Nem tudom hová tenni a kis Aranyhajt meghazudtoló csillogó pillantását, de elmosolyodom rajta ettől függetlenül. Főleg mert nyálas Eugéneket emleget itt. Ezen nevetni kezdek.
- Nem, még Eugénként sem. Eugén sokat beszél, Villám nem beszélhet egyáltalán, az túl veszélyes volna. – megint egy újabb információ, amiről nekem sem kellene beszélnem, de mégis így teszek.
Hiányzik a nővérem, de meg kell tanulnom kilépni az ő árnyékából is, valószínűleg ezért beszélek olyan sokat róluk, mert mind hiányoznak, amivel semmi baj sincs. Bármikor visszamehetnék, csak attól tartok, hogy valami véglegesen közbeszól és nem lehetek itt újra.
- Az is menő, amit te csináltál. Én Lockjaw nélkül nem tudok ide-oda menni, mint te. – jegyzem meg, talán túl elhamarkodottan, mert nem tudom mennyire megy neki jól ez a portál nyitás, de ha volt egy saját világa akkor szerintem egész jól, abból, amit én láttam persze.
Az volt a baj túl lelkes voltam, ha odafigyelek valószínűleg nem kezdek el elszállni magamtól és a földtől se.
- Talán. Bár félő, hogy az ember hamarabb elpusztítja mielőtt megmenthetném vagy valami annál is rosszabb. – itt nem akartam semmire sem utalni, híreket én is nézek, de az lehet édes kevés. Ha otthonról nem szólnának, hogy vész van, nem tudnám.
- Nem vagyunk mind szőkék. – a vicc kedvéért én is a hajába túrok. – De azért vicces lenne, ha a Holdon csak szőkék volnának. Mi is ugyanolyan emberek volnánk, mint ti. – itt megfogok egy hajtincset és fél-ördög-szarvat formálnék belőle, de visszaesik a hajtincse, amint elengedem. – Csak nem vagyunk. – fejeztem be végül a mondatot.
- Maradjunk Jolennél. Azt hiszem egyforma a magasságotok. Úgyis jön nekem eggyel. – így első ránézésre persze egyforma magasnak tűnnek, aztán kiderül, hogy az egyikük magasabb a másiknál, de tényleg csak egy kicsivel.
- A létezésünket is. Sok olyan tudós van, aki inkább kísérletezne rajtunk, mint meghallgasson minket. Régebben féltek tőlünk az emberek, ezért minél nehezebben megközelíthető helyen akartunk élni. – azt nem soroltam fel neki, hogy hol voltak ezek a helyek. Hosszú is lett volna és nehezen magyaráztam volna el, hogy miként képzelje el Attilant. Látni szebb, ahogy ezt a tájat is. Ha csak beszél erről és nem látom, valószínűleg semmilyen emlékem nem marad a helyről, de így. Az űrmalacra már nem mertem semmit sem reagálni, nem tudtam, hogy nevessek-e ezen vagy sírjak.
- Nem vagyok gondolatolvasó. – kezdek gyorsan mentegetőzni, amikor azt mondja, hogy kitaláltam a gondolatát, de megnyugszom egy kicsit amikor azt mondja, hogy nem fél. Nem is kell félnie. Ha egy tonnánál több volna a súlya, lehet nekem volna okom félni, de így elég, ha szépen és óvatosan, átölelem. A szuszt remélhetőleg nem fogom kiszorítani belőle, de szépen felszálltunk. Legalábbis én ezt a Woh valamit annak vettem, hogy nincs semmi baj.
- Merre kell mennünk? – kíváncsiskodtam, bár a válaszától függetlenül, én még röptettem magunkat egy kicsit. Valahogy úgy nézhettünk ki, mint a ventilátort a hátához csatoló Mézga Aladár, Niel szőkés haja meg is van hozzá, csak azt nem ajánlottam neki, hogy a karjait is úgy tárja ki, mint az a fiú, hogy Lockjaw leessen.
- Nem kell elszólnod magad, hogy „Szárnyad sincs, mégis szállsz!” mint a Jégkorszakos Ropsz, mert annak nem lett szép vége. – azért nem száguldunk úgy, mint ő, miután elhajítódott a fától, én azért látni is akarom, hogy hol vagyunk és merre járunk. Ha egy kicsit körözni kell az nem zavar, legalább beláthatom az egész helyet.

Bingó! Crystal vágja Aranyhajat! Kap egy kissé csillogó tekintetet, aztán gyorsan pislogok, mert elég férfias akarok lenni ahhoz, hogy ne legyek odáig egy nagyhajú disney mesefiguráért.
-Oké és nyálas Eugénként?
Muszáj bejátszanom a kérdést, különben is a wc túloldalán vagyunk már és elképzelem, ahogy sikítozva végigrepüli a helyet és valamennyi mágus idióta képpel bámul utána.
-Nagyon klassz lehet, hogy tudsz repülni. Tökre irigylem az ilyen tagokat.
Ő, Strange. Én csak lyukból be, ki, igaz ha tudnám irányítani a világszökkenést engem is lehetne miért. Magam elé bólogatok és fejben az útvonalat tervezem épp, merre érdemes sétálni, amikor felemelkedik és nekem ismét tátva marad a szám. Oké, el fog szállni, tuti elrepül, én meg magyarázkodhatok. Éppen nyúlnék utána, hogy ne már, amikor ő és Lockjaw megkegyelmeznek nekem, talajt fog Crystal lába és úgy folytatja a beszélgetést, mintha nem ez lett volna a világ egyik legmenőbb mutatványa.
-Hát persze, hogy fejlettebbek. Nagyon érdekes… Hát én úgy gondoltam, ha élhetetlen lesz a földgolyó, de igazad van, bármi is lesz vele, akkor a holddal is gondok lesznek. Tehát azért jöttél ide, hogy megmentsd a Földet?
Végülis mond valamit, simán elmehetünk más űrbéli helyekre, akár én is képes lehetnék népet menteni, ha úgy hozná a sors. Persze még az útnak csak legelején tartok.
Végignézek saját öltözékemen, ahogy mutogat rajta, aztán hajamba túrok.
-De a szőke plusz pont, nem? Mármint a ruhán kívül mind szőkék vagytok?
Találgatok, gúnyát simán lehet szerezni, szerintem.
Felsorol pár helyi alfahímet, én meg helyeselve bólogatok, mert nem, egyiknél se akarom kihúzni a gyufát feleslegesen.
-Nyugi, nem szoktam méregetni a tudod mit. De jó lesz kölcsön a szerényebb gyerektől, vagy a könyvet is át lehet változtatni, az ereklyém ruhává.
Igaz, ha eltűnne komoly bajban lennék, de részletekkel egyelőre felesleges foglalkozni.
-Szóval titkoljátok a kultúrátokat? Nem, persze, hogy nem, azt se sűrűn meséltem hogyan akart felszedni egy interdimenzionális űrmalac.
Legyintek Consuela disznó emlékére, amikoris ismét magamhoz ölelem a normál méretű kilencszáz kilós kutyát.
-Repülhetünk! Igazából kitaláltad a gondolatom, mert pont érdekelt volna milyen lenne. Dehogy félek, totál elhiszem, hogy most tényleg….
Kezdem, ekkor karol át, elég rendesen, még a levegő se talál vissza belém, de valahogy hátulról csinálja és minden izgalom ellenére, ami turbóként kíván végigszáguldani zsigereimen, attól jövök zavarba, ahogyan fog.
És agyam máris kattog hogyan fog, elég változatos megjegyzések formájában, amikoris lepillantok és tényleg alacsonyabban van a talaj.
-Wohoh
Vagy hasonló hang hagyja el ajkam, automatikusan kapálózni kezdek, de csak azért, hogy a levegőben is egyenesen maradjak. De ha fog, akkor csak nem fogunk megfordulni, ugye? Vagy keringeni saját tengelyünk körül.

- Nem, ő nem Aranyhaj Niel. Ne téveszd össze a nővéremet vele, Fekete Villám sem egy Flynn Rider, pedig, ha azok volnának hidd el, tudnék róla. – azért én sem voltam lemaradva a mesékkel és értettem én mindenféle utalást, de ki kellett ábrándítanom őt. Az embertelenek nem egy Disneymeséből ugrottak ki, de ez még várat magára.
Egyelőre annak örülök, ha kijutunk a férfi mosdóból.
- Körbejárni? Ne viccelj ezt végig repülném sikítozva az örömtől! De nem szabad. – teszem hozzá, azt ugyanis nem teszi egy hercegnő, mármint a sikítozást. Örülni lehet a helynek másképpen is. Először csal szellővel, de annyira megtetszik a hely látványa, hogy egy kicsit tényleg elkezdek feljebb emelkedni a földtől és Nieltől is.
Hát milyen csodálatos hely ez már! Otthon tényleg nem látni ilyesmit, maximum csak képeken, amit való igaz a Földről fogunk be. Lockjaw el kezd mocorogni a karjaimban, amikor érzékeli, hogy kezdünk magasabban lenni és már túlhaladtam Niel magasságán is ezzel a mutatvánnyal.
De hirtelen leereszkedem mellé újra, amikor a Holdról és a jövőről beszél, nagyot is szól a talpam alatt a talaj.
- Nem a jövőből jöttem. A mi civilizációnk fejlettebb a tiéteknél csak erről van szó. Vannak kertjeink persze, de azok a falak között, mesterséges fénnyel életben tartva. Van, akinek az a képessége, hogy a növényekkel bánik jól, így csak még szebb lesz az a kert, amin ő dolgozik. – magyarázom kedvesen, visszagondolva az otthoniakra is.
- Ha a Földnek vége, a Hold se lesz biztonságban. Vagy te hogyan értetted a Föld végét? Felrobban a Földgolyó? Mert abban az esetben a Holddal is gondok lesznek. – mutatok rá. – De ha úgy érted, hogy a Föld erőforrásai kifogynak, elfogy a tiszta levegő, úgy tényleg a Hold marad vagy a Mars, ha rájöttök a megoldásra. – a többi lehetőséget pedig fel se soroltam neki. Ember volt, nem tudom, hogy mennyit hallott az űr lakóiról, akitől pedig mindezt megtudja, az nem én szeretnék lenni.
- Egy nap majd Lockjawwal körbe vezetlek, de be kell öltöznöd, mintha te is attilani lennél. Így le fogsz bukni. – mutattam végig az öltözékén. – Talán Jolen kölcsön adja neked az egyik köpenyét, ha Karnaktól kérném ő… Vele nem akarsz találkozni. Felsorolná az összes hibádat és azt is, hogy miért nem érdemes ujjat hoznod vele. Maximus beköpne ez fix és olyan szent, hogy te itt vagy mellettem. – a többieket pedig nyilvántartásba sem vettem, mert tudtam, hogy elleneznék azt csak úgy odavigyek valakit és megismertessem vele a kultúránkat akármennyire is szeretném.
- De nem beszélhetsz róla senkinek sem, hogy a Holdra készülsz. Még ennek a Wongnak sem vagy kicsodának, akit emlegettél! – néztem rá komolyan, de aztán elmosolyodtam.
- Tudod mit… - elgondolkodtam azzal, hogy előálljak-e az ötlettel vagy sem. – Fogd meg Lockjawot. Ha megmondod merre kell mennünk a büféhez, én odarepítelek téged! – álltam elő a hajmeresztő ötlettel, azt ugye nem nézte ki belőlem, hogy erős volnék, pedig az vagyok, csak nem dobálózok ilyen nagy szavakkal, mint az erő.
- Ígérem nem foglak leejteni, ha bízol bennem! – mármint csak akkor, ha benne van. Azt még ki kellett találnom, hogy miként találjak rajta fogást. Körbe is jártam éppen ezért, hogy megbizonyosodjak arról melyik repülési mód volna a helyes. Egyik se volt az. De úgy voltam vele, hogy ha engedi, akkor hátulról átkarolom őt és úgy repítem fel. Persze csak akkor ha volt bátorsága repülni, ha nem, akkor nyilván körbe sem járom őt és a fogást sem keresem rajta, hanem a séta mellett döntök.

Figyelem a megakadó mondat pont, pont pont utáni részeit, de várnom kell vagy két másodpercet, mire bevallja, hogy rokoni kapcsolat fűzi Aranyhajhoz.
-Világít, ha énekel és fiatalon tart? Lehet létrának használni?
Hogyne jutna eszembe a disney első két sora, nem a nyálas, csónakban ülős, hanem, amikor takarít. Ez ugyan baromi szexistának hangzik a fejemben, de nem mondom ki hangosan, így csak a megkapó mosoly marad-ami mások szerint az, felé.
Igaz, hogy ezt sem a WC-ben kellene megvitatni, vagy a férfiak piszoár szokásait, esetleg nemlétező nőügyeimet, mindenesetre szemén a tenyeremmel valahogy csak kikacsázunk az illemhelyiség előtti egyik folyosóra és sóhajtva leeresztem kezem.
Persze innen is látni a szentély falait, meg ha kinéz egy ablakon a körülöttünk elterülő eszményi tájat, minták, Himalája, a szentély egész mágikus atmoszférája megvan.
Valahonnan gyakorló hangok hallatszanak, férfiak, nők kiáltanak “hah”-ot, ahogy valaki harcászati oktatást tart nekik a falakkal körülhatárolt kis téren, okkersárga ruhás, mágusgúnyát öltött emberek próbálják felvenni a mozdulatok fonalát.
-Igen, nem csúnya hely. Körbejárhatjuk, ha szeretnéd. Van…büfé is. Általában érdemes túrázni, csak az most nekem nem.
Vonok vállat láthatatlan pontokat hagyva most én, eleget edzek, nem érzem magam energikusnak hegyre mászni, bár portállal felvihetem a csúcsra.
-Komolyan? Akkor te lehet a jövőből jöttél? És az emberek majd tényleg átköltöznek a Holdra, ha a földnek vége. Fú, én is szívesen megnézném az otthonod majd…egyszer.
Csak semmi nyomás.
-Nem vagy éhes? Vagy nézed meg a könyvtárat? Van büfé is. Egyébként nem, úgyis idejöttem volna vissza és azt kellene csinálnom, de a zsebvilágban töltött idő mindig eléggé leszív.
Magyarázom a dögfáradtságot, ami rám tör, a remegő végtagokat, kezem zsebembe rejtem, ökölbe szorítva és az enyhe hőemelkedést, amitől kipirul az egész képem. Lepillantok, ahol a tanoncok éppen jobb tenyérrel előre ütnek, gondolom azt gyakorolják hogy lökjék ki a másikat a fizikai testükből. Ezt nekem is kéne…de csak kapkodom a levegőt, hátha lehűt.

- Tényleg így gondolod? A nővérem például a hajával… - harcol, folytathattam volna, de elég furcsán hangozhatott ez neki ezért inkább magamban tartottam ezt. – A te nyelvedre lefordítva azt mondanám, hogy mágikus erővel bír a haja. – igen ez helyes megfogalmazás, sokkal barátságosabb, mint az, hogy a hajában van az ereje, mert akkor egyből Sámsonra asszociálna, ami talán nem is áll messze a valóságtól, mert ha elveszítené a haját akkor… az ő ereje is oda. Ebbe rossz volt gondolni. De szomorkodni ezen már nem volt időm, mert elkerültünk egy férfiwcbe. Amit belőle láttam tök megszokottnak tűnt, igaz az attilani mellékhelyiségek sokkal, de sokkal modernebbek, de ez a hely se panaszkodhat. Vagy legalábbis az alapján tudom ezt mondani, amit láttam belőle, mert Niel hamar eltakarta a szemeimet, amiért így utólag hálás is vagyok. Csak egy kicsit éreztem magam kényelmetlenül, amiért őt ilyen helyzetbe hoztam. Égett is miatta az arcom.
Arról nem beszélve, hogy nem értettem miről beszél ez az Ulrich vagy kicsoda, akinek Niel válaszolt. Milyen nő és rajongóról van itten szó? Persze amíg el van takarva a szemem ilyeneken nem állok meg, hanem haladok tovább remélhetőleg kifele innen, hogy újra láthassak és amikor elveszi a kezét a szemeim elől… elakad a lélegzetem. Arra már nem figyelek, hogy ő közben akkorát sóhajt, mintha egy hatalmas szikla esett volna le a válláról.
- Niel, ez a hely nagyon szép! – el is nyújtanám a mondatom összes szavát, de félő, hogy akkor a Zootropolisos Villám lennék, amit jobb, ha hanyagolunk.
- Nálunk már régen nem ilyen stílusban épülnek a falak, de ez a hely tényleg szép. Arra az időszakra emlékeztet, amikor az embertelenek még a Himaláján éltek és nem a Holdon. – kezdek belelkesedni és ez nem jó, mert örömömben majdnem odanyomtam a kezébe Lockjawot és elkezdtem volna lefutni a lépcsőn csak azért, hogy úgy eltévedjek, mint a fene. De mély levegőt vettem és visszatartottam ezt a fajta örömhullámot, ami őt érte volna, helyette volt enyhe szellő, ami összeborzolta a hajam is és utána szépen visszacsusszant minden hajtincsem a nyugalmi állapotába.
- Jól vagyok. Igen. De nem akarok a terhedre lenni. – kicsit odébb is lépek Lockjawwal tőle.

Nagy egyetértésben meredek Crsytal-ra a férfi vizelési technikákat illetően, amiben én is járatos vagyok.
Határozottan a piszoár felé fordulva szoktuk. Persze nem a Wc-ből ugrottam volna, ha tudom, hogy egy csillagközi kutya lányvendéggel lep meg a privát helyemen, hanem például egy szép, hegyi tisztáson, ahol utána kergethetnénk pillangókat.
De nem, mi a klotyóba érkezünk majd és még örülhetek, ha nem lesz húgyszag.
-Nagyon menő képességed van. Egyébként a gyakorlóterünkön, vagy a hegyen meg tudod majd mutatni. Ha gondolod…
Teszem hozzá óvatosan, ne higgye tolakodásnak, meg az ovit is kinőttük már (én mondjuk nem is jártam) hogy mutogassuk mink van.
Megfogom a kezét, próbálok rászólni perverz gondolataimra, mert most nem én nyitok portált vissza, hanem a kezemben lévő könyv, vagyis ereklye intéz bennünket Kamar-Tajba, a szerzetesek egyik illemhelyiségébe.
A pisáló férfiakat persze nem ússzuk meg, de szerencsére vagyok annyira szemfüles, hogy eltakarjam Crystal szemét, hiszen az egyik tag segge éppen felénk néz.
Szép bébilépésekben elkezdem kivezetni innen, miközben valaki a fülkében nagyot csulázik és bevágja az ajtót. Az egyik kevésbé udvarias férfi mágustanonc társam, aki tesz is egy megjegyzést kifelé araszolás közben.
-Sosem lesz nőd, ha ide teleportálod őket Topsfield. Legalább rajongó?
-Pofád lapos Ulrich, már megyünk is.
Vakkantok oda barátságtalanul és remélem, őszintén, biztonságban elérjük az ajtót, ahol végre levehetem kezem a szeméről.
-Oké, mindjárt, addig ne nézz, bár a segg már eltűnt, jó…most!
Próbálom ki tuszkolni az ajtón, ahol óriási sóhaj kíséretében el is engedem.
-Bocs, tényleg. Minden férfi tud bunkó lenni, akkor is, ha mágus, szerzetes, szerintem még a katolikus papneveldékben is előfordulnak fura dolgok. Jól vagy? Különben szép templom és nincs sok ilyen rázós része, ha esetleg szeretnél körbenézni…
Meg a tisztást se felejtettem el, villámokkal, de csak nyomás nélkül, hátha megviselte a wc-s kaland.

Nem vitatkozom vele, ami a koromat illeti és a félreértését a csodálatos félreérthető mondataimnak köszönhetően.
- Ez logikus is, hogy a piszoárral szembe álljanak ne annak háttal! – ennyit még én is tudok, mondhattam volna, de nem mondtam. Nem áll szándékomban összezavarni őt, legalábbis azon kívül nem amennyire már neki sikerült saját magát, csak ki akarok kerülni innen, ebből a zsebvilágból ahogy hivatkozik rá. Ez az ő tere, nekem semmi keresnivalóm nincs itt Lockjaw-wal, - ki tudja milyen „rendet” bontunk meg azzal a kutyámmal, hogy idetévedtünk, amit nem kellett volna – ezért jobb, ha megyünk is.
