- Pontosan így van. – bólintok. – Klubbot kellene alapítani. – de nyilván nem fogunk, mert ő nem tudja, hogy ezzel próbálom megmenteni a menthetetlent, biztos találkozott már nagyhumorú kissrácokkal, nem? Talán tudhatja, hogy merről fúj a szél, de az is lehet, hogy nem. Nem lenne meglepő, ha ugyanazt a következtetést vonná le, mint bárki más. De még mielőtt megtehetné, megpróbálok lelépni Lockjawwal, csak rosszul sül el.
- Ez egy kicsit bonyolultabb ennél, de valami olyasmi, igen. – bólintok lazán, függetlenül attól, hogy a mutánsokat nem mindenki szereti úgy és érti meg, ahogy kellene. Azt nem teszem hozzá, hogy nem fogom bántani, minden gonosztevő így kezdi.
- Oh te is az vagy! – már megtörölném a homlokomat megkönnyebbültségemben, amikor vizes trükkjét megmutatja. Hát ez elképesztő! Nem csoda, hogy Lockjaw ámul és bámul. Egy élő vizeskanna, megkönnyebbítené az én életemet is, annyi vizet kapnának így semmi perc alatt a növényeim, hogy csak na. Kész dzsungel volna pillanatok alatt az egész… De nem nevezem őt sehogyan sem hangosan.
- Ez csúcs! – megpróbálok elérni egy vízbuborékot. Nem vagyok rossz kisgyerek, de ezt muszáj volt. Közben Lockjaw újjáéled. Ugrándozik a buborékoknak, miután rájön, hogy ezek a buborékok még nem bántják őt.
- Egyik sem. Én itt lakom a környéken. – mutatok a semmibe a hüvelykujjammal, ahol a part menti házakat láthatja. Na igen, innen találja csak ki, hogy melyikből jövök én. Hát nem az egyik közeliből, de semmi baj, amíg helyhez tudja kötni a tartózkodási helyem és nem az X villához. – Pár barátommal. – teszem hozzá, hogy azért nem vagyok olyan egyedül. – De mindegyikük békés. – nem teszem hozzá, hogy azért ez nem mindegyikükről mondható el és a társaságunk annyira színes, mind jellemileg, mind pedig… mindegy is.
Ha már volt egy kis erődemonstráció, akkor arra gondoltam úgy fair, ha már én is megmutatom milyen vagányságra vagyok képes. A zsebembe nyúlok, pár szem napraforgómagért és megmutatom neki azt a három szemet, amit az ujjaim közé csippentettem – közben persze hiheti azt, hogy valami fegyver félét keresgélek, nem csodálkoznék az ilyesmin, de reméljük nem érti félre a hirtelen zsebre tett jobbkezem – ezt a három magot ugyanis, nem fogja sokáig ebben a formájukban látni. A legegyszerűbb módszert választom. A virágos trükkel élek, azt könnyebb és amúgy is zavarba ejtőbb készíteni, főleg, ha a nő szeme láttára formálódik át a három napraforgószem rózsává. Berögzött előítéleteim egyike, hogy a nők a rózsáknak örülnek a legjobban. Ezért lépek vissza hozzá, meg kell tennem néhány lépést, hogy véletlenül se a távolból mondjam neki a következőt:  
- Tessék, nincs rajta tövis és nem is mérgező, csak átlagos rózsák a zavaró tényezőik nélkül. – vigyorgok mellé, miután kinyújtom a karom felé. – De ha gyümölcstermő facsemetére volna szükséged, azt is megtudom oldani. – teszem hozzá, bár azt nem tudom, hogyan nézne ki a hajón egy fügefa mondjuk.

Apró mosoly kúszik az arcomra, amikor még valaki furcsának tartja a kutya nevét. Már ketten vannak, akik petíciót adhatnának be Crystalnak, hogy megváltoztassák a kutya nevét Lockjawról, mondjuk Gombócra. Persze ezt nem fogom hangosan kimondani most.
Miután a lány is bemutatkozik és cukinak tartja Lockjawot, máris azt hiszem, hogy elnyertük a szívét. Nyilván nem az én jóvoltamból, de az is haladás, hogy még itt vagyunk.
- Varázskutya? Lockjaw? – bár gyanúsan viselkedünk, annyi biztos, hogy nem akarjuk elkötni a hajóját, ezért válasz helyett kérdéssel felelek a kérdésére.
- Legalább féltucatan foglalkozunk vele, nem csodálkozom, ha ez jön le először. – nem kéne ezzel se dicsekednem. Még hagyom, hogy Lockjaw megismerkedjen a lánnyal és túl hamar se húzzam el őt Nimuetól.
- Neked is különleges neved van. – mutatok rá, hogy nem csak Lockjaw rendelkezik meghökkentő névvel, hanem neki is van mit mesélnie, ha rákérdeznének honnan és miért ezt a nevet adták neki a szülei. Bár valószínűleg olyan egyszerű magyarázatot adhatna, amilyet én nem fogadnék el és kíváncsi volnék a részletekre. Szóval igyekszem nem kiakasztani még ennél is jobban.
- Nagyon örültem a találkozónak Nimue. Mi nem is zavarunk, téged tovább. Már megyünk is! – szabadkozom, hogy nyugodtan elkergethet minket innen, ám a megyünk is-re Lockjaw kapcsolt és ő ment is velünk. Szerencsére nem túlságosan távol, de így is majdnem felvinnyogtam, hogy mégis miért nem várt még két percet, amíg látó távolságon kívülre kerülünk.
- Oh… hoppá. – gyorsan elhúztam a kutyát Nimue kezétől, még mielőtt vízbe teleportálna minket a hajóról, mert most képes volt a hajó orrához „vinni” minket.
- Bűvész trükk! – amit nem fogok tudni megmagyarázni sehogy sem, még jó, hogy a kutya örül nem pedig morog, de így se lehet megfékezni.

Erre nem számítottam, vagyis de, tudhattam volna, hogy egy hajónak vannak lakói, tulajdonosa és legénysége is biztos, nem árválkodik itt egymagában. Ezt persze nem lehetett elmagyarázni Lockjawnak, hogy ne rontson csak úgy be más hajójára, mert bizonyára ő sem díjazná, hogyha valaki befészkelné magát a kutyaágyába. Neki valami szörmés fekhelye volt, nem tudom honnan jött az ötlet, talán megszerette a díszpárnákat valaki szobájában és kénytelenek voltunk hasonlót keresni a kis vasevőnek.
- Nem tudom miről beszélsz! – elsőre túl rossz ezt mondani tudom és nem is válasz a mi a francra.
- Lockjawnak nincs akkora körme, mint gondolod. – a biztonság kedvéért azért a karjaimba veszem a töpszlit és a mancsait a nő irányába mutatom, hogy láthassa körmei vannak bizony, de hogy ezzel ártott volna bármilyen padlózatnak is… nos…
- Felrohant a hajódra, okos kutya ez, mint gondolnád. Nem fél, merész és nagy bajkeverő. – főleg akkor, ha velem van, de ezt nem tettem hozzá.
- Az egyik lakótársamé, Lockjawnak hívják, de az egyikük nagyon szeretné, ha átneveznénk valami másra, mert ez a név olyan embertelen hozzá. – embertelen is, csak a szó egy másik értelmében.
Egy picit körbe pillantok zavaromban, mintha csak most lett volna időm megnézni hová is tévedtem.
- Csak egy környékbéli, aki kutyát sétáltatott. Szép ez a hajó amúgy. Hajó körutakat szoktatok megtenni vele? Lenne pár barátom, aki vevő volna az ilyesmire. – most nem magamra értettem, pontosabban nem csak magamra. Még nem hajókáztuk be túlságosan a többiekkel a helyet és milyen menő volna már ezzel a hajóval!
A harcias viselkedése pedig meg sem lep, de meg se ijeszt. Túl sok hasonló lerivallást kaptam már a bayvilliektől, hogy immunis legyek az effélékre és álljam a sarat.
- Laserian vagyok. – vallom be végül, nehogy robbanó lőporoshordó legyen a végén az, amin ücsörgök, de mindegy is.
- Cuki igaz? Nézz csak rá, hogy tudnál haragudni egy ilyen ártatlan kis kutyira, mint ő?! – felé tartom, hogy Lockjaw elkápráztassa őt szent ábrázatú poficsával. – Nagyon barátságos, hagyja, hogy megsimizd a feje búbját, azt szereti a legjobban. – mentem ki magam, hogy mennyire jól sikerül ez, azt nem tudom. Mindenesetre jobb nem leszek tőle, csak kutyabolond zakkantnak tűnők. Nem újdonság.

Sokáig úgy hittem, hogyha a dolgok visszakerülnek a régi kerékvágásukba, akkor minden rendben lesz, de most már nem tudnám elképzelni az életemet a bayvilleiek nélkül. Titkon valahol nagyon vártam arra, hogy Gwen újra megjelenjen és azt mondja visszajött. De arra még várhatok és nem is valószínű, hogy miattam visszajönne. Ha megtalálja a számításait a saját világában, akkor szinte elképzelhetetlen, hogy visszajöjjön. Mégis be kellett volna vallanom neki, hogy hiányzik és valószínűleg hiányozna is, mert túlságosan megkedveltem ahogy a többieket is, akik nem a mi világunkból származtak.
Még mindig csak csendben és hitetlenkedve próbáltam feldolgozni az újabbnál újabb információkat, úgy kezelni őket, mintha hazugságok volnának, de nem voltak azok. Ilyet senki sem hazudna és persze, hogy minden erejével azon volna, hogy hazatérjen. De van, aki megpróbált beilleszkedni, Lacey túlélőnek számított és valahol büszke is voltam rá, mert abból a szörnyű helyzetből – hogy egy másik világban kell élnie – kihozza a maximumot és a legjobbat, amit tehet: alkalmazkodik.
Már nem áltattam sem magamat, sem őt, hogy Niel majd haza fogja tudni vinni őt, azt sem tudtuk, hogy melyik földön élt ezelőtt. Annyi bizonyos, hogy én még a sajátunk nevét se tudtam volna megmondani. Nem foglalkoztatott és talán voltam annyira vakmerő, hogy azt higgyem, erre nem is lesz soha szükségem, mert valaki mindig mellettem lesz, aki tudni fogja. Hát nem volt.
Gyanúsan csend volt, ez csak egyet jelentett, hogy szabadfoglalkozás van, így hát én is megkerestem a magamét. Pontosabban felajánlottam Crystalnak, hogy megsétáltatom a kutyát – mára már kezdtem elfogadni, hogy ez az eb hatalmasra nő és szét tudna roppantani valami erős vasszerkezetet is, ha eléggé biztatjuk őt. Persze most nem tettem próbára. Nem volt kísérleti alany.
- Gyere kis csöppség, nézzünk szét a part mentén! Jót fog tenni neked, ha megkergethetsz egy kevéske sirályt. – magyaráztam lelkesen Lockjawnak és mintha értette volna, hogy mit mondok neki elkezdett örömében csaholni. Na ez a beszéd! Máris jobb kedvem lett, hogy elhagytuk a lakást és a koradélutánba sétálhattunk egyet. Persze a kutyának más ötlete támadt valahol félúton a part fele, mert teljesen más irányba indult el, mint amit eredetileg terveztem. A kikötő irányába tartott, nem a homokos part felé, ahová eredetileg menni akartam. A gazdáját pedig nem nyugtathattam azzal, hogy nem tartom pórázon az értelmes kutyáját és ezért véletlenül elkóborolt. Sokan megkedvelték és Romy szerint kutyából sosincs elég a házban, de akiket befogadtunk, legalább azokra vigyázzunk.
Na így kerültem én fel erre a hajóra is, a kutya felteleportálta magát és utána jöttem, hogy lehozzam még mielőtt a hajó tulajdonosa vagy bárki észreveszi, hogy itt ólálkodom. Nálam meg most nincs semmiféle jutalomfalat, amivel meggyőzhetném ezek az illatok nem az ő ennivalójától származnak. De lehetett magyarázni neki? Nyilván nem! Amikor meg hangokat hallottam, hát első reakcióm az volt, hogy gyorsan lebuktam, még mielőtt észrevettek volna a kutyával engem. Még a végén megvádolnak lopással ha eltűnik valami és hiába mondanám azt, hogy én csak a kutyámat akartam eltűntetni innen, mert mindenki elképzelhetetlennek képzelte azt, hogy egy kutya csak úgy megjelenjen a hajó fedélzetén, de azok az emberek és szkeptikusok nem ismerték Lockjawot.

Easter Egg: