Pszichológiai kórkép

Már nem vagyunk olyan sokan, hogy többes számban nyilatkozzunk a légióról, noha a bennünk élő két legfontosabb még tevékeny és Én, Légió azaz David pontosan emlékszem mit művelt a Karamin nevű terrorista a nevemben, legtöbbször aláírom az általa javasolt zseniális és kifejezetten destruktív terveket. Az őrület már idejekorán bekebelezte elmém, ráadásul sok-sok hang zúgott fel fejemben egyszerre, amikor megszólalt az “erőm” csak Karamin Jemail volt elég erős mind maga alá gyűrni nőket és gyengéket, most (szinte) csak ketten vagyunk. Én, mint zseniális orvostanhallgató, láncdohányos, ételfüggő és a végletekig OCD-s, meg a terrorista, aki tudatomba rögzült és felülírta egyszerű, mellőzött, apakomplexusos fiú énem, miatta például megtanultam motorozni, sok embert vezetni és ráfüggni a káoszkeltésre, az olyan aprócska örömökre, mint túszdráma, vonatrablás, vagy bomba elrejtése a nagy tömeg által fontosnak tartott helyekre. De nézzük sorban, mi bajom van nekem.

Többszörös személyiségzavar - Amit Te, mert ostoba vagy, biztosan összekeversz a skizofréniával, hiszen láttad hogyan beszélget magával Gollam a Gyűrűk Urában és ha többen vagyunk rávágod, biztos skizó a srác. Hangulatingadozásaim is vannak, bár a bipolárist még nem állapították meg, nárcisztikusnak és szociopatának már neveztek, de csak semmi kapkodás!

Hasadt elmével az élet olyan, mintha egy rakás híg tehénfosba mártanák az ötórai teához felszolgált csokis kekszed. Képes vagyok rástresszelni Karami dolgaira, például, ha saját iskolámba szervezek bombatámadást úgy, hogy érintett vagyok az ügyben, van ugyanis halvány sejtésem arról, hogy Karesz ki akar nyírni és teljesen átvenni az uralmat Légióm felett, ezt egyelőre nem hagyom.
Én David, flegma, gunyoros, lenéző, szarkasztikus és laza vagyok a felszínen, mindig van nálam cigi, elviszlek pár körre a motorommal, észreveszed, hogy sebész, boncnok akarok lenni, meg kb. el is látlak, ha felrobbantottalak. Még érzékeny is vagyok, bár a felesleges rinyálásban nem hiszek. Imádok enni, magas vagyok, szemtelenül jóképű, gondolom ezt látod, ha nem vagy teljesen idióta, mert egyszerű tény semmint nagyzás és kissé nos OCD-s, ami azt jelenti akadnak kényszercselekedeteim, például minden nap más feliratú pólót veszek fel (és ezek a hét napjai kell, hogy legyenek) illetve csoportosítom az alsóim, zoknijaim is, ha pedig valami elcsúszik rendszeremben, kurva stresszes leszek. Kényszercselekvéseim és gondolataim az istennek nem vered ki belőlem, egyszerűen le kell venni az alsóm és felvenni azt, amelyik a szerdához tartozik! Ezek a kényszerek lehetnek random elmebetegségek, éppen mi jut eszembe, nem bemenni az ajtón, csak minden második macskakőre lépni, pont a vonalon száguldani éppen sok km/h-val, ha motoron ülök. A dolog eléggé zavarja Karamint, mivel jelen vagyok, mint legfőbb irányító, sokszor akadályozom a “munkáját” és akaratlanul is meghiúsítom terveit. Karami jobb telepata nálam, bár egyetlen személyt nem tud befolyásolni, engem.

Karamin az a terrorista, aki tényleg létezett és kinyírta a mostohaapám, említettem már a komplexust, az ő tudata szeretne főállású David lenni. Neki az a kényszere, hogy terrorcselekményeket hajtson végre és valahogy átruházta rám is ezt a megszállottságot. Karamin vagyok, amikor az embereimmel beszélek, megszervezem a támadásokat, végrehajtom az akciókat, elszenvedem a következményeit, például megsérülök, illetve elkövetek mindent, hogy a gyanú elterelődjön rólam, rólunk.

Van bennem egy Jack Wayne nevű figura, aki ébredezik. A dolog úgy áll, hogy Keramin engem, Jack Keramint szeretné megölni. Így élünk mi hárman, örökké versenyezve, harcolva egymással, szóval még egy marék xanax és Jack visszaalszik, hogy mi ki tudjuk végre rabolni a bankot.

A többiek egyelőre el vannak nyomva, mert nagyon erős gyógyszereket szedek, de ott vannak a felszínen mindig. A gyógyszerek mellékhatásaitól gyakran szenvedek és tűnök demotiváltnak. Ez van, ha cukorkaként eszed a xanaxot.


SAJÁTOSAN:
CSALÁD: Dobjuk el az aktuális cigarettacsikket, vegyünk nagy levegőt és beszéljünk egy kicsit az apámról.
Az X, a Xavier, aki sokáig nem tudott rólam, később pedig telibeszarta a létezésem, egy egész iskolát vezet, körülbelül a mutáns populáció ősatyja, kivéve a saját, még csak nem is zabi gyerekét. Dacból, ellenállásból, f@ck alapján használom a nevét, hogy egyszer majd blazírt pofával a szemébe köpjem. Bár a hivatalos irataimon nincs rajta, ki akarna lebukni, hogy mutáns, ha terrorista? Támadás Charles iskolája ellen? Végülis miért ne…miért ne tehetném tönkre?

Gabrielle Haller az anyám izraeli brit nagykövet. Hagyjuk. Nem tartjuk a kapcsolatot, felesleges, ő is beleroppant mostohaapám halálába, én is, és azt se véletlenül titkolta, hogy  X miatt lett eggyel több kerekem másokénál. Jelenleg dolgozik és leszar.

Okos vagyok, nagyon. Néha annyira, hogy elmebeteg leszek tőle, túlgondolom, elrontom, az agyam ellenem fordul, merthogy telepatikus képességekkel rendelkezem, vagyis megmondom egy rakás pakisztáninak, hackernek, a jóistennek, hogy mit csináljon mert én mondtam és még a gondolataikat is is látom, bár tegyük hozzá, nem tudom irányítani. Na várjunk csak, mégsem vagyok akkora király?
Karamin igen, ő meg tudja mondani az embereinek mit csináljanak, hallgatnak rá, mint a birkák mennek utána, vagy a meséből a patkányoknak furulyázó tag valamelyik pestises korban. Nekem meg elvileg azon felül, hogy van ám ész ott, ahonnan a blődségek származnak, olvasnom kellene mások gondolataiban. Ott tartok, hogy néha egyszerre hallom őket, széthasad a fejem és csak a zoknijaimra tudok gondolni, meg hogy a keddet szerda követi és a vége mindig vasárnap! OCD, ja igen, megőrülök, néha 24h-ból mind a 24-ben, ilyenkor segítenek a gyógyszerek, amiktől aztán nem mondok meg senkinek semmit és nem is hallom milyen bugyit vettek fel a rezidensek, mert a csipke nagyon fontos, de csak csütörtökön!

Karamin képességeit annyiban örököltem, hogy tudok bánni a fegyverekkel. Elég sokkal, elég jól, képes vagyok bombát készíteni, dehát egy jó terroristánál ezek alapok.
Ha Jack éppen felébred egy kis telekinézis is befigyel, a mi kis harcos triászunkban egyedül azt kedvelem, hogy tudok repülni. Persze ha éppen eltűnne a levegőben és újra én irányítanék, akkor Karesz és én meghalnánk, úgyhogy a dolog kétélű fegyver, de mivel Jack célja Karamint kinyírni…

TULAJDONSÁGOK:
Jól nézek ki, a hajam általában hosszú, tekintetem pszichopata, akarom mondani sötét, ajkam telt, magas vagyok, 188 centi, az is sok, amit úriemberek nem neveznek nevén, nincs baj a küllememmel.

*Általában unom és kerülöm a small talkot
*Végigstresszelem a rablásokat, de nagyon profin csinálom, még saját magam is elvitetem, bármikor
*Lenézlek, de nem mindig érzed
*Tudok kifejezetten jófej lenni, segítek rajtad, mert eleve szánlak. Jó fejnek tartasz és megkedvelsz, aztán elrabollak. Meghalni nem fogsz, annyira nem szeretek ölni. Karamin igen, de MÉG van beleszólásom.
*Imádom az extrém sportokat, motorozás, adrenalin
*Mindent leszarok és betegesen lustának tűnök
*Megműtelek, csak úgy random, ha valami, aztán meglepődsz milyen rendes vagyok, pedig lehet, hogy én sebesítettelek meg.
*A legrosszabb: Kedvelni fogsz, de úgy hogy sosem ismersz meg valójában. De Te elhiszed nekem, mindent…elhiszel majd.