Nem tudom mire vélni azt, hogy a kutyám kiejti a kezéből. Ennyire nem akartam ráijeszteni vagy ilyesmi.
- Titok. De villámot is, ám azt itt most inkább nem mutatnám be neked. – nem akartam, hogy villám csapjon belé vagy még nagyobb kár érje a zsebvilágát.
A távozás mellett döntöttünk, szegény felveszi Lockjaw-ot de úgy döntött átveszem tőle, nem akarom, hogy újra kiejtse őt a kezéből, ezért fő a biztonság. Vakkant még a kis – nagy kutya egyet, nem csodálkoznék azon, hogyha egyedül visszajönne ide és szétrágna itt mindent. Na mindegy, jobb nem falra festeni az ördögöt, mert a végén még megjelenik és azt nem akarja senki sem.
Miután megfogja a kezem egy kicsit megszorítom az övét, izgulok, más utazókörébe én még bele nem ugrottam, de ezt nem hangoztatom túlságosan hangosan. Arra a helyre kerülünk, ahol ő eredetileg volt a valóságban és egyből görcsölni is kezd a gyomrom. Azért arra nem számítottam, hogy mi ide ugrunk és már két szerzetest is látnék, ha Niel nem takarja el a szemeimet. Mégis mitől kell eltakarni a szem… Nem akadékoskodok annyi szerencsénk van. Így, ha az egyik kíváncsi meg is fordul én csak a sötétséget látom, ettől még persze a kutyám traumatizálva lett, de nem baj. Lockjaw kibírja. Ő is fiúnak számít.
- Menjünk tovább, ez a Wong később is ráér! – nem akartam túlságosan undok lenni, vagy tönkre tenni a mókájukat csak még mindig sötétséget látok és semmi mást. Eddig már rég kicsodálkozhatták magukat, két szőke gyerek betoppan ide, biztos mindennapos, de most ki is mehetnénk innen.
- Szólj, ha tiszta a levegő. – az egyik kezemmel a szemeimet takaró kézfejéhez érek, nem elhúzni akarom én onnan csak az eszébe juttatni, hogy hiába jöttem a Holdról, vannak dolgok, amikhez nem vagyok hozzá szokva és az az, hogy a férfi wécében legyek. Szerintem ő sem akar. Lockjaw vakkant is egyet a karjaimban. Ha érteni lehetne szegény ugatását, az már régen ijesztő volna. Ki tudja mit mondhat!

Például perverz szerzetesek klotyójában, ez egy folytatásos gondolatmenet, nem random jelennek meg hugyozó alakok a fejemben. Rábámulok az ebre, elég rendesen nézek, kimeresztett szem, tág pupilla, mert büszke vagyok a fantáziámra, most mégis cserben hagy, hogyan tudunk majd teleportálni vele. De a hangsúly itt is a jövő idő, majd ha gebasz lesz és lerohad a kezem, nem tudom kivinni magunkat, megoldja ő.
-Szóval nem kell aggódnod, lehet még az agyamból is elővarázsolna.
Bár jobb, ha oda soha a büdös életbe nem nyílik portál, a fejembe, élve felfalna a minden is, életnagyságú, vagy empire state building méretű akciófigurák és zombi, rajongó tinilányok… Úgy nyelek, ne is lássa, hogy a feltételezés is megborít.
-Semmi, nem nézel ki ezernek, vagy ilyesmi, a tizenkilenc éppen tökéletes.
Csakhát az előbb mondott pár olyan infót, hogy többet is feltételezhettem volna.
Mosolyogva megrázom fejem, mert még Kamar-Taj-ban sem kizárólag hímneműek élnek, bár attól függ a visszatérés helye honnan indultam és hát a szerzetesi férfi Wc-t ritkán használják nők. Kissé beletrúrok hajamba, miközben megoldást keresek, például eltakarom a szemét, vagy zsákot húzok rá, de nem hiszem, hogy értékelne hasonló gesztust.
Felröhögök, bár kissé kínosan, hogy biológiailag úgy működik, mint bármelyik földi ember, vagyis a veséi funkcionálnak. Csakhát…a legtöbb férfi szerzetesnek szintén.
-Á, ne aggódj tök sokszor üres, meg ugye több mosdó is van és a piszoárral szemben szoktak állni, vagyis csak a hátuk lesz feltűnő.
Magyarázom, közben kombinálni kezdek és naná, hogy az egyik legnagyobb kockaságra asszociálok, ami klasszikus és minden srác crush-olt valamelyik bolygóhercegnőre. Ehhez képest nehéz komoly ábrázattal végighallgatni, hogy nincs szüksége lunáris prizmára.
Még röhögnék is, ha nem ejteném le éppen a kutyát, még jó, hogy lefelé esik és talpra, különben még átváltozna óriásdöggé, hogy megegyen, de remélhetőleg nem akkora trauma neki, hogy nem fogom rendesen, miközben… tátott szájjal nézem a nem lunáris prizmát. Enyhén szólva menő, hiába pislogok, kicsit meg is rázom a fejem, ilyen van, aztán nagy levegőt veszek.
-Ez most? Mind a négyet? Vagy most? Mennyire? Mármint elemek, oké, Bolygó kapitánya. Akarom mondani tűzlabdát is tudsz, de tűz esőt is? Földrengés?
Leülök és automatikusan felveszem Lockjawot az ölembe, nem is figyelek rá mit csinálok, egyszerűen fel kell vennem. Aztán átadom neki, ha látom, hogy nyúlna felé, szóval szegény kutya kézről kézre jár, de nem úgy tűnik, mintha zavarná, bár sóvár vakkantást vélek hallani az egyik Vasember figurám felé.
-Oké, mehetünk, persze!
Pattanok én is fel, ragadom a meg kezét és a varázskönyvet, majd egyszerűen ugrunk, fejest vissza a valóságba, konkrétan Kamar-Taj férfi WC-jébe, ahol éppen két szerzetes csorgat, piszoárral szemben.
-Ezerkétszáz bocs, mi mindjárt megyünk, egy zsebdimenzióból jöttünk, de ne forduljatok meg, lánnyal vagyok!
Harsogom, mire természetesen az egyik megcsinálja, ebben a pillanatban Crystal szeme elé kapom mindkét tenyerem, a tag meg, valami tanonc, zöldfülűbb nálam, konkrétan kihugyoz a padlóra.
-Ezt a kis balesetet majd NEM említem Wongnak!
Röhögök fel kínosan, helyette is, de a másik például abszolút nem csinál belőle problémát, máris cipzár vissza, öblít, úgy tűnik végzett.

Megpróbálok nem túlságosan fenyegető vagy ijesztő lenni, szerintem a srácnak már így is megvan a véleménye rólam, betörtem a kutyámmal a világába, nem csoda, hogy nemvárt vendégek vagyunk Lockjawwal és megvan szeppenve egy kicsit. Én is így vagyok, de hercegnőként megtanultam, hogy soha senki sem láthatja, hogy félek, hiszen minden képességem megvan ahhoz megvédjem magam. Jó kicsit azért megijedtem amikor azt hittem, hogy az elméjében vagyunk most és ide ragadtunk!
- Oké, hiszek neked. Lockjaw kivisz, ha bent ragadnánk akárhol. – magyarázom, mintha nálunk se lenne semmilyen más esélye annak, hogy esetleg félre mérjen és kicsit odébb kössünk ki, mint ahol szeretnénk. A mostani helyzet is az én hibám volt, ki másé ugyebár, ha nem adok meg konkrétumokat a kutyának.
- Igen, így gondoltam. – bólintok és nem kötegszem a módszereivel tovább. Nem célom megmondani neki, hogy mit tegyen és mit ne.
Aztán a koromról beszélek, ami a földiekkel egy kicsit macerásabb, mert nem tudom, hogy ők mennyire fogják fel a mi idősödésünk lassúságát.
- Tizenkilenc, pár hónapja. Miért? – nyugtatom meg őt, hogy ne higgye azt, hogy már kétszáz éves is megvagyok. Valószínűleg azt nem élném meg én sem, amennyi mindenbe belerángatnak. Most persze van egy kis szerencsém, mert itt vagyok a Földön, nem pedig máshol, ahol bűntudatom lehet, amiért nem tudok segíteni a béke fenntartásában. Ezt most én választottam, nem pedig mások nekem. Egy kicsit megnyugtató, de ugyanakkor nem, néha nem tudom eldönteni mit kellene éreznem ezzel kapcsolatban.
- Oh oké, akkor megnyugodtam. Akkor nem csak és kizárólag fiúk vannak ott, ahol te vagy igaz? – tudom, ez megint olyasmi, amihez nincs közöm, de mégis ott fogok kikötni ha Lockjawot pihentetni akarom és látni szeretném milyen ha élesben használja a képességét.
- Mosdóban voltál? Jól van, én is szoktam mosdóba járni. – először nem értem mire fel ez a nagy kijelentés a részéről, csak, amikor hívni kezdem Lockjawot akkor esik le, hogy ő mire gondolhatott a mosdó szó alatt és nyilván nem a nőire, ahogyan én. Ha Lockjaw a közelbe jön, akkor a karjaimba veszem őt, mintha csak egy kis plüsskutya lenne és készen állok az indulásra nagyjából.
- Elviselhető. Értem. – minden elviselhető, még ez a londoni, párizsi lét is, akármire is értse ő ezt éppen.
- Nincs szükségem lunáris prizmára, nem változok át semmivé, de tudok ilyet! – azzal átadtam neki Lockjawot és az egyik kezemmel tűzgömböt, a másikkal vízgömböt formáltam, a földet és a szellőt szándékosan hagytam most ki. Összemorzsolni, vagy szétborzolni a haját nem akartam vagy úgy ellökni a széllel, hogy esetleg kilyukassza a világa falát.
- Én az elemeket uralom. – válaszoltam röviden és el is tűntettem a tűz és vízgömböt. Nem akartam fenyegetni őt vagy ilyesmi ezzel, ezért, ha lehetőségem volt rá akkor vissza is vettem tőle a kutyám, már ha előzőleg hajlandó volt elvenni tőlem, ha nem akkor a földről veszem fel Lockjawot.
- Megnézheted. – én is felé nyújtottam a kezem, de ha Lockjawról nem állapította meg, hogy valóságos vagy sem akkor eléggé nagy pácban volnánk. Persze nem zavar, így fair, ha én is odanyújtom neki a kezem biztosítékként.
- Nem gond, részemről mehetünk. Csak utánad. – nem tudom mennyi tér kell neki ezért félre álltam az útból úgymond, mellé léptem, mert nem tudtam, hogy hol szeretne varázsolni.

Nem akarok nyuszinak tűnni, annak ellenére, hogy eléggé behúztam fülem, farkam a hirtelen ITT megjelenő lányra egy elvileg 900 kilós kutyával. Félszegen elvigyorodom és még egy biccentés is int felé, engedjük el a témát, hogy félek, vagy bármi bajom van azzal, hogy jött. Bár üdítővel nem tudom megkínálni, max a szentélyben majd.
-Igen, asszem. Sajnos mostanában vannak nálam anomáliák, de ne aggódj, Lockjaw-al nem hiszem, hogy bent ragadnák egy…
Hunyorgok és harapom a mondat végét, szinte érzem képzeletben, hogy savanyú, mert a folyosóvilágra gondolok, ahol számtalan valós abszurd  várja, hogy egyszer örökre elvesszek bennük. És nem nagyon húzhatok már be oda valakit, be tudnék egyáltalán? //akarod? XD//
Biccentek, hogy onnan már simán nyitok portált neki én is akár egy ismerős kuka mögé Manhattanbe, vagy felül a kutyára, úristen.
-Hogy értve garázdálkodok? Mármint, hogy szabad-e nekem zsebvilágokat nyitni? Mert végülis mágustörvények értelmében igen, ha kiválaszt egy ereklye és a könyv már régen nálam van.
Mesélem, még mosoly is dukál hozzá, aztán remélem nem az Időrendőrségtől van, végülis abba nem piszkáltam, amit én tudok most van, csak térbeli ugrás.
Pislantok az örök fiatal lányra, aztán kissé elhúzom a szám, mert ezt a vámpírlétet nem bírnám.
-Hány éves vagy most? Mert ez elég…rosszul hangzik. Mármint én valószínűleg nem fogok megöregedni, csak nem lesz hosszú? Van egyáltalán limit?
Lehet ökör vagyok mélyebb dolgokba belemenni, de ez a filozófia megragad és nem tudom lazán, viccesen elengedni.
-Wong nem fog kicsinálni senkit, valószínűleg egy szemöldökrándulásnál többet nem kapunk. Vannak női mágusok is, vagy mire gondolsz?
Kérdezem fürkészőn miért fontos, igazából nem a srác WC-be terveztem visszadobni, várjunk csak honnan indultam? Baszki, hát persze, hogy mosdóból!
-Ööö csak az a helyzet, hogy ugrás előtt el szoktam menni mosdóba, szóval onnan indultam és oda is fogunk visszamenni.
Piszoárok, piszoárok és bárki farka, aki éppen locsol. Megrágom a piercingem, majd…eltakarjam a szemét?
-Valóban léteznek, csak elszeparálva, de mintha…Párizsban lennél, vagy Londonban.
Mondom találomra, ahogy magyarázok is, egészen, amíg az én szemeim guvvadnak ki és megint faboy görcsöt kapok, bár próbálom blazírt arccal végighallgatni, hogy ő a holdtündér. Nem mintha…végignéztem volna az egészet, de azért vágom Bunnyt, nagyon is.
-Hűűű és a lunáris prizmával át tudsz változni és a hold erejével megbüntetni a rosszakat, mert akkor ez nagyon király?!
Oké, mégis elvigyorodom és kinyújtom felé a kezem.
-Én megnézhetem mennyire vagy valóságos?
Merthát szőke, simán lehetne ő Bunny, annyi, hogy macska helyett most majd egy tonnás kutya szerepel a történetben.
Ha megtapiztuk egymás kezét és kiderült, mindenkinek van materiális teste, felpattanok, rövid, öblös biccentés kíséretében.
-Nem gond a szerzetesi férfi WC? Hátha most nincsenek és gyorsan kislisszolunk.
Nézek rá sorry fejjel, de ugrásra készen!

Nem tudom mit mondjak a felvetésére, hogy nem jó velem ujjat húzni, mert akkor a kutyám jön és megeszi azt, aki felidegesített engem. Ennyire nem vagyok rá szorulva a segítségre, nem vagyok elveszett, de most nem áll módomban és szándékomban sem ezt bemutatni neki, hogy nem a kutyától kell félni, hanem tőlem, mert én… Nem tudnám ezt a tükörvilágot, aminek nevezte tönkre tenni. Most is sikerül egy kicsit rácsodálkozni és körbe pillantani, hogy milyen más és furcsa itt. Mármint, hogy ez tér még lehet nagyobb is ennél! Hát, ha nem hinnék az ilyesmiben biztos megállna az eszem most ebben a helyben!
- Lockjaw utazásra való, nem emberetetésre. – válaszolok röviden és határozottan, hogy tudja a kutya tényleg nem fogja lenyelni őt egyben. Lehet belefér a kutyába, de azért ilyesmivel nem rontanám el egyikünk napját sem.
- Jól van, gondolom valami hiba történne, hogyha nem oda mennél vissza, ahol bejöttél ebbe a Gamer-lakba. – eldönteni se tudtam igazán, hogy minek nevezzem ezt a helyet. Persze eszembe jutott a kuckó is, zúg és társai, de nem tudtam mennyire venné sértésnek a dolgot. A Gamer-lak még elment az én véleményem szerint.
- Rendben, a Himalája tudom, hogy hol van. – régebben ott volt a városunk, amíg át nem került a mostani helyére. Ezt persze nem mondom ki hangosan, még véletlenül sem. Nem tudom mennyire lehet felkészíteni valakit arra, hogy a Holdon éltem és onnan jöttem.
- Áh szóval te garázdálkodsz éppen ilyenkor? – kíváncsiskodom egy kicsit. Hercegnőként lehet nem díjaznám az ilyesmit, ha valaki közülünk tenne ilyesmit, de a fiú nem volt embertelen, erre mindig emlékeznem kell, hogy a földiekre más szabályok vonatkoznak, mint ránk.
- Ezt elég nehéz megmagyarázni, hogy mennyire lassan, de gondolj csak arra, hogy… Neked már unokáid lesznek, de én még mindig húszévesnek nézek ki. – tudom ez egy kicsit nagyon meredek kijelentés, de csak így tudtam szemléltetni vele a helyzetet. Kétségbe voltam esve persze, és úgy járja, hogyha szépen viszonzok minden ilyen érzést.
- Megpróbálok hinni abban, hogy ez a Wong kedves és nem fog kicsinálni amiért ott megjelenek Lockjawwal. – kellemetlen volna. – Várj csak… ez ilyen fiús szerzetes dolog? Vagy milyen hely, ahol most vagy? – magukat szentéletűnek tekintő, de lélekben perverz férfiak közé nem akarok kerülni ezt már most tudom, ezért is kérdezek rá, hogy miféle hely ez, ahol ő van. Lehet, hogy ő rendes és ez a Wong is, akiről beszél éppen… de én már hallottam mindenféléről.
- Uhh ezek a dolgok pedig gondolom léteznek is, nem csak a te fantáziád találta ki őket. – nem gyanúsítgatni akarom őt, de hát végül is, a világ tele van furcsaságokkal, csak van, amiről mi nem tudunk, mert nem láttuk még. Ezek szerint az én sztorim se fogja olyan hihetetlenül érni őt.
- Az én otthonom Attilan királysága, amit szabad szemmel és semmi mással nem látni, de ott van a Holdon, védve az okoskodó tudósoktól, akik megzavarnának minket. – mondom végül ki az igazat, teljesen nyugodtan. Nem számítva arra, hogy ő úgy próbál megnyugtatni az ő húsvér valójáról, hogy felajánlja csípjem meg. Nem kell kétszer kérlelni engem sem! Csípés helyet azonban csak megfogom a kezét és megbizonyosodom arról, hogy itt van. Elég egy sima tapintás, ha átlátszó lenne valószínűleg nem tudnám sokáig megérinteni se, mert eltűnne, mint valami köd.
- Jó, tényleg itt vagy. – elengedem a kezét ezzel. – Kivihetsz minket innen, mi meg majd onnan haza megyünk. – valahogy. Remélem Lockjaw nem téveszti el az utat.

Egy laza oké-val próbálok napirendre térni a random kutya méretei felett és úgy döntök elengedem a döbbenetet.
Elpillantok a játszadozó Lockjaw felé, vizualizálom, ahogy a csaj rajta utazik és csillámpor marad utánuk. Valahogy csillog a képzeletemben. Inkább ránézek, pislogok kettőt és megértő bólogatásból is akad.
-Akkor ezt kicsit egyedi módon értelmezte. De nem gond.
Teszem gyorsan hozzá, mert azt hiszem még mindig hülyén érzi magát az irányváltás miatt. Kivinni ki tudom és a Kamar Tajból is léphetünk bármelyik portálon keresztül, ha…nem akar épp felpattanni a hátára.
Különben para lehet egy ilyen dög, mármint 900 kiló felett, nem mintha 500-nál nem aggódnék, szóval befigyel egy tök természetes kérdés, meg fog-e enni.
Én is azt mondanám, hogy á dehogy, mindenesetre viszonzom Crystal mosolyát és befigyel egy szokásos hülye megjegyzés, amit az ember akkor mond, ha zavarában nem tud mihez kezdeni a hirtelen kialakult kínos helyzettel.
-Szóval valójában téged nem érdemes felbosszantani, mert egészben bekap egy 900 kilós kutya.
Állapítom meg hümmögve és összeszűkített szemmel latolgatva a lány veszélyességi hányadosát.
-Kamar-Taj. A Himalája környékén, de semmi baj, el tudlak onnan vinni bárhová, hasonlítok a kutyádra. Mármint én is portálokat nyitok, