerzum pedig mindig meglelé útját, hogy helyrebillenjen. Ha nem így, hát amúgy! Háborúzni sokáig nagyon-nagyon sok szenvedéssel jár mindahány fél számára és ártó fajokat kiirtani sem jó ötlet, hisz ártanak, de nekik is árt más és idővel elpusztulnak, majd újra felemelkedének. Vértől eres szemekkel bárdot állítani egész bolygók szívébe nem dicsőség, hanem téboly.
Miben vala részem, midőn a más világból érkezett Mjölnir eszemet vevé és Asgard királyaként pont azt cselekedém, mi ellen most kardoskodom. Őrületem elmúla és reményeim szerint elő sem jövendő soha többé. Szörnyű tetteket vivék akkor véghez, mikre nem szívesen emlékezem.
- Biza, akárcsak az iszákossági versenyek, mikben szintén nem akada párom! Még Thor gyomra sem fogada be annyi finom nedűt, amennyivel én le bírám öblíteni torkomat! Nem kell mindig vérnek folynia, ha győztest akarunk kiáltani. Szereted-e a vetélkedőket? Ott a furfang kardjával csörtéznek és a műsorvezető a fondor félrebeszélés pajzsával védi ki a pallérozott elmék okos támadásait.
Ha már békés erőpróbákról beszélünk, nem csupán a test erejét lehet megemlíteni.
- Ejha! Hát mi mene félre vala légzőutaid járatában, leányka? - kérdem tétlenül, mert nem tudám, mi lelé őt.
- Kisasszonyka, egy csupor vizet legyen szíves a hölgynek! - kiabálok oda a pultosnak, ki meglepődve visszaszól.
- Ha maga idejön...
Lépnék én a rendelésért, de eddigre a szalvéta rejtekében társalkodótársnőm már ismét magára talála, így maradok ültő helyemben.
- Sorstársra lelék hát? Engem is ide vete egy véletlen esemény és Mindent Látó Heimdall barátom szerint itt kell maradnom egy ideig, minek vége nem bizonyos.
Szabadság! Én ezt látom benne. És emellett családom hiányát is, mi mindig kísére kalandos útjaimon évezredeim során. Orcám felderül, ahogy a leányka róluk kérdez. Karjaimat széttárom.
- Még ily szélesség sem elég, hogy minden utódomat keblemre öleljem, annyian vannak! Az én Hildém egy tüneményes teremtés. Az ő haja is ily színű, mint az enyém. Mi, veresek, gyönyörűek vagyunk, mint kiket a tűz csókola meg.
No, ezzel most olyat mondék, mivel netántán összezavarám a leánykát. Nem kívánék neki udvarolni, de még úgy veheti!
- Ő vala nékem egyetlenem, se előtte nem fordulék máshoz, se mellette. Nemzém először Gudrun lányomat, éppoly dicső harcos lőn, mint atyja. Majd érkeze Brünhilda, ki szintén jeleskedék bajvívásban, de a szövőszéket is kitűnően hajtá. Aztán napvilágra jöve Alaric fiam, ki bárd, dalnok és dárdás küzdő is, De mire anyja méhéből kibúja Gunnhild lányom varázsos mosolyával és mindenkit elbűvölő mágiájával, addigra Gudrunnak már háromasikrei születének. Családfám már szerteágazóbb, mint a világ szegleteit összekötő Yggdrasil teljes lombkoronája! No és örökbe is fogadánk néhány midgardi gyermeket, ki megárvula vala. Legutóbbim, Leonard tavaly ülte nyolcvanadik születésnapját és elfújá a gyertyákat, majd annyira örüle az ünnepélynek, hogy táncra perdüle és bokáját meghúzá.
Napestig, hetek hosszáig, sőt esztendőkön keresztül folytathatnám történetemet famíliámról, ámde mit sem ér az előadás közönség nélkül.
- Regélj nékem te is valamiről, mi megérinté lelked, Barangoló Kyo! New Yorkban mily cselekvés vagy mily helyszín hoza téged leginkább lelkesedésbe? A könyvtár a tudás temérdek tekercsével? Netán a parkok cserjéi, gyepe és erdői? Vagy a forgatag és sokadalom az utcák falainak közepette? Esetleg egy mulatságos történet, mi megese veled avagy barátaiddal?

No lám, hisz meg sem lepődék, hogy istenek között mozgok! Ki pantheonokat emleget, arról azt hinném, az isteni lények világát a mesebeli lényekével azonosítja. Tán félkegyelműnek tekint és megkísérli türtőztetni magát. Én bizony nagy sikerrel szokám eloszlatni az ily feltevéseket. Végtére is e leánykánál is elérém, hogy csodálkozóra tátsa száját.
- Az istenek kedvelék e helyet. Jómagam évezredek óta járék ide, el-eltűnve és vissza-visszatérve. De veszedelem is jő és hol azért szállánk alá, hogy megakadályozzuk az Armageddont, hol mi is a részei vagyunk. Asgardon ezt Ragnaröknek hívják és eononként rendszeresen megtörténik. Pusztulásunk vala és lészen, majd annakutána és annakelőtte újjászületésünk. De az USA-ba azért röppenének asgardi héroszok, hogy megóvják a világot a sötét tündérektől, kik a bolygók különleges együttállásakor magukévá akarák tenni az egész világmindenséget, majd Lokitól, kinek orvosságos pirulája lejtőn indula el és megtámadá New Yorkot légjáró szörnyetegek hátán. Küldetés pedig mindig akad, ha más nem, a gyámoltalanok gyámolítása és az ártatlanok megóvása. Ha egy megvadult drótszamarista majd' nekihajtana két gyönge járókelőnek, azt megakadályozni is éppoly örvendetes, mint a világot körbeölelő kígyóval birkózni az idők végén, közepén és elején.
Mily érdeklődő lélek! Kap egy rövid ízelítőt az előadásból, mit emlegeték és nemsokára reklámozandó leszek számára podcastomat is, mi egyre népszerűbb az internet népének köreiben.
- Kyo, hát örömömre szolgál, hogy megismerhetem becses személyed! - szólok őszinte lelkendezéssel, miközben utolsó falatomat fejezem be a tea gőzeinek közepette.
- Lám-lám, hisz akkor te pánázsiai valál és bizonyára számos történetet ismerél a helyi emberekről, istenekről és ínyenc falatokról, nedűkről is! Mi szél hoza a Nagy Almába?
Ha nem a Távol-Kelet szülötte lenne, szíves örömest hasonlítanám leányaim egyikéhez, hisz égig érő ő is és még hajszínünkben is találni némi közös árnyalatot.
A teát orcámhoz emelve emélyülök illatában szmlecsukós áhítattal, majd kortyról kortyra fogyasztom. Nem kívánom szana és széjjel égetni torkom a forró itallal.
- A Káosz Királya fel kíváná falni a teljes valóságot, a Kilenc Világ mindegyikét és még azon is túli univerzumokat, köztük ezt is ehun. Biz' megdolgoza hírhedtségéért, de kudarcot valla pusztító tervével, hisz a világmindenség legnagyobb hősei összefogának ellene és legyőzénk vala őt. Néked legendákból ismerős vagy tán tenmagad is szemei elé kerülél vala?
Mert ha így történe, akkor nem mindennapi történet kerekedheték ki belőle és én mindenképp hallani akarom!
- Az olümposziakat először a görögök kedvelék, azután a rómaiak, de az ambrózia és a nektár kedvelői ettől még ugyanazon istenségek maradának. Herkulest szkanderben nyomám le asztalt törve, hogy utána szilaj tivornyát csapjunk. Gaea egy tüneményes ősanya, de hőn szeretett nejem, Hildegund bájai mellett eltörpüle időtlen kelleme.
Nem hagyom ki, hogy istenek oldalán vívott - félig igaz - hőstörténeteim közé be ne szúrjam dicsekvésemet a világ legremekebb asszonyságát illetően. Hogy hiányzék, mióta itt valék! Számos útra kelék már, de először járok oly univerzumban, minek ő nem része és...ez így nem teljes. Családom nélkül nem teljes, ez csupán időleges küldetés lehet, minek mivoltát Heimdall barátom elárulá nekem, de céljáról nem ejte szót.
- Férjezett valál? Nemzőatyád és szülőanyád házába gyakorta hazatérsz, Barangoló Kyo?
Meg is kapá eposzi jelzőjét, mit a midgardiak zöme viking névnek titulálna. Ha netán nem tetszene neki, osztandó leszek másfélét e világjáró leánykának, kire kedélyesen tekintek egy újabb teagőzös kortymámorban fürödve.

Sokféle válasz éré már füleimet, midőn hasonló kérdéseket tevék fel, ámde e mostani bizony meglepetéssel szolgála. A leányka mozdulataival végül asztalához engede, tehát nem maradék válasz nélkül. De ő se maradjon úgy, ha már ily fejbólintással megerősített érdeklődéssel fordula szavaim irányába.
- Neeem-nem-nem-nem-nem - legyintek egy nagyot, mintha a feltételezés ijedős madarát akarnám elhessegetni. - Hogy az istencimboráimba vetett hit mennyire övezheti e vidéket, arról vajmi keveset tudok, de maguk az istenek bizony leszállának vala a midgardi halandók közé. Thor is repkede errefelé évekkel ezelőtt az emberek megmentésére sietve és az öreg bajkeverő Loki is, no meg Sif Úrhölgy és a Három Harcos. Kik közül jómagam, Volstagg valék az egyik. A leghősiesebb, a legelőrelátóbb és...a legéhesebb.
Magamat dícsérő jelzőim halmozását nevetéssel zárám le. Szavaim tetszésre találának, látom a kis hölgyön, ki elárulá, hogy könyvtári dolgozó.
- No lám, hát akkor remélem, soron következő látogatásomkor is itt lészen dolgod! Szeretettel várlak a következő fogyó hold szombatján tartandó előadásomon, hol zenészekkel karöltve regélek asgardi kalandjaimról, manókról, tündérekről, trollokról és arról, hogyan ismerém meg a kilenc világ számtalan más szerzetét. Ma értekezék erről a megbízott udvaronccal, Heidivel.
Ennél midgardibb tisztségnévvel illeték a szervező hölgyet, de sebaj, a keresztnevéről bizonyosan felismeri, ki itt végzi munkáját. Vígan hallgatom a leánykát a finom falatok ropogtatása és a tea kortyolása közepette. Tálcám csakhamar üres lesz és már szalvétával törlöm ajkaimról a morzsalékot, mielőtt kellő feleletet adok heves gesztikulálással kísérve.
- Biz, jól tudod, New York város, óóóóriási város, de egy ennél még óóóóriásibb állam része is, mi ugyanily névre hallgat. A nagy állam nagy városának pedig temérdek apróbb vagy nagyobb negyede vala, mint Manhattan, Chinatown vagy Harlem. Midgardon ily szokások dívnak, osztják és szorozzák a városaikat és olykor nem adnak nekik más nevet, csupán az országét. Ahogy például Mexikó fővárosa is Mexikó.
Mexikóváros, de az most jelentéktelen apróság. Mmmm, szemeim elé tűne az a határmenti bodega, hol oly olivás csirkét evék, mit máshol nemigen. No de vissza a témához!
- Te mily vidékről érkezél e földre?
Hisz szavaiból kiviláglék, hogy nem tős és gyökeres new yorki.
- Kedveléd a vikingek hiedelmeit vagy általában az istenek világát? Bizony izgalmas és szövevényes az és e nagyhatalmú lények éppúgy különböznek egymástól, mint az emberek. Gaea nyájas, Herkules állandóan versengene, Amatsu-Mikaboshi szűnés nélkül háborúskodna és így tovább. Sokukkal birkózék, mulaték, hadra kelék vagy szót válték éltem öt évezrede alatt. Tán te is ismeréd valamelyiküket vagy fiaikat-leányaikat?
Mert akkor biz véget nem érő mesélésbe torkollik ez a vidám délután és a finomságoknál csak a történetmeséléssel kísért finomság lehet kellemetesebb.