Anyám az a tipikus spirituális fanatikus eszejátszi nagyasszony, aki álomfogókat lógat fel, füstölőt és gyertyát gyújt, szellemet idéz. Mindig ezek az elvontságok izgatták, ezért kerekedett fel, hogy Tibetbe vigye az egész családot és meglátogasson egy szentélyt valami elborult babonából. A dolog összejött, elég keményen tanul, noha fanatizmusa csak elburjánzott benne, nem is hajlandó eljönni onnan. Sokkal szorgalmasabb és elhivatotabb nálam, valami fontos pozícióra fenheti a fogát, de hogy mire, azt én sem tudom pontosan. Amióta odautaztunk anya helyett inkább viselkedett szigorú, időnként hisztériás kiképző őrmesterként, nem ő lett az év anyukája, sokszor kerültem, mint a pestist és inkább Wong mester könyvtárában lógtam. Vagy az ő ereit, vagy a sajátom vágtam volna fel, ha nincs ott az öreg pajti.

Apám Néhai Fred Topsfield. Van, aki túlél egy random tibeti kirándulást, mást elkap a szakadék, miközben újonnan szerzett tudását próbálgatja. Apámnak ennyi jutott, bukás a hatalom kapujában, zuhanás jó mélyre. Akkor egyébként megviselt, ő volt a lazább és megengedőbb szülő, különben is kizökkentett az idegen környezet. De ez már rég volt, nem fordítok túl sok energiát szánalomra, apafigurának Wong tökéletesen jó volt és akad egy bátyám is.

Liam Topsfield
A legjobb barátom, bár nálam szerényebb és megfontoltabb, eltusolja a hülyeségeim, a maga normális módján rendre int. Persze neki is vannak keresztjei és titkai, de nagyobb harmóniában van a világgal nálam és humora is visszafogottabb. Három évvel idősebb, ennyivel jobb, tapasztaltabb. Amikör visszatértünk New Yorkba biztos megdöglöttem volna, ha ő nincs és rángat bele abba a hülyeségbe...

Neil nem egy magas fickó, mondhatni seggdugasz. Bozontos szőke haját általában felfelé zselézi, mintha nem zsebes, hanem villanyszerelő lenne, de ezt a stylistjei erőltették rá. A piercinget alsó ajkába már ő választotta, ezzel is lázad.
Első blikkre egy laza, talán túlságosan is, kissé leszarom, gunyoros srácnak látszik némi sztárallűrrel, mert valamilyen szinten híres, a tinik és kislányok körében, ami valahol nagyon ciki és ezt tudja. Amikor a bátyja belerángatta ebbe a "hülyeségbe" azt hitte komoly dolgokat ad majd elő nem gagyi poprock dalokat, de a szakmában nem válogathatott és ezt hozták ki belőle. Szerethető, humoros, fiús, inkább gyors mozgású, kissé pattogós, felmászik a dolgokra, ficergős, talán befigyel nála némi ADHD is, ilyenkor fogja és felül valamire, mászik, vagy járkál, amíg el nem szívja a heti fű adagját és akkor már függőnek se nevezi magát, hiszen volt, hogy egész nap tolta. De van egy felelősségteljesebb (és sokkal árnyaltabb  bátyja) mint azt ő sejti, aki titokban mégis úgy egyengette Neil kamaszéveit, hogy laza jófiú legyen. Liamnak ugyanis van pár igencsak sötét üzleti partnere és borongós terve. Ő nyíltan magába forduló, morgós és introvertált. Bár eredetileg ő akart lenni a fiúbanda frontembere is, beültették a dobok mögé és Neilt állították be központi figurának holmiféle kisugárzásra hivatkozva. Mellékelten megjegyzendő, az tényleg van neki. Habár Neil korántsem az a mindent feláldozok másokért hőstípus, akinek Liam szánta. Kifejezetten szemtelen és nagyszájú, emögé rejti paráit és a nyugalom biztos álarca mögé, hogy képes még egy-egy fellépésre is rástresszelni. Valójában saját lelki korlátai miatt tudja kevésbé kibontakoztatni képességét a tárgymanipulációt és a zsebvilágokban is emiatt korlátolt, valahol tart a mágiától és nem meri szabadjára engedni erejét, valamint fél a "visszahatásoktól" tehát azoktól a pillanatoktól, amikor előjön titkos zsebeiből és le van gyengülve. Valójában sokkal mélyebb érzésű, mint mutatja, hiszen felszínes bohócnak, drogos genyának tűnik, valakinek, aki nagyon el van szállva magától. Peig Zsebi sokszor behúzza fülét farkát, hogy egyedül legyen saját zugvilágában és extra extraverziós maszkját valódi introvertált jellemére cserélje. Ugyanis hatalmas kocka... De ki gondolna menőnek egy popsztárt, aki konzolon játszik, vagy sorozatokat néz, esetleg Pókember figuragyűjteménye van? Márpedig neki rendkívül fontos, hogy menő legyen, annak tűnjön. Gondtalan hülyegyereknek, akit a világon semmi sem hat meg igazán.
ERŐSSÉGEK / KEDVELT DOLGOK:
*Remek énekhang, bár még érdes, karcos, férfias helyett fiús. Emelett gitáron is ügyesen játszik, nem csoda, hogy megnyert egy tehetségkutatót. Utóbbit mai napig szégyenli, ekkor rakták össze a srácokkal is.
*Kreatív, csak nem reklámozza, pedig az egyik legjobb tulajdonsága lenne
*Humorát vagy imádják (vagy nem)
*Rajongó, csak sokszor nem mutatja ki. De ha találkozna például Pókemberrel, titokban nem kapna levegőt.
*Kocka. Játszik, gyűjt, képregények, figurák, filmek, sorozatok. Ezeket jobban is szereti, mint fellépni, de ugyanakkor a lányok imádatát is megszokta.
*Nagyon megnyerő tud lenni, humora, mosolya, spontaneitása kedvelhetővé teszi.