ERŐSSÉGEK / KEDVELT DOLGOK:
* Szeretem a hét napjait, a pólóim ennek megfelelően válogatom.
*Szeretem a hónapokat, a színeket, zoknik alsók eszerint, mintázat alapján. Szeretem a táblázatokat, de csak fejben. Rendmánia
*Szeretem a száguldást, de ezt már mondtam (nem szeretem magam ismételni)
*Szeretek enni (mindent, nagyon, szerintem a személyiségek helyett is zabálok)
*Szeretek csendben lenni.
*Szeretek sebészkedni.


GYENGESÉGEK / UTÁLT DOLGOK:
*Nem szeretem az emberek ócska gondolatait, legtöbbször az embereket - mizantrópia
*Nem szeretek feleslegesen megmozdulni, csak ha van értelme.
*Nem szeretem a hangos dolgokat, megfájdul a fejem.
*Nem bírom a frontot
*Nem bírom a fogorvosokat
*Nem bírom a gyerekeket (idegesítő, babahang, főleg)
*Nem bírom a kutyákat (ugatnak)
*Nem bírom a káoszt és deformációkat, se külsőleg, se másokon belsőleg. Gyűlölöm, ha valakinek az egyik szeme nagyobb a másiknál, vagy kacska az egyik foga.

Tömörem Gabrielle Haller az anyám éppen Izraelben dolgozott nagykövetként, amikoris belezúgott az egyik legerősebb mutáns férfiba Charles Xavier személyében. Megszülettem, bár erről Mr. X nem tudott és ezért anyám valahol mindig gyűlölni fogom. Bár némileg kárpótolt, mert biztosította számomra az apafigurát Daniel Shomron személyében. Gyerekként sokat utaztunk, éltünk Angliában és Franciaországban is, nagyon jó a nyelvérzékem, ezért korábban felmerült, hogy legyek nagykövet, vagy tolmács, én el akartam szakadni anyámtól és inkább biológiai apám piszkálni. Volt egy terapeutám, aki szerint mindent azért csinálok, hogy felhívjam magamra Xavier figyelmét...
Tehát boldog család voltunk mi hárman, le se szartam én mit csinál Charles, amíg... Párizsban terrortámadás nem ért minket, melynek során nevelőapám Daniel életét vesztette. Ekkor ébred fel telepatikus erőm és Légiós képességeim. Jemail Karami párizsi otthonunkban rontott ránk, noha emberei mind egy szálig meghaltak, de a részletekre, pontosan hogyan csináltam nem emlékszem. Annyi biztos, hogy ekkor jöttem rá mennyien vagyunk és egyszerre zúgott fejemben a terroristák összes gondolata haldokló mostohaapám utolsó foszlányaival egyetemben.
Jemail Karami sajnos nem halt meg, személyiségem meghasadt és ő lett az egyik legfontosabb, gonoszabb eleme, azóta is boldogít. Egyébként ő vezette az akciót és azért Sem szeretnék anyám közelében lenni, mivel szeretné befejezni a munkáját...
Miután ez történt intézetbe kerültem, pszichiátriára és nagyon hosszú ideig nem engedtek ki. Miután igen, New Yorkba költöztem, hogy apám közelében legyek, de ő nagyvonalúan tudomást sem vett rólam, rohadtul el volt foglalva a hülye iskolájával, amit egyetlen csettintéssel képes lettem volna megsemmisíteni - gondolom én.
Mindenesetre elég jó kezelést kaptam és Légiónyi személyiségeim leredukálódtak jelenleg háromra. Felvételt nyertem az orvosi Egyetemre, ahol jelenleg is sebésznek tanulok, a többit meg már tudod. Biológiai apám felkutatásáról és őrületbe kergetéséről persze nem mondtam le, ahogy a feljebb felvázolt célokat is tartom, a világnak égnie kell.