Laposan pislogok rá, ha száj lenne a szemem helyén, egészben lenyelném.
-Hogy tessék?
Valamit mond, ami még a rossz spanyolomon túlmutat és meredekebbnek tűnik a mandarin kínainál. Lehet valami átok rám, halál reád te béna szőke, hánysz meg ilyenek… Szóval gyorsan mosolygom hozzá, udvariasan, jelezve nem kell megmondania, ha nem szeretné.
Hamar leesik, a vattacukor ismeretlen íz, vagy fogalom számára, repülni meg ilyenek viszont szeret. Talán a hányásról jut eszembe, nem is tudom, de némi tűnődés után, miközben méregetem, nagy levegőt véve:
-Eljöhetnél velem egy vidámparkba majd, máskor, legközelebb.
Ilyesmire fel kell készítenem a gyomrom.
-Ott ki lehet próbálni a vattacukrot és olyan hintázós dolgokat, amiket biztosan élveznél, például a hullámvasutat, imádnád.
Nem, aznap nem eszek semmit.
-Végülis igen, mágusok között nőttem fel.
Vonok vállat, ilyen megmentős sereget simán tudnék verbuválni.
-Kóstold meg nyugodtan, mesélj majd hogy ízlett.
Térek vissza a Sprite-hoz, de azért veszek neki egy újat, mert én már nagyjából kivégeztem a sajátom. Meg…tényleg nem ez a jó alkalom, hogy utánam igyon. De simán a kezébe nyomom a következőt és erősködni kezdek, meghívtam, meg légyszi már, olyan gáz lenne, ha ennyi felesleges pénzzel nem hagyna fizetni. Főleg, hogy röptetés után a kutyáját (és annak méreteit) is megnézhetem.
-Egyébként nyugodtan kihányhatod. Már a Sprite-ot. Szerintem persze nem fogod, nem vészes, még elsőre sem.
Reklámozom tovább, amíg nézegethetem a kütyüjét, aztán Lockjaw méreteit, döbbenten bámulom, ahogy elkezdi szétverni a helyet, Wong az én fejemet fogja. De mit számít, ha előtte ráülhetek egy űrkutyára?
-Áh, megülni dolgokat elég jól tudok, bízd csak ide. Egyszer nyertem egy gyíkfutó versenyt egy másik bolygón.
Vizslatom a hatalmas állatot még mindig veszélyesen kiguvadt szemekkel.
Baszki, ülve is mekkora! Gyorsan becsukom a szám, amikor Crystal azzal a ciki ötlettel áll elő, majd ő felrak rá.
-Nem, nem, menni fog egyedül is. Beülsz mögém?
Kérdezem és hogy mutogassam rátermettségem (mintha nem csak hányni tudnék) felugrom Lockjawra és sikerül megkapaszkodnom a nyakörvében. Mivel már nyálpajtik lettünk, bízom benne, nem dob majd le magáról.
Amikor Crystal elhelyezkedik mögöttem, kicsit előrehajolok, egy pillanatra mondjuk pont lefagyva, hogy akkor majd egy tonnát kell irányítanom.
-Öhm… Mondjam neki merre? Vagy dőljek és rángassam a nyakörvét, mint a lovaknál?
Csak van valami trükkje a dolognak. Egy szélesebb tisztást ki is nézek magunknak, talán van pár percünk még, mielőtt értesítik Wongot. Érdekes visszatérő elem az életemben, hogy egy kopasz férfi meg akar gyilkolni.

A kedves gesztusaitól elmosolyodom, úgy tűnik maradt még némi emberiség az emberekben és nem mind romlott.
- ሏኲሏኖድኟዃ ዟሏሽድ! (Aranyos vagy!) – mondom ezt a saját nyelvemen és le nem fordítom neki, még ha kéri akkor sem, ilyen dicséreteket még nem tudok. De az biztos, hogy a „jó a séród” már ment, de itt most nem tudtam a Johnnytól hallott szöveget felhasználni. Egyrészt ez a séró szó valahogy túlságosan idegennek tűnt, még tőlem is.
- Vattacukooooor? – az arcomhoz kapok hirtelen, mert külön a szavakat már ismertem, de így egyben, még nem. Hát az mi? Majdnem kiugornak a kérdőjelek a fejemből, ha éppen nem a palackot bontja ki nekem nagy hirtelen.
- Ilyen sok szövetségesed van? Oh oké, ezt megjegyzem. – mondom végül, majd figyelem is a mozdulatát újra, amint megmutatja a Spriteon az üvegnyitás rejtelmeit.
- Kaphatok? Előre szólok, ha véletlen visszajön… - felelőséget nem vállalok érte, de nem fejeztem be, mert az órámon lévő gombbal foglalkoztunk. Ennél többet Lockjaw miatt nem tudok már mondani. Amilyen szépen kezdődik, olyan hihetetlenül gyors fordulatot vesz Lockjaw lelkesedése is, ahol nem elég széles az út, ott ő utat vág magának, nem félve semmitől és nem is tisztelve azt, hogy itt mások laknak is.
Utána szaladok, mert nem hagyhatom, hogy valakire ráessenek a törmelékek, persze túl későn mentem a menthetetlent, mert semmit sem ér már a törmelékek felemelése. Szerencsére nem volt ott senki sem. Huh ez meleg volt. Látványosan meg is törlöm a homlokomat.
- Fel szeretnél ülni rá igaz? – nevetem el magam kínosan, inkább azért, mert most sikerült kárt tenni az épület sarkában és nem nehezen tudom elképzelni magunkat Lockjaw hátán, de ha kiérünk egy tisztább terepre akkor megállok Niel előtt.
- Oké. Ráülhetsz. De ha elfut velünk és a végén hátra esünk, nem az ő hibája lesz. – nézek rá halálkomolyan, vegye ezt akár fenyegetésnek is, de nem az volt, mert utána el is mosolyodom.
- Ki fognak nyírni minket, de legyen! Végtére is, egyszer élünk! – azt az egy életet is jól kell élni, de ezt nem kellett nekem kimondani, szerintem tudta ő is nagyon jól, hogy a mondás valahogy így folytatódik vagy másképp, még nem vagyok nagyon tisztában ezekkel a mondásokkal túlságosan, de tanulok, elég könnyedén ez pedig megnyugvással tölt el.
- Jól van Lockjaw, ülj le szépen. – kérem meg őt talán a lehetetlenre, mert van egy olyan érzésem, hogy nem most fog engedelmeskedni nekem, túlságosan be van pörögve, de hátha, hátha számíthatok tőle valami jóra is.
- Gyere, mutassuk meg Nielnek, hogy milyen ügyes vagy! Elviszel minket oda a hátadon? – mutatok a semmibe, de biztos vagyok abban, hogy megérti, mert vakkant örömében és le is ül szépen. – Feltudsz ülni rá vagy feltegyelek? – kíváncsiskodom, mert én feltudtam szállni Lockjaw hátára, az más kérdés volt, hogy ő így fel tud-e ülni a hátára vagy fel kell őt emelni oda. Akárhogy is dönt a biztonság kedvéért a háta mögé ülök, ha esnénk, akkor megtudjam akadályozni és ne az ő csontja bánja a találkozót a földdel.

Nem érzem nagy segítségnek, amit Crystalnak imprózok a motelekről, de azért széles mosollyal örülök, mert hálásnak tűnik, hogy törődök vele. Veszek is egy mély levegőt, hogy ne jöjjön rám a túlzások leküzdhetetlen görcse és lendüljek bele, másodperceken belül rohadt sok tudnék lenni.
-Dehogy félek. Még a repülés is annyira menő volt, hogy még ki vannak akadva a coolság érzékelőim, idő amíg visszanyugszom chillbe. De abszolút életem egyik legklasszabb élménye, hogy találkoztam a holdtündérrel.
Jah, iszonyú meredek.
-Nem élsz vissza, tényleg bármire szívesen meghívlak, amit enged a gyomrod, csak gondolom még rá kell jönnöd, például bírja-e a vattacukrot.
Találgatok, simán vinném étterem túrára is, bár félek akkor mindketten behánynánk és klassz lenne ha Crys földi látogatása a lehető legkellemesebb lenne. Engedem, hogy fizesse a vizét, bár a kedvességem, ahogy mondta, lázad, próbálom visszafogni magam.
Elgondolkodom a tudósokon, miközben félrebiccentett fejjel bámulom, ahogy szenved. Jah, durva lehet, tuti biztos, hogy ki akarnák csinálni őket.
-Ha ilyen van szólj és hadat üzenek nekik egy rakás harcos mágussal.
Veszem ki kezéből automatikusan a vizet, kinyitom neki, visszaadom. A tudósbántás hirtelen olyasmi lett, amire durván viszketni kezd a tenyerem.
-Hopp, nem mutattam meg hogy kell, hogy legközelebb te is meg tudd csinálni.
Mivel a colát kérte, megmutatom a Sprite-on.
-Ezeket érdemes lassan és óvatosan erre, látod? Mivel szénsavasak, ha előtte felrázod az üveget kifutnak. De így most jó lesz.
A sprite halkan szisszen, beleiszok.
-Neked biztos nagyon érdekes érzés lesz a szénsav, apró, édes buborékok a gyomorban, biztos nem kérsz?
Habár hányásos pofám után biztos nem akar inni a Spriteom-ból. Gyorsan be is vágom a fél palackot.
Közben kimegyünk egy nagyobb területre, figyelem és iszom, amíg a kutyájával foglalkozik, félmosollyal, komolyan meg fog nőni akkorára, hogy korhadt ágként tépkedje ki a fákat?
-Lehet? Mert akkor naná!
Hajolok közelebb izgatottan, bizsereg mutatóujjam és élénk zsizsegés költözik érzékeimbe. Óvatosan megnyomom, történik valami a nyakörvvel, aztán…basszus, eltátom szám és csak bámulok fel az orbitális Lockjawra.
Képtelen vagyok megszólalni, Crystal nyugtató szavait is csak félig fogom fel, kinyújtom felé a kezem, hátha elérem valahogy egy óriás Lockjaw simire. Bár jó lenne ha nem most nyáladzna rám megint, különben új kutyasamponom lenne.
Sajnos nem tudok ráülni, pedig az lenne a következő hatalmas kérésem ugye meg lehet lovagolni? Elindul, Crys utána, én rohanok. Eltűnik két épület közötti résben, mintha észrevett volna egy… mi elég nagy egy akkora dögnek? Tigrist?
Mire odaérek már potyognak a téglák, Crys szabadkozik, én meg próbálom simogatni, hátha attól lenyugszik.
-Semmi baj, elintézem majd. A szerzetesek amúgyis imádnak dolgozni. Lélekben mind kőműves. Nem visszük ki nyíltabb terepre? Rá lehet…ráülünk?
Vörösödöm el, lehet otromba kérés, de basszus lefelé a hegyen mekkora lenne már…

Igyekszem megjegyezni Niel szavait, a góréval kapcsolatban meg úgy összességében minden újdonsággal kapcsolatban, amit eddig nem használtam így vagy egyáltalán nem használtam. Mert ki használna az embertelenek között olyan szót a királyra, hogy góré? Hát ez az! Azokból, akik megjárták a Földet előbb kinézem ez így van, de nem beszéltem velük eleget ahhoz, hogy tudjam milyen új szavakra tettek szert, milyen szokásokat ismertek meg. Bármi, ami új és hasznos lehet az ittlétem során.
Tényleg nem akartam még visszamenni a Holdra. Persze tudom, hogy nem maradhatok itt örökké, a népemnek szüksége van rám. Niel moteles színelőadásán igyekeztem nem elnevetni magam, olyan vicces volt.
Először csak bólintottam, hogy megértettem mire akar megtanítani engem, függetlenül attól, hogy csak most ismert meg. Jó volt látni, hogy a világon nem csak rosszak élnek és nem annyian vannak, mint a fehér hollók, hanem egy kicsivel többen. Vagyis most már ő is felkerült azok közé, akik kellemes meglepetést okoztak a kedvességükkel ittlétem során.
- Erre oda fogok figyelni, kedves tőled, hogy így segítesz. Örülök, hogy nem félsz tőlem, amiért nem a Földön születtem. – mert kiállthatott volna a Sailor Moon helyett mást is és tudom, hogy azt is megértettem volna.
- Nem fog emiatt a fejem fájni, csak nem akarok ennél is jobban visszaélni a kedvességeddel. Majd legközelebb megengedem, most hadd fizessek én a vizemért. Ez az első, hogy itt Kamar-Tajban veszek valamit. – lelkesedek.
- Igen, de nem csak emiatt. Tudod van pár tudósotok itt a Földön, aki olyanba ártja bele az orrát, amiben nem kellene. Ha ők tudomást szereznek rólunk, kísérletezni akarnának rajtunk. Én nem akarom ezt. Nem csak az emberek az egyetlen gondunk. – kicsit lebiggyesztem a szám miközben megpróbálom kibontani a vizespalackot.
- Legyen a kóla. Uhm ez, hogy működik? – mert én csavartam, de lehet, hogy rossz irányba. Ezért, ha Niel megmutatja hogyan kell, akkor leutánzom az ő mozdulatát.
- Igeeeen! Sárgagomb kint! – adom végül fel a küzdelmet, mert úgy érzem nem most kellene megmutatni Nielnek, hogy milyen, amikor elfogy a türelmem egy emberi tárgy felett és olvasztom meg a műanyagot. Az a baj attól félek, hogy a víz is tönkremegy így. Több szennyezőanyag kerül bele, mint amit elbírnék viselni most.
Ha kimegyünk, akkor egy tágasabb és biztonságosabb helyet keresek, ahol biztosan nem fogunk zavarni Lockjawwal.
Le is guggolok a most még kiskutyámhoz, hogy elmondhassam neki a jó hírt.
- Most egy kicsit szabadon fogunk engedni téged Lockjaw. De előtte meg kell ígérned, hogy nem szaladsz neki semminek sem. Jó? – megsimogattam a buksiját és az álla alatt is, mert tudom, hogy mennyire szereti ezt. Vakkantott egyet, hogy megértette mit kérek tőle. Az más kérdés, hogy be is tartja.
Felálltam Niel mellé és kinyújtottam a karom, amelyen az eszköz volt.
- Szeretnéd te megnyomni a sárga gombot? – érdeklődtem. De biztos voltam abban, hogy ha megengedem neki, akkor így is fog tenni. Ha megnyomta a gombot és nem rezelt be, akkor láthatta, amint a nyakörv szépen leválik Lockjaw nyakáról, mintha ott sem lett volna és a kiskutya már nem is olyan kiskutya lesz, mint volt.
- Nem fog rád taposni vagy ilyesmi. Tudja, hogy ilyenkor vigyáznia kell. Bár otthon mindennapos, hogy ekkora, itt még nem találkozott olyannal, aki számára ez új lett volna. – amint erről beszélek Lockjaw ültéből feláll és úgy dönt a kérésem ellenére is, hogy ő jobban megnézi magának ezt a Kamar-Tajt. Először nem megyek utána, mert nem tűnik veszélyesnek a dolog, ám amikor egy szűk kis résen akarja bepréselni magát, az nagyon nem tetszik. Nyilván hozzászokott ahhoz, hogy bárhová befér, de most szembesülnie kell azzal, hogy mégsem. Amilyen ügyes be is szorul és szándékában áll kijutni onnan.
- Lockjaw, nyugi! Nem szabad, a végén még… - kárt teszel az épületben lett volna, hogyha nem húzza ki magát és rombol le egy fél téglafalt maga mögött. – Ezt nem így terveztem, esküszöm. Nem szokott ennyire kíváncsi lenni. – elkezdek odasietni a kutyámhoz, még mielőtt ennél is nagyobb kárt okozna itt.

Erősen megfontolom a választ, de mielőtt bonyolult és (vicces) fogalmakkal élnék Wong kapcsán, biccentek.
-Mint a király.
Azért elég ciki, hogy felmerült a kitámogatásom, amikor teljesen jól vagyok. Az, hogy megreptettek, egy dolog, azért hánytam, mert először volt nyelves csókom kutyával. Hím…kutyával.
Megint helyben vagyunk a motellel. Zavartan vigyorgom, hogy hát ja, óvakodjon a moteltől, főleg, ha férfi szájából hallja. Fú, azért elég meredek ezt elképzelni, lehet megtanítom Crystalt egy perverz szado-mazo szóra. Végül aztán megvakarom a homlokom, elég Micimackós, csak tempósabb.
-Hááát, csak akkor, ha férfi kérdezi és furán emelgeti hozzá a szemöldökét. Például így: Elvihetlek egy motelba? Menjünk szobára. Na igen, ilyenkor jöhet a tűz.
Erőszaktevőkre simán ráuszítok másik bolygóról származó hercegnőket.
Lepasszolok neki egy névjegykártyát, aztán végülis bólogatok, mert a kutya tényleg elviheti akárhová.
-Igazából én is élhetnék bárhol. Csak néha jól jön az állandóság.
Vonok kissé vállat, azért csak tegye el. Azért fura, hogy emlékbe. Valószínűleg tényleg nem fogja használni, csak a zakkant szőke fiú leszek, akit meghánytatott egy szentélytorony körül. Csodás.
-Aha. Ő általában itt van.
Mesélem, bár tőle nem kértünk szuvenírt. Mit is adhatott volna Wong, haja se sok van.
Lockjawnak abban a pillanatban megbocsátom a csókot, hogy lelkes kisbabává változik az ölemben. Még csücsörítek is neki, automatikusan, mint egy különösen aranyos plüssnek. Igyekszem szakszerűen tartani és szélesen elvigyorodom.
-Pedig imádnivaló.
Közben lelkesen sorolni kezdem miket iszunk mi emberek, kicsit csalódok is, hogy nem mutathatok neki új ízeket.
-Ahogy akarod. Én is gazdag vagyok, emiatt ne fájjon a fejed.
Na ez se olyasmi, amit simán kifecsegtem volna, de lehet a holdon mondogatják.
Megtorpanok kütyünézőbe, lelkesen figyelem Lockjaw helymeghatározását, aztán aházva, pislogva közelebb hajolok, amikor a holdról mesél.
-Wow, nahát.
Nem érek hozzá, csak bámulom, aztán nagy szemekkel bólogatni kezdek.
-Nem gond, megértem. Volt régen háború az emberek és köztetek, hogy bizalmatlanok vagytok?
El tudom képzelni és nem is akarok nyomulni, hogy márpedig én látni akarom ahogy éppen szemetet szednek a holdon! Ha csinálnak olyasmit arrafelé.
A sárga gombon csak nézek, aztán óvatosan hátrébb is húzódom.
-Okééé
De most már érdekel mi fog történni.
Közben odaérünk a büféhez és ha látom, hogy nagyon kardoskodik, megadom magam, fizethet, ha szeretne, bár nem örülnék, mert ez tényleg semmiség, sőt természetes. A magyarázatakor persze bólogatok, mindenhol vannak szokások, biztos a holdon is.
-Na igen, ezek tényleg egészségtelenek. De nagyon finomak…
Bámulok a már általam kifizetett Sprite és Cola duóra.
-Akkor tedd el az egyiket és próbáld ki később, hátha élvezni fogod és nem lesz bajod tőle.
Nyújtom, ha választ valamit, én a másikat viszont nagyjából egy kortyra kiiszom.
-Szóval sárga gomb kint?
Emelgetem rá szemöldököm sokatmondóan (éppcsak azt nem mondom, motel) hogy részemről mehetünk kipróbálni.

Bólintok a férfi kérésére, ha kell akkor kisegítem Nielt innen. Bár elég erősnek látszik, ahhoz, hogy ne kelljen támogatni őt innen kifele. Mindenesetre azért itt vagyok mellette, hogyha kell és bizalmasan meg is kérdezem tőle mi az a motel. Magamban el is ismétlem ezt a szót, az anyanyelvemen.
- Góré. Az valami rang akar lenni, mint a király? – most hirtelen a nálunk legmagasabb ugrott az eszembe, nem tehetek róla. Az emberek szlengjét még szoknom kell és tanulnom is. Ennyi új szót, motel, meg góré.
- Egy ilyen szép szónak, hogy motel ilyen rossz a jelentése? Uhh. Ha ráijesztek egy kicsit lángolló gömbbel a tenyerem felett az hatásos lehet szerinted? Alapjáraton nem szoktam fitogtatni az erőmet, de ha azt mondod a motel szóval az életemre akarnak törni, akkor megkockáztatom a tűzet, mint megfélemlítő eszközt. – magyarázom lelkesen, hogy engem a motelbe hívó emberektől nem kell félteni. Leperzselem a hajukat még mielőtt azt mondhatnák, hogy Boomm. Na jó, ennyire gonosz nem vagyok.
Amint átnyújt egy kis cetlit megforgatom a kezemben először a hátoldalát nézem meg, semmi különös, hacsak ez a Stoned valami rajta a családi címer akar lenni. Aztán az előlapon ott van Niel teljes neve és az elérhetőségei. Jobb ötlet hiányában, most a farmerzsebembe csúsztatom.
- Köszönöm. Ezt megtartom emlékbe. De van hol élnem. Lockjaw tudod, oda visz ahová menni szeretnék. – mutatok rá, hogy minden rendben van. Aggódnia nem kell értem.
El is terelem inkább a témát. Kicsit simogatom az önbizalmát, ennyire nem kell elveszettnek és búsnak lennie, amiért elmondtam neki, hogy a Holdról jöttem. Tudhattam volna előre, hogy mi ezt okkal nem mondjuk el. Most már mindegy. Nem tudhattam, hogy ekkora hatást gyakorol rá az őszinteségem.
- Wong az, akivel odafent találkoztunk? – kíváncsiskodom tovább, lehet, hogy egyértelműen ő volt az, de biztosra akartam menni. Legalább az illető nevét jól fogom tudni és nem keverem össze mással.
Ahogy Niel felveszi közben Lockjawot olyan örömittasan kezd el lihegni a kezében, mintha valami kis bébi volna, csahol is egyet örömében. Most kiskirálynak érzi magát, az biztos.
- Ha eddig nem volt nyilvánvaló, akkor kedvel téged. Ilyen jó sorsa rég volt idegenek mellett. – a fiútól nem is nagyon féltettem a kutyát, ő nem tűnt gonosz kutya tolvajnak. Lockjaw sem jelzett, hogy rosszul érezné magát vagy igényelné a jelenlétemet. Viccesen mutattak együtt ez tény, de el nem választottam még őket egymástól.
- Jó nekem a sima buborékmentes víz. – nyugtatom meg Nielt. Egyrészt nem egy idegen helyen akartam elkezdeni ilyesmit kipróbálni, másrészt egy kicsit tartottam attól, hogyha nem tetszik a Sprite vagy Coca Cola íze akkor kiköpőm és azt nem biztos, hogy mindenkinek tetszene.
- Én is gazdag vagyok. – nyugtatom meg, hogy tényleg nem kell állnia a vizemet, legalábbis azt hiszem. Elvileg csak oda kell érinteni a kártyaleolvasóhoz ezt is és egy csippanással jelzi, hogy elfogadták a fizetést. Ez így kéne itt is működjön nem?
- Így, nézd! – megnyomom rajta a kék gombocskát, ami arra hívatott, hogy megmutassa hol is van éppen Lockjaw. Holografikusan körbe-körbe forgott éppen a Földgömb, és egy kis pontocska villogott éppen. A felvillant felülethez értem, hogy kinagyíthassam neki a helyszínt, nem az ő nyelvén jelent meg Kamar-Taj ez igaz. – Most éppen itt vagyunk és ha megnézzük ezt a gombot, akkor egy kicsit ki közelítünk a Földről és ott a Hold. Látod? – szembe álltam vele, hogy még véletlenül se bámuljanak meg mások minket, amint ilyen ijesztő dolgokat mutatok neki.
- De hogy itt hol van az én otthon… Az még titok előtted. – bár, ha hozzáért a levegőhöz és meg merte fogni a Holdat akkor láthatott valami számára idegen írást a Hold felületén. Nyilván nem tűntetjük fel Attilant akkor, hogyha a Holdon kívül vagyunk, de ha otthon, akkor az a rész, ami most rejtve van és csak az írás árulkodik arról, hogy ott lennie kell valaminek, látható is. Apró részletekkel.
- Ha pedig ezt a sárgát nyomom meg… majd odakint megmutatom jó? Nem akarom, hogy az asztalokat odébb tolja és káosz legyen idebent miatta. – enyhe vigyor csak, pusztán, hogy lássa tényleg akkora nagy a kutya, mint amilyennek mondom. Így tényleg kicsi és teljesen hihetetlen az egész.
Ha gonosz mód azelőtt fizetett, hogy én hozzáérinthettem volna az okosórámat a leolvasóhoz, csak megingatom a fejem rosszallóan, mintha valami olyasmit mondanék, hogy Ejj ezek a földi férfiak. De ha megértette, hogy nem szeretnék tartozni neki, akkor elintézem az én részem és nyugodtan veszem el a vízet. Az pont elég lesz.
- Nagyon kedves vagy Niel, de nem akarok visszaélni a kedvességeddel. – mutatok rá, hogy miért nem akartam elfogadni azt, hogy ő fizessen. – Én még nem tudom, hogy milyen egészségtelen kajákat ehetek meg, ezért a szokásos, otthonira is hasonlító zöldség-gyümölcs dolgokat próbáltam ki. Nem akarlak lehányni, a víz tudom, hogy nem okoz gondot nekem.

Wong arcán az látszik, benne is megszárított valamit Crystal jánlata.
-Inkább ne. Viszont azt megköszönném, ha arrébb vinnéd innen.
Mordul ránk, azt hiszem nem szeretné az én gyomortartalmam maradékát rászáradva látni az irataira.
A repülésre felpillant, furán néz rám, azt hiszem később majd adhatok magyarázatot.
-Ráfért Topsfieldre.
Reagál csak ennyit, aztán hessegető mozdulattal pratál bennünket odébb, én meg remegő tagokkal kissé félreállok magyarázkodni Wong stílusáról.
-Néha kételkedem benne tényleg van-e neki.
Savanyodom, sajnos a számban is az akció után, keresnem kell majd vizet, sok vizet.
-Ő az egyik góré. A motel?
Torpanok meg egy pillanatra, elképedten nézem, talán csak képzeltem, hogy ezt most magyaráznom kell. De végülis a holdon miért vinnék a lányokat piszkos helyekre.
-Egy nagyon ízetlen tréfa. Ha valaki azt mondja neked motel, menekülj, vagy üsd le. Semmiképp ne menj mással oda, rossz hely.
Bár ha olcsó szállást keres…
-Ha szállás kell, inkább hívj engem.
Konkrétan átadom a névjegyem. Nem tudom ez hogy jön, Kopasz sózta ránk egyszer és a legtöbb zsebemben szokott lenni, szerinte fontos, ha ügynökök támadnak ránk a nyílt utcán. Kissé furcsa cselekedet hányás után névjegykártyát adni a másiknak, de… a kilencszáz kilós bulldog is az.
-Tényleg, van hová menned?
Közben hallgatom mennyire kemény náluk mindenki, a nők is. Kicsit hehegek, egészen a menőig, mert akkor már a hajam túrva csinálom. Áh, így hányás után biztos csak vigasztalni akar.
-Kösz…
Nézek jobbra és balra, biztos hozzám beszél-e. Ahogy leérünk, látom Crys Lockjawért aggódik, ha meg már ekkora barátságba kerültem vele, megpróbálom felnyalábolni és ölben vinni.
-Ne aggódj, csak Wong pokróc, amúgy semmi kifogás nem lesz ellene. Meg ne nyalj megint!
Figyelmeztetem, ha orvtámadásra készülne. Az ásványvíz problémára viszont komolyan nézek rá.
-Szerintem minden ásványvíz egyforma… Én jobban szeretem az édesített italokat, mint pl a Sprite. De buborékosat, vagy menteset szeretnél inkább? Vagy még nem kóstoltál? Vehetek ilyet is olyat is.
Pillantok rá, amilyet szeretne.
-Nem nagyon szoktam ücsörögni már. De gyerekként még ücsörögtem, nagyjából mindenhol. Tudod, itt nőttem fel.
Vetek rá félvigyort. Remélem nem tapadt a piercingemre borsó, vagy ilyesmi.
-Én majd fizetek, gazdag vagyok. Hű, ez nagyon komoly, hogy működik?
Nézek a kütyüjére, de nem merem babrálni. Közben ragaszkodom hozzá, hogy én hívjam meg, magamnak tényleg Sprite-ot kérek, Lockjawnak sima vizet, Crys meg majd választ, van pl Cola is.
-Az nagyon jó, lehet a Sprite után megiszok egy olyat is.
Helyrehozza a gyomromat, szóval CocaColát is veszek.

- Megtudom szárítani egy enyhén langyos fuvallattal. – ajánlkozom, a rossz passzba került papírok láttán és ha kell tényleg készítem is az erőmet. Hacsak el nem húzza el tőlem az iratokat, mert akkor nyilván nem áll szándékomban megnehezíteni a férfi dolgát se.
- Csak repültünk. – fejezem be Niel ezelőtti mondatát, amit a férfinak intézett. Nem láttam sehol sem a repülni tilós táblát és felkiáltójeleket sem. Vajon valahová kirakták és elkerülte ez a figyelmemet? Mondjuk a férfimosdóból kijövet se láttam ilyesmit, nemhogy odabent a fülkében ahová először érkeztünk és jöttünk el onnan.
- Ha kell szívesen segítek elmagyarázni neki. Olyannak tűnik, mint Karnak. Kicsit morcos, de azért van szíve, csak jól elrejti, nem? – kíváncsiskodok, mert eskü olyan lekezelő pillantása volt, mint Karnaknak. Őt meg ismerem, nagyjából tudom mi az, amit mondani kell neki, talán a férfin is segíteni fog.
Megyek közben persze Niel után, ennél nagyobb bajt nem akarok okozni neki, jön mellettünk Lockjaw is.
- Ő kicsoda volt és mi az a motel? – suttogva kérdezem a választ, mert nem tudom mennyire hallanok jól Kamar-Tajon. Jobb, ha elővigyázatos vagyok.
- Vannak kemény férfiak igen, ők az őrség tagjai, de a nők is kemények, van, akivel én se mernék kekeckedni, mert semmi perc alatt a földön találnám magam, ha nem tartanám őket távol a képeségemmel. – a természet elemeivel való ijesztgetés néha hatásos tud lenni, a tűztől mindenki fél, kivéve, ha valaki kőből van, de az ritka eset.
- Viszont olyanok is vannak, akiknek nincs képességük. Erősnek erősek, de nem bírnak el és ki azért mindent ők sem. Ne aggódj, találkoztam már átlagos embertelenekkel is, akik kevésbé olyan menőek, mint te. Nem szégyenkeznél közöttük. – igyekszem nyugtatni, amint lefele haladunk a lépcsőn.
Ahogy mondta, tényleg volt egy emelettel lentebb egy büfés részleg. Azonban előre nem rohantam, mert nem tudtam mennyire díjazzák, ha kutyástól jövünk be ilyen helyre és bár Lockjaw akármilyen szófogadó is legyen embertelen kutya létére, nem lehet sosem tudni itt milyen finnyásak az emberek, ha már a fenti alaknak sem tetszett a kutya látványa.
- Maradj mellettünk Lockjaw! – szólok a kutyára a biztonság kedvéért, mert ha elszalad és ott terem a büfé pultján azt szerintem senki sem köszöni meg, főleg nem azok, akik a büfében töltenék el a szabad idejüket.
- Mit javasolsz? Van helyi ásványvíz, amit te szoktál inni és esküszöl, hogy az a legjobb vagy nincs ilyen? – kíváncsiskodom, persze nem csak a víz érdekel, ha valamit tudok adni Lockjawnak is, akkor az biztosan lefoglalja őt és nem lesz vele sok baj.
- Szépen kivilágított hely ez. Szeretsz itt ücsörögni? – továbbra is kíváncsiskodom, ha közelebb megyünk a pult irányába akkor a legfontosabb kérdést, ami érdekel szintén felteszem neki. – Bármilyen pénznemet elfogadtok itt? Úgy értem, ami a Földön van. A kártyás fizetés is működik, ugye? – felmutatom a csuklómat, amin az attilani kütyüm van – elsőre okosórának tűnik, így van, de ez több – és meg is mutatom neki, hogyha szeretné, bár nem tudom, hogy mennyire kütyübolond.

Vágok egy “ups I did it again” fejet, minthogy jóég mennyire biztató, hogy porszemekké válnak. Én inkább portált nyitok, akkor tuti, hogy minden tagom átér rajta, vagyis elméletben át kellene, hogy érjen.
Mondjuk ahhoz képest, hogy repül velem és sikeresen földet is érünk, pedig nem vagyok benne biztos, nem válok-e én is porszem helyett vörös kocsonyává a szentély falán, de ahhoz képest igenis erőasszony. Én ugyan fel tudnám emelni és elvinni pár méteren, aztán zihálni kezdenék és kínosan verejtékezve győzködném nem a súlya miatt, én vagyok gyenge. És tényleg! Amikor földet érek, kutya nyálasan majdnem bizonygatni kezdem, hogy azért erősebb nálam, ami gáz lenne, főleg öklendezés közben, ami megint nem valami férfias dolog. De túl sok intim testnedvet nyeltem Lockjawtól.
Nem a kutya hibája. Amikor dörgölőzik, görnyedten lehajolok hozzá megvakargatni a füle tövét és szeretném elmondani mennyire klasszul vagyok, aztán annyira rosszul sül el a dolog, hogy mégis lehányom Wong papírjait. Pedig milyen büszke voltam, amikor Kaine hátán is sikerült bent tartani a rókát, igaz ő nem smárolt le.
Éppen próbálom összeszedni magam, amikor Crystal beveti magát a fintorgó Wongnál, aki egy átázott papirost próbál megmenteni.
Végül rámered.
-Értem
Összegzi nem túl meggyőzően, közben torokköszörülve én is közbeszólok.
-Nem azért, mert nem bírom a pörgést, csak közben túl sok kutyanyálat nyeltem. Még mindig érzem a számban a pulykamáj ízét…
-Topsfield, hol szedted fel a kisasszonyt?
Mered rám Wong mogorván, én meg próbálom megtörölni a szám és menteni a helyzetet. Láthatólag nem érdekli, hogy szomjas és hogy hívják a kutyáját, aki intimebb kapcsolatba került velem, mint bármelyik lány mostanában.
-Megyünk is, elintézem, nem csinálunk semmi galibát, semmi többet.
-Topsfield, ezek a szentély fontos és most már összehányt iratai, nem, ennél nagyobb galibát már nem csinálhatnál! Na kifelé és a lányért még számolunk, ez nem motel!
Wong láthatóan félreérti a helyzetet, égő fejjel tántorgok arrébb, remélhetőleg Crystal is jön.
-Majd elmagyarázom neki. Pár óra és lehiggad. Lent van, egy emelettel lejjebb büfé részleg és jól vagyok, nem gyenge, vagy ilyesmi. Nálatok a holdon gondolom mindenki kemény férfi.
Próbálom bizonygatni, én is az vagyok csak most…nem látszik.

Nem nagyon értettem az ereklyékhez sajnos ezért csak egy butácskának ható aha-t kapott válaszul arra a magyarázatára, hogy miként kommunikálnak ezek a varázstárgyak. Persze bármi érdekelt, nem mondom, hogy nem, a varázslást meghagytam azoknak, akik imádtak ezzel foglalkozni, nekem nem kellettek ereklyék az erőm használatához, másak voltunk.
- Így van és mint a porszemek el is tűntünk, majd meglátod, amikor távozni fogunk innen. – mert itt nem maradhatunk örökre, ez biztos.
Egy csomó mindent rá is zúdítok szegényre, mintha az agyát akarnám így tágítani és azt is tudom, hogy nem volna szabad ennyire közvetlennek lennem vele, mert ki tudja mennyire nagy a fantáziája, ha már olyan zsebvilágot létre tud hozni és még ki tudja mikre lesz képes… egyszerre nyűgőz le és ijeszt meg, hogy az emberek mire képesek. Beigazolódni látszik, hogy néha joggal nem fedjük fel magunkat előttük.
- Nem vagyok erőember, vagyis erőasszony, Niel, az nekem is sok volna igen. – nevetnék, de most nem fogok.
Nem mert vízszintesbe kerülünk és úgy suhannunk az ablak vagy inkább fal irányába, mint a villám és valószínűleg be is csapódnánk, ha nem változtatok irányt, de ennyire elvetemült én sem vagyok. Aztán talajt érünk. Jó ízűen kacagnék, hogy ez mennyire jó volt már! Csináljuk még egyszer, amikor szegény szól pár szót a mi hangszerünkhöz és azt is mondja tud gitározni, de már itt látom rajta, hogy valami nincs rendben rajta és miután inni akar valamit derül ki, hogy mi is volt mindeddig az ő gondja.
- Ohhh. Sajnálom. – mert nyilván miattam került most ennyire zöld helyzetbe vagy inkább falfehérbe, ezt már csak Lockjaw tudja meg, mert nagy trappolva odament a fiúhoz miután elengedtem őt, hogy megnézze jól van. Oda is dörgölőzött az oldalával szerencsétlen lábához és nyüszített is, hogy észrevegye őt, de csak halkan. Azt szerette volna, hogyha Niel rá néz és megbizonyosodik róla, nem haldoklik éppen.
Na eközben tudatosult bennem, hogy nem ketten vagyunk már s, nem is hárman, ha Lockjawot is beleszámítom, hanem már négyen! Az idegen olyan furcsa arcot vág, hogy eldönteni sem tudom neki is hasonlót kell majd produkálnia, mint Nielnek vagy még rosszabb. De mielőtt végérvényesen elfehéredne az alak is, magamhoz merem venni a szót és egyből odalépek elé.
- Kérem, nyugodjon meg! Én Crystalia Amaquelin vagyok, békével jöttem még akkor is, ha az ablakon keresztül jöttünk be. – mutatok az érkezésünk irányába, hogy mégis csak fogalma legyen arról, miért van így kikészülve Niel Topsfield. – Lehet megreptettem egy kicsit és a vége túl gyors volt, de nem tudtam, hogy ennyire kikészíti őt a repülés. – vallottam be, hogy miféle bűnöket követtem el, nem is olyan régen. – De mi… nagyon szomjas vagyok és megígérte, hogy kaphatok inni. – nem voltam szomjas, de valamilyen kifogással muszáj volt kimentem őt. – A kiskutya pedig Lockjaw, nem kell félni tőle, szobatiszta mondhatni. – épp akkor, hogyha megbizonyosodik Niel jólétéről és ha most Niel gondolata nem az az első, hogy babusgassa őt, akkor visszatrappol mellém és úgy néz fel a férfira, mintha épp azt szeretné, hogy az szemügyre vegye őt és láthassa rajta, mennyire ártalmatlan egy kis jószág. Pedig, ha tudná, hogy ez a kis jószág megvan vagy 910 kilós…

Figyelem, már amennyit repülés közben képes vagyok környezetemből befogadni és ereszkedés közben észreveszek, hogy jó néhányan mutogatnak azért ránk. Szuper. Nem elég, hogy a média miatt már eleve különcnek tartottak, tutira rá fognak kérdezni a szőke, repülő lányra is, de csak kevesen fogják érteni a Sailor Moon párhuzamot.
-Hát, nem hiszem, hogy van hangjuk, mármint nem tudom, lehet, hogy némelyiknek igen, de úgymond sajátos módon kommunikálnak.
Magyarázom, próbálom Bunnynak, aki még mindig Crystal, aztán beharapott ajakkal hallgatom a cheerleader szövegét. Hatásos, szóval, ha majd látja, akkor remélem elkapja a félmosolyom, amit köszönetként mondok.
-Oh, aha, szóval csak megfogod?
Valamiért azt hittem Bunny meglovagolja a tonnás dögöt, úgy értem aranyos házikedvencét, de ostoba elképzelés volt. Persze, logikusabb, ha csak hozzáér, főleg, amíg kicsi.
Kiderül közben, hogy a repülő csészealj nem a holdról származik, okosan nézek és megjegyzem, majd a Mars irányába fordulok.
-Szóval egy tonna a limited? Vagyis mondjuk egy egész hidat, rajta autókkal azért nem bírnál el?
Találgatok belőve mennyi lehet több tonna, és fejben már keresni kezdem azt a dinoszauruszt, amit nem tudna megmenteni egy aszteroida támadás során.
Tök jó így találgatni, meg diskurálgatni, de így, hogy a levegőben lóg a lábam és ezerrel száguldunk a torony felé azért kiszökik belőlem egy nem kifejezetten férfias sikoly.
Lábam felhúzom, nehogy bele akadjon a villámhárítóba, esküszöm annyira közel vagyunk, aztán a nyitott számba egyszer csak szó szerint idegen eredetű nyál zúdul, a kutya vakkantásából pedig szétszórt agyam összerakja ez Lockjaw ajándéka. Annyira ki sem tudok akadni ordítás közben. Ez nem ér!
-Azt a kurvaaaa!
Szakad ki belőlem egy kiáltós káromkodás, amikor az ablak irányába zúgunk, mert biztos vagyok benne, neki fogunk menni, de beszállunk és én valahol a kutyával bukfencezem, négykézláb Kamar-Taj tornyának padlóján. Ő lazán fölém áll, hogy elvegye a kutyát, én meg kis fáziskéséssel öklendezek a nyálától.
Nem, nem őt smároltam volna le, ha előtte bárki megkérdez!
Éppen arról beszél, hogy megismerné a kultúránkat, miközben én öklendezem. Felmutatom neki hüvelykujjam , hogy ez milyen klassz és egyébként teljesen jól vagyok.
-Az…király, egyszer azt is megnézném. Én egyébként tudok…gitározni.
Nyögöm és nagy nehezen felállok, hogy összeszedjem magam a fal mentén, pont a levéltárba pottyantunk be. Ide fogok csandázni Wong egyik fontos iratára.
-Öhm, nem tudom. Mi lenne ha lemennénk inni valamit?
Vetem fel az ötletet, de elkap a heves hányinger, így már csak épp befejezni tudom.
Wong világtó mágusköre éppen akkor tűnik fel, amikor oldalra hányok, szóval az első, döbbent, talán féltő pillanat után már fintor üli meg vonásait és a máuskör is szertefoszlik mögötte.
-Topsfield, mi a…?
Eddig jut, ekkor Crystalról éppen arra mered, hogy hányok, valamilyen fontos iratra. Mintha csak előre láttam volna, rossz irányba fog távozni.

Tényleg nagyon szép volt itt és valószínűleg, ha esélyem lett volna rá, akkor napokat itt töltöttem volna, elrejtőzve, úgy, hogy ők tudomást sem vesznek az ittlétemről, de felrepíteni Nielt, már magában nagy feltűnéssel bírt. Nem tudom, hogy itt tudnak-e repülni, de persze ez nem elképzelhetetlen, találkoztam már olyan embertelennel, aki hozzám hasonlóan tud repülni is szóval…
- Beszélnek hozzátok az ereklyéitek? – hát ez csodás lehet, magasabbra is emelném őt, hacsak nem jutna eszembe, hogy le kellene szállnunk a talajra hamarosan.
- Senki se születik hős alkattal, mindenki azzá válik. Ne keseregj emiatt Niel, biztos vagyok abban, hogy egy nap, majd nagy hős leszel és ezt a lepkefingos hőske megjegyzést csak viccnek gondolod majd, ha visszatekintesz a múltadba. – ez most nagyon okoskodónak tűnhetett tőlem, de más hősbiztató szöveg nem jutott az eszembe ennél.
- Lockjawwal, nem Lockjawon. – szegény biztos azt hiszi, hogy én felülök a kutyám hátára és úgy repülünk ide, szívesen meghagynám neki ezt a képet a fejében, de majd, ha távozom innen Lockjawwal, akkor látni fogja, nem kell felülnöm a kutya hátára, elég csak megérintenem és már itt se leszünk.
- Hm űrhajó. Ha a csészealj jelenségekre gondolsz, akkor azok nem mi vagyunk. – biztosítottam a fiút, vagy legalábbis én meg akartam nyugtatni, hogy az a sok csészealj, amivel riogatják egymást azért, nem mi vagyunk a felelősek.
- Amíg nem vagy egy tonnás, addig elbírlak. – kuncogtam, de nem engedtem el kuncogás közben se, háh leesik és amíg elkapom addig összepisili magát, azt meg nem akartam, hogy a frász kerüljön belé!
- Nem fogunk neki ütközni. – de ettől függetlenül olyan sebesen tartottam a torony harangjának irányába, mintha ennek az ellenkezője következne be. Lockjaw örömében vakkantott egyet és újabb nyáltengerrel lepte el a fiút, amit én nem láttam sajnos.
Szépen megkerültem a torony oldalát és az egyik nagyobbacska ablakon berepültünk, mint a postagalambok, csak az én csomagom Niel volt és Lockjaw, nem pedig valami levél. Letettem Nielt biztos talajra, majd elengedtem és én is szépen földet értem. Első dolgom volt elé állni és visszavenni Lockjawot ha neki már sok volt a kutyámból.
- Vegyesen van igazából, tudod meg kell ismernünk a ti kultúrátokat is, nem elég, ha csak a miénkkel vagyunk elragadtatva. – most még elég tűrhetően fogalmaztam meg a mondanivalómat, reméltem, hogy megérti csak azt akarom tudatni vele, hogy nem elzárkózott népség vagyunk, mi odafent a Holdon.
- Én személy szerint szeretem a ti gitárjaitok és hegedűitek hangját, a zongora könnyet csal a szemeimre, ha síros dallamot játszanak rajta. Nálunk is van egy hangszer, ami hasonlít a ti elektromos gitárotokhoz, csak másképpen szól, mert nálunk másképp működik. – egy csomó minden tehettem volna hozzá és az túl sok lett volna neki szerintem így egyszerre.
Kipillantottam a torony ablakából, ahol berepültünk.
- Szerinted mennyien gondolják azt, hogy téged most túszul ejtettek itt? – vissza is pillantottam rá, mert ha így gondolják, akkor a többi ember közé kell mennünk, hogy láthassák mi barátsággal jöttünk Lockjawwal, még Niel is túlélte a találkozást, épségben ért földet a lába! Ez azért, csak számít valamit.

Őszintén szólva a lejtő kicsit meredek, pofámba süvölt a szél, nehéz így diskurálni a könyvről, miközben a lábam csak lóg a semmibe és egy lány reptet körbe. Ugyanilyen szinten marha kínos is.
-Az ereklye, ez talán olyan amelyik előhív bizonyos képességeket, egyelőre nem beszél, nem mondta.
Csak találgatok, két kanyar között valami tompa “skikoltásnak” is beillő “woah”-al, ha hullámvasúton ül az ember képes röhögni ezen. Talán mert van vaskorlát. Most Crystalon kívül egyedül a kutyájában bízok.
-De, persze, még én is ezt akarom tenni. Bár csak lepkefing hősöcske vagyok a többiekhez képest.
Egy betépett pillangó, akit most konkrétan tornáztatnak a fény felé. Igazis, hunyorgok, annyira világos van itt fent, de nem merek fészkelődni napszemüveg után.
Hosszú, elnyújtott hümmentéssel regisztrálom, hogy a holdon nem csak emberek, hanem mágikus kutyák is élnek. Gyerekként sok mindent képzeltem róla, például, hogy sajtból van, de a mágikus kutyák kimaradtak. Biztos létezik olyan is, mint Kakashié, beszélő, szimatos ninjakutya. Aztakurvamindenit!
-Aha. Hát jól titkoljátok az ottani világot, az biztos. Szóval te Lockjawon utaztál ide, gondolom, de vannak űrhajóitok is?
Kérdezek tovább, megértem az ottaniakat, ettől a bolygótól földiként is viszolygok.
Kiderül, hogy van náluk kb. minden, ami nálunk, még TV adás is, ismerhette volna a bandát akkor. (Jobb, hogy nem) Annyira belemerülök a holdbéli kütyük gondolatába, hogy elfelejtek rettegni a torony felé szállva, csak akkor jön rám, amikor megpillantom boltozatos tetejét. Valahogy elég közel visz hozzá.
-Ugye nem vagyok túl nehéz? Nem fogunk beleütközni? Vagy szeretnél leszállni rá? Van odafenn izé…harang
Nyögöm ki össze-összekoccanó fogakkal.
-Visszatérve a zenére, mármint földi zenék, amiket valójában ti alkottatok, vagy félreértem? Például milyenek?
A zene az a téma, aminek még a levegőben is van létjogosultsága. Nagyot nyelek, amikor arról beszél mennyire szép Kamar-Taj madártávlatból és magas hangú ühümmel járulok hozzá. Valamennyire próbálom élvezni a dolgot, de egyre jobban reszketek milyen magasan vagyunk és számolni kezdem még viszonylag lefogyott állapotban is hány kiló lehetek.
Azt hiszem nem ő akar lenni a Kamar-Taj-i toronyőr, mert mögé indulunk, bár nem szólalok meg, hogy rendesen be vagyok szarva, esetleg, ha leérünk és talajt fogok, akkor kezdem el reszketve tapogatni a gyepet, mintha ellenőrizni akarnám kerek-e még a földem.

Őszintén megmondom, nem akartam a fiúra hozni a frászt az öröm repüléssel, amit itt produkáltam. Nem volt szándékos, egyszerűen csak így örülök annak, hogy ide hozott!
- Áh ez szuperül hangzik, ha egy könyvvel sétálnál is menőn hangzana, de az még menőbb, hogy át tudod alakítani. Varázslattal csinálod? – próbáltam elképzelni, hogy miként működik az ő ereje, azt nem mondom, hogy nagyon meg kellett volna erőltetnem magam, ment ez természetesen is. A mágia olyan lehetett, mint a mi erőnk, a természetünkből jöhetett az is. Vagy legalábbis, ha nem megyünk le a gének szintjére, mert valamiben biztosan különbözik az ő mágikus ereje az enyémtől túl azon, hogy ő mágusnak született én meg embertelennek.
- Ezt akarja mindenki tenni, nem? Nem csak a Bolygó kapitánya, hanem a ti élő hőseitek is. – akiket most nem mertem felsorolni, mert a végén a tudomására jut, hogy mi embertelenek mi mindent tudunk a földiek dolgairól.
Azt is megmagyaráztam neki, hogy miért szeretném, ha titokban maradna a létezésünk, szerencsére okos ő és megérti.
- Nem minden kutya olyan, mint Lockjaw, de vannak hozzá hasonlók ez igaz, akik másra képesek. – de Lockjaw az, akit a leginkább szeretek és ezt sose rejtettem véka alá. Lockjaw mindenkit szeret, amíg nem ártanak neki vagy azoknak, akiket megkedvelt.
- Érzékeljük a jeleket a műholdjaitokról. – válaszolom meg röviden a kérdését. Azt már nem válaszolom meg, hogy mire használjuk, mert nem arra, hogy jeleket küldjünk nekik mi ott vagyunk a Holdon vegyenek észre minket, mert az ellenkezőjét akarjuk elérni. Ha volna űrállomás a Holdon valószínűleg az elől is rejtőzködnénk, de amíg holdjáró robotokat küldenek fel hozzánk, addig azokat ki lehet iktatni.
- Ismerjük az emberek kultúráját, nekem is vannak okos eszközeim, mint nektek a Földön, csak az én kütyüim egy kicsit másabbak, de mostanában igyekeznek a technikusaink hasonló megjelenésűre alkotni az eszközeinket, amilyen nektek is lehet. Bár, ha bekrepál az okoskarórának tűnő mütyüröm akkor nem tudok arról szólni senkinek sem, hogy javítsa meg, csak ha hazamegyek. – magyarázom lelkesen tova repítve őt a talajtól. Fogom rendesen, félnie nem kell. Persze ezt még lehet nem tudja.
- Akkor irány a toronyfelé! – kanyarodtam szépen afelé a magas torony felé, amit ő mutatott. Hogy odalent mit láthattak? Arra jobb nem gondolni! Valaki épp elrabolja szerencsétlen fiút! Vagy ki tudja? Lehet ez náluk szokványos dolog?
- Van tévé adás, de én nem szoktam híreket nézni. Ha valami fontosról van szó, arról értesítenek engem. Én zenét szeretek hallgatni, vannak nagyon elviselhetőek is, amit az embertelenek komponáltak. – mesélek neki, hogy lenyugtassam esetleg, addig amíg idefent repkedünk, mint a sólymok. Még szándékosan nem tartok nyílegyenesen arrafelé amerre kérte, teszek egy nagy kitérőt, hogy láthassa az otthonát fentről, madártávlatból, én is kíváncsi vagyok rá.
- Húhú de szép látvány ez a Kamar-Taj! – adok hangot annak, hogy miért is vagyunk még idefent, de ha úgy érzékelem, már sok neki akkor a leszálláshoz készülődők, pontosabban csak a torony felé veszem az irányt, hogy amögött érjünk majd földet, ahogy kérte.

Nagyon fura, hogy a holdon is ismerik Eugént, fogadjunk akkor a ló se maradt ki, vagy például Olaf.
-Az de rossz lehet.
Akadok meg egy pillanatra Crystal holdfiúinak egyikén és annak némasági fogadalmán, miközben azon agyalok, mennyire lehet a srác két lábú Jolteon (meg hogy nem vagyok normális ilyenekre asszociálni)
Rendes tőle, hogy menőnek tartja a basic, még a kisgyerek is meg tudja csinálni portálszítást, viszont a világokra, amelyikek közül nem is mind “zseb” csak rázom a fejem.
-Más világokba menni én is csak az ereklyémmel tudok. Ha nincs könyv, amit igaz, hogy át tudok változtatni bármivé, akkor nincsenek más világok se.
Magyarázom, úgy tűnik mindkettőnknek megvannak a maga korlátai, az övé meg még él is, ami 900 kilósan néha komoly kihívás lehet, főleg egy akkora méretű kutyagumi, vagy nyálfolyam.
Jobbom, ami egyébként mozgékony szokott lenni vészes hírek hallatán, most vakarni kezdi a bal arccsontom.
-Meg akarod menteni a Földet? Mint a… bolygó kapitánya?
Rájövök, hogy Crystal több kilencvenes évekbeli mese is egyszerre, én meg szánalmasan retró, hogy vágom mindet.
A holdlakók valahol agyam egy röhejes mélyén mind szőkéknek tűntek említésre, villámra, Crystalra asszociálva, de lehet feketék és ázsiaiak is vannak köztük, amin csak nézek. Erre tuti ráfognák mennyire rasszista, ha hangosan kimondanám, úgyhogy mélyen kussolok. Semmi hitleri überfaszság, egyszerűen csak a hold sárgás.
-Ezek már csak ilyenek, mindennel kísérleteznének. Mutánsokkal, holdlakókkal. Sajnálom. De jobban jártatok azt hiszem, nálatok nincs túlnépesedés és menők a kutyák.
Bökök Lockjawra, miközben bátran bólogatok, hogy nem gondolatolvasó. Az azért mázli, az isták tuti rámragadnának. Nem is tudom hogyan és miért jutunk el a repülésig, egyszerűen megtörténik és életem egyik legbizarrabb élménye töri rám az ajtót. Egyszerre érzem magam Balu kapitánynak vasmasina nélkül és kockás fülű nyúlnak. Anyám a nevelésem helyett próbált saját korszakának műremekeivel lefoglalni, túl jól sikerült.
Igyekszem nem kalimpálni, vagy kiáltani, pedig valahol a torkomból szakadozik, egyelőre még férfiasabb tónusban, ilyen “ah” és “oh” messze a sikoltástól.
-Öhm, mindjárt mondom. Hogyhogy ismered a földi pop kultúrát? Nálatok is van Tv adás?
Sokkal fontosabb, mint megmondani az irányt, nem? De azért, amikor elég magasan vagyunk már, totál vékony hangon, mintha valaki vasalná a heréimet benyögöm:
-Jobbra, egy kicsit jobbra, van az a nagy torony, igazából amögött.
A kurva életbe, lehet fel fogunk szállni addig? Crystal egy csaj, én meg a kutya biztos nyomunk vagy 60 kilót!