Vörös találkozó

Büszkeségtől dülledő mellkassal közeledék a könyvtár kicsiny étkezdéje felé. A szervezet vezetői hallák híremet, az interneten szárnyalva terjedő, asgardi témájú podcastom és a szakácsmérkőzés hamarosan bemutatásra kerülő adásainak előzetesei pedig meggyőzék őket, hogy a Bölcs Volstagg történetei biz' gyermekfüleknek is valók valának. Eme hűvöskés, ámde napfényes napon vitatám meg a részleteket az Asgard meséi című zenés-prózás rendezvényről, hol a szavakkal én bűvészkedhetem majd, előadásomat pedig kiegészíti egy kamarazenekar. Teljes lelkesedésbe jövék és mihelyst a megbeszélés végére érve búcsút vevék tőlük, meg kívánám jutalmazni magam néminemű édes süteménnyel. Kikérém a pultban látható összes tálcát, de nem adák oda mondván, más érkezőknek is jár cukorteli eledel, de ha legközelebb érkezék, nekem külön rendelendők leszének. No hát e figyelmesség megmelengeté bensőmet és így csekély jussomat örömmel fogadám, sőt teát is kérék. Megkapék egy tálcát rajta torták négy válfajával és egy gyümölcsös, valamint egy krémes tésztával, no meg egy csésze gőzölgő rooibos itallal. Szavaimtól és visszatérésem ígerététől oly derű üle ki a felszolgáló leányka orcájára, hogy már ezért megéré.
A vendégsereg népes e napon, ezért épp csak lelék helyet. Egyetlenegyet és sietnem kell, nehogy más megelőzzön. Gyermekeim kedvelék a játékot, melyben egyetlen ülő körül rohangálva kelle megtalálniuk a pillanatot, melyen lehuppanhatnak. E kacagással kísért versengés jut eszembe, midőn midgardi öltönyömet megigazítván az asztalhoz járulék és köszöntém a fiatal lányt, kivel szemben a hely árválkodék.
- Tüneményes délutánt, kedves leányka! Megengeded-é, hogy a Asgard Oroszlánja győzedelmeskedjék, ahogy mindig teszi és helyet foglaljon asztalodnál! Csupán elfogyasztanám ebéd utáni kis desszertemet és nem volnék terhedre, hacsak nem kívánád csevejjel elegyíteni kávéillatú ejtőzésed!
Minduntalan elfeledém, hogy manapság már kevesen fonnak efféle hálókat szavaik szövőszékén és ha mégis megtevém, abba bizony belegabalyodnak e kor gyermekei, kikecmeregni pedig nehezen tudnak. Megkísérlém hát mai nyelvre fordítani mondandómat.
- Szabad? Nem foglak zavarni!
Illedelmesen és kedvességgel fogadá kérésemet, ezért le is telepedék asztalához.
- Szerfelett barátságos a tudás e belvárosi barlangja! Először járék itt, de New Yorkban gyakorta megfordulék. Manhattan utcáinak köveit is nem egyszer illeté már bocskorom talpa. Igen, ismerős vagyok erre. Téged mi szél hoza a könyvesházi finomságok közé?
Emelem csészém és belekortyolok a teába. Mmm, egy csipetnyi citromot elbírt volna, cukorból viszont csak keveset igényel. Bontom is a zacskót és hintek némi kristályt nedűmbe. Eztán pedig egyik, másik és harmadik tortaszelet is eltűne torkomnak mélységében, ahogy a leányka feleletét hallgatom.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Vörös találkozó MV5BNjk2MjhlMTItMjAxMS00NmFkLTg1ZjItZDY5ZWUyMmY0MzE2XkEyXkFqcGdeQXVyMDM2NDM2MQ@@._V1_FMjpg_UX1000_

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Szer. Feb. 07, 2024 11:12 am

Volstagg & Yoko

Az idegen kedves bemutatkozására majdnem félrenyeltem az elő-ebédemet. Két szó nehezedett rám az amúgy, itt Amerikában még eleddig nem hallott szófordulatokból. Asgard, és oroszlán! Eddig nem volt róla tudomásom, hogy az Áz-föld fennhatósága alá tartozott ez az ország is. Villámgyorsan szigorú kontroll alá vontam a fiziológiámat, még csak véletlenül se változzon meg sem az illatom, sem a szívdobogásom, mindegy mi megy végbe az elmémben. Az emlékeim között kutattam, de első sorban Ázsiában voltam ismeretes, a többi kontinens panteonjairól csak felületes tudás birtokában voltam. És ha azt vesszük, a vikingek nagy tengerjárók voltak, akár el is hozhatták ide a skandináv vallást. Emellett oroszlán, ami vagy istenséget, vagy alakváltót sugallt. Mindkét verzió ijesztőnek hangzott. Az oroszlánok jóval nagyobbak és erősebbek voltak a rókáknál. Nem lett volna túl jó ötlet magamra haragítanom!
-Amerika a Skandináv panteon alá tartozik? - döntöttem kíváncsian oldalra a kobakomat, és csak erősen reménykedtem, hogy nem bántom meg a kérdésemmel. Azonban a kíváncsiságom az óvatosságomnál is nagyobbnak bizonyult. - A vikingek jóvoltából? Vagy másképp jutott ide az asgardi istenségek hite? - észre sem vettem, hogy a kissé régies szóhasználata az előttem falatozó óriásnak, könnyebbé tették a társalgást. A kérdésemre, ahogy barlangként referált a könyvtárra, el kellett nyomnom egy mosolyt. Nem akartam sértő lenni, hisz nem őt nevettem ki, egyszerűen aranyosnak találtam ezt az oroszlánként barlangnak látta a munkahelyem.
-Itt kezdtem nem olyan régen dolgozni, és hát… túl csábítóak voltak az illatok, amik innen kiszivárogtak, míg délelőtt dolgoztam. - vallottam be. Fel mertem vállalni, hisz láthatóan ő sem vetette meg a kulináris élvezeteket. És ez a fajta elcsábulás lényegesen legálisabb volt, mint az emberi lelkek fogyasztása lett volna. Bár, ez újfent olyan információ volt, amiről inkább mélyen hallgattam. - Még nem vagyok teljesen tisztában New York és Manhattan kapcsolatával - sóhajtottam. - Van három város, mégis mindenki úgy emlegeti, mintha egy lenne, de közben meg mind a háromnak saját neve van. A kínai negyedet még elfogadom, hogy az csak egy negyede Manhattan-nek. De a többi… teljesen bonyolult, és egyelőre még érthetetlen a számomra. New York más, mint amit itt láttam eddig? Vagy az valami állam lenne? - úgy éreztem, hogy túlbonyolították ezt a helyzetet, bár nálam is lehetett épp a hiba.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Szomb. Feb. 10, 2024 4:47 pm

Kyoko & Volstagg

Sokféle válasz éré már füleimet, midőn hasonló kérdéseket tevék fel, ámde e mostani bizony meglepetéssel szolgála. A leányka mozdulataival végül asztalához engede, tehát nem maradék válasz nélkül. De ő se maradjon úgy, ha már ily fejbólintással megerősített érdeklődéssel fordula szavaim irányába.
- Neeem-nem-nem-nem-nem - legyintek egy nagyot, mintha a feltételezés ijedős madarát akarnám elhessegetni. - Hogy az istencimboráimba vetett hit mennyire övezheti e vidéket, arról vajmi keveset tudok, de maguk az istenek bizony leszállának vala a midgardi halandók közé. Thor is repkede errefelé évekkel ezelőtt az emberek megmentésére sietve és az öreg bajkeverő Loki is, no meg Sif Úrhölgy és a Három Harcos. Kik közül jómagam, Volstagg valék az egyik. A leghősiesebb, a legelőrelátóbb és...a legéhesebb.
Magamat dícsérő jelzőim halmozását nevetéssel zárám le. Szavaim tetszésre találának, látom a kis hölgyön, ki elárulá, hogy könyvtári dolgozó.
- No lám, hát akkor remélem, soron következő látogatásomkor is itt lészen dolgod! Szeretettel várlak a következő fogyó hold szombatján tartandó előadásomon, hol zenészekkel karöltve regélek asgardi kalandjaimról, manókról, tündérekről, trollokról és arról, hogyan ismerém meg a kilenc világ számtalan más szerzetét. Ma értekezék erről a megbízott udvaronccal, Heidivel.
Ennél midgardibb tisztségnévvel illeték a szervező hölgyet, de sebaj, a keresztnevéről bizonyosan felismeri, ki itt végzi munkáját. Vígan hallgatom a leánykát a finom falatok ropogtatása és a tea kortyolása közepette. Tálcám csakhamar üres lesz és már szalvétával törlöm ajkaimról a morzsalékot, mielőtt kellő feleletet adok heves gesztikulálással kísérve.
- Biz, jól tudod, New York város, óóóóriási város, de egy ennél még óóóóriásibb állam része is, mi ugyanily névre hallgat. A nagy állam nagy városának pedig temérdek apróbb vagy nagyobb negyede vala, mint Manhattan, Chinatown vagy Harlem. Midgardon ily szokások dívnak, osztják és szorozzák a városaikat és olykor nem adnak nekik más nevet, csupán az országét. Ahogy például Mexikó fővárosa is Mexikó.
Mexikóváros, de az most jelentéktelen apróság. Mmmm, szemeim elé tűne az a határmenti bodega, hol oly olivás csirkét evék, mit máshol nemigen. No de vissza a témához!
- Te mily vidékről érkezél e földre?
Hisz szavaiból kiviláglék, hogy nem tős és gyökeres new yorki.
- Kedveléd a vikingek hiedelmeit vagy általában az istenek világát? Bizony izgalmas és szövevényes az és e nagyhatalmú lények éppúgy különböznek egymástól, mint az emberek. Gaea nyájas, Herkules állandóan versengene, Amatsu-Mikaboshi szűnés nélkül háborúskodna és így tovább. Sokukkal birkózék, mulaték, hadra kelék vagy szót válték éltem öt évezrede alatt. Tán te is ismeréd valamelyiküket vagy fiaikat-leányaikat?
Mert akkor biz véget nem érő mesélésbe torkollik ez a vidám délután és a finomságoknál csak a történetmeséléssel kísért finomság lehet kellemetesebb.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Hétf. Feb. 12, 2024 10:08 am

Volstagg & Yoko

NEM nyeltem nagyot, amikor meghallottam, hogy istenekkel cimborál. De egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, ha nem is mutattam. Hiába voltam magam is két istenség sarja, voltak igen csak kellemetlen emlékeim, a követőikkel kapcsolatban. Viszont az előttem ülő erről mit sem tehetett, hát legyűrtem magamban a feltörni készülő félszt, és inkább minden idegszálammal rá koncentráltam. Főleg, hogy igazán kedvesen igyekezett minden kérdésemre választ adni. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy hiába hívta magát oroszlánnak, inkább egy vörös mackó jutott róla az eszembe. Egy cseppet sem veszélytelenebb, mégis más.
Eközben persze megnyúlt az ábrázatom, amikor meghallottam, mikről maradtam le, messze Japán honban.
- Akkora veszedelemnek voltak az emberek kitéve, hogy maguknak az isteneknek kellett alá szállniuk? Tán kitört az Armageddon? - hegyeztem igen csak az ember füleimet a válaszára. A jó kedéllyel előadott történet sejtette, hogy bármi is volt a veszély forrása, sikerült már kiiktatniuk, másképp nem gondoltam volna, hogy ilyen lelkes nevetéssel mesélt volna róla a vörös óriás.
- Kyo~nak hívnak, ha így keres itt a könyvtárban, egyből tudni fogják, hogy rólam van szó, és szólnak nekem!- mosolyodtam én is el arra a lehetőségre, hogy talán a legközelebbi előadását hallgatva, többet is megtudhatok a majdnem Armageddoni történésekről.
A város(ok)ra érkező magyarázatát lelkes biccentéssel fogadtam. Nem feltétlen lett minden hirtelen teljesen világos, de talán kezdtem érteni a lényeget.
- Japán és Kína - meglepő módon, most nem éreztem az ingert sem a férfi félre vezetésére, sem a saját információim megvédésére. Ami ismerve a tulajdon paranoiámat, igazán komoly dolog volt! -Japánban nőttem fel, de Kínához is tartozom a másik szülőm révén. Emellett megfordultam huzamosabb ideig Indiában és Koreában is. - gondolkodtam picit el, kihagytam-e valami lényegeset. De nem a látogatásokról, vagy az átutazásokról volt szó, hát elégedetten bólintottam.
A felsorolt istenségek közül egy tényleg ismerősen hangzott. Bár információim szerint nem épp a legjobb szándék vezérelte a lényt.
- A Madárijesztő, mármint Amatsu-Mikaboshi ismerős a számomra - egyike volt a legfélelmetesebb lényeknek, amit a Shinto vallás kitermelt magából. -Ám azt nem tudtam, hogy ennyire messze földön ismerik hirhedtségét! - ráncoltam picit össze a szemöldököm. Nem épp a panteonunk büszkeségéről volt szó! És ez az ÉN számból, tényleg komoly leszólás volt, hisz jómagam sem voltam a liliom virág lelkű tündérek mintapéldánya, már jó pár évezrede. -Mit vétett, ami ennyire nagyméretű volt, még itt is hallottak róla? A többiekről csak futólag van ismeretem. Tudom, amit a történelemkönyvekből meg lehet tudni, de nem többet. Őket is ismeri? Gaea és Herkules? Ők a görögökhöz tartoznak talán? Vagy Róma? - mindig megkavart az a két panteon, ami szerintem egy volt, csak sumákoltak egy sort, nagyobbnak tűnjenek!

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Pént. Feb. 16, 2024 6:44 pm

Kyoko & Volstagg

No lám, hisz meg sem lepődék, hogy istenek között mozgok! Ki pantheonokat emleget, arról azt hinném, az isteni lények világát a mesebeli lényekével azonosítja. Tán félkegyelműnek tekint és megkísérli türtőztetni magát. Én bizony nagy sikerrel szokám eloszlatni az ily feltevéseket. Végtére is e leánykánál is elérém, hogy csodálkozóra tátsa száját.
- Az istenek kedvelék e helyet. Jómagam évezredek óta járék ide, el-eltűnve és vissza-visszatérve. De veszedelem is jő és hol azért szállánk alá, hogy megakadályozzuk az Armageddont, hol mi is a részei vagyunk. Asgardon ezt Ragnaröknek hívják és eononként rendszeresen megtörténik. Pusztulásunk vala és lészen, majd annakutána és annakelőtte újjászületésünk. De az USA-ba azért röppenének asgardi héroszok, hogy megóvják a világot a sötét tündérektől, kik a bolygók különleges együttállásakor magukévá akarák tenni az egész világmindenséget, majd Lokitól, kinek orvosságos pirulája lejtőn indula el és megtámadá New Yorkot légjáró szörnyetegek hátán. Küldetés pedig mindig akad, ha más nem, a gyámoltalanok gyámolítása és az ártatlanok megóvása. Ha egy megvadult drótszamarista majd' nekihajtana két gyönge járókelőnek, azt megakadályozni is éppoly örvendetes, mint a világot körbeölelő kígyóval birkózni az idők végén, közepén és elején.
Mily érdeklődő lélek! Kap egy rövid ízelítőt az előadásból, mit emlegeték és nemsokára reklámozandó leszek számára podcastomat is, mi egyre népszerűbb az internet népének köreiben.
- Kyo, hát örömömre szolgál, hogy megismerhetem becses személyed! - szólok őszinte lelkendezéssel, miközben utolsó falatomat fejezem be a tea gőzeinek közepette.
- Lám-lám, hisz akkor te pánázsiai valál és bizonyára számos történetet ismerél a helyi emberekről, istenekről és ínyenc falatokról, nedűkről is! Mi szél hoza a Nagy Almába?
Ha nem a Távol-Kelet szülötte lenne, szíves örömest hasonlítanám leányaim egyikéhez, hisz égig érő ő is és még hajszínünkben is találni némi közös árnyalatot.
A teát orcámhoz emelve emélyülök illatában szmlecsukós áhítattal, majd kortyról kortyra fogyasztom. Nem kívánom szana és széjjel égetni torkom a forró itallal.
- A Káosz Királya fel kíváná falni a teljes valóságot, a Kilenc Világ mindegyikét és még azon is túli univerzumokat, köztük ezt is ehun. Biz' megdolgoza hírhedtségéért, de kudarcot valla pusztító tervével, hisz a világmindenség legnagyobb hősei összefogának ellene és legyőzénk vala őt. Néked legendákból ismerős vagy tán tenmagad is szemei elé kerülél vala?
Mert ha így történe, akkor nem mindennapi történet kerekedheték ki belőle és én mindenképp hallani akarom!
- Az olümposziakat először a görögök kedvelék, azután a rómaiak, de az ambrózia és a nektár kedvelői ettől még ugyanazon istenségek maradának. Herkulest szkanderben nyomám le asztalt törve, hogy utána szilaj tivornyát csapjunk. Gaea egy tüneményes ősanya, de hőn szeretett nejem, Hildegund bájai mellett eltörpüle időtlen kelleme.
Nem hagyom ki, hogy istenek oldalán vívott - félig igaz - hőstörténeteim közé be ne szúrjam dicsekvésemet a világ legremekebb asszonyságát illetően. Hogy hiányzék, mióta itt valék! Számos útra kelék már, de először járok oly univerzumban, minek ő nem része és...ez így nem teljes. Családom nélkül nem teljes, ez csupán időleges küldetés lehet, minek mivoltát Heimdall barátom elárulá nekem, de céljáról nem ejte szót.
- Férjezett valál? Nemzőatyád és szülőanyád házába gyakorta hazatérsz, Barangoló Kyo?
Meg is kapá eposzi jelzőjét, mit a midgardiak zöme viking névnek titulálna. Ha netán nem tetszene neki, osztandó leszek másfélét e világjáró leánykának, kire kedélyesen tekintek egy újabb teagőzös kortymámorban fürödve.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Csüt. Feb. 22, 2024 1:11 pm

Volstagg & Yoko

Hangtalan hümmentéssel hallgattam a Világ végeiről (!) kapott információkat. Úgy sejtettem, hogy ez pantheononként másképp van megjósolva, talán még mást is értenek alatta, ámbár ebben nem voltam teljességgel biztos. Sosem akartam a szüleim isteni rangjába és intrikáiba belekeveredni, úgy egyáltalán. Túlságosan fárasztónak találtam, már csak őket figyelve is, amin keresztül kellett menniük. Egyszerűbb volt az élet rang, vagy hasonlók nélkül. Ezen felül azonban, kezdtem gyanakodni, hogy a lét és nem lét között töltött időmnek volt-e köze a mostani, épp csak megakadályozott világvégének! Kellemetlenebb érzés volt, mint amikor egy rókának meg kell szállnia valakit, mert az előző teste elpusztul, de nincs új, akibe beköltözhetne. Nem javasolnám senkinek az élményt. Mindenesetre ezeknek a sötét tündéreknek, úgy éreztem, nem árt, ha utánuk nézek. Szimplán tudományos érdeklődésből…
A további hősi történetekre csak az emberi füleim mozdultak meg. Ellenőriztem, nem ugrottak elő a rókafülecskéim. Bármi előfordulhatott volna, hisz meglepett, hogy a béke reményében eljőve otthonról, milyen mozgalmas helyre vetett a sors. Őszintén hittem, hogy el lehet tűnni ebben a borzasztóan nagy, nyüzsgő beton városban. Ehelyett itt is hősök, istenek, meg a jó ég tudja kik szaladgáltak! De hát a kitsunék mindig is másoknak hoztak szerencsét, és ritka eset volt, ha ebből nekik maguknak is jutott.
Beszélgető partnerem kedves kérdésére szégyenlős mosoly telepedett az arcomra. Azt nem tudtam pontosan, hogy mit is hív almának, azok közül is nagynak, de ha már rá lehet telepedni, vagy az ország, vagy a város valami jelzője lehet. Legalábbis így okoskodtam magamban, és remélni mertem, hogy nem lövök nagyon mellé!
-Valóban ázsiában születtem, és ott is éltem eddig. Ténylegesen sosem mozdulva ki onnan. --Most is úgy robbantottak ki, a szó legszorosabb értelmében. Ebbe így utólag belegondolva, talán a kontinens mérete lehetett az oka, hogy eddig fel se merült bennem, másfele is kalandozhatnék. Pontosítok, másfele is elbújhatnék. Óvatosnak kellett lennem a kalandozás gondolatával is, mert hiába menekültem előle, az a galád portéka, mindig betalált, az akaratom ellenére! -Hihetetlenül más itt minden. Mintha az emberek maguk is másképp gondolkodnának, mint odahaza. Természetesen otthon is vannak hatalmas nagy városok, meg borzasztóan fejlett technológia. De nem ismerheti meg az ember lánya a világot, ha mindig otthon gubbaszt, nem igaz? - Ez elfogadható indoknak tűnt a sietős távozásomra. Nem reménykedtem abba, hogy elfogadná bárki is a menekülésem, nem is okát, inkább körülményeit. Főleg nem egy olyan hős, aki mindig az igazság oldalán, tiszta eszközökkel harcolt.
Lényegesen őszintébb mosolyra húztam a számat, ahogy felfigyeltem, milyen elmélyülten itta a teáját.
-Japánban nagy hagyománya van a teaceremóniáknak. Nem tudom, hogy az itteni, vagy az Áz-föld ízlésének mennyire felelne meg, ám nekünk japánoknak, a legkiválóbb italnak számít, egy tradícionálisan elkészített zöld tea. Külön kultúra szövődött ennek a csodás nedűnek az elfogyasztása köré, és igazi megtiszteltetés, ha meghívják az embert egy ilyen ceremóniára. A teakészítők évekig tanulják a csínyját-bínját a tökéletes főzet elkészítésének. Ha Japán földre téved, mindenképp érdemes erre időt szánni, hogy egy ilyet kipróbáljon! Mint mindennek, ennek is tulajdonítanak spirituális jelentőséget. Különösen izgalmas lehet ez, egy másik pantheonbéli szemén keresztül! - Vajon ők is részesülnének abból a spirituális töltetből, amit egy ilyen ceremónia tudott nyújtani. Jobban éreznék magukat utána, vagy épp rosszabbul? Igazán izgalmas kérdéskörnek bizonyult ez a számomra. Újfent a békésen csevegő asztaltársam rántott ki a gondolataimból. Reméltem, hogy a pillanatnyi elmélázásom nem volt bántó a számára, hisz nem tiszteletlenségnek szántam.
-Amatsu-Mikaboshi természetesen ismerős a számomra. Igazából mindenki számára az otthonomban. Ő a vallásunk szükséges rossza. Mi úgy tartjuk, hogy mindennek két oldala van. A jó nélkül nincs gonosz, de a gonosz nélkül sincs jó. Ha azt akarjuk, hogy a jó jelen lehessen a világunkban, azzal automatikusan elhozzuk a rosszat is. A rend mellett kell, hogy legyen káosz, másképp a rend se lenne rend. Nincs az egyik a másik nélkül. Ha nincs mihez viszonyítás, nem lenne semminek és senkinek egyénisége, egyedisége és karaktere. Ezért van szükségünk a Madárijesztőre, mert ő fogadta magába mind azt a káoszt és azt a rosszat, aminek köszönhetően a jó is jelen lehet a világunkba. Nem véletlen tiszteljük őt istenként, a jelleme ellenére. Nem démonként referálunk rá, vagy valami aljas szörnyetegként, hanem a káosz isteneként. Kami ő, aki a jelenléte sötétségével ad hangsúlyt a körülöttünk lévő fénynek. Ha szabad így fogalmazni. Ezzel nem értünk egyet a sötétséggel, vagy a negatívokkal, szimplán elfogadjuk a létjogosultságukat, mint az érem nem kellemes, és sötét oldala. Ha jól sejtem, Skandináv földön nem így viszonyulnak a káoszhoz? – döntöttem picit oldalra kíváncsian a fejemet. Sejtettem, hogy más felfogás, más emberek. Talán ezért is alakult ki ennyi panteon. Ehhez a feltevésemhez kapcsolódott a görög-római hitvilág is. Ámbár kikerekedtek a szemeim, amikor a szkander párbajáról mesélt.
-Meglepően békés módja ez az erő összemérésének! - szaladt ki a számon a véleményem. De nem találtam megvetendőnek ezt a békés megoldást. Inkább kíváncsian hallgattam, ahogy a saját személyes találkozását, és benyomásait osztotta meg velem. Míg olyat nem kérdezett, kíméletlenül félre nem nyeltem, és szaladt ki minden vér az arcomból. Sűrű krahácsolásokkal igyekeztem visszatessékelni a cigányútra tért kortyot a légcsövemből, a neki kijelölt, és normál esetben egyirányú útra. Ezzel kontrasztban levegőt alig mertem venni, holott a köhögéshez a szokásosnál nagyobb adagra lett volna szükségem. Végül csak sikerült célirányba vergődnöm magam, és már csak óvatos köhögések közepette bújtam a ételhez kikészített szalvéta mögé. Halhatatlan és szukkubusz alakváltó volnék. Maradjunk annyiba, hogy én és a házasság nem igazán voltunk baráti viszonyban. Ráadásul a rókák egy életre választanak párt maguknak, ami további nehezítette a témát. Némán megcsóváltam a fejem, még mindig magam előtt tartva a szalvétát. Őszintén hiányoltam, hogy ebben az országban nem legyezővel jártak a hölgyek. Talán még nem fedezték fel, micsoda kiváló fedezéket nyújthat egy, ha az ember nem akarja, hogy mások lássák az arcát, vagy a mimikáját.
-Egyelőre nem tudom, mikor fogok hazatérni - köszörültem meg a torkomat. Az előbbi baki után, kicsit még reszelős volt a hangom, de kellően tudtam már kontrollálni az arckifejezésemet, hogy letehessem az alkalmi fedezékemet. Megfordult a fejemben, hogy meglátogassam, természetesen diszkréten, korábbi elrablóim épen maradt munkatársait, de szégyenszemre, innen egyelőre nem sok információt találtam róluk. - Viszont az előbb említette a kedves feleségét, Hildegundot. Mesélne róla? Biztos bájos asszony lehet. Gyermekek? - dobtam vissza a labdát, őszinte kíváncsisággal.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg

• doing good for good reasons •

Kedd Feb. 27, 2024 9:33 pm

Kyoko & Volstagg

Mily aranyossággal jöve zavarba! Az államok rendjéről nem én fogok neki mélyenszántó előadást tartani, de picikét tán segíték vala.
Lelkesen bátorítva bólogatok és meresztgetem a szemeimet, hogy mondja csak, mi száján kifér, hisz én amennyi szót tudok önteni másokra, éppoly temérdeket meg is hallgatok szívesen. Hogy legközelebb én ejtsem ki ugyanazokat.
- Én is jobb szeretem kézközelből megismerni a földeket, mik érdekelnek, de manapság már a televízió és az internet is elhozza ezeket. Nem kell bocskort koptatni és izzadtságos járásokat tenni, hanem az ülőn, fotelben, kézben házi ízekkel elénk toppan a fél világ. A mai midgardiak és a Midgardon letelepedett asgardiak is már úgy eszik ezt, ahogy én az iménti falatokat. Én viszont maradék ily bolyongó és útrakelő. Épp azért, mit mondál vala. A Kilenc Világ és azon túliak bármely népe úgy ismerszik meg, hogy közöttük valál és látod, mennyiben más észjárásuk, mily szokásokat követnek, ez pedig mindennél izgalmasabb.
Nem tudom, hogy ezt akará-e mondani avagy hallani, de én ezt mondám két teaízorgia közepette.
- No lám, ezt ki kell próbálnom! Ha legközelebb Japánba térék, benevezek egy tearituáléra! Megfordulék arrafelé, de inkább a halak és a zöldséges ínyencségek kaparinták meg kívánalmaimat. Megkérdezem majd veterán szumós barátomat, hogy e vidéken is van-e oly pagoda, hol hasonlókat tartanak. Egy műsorban fogunk szerepelni, minek első évadát már leforgatánk vala, de majd csak a tavasz hóvirágaival kel ki a tévének képernyőjén. Várunk szeretettek az Eccentric Eatery adásfolyam követői közé! Jómagam viking indulatú, széles látókörű és ízlésű szakács valék ott és a többiek is legalább ily...majdnem ily érdekesek!
Már megéré idetelepedni, hisz e lányka bevezete engem egy ígéretes gondolatba. Teaceremónia! És díjmentes cégér a műsoromnak. Meglehet, a népszokásnak nem a legszellemibb oldalát ragadám meg.
- Asgardon sörök-borok köré fonódnak szertartásos lakomák. Hozzájuk korcsolyaként fűszervajas előételek, kuckóznivaló szőlő, dió és utána a vadsültek, citromos malac, meg minden, mi telíti pocakunkat. Közben egyik ital jöve a másik után és amikor már elfogyasztánk vala, nagy kiáltással hátunk mögé hajítjuk. Midgardon is elfeledkezék néhányszor arról, hogy a helyi kézművesek nem készítik oly játszi könnyedséggel és bőségesen ezen árukat, hogy hajigálásuk természetes legyen. E csészécskét példának okáért nem fogom általdobni vállamnak felette.
Hahotázék is egyet, mire felfigyelnek az itt ülők. A csészét valóban nem leszek elhajítandó. Hacsak be nem lelkesülök annyira, hogy megszokásból cselekszem.
- Miről szólál vala, azt mi is ismerjük, de nem az ősi zűr megtestesülése volna ez, hanem erőké, mik egymást ellensúlyozzák, uralják a létezést, alkotnak és elvesznek. Mindőjükre szükség van! Vala hát olyan is, hogy Midgardot majdhogynem el kelle pusztítani, hisz oly hatalmak mozdulának meg rajta, de mi kiállánk e földért és megvédénk. Az univerzum pedig mindig meglelé útját, hogy helyrebillenjen. Ha nem így, hát amúgy! Háborúzni sokáig nagyon-nagyon sok szenvedéssel jár mindahány fél számára és ártó fajokat kiirtani sem jó ötlet, hisz ártanak, de nekik is árt más és idővel elpusztulnak, majd újra felemelkedének. Vértől eres szemekkel bárdot állítani egész bolygók szívébe nem dicsőség, hanem téboly.
Miben vala részem, midőn a más világból érkezett Mjölnir eszemet vevé és Asgard királyaként pont azt cselekedém, mi ellen most kardoskodom. Őrületem elmúla és reményeim szerint elő sem jövendő soha többé. Szörnyű tetteket vivék akkor véghez, mikre nem szívesen emlékezem.
- Biza, akárcsak az iszákossági versenyek, mikben szintén nem akada párom! Még Thor gyomra sem fogada be annyi finom nedűt, amennyivel én le bírám öblíteni torkomat! Nem kell mindig vérnek folynia, ha győztest akarunk kiáltani. Szereted-e a vetélkedőket? Ott a furfang kardjával csörtéznek és a műsorvezető a fondor félrebeszélés pajzsával védi ki a pallérozott elmék okos támadásait.
Ha már békés erőpróbákról beszélünk, nem csupán a test erejét lehet megemlíteni.
- Ejha! Hát mi mene félre vala légzőutaid járatában, leányka? - kérdem tétlenül, mert nem tudám, mi lelé őt.
- Kisasszonyka, egy csupor vizet legyen szíves a hölgynek! - kiabálok oda a pultosnak, ki meglepődve visszaszól.
- Ha maga idejön...
Lépnék én a rendelésért, de eddigre a szalvéta rejtekében társalkodótársnőm már ismét magára talála, így maradok ültő helyemben.
- Sorstársra lelék hát? Engem is ide vete egy véletlen esemény és Mindent Látó Heimdall barátom szerint itt kell maradnom egy ideig, minek vége nem bizonyos.
Szabadság! Én ezt látom benne. És emellett családom hiányát is, mi mindig kísére kalandos útjaimon évezredeim során. Orcám felderül, ahogy a leányka róluk kérdez. Karjaimat széttárom.
- Még ily szélesség sem elég, hogy minden utódomat keblemre öleljem, annyian vannak! Az én Hildém egy tüneményes teremtés. Az ő haja is ily színű, mint az enyém. Mi, veresek, gyönyörűek vagyunk, mint kiket a tűz csókola meg.
No, ezzel most olyat mondék, mivel netántán összezavarám a leánykát. Nem kívánék neki udvarolni, de még úgy veheti!
- Ő vala nékem egyetlenem, se előtte nem fordulék máshoz, se mellette. Nemzém először Gudrun lányomat, éppoly dicső harcos lőn, mint atyja. Majd érkeze Brünhilda, ki szintén jeleskedék bajvívásban, de a szövőszéket is kitűnően hajtá. Aztán napvilágra jöve Alaric fiam, ki bárd, dalnok és dárdás küzdő is, De mire anyja méhéből kibúja Gunnhild lányom varázsos mosolyával és mindenkit elbűvölő mágiájával, addigra Gudrunnak már háromasikrei születének. Családfám már szerteágazóbb, mint a világ szegleteit összekötő Yggdrasil teljes lombkoronája! No és örökbe is fogadánk néhány midgardi gyermeket, ki megárvula vala. Legutóbbim, Leonard tavaly ülte nyolcvanadik születésnapját és elfújá a gyertyákat, majd annyira örüle az ünnepélynek, hogy táncra perdüle és bokáját meghúzá.
Napestig, hetek hosszáig, sőt esztendőkön keresztül folytathatnám történetemet famíliámról, ámde mit sem ér az előadás közönség nélkül.
- Regélj nékem te is valamiről, mi megérinté lelked, Barangoló Kyo! New Yorkban mily cselekvés vagy mily helyszín hoza téged leginkább lelkesedésbe? A könyvtár a tudás temérdek tekercsével? Netán a parkok cserjéi, gyepe és erdői? Vagy a forgatag és sokadalom az utcák falainak közepette? Esetleg egy mulatságos történet, mi megese veled avagy barátaiddal?

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Kedd Márc. 12, 2024 7:15 am

Volstagg & Yoko

Halvány mosollyal hallgattam, mennyire fellelkesedett, hogy a családja került szóba. Még az arca is felragyogott, már a puszta említésüktől is. Talán, ha most otthon lettem volna, a mosolyom is legyező mögé rejtem, hisz ki akarja, hogy bárki félre értse, és azt higgye, épp kineveti? De a helyiek sokkal szabadabban felvállalták az érzelmeiket, sokkal kevésbé bújtak az önfegyelem páncélja mögé, hát magam sem emelgettem tovább a szalvétámat.
- Mint akiket megcsókolt a tűz… - motyogtam elgondolkodva. Saját esetemben értettem a hasonlatot. Rókaként, a kitsunebi, mint olyan, tényleg tüzecske volt. Nekünk valóban élt láng a lelkünkben. -Azt hittem, a vikingek tengerjáró népek voltak! - mégis milyen sűrűn születtek vörös, szőke, vagy eperszőke hajjal! Az ő esetükben érdekesnek éreztem ezt a hasonlatot. Ámbár az is igaz, hogy szóbeszéd szintjén hallottam, hogy fent északon volt olyan föld, amit a „Jég és a tűz” hazájának hívtak. Talán még sem álltak olyan távol egymástól, mint gondolná a róka lánya!
Az elmondás alapján, igazán népes, és sokszínű családjáról a beszámolót elmélyült figyelemmel kísértem. Legbelül, és talán csak magamnak, nagyon nagyon mélyen picit irigyeltem azért, ennyire nyíltan tud szeretteivel lenni. Démonként az istenek világában, ilyesmiről álmodnom sem volt szabad. Ezért is erőltettem le magamban a meg sem fogalmazott, kósza érzés foszlányt. Inkább az ő örömére fókuszáltam.
- Különös, és igazán sokszínű egyéniségek lehetnek! - somolyogtam az épp nem létező bajszom alatt. El tudtam képzelni, hogy eseménydús affér lehetett ennyi kis, igen csak elevennek hangzó lurkót felnevelni.
Kérdését elgondolkodó hümmentéssel reagáltam le először.
-Az én életem koránt sem ilyen mozgalmas, mint amilyen az Öné lehet - néztem egyenesen a szemeibe. Mióta ebbe a városba érkeztem, próbáltam meghúzni magam, még ha baj nem is mindig került el. Azért igyekeztem! - Néha az az érzésem, hogy picit talán túl nagy városba keveredtem. - az emberek is túl sokan voltak, de ezt már inkább megtartottam magamnak. Ilyen idősen már elnézhető egy kis, halvány antiszociális árnyvonás, legalábbis ezt szoktam mondogatni magamnak. - A kínai negyedben találtam már néhány igen kedves zen kertet, amit úgy gondolok, hogy különlegessége a lakhelyemnek. - Na meg a csatorna rendszer! A magamfajta kotorék lakók azt is tudják értékelni, hogy olyan tágasra építették itt a város alatti csatorna hálózatot, kész labirintus, amiről nem hiszem el, hogy nem titkos regimentek jobbra-balra tologatására készült! -A munkahelyem is kellemes hely! Csendes, és a sok régi papír illata… igazán kár, hogy még nem találták ki a papírusz parfűmöt! - sóhajtottam magamról megfelejtkezve. Majd realizáltam is azonnal a hibámat. Meg jöttem rá, milyen veszélyes igazából az előttem ülő Asgardi! Róka legyek, ha nem képezték ki kihallgatásra, más nem magyarázza, hogy lehetett az, ilyen könnyen elérje, a kitsune elfelejtkezzen magáról mellette! Vajon tisztába volt önön képességével? Vagy annyira ösztönösen, a mackós lényéből fakadt, hogy fel se tűnt neki? Érdekes lehetőség volt mind a kettő, igaz, annyira egyik sem rémített halálra, emiatt elmeneküljek előle. Helyette, talán mióta találkoztunk először, ravaszkás mosolyt engedélyeztem magamnak.
-Volna egy kérdésem, ha nem probléma. - hagytam neki időt, hogy ha úgy dönt, a kíváncsiságom zavarja, akkor hangot adhasson ennek. Amennyiben azonban ezt nem tette, úgy folytattam is. . Volt szó Asgardiakról, és Midgardiakról. Minden Asgardon lakó istenség? - és ezzel ott lebegett a levegőben a kérdésem ki nem mondott második fele. Asgard Oroszlánjaként ő istenségnek számított? Persze annyira azért nem voltam pofátlan, ezt egyenesbe fel is tegyem! Ennél jobb nevelést kaptam fiatal mikoként, zsenge kislány koromban. Az is felettébb érdekelt volna, hogy vajon a midgárdról örökbe fogadott gyermekek Asgardon lassabban öregedtek? De ezt még nagyobb tapintatlanság lett volna megkérdezni, csak mert kíváncsi róka voltam. - Hasonlít Asgard a Földre? Midgárdra?! Úgy értem küllemre. Olvashatunk legendákat róla, de más elképzelni, és más egy szemtanút megkérdezni róla! Miben más, mint a körülöttünk lévő világ? Erdő, természet közeli, vagy inkább nagyváros jellege van? Használnak rajta gépeket, vagy talán a varázslat az, amit az emberek a technológiával igyekeznek pótolni? Miben más ott lakni? - végül az egy kérdésből több lett, de nem tehetek róla. A fajtám mindig is vágyott a tudásra, és nem számoltam rá, valaha lesz még alkalmam Asgardival beszélgetni ilyen közvetlenül! Nem gondolom, hogy ők rajonganának a démonokért!

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Szer. Márc. 13, 2024 7:41 pm

Kyoko & Volstagg

- Viking barátaim midőn visszatérének a tengerről, meg akarának melegedni házi tűzhelyüknél vagy épp a kását főzék felette. Jómagam pedig járék erdő-mező hegyén-völgyén és azon is túl, gyakorta tábortűzön forgatva az elejtett vadat, minek tömör húsára hárman is jutánk Fürge Fandral és Zord Hogun barátimmal. Tüzet mindenki használ, tán csak az atlantisziak nem, hisz a víz alatt nem lobban láng. No de a költészet még ily határokat sem ismer.
Ahogy Namor, a felszínre is kíváncsi mélységi sem. Az én világomban már ismeretes a létezésük, itt még nem juta tudomásomra.
- Nem különös, de különleges a családom apraja-nagyja és valósággal sok a színük! Alaric fiam a királyi testőrség tagja lőn, Krista ükunokám Új-Asgardia főlovásza és még sorolhatnám, de mindemellett még tisztességesek is! Egy sem tévede közülük az árnyak útjára.
Aki mégis, arról én ugyan nem zengek dicséneket.
Yoko-nak kedve telik mondásimban, szívesen folytatom hát, de szívesen hallgatom is őt.
- Hogy lehet túl nagy a város számodra? Járnod kell északi csücskéből a délibe? Vagy az utca forgataga zavará nyugalmad?
A zen kertek világa tőlem távol áll ugyan, de olyat közelről ismerek, kitől nem.
- Egyik legkedvesebb küzdőtársam, ki oly könnyedén forgatja a buzogányt, mint kisgyermek a szívószálat, ily helyeken és módokon talál erőre egy-egy nagy kalandnak utána. Meditál, szíjja a levegőt, oly mozdulatokat tesz lassan, mik gyorsan elvégezve a legádázabb ellent is felborítják. Csak nem te is békés harcos lennél, kinek nem forr ugyan a feje, ámde ha kell, kardot, lándzsát ránt?
Vagy csupán kedveli a békés helyeket. Nem lehet mindenki olyan, mint Hogun cimborám, akiről viszont bátran mesélek, hisz majdnem oly nagy hős, mint én. Majdnem.
- Papirusz parfüm! No lám, ha újra lészen lehetőségem beszélni Ebelhart nevelt lányommal, ki illatgyáros, felvetem neki, miféle ötletek záporoznak e világon.
Be jó volna látni nejemet és lányaimat, fiaimat, mindenkimet! E helyütt is meglelém örömeim és tudám, hogy ittlétémnek célja vala, de véreim hiányoznak, így Yoko sóhajára én is sóhajtok, széles mosollyal ugyan, de nehéz szívvel.
A hirtelen érkező játékos mosolyt jól ismerem gyerekeimtől, kik ötletek kipattanása mián minduntalan ily arcot mutatának. Kíváncsian várom hát, mi lészen a leányka elkövetkezendő szólása. Gyomrom bánatos étkem és teám elfogyta miatt, ámde társaságom majdhogynem feledtetni képes ezen űrt.
- Én úgy vélem, örömest hallgatnád Asgard meséi című podcastomat, miben többek között ily témákról is ejték szót! És majdan a könyvtári előadáson is. No de mivel ily kedvességgel fogadál és kellemetes asztaltársaság valál, adok némi ízelítőt. Hogy megfeleljek kérdésedre, Asgard nem csupán az istenek lakhelye vala. Ott is ugyanúgy élének kisebb erejűek, alacsonyabb rangúak, kovácsok, földművesek, tanácsnokok, íródeákok is, ahogyan valódi istenek is, kik mindegyikét ismerem és igen jó hangulatban szokék társalkodni velük. Viking pantheon Odinnal, Freyja-val, Tyrrel. Aztán valánk néhányan mi, olyanok is, kik Midgardon tett látogatásainkkor az emberektől megkapánk az isteni címet, hisz földöntúli erőnket látva nem mondhatának mást. Szólnak legendák oly istenekről, kiknek neve nem kerüle napvilágra. Biz nem egy ily történetben szerepelek! Például egyszer vala, hol nem vala, a legészakibb erdők kicsiny falujából mindenki elmeneküle az arra vonuló felbőszült ellenséges törzs elől, ámde egy gyermek bebúja a ládába és átaluvá a nép elinalását. Ott jártában egy nagy termetű, veres üstökű harcos meglátá ezt és a közeledő sereg ellen egyetlen bárddal kiállva mindet megállítá és végül elűzé az egész megveszekedett népséget, így pedig nem csak a gyermeket menekíté meg, hanem annak egész falva népe hazatérhete, hisz ily vereség után az ellenség nem tevé újra lábát arra a vidékre. Megvendégelék az istent, ki nap derekától éjnek évadjáig csak falá az étkeket és nyakalá a bort, de nem bánák, hisz visszakapák hétalvó gyermeküket és egész falujukat. Kettőt találhatsz, ki vala ez az istenség, kinek neve valamiképp mégsem marada fenn!
Hisz én nem járék ide annyit, mint Thor barátom. És nem is így vala a történet, de nékem így kedvesebb.
- Asgardot a mágia teremté, formálá és végül el is pusztítá egy időre, mit a mi isteneinknek felette állók kiszabának. Ezután tevé le Új-Asgardia alapköveit a Mindenek Atyja. No de téged Ős-Asgard érdekel igazán, nemde? Éppoly színes és változatos, mint az én családom. Szépséges erdők, nemes paloták, tengerek és folyóvölgyek, akárcsak Midgardon. Hőséget ott ugyan nem érdemes keresni, inkább hűvös vagy mérsékelt az időnek járása. Gépeink valának, de villany, gőz és elemi részecskék aprítása helyett a varázslat mozgatja őket. Láttad-é a Pusztító robottal vívott csatát, mit evilági variánsom és barátai vívának meg Új-Mexikóban? Azt a szerkezetet is varázstudók építék vala.
Megrázom ingem nyakát, hisz kimelegedék a nagy regében, mit széles kéz- és karmozdulatokkal, mesemondó hanglejtéssel, színes arcjátékkal adék elő.
- Mesélj te is, példának okáért egy tetszetős japán vidékről! Szívesen hallanék egy ízes történetet is onnan, akár veled ese meg, akár másvalakivel.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Vas. Márc. 24, 2024 1:43 pm

Volstagg & Yoko

Tényleg mesélt, nem csak elmondta a száraz tényeket a beszélgetőpartnerem. A róka képzeletét akaratlanul is magával ragadva, és ennek hála úgy figyeltem a szavaira, mint egy gyermek. Még az öngonoszka gondolat is bevillant a kobakomba, hogy ki tudja, talán a sokadik gyermekkoromba léptem épp! Mindenesetre elgondolkodtattak a hallottak. Csak a szigorú ázsiai neveltetésemnek köszönhettem, hogy nem bukott ki belőlem a következő kérdésem. Vajon Asgardon a „sima” földművesek, kovácsok, kőművesek és ácsok is halhatatlanok voltak? Vagy erősebbek a földi halandóknál? Úgy képzeltem, hogy az istenek lakhelyén, szimplán a puszta jelenlétüknek köszönhetően jóval több energiának kellett, hogy legyen a levegőben. A töményebb erőhöz pedig logikusnak hangzott a fejemben, hogy ha halandók éltek ott, főleg több generáció, azt tették, amiben olyan félelmetesen jók. Alkalmazkodtak, mutálódtak, tovább fejlődtek.
Természetesen egy magamfajta kíváncsi rókának ez szörnyen izgalmas kérdés volt, ezért kellett a vasveretes japán önfegyelemhez nyúlnom, ne fullasszam szegény beszélgető partneremet az indiszkrét kérdéseim tengerébe.
- Nem a távolságra értettem, hogy nagy. Mármint úgy is óriási, nem tagadom, de első sorban rengeteg az ember, és nem akarok senkit bántani ezzel, de ennyi ember egy helyen ritkán eredményez jó szagokat! - fintorítottam el akaratlanul is az orromat. Nem mondom, főleg kölyöknevelési időszakban a róka kotoréknak is tudott igen csak summás bukéja lenni, de az emberek még rajtunk is túltettek! -Ráadásul hangosak, és szörnyen fényesek még éjszaka is! - oké, ez kétszínűség volt a részemről, hisz jómagam is éjszakai lény volnék, de akkor is! Hiányoztak a régi, csendes vadászatok! -Még a csillagokat sem lehet látni a borzalmas fényszennyeződéstől! - mormoltam az orrom alatt durcásan.
A fegyverekre, na meg a harcosokra terelődött a szó, amire észrevétlen mosoly kúszott az arcomra. Ha akartam volna, se tudom titkolni, hogy az egyik legkedvencebb témámhoz tévedtünk ezzel.
- Japánban női fegyver első sorban a naginata volt! Nem tudom, mennyire ismeri az ázsiai fegyver fajtákat. A naginata egy lándzsa szerűség. Mivel jóval hosszabb fa nyélre van a kissé hajlított penge erősítve, így maga az erőkar is áthelyeződik. Hasonlít a kínai guandao-hoz. Igazából sok naginata pengéje valójában egy katana volt, amit hosszú markolattüskével láttak el, és ezt a markolattüskét lehetett belehelyezni a a nagaje-be, vagyis a nyélbe. A nem ritkán két métert is elérő nyél kifejezetten előnyös volt a női szamurájok számára, hisz lássuk be, mi lényegesen gyengébb fizikummal rendelkezünk a férfitársainknál! - mosolyodtam el beletörődőn. Ezek tények voltak, nem volt mit szépíteni rajta. - Szóval ezt a különbséget kellett technikával kiküszöbölnünk. A hosszú erőkarnak hála az ugyanakkora vágási erő eléréséhez jóval kisebb bevitt energiára volt szükségünk, és a hosszú nyél kellően távol is tartotta tőlünk az ellenfeleket! Természetesen nem csak nők használják ezt a szálfegyvert, és mi nők sem csak a naginata forgatását sajátítjuk el, de éles helyzetbe, főleg több ellenfél ellen, tegyük azt háborúban, annak idején ez volt az asszonyok első számú választása! Emellett az íjászatot is szívesen tanuljuk, és a rendes kardforgatást is, hisz sose lehet tudni, mit hoz az élet, nem igaz? -szusszantam elégedetten - Manapság már nem a harcért tanítják a gyermekeknek a bushidot a hazámban. Sokkal inkább az eszmék, és a harcművészetek alapját, sőt gyökerét adó filozófia, önfegyelem és életforma elsajátításáért. Maga a bushido, a szamuráj útjának a hét alappillére is inkább jellem, mint technikai kérdés. Az őszinteség, a bátorság, a könyörület, a tisztelet, az igazságosság, a becsület és a hűség. Nálunk azért tanuljuk a harcművészeteket, hogy tudjuk nem alkalmazni azokat! Hogy meglegyen a lehetőségünk rá, az erőnk, hogy legyőzzük a másik felet, mégis vissza tudjuk fogni magunkat. Az nem önfegyelem, ha nincs erőnk legyőzni a másikat, és azért sétálunk el harc nélkül, mert nem akarunk megsérülni. Ha viszont minden eszközünk és a képességeink is meg vannak hozzá, hogy legyőzzük az ellent, mégis elsétálunk a harc elől, nálunk ez az igazi erő. Ha ezt érti békés harcos alatt, akkor igen, magam is kaptam szamuráj kiképzést annak idején. - még ha a bushido eszméjét nem is tudom maradéktalanul tartani. De mit tehetnék youkaiként? Pont azért tanultam, hogy kordába tudjam magam tartani!
Az Asgardi történeteit valóban komoly érdeklődéssel hallgattam. Joggal, hisz csak kiderült belőle, hogy istenség volt az előttem ülő. Már nem nyeltem nagyot ijedtemben, valahogy legbelül sejtettem, és időm is volt felkészülni erre az eshetőségre. Ám valami megütötte az elhangzottakból a füleimet. Vannak az istenségek felett is? Nem is bírtam megállni, hogy rá ne kérdezzek.
- Bocsánat a kíváncsiságomért, és ha nem szabad, nem kell rá válaszolnia, de óhatatlanul feltűnt, hogy az istenségek felett állókat említette. Ők kik? Azt hittem, az istenségek a leghatalmasabb lények! -akaratlanul is húztam picit a nyakam, hisz akkor ez azt jelentette, hogy még egy adag, elképesztően erős alakkal kellett számolnom, akiknek nem hívhattam fel a csínytevéseimmel még csak véletlenül sem a figyelmét? Ijesztően hangzott a lehetőség!
A japán iránti kíváncsiságára elgondolkodtam, vajon mit mesélhetnék? A saját életemből inkább nem, hisz az nem volt sem felemelő, sem hősies. Ezen felül azonban picit tűnődnöm kellett, mi is lenne a legalkalmasabb mese! Végül szusszantam egyet, és azzal hozakodtam elő, ami adta magát, főleg a korábbi társalgásunk fényében.
- Nálunk különös legenda tartja magát. Két kardkovácsról szól, akik mind a ketten kiváló szakemberek voltak. Tudni kell ehhez a történethez, hogy nálunk a kardok és maga a kovácsolás sem simán a fém megmunkálásáról szól. Egy szamuráj kardnak lelke van. Igazából minden minőségi fegyverben lélek lakozik, ami a kovács tüzének a leheletéből születik, és utána a forgatóival együtt növekszik, változik. Mi őszintén hisszük, hogy egy régi szamurájkardnak saját akarata van, és ha a forgató nem úgy bánik vele, ahogy kellene, akár el is törhet a kezében, tiltakozása jeléül. És most nem isteni fegyverekről beszélünk, hanem az igazi kovács által kovácsolt emberi kardokról. Nos, mint mondtam, ez a történet két nagyon tehetséges kardkovácsról szól. Az egyiküket Masamune-nak hívták. Ő egy nagyon türelmes, komoly önfegyelemmel bíró férfi volt, míg Muramasa-ról azt tartják, hogy aggresszív, erőszakos mesterember volt. Mind a ketten tökélyre fejlesztették a hajtogatott pengék készítésének művészetét. Ám a készítő erényei, vagy épp hibái megmutatkoztak az elkészült kardok jellemében is. Míg Masamune kardjai hihetetlenül éles, mégis békés vérmérsékletűek lettek, ha szabad kardra ezt a kifejezést használni, addig Muramasa kardjai vérszomjasak, szinte már démonian élesek voltak. A legenda úgy tartotta, hogy ha valaki valaha kivont egy Muramasa kardot, addig nem lehetett visszatenni a hüvelyébe a pengét, míg az vért nem ízlelt. Vagy megszállta a forgatóját, és lemészárolt mindenkit a környezetükben, vagy a forgatót magát ölte meg, hogy kielégítse igényét a vér iránt. - egy pici, talán megvető mosoly kúszott a képemre, ahogy szusszantam egyet - Természetesen ez azért nem fedi a valóságot. A shogunátus idejének az elején még a Muramasa kardokat is dicsérték, hisz a mai napig nem igazán van párjuk, olyan tökéletességet sikerült mind a két mesternek elérnie a munkáival. Sőt, úgy tartják, hogy igazából Masamune volt Muramasa mestere, ő tanította meg az acél kiválasztására, a kovácsolás minden csínyára Muramaset. Viszont mivel nem ritkán használtak a shogun ellen Muramasa, vagy csak annak kikiáltott kardokat, hamisítványokat, így a shogun démoni karddá nyilvánította valamennyi Muramasa pengét. Pedig szegények, noha a tatara majd a kovács tüzének a leheletéből születtek, a tűzből kikerülve olyanok, mint az ártatlan gyermekek, akiket aztán az egymást követő forgatói fognak felnevelni, formálni, alakítani a személyiségüket. Ha tényleg vérszomjas démonná is válna egy penge, az sosem a penge hibája. Sokkal inkább gonosz emberek kihasználták, amikor még ártatlan volt, mint egy ív hófehér, tiszta lap. ha már témánál voltunk. Ezt viszont nem bírtam megállni, ne kérdezzem meg. - Asgardon is vannak különleges fegyverek? Vagy ott minden fegyver különlegesnek számít? Van nekik lelkük? Hallottam a villámisten pörölyéről, ami nem engedi, hogy csak úgy bárki felemelje. Neki úgy tűnik ebből, talán lehet öntudata. Asgardon ezek hogy működnek? - Hiába próbáltam én nagyon nyugodtan ülni, nem titkolhattam el teljesen, hogy egy számomra nagyon izgalmas, és kedves témánál járunk épp. Szó szerint rajongtam a fegyverekért, amit természetesen nem árulunk el a két rókámnak! Enélkül is elég nagy volt az egójuk, nem volt rá szükség, hogy még növeljük is, hisz galádkodással fejezeték ki a saját szeretetüket! És noha rókaként én sem vetettem meg a csínytevéseket, de lényegesen kevésbé voltam lelkes, amikor én estem ezeknek áldozatául! Így lelkesen elhallgattam a rókák elől, hogy mennyire nagyon szeretem őket! Szavak nélkül is tudták a pimaszok…

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg

• doing good for good reasons •

Vas. Márc. 31, 2024 7:53 pm

Kyoko & Volstagg

Kedvemre való az ily túláradó figyelem, mit történeteimmel gyakorta elnyerék. Beszélek is hát lelkesen és kérdezek. Szemöldökeim felszaladnak, amikor a leányka megindokolja, miért érzi túl nagynak a várost.
- Orrod oly érzékeny, mint egynémely főszakácsé, ki nem csupán ízlelőbimbóira és tapasztalataira támaszkodik, hanem szó szerint kiszagolja a készülő fogások állapotát? Így már értem, hogy buszra szállni gyomorforgató élmény lehet számodra. Gépszekér vezetésével tán kevesebb időt kellene a tisztálkodást nélkülöző avagy munkájában megbüdösödő nép körében töltened. Vezetsz, Barangoló Yoko?
Én nem szaglásom által vezérelve főzök, de ismerek oly séfeket, kik igen. Innen tudom, hogy a különleges érzék pedig különleges érzékenységgel is jár. Ezért kísérlek meg javaslatot tenni, bár New York közúti közlekedése sem egyszerű és nem is veszélytelen.
- Te a természet gyermeke valál, kinek a zubogó vízesés moraja kellemetesebb, mint az utca sokadalmának zajongása? A csillagok ragyogása valóban magával ragadó és ha meg is fordulsz egy-kettő környékén, akkor még ismerősek is lehetnek. Járál az űrnek végtelen utain, más bolygókon, más világokon?
Akár igen, akár nem, beszámolandó lészek önnön csillag- és világközi utazásimról.
Lám, nem is szükségeltete vala hosszú idő és meglelénk közös témánkat, miről Yoko is hosszasan mesél. Értően bólogatok a naginata-ra.
- Jómagam harcosként nevelkedék és a midgardi fegyverek éppoly csuda alkotások, mint amiket mágia szövevényében vagy más világok kovácsüllőin foganának. A naginata valóban egyedi és szépséges fegyver.
Midőn Asgard a Földre költözék, tanulmányozám hadviselését és fegyvereit. Egy midgarditól szívesen hallgatom, hogyan használják és miként vélekednek róluk.
- Ismerek néhány asszonyt, ki oly kijelentések hallatán, hogy ők elmaradnának a férfiak mellett erő tekintetében, bizony ádáz küzdelmet vívnának és bebizonyítanák az ellenkezőjét. Még a midgardiak között is akadnak dicső női harcosok, kiket igen komolyan kell venni.
Értem, amiről szóla és sokszor igaz is, ám sokszor nem. Már szinte, szinte csillapítja éhségemet a részletes beszámoló, mit továbbra is lelkes helyeslésekkel és csillogó szemekkel hallgatok.
- No hát, én is jeleskedék abban, hogy amikor kell, bátor szívvel és kivont bárddal rohanjak a harcba, hogy győzzek, de amikor elkerülhető és tárgyalásokkal is lehet csatát vívni, akkor így tegyek. Nálunk ezt egyszerűen bölcs harcosnak hívják azt, mi ezek szerint te is valál, Szamuráj Yoko. Fegyvereidet is hordod magaddal a világ különböző szegleteibe utazgatva?
Íjjal nehezen járkálhatna, de a naginatának készíthető oly tok, mi nem kelt félelmet az utca emberében. Egy kardhüvely pedig New York színes seregletében szinte már megszokott, légyen bár sportoló avagy jelmezes ünnepségre készülő a penge hordozója. Kíváncsi valék, Yoko milyen fegyvereket hoza magával e városba.
- Asgard istenségei fölé azok az univerzummal közel egyidős lények tartoznak, akiket úgy nevezünk: Ők, Kik Az Árnyékban Ülnek. Egy-egy korszak végével elhozzák a Ragnarököt, mi Asgard és lakói pusztulásával minden energiát felszabadít, hogy abból újjáteremtsék honunkat mindannyiunkkal együtt. A te pantheonodban is léteznek hasonlók?
Soha semmitől nem rettegő szívem most összeszorul és borzongató érzéseket küld végig hátamon, ahogy azokra gondolok, kiknek hatalmához képest még Odin ereje is aprónak számít. Emlékszem világunk pusztulására, családom és barátaim holtára, majd sajátomra és az újjáéledésre. Örök remény és örök körforgás, de ettől még a mögötte állókra gondolni minden isten és pláne minden halandó szívét megremegteti.
Sokkal örömtelibb, hogy kapok egy történetet, mit ízes színesítéssel ad elő a leányka. Közbeszólásokkal, hümmögésekkel, elismerő füttyentéssel, hohózással kísérem a fordulatokat. Logannel is volnának közös érdeklődési területeik, ha csupán a japán harci kultúrát és a szamuráj fegyelmet nézzük. A végén egyetlen tapsot is megengedek magamnak. Néhányan idefordulnak, de csak a lelkesen vigyorgó orcámat láthatják.
- Lenyűgöző történet és tanulságos! Gyermekeimnek is ilyeneket szokék vala mesélni, mert kidomborodék e regékből, hogy miért érdemes küzdeni és mitől jobb tartózkodni. Amellett valósággal érdekfeszítő is, hisz úgy mondád el, ahogy csak szívvel és lélekkel lehet. Nem gondolál még rá, hogy tanítónak állj vagy előadásokat tarts?
A felkészültsége adott és lenne sikere, ha kiállna a közönség elé.
- Asgardon a fémek, fák és minden más anyag is sokkal erősebb, mint Midgardon. Fegyvereink így igen sokat bírnak, ahogy önnön bárdom is évszázadok óta szolgál engem. De bizony valának nagy hatalmú varázslók is, kik elképesztő tulajdonságokkal áldják meg a tárgyakat. Thor pörölye, a Mjölnir valóban a legismeretesebb ilyen e a világon. Csak az arra méltó szívűek képesek felemelni, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a pöröly eldönti. A világmindenség erőinek egy oly szelete van ráöltve, mi meg tudja mondani valakiről, hogy az ő kezében van-e helye a fegyvernek avagy sem. De uralkodónk, Mindenek Atyja Odin is rendelkezik csodafegyverrel. Lándzsája örökké visszatér hozzá, bármily messzire dobja és kaput is tud nyitni vele a Kilenc Világ bármelyikére.
Izgő-mozgó poronttyá változa időközben a leányka, annyira hévbe hozá a fegyverek kérdése.
- Vala szerencséd mágikus fegyverhez vagy olyanhoz, minek lelkével kapcsolatba tudál lépni?
Emlegeté ezt és hihető is, hogy más vidékeken vannak oly fegyverek, mikben valódi szellem lakozék. Újabb jó történet lehet!

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Vas. Ápr. 07, 2024 12:40 pm

Volstagg & Yoko

Az égben lakó kamik mentsenek meg mindenkit attól, hogy én volán mögé kényszerüljek valaha is! Ugyanis nem csak az orrom volt éles. A kifinomult érzékszerveim olyan áldásnak számítottak, amik nélkül már el sem tudtam volna képzelni az életet. A vezetés közbeni villodzások, a szembe jövő gépkocsik fényszórói szörnyen könnyen elvakítanának. Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb mozgás magára vonná a figyelmemet, nem csak az úttesten, ami megint csak nem lenne túl szerencsés. Szóval mindenki érdekében csak megcsóváltam a fejemet, hogy nem is próbálkozok ilyen vakmerőséggel, hogy jogosítvány, vagy bármi hasonló!
-Még a Föld is tartogat rengeteg felfedezni valót a számomra! - mosolyogtam egy ici-picit talán ábrándosan a csillagok említésére. Kilencfarkú kitsuneként a Holdhoz kötődtem szorosan és mélyen! Ám ez nem jelentette azt, hogy járni is szoktam rajta. Sokkal inkább olyan ez az égitest a számomra, mint a tengerészeknek a világítótorony! A youkaiok világa szintúgy a Földhöz tartozott szervesen, attól függetlenül, hogy a halandók csak a legritkább esetekben nyerhettek oda betekintést. - Nem merészkedtem távolabbra. Talán, majd egyszer, ha a sors úgy hozza, hogy mennem kell… Természetesen így is sokat segítenek a magamfajtának, ha épp láthatóak az égen. Tökéletesen lehet tájékozódni általuk. Ezért is olyan különös, hogy egy ekkora városban az emberek önként eldobták maguktól a csillagok nyújtotta előnyöket! - gondolkodtam hangosan. Persze, már jó ideje volt iránytű, meg az egyre korszerűbb navigáló eszközök, amiket már a zsebeikben hordtak, a virtuális világgal egyetemben! Talán azokban is voltak beépített csillagok, nem tudhattam igazán…
Nem tagadom, hogy felcsillantak a szemeim, amikor kiderült, hogy ismeri a naginatát! A legtöbben Japánon kívül legfeljebb a szamuráj kardokról hallottak, ha hallottak, de azoknak sem tudták az igazi nevüket! Hálás mosollyal biccentettem a tájékozottságáért.
-Talán igazak a szavai. Biztos vannak hölgyek, akik még némely férfi társuknál is erősebbek fizikálisan. Nem is az önbizalom hiány mondatta velem a korábbiakat. Jómagam is, nem ritkán álltam ki, akár fegyver nélkül is, nálam jóval méretesebb férfi, vagy épp férfiak ellen, és kerültem ki győztesen a küzdelemből. Főleg, ha emberekről beszélünk, akik nincsenek semmilyen harci mágia birtokában. - hunyorítottam picit az egyik szememmel - Talán erősebb voltam náluk, talán gyengébb, de a győzelem nyilvánvalóan nem csak ezen múlott. Sokkal inkább azon, hogy nem becsültem túl magam, sem őket alá. Nőként más a testfelépítésünk, ázsiaiként, fél japán, fél kínaiként alacsonyabb is vagyok az átlag európaiaknál, vagy amerikaiaknál. A győzelmeim és a vereségeim is sokszor nem a fizikális erőmön múltak. Lehet, hogy nem tudnám a legyőzött ellenfeleimet szkanderban lenyomni. De mivel jobban tisztában voltam a saját súlypontommal, a fiziológiai különbségeimmel, gyengeségeimmel, netalán erőségeimmel, ezeket technikával tudtam ellensúlyozni. - néztem végig magamon - Ha Japánban viszonylag magasnak is számítok, attól még pici ázsiai vagyok! - jegyeztem meg tényszerűen. - Nem egyszer becsültek már alá ennek hála!
A következő kérdésére azonban már nem tudtam megállni, ne kússzon egy csibészes róka mosoly az arcomra. Ha most elő lettek volna a farkincáim, biztos vagyok benne, komoly csóválásba kezdtek volna saját maguktól, az engedélyem nélkül. Cinkos módon pillantottam körbe, mennyire vagyunk a figyelem középpontjában, hányan figyelnek minket, vagy hallgatóznak, majd felemeltem magam mellől az asztalnak támasztott, tradícionális wagasa-t, természetesen összecsukva.
- Ezeknek az előnye, hogy bambuszból vannak, amibe egy shirasaya katana pont elfér! - halkítottam le a hangomat, más meg ne hallja. - Ezeknek a katanáknak nincs keresztvasuk, így senki meg nem mondja, ha valamibe elrejtjük! - avattam be felettébb elégedetten. - A ninják rajongtak az ilyen kardokért annak idején. Az a néhány, aki még maradt, továbbra is preferálja őket a hagyományos katanákkal szemben. Egyszerűbb nyomtalanul eltűntetni, és maguknál hordani! - nyilvánvalóan a ninják jóval többen voltak, mint amennyiről a tisztelt publikum tudott, de amíg nem akasztották velem össze a bajszukat, ki voltam én, hogy árulkodjak? - Kisebb a penge hajlása is a hagyományos társaiknál, de ez például ugyanazzal a technikával készült, mint a szamuráj társai! A tatara istennőjének áldását hordja az acél, amiből kovácsolták, és igen, neki is van lelke! - somolyogtam az épp nem létező bajszom alatt - Annak ellenére, hogy egy teljesen emberi fegyver, egy daitengu lelkévé formálódott az évezredek folyamán! Szeszélyes, mint a szél, amit a tenguk uralnak, és leginkább azt szereti, ha táncszerű, könnyed, formátlan módon forgatja a viselője, jelenleg én. Talán ezért is preferálta mindig a női forgatókat a férfiakkal szemben - nyomok el egy félmosolyt. - Nem ő az első kardom, ahogy én sem vagyok az ő első viselője, de elég fiatal koromban kerültünk össze ahhoz, hogy most már ténylegesen egymás részeivé váljunk! És igen, a fegyvereim a részeim, így bármerre megyek, velem vannak! Ezzel minden szamuráj így volt, és így is lesz, míg világ a világ!
Nálunk vannak a teremtő istenek, majd a másod és harmad generációs istenségek. - Közben csak magamban nyígtam, hogy ezeknek az Árnyék Lakóknak is jobb lesz majd utána járni. Főleg, ha ekkora hatalmuk van a Világ felett. Legalábbis a pantheonjuk felett, akik már elég komolyan elvegyültek a földi halandók között, a hallottak alapján!
A mesemondást, mint olyat, élből elvetettem, elvégre jobb, ha a magamfajta kitsune nem kap túl nagy rivaldafényt! Épp rejtőzködni próbálnék, amit persze az előttem ülő nem tudhatott! Kedves mosollyal biccentettem.
-Igazán nagy lelkű, hogy ezt mondja, de én nem érzem magamban a késztetést a mese mondásra. Szörnyen lámpalázas lennék, túl sok ember előtt kellene megszólalnom! - Oké, ez talán ferdítése volt a valóságnak, de mennyivel jobban hangzott, mint az „épp menekülőben vagyok, és akarja a fene magára felhívni a figyelmet?!” Női alakban amúgy sem volt szokásom csúnyán beszélni! - Elégedett vagyok ezzel a munkával, amit most csinálhatok. Szeretem a könyveket! Ez viszont igaz volt,és ezért is volt olyan csodálatos, eleddig itt nem keresett senki!
Teljes mértékben lekötött, amit a Pörölyről mesélt, aminek továbbra sem tudtam kimondani a nevét! Valahogy nagyon nem állt a számra az a furán sok mássalhangzó benne! Möj…Mörj… Möjmöj… egyszerűen nem sikerült még gondolatban sem leutánoznom a hallott kiejtést, pedig komolyan próbálkoztam felidézni, hogy hogyan kellene! Lenyűgözőnek találtam, hogy a világmindenség egy szeletét viselte magában, mégsem volt öntudata! Annyira hozzá voltam szokva, hogy nálunk a legemberibb, ámbár igazi kovács által kovácsolt pengében is lakozik lélek, a hamisítványok természetesen nem számítanak, hogy ez elképzelhetetlen volt a számomra. Amitől függetlenül elhittem a hallottakat, épp csak nem volt könnyű napirendre térnem felette.
- Milyen különleges lehet! Akkor, ha kapcsolatba lépnek a fegyvereikkel, a világmindenséghez kapcsolódnak? A világot felépítő erőkkel kommunikálnak, ha meditálnak a fegyver és a fegyverforgató közösen? Sajnálom, ha nem értettem meg teljesen, csak tényleg annyira más a két kultúra egymástól, noha mind a két nép harcos nép! Ezek szerint Önöknél a fegyver kapu, vagy telefon a világot felépítő energiákhoz közvetlenül? - Pislogtam rá, csodálattól ragyogó szemekkel! Csuda izgalmasan hangzott, hogy közvetlenül a kozmoszt felépítő erőkkel léphetnek a fegyvereiken keresztül kapcsolatba! Milyen hihetetlen ősi tudást, és erőt jelenthetett ez, még a magamfajta matuzsálemek számára is! -Önnek is ilyen fegyvere van? Ez azt jelenti, ha igen, hogy Ön is kommunikált már a kozmosz erőivel? Milyen hatalmas, és csodálatos élmény lehet! - Lelkesedtem egyre titkolatlanabbul.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg

• doing good for good reasons •

Kedd Ápr. 16, 2024 7:26 pm

Kyoko & Volstagg

- Sőt tán még e város is. Még ha oly nagy is, de élményeket nyújtó helyekben igen gazdag.
Én legfőképp feladataim miatt járám meg az világűrt, később kíváncsiságból is.
- Pedig még mily csoda volt sok évszázada, midőn egy tengerész átére egy messzi földrészre térképpel, kvadránssal és a tapasztalatával. Mióta viszont némelyek kijutának a csillagok közé űrbe szálló hajókkal, azóta a többiek a földről már fel se néznek. A sok lehajtott fejű járókelő néha próbálná kedvemet szegni, ha az nem lenne oly életvidám. Fel a felhők felé, Naphoz, Holdhoz és a csillagokhoz vetni a tekintetet! Onnan jön az életet tápláló erő, nem a betonból. Néked ezt nem kell hosszasan ecsetelnem, ennek örülök! - fejtem ki lelkes kézmozdulatokkal és ragyogó orcával.
A legkitűnőbb asztaltársaság, kit csak fellelheték. Még szemei is csillogának, hogy értém, miről szólnak szavai.
- Bizony észjárásoddal és tenmagad ismeretével megtoldád testi erődet! Az ily harcosok gyakorta jeleskednek párbajokban. Fogadni mernék három rekesz vanaheimi sörben, hogy kik téged alábecsülve megtámadának, azoknak nem egyszer vevéd el kedvét azonnal egy meglepően képzett küzdőt mutató mozdulattal - szólék elismerő bólogatással.
Engem barátaim minduntalan azzal ostromlának, hogy önnön értékeimet kidomborítom és túl nagyra tartom, az ellent pedig túl magasról nézem. De ugyan hogyan kerülénk volna vala ki annyi harcból győztesen együtt, ha így tennék? Ugyan miért vivének volna vala magukkal annyi kalandra, ha csupán bajt hoznék fejükre?
A gyermeki kajánság újonnan felkúszik Yoko orcájára. Kíváncsivá levék, hogy mire készül. Meg is sejdítem, hogy az az esernyő nem csupán az ég könnyezésétől óvja meg.
- Á, mily fondorlatos! Efféle kardról még nem hallék, de a legjobb rejtekfegyver lehet. No de ha ninjákat emlegetél, tán a Kéz szolgálóiról is tudsz? Ők veszedelmes harcosok valának és álnok árnyékszervezet csatlósaiként támadának meg jóravaló embereket is. E világon még nem hallék róluk, pedig itt lehetnek.
Csupán néhány ellenfelükről tudok, legalábbis kik az én univerzumomban küzdének ellenük.
- Mily remek történet vala egy kardban, akarom mondani esőernyőben! Fürge Fandral barátom már költene is róla egy nótát. Őt kedvelnéd, kiváló kardforgató és a szavaikkal is majdhogynem oly jól bánik, mint jómagam.
De azért engem nem múlhat felül. Bele is nevetek a gondolatba.
- Midőn ideérkezék, vígan hordám bárdom a hátamon, de túl sok rettegő tekintet vetüle rá. Ezért csomagolám oly formába, miből nem gondolák, hogy fegyver vala benne.
Meg is mutatom a székem mellé támasztott tokot, miben nagy súlyú kétélű csatabárdomat hordom.
- Legelébb nem vala másom, mint egy zöld hálóruha, mibe beletekerém, hogy ne hozzon remegést az ártatlan járókelőkre. Később készíttetém e bőrborítású tartót, mit legtöbbször egy különös hangszer hordozójának vélnek. Nemes acélból készült kardom is vala, de ide ezt hozám.
Fegyverek után istenségekről ejténk szót. Már beszélgetésünk elején megragadá figyelmem, hogy Barangoló Yoko tudákos a témában.
- Azokból itt rengeteg vala, teljességgel körbeölelének - nézek el a könyvtárrész felé, mit a büféből is jól látni.
Az asgardi fegyverekről mondottak éppúgy megragadák társalkodó partnerem figyelmét, mint enyémet a japán harci csodák.
- Úgy bizony! A mágiával a pöröly vagy más varázsfegyver a mindenség erejéhez csatlakozott és ad abból hordozójának, kit ha elszakítának eszközétől, lelke egy része is kiszakad belőle és sokáig nem leli önmagát. Egynémely fegyver képes arra is, hogy ha a harcos elvonul magányába, akkor ebből merítsen még több erőt és lélekben egyesüljön az univerzummal, hogy megállíthatatlan legyen, de ez nem mindre igaz. Más fegyvereket csak az arra méltók forgathatnak, csupán a tiszta és bátor szívnek, nemes szellemnek engedik át magukat. Kapu is a fegyver, de olykor kaput nyit. Asgardról Midgardra vagy egyszerűen teleportál egy világon belül.
Sóhajték egy nagyot, amidőn arról esik szó, hogy mágikus fegyverrel rendelkezék-e? Fejemet megrázom és egy pillanatra szemem is lecsukom. Miket a másvilági Mjölnirrel tevék, azok elmémbe égének és noha már nem kötnek gúzsba, igen megrázó emlékek.
- Megtalála engem Thor pörölyének egy mása oly időben, miben kesergék és dühben valék áldozatok miatt, kiket nem tudék megmenteni a háborúban. A Viharistenéhez hasonlatos erőt kapék a fegyvertől, de vérszomjjal jára hordozása. Végül sikerüle elszakadnom tőle és lelkem is helyreálla. Így a kozmosz erejétől is meg kelle ugyan válnom, de az én sorsom az, hogy enélkül legyek mindenek védője, gyámolítója, apa, férj. És egy nagyvilági ínyesmester.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Vas. Ápr. 21, 2024 1:55 pm

Volstagg & Yoko

Őszintén elgondolkodtam ezen a Kéz Szolgálói szervezeten. Nem ismertem őket, de ha már volt róluk információ, azt lelkesen ellenük lehetett fordítani. Nem véletlen tartja a mondás, hogy az a titok nem titok, amiről már két ember tud. Az a titkos szervezet már nem titkos szervezet, amiről kívül állók is tudnak!
- Ninja klán ezek a „Kéz szolgálói”? - érdeklődtem kíváncsian, elvégre ritkán álltak a ninják magukban. Felderítők voltak, kémek, besúgók és orvgyilkosok. Ők voltak a szükséges árnyék harcosai a briliáns, ragyogó és büszkén erényes szamuráj rendnek. Az érem szükséges két oldalát képviselték. Háborúban és békeidőben egyaránt szükség volt a ninják jelenlétére. Lényegében egy ilyen vagy ehhez hasonló szervezet, minden jól működő rendszer részét képezi! Ha belegondolunk, még az emberi fiziológiának is van immunrendszere! - Amennyiben igen, kíváncsi lennék, hogy ők kiknek az árnyékaként szolgálnak? Illetve, hogyha már meg van a nevük, nagyjából a ténykedésük helye helye, és sejthetjük, hogy van-e nekik egyenruhájuk vagy egyen bármijük, - galád róka mód elvigyorodtam - sok kellemetlen borsot lehet ezzel az orruk alá törni. Ez a három információ az alapja az ellenfél minden pimasz bosszantásának! Képzelje csak el, hogy milyen érzés lenne az, ha valaki tipikus asgardi öltözékben, magát Asgardinak vallva követne el mindenféle sunyiságot! - itt beugrott egy gondolat, amire biccentettem is magamnak - Ha jól hallottam, Loki is valami ilyesmit művelt! Amennyiben velünk esik meg, borzasztóan bosszantó, ám ha az ellenfelünkkel, őket is szörnyen össze tudja zavarni, arról nem is beszélve, hogy értékes energiát von el a céljaik elérésétől! Az egyik legalapvetőbb stratégia ez. Zavard össze, osztd meg és uralkodj ellenfeleiden! - boldogan mosolyogtam erre az eszmefuttatásra, hisz ha nem is velem egyidős volt ez a gondolat, de azért már megélt több, mint két évezredet, és azóta se cáfolta meg senki! Cseppet mindezek közben, talán elfelejtkeztem arról, hogy túlságosan hagytam, a rókajellemem kikukkantson belőlem, és lehet, hogy az olyan erélyes és büszke hősök, mint amilyennek az előttem ülő tűnt, nem biztos, hogy értékelni fogják az ilyen fajta sunyulós technikákat-stratégiákat. Meg volt az oka, hogy sem az istenek, sem a színtiszta hősök sorait nem erősítettem, hisz ha a céljaimmal (többnyire) egyet is értettek volna, a kivitelezéssel nem biztos! -Asgardnak is van ilyen árnyék szervezete, vagy az én népeim duális világszemléletének az eredménye az, számunkra ez teljesen természetes, és egyáltalán nem elítélendő? - próbáltam inkább rá kérdezni, hátha nem zavar el egyből a korábbi rókulásért az asztaltól.
Szerencsére az előttem ülő hamar elterelte a figyelmemet az egyre borúsabb gondolataimról, ahogy a saját fegyveréről, és fegyverforgató barátjáról kezdett beszélni.
A bárd valahogy illett ehhez az óriási, de láthatóan jótétlelkű férfihez. Nem is értettem meg egyből, miért reszketett volna bárki tőle, hisz inkább az lett volna különös, ha nincs nála fegyver! Talán ezért is ijedtek meg tőle a halandók, ha meglátták a bárdjával. Tudatosult bennük a saját védtelenségük és halandóságuk?! Magamban hálás voltam érte, hogy ezt a mezítelenséggel is felérő állapotot már sosem kell átélnem, hisz két fegyverem is a testemben pihent, és csak a szólításomra vártak.
Azonban minél tovább mesélt a saját népe fegyvereiről, annál élénkebben vert bennem gyökeret egy újabb kívánság: Egyszer meditálhassak egy Asgardi fegyverrel. Micsoda különlegesség lehetett a világmindenséghez kapcsolódni. Úgy képzeltem magamban, hogy a kapcsolat idejére minden kérdés és kétség megszűnne, hisz a világmindenség mindentudó is egybe! Talán ezért nem kapcsolódnak olyan mélységig a fegyvereikkel, bár ez így nem helyes! Talán azért más az ő kapcsolatuk a fegyvereikkel, mint az enyém a kicsikéimmel, mert az emberségüket, az érzéseiket, a lényük egy nagyon is prominens részét veszítenék el,ha a kozmosz kegyetlen mindentudásának lennének folyamatosan és közvetlenül kitéve!
Mintha csak ezt a kósza gondolatot igazolta volna, mesélte el Volstagg, hogy milyen is volt, amikor neki kellett a Villám Pörölyt viselnie. Néhány, számomra fontos momentumot kiragadtam némán a hallottakból. Háborút említett a férfi, a saját keserűségét, és a fegyver vérszomját. Egy pillanatra megfeszült az állkapcsom, ahogy a távolba, és picit talán a saját múltamba meredtem, majd egy mély sóhajjal tértem vissza a jelenbe.
-Sajnálom, ami történt Önnel! - nem kellett hozzá lélekgyógyásznak lennem, hogy lássam, és érezzem az illatán, hogy mélyen érintették azok az emlékek, amiket megosztott velem. Megtisztelve éreztem magam a bizalmától! -És ha szabad ilyet mondanom, a hallottak alapján örülök, hogy elválltak útjaik attól a Pörölytől! -Mindig veszélyes, ha egy vér és bosszúszomjas fegyver kerül a forgatóhoz, és lássuk be, a háborúk, még ha könnyeden csevegünk stratégiákról és lehetőségekről, általában csak halált és szenvedést jelentenek a legtöbbeknek. Mindenkinek, aki benne van, a legbrilliánsabb stratégia ellenére is. A harcoló embereket összetöri, ha túl is élik fizikálisan. Nem ritkán még az isteneket is megviseli! Elhiszem, ha a fegyverek lelkei is megrendülnek a veszteségeiktől. Korábban elhangzott, hogy a forgató úgy éli meg, a fegyvere elvesztését, mintha a lelke egy darabja szakadna ki belőle. Úgy hiszem, ez fordítva is igaz lehet. És ha őt is terhelte a túlélők bűntudata, a gyász és a düh, harag, akkor csak egyre nagyobbra szították egymásban ezt a veszélyes, negatív lángot! - Azt lehet tudni, hogy miután külön váltak, az a Pöröly hova, inkább kihez került? - engedtem meg magamnak a témával kapcsolatban egy utolsó, és tapintatlan kíváncsiságot. De nem tehettem róla, hogy aggódtam, hisz ilyenkor a legsebezhetőbbek a fegyverlelkek, és ha gonosz kezekbe kerülnek ebben az állapotukban, tényleg démon fegyverek válhatnak belőlük!
-Említett háborút és tragédiákat. Bármilyen háború, a legerősebbeket is meg tudja viselni. Hogy sikerült magára, na meg a főzésre lelnie. Hogy lehet egy ilyenből felgyógyulni? - egy pillanatra elfelejtkeztem magamról, és az arcomon, inkább a szemeimben megjelent a tényleges korom, és annak súlya. A csibészes kisrókából pár villanásnyi időre matuzsálemmé alakultam. Egy magát ugyan jól tartó, de sokat megélt halhatatlanná. Titkon reméltem, hogy tudni fog erre válaszolni, hogy ténylegesen felgyógyult azokból a szörnyűségekből, amiket nem mondott ki, de az a pár szó mégis sejtette, hogy átélt, és nem csak töri magát előre az életben, a lelki sebeit elrejtve, azokról nem tudomást véve… ÉS ha van ilyen recept, hálás lettem volna érte! Inari a megmondhatója, hogy nagy szükségem lett volna rá.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.