Vörös találkozó

- Tudomásom szerint az egyik legrégebbi ninjaklán és nem csak legendák övezik, hanem csakugyan sötét erőkkel cimborál. A szolgálói egy démonnak hódolnak és tőle merítenek erőt olyanokhoz, mint holtak feltámasztása és szolgálatukba állítása, az elme átmosása és a mágia különböző csodái. Honnan én jövék, ott New Yorkba is betevék hangtalanul lopakodó lábukat, de számos hős akadályozá őket és így ármánykodnak ugyan, de hatalmukat nem terjesztheték ki e városra. Veres ruhákban ólálkodnak és jelük egy vérben tocsogó kéznyom. Ismerős tán ebből valami?
Válasza érdeklődésemre fog számot tartani, hisz ha a Kéz itt is szövi setét hálóját, meg kell találnom e világ azon hőseit, kik felléphetnek ellenük. Mutáns barátaimra nem szívesen dobnám rá a nindzsák elleni küzdelem sózsákját, ha valának mások is, kiknek variánsai az én univerzumomban már sikerrel lépének fel a veres csapatnak ellene.
Yoko vigyora kissé vészjóslóvá válik. Különös e hangulatváltozás és a háborúzással kapcsolatban némi élvezet mutatása tőle. Több rejtelmezhetik benne, mint gondolám.
- Ha Loki midgardi volna, ninjaklánt vezetne, hisz ő az Ármányok és Cselszövések Istene. Asgardon éle vala egy hozzá hasonló istennő is, Amora, ki szintén nem átalla bármit és bármit felhasználni hatalma kiterjesztéséért. Rajtuk kívül viszont az asgardiak között nem sok követője akad az általad felvázolt hatalmi ügyeskedések követőinek. Vagy erővel vagy tárgyalások útján oldánk meg mindent, de kik a hazugság erejében hisznek, azokon által tudunk látni.
Vala szerencsém nékem is ilyenekhez szenátorként és királyként, no meg a Loki és Amora mesterkedései miatti bonyodalmak megoldójaként. Nemigen tetszetős, hogy Barangoló Yoko így isteníti a ninja módszereket. Gyanakvóan húzom fel szemöldököm és előrehajolok, hogy suttogjak e kényes témáról a lassan fogyatkozó vendégsereg elcsitulása miatt beálló sokkal halkabb alapzajban:
- Gyakorta alkalmazol ily megosztó és uralkodó eszközöket? Tán te magad is részesülél a ninják kiképzésében?
Tán nem oly tiszta az a szív, mint amilyennek tűnik. Ettől még valósággal remek asztaltársaság és nem leszek megkövezendő, hisz jómagam sem valék tévedhetetlen. Azt mondám, hogy az valék, de tudom, hogy nem így vala.
A bárdról és az asgardi fegyverekről zengett ódáimat a leányka élénk figyelemmel kíséri és ez kedvemre tesz. Öröm ily hallgatóságnak előadást tartani! Még arról is hajlandó valék beszélni, hogy mit élék meg a másik Mjölnir forgatása idején. Látom is, hogy a lánykát is elkedvetleníté e szomorú történet.
- Köszönöm, de ez már a múlt, életem része, mit már magam mögött hagyék. Jómagam is örvendezék, hogy akaratommal megfeszítésével meg tudék szabadulni a pöröly rontásától.
És barátaim segélyével, kik felsorakozának, de a sikert inkább magamnak tudám be. Nem tehetének volna vala semmit, ha én nem akarám a szabadulást.
Az a düh, mi akkor éle bennem, sok millószoros lánggal lángol legyőzőm szívében, kiről nem szívesen ejtek szót.
- Elpusztíták vala, hogy más lelket már ne rontson meg. Bármekkora erőt is tuda adni, tisztátalan vala, nem úgy, mint az igazi Mjölnir, mit Thor barátom forgata.
Mangog aprítá fel azt a varázserejű fegyvert és ezt jól tevé.
- Az asgardiak mágiája igen erős. Lelkünk is gyorsabban gyógyul sebesülésiből és fehér mágiát gyakorló asszonyaink is igen tehetségesek a regenerálásban. Mindez pedig azért segíte rajtam, mert visszatérék családomhoz, mely ezer gyógyítónál is jobb hatással vala rám. Gyengébb akarat és egy magányos szív könnyedén beleroppanhata volna vala egy ily megrázkódtatásba, de Asgard Oroszlánján nem foga ki a másvilági Mjölnir sem! - fogom újra dicsekvőre a hangvételt érzékelve, hogy lenyűgözém Szamuráj Yoko-t.
Szemeiben különös érzés villana. Nyoma sem vala benne az életvidámságnak, sem a ninják árnyműveleteit kedvelő gondolatnak, inkább egy pillanatra mintha egy öreg lelket mutatna. Tüneményes és sokszínű ez a leányka.
- Tán te magad is élél át oly borzalmakat, miknek égbe magasodó hegységén még nem tudál átmászni, Barangoló Szamuráj Yoko? - kérdem.
Tán nem én leszek a legjobb lélekgyógyító, de szívet vidámító mondatokat biz tudok szólni.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Vörös találkozó - Page 2 MV5BNjk2MjhlMTItMjAxMS00NmFkLTg1ZjItZDY5ZWUyMmY0MzE2XkEyXkFqcGdeQXVyMDM2NDM2MQ@@._V1_FMjpg_UX1000_

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Csüt. Május 09, 2024 1:08 pm

Volstagg & Yoko

Loki, mint egy ninjaklán feje. Ezen elgondolkodtam egy pillanat erejére. Szamurájnak vallom magam, de minden bizonnyal már kitúrtam volna abból a ninja székéből őistensége hátsó fertályát, ha az én hazámba tévedt volna ilyen szándékokkal. Nem tehetek róla, a fajtám ösztönösen territóriális, és szeretek én lenni a fő bajkeverő a saját területemen! Tisztában voltam vele, micsoda kettős mércével éltem mindig is az életem, de róka volnék…
Hopsz…! A szinte rosszallón aggódó visszakérdezésére kaptam csak észbe, hogy túlságosan elengedtem magamat Volstagg társaságában.
- Ha véletlen megjelennének ezek a Kéz szolgálói, akik démonokkal paktáltak le, és szükség van segítségre, nyugodtan keressen meg! - mosolyodtam el fagyosan. - Ha alvilági erőkkel paktáltak le, vajon miféle youkait sikerült megidézniük szegény együgyűeknek? Nekomatákat, netalán jiangshikat? Ázsiai démon? Netalán rossz útra tért daoshi vagy onmyouji? - bármelyiket el tudtam volna képzelni. Bohó halandók, akik azt hiszik, nyertesen kikászálódhatnak egy démoni paktumból. Sóhajtva megcsóváltam a fejem, és fél szemmel lestem fel az asztaltársam fele.
Ám a kezdeti ijedt várakozásommal ellentétben nem ragadt le a témánál, én pedig megkönnyebbültem a figyelem elterelésének hála. Egészen addig, míg olyat nem mondott, minden vér kiszaladt az arcomból. Nevezetesen, hogy megsemmisítették a híres villám pörölyt. Talán, ha az érzelmekkel kissé lazábban bánó kultúrában nőttem volna fel, látványosan kaptam volna most a szívemhez, hogy kétségbe esett rosszallásom kifejezésre juttatásaként aléljak el a földre. Így azonban csak lesápadva meredtem pár pillantás erejére magam elé. Mivel mindig is érzékeltem, sőt a része volt a spirituális világnak, így láttam a lelkeket, kommunikáltam velük, és az engedélyükkel megérinthettem őket. Ez a képesség nem csak az emberi, állati, netalán növényi szellemekre terjedt ki, de a fegyver lelkekre is. Ennek hála, egy ilyen különleges fegyver elpusztítását gyilkosságnak érzékeltem. Ők talán azt gondolhatták, hogy egy veszélyes tárgyat semmisítenek meg, bennem azonban ott égett a tudat, hogy ezeknek az eltévelyedett, megsérül lelkeknek szimplán atyai-anyai szeretetre lett volna szükségük! Ártatlan áldozatai voltak ők a környezetüknek, harcoknak, háborúknak, és az emberi, vagy emberszerű társadalmak vétkeinek, és mint olyan, a legtöbb esetben menthetők voltak. Igaz, egy elvadult fegyverlélek visszaszelídítése és újra kézhez szoktatása még a magaféle halhatatlan szerint sem volt könnyű munka, de lehetetlen sem!
De mivel nem voltam ott a neves esetnél (akkor alapból nem kerülhetett volna ilyesmire sor, hamarabb lovasítottam volna meg a pörölyök eme díszes példányát, semhogy bárki elpusztíthatná, még akkor is, ha az makacs gyermek módjára nem engedte volna magát felemelni…) így véleményemnek nem adtam hangot, és csak legbelül sírt a lelkem.
Azonban a fegyverpusztításról a háborúkra, pontosabban azok ritkábban tárgyalt eredményeire terelődött a szó. Lélegzet visszafojtva vártam a csodareceptet a lelki gyógyulásra. Hogyan lehet kilábalni a depresszióból, legyűrni a PTSD-t, amik szinte természetes módon jártak együtt a háborúskodással, vagy talán helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy nem ritkán belőle születtek.
A kapott válaszra keserű mosoly suhant át az arcomon, hisz az ő módszere nálam nem igazán volt megvalósítható. Fehér mágusok, vagy lélekgyógyítók nem lézengtek a közvetlen környezetemben, olyanok még kevésbé, akikre ilyen szinten rá mertem volna bízni magam. Picit, mélyen legbelül talán irigyeltem Volstagg-ot azért, aki volt, de egyidőben mégsem cseréltem volna el a saját életem senkivel. Még egy kérdésem volt a témában.
- Hosszú idő volt, míg meggyógyult a háború után? - kérdeztem, azért még pislákoló reménnyel. Elvégre időm, az végtelen volt. Kérdésére nagy szusszanással engedtem ki a levegőt. Felpillantottam az égre, míg próbáltam úgy összeszedni a gondolataimat, hogy utána kimondva visszaadják a bennem kavargó érzéseket. - Úgy hiszem, hogy amikor valaki kardot vagy fegyvert ragad, onnantól kezdve elveszíti az ártatlanságát. Teljesen mindegy, hogy milyen jó cél érdekében, de az első gyilkosság, az első kiontott élet elvesz valami esszenciális jót abból, akinek onnantól vér tapad a kezéhez. Onnantól valami megváltozik. Az egyszerű, tiszta lényből ragadozó lesz. Nemtől és fajtól és kortól függetlenül. - ráncoltam a szemöldökömet, ahogy igyekeztem a megfelelő szavakat rakni egymás után, de mit tehetnék? Nehéz az őszinteség súlya - A büszkeség, a becsület, a védelem, a tisztesség mind szükséges dolog, de nem mossák le a vér szagát a harcosok kezeiről. Félre ne értsen! Nem érzem áldozatnak magam azért, mert harcos lettem. De nem akarom szépíteni sem a szamuráj létet. Harcosok vagyunk, katonák, lovagok ha úgy tetszik. Egy kegyetlen világ kegyetlen csatlósai, ragadozók az emberek között. - gúnyos mosolyra húzódott az ajkam. Saját magam iránt érzett gúnyorosságom látszódott ki egy pillanatra - Megtesszük, amire szükség van, harcolunk, tisztességesek maradunk, de ez nem jelenti azt, hogy mi ne sérülnénk közben így vagy úgy. Pont a tisztesség és a büszkeség az, ami az egyre jobban összezúzott lelkünk helyett átveszi az iránymutatást, ne tévelyedjünk rossz útra, vagy ne maradjunk ott. Valóban voltam magam is csatákban, háborúban. De azt gondolom, hogy ezt nem kell Önnek tovább ecsetelnem, hisz harcosként teljesen tisztába van ennek minden árnyoldalával! - ahogy újra beszélgető partnerem szemeibe néztem, már nyoma sem volt a korábbi érzéseknek az arcomon. Visszakerült az emberi maszk, és tökéletesen elfedte a bensőm mélyén lappangva kavargó vihart. -Erről eszembe jutott, hogy hallottam Valkűrökről! Mesélne róluk? Kik ők? Mit lehet róluk tudni? Mennyire felel meg az emberi tudás a valóságnak róluk? - csillantak fel a szemeim kíváncsian. A másik, ami, vagy inkább akik felettébb izgatták a fantáziámat, a druidák voltak. Az ő különös, kötölgélősnek ható mágiájuk igazán érdekesnek tűnt külsős szemmel! De ha jól tudta, az már talán másik pantheonhoz tartozó kérdéskör volt.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Vörös találkozó - Page 2 Cc6e8e08f59a63d5c60c153a8c9c8c05bddf1532

Karakterdal :

Vörös találkozó - Page 2 Fbbd458788bcf40d0ba8fdeeadcad6f3c6d51d62

Profil gif 2 :

Vörös találkozó - Page 2 51d06ff7dfcd440b5f9256021206687be553d696

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Vas. Május 12, 2024 12:56 pm

Yoko & Volstagg

- Magamban is kiállok akár ezer ninja ellen is, de észben tartandó lészek, hogy ha ily csatára kerülne sor, abban tenmagad is részt kívánsz venni.
Ki jól ismeri harcmodorukat, az remek társ lehet a harcban. Egy kis erősítésre szükség leend, ha szembekerülnék a Kézzel, de inkább úgy adom ezt elő, mint ha csak Szamuráj yoko kedvére akarnék tenni.
- Azt beszélik, hogy uruk a pokol lakója. Én ennél többet nem is akarék tudni szentségtelen üzelmeikről, mik az odalenti világot érintik - szólok legyintve.
Az élet legkeserűbb oldalát választák vala és én azt nem kedvelém. Barangoló Yoko többet tudhat a témáról, hisz ahogy sorolja a kimondhatatlan neveket, az magáért beszél. Bizonyos, hogy megkeresem, ha a Kéz felbukkan.
A másvilági Mjölnir pusztulatának említésére asztaltársam szinte oly fehérré vála, mint Jötunheim hegységeinek hósipkái. Az asztalon átnyúlva megragadom kezét és apró mozdulatokkal nyomogatom, hogy némi életet leheljek belé.
- Mi lele vala téged? Lezuhana vérednek cukra?
Hisz akkor újabb adag süteményt kell rendelni! És ha így alakulna, rendelendő lészek magam számára is.
Úgy látám a leányka orcájának állásából, hogy igen várá a gyógymódot és csalóda, hogy mi asgardiak számára létezik, az számára nem.
- Hónapokig nem ébredék fel, mert testem így gyűjté össze erőit. Majd annakutána évek kellének vala nyugalomban, családi körben, hogy ismét harcokra képessé váljak. És amikor még nem valék ugyan készen, de támadás éré Új-Asgardiát, beszállék mágikus úton készült robotunkba, a Pusztítóba és azt vezetém hadba.
Ha már kardforgatásra és bárd használatára még nem vala alkalmas porhüvelyem akkortájt. Yoko aggodalmaskodó tekintetét és sóhajait némán figyelem. Kivételesen nem beszélek bele, érzem a csend szükségét. És némi étek szükségét is, de ezzel várok még.
- Ontottál-e oly életet, mi nem érdemelte meg vagy csak gaztevőkre csapál le? Ez sem mindegy és az sem, hogy mikor kezdéd vala. Asgardon a harc és az ellenfelek legyőzése akár az utolsó vérig inkább dicsőség, mintsem a szörnnyé válás útja. Ha a viharóriások gyilkolják a falusiakat, le kell sújtani a garázdákra. Megvédjük az ártatlanokat, családunkat, barátinkat, népünket. Nem a fegyver és a forgatása rontja meg a lelket. Az az elém pottyant Mjölnir átkot hordoza vala és oly tettekre sarkalla, megragadva felbolydult lelkem haragos oldalát, mik szükségtelenek valának. Ehhez pedig soha nem látott hatalmat is ada és attól elszakadni igen nehéz vala, ráadásul közben válék tisztává elmémben, hogy miket is követék el megszállottságomban. De a bárdommal vagy kardommal már azt tevém, mit én akarék, nem mit a düh parancsol. Te úgy érzed tán, hogy kényszerítének vala téged a csatákra és a háborúkra és ellenállhatál volna vala, de nem tevéd? Mert ez le tudja rombolni a lelket, látám nem egy emberen és nem kettőn - fejtem ki komolyan és együttérző arckifejezéssel.
Találgaték, hogy mi lehet a leányka baja. Más a gondolkodása és a hite, de némely jelenség ugyanúgy működik, bármit gondolánk róla.
- Az iskola, hol szakács valék, egy rendkívüli ember vezetése alatt áll és meglehet, hogy ő tudna néked tanácsokat adni lelked gyógyulása érdekében. Azon a helyen mindenki különleges, embereken túli és épp ezért úgy vélem, hogy szellemet hordozó, érző fegyverek okozta bánat és zavar megértése sem lehet akadály az igazgató, Charles Xavier professzor számára. Beajánljalak-é hozzá terápiára? - kérdem kezdődő lelkesedéssel.
Titokban tartják magukat, de e leányka előtt nem szükséges takargatni, hogy a Xavier Schoolban nem hétköznapi eseményeket látni nem hétköznapi lényektől.
Barangoló Szamuráj Yoko újabb asgardi legendák felől érdeklődék vala és széles mosollyal kezdék bele az újabb történetbe.
- Ó, a Valkűrök! Ahonnan én jövék, ott ők csodás istenasszonyok szárnyas lovakkal. Őrzék vala a küzdelemben elhunyt harcosok lelkét a Valhallába vezető úton, hogy senki ne térítse el azokat, de majd mind elesének a háborúban, mit Asgard és a Holtak Birodalma víva meg számos áldozattal. Mindenek Atyja Odin új életre kelté ugyan a valkűröket, de már csak a Valhallában élhetnek és ott őrzik a megboldogultakat. Az egyetlen máig élő és harcoló valkűr Brünhilda. Igazi viking asszony combközépig érő szőke loknikkal. Hasonlít Krista dédunokámra! E világon viszont egy fekete asszony a Valkűr és ő Asgard királynője Norvégiában, hol letelepedének vala. Oda el kell utaznom egy napon, hogy lássam evilági népemet. Csak a repülőjegy foglalása némileg nehézkes olyasvalaki számára, ki másik univerzumból érkeze vala - mondom tüzes kézmozdulatokkal és egy kacsintással kísérve.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Kedd Jún. 04, 2024 11:17 am

Volstagg & Yoko

Őszintén irigyeltem ezért az egyenes, és egyszerűnek tetsző világképért. Talán ez volt a különbség, ami miatt ő isten, és a hallottak alapján hős volt, én pedig… nagyon nem. Túlbonyolítottam, túlgondoltam volna a dolgokat? Könnyen lehetséges volt, még sem éreztem azt, ebből tudnék, vagy épp akarnék változni. Gyógyulni szerettem volna, de nem úgy, hogy feladjam közben saját magam. Az előttem ülő láthatóan nem hozott ilyen kompromisszumot, amikor sikeresen felállt az átélt borzalmak után, és újra eggyé kovácsolta a saját lelkét. Azonban az ő általa felvázolt lehetőség, nálam nem működött volna úgy, hű maradjak közben a saját lényemhez. A korábbi érzéseimet egy sóhajjal zavartam vissza a bombabiztos dobozukba, a lelkem legmélyére, ahol eddig is ~~bebörtönözve~~ biztonságba tartottam őket. Majd ártatlan, szinte gyermeki mosolyra húzódott a szám.
-Köszönöm, hogy ezeket megosztotta velem! - hajtottam le picit a kobakom, őszinte hálám jeléül. Ha nem is feltétlen tudtam az utolsó pontig alkalmazni azt, amit ő elmondott, ettől függetlenül információ volt, amiből tanulhattam! Ráadásul kaptam egy iskola nevet, ahol Volstagg szerint segíthettek is akár rajtam. - Ez az iskola. Említette, hogy emberfelettiek iskolája, és hogy az igazgató el tudna bánni a problémáimmal. Ez mit jelent pontosan? Mit lehet róluk tudni? - a kíváncsi, na meg az aktívan paranoid róka bennem erősen megmoccant ennek a különleges hírnek a hallatán. Mit csak megmoccant, a két érzés kész apokalipszisi szeánszot rendezett a fejembe, egymással ölre menve erősen. Amiből persze nem mutathattam semmit a külvilág fele, de ez volt az egyik specialitása a fajtámnak. Sunyi, alakváltó ravaszdiak voltunk mind… a ravaszdi nem feltétlen mindig dolgozott aktívan, de a többi, születéskor beépített tartozékai volt az ösztöneinknek.
A valkűrökről amiket elmondott, csillogó szemekkel hallgattam. Csodálatosnak találtam, hogy ennyire nyíltan hagyták, hogy asszonyaik is választhassák a harcos életformát.
-Ezek a harcos hölgyek így születtek, vagy képezték magukat azzá, akik, netalán mások választották ki őket erre a feladatra? ez egy nagyon fontos kérdés volt a számomra, hisz rengeteget elárult a nemzetről. Illetve volt még valami, ami szöget ütött a fejembe. - Korábban említette, hogy Új Asgard a Földre települt. Amikor a Ragnarokról beszéltünk az előbb. Mi lett az Életfával? Egybe mosódtak volna a dimenziók? Vagy hogy kell ezt elképzelni? - Milyen hatással lesz a Föld mágikus egyensúlyára, ha ennyi istenség ténylegesen itt lakik, itt alakít ki magának életteret, és nem csak ide látogat, míg dolga akad? Rengeteg kérdést vetett fel ez a kósza fél gondolat, hogy ide települtek. -Vagy én értettem félre, és nem itt laknak az istenségek, nem Midgárdba települtek le, csak sűrűbben járnak erre? Döntöttem oldalra értetlenül a fejem. Szorgos kishangya módjára raktáraztam el minden kapott információt, hisz ezt a beszélgetést felettébb gyümölcsözőnek könyveltem el. A Kéz Szolgálói, akik démonokkal paktáltak le, Asgard és az istenségeik felett döntő lények, a fehér mágia, de a mágikus robotok egyaránt komoly későbbi kutató munkát vetítettek előre a számomra. Meg titkon, és csak nagyon magamban, talán nyomdafestéket nem túlságosan tűrő megjegyzésekkel illettem a Karmát, mert a fűzfán fütyülő rézbajszú bagoly rúgja meg a csili-vili arany sarkantyúival, hogy el akartam bújni az otthoni bajságok elől, erre föl egy még zavarosabb lápba pottyantam a cseberből vederbe helyett!
És itt húzott be satuféket a hihetetlen sebességgel járó agyam, hogy csodásan visszaidézze a pokol urával, és szentségtelen üzelmekkel megspékelt megjegyzését asztaltársamnak. Csak, hogy csodás, és képzetem szerint kaján vigyorral feltegye azt a kérdést nekem, hogy ha ő istenként van jelen, akkor most a Könyvtár megszentelt föld lett? Őszintén megvallva, nem tudtam hirtelen mit kezdeni ezzel a gondolattal. Sem felnyeríteni nem akartam, mert egyfelől bántó lett volna a társaságomnak, itt minden előzetes nélkül hahotázni kezdek, másfelől a nevetésem, nos… nem tudtam a róka voltomat abban elrejteni, és képes volt lebuktatni. Azonban elsírni se szándékoztam magam azon, hogy már megint merre csámborogtak el a gondolataim. Mély levegő, a jóga légzés minden csoda alapja, na meg az önuralomé, inkább igyekeztem újfent a szavait figyelni. Na meg az egyre ürülő asztalunkra! Mert hogy én nem ettem olyan sokat, az nem volt probléma, de Volstagg kész óriás volt, és épp eleget léteztem onik között, hogy tudjam, ekkora magassághoz étvágy is jár! Shuten doji se elégedett volna meg, holmi kis előétel falatkákkal, ehelyett képes volt egymaga eltüntetni egy fél vágott borjút körettel, ha az italt és a süteményt nem számoltuk hozzá. Azoknak külön rekesz volt a gyomrában, saját bevallása szerint is.
- Esetleg rendeljünk még valamit? - kérdeztem óvatosan a társamtól. Megsérteni se akartam, hogy itt azt higgye, haspóknak gondolom, holott nem! - Ha van karamella pudingjuk, én még lehet benevezek egyre. - sütöttem le szégyenlősen a szemeimet. Vágytam az otthoni ízekre, amik itt csak nagyon visszafogottan köszöntek vissza, még az ázsiai éttermekben is. A purin ezek egyike volt, amiben az otthont kerestem.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Pént. Jún. 14, 2024 6:37 pm

Yoko & Volstagg

Ez a japán alázat és hálálkodás igen aranyos a leánykától. Kérdésére csakhamar meg is felelek:
- A tanoda neve Xavier Iskola Különleges Tehetségeknek. Mutánsok tanulnak ott, kiknek külseje vagy ereje miatt gondja-baja akadt az embereknek fenntartott iskolákkal, okítóik pedig fajtársaik, kik feltevék éltüket a rászorulók felzárkóztatására. A mutánsok biz' csudapofák és ugyanoly érzésekkel bírnak, mint bármely midgardi! Te még nem találkozál ily lényekkel? Egyikük örökké vígságos, a másik zordon, a harmadik búval kibélelt, míg a negyedik játékos lelkű, akár Toruun ük-ük-ük-ükunokám nevelt lánya. Ne taszítson vissza, ha egynémelyikük külseje nem emberi. Egyik legjobb barátom például barlangi sápadt gyíkhoz hasonlatos és igen nagy szívű ifjonc, ki mérföldekről megérzi, ki fia-borja közeledik.
Nem mérföldekről, de ennyit tévedhet a midgardi mértékegységekben egy asgardi, ki cimboráival kíván dicsekedni.
- Tehát Lélekolvasó Xavier, ki ily lelkek ismerője, bizonyára a te emberi pszichéd számára is találhat kellő kérdéseket, mikre együtt válaszokat is leltek. Nyúlj hát ki a segítséget adó kézért, ha lelked a bánat kútjában rekedve csüggedelmezik.
Bátorító szavaimat oly mosollyal toldám meg, melyből kiolvashatja, hogy én hiszek az ő csodás gyógyulásában is, ahogy jómagam és még sokan mások is felépülének nagy megterheltetésikből. Nékem asgardi mágia juta, néki midgardi tudományok.
- Ó, Barangoló Szamuráj Yoko! Valkűrnek születni kell. Még nem láta olyat a történelem, hogy a szellemeket látók és maguk is félig-meddig maguk is szellemmé válók befogadának volna vala maguk közé bármely hölgyet. No de mindig történnek csudálatos események, mikre előtte sose kerüle sor. Ki tudja, tán egyszer fordulhat oly nyomba a sors néha-néha nehézkesen döcögő, máskor szakadékban lefelé száguldó szekér iramával gördülő kereke, amilyenben még sohsem jára és ha így lészen, meglehet, hogy egy nap megismerünk egy valkűrt, ki nem e szolgálatra születe vala, de elvállalá és képessé is válhat rá. No viszont hadd kérdem hát, hogy érdeklődésednek mögötte tán az állna, hogy tenmagad is vágynál a lelkek testből való kiszállásának elközelgését megérezve a holtakat pegazusokon röpülve védelmező hős asszonyok szerepébe? - tudakozódom kíváncsi vigyortól ragyogó orcámmal.
- Másféle történések esének meg az én univerzumomban és másfélék emitt, hová egy világkapun át csöppenék. Nálunk Asgard, mi egy másik dimenzióban vala, a Ragnarök során megsemmisüle az első falevél erezetének kezdetétől az utolsó törpesárkány pikkelye sarkáig. Az Yggdrasilt megremegteté, legallyazá, mélyen bemetszé, de el nem pusztítá világunk vége, hisz a Kilenc Birodalmat összekötő fa végtelen. Sőt a Ragnarök után az új élet belőle sarjada vala! Mi, asgardiak, midgardi testben és midgardi lélekkel jelenénk meg a Föld különböző helyein és midőn varázssegéllyel újraéledénk eredeti mivoltunkban, Tony Stark siete segítségünkre egy új haza kiépítésével. Mit nálunk a mágia mozgata, azt Midgard Oklahoma államában a pallérozott eszű feltaláló gépek útján hozá létre. Így születe meg az istenek midgardi lakhelye, Új-Asgardia a 66-os út mellett. No de e világon egészen máshogy történe. Asgard itt is különb dimenzió, mit egy ősi entitás elpusztíta, ámde megmaradott lakói Midgardra menekülének. Ehol Új-Asgard egy falu Norvégiában. Ott él királynőjük, Valkűr, ki maga félisten. Az itteni Világfáról keveset tudok, hisz igazi ismerőjével, ezen univerzum egyetlen jelenvaló asgardi istenével, Thorral még nem vala szerencsém személyesen beszélni, telefonján pedig csupán nem fogadott hívásaim sorakozhatnak oly glédában, mint a királyi testőrség felesküdött tagjai szolgálatuk felvételekor.
Sosem veszi fel a Mennydörgés evilági Istene.
Figyelem a leánykát és én is döntöm kobakom erre, arra, majd amarra és közben még grimaszolok is szemeim kimeresztgetésével, hogy szám széles mosolyra húzódjon, mintha csak gyermekeimmel bolondoznék. Újabb kérdésére az asztalra könyökölök és előredőlök bizalmas hangot megütve:
- Mit szólnál, ha megrendelnénk az összes süteményt és szendvicset, mi még terítékükön marada és hozzá néhány liternyi üdítőt? A karamella puding is igen kiváló ötlet és ha jut belőle kettő adag, akkor én is megízlelném ajánlásod után.
Ha pediglen úgy határoza, hogy jönne vélem a felszolgálóhoz, hát kísérem is és hagyom elsőként kérni. Közben megszemlélem magasságát, majd eszembe idézem, hogyan említé kicsiny ázsiai termetét. Akárha Valtrauta leányom állna mellettem, ki atyját és anyját meghazudtolóan apró. A vendégek szinte mind eltünedezének, már csak egy idős hölgy üldögél a sarokban, kávéja gőzéből az utcára meredve.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Szer. Júl. 17, 2024 11:56 am

Volstagg & Yoko

Elgondolkodva hallgattam erről a varázslatos iskoláról a Vörös Óriás beszámolóját. Nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy a varázslók és a mutánsok között mi a különbség. Talán, hogy az egyik, ha van tehetséged, tanulható, a másik viszont nem annyira. A szavakból kiindulva erre következtettem. Azonban felmerült bennem az is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a mutánsoknak nincs tehetsége a mágiához. Mi van, ha csak nem próbálták ki? Vagy talán pont ezt tanulják ebben a Harry Potter iskolában?! Maga a hely felettébb felkeltette a kíváncsiságomat, ám az, hogy a fejembe nézzen bárki is, főleg halandó, már visszafele borzolta a tarkómon az épp nem látható szőrömet.
Amint az emberi pszichémet is felemlítette, nyilvánvalóvá vállt, hogy el is bukott az ötlet, még születésében. Nem voltam ugyanis ember, és ha a megélt pár évezredemet még nekem is nehezemre esett feldolgozni, mit kezdene ezzel egy halandó?
- Ön rá bízná a pszichéjét? - kérdeztem kíváncsian az előttem ülőtől. Istenként úgy sejtettem, hogy korban közelebb járhat hozzám, mint az iskola lélekgyógyászához, és kíváncsi voltam, ő hogy vélekedne egy ilyen találkozásról. - Nem vonom kétségbe ennek a professzornak a tehetségét. Épp csak nem töltene el jó érzéssel, ha miattam sérülne esetlen le egy gyógyító! Ha még az életem engem is időnként megkavar, akit harcosnak neveltek kicsi korom óta, az ehhez tartozó mentalitással, féltem azt a halandó embert, aki segítő szándékkal próbálna meg a kókuszomba lesni! - adtam gyorsan magyarázatot, miért is élnek bennem kételyek az egész psziché zsonglőrködéssel kapcsolatban. Arról természetesen bölcsen nem ejtettem szót, hogy emellé igen csak döngette a mellkasát a magát combosra gyúrt paranoiám. Nem volt szokásom támadási felületet adni, főleg ismeretleneknek. Márpedig a pszichém az lett volna. És ennyiből realizáltam is, hogy micsoda elfuserált helyzetben is leledzem. Vágynám a gyógyulást, de saját magam állok az útjában. Talán majd odahaza Ta Lo-ban behajlongatom a derekamat a Bölcs Sárkány előtt, és próbálok tőle is ajánlást kérni lélek kurkászt keresendő.
-Köszönöm a segítséget és az ajánlást! biccentettem őszinte hálával, hisz bármit is döntök a végén, az nem változtat a tényen, hogy gondolkozott a bajomon, és próbált megoldást találni!
Ezt átbeszélve, őszinte érdeklődéssel füleltem a valkűrökről megosztott információkat. Izgalmas gondolat volt, hogy vannak nők, akik születnek egy bizonyos posztra. Főleg, hogy harcos élet ez a poszt.
-Inkább egyszer szívesen összemérném velük a képességeimet. Mondjuk egy barátságos mérkőzés keretén belül! - ismeretlen harcművészet, szokatlan fegyverek… ki ne akarná kipróbálni az ilyet? Emellett egy másik kérdés is felmerült bennem. -Ez most bután fog hangzani, ebben biztos vagyok, de ritkán van lehetősége egy magam fajtának, ténylegesen bennfentest megkérdezni erről, szóval kérem nézze el nekem. Szóval miért kell kísérő az elesett lelkek mellé? Hogy ne tévedjenek el, vagy valami veszély leselkedik a lelkükre közvetlenül a halál pillanatában? - itt nagyon komoly, és sötét erők villantak be képzeletem amúgy vatta cukros mezejére. - Nálunk is léteznek shinigamik, ám ők maguk a halál istenségeik, ők viszik a halálba a halandót, és nem utána kísérik csak a túlvilágra. - izgalmas kérdés volt ez a kobakomban, hisz ha létezett egy ilyen, lelkekre támadó lény, ki ne akarna tudni róla?
A dimenziókkal kapcsolatos aggodalmamra nem kaptam túlságosan megnyugtató választ. A világok energia túltöltése ugyanis nem csak Asgardot, vagy épp „csak” Amerikát érintette, de az egész mindenségét ennek a valóságnak, és az ezzel összekapcsolódóknak egyaránt. A hallottak után féltettem a többi pantheont, vagy épp a túlvilágokat, az alvilágokat, és mindenképp Ta Lo-t. Nem ismertem ezt a villám istent személyesen, főleg az Edda Énekek alapján amit olvastam róla, azt tudtam, és hát azok alapján nem éreztem túl nagy biztonságba magunkat, ha az ő kezébe van a Világfa sorsa...
- Nem lehetne személyesen a nyakába pottyanni? - kérdeztem zavart torokköszörüléssel, hisz neveltetésem mellett tudtam, hogy ez nem túl illendő, de amikor a világ sorsáról van szó, néha félre lehet az illemet tenni, és akár szó szerint is kivitelezni a felvetett lehetőséget. Volstagg esetében ez biztos figyelem felkeltés, és talán még agyon se nyomná az északi villám istent, lévén a leírások alapján, ő se nádszál alkat csont és bőr, hanem izmos, harcos férfi. Az étel újra rendeléses ötletére kedvesnek szánt mosollyal bólintottam, és álltam is fel, hogy jó példával járjak elő. Csak miután láttam, hogy a felszolgáló kisasszony pontosan felírta a pudingrendelésemet, majd asztaltársam kívánságait is, ültem vissza a helyünkre. Szörnyen foglalkoztattak a hallottak. - Vajon csak Skandináv személyek pillanthatják meg Yggdrasil-t - gondolkodtam hangosan. - Nem kérdezek olyasmit, hogy van-e kereshető kapu a szintjei között, vagy hogy pontosan hogy kell a törzsét elképzelni, ami minden világon áthalad! - Talán a rókaság egy pici villanásnyi időre (legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy csak ennyire) megint kiült az arcomra, ahogy ravaszdi módjára elmosolyodtam még úgy is ha sejtettem, hogy amennyiben van ilyen, se avathat egykönnyen be egy idegen halandót. Már, ha még annak gondolt! De szívesen megnéztem volna ezt a hatalmas fát, netalán megismerkedtem volna a rajta tanyázó mókussal, akit becsületszóra, nem próbálnék meg levadászni! Természetesen Hræsvelg és Niddhog is izgalmas felfedezés lehetne, hisz nagy kérdés, fel tudnám-e venni az alakjukat, ha találkoznék velük, és legalább láthatnám, hogy néznek ki? Egyáltalán az ő sárkányuk hasonlít a mieinkre? Hatalmas sóhajjal engedtem útjára kíváncsi vágyakozásomat, elvégre nem kalandozni jöttem ide. Ha szüksége van a fának segítségre, és pont az enyémre, a sors úgy is megtalál, ha akarom, ha nem! Ezzel el is engedtem a kérdést.
- Az előbb említette, hogy gépekkel oldották meg az otthonában a mágiát! - ez a kis szösszenet borzasztóan felcsigázta a kíváncsiságomat. Onmyoujiként az alkímiába is picit bele ártottam már magam, de hogy a gépek és a mágia! Lehetőségek egész tárházát nyitná meg, ha ezt a kettőt, netalán hármat ötvözné valaki! Igaz, nekünk még nem sikerült megbarátkozni, de ha lehetne ötvözni, vagy ha már mások meg is tették, az azért valljuk be bátran, motiváló erővel bírna. -Ez hogy működött pontosan? Vagy hogy kell elképzelni? - csillogtak a szemeim, reméltem csak barnán, és nem sárgás róka szemekkel...

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Szomb. Júl. 20, 2024 8:39 pm

Yoko & Volstagg

- Hoooogyne! Világunk egyik leghatalmasabb telepatája, ki még a lelkek gyógyításában is jeleskedik. Amikor is rám találának, mert érzékelék jöttömet, Lélekolvasó Xavier megkísérlé mondásim igaz voltát megvizsgálni és bizony beleizzada. Mi, asgardiak erősebb, sűrűbb testtel és zömökebb lélekkel rendelkezünk. Ráadásul kinek akarata is acélos, abba még nehezebb belelátni. De a tanoda vezetője állá a sarat az én kókuszom igen kemény héján való átküzdés során is és meglelé a Bounty-szeletet - biztatom a leányzót, hogy ne aggodalmaskodjon.
Megüté fülem, hogy azt mondá, halandó. Mintha ő nem az volna? Tán innen az érdeklődés a viking isteni világ iránt? Ő egy másik pantheonhoz tartozna? Nem török rá kíváncsiságommal, amikor épp elzárkózik ötletimtől, de később majd megteszem.
Bőszen elvigyorodom hálálkodásán.
- Önnön világomban a valkűröket csak a Valhallában találni meg és az igen messze van. Ezen univerzumban tán egészen Norvégiáig kelletik utazni, hogy kardot akassz a legerősb viking asszonnyal. Jómagam is el kívánok oda látogatni, hogy ehoni földijeimet üdvözöljem!
Túl heveskedő felajánlás volna azt mondani, hogy Yoko is ugorja át velem a világot és a Nagy Almából tartson velem a Fjordok Hazájába. Nagyvonalúan legyintek, mintha egy muslickát akarnék elterelni a boros poharamtól, mi jelen pillanatban sajnálatos módon nincs.
- Deeehogy buta kérdés! Olykor el is tévednek a lelkek. Hol a mi világunkban, kísértve a HALANDÓKAT - nyomom meg a leányka iménti szavait -, hol nyugvóhelyükre tartva és akkor aztán az istenek sem tudják, hová kerülnek a bolyongók. No de ha tudják és tartják is az irányt, akkor lesben állhat Hela, a Halál Királynője, ki foglyul ejtheti és szolgájává teheti őket birodalmában, Helheimben, mi setét, szomorú és lehangoló, de rabjai még ezt sem érzik. Nagy szolgálatot végeznek hát a szárnyas lovú asszonyok, kik óvják az elhunytak útját. No de mesélj nékem e shinigamikról! Kaszával lesben állók és holtkísérők ők, vagy más, érdekesebb cselekedetekből is áll éltük?
Szerfelett untatónak tűnne, ha csupán ezt végeznék, de meglehet, hogy nékik ez juta.
- Többek között ez vala, mi a Fjordok Hazájába vonz engem. Ott, az asgardiak kicsiny midgardi falucskájában tán tudják, mily utakon röpköd pörölyös cimborám ehoni variánsa.
Nem érté elmém, hogy mi szükség vala Barangoló Szamuráj Yoko torkát köszörű alá tenni, de valami mián ismét tartózkoda. Rejtélyes leányzó mindannak ellenére, mit elmonda eddig!
Minekutána a pultból megrendelünk mindent, mi csak marada, jómagam is helyet foglalok és várom a kiszolgálást. A vendégsereg megfogyatkoza vala, vagy már a könyvek közé vevé be magát.
- Csupán keveseknek adatik meg, de lett légyen a Kilenc Világ bármely lakója, ha valamiképp át tud lépni vagy be tud pillantani más dimenziókba, tán meglelheti a Világfa ágas-bogas testének megtekintésére alkalmas helyeket, ha elég soká kutat. Jómagam egyes küldetéseim során bebocsáttatást nyerék a gyökerek közé és meg kelle másznom társaimmal, Fürge Fandrallal és Zord Hogunnal mind a tetejéig, honnan a fát őrző sas tojását kellete megszereznünk! Ivóversenyt tartánk a különleges madárral és noha barátimat mind felülmúlá, én még újabb hordót verék csapra, midőn ő még két karmos lábán tántorga hagymázas szemekkel. Így győzedelmeskedék felette és az egyetlen valék univerzumomban, sőt gyaníthatólag a többiben is, ki láta egy isteni sast ittasan totyogni.
Nagy hahotázásba kezdek és hogy ezért érkeze-e sietősen a puding és minden más étek, nedű, mit kérénk, nem tudom, de hirtelen asztalunk megtelik. Csodálattal és vággyal telt szemekkel futok végig a fogásokon, majd egy sós perecet kezembe fogva közelebb hajolok a leánykához.
- Egyes tudákosok beszélik, hogy a messzi űrben lebegő képalkotó szerkezetek, miket Midgardon űrteleszkópnak neveznek, igen távolról megörökíték az Yggdrasil egynémely levelit, de még senki sem igazolá ezen állítást.
A leányka orcájának különös csillogására széles vigyor ül ki arcomra. Azt a mosolyt szemlélem. Akár gyermekeim, midőn huncutságot készülnek elkövetni. Miket én is elköveték zsenge koromban, tán hasonló orcával.
- Eeej, ez a kaján nézés! Csak nem egy kis fáramászásra vágyakozol? - kérdezek rá újfent nevetve, még sóhajának előtte.
Míg Yoko felel, vadul nekiállok a tálcákra pakolt finomságok elfogyasztásának. Néhányszor hümmögök, mikor az elsőt harapom az egyes falatokból. Lassan eszem, élvezem a zamatokat, de kezemből sosem ürül ki a sütemény. A gőzölgő kakaó és a málnás üdítő kiváló lesz utána.
- Félig arról lenne szó, hogy mit hazámban, ős-Asgardban a mágia mozgata, Stark megtalálá a gépi megoldást, félig pedig arról, hogy Odin közbenjárására megnyílának előtte Nidavellir csodakovács törpéinek kohói, hol például a Mjölnir kovácsoltata vala az ősi időkben. Segítének a kevés megmaradt gyógyító asszonyok, mágusaink és legfőképp Loki, ki a varázslás nagymestere. No viszont ugyanez fordítva is megtörténe vala számtalanszor, hisz például amikor réges-régen Odin megalkotá a Pusztító nevű mágikus páncéllényt, mi mentális úton irányítható, azt mágiával vivé véghez. Manapság már alkotának hasonló gépezeteket, csak épp robotnak nevezik őket és üzemben kalapálák össze ezeket, nem a mágikus energiákat mozgatva. Midgardon vívott háborúnk során, felépülési időszakomban, mit említék neked, én vezérelém hadba a Pusztítót elmémmel adva neki a parancsokat, de a Földön készült harci robotok is küzdének velünk. Kik a mágiát és a technológiát is jól ismerik, azt vallják, ezek nem állnak oly messze egymástól, de bizony mélyre kell ásni mindkettő tudományban, hogy a közös vonásikat megismerhessék.
Egy üveg üdítőt felhajtva kezem lendül, hogy elhajítsam a flakont, de észbe kapok és letészem az asztalra nagy kacajjal.
- Leányka, érdeklődésed szívet gyönyörködtető, de most már bevallhatod nékem: onnan ered a mágiához és az istenségekhez való közelséged, hogy te is varázsforgató volnál? Vagy istenek közül való? Az elébb úgy szólál a halandókról, mintha nem tartoznál közéjük - kérdezek bele a közepébe felélénkülve az érkezett ételek gazdag kínálatától.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Hétf. Júl. 29, 2024 7:00 am

Volstagg & Yoko

Különös volt, amit a saját túlvilágukról mesélt. Hogy ennyire nem … nem is tudom, nem rendszerként működnek egymással a pantheonhoz tartozó világok. Sokkal inkább tűntek versenytársaknak, akik próbálják elcsalni egymástól az emberi lelkeket. Bár ez is lehetett egy bizonyos rendszer. A mai modern világból, picit a tőzsde nevű új keletű piac jutott róla az eszembe, amiről azért bölcsen hallgattam. Csak magamban nyugtáztam elégedetten, hogy ezek szerint nem csak az én fajtám volt ravaszdi, de akadt hasonló jelzővel illethető egyén az Áz-földön lakók között is, ha Lokit nem vesszük számításba, akkor is. Emellé kifejezetten izgalmas gondolat volt az is, hogy a Földön, a Fjordok hazájában találhatom meg ezeket a harcos asszonyokat. Gondosan elraktáraztam magamban ezt az információt, hisz ha arra visz a sors, véletlen se szerettem volna kihagyni legalább egy látogatást náluk! Természetesen nem számoltam rá, olyan szívélyesen fognak majd fogadni, mint amilyen kedvesen Volstagg társalgott el velem, de egy próbát mindenképp megérne, nem igaz?
-Nálunk, hiába van a „kami” szó benne a nevükben, a shinigamik nem túl barátságos, vagy épp nemes lelkek az emberek szemeiben. De ezen nincs is mit csodálkozni, hisz az átlag ember, ha nálunk nem is feltétlen fél a haláltól, de normális körülmények között nem vágyik rá, nem igaz? Ami ennek ellenére mégis ott leselkedik bármelyik sötétebb sarokban vagy egy rossz lélegzetvételben. Nálunk az emberek úgy gondolták, hogy a shinigamik olyan lények, akik a halálba viszik őket. Valaki, aki képes megszállni a testüket, ha nem vigyáznak, és a halálukat okozni így. Ezért óvták egymást attól, hogy a sötétben bárki útnak induljon, hisz olyankor könnyen megszállhatta egy shinigami őket, és elterelhette a helyes útról, netalán szakadékba sétálhatott az áldozatával. De ha ez nem lett volna elég, ha valakit megszállt a halálisten, képes volt nem csak a megszállt testet romlásba dönteni, de a környezetét is. A shinigamik humanoid külleműek akkor is, ha épp nem egy halandó testében tanyáznak, ám mégsem keverné össze őket senki egy élő emberrel. Ha már csak a szellemekre oly jellemző szürkés bőrüket, netalán hullafoltjaikat vesszük. Hmm küllemre leginkább egy yurei-re hasonlítanám őket. Ám nem kifejezetten egy helyhez kötődnek, mint a kísértő lelkek teszik. Persze, különösen vonzzák őket azok a területek, ahol a halál ott hagyta az energiáját, netalán még jelenleg is ott van. Ahol valaki előtte erőszakos halált halt. És el is érkeztünk egy sötét… mi is erre a megfelelő hasonlat? Huszonkettes csapdája? Hisz, ha azokon a helyeken újra és újra megszállnak élőket, a halálukat okozva, egyre erősebb lesz a halál jelenléte, egyre erősebbé téve őket, és el lehet képzelni, hogy hova vezet mindez… Viszont a halál mégis szükséges rossz, a körforgás része, és az egyensúlyt hívatott fent tartani. De a lényeg az, a mi shinigamijaink nem valami nemes harcosok, akik átkísérik a hősök lelkét a túlvilágra, hanem olyan lények, akik megszállják az élőket, és vagy elérik, azok vágyni kezdjék a saját halálukat (így magyarázták nálunk régen az öngyilkosságok egy részét, amit nem harakiriként követtek el) vagy ők maguk okozzák a megszállt emberek halálát. Rettegett lények ők, és teljesen joggal - szusszantam elégedetten, hisz úgy éreztem, sikerült megragadnom a két faj között a különbségeket.
Érdeklődve kaptam fel a fejem arra, hogy nem panthheon függő, valaki meglátogathassa a világfát. Annyira különbözött az ő világképük a miénktől, naná, kíváncsi voltam erősen. Ez az infó pedig nem segített sokat ez ügyben. Vagyis eldöntöttem magamban, hogy utána nézek mi is kell ahhoz, valaki teljesen véletlenül Yggdrasil ágai közé, netalán törzsére keveredjen! Természetesen emellé lelkesen hegyeztem a jelenleg ember füleimet, miket mesélt arról, ő hogy járta meg nem csak a hatalmas kőrisfa törzsét, de a gyökereket és a koronát is!
-Akkor találkozott a gyökérnél lakó hatalmas sárkánnyal is? - csillantak fel a szemeim, ahogy el jutott a tudatomig, mivel is járhat az, hogy ilyen óriási kalandban volt az előttem ülőnek része! Hisz, ha megláthatta, sőt együtt ihatott a nagy sassal a fa tetején, akkor a legendás hüllővel is legalább látniuk kellett egymást! - És a mókuska a törzsén? Vele is összefutottak? - nem nyaltam meg a szájam szélét a gondolatra még akkor sem, ha titkon azért foglalkoztatott, micsoda fejedelmi látvány lehet egy akkora rágcsáló közelébe keveredni! Szerettem a hasamat, de tudtam mértéket tartani… többnyire! Affelől sem voltak kétségeim, hogy biztos kitiltást eredményezett volna a pantheonjukból, itt felfalom a postásukat! Erre azzal lettem meggyanúsítva, hogy kaján a nézésem! Hát milyen más lenne, egy magára valamicskét is adó rókának a tekintete? Természetesen ezzel nem vicceltem hangosan, inkább próbáltam az igen csak fenyegető félre nyelést helyes irányba terelni, lelkes krahácsolással Igazán kellemetlen lenne, itt a puding evés miatt kéne megjátszanom a halálomat! Ráadásul megkedveltem ezt a könyvtárat, megjelöltem már saját birodalmamként, igazán borzalmacska lenne újra kezdeni az egész letelepedést! Így aztán lelkesen visszatornáztam az eltévedt falatot, és miután jó irányba állítottam, szusszantam csak elégedetten.
- Nem tagadom, ha valaha is lenne rá lehetőségem, nem mondanék rá nemet! - biccentettem felettébb őszintén. Mármint van olyan a Nap alatt, aki egy ilyen kalandot ki tudna hagyni? Biztos, hogy nem olyan kíváncsi személy, mint jómagam!
A mágia és gépek ötvözése azonban még inkább felcsigázott. Úgy éreztem, ha sikeres volt a kettő fúziója, az csodálatosan új lehetőségekre nyithatott ajtót, így aztán csillogó szemekkel hallgattam, mint és hogy is volt Volstagg otthonában. Csodakovács törpök, mágusok és gyógyítók, Loki vezényletével, akiről egyre inkább azt hittem, hogy egy méretes, kissé fagyos macska… mondjuk hópárduc lehet, annyira öntörvényűnek tűnt az elmondottak alapján. Szóval, hogy ők közösen ezzel a Stark nevű emberrel közösen hozták össze ezt a varázslatosan műszaki valamit. Arra már csak még értetlenebbül pislogtam, hogy holmi Pusztító, mágikus páncéllény is megpendítésre került. Talán tényleg lehetett közös pont a kettő között, mármint a mágia és a mechanika között, de érzetem szerint inkább voltak riválisok, más nem magyarázza, miért ment minden elektromos gép tönkre, ha megpróbáltam használni őket.
Épp ezen méltáztam magamban, mikor olyat sikerült kérdeznie a Vörös Óriásnak, hogy egy pillanatra kettőre, még a szívem is kihagyott a ritmusból. Lefehéredett arccal pislogtam rá párat, meg gyorsan ellenőriztem, hogy semmi plusz alkatrészem nincs kint, és semmi olyan nem hiányzik, ami meg szükséges lenne az emberi léthez. Valahogy mégis lebuktam. Szerencsére nem is kellett sokáig találgatnom, hogy mi vezetett ilyen szégyenletes felsüléshez. Vagyis manapság már az emberek nem használnak ilyen szavakat, hogy halandó… Logikus volt, az átlag számára valamennyien azok voltak, miért emelték volna ki pont ezt a közös tulajdonságukat.
Végül megadón, halk sóhajjal elnevettem magam, ahogy lassan megcsóváltam a fejem. Hisz az egy dolog, hogy valamit nem árulok el magamról, az viszont már egy teljesen más kategória, ha szánt szándékkal hazudok valamiről. És félre értés ne essék, semmi problémám nincs ha hazudnom kell, ám Volstagg megtisztelt a saját őszinteségével, efelől nem volt kétségem, hisz éreztem volna az illatán, ha nem így lett volna, és vele szemben én sem akartam tiszteletlen lenni.
- Szóval a halandó, mint kifejezés… - szusszantam még mindig nagyot, hisz annyira miniatűr malőr volt ez ahhoz képest, itt véletlen előugranak a róka füleim, vagy épp észrevétlenül a farkacskáimmal kezdem el felseperni magam mögött a padlót… -Nem vagyok istenség, véletlenül sem! - szögeztem le az elején, mindenféle kényes félreértés elkerülendő. - Ám valóban, a mágia sem állt távol tőlem. - nyitottam ki a tenyeremet, amin néhány, emberek számára láthatatlan, mindenféle színben pompázó gömböcske jelent meg - Valóban nem vagyok ember, viszont ide Amerikába emberként utaztam, rendes repülő gépezeten. - néha még mindig vannak rémálmaim azzal a repülő fém masinával, de ezt már bölcsen megtartottam magamnak. - Mondjuk úgy, hogy nem szándékoztam ezen a földrészen, ha csak nem kényszerít rá a sors semmilyen természetfeletti képességet használni. Ezért is kerestem magamnak egy állást, és próbálok beilleszkedni a halandók közé, már amennyire be tudok. Nyilvánvalóan vannak még mindig olyan dolgaik, amiket nem értek, vagy fel sem merül bennem, hogy ők másképp szokták! - somolyogtam az épp nem létező bajszom alatt. De persze nem is én lettem volna, ha csak úgy elárulom a pontos fajomat. Helyette, most tényleg megengedtem magamnak egy sumák mosolyt, ahogy az előttem ülőt figyeltem - Kíváncsi vagyok, vajon milyen lénynek tűnök? - kérdeztem jókedvvel. Az előbbi ijedelmemnek eleddigre már nyoma sem volt, inkább játékos pajkosság csillogott a szigorúan emberi szemeimben. Nagyon vigyáztam rá, hogy most azon ne hasaljak el, valamelyik róka testrészem megjelenik itt a játék hevében!

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Vas. Aug. 11, 2024 11:28 am

Yoko & Volstagg

Valósággal lenyűgöz, hogy mily lények lakoznak Japánban és hogy a leányka ismeretei mennyire alaposak. Lelkes bólogatásokkal, a fordulatoknál meglepődést mutató hümmögésekkel és szemeim kimeresztgetésével hallgatom végig beszélyét.
- Tán ők felelnek azért is, hogy egyes balsorsú emberek szinte minden ok nélkül vágyják a halált, mi el is jön értük? A fényben járáson kívül vala a shinigamik ellen hatásos orvosság? Valami életteli, mi taszítja őket?
Tapogatózom a setétségben, hisz oly ismeretlen számomra ez a fajta halálhozás, mint gesztenyepüré számára a nyelvet-szájat csípős fűszerezés. Felettébb érdekes és szívesen hallanék róla többet.
- Nidhoggal, a hatalmas sárkánykígyóval? Látám őt, hogyne! Utunk Niffleheimből, a holtak kicsivel barátságosabb, jeges köd uralta vidékéről vezete vala az Yggdrasilhoz és akkor megpillantánk az óriás pikkelyest, ki falatoza az elhunytak lelkéből. Megismeré, hogy mi számos szörny és gaztevő lelkét juttatánk vala hozzá, ha épp Hela nem vivé el őket. Lakomáját folytatva nem gördíte akadályt utazásunknak elibé. De olyannyira hatalmas lény, hogy beterítené Manhattant! Vagy legalábbis a kínai negyedet - emlékezem meg a testes gyíkról.
A mókuska hallatán kissé összehúzom szemöldököm, s végülis becses és kevésbé nemes tulajdonságait leíró módon szólok róla:
- Ősidők mókusa ő, ki vérmesebb, mint gondolnád. Szörnyűséges tettei mián az Ázok kitaszíták és a világok közé zárák. Száműzetésben élve nem hagyhatá el a Világfát, ezért annak lakóit és látogatóit látá el a történések híreivel, vagy kitalált mesékkel. Szövi áskálódó hálóit a mélységi sárkány és a magasban lakó sas között, no és Midgardra is betévede már, zavart keltve az emberek fejében, káoszba taszítva őket, mígnem Thor vissza nem csapá pörölyével a helyére. Ratatoskrnál nagyobb hírharangot, avagy midgardiul pletykafészket nemigen találni. Mi háládatosak leheténk neki, hisz borsot akarván törni a sas csőre alá, elárulá nékünk, hogy a lombok szárnyas őrzője nem bírja az italt. E trükk és önnön gyomrom tekintélyes képessége segíte minket győzelemre. Egyébiránt e mókuskától Loki gyerkőcként tanula vala cselszövést, úgy hiszem. Mókás kinézetű egy lény ám ez a négy medvényi méretű Ratatoskr! Éjfekete bundáját csupán veres sörénye és farka vége tarkítja, no és a homloka közepiből kinövekedett szarva. De ha akar, letörpül oly evetté, mik a midgardi fákon szaladoznak fel s alá.
Kedves számomra Barangoló Szamuráj Yoko lelkendező orcája és mondása, mi szerint Norvégiába kívánkozik. Feltett szándékom, hogy ha egyszeriben gépmadárra ülök, akkor előtte megkérdezendő lészek őt, hogy ne foglaljak-e helyet még egy főre. Ám erről egyelőre hallgatok, már csupán azért is, mert a midgardi gépek és az asgardi mágia összehasonlítása vagy megkülönböztetése, de leginkább összeolvasztása szerfelett izgalmas beszédalap bárkinek. Az áhítat pillanatában megpendített kérdésem azonban oly fehérséget varázsol a leányka arcára, hogy magam is szinte elfehéredek. Két kezemmel nyúlok át az asztalon megragadva apró pracliját.
- Jól valál, leányka? - kérdem aggódva, hisz nem lebuktatni akarám, csupán kíváncsiskodék, ahogy itt mindketten tesszük, amióta helyet foglalék asztalánál.
Az a sóhaj már mutatá, hogy kilehelé magából bajait és a nevetéssel újfent magához ölelé a vidámságot, mit igencsak kedvelek benne. Türtőztetem magam és nem szólok közbe, míg mondókáját elővezeti. Sejtésem nyilával beletrafálék hát a céllövő fatábla legközépsőbb körébe! A gömböket kergető ujjak láttán büszke és tudásra szomjas mosoly jelenik meg orcámon. Nem istenség, nem ember és rejtőzködik, méghozzá igen tehetségesen, hisz ha nem vét hibát egyetlen szóval, még mindig midgardi halandónak gondolnám. Ismét kacajra fakadok, ahogy én arra valék kíváncsi, hogy mi is ő, ő pedig arra, hogy szerintem mi is ő. Mulatságos ez az egymásra várás!
- Hümm, nos, lássuk csak! A távoli Keleten valál jártas...tán te is Halhatatlan Fegyver lennél, akár Vasököl Danny Rand? Vagy egy alakját cserélni tudó sárkány, ki Fin-Fang-Foomhoz hasonlatos? Boszorkány, akár Laugsir ükunokám felesége? Tündér a Seholból? Netalántán kamar-taji varázsló?
Kezeimmel mutogatva, heves arcjátékkal szóban hajigálom a mágiaforgatók fajtáit, mint szóköveket és egyikük tán eltalálja azt, mi Yoko vala.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Csüt. Aug. 22, 2024 12:20 pm

Volstagg & Yoko

Őszintén kíváncsi voltam, ugyan minek gondolhat Vörös Óriás. Nem minden volt teljesen tiszta, hogy mit is takart. Sok karátos vigyor telepedett a képesebbik felemre, hogy az első tippje fegyver volt! Őszinte megtiszteltetésnek vettem, még ha nem is volt valós. Ennek ellenére a kinyújtott kezemen, valamennyi ujjam egy pillanat erejére kunai pengék alakjait vették fel, csak hogy pár másodperc elteltével vissza is formálódjanak, rendes emberi ujjakká.
- Igazán tetszik ez a fegyver ötlet, és ha kell, akkor bármikor lehetek is egy különleges fegyver, akit csak az tudna forgatni, akinek szerény személyem is megengedi! -somolyogtam sejtelmesen, csillogó szemekkel, és folytattam is -De a látszattal ellentétben anyám méhéből születtem, nem a Tatara tüzéből. Az is igaz, hogy jó viszonyt ápolok a Tatara istennőjével, amit nem mindenki mondhat el magáról. Ezért is merném felvállalni a fegyver szerepét, ha arra lenne szükség. Azonban nem ő a szülő édesanyám. - vártam a további ötleteket. Nyilvánvalóan tisztában voltam vele, hogy elég távoliak voltak a pantheonjaink ahhoz, hogy ha Volstagg meg is fordult vagy anyám, vagy apán világában, se találja el egyből a fajtámat. Ennek ellenére élvezetes játéknak fogtam fel ezt a találgatást. Ráadásul egyáltalán nem mondott sértő ötleteket. A Vasököl Danny Rand… egy pillanatig ízlelgettem ezt az ötletet is, majd megcsóváltam a kobakomat. Vele sem találta el a valóságot. Ott bukott el a dolog, hogy míg tudtam qi-t használni, hisz kicsi koromtól tanultam mind Ta Lo-ban, mind Inari mellett, de nem viseltem magamon az emberi lét adta határokat, amik még az olyan kiválasztott lelkeket is gúzsba kötötték, mint Danny Rand. A sárkány már közelebb járt az igazsághoz. Fel is csillantak a szemeim, ahogy említve lett, ám csak az alakjukat tudtam a nevezetes hüllőknek felvenni, jómagam már több ezer éve emlősként rontottam a levegőt. Így csóváltam erre is a kókuszomat. A boszorkány megint kedvemre való gondolat volt.
-Nálunk nem kifejezetten hívják így a varázslattal bírókat, ám valóban tudok varázsolni. Azonban a fajomat ez sem fedi le… Tündér… - halkan felnevettem. A halhatatlanokat illeték Atyám világában hasonló kifejezéssel, különösen a nőket. - A legjobb tudásom szerint a tündér mást jelent otthon, és mást Európában, vagy épp itt Amerikában. Használják ezt ránk, de ez inkább a korom miatt használatos. Mondjuk úgy, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy közelebb vagyok korban Önhöz, mint a jelenlévő emberekhez… -köszörültem meg zavartan a torkomat. Nem tudtam másképp mondani, hogy a halhatatlanságra törekvő kultivátorok között használatos ez a szó anélkül, hogy ténylegesen ezt kimondtam volna. Az túl hamar elvette volna a játék élét… Az utolsóra szusszantam egy nagyot, és csak megcsóváltam újfent a fejem. Azt a varázsló bagázst nem bántjuk! Messziről kerüljük, ha nem muszáj, hogy találkozzunk! Én legalábbis nem erőltettem a barátkozást, ha nem volt életbe vágóan fontos a szitu, még le is tagadtam őket mindenféle szégyenérzet nélkül. Nem mintha rosszat tettek volna, vagy bármi ilyesmi, inkább azért, mert túl sok volt körülöttük az emberi dráma. Épp elég kaotikus tudtam egyedül is lenni, nem lett volna jó ómen, na meg Karma, itt összeszűröm az ő káoszukkal a sajátom levét! Inari mentsen meg ettől, sok egyéb mellett engem is, meg ezt a világot is. Egyedül is képes lettem volna bárkit tönkre tenni, elég volt a saját pórázomat tartanom. Szóval őket inkább a számra se vettem, mert még a végén megjelenik valamelyikük!
-Adok egy tippet hozzá! - szusszantam jó kedéllyel. Mintha egy láthatatlan almára markoltam volna rá, tenyérrel az asztal lapja felé letettem a kezem, ami körül megjelent néhány cseresznyevirág szirom. Körülöttünk a levegőt betöltötte a sakura virág enyhén édeskés illata. Nem tolakodón, épp csak mi érezhettük, majd a szirmok a kezem körül egy helyre lengedeztek, és egy piros mintás, hófehér kitsune maszkká álltak össze. Maga az álarc a teljes arcot elfedte volna, ha magam elé emelet. A szemek vékony csíkjai feketével voltak jelölve és vörössel kihúzva. A száj széles vonalát szintúgy ez a két szín alkotta. Az orrlyukak és a bajúsz és a szempillák mintáját vékony csíkok jelezték, amiket mintha korommal húztak volna, még a fényt is elnyelték. Az orr vonalán felül, és a két szem között élénk pirossal két csepp minta volt látható, amiket két kisebb cseppecske fogott közre. Végül a fülek belsejét is pirosra festették, és három-három arany vonással emelték ki, hogy a valóságban kifejezetten bolyhosak lennének. Tény és való, nem ez volt a legharciasabb róka maszkom, mégis ez volt a kedvencem, hisz közvetlen anyámtól kaptam, az első ajándékaként, és olyan szinten a lényem részévé vállt, mint a fegyvereim.
- Való igaz, hogy nem születtem sem embernek, sem halandónak. Jelenleg azért vagyok ebben a formámban, mert így könnyebb ebben a városban élni. - gondolkodtam el egy pillanatra. Felvillant az emlékeimben, amikor pár hetet töltöttem a rókák városában, magam is a születési alakomban. Ott úgy volt könnyebb, és felettébb élvezetes kikapcsolódásnak bizonyult a földijeim között játszani na meg pihenni. - Az Önök pantheonjában is vannak ilyen lények, mint én? Alakváltók, akik segíthetik az isteneket. Amikor mi elérjük az ezer éves kort, tenko-vá, vagyis égi rókává változunk. Vagyis az helyesebb, ha úgy mondom, hogy változhatunk. Lássuk csak. Száz évente nő egy új farkincánk, hisz akkora növekszik annyit az erőnk, hogy az a külső formánkon is meglátszik. Amikor egy róka eléri az első évszázad fordulóját, akkor változik át szellem rókává általában. Persze vannak azok, akik már annak születnek, de az a ritkább. Szóval száz évesen teszünk szert a második farkunkra. Ez egészen a nyolcszázadik életévünkig van így. A kilencfarkú rókalélek vagy rókadémon a vég, amit el lehet érni. Ha valaki ezt eléri, akkor lesz ezüst, fehér, vagy arany a bundája. Ezek után válhatunk tenkok-ká, ami annyit tesz, mint égi róka. Egy átlagos, mezei rókának is van lehetősége az égbe kerülni, ha szorgalmasan gyakorol és használja az erejét. A tenko-k már többnyire arany színben ragyognak. Ezért vannak ezek a színek a maszkunkon is. Szépen sorban a fekete és a vörös, majd a fehér és az arany. - nos, ez volt a hivatalosan is ismert verzió, a saját interpretációmban. - Loki alakváltó. Vannak mások is a pantheonjukban? És a sárkánykán, mókuskán és sason kívül vannak ilyen lények, mint én? Akik állati formájúak, mégis mágikusak, saját tudattal, és akarattal vagy inkább egóval élnek? Akikkel együtt dolgoznak az istenek, és nem csak haszonállatként tartják őket? Ha jól tudom a főistennek van még két madara… - hunyorítottam magam elé. Hirtelen ugyanis más nem ugrott be nekem se, akit ebbe a kategóriába lehetne sorolni.

maszkos:

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.

Profil gif 1 :

Karakterdal :

Profil gif 2 :

Volstagg a Nap Hősének tart

Volstagg

• doing good for good reasons •

Szer. Szept. 04, 2024 8:11 pm

Yoko & Volstagg

Ohó, még egy csodatétemény!
- Ujjaid valósággal tőrré változának avagy illúziót keltél az imént, kedves leányka? - kérdem elismerően csodálkozva.
- Ki a tatárok istennője, kinek tüzéből nem születél vala? Őt nem ismerem. Vala köze az egzotikus marhaételhez, mire a tatárbifsztek nevet ragaszták egzotikus vidékek séfjei?
Vagy tán félreérteném és Barangoló Szamuráj Yoko nem az egykoron nagy hódításokra induló távol-keleti népre gondola?
- A Halhatatlan Fegyverek mind emberek egyébiránt, kik a kiválasztás után úgy megtanulák használni a chi-t, hogy kutyáknak parancsolnak mentálisan, seregnyi pókot bocsátanak ki magukból vagy akár villámokat szórnak. Emellett pedig a legkiválóbb harcosok, kik puszta kézzel is falakat döntenek le. Egyik tagjukkal, Kövér Kobrával evőversenyen vevék részt és noha az egykori szumós is hatalmas étvággyal rendelkezik, az én isteni éhségem felülmúlá az övét.
Ezt bizonyítva elfogyasztom tálcámról az utolsó falatokat és következhet egy narancsos üdítő.
Vasököllel és társaival messze kerülék a megfejtéstől. A leányka játszadozik és már tudom is, kire hasonlít, de módfelett! A sárkány honos feléjük, de ő nem ilyen volna.
- Biz' igaz, tündérek lakozának már a kelták közepette is, de oly ismeretlen világokon is, hol más formájuk és más szokásaik valának. A sötét tündérekről és vezérükről, a világok ellen vonuló Malekith-ről szót sem ejtve! No de valóban közel ötezer telet látál már vala, mint jómagam?
Még kezdé megsérteni büszkeségem! Tán ki is ül orcámra.
Az utolsó találgatásomat is elkerülé a leányka mozgó céltáblája. Segélyemre sietve varázsol az asztalon, mit csodálattal szemlélek. Igen szép fa cseperedik, kellemes illattal. Ebből pedig kirajzolódik valamiféle. Szám alatti szakállszőreimet két ujjal simogatva gondolkozom.
- Fehér tigris? Ismerék ily nevezetű hölgyet, de ő tövest és gyökerest new yorki és az amerikai Bosszú Angyalai csapat ifjonc legénységébe tartozék. Sarki róka nem lehet, hisz attól a vidéktől Japán elég távol esék. Vagy tán az ízletes gyümölcsöket termő cseresznyefa oly szerepet tölt be nálatok, akár nálunk az Yggdrasil és még egy ilyen róka is közlekedhet rajta?
Róka? Csak nem a tréfás és játékos kedvű? No hát annyi ötletem mene már mellé, hogy újabbakkal elő sem állok, mert nem kenyerem, hogy nem győzedelmeskedheték.
- Várom már azt a világot, miben minden lény szabadon járhat az utcán és nem esik bántódása, de még illetlen szavakkal sem rontják kedvét. Nálunk az iskolában is valának különleges külsejűek, macskához vagy gyíkhoz hasonlatosak és nem mernek kimenni, hisz számtalanszor majd otthagyák fogukat oly midgardiak miatt, kiknek látóköre szűkebb egy csiga nyálrésénél - mondom a távolba nézve és széles karmozdulattal mutatva a jövőt, mit pontosan ilyenné kelletik formálni.
- Égi róka! Erre gondolék! Kucine? Kenecu. Kinuci? Valahogy így nevezteték nemzetséged, igaz-e? Mily csoda megismerni egy ily lényt, kire valósággal illik, hogy játékokat űz és kedvére tréfálkodik emberrel-istennel!
Italaim is elfogyának. E hely már nem tartogat számunkra többet, ezért tovább kell állnunk, ha folytatni akarjuk. Márpedig egy Japánból érkezett, alakváltó szellemróka mágust nem lehet csak úgy útjára engedni!
- Hooogyne volnának! A vanaiheim Hriedmar három fia, kik közül az egyik folyamokat általúszó vidrává, a másik kincseskamrát őrző sárkánnyá, a harmadik vígan szálldosó madárrá tuda változni. Holtak Úrnője egynémely élőholtja is be tuda vetni oly trükköket, hogy csatárban más alakot ölte, akár épp az ellenségét és így csapdába csalának ezek a járó holtak egész seregeket. Vagy a két állatszellem, mi az újszülöttek tulajdonságaikhoz igazodva jelenék meg életük fontos pillanataiban ökörként, vaddisznóként vagy akár medve formájában és elmúltukkor családjuknak szintén megjelenének. No de ahogy mondád az imént, Loki a legnevesebb alakváltónk és az ő leszármazottai is csuda szerzetek, hisz Angerboda óriásasszonnyal, ki szintén képes vala megváltoztatni formáját, oly lényeket nemzének, mint Fenriz farkas, ki ha igen megnöveli magát, még Asgard egész Napját is elnyelé.
Fészkelődöm asztalomnál, kelnék már fel, de ezt még elmondom!
- Számtalan különleges állat létezik Asgardon és a Kilenc Világon, miket én mind-mind jól ismerek. A Hél birodalmát őrző Garm pokolfarkas, ki Loki alvilági kutyájának egy alomnyi kiskölyköt szüle, értelmes, beszédre is képes kutyusokat, kik egyike még a Mjölnirt is méltó vala fogai közé szorítva megemelni és a Viharisten barátom elé vinni, mikor szüksége vala rá. Odinnak Huginn és Muninn szállítják a tudást a világ minden részéről, való igaz. Vagy a Thor szekerét húzó csudakecskék, Fogcsikorgató és Fogvicsorgató, kiket olykor midgardi látogatásakor felajánla az embereknek, hogy öljék le, süssék meg és falják fel őket, csak csontjukat ne törjék. Az istent megvendégelő családok így jóllakának, a kecskék pedig másnapra újra összeállíták magukat, röpítve Thort, hová röpülni akar. Leányka, viszont röpülnék már én is, hisz a könyvtár cseppnyi fogadójának éléskamrája kiürüle vala, mint látod. Tudok itt a közelben egy remek sütödét, hol oly csudálatos pitéket készítenek, mikbe a varázzsal kirajzolt fád gyümölcseinek legkiválóbb példányait sütik bele. Kívánod-e meglátogatni vélem, míg mesélsz még nékem hozzád hasonlatos lényekről? - kérdem tenyereimet az asztalra téve és kajánul vigyorogva...rókaszemeibe.

Sometimes the greatest adventure is simply a conversation

_________________

I tell the stories to make them feel better.
I tell the stories to make myself feel better.

Profil gif 1 :

Karakterlap :

A storyteller's game
For He's a Jolly Good Fellow
Warriors move gracefully
Drengr of Ragnarök
Let the Cook's Guild moan and mutter

Karakterdal :

Kapcsolat :

A feleségemmel

Profil gif 2 :

Shu Kyoko a Nap Hősének tart

Shu Kyoko

• doing bad for good reasons •

Pént. Nov. 15, 2024 2:57 pm

[size=13]Volstagg

& Yoko

[/size]

- Próba? - érintettem az egyik kunai ujjam hegyét a tenyeremhez, és néztem halvány mosollyal, ahogy vörös gyöngy nőtt a nyomán. - Még éles is! - szélesedett ki a vigyorom, majd szorítottam ökölbe az immár rendes emberi kezemet. Mire kinyitottam, nyoma sem volt a korábbi bemutatómnak.
- Tatara. A kohót hívjuk Tatarának japánban. A tatara tüze a fém olvasztó kemence tüzét jelenti. Minden fémhez új kohót, új kemencét kell készíteni, amiben aztán a kemence mestere három nap és három éjjel tüzel, míg a nem ritkán fém porból, homokból vasat olvaszt, amit aztán a kovács műhelybe küldhet. A fém minősége, színe csak a harmadik napon derül majd ki, amikor is szó szerint lebontják a kemencét róla. Addig a tatara mestere csak és kizárólag a tűz színére támaszkodhat, hisz csak azt látja, na meg fohászkodhat közben a tatara istennőjéhez, hogy áldja meg a készülő fémet. Az a cél, hogy olyan minőség legyen a vas, amiből majd kard acél kovácsolható. - talán, egy picit ez is a kedvenc témáim egyike volt…- Szóval a tatara és a tatárok eléggé mást jelentenek!
Kicsit sem szegte kedvem, hogy ilyen kérdésekkel élt, sőt! Sok wattos mosollyal figyeltem az előttem ülőt. Mikor először bemutatkozott, nem hittem volna, hogy ilyen kellemesen el fogunk beszélgetni. Hálás voltam a sok-sok információért, amit tőle kaptam.
Ámbár komolyan elgondolkodtam azon, mire idáig értünk a csevegésünkben, hogy miért is nevezte magát oroszlánnak. Az igaz, hogy a sztyeppék királya fejedelmi nagyvadnak számít, ám ismertem jó néhányat közülük, és többnyire elég mufurcok voltak. Cuki macskák, de mufurcok is egyben Mármint így a pudingom vége fele is, hamarabb láttam egy méretes medvének, aki aranyos volt, és semmivel sem gyengébb a korábban emlegetett oroszlánoknál. Vagy még inkább egy macicica. Egy igazi binturong. Még az étel illat is passzolna? Láthatóan szerette ő is a kulináris élvezeteket!
- Kitsune, igen! - ragyogtak fel (szó szerint) a szemeim, hogy legalább a dallamát magától is tudta! Ritkaság volt ez Ázsián kívül. Arra meg csak izgága kisrókaként izegtem-mozogtam a székemen, hogy miféle csodálatosan különleges lényeket emlegetett fel a kérdésemre. Komolyan vágytam rá, hogy képpel, vagy emlékkel, vagy bármi hasonló vizuális, netalán audio-vizuális élménnyel gazdagítsa ilyen téren a korábbi meséit, de talán ő sem volt olyan technikai zseni, mint jó magam. (Ki tudja, ha már az én energiáimat nem bírták ezek a ketyerék, szerintem az isteni erő is túl komoly koksz volt nekik! Kinéztem, hogy kisült a kezükben. - Van ezekről a lényekről, kép, felvétel, vagy bármi hasonló? - nem bírtam végül a tudás vágyammal, és csak feltettem a kérdésem. Ámbár, azt talán picit morbidnak találtam, hogy megeszi a villám isten a kecskéit, aztán azok újra húzzák a szekerét. Hát engem próbálna meg egyszer levágni, megenni, még rágondolni is szörnyű, bosszúból megbetegíteném, és utána egész biztos, hogy nem dolgoznék neki!
Hálás mosollyal álltam fel, ahogy láttam, hogy ő is készülődni kezdett.
- Igazán élveztem ezt a közös étkezést! Köszönöm a lehetőséget! - hajoltam meg felé hálásan. - Hálásan fogom fogadni ha lehetőséget kapok ennek a kisütödének a megismerésére. - vettem gondosan magamhoz az ernyőmet én is. Rengeteg minden volt, amit most hallottam, amiket végig kellett majd otthon, drága kis komisz démonkáim között gondolnom. Boldogsággal töltött el, hogy ilyen új ismeretségre tehettem szert, egy egyszerű munka utáni ebéd közben.

_________________

Be like the fox who makes more tracks than necessary,
some in the wrong direction. Practice resurrection.