GYENGESÉGEK / UTÁLT DOLGOK:
*Néha allergiásak rá, mert olyat szól be, hogy legszívesebben elnyomnák, mint egy cigarettacsikket.
*Füves. Erre rászokott és kész. Van amikor kevésbé használja, de ha nagyon ideges még mindig ahhoz nyúl és teljesen váratlan dolgoktól képes bestresszelni.
*Rosszul viseli a betegséget, amikor előjön a világaiból, mégis függő lelkileg azoktól is.
*Mama komplexus (szereti az idősebb nőket) - a nőket általában, könnyen elcsavarja a fejét bárki.
*Bátty függőség. Neki ez is kell, hogy ott legyen, biztonság. Csakhogy Liam külön utakon jár...
*Tart saját erejétől, de ki vallaná ezt be az ő helyében?

Szerintem nem nagy cucc, amit tudok, ahhoz képest, hogy tök kicsiként, lehettem valami hét, anyám kitalálta, hogy Tibetbe megyünk mágiát tanulni. Gyűlöltem az egészet, ma is hadilábon állok a dologgal, biztosan ezért vagyok béna. Wong mégis lát bennem valamit és kemény szavakkal tutujgat, ismételgeti, hogy majd, meg jövő, úgyhogy biztos sok olyat tud rólam, amit én még jelenleg nem. Oké, kibököm, bár elég cikinek tartom, szóval beadom a világnak a "muglit" és nem reklámozom, hogy zsebvilágokat hozok létre. Baromi sok olvasás, meg térmágia tanulmányozása után ezt tudtam kihozni magamból, bár szükségem van hozzá egy könyvre, aminek jó tulajdonsága, hogy képes változtatni az alakját. Bár ezt nekem is tudnom kéne, méretet növelni, vagy épp csökkenteni, egyelőre semmi máson nem sikerült, csak ezen a könyvön. Egyesek szerint (Wong, tesóm) egyszer majd képes leszek bármilyen hétköznapi tárgyon megcsinálni és nem csak a zsebvilágban. Most annyi megy, hogy ha nagyon kell, a könyv segítségével idézek egy szobát. Úgymond zsebeket. A szobában lehet még egy szoba és így tovább, egyelőre ez is kezdetleges dolog nálam. Gyakorlatilag megidézek egy helyiséget, bárhová, ami egy kisebb méretű szoba. Ide be tudok vinni tárgyakat, embereket és könnyebben meg tudom változtatni a jelenlévő dolgok méretét, akár alakját is, ami már a tárgymanipuláció témaköre. Ez az, amit tudnom kéne akárhol, álmomból felkeltve is, nekem mégis kell a biztonsági zóna. Mielőtt menőnek tűnne a dolog, a szobában tartózkodó élőlényekre természetesen nincs hatásom. Viszont ezek az apró világok a világban nézhetnek ki jól, csak sok erőfeszítésembe kerül, ha igazán nagyot akarok alkotni. Ha ezt a termet elhagyom már nem megy olyan könnyen. Egyelőre egy ilyen szobát tudok, ha nagyon összeszedem magam, nyílik belőle egy másik, de állítólag ez csak az erőm kezdete, mert később folyosónyi termeket tudok majd kreálni. Zsebvilágokat. Csak akkor működik, ha könyvből hozom elő, ha viszont nincs meg, csak úgy a semmiből képtelen vagyok rá. Mivel azt tudom manipulálni, át szoktam változtatni valamivé, ami nem rohad le rólam, például karkötő, óra, szemüveg. Aztán volt már kulcs is és hónapokig kerestem... Lelkileg kötődöm a "világaimhoz" gondolom annak is függvénye mennyire megy a benne való molyolás, de jó néha átjönni ide, észrevettem, hogy ilyenkor az idő is másképp telik. Lelassul. Én eltűnök a saját kuckómban négy órára, de a valóságban ennek fele telik el, csak kettő. Idővel talán majd még kevesebb.
Egyébként, ha visszajövök rendesen szarul vagyok, attól függően mennyi időt töltöttem el benne. Pár óra még oké, de fél nap kicsinál, egy teljes után levegőt sem kapok rendesen. Kipróbálva, elszenvedve! Belázasodom, szédülök, de attól is függ mennyit varázsoltam benne, mert ha csak ülök és meredek a fára, amit valamikor két éve létrehoztam benne, jobb egy kicsit. Eredetileg nem fa volt, hanem hokedli, de ott át tudom változtatni ugye.  A mérete még mindig szobányi, de már most tele van kacattal. Volt, hogy kidobáltam belőle dolgokat, de azok a való világban szétestek. Kicsit másképp működik az ott, mint az itt.  Úgyhogy még gyakorolni kell, csak most a zenekar lefoglalt egy kicsit... Az első célom ezzel kapcsolatban éppen az, hogy ha valamit átváltoztatok odabent, az ne essen szét a valóságban. Csak mert kéne egy új gitár.

AZÓTA FEJLŐDÖTT

*Képes elmenni más univerzumokba a könyvön, mint ereklyén keresztül - egyelőre nem tudja irányítani hová, de kijönni már ki tud.

*Képes a multiverzális energiát felhasználva mágusportálokat létrehozni.

*Van egy erős közepes harcászati tudása, viszont ereklyéjét a mágikus könyvet képes átváltoztatni bármivé, akár fegyverré is és azzal harcolni.

*Tükördimenzió létrehozása - tanulás folyamatban.

*Másvilágba (szellemvilág) való belépés familiárissal - tanulás folyamatban

*Képes a tér tulajdonságait megváltoztatni, pl elhajlít tereket, tárgyakat, de egyelőre saját belső szervei is deformálódnak, így ez momentán halálos lehet

Adriana Topsfield egy esős délutánon ébredt rá, hogy rendkívüli kutatásai sikerrel jártak, a Kamar Taj létezik, és Tibetben végre ráléphet az igaz ösvényre, élheti az életet, melyet férjhezmenetel és gyerekvállalás helyett kellett volna. Hogy mágus lesz és most már az egész család vele tart. Nem számít, hogy Liam még csak tizenegy, a kisebbik Neil hét, leküzdik az embertelen túrát, két kis pipaszár lábukon és a szentély ifjú tanoncai lesznek. Az életüket menti meg, abba csempész varázslatot, kérdezés nélkül ugyan, de lám milyen szerencsések.

Liam azt mondta ne szóljak hozzá. Zihálva és véres lábbal jött haza, azt mondta sikerült neki a teleportáció és valami sziklás hegységben lépkedett kavicsokon. Én Wong mester régi könyvét nézem, amit rám hagyott, sejtelmesen pusmogva holmiféle jövőbeli énről, aki egyszer majd! Még csak tizenegy vagyok, Liam is ennyi volt, amikor megérkeztünk a szentélybe, de ő máris megtanult ugrálni a térben, mint minden valamirevaló mágus, én meg… ezt a könyvet kaptam.
Amióta apa meghalt különben is Wong nyakán lógok, se anyám se a bátyám nem kíván idegesítő, kíváncsi társaságot.
Azt mondta ismerkedjek vele, de valójában csak üres lapok, minden, amit meg kellene tanulnom mellettem hever vaskos tekercseken és véget nem érő lexikonokban.
Négy éve nem voltam New Yorkban, de Liam azt mondja, ott is kell tanulni. Lefogadom negyedannyit se, mint ez a temérdek elméletes szöveg, meg meditációs blabla, elalszom mire az egyik végére érek. Csak ez a könyv tetszik, hogy nincsen benne semmi.
Felkapom a hozzám közel gördülő ceruzát és rajzolok rá valami csúnyát. Karikatúra a kopasz szerzetesekről. Nevetve böködöm rajzolt alakom nagy pocakját, mire az megmozdul, csinál egy grimaszt és kisétál a képből. Majdnem hanyatt vágódom a székkel annyira hirtelen mozdulok és nézek utána, amint eltűnik egy hosszú folyosókanyarban. Az eddig üres lapon egy kanyargós út jelenik meg, kinyújtom kezem és mire észbe kapok egy másik szobában találom magam, ami teljesen üres.


Liam Topsfield kócosan, hatalmas levegőt véve állt meg öccse előtt és megérintette a telefon felszínét, ahol mindenféle színes kép izgatta fel Neil fantáziáját. Koszos kezét tépett farmer nadrágjába törölte, megszívta tüdejét az elszántság levegőjével. Nem bírta tovább a szentélyben, a nyomást, anyja kérlelhetetlen szigorát, ami csaknem teljes mértékben rá irányult, csak mert tehetségesebbnek bizonyult, idősebbnek született. Minden igyekezete ellenére képtelen volt gyűlölni az akkor tizenhét éves Neilt, aki a szentély falain kívül nem is látta a valódi világot és élhette a kamaszok nekik járó életét, de tanulmányaival is csak szenvedett. Liam úgy gondolta nincs annyi tehetsége, mint neki és ez elégtétellel töltötte el. Wong biztosan csak megsajnálta.

Őrület ez a baromság, amibe Liam belerángatott, már a döntőben vagyunk!
Majd lefostam a bokám, amikor először kellett közönség előtt énekelnem, még mondtam is tesómnak olyan, mint a szentélyben, nagy, meredt szemekkel bámulnak rád és várnak tőled valamit. Épp csak itt szikra helyett hangoknak kell kijönnie a torkomon és az egyéves gitár tudásomnak szépen szólnia. Ironikus módon ebbe sokkal könnyebben bele rázódtam, mint a mágiába, pedig odaát Tibetben csak heccből dalolgattam. Főleg bosszantásképp, a szerzetesek zömében fahangon kántáltak, mutattam nekik kultúrát.
Nade itt a Star Forever döntőjében ezekkel a srácokkal, egészen más megvilágításba került a művészet fogalma és nem érdekel, ha gagyi pop dalokat adnak a szánkba. Összeverbuváltak bennünket négyünket, mert ez a bevett szokás vagy mi és éljenzéstől, tapstól, imádattól kezdve minden van az amerikai álomban.
Odaát a szentélyben ehhez képest, ha összejön valami komoran biccentenek, ez a minimum, vagy még annál is kevesebb, közlik, majd…aztán valami utra rejtélyes szonátát, fejtse meg akinek hat anyja van! Nekem bőven elég az az egy pszichopata, aki nagyvonalúan lemondott a nevelésünkről, mondván szinte felnőttek vagyunk, ha nekünk nem kell a szent tudás és akarunk egyszer majd a legfőbb varázsló nyomdokaiba lépni…pazaroljuk el az életünk.
Biztos vagyok benne, hogy megnyerjük ezt az egyébként hulladék műsort, nincs szükség rá, hogy anyám végignézze.

Nem tudom mi van velem. Itt állok a kulisszák mögött, mindjárt mi jövünk és rám jött valami hirtelen rossz előérzet. Mondjuk megbotlok a színpadon, orral ráesek egy nagymellű lányra, akinek mégsem elég rugalmasak ahhoz, hogy visszapattanjak. Nem tudom. Ez már idén az ötödik fellépésünk, lassan huszonkettő vagyok, semmi extra, turnéra is megyünk, most mégis indokolatlanul remegek. Liam rám néz, látja, hogy baj van, de felrakott mutatóujjal jelzem, hogy várjon.
Kimegyek a mosdóba, megengedem a csapot, aztán előveszem a cigisdobozból azt a jointot, aminek a könyvet álcáztam. Egyszer félek rágyújtom a zsebvilágaim a kozmoszra, de a könyvet nem ilyen egyszerű elpusztítani.
A következő pillanatban már ott is vagyok a szobámban, amiből nyílik még egy. Leheveredem a legközelebbi napozóágyra, míg némi erőfeszítéssel átváltoztatom a könyvet mikrofonná. Mindig velem KELL, hogy legyen, enélkül nem megy. Csak egy perc és többet nem varázsolok, előveszem az itthagyott laptopom, amin van egy Rick and Morty epizód és benyomom azt. A dohányzóasztal aljában van egy stresszoldó pókember figura is. Eredetileg labda volt, olyan, amibe nyomkodható anyagot töltenek és idétlen formákban nyúlik. Ezt meghagytam a bábu hasának, így bele tudom vájni az ujjam, miközben kimeredt szemmel bámulom Rick mekkora egy pöcs. Teljesen lenyugszom tőle.

Kérték már, hogy vetkőzzek le a színpadon, de egy frászt, széles vigyorom mögött szégyellős tekintet rejtezik. Adok a lánynak egy aláírást, bár általában a bandánk nevét firkantom rá nem a sajátom. Időnként a telefonszámom, ha nagyon jó a csaj. Instán úgyis megtalálnak. Stunning Butterflies - és odarajzolok egy lepkét. Azt hiszem egy másik életben lehettem volna képregényrajzoló, párhuzamos dimenziót valaki? Mágus vagyok, kár, hogy senki sem tudja, illetve lehetnék hős is, ha nem azzal vágnék fel, hogy meghívlak a kecómba, átváltoztatok egy plüssmajmot banánná, benne vagy?

Liam két hónapja nem jött haza, még jó, hogy tudtunk venni kecót a lemez eladásokból, turnékból, mertnagy szarban lennék.
Egyedül vagyok, még csak elő sem kell vennem a könyvet, ami mellesleg a Tv-m, kikapcsolva. Aki ismer tudja, hogy sosem nézek, minden szarra előfizetek, beledöglenék, ha nem tudnám mi lesz a Mandalorian vége.
A fellépésekre eljár, de ezen kívül ötletem sincs merre csámborog, mert ha összeül a banda mindig kitérő válaszokat ad, fogjam fel dolga van. Néha érezteti mennyivel jobb, az ő képessége tényleg működik, a világ bármelyik pontján ott lehet egy pillanat alatt. Talán éppen Hawaiin fűz egy csajt.
Hátrahajtom fejem a kanapén, kezdenem kellene magammal valamit, örülni a rám szakadó szabadidőnek, legalábbis turnéig. Legközelebb megkérem, tegyen ki például Párizsban, jöjjön két nap múlva, elleszek.
Jobbra nézek, elnyűtt képpel és jó mélyet tüdőzöm jointomból, ez volt az utolsó slukk. Teljesen laza vagyok, amikor Wong feje megjelenik a dimenziókapuban, aztán követi a teste és komoly képpel áll meg a marihuána füstös térben.
-Nehéz elhinni, hogy egyszer az leszel aki, Topsfield, de kapd össze magad fiam. Rövid látogatást kell tennünk a jövőben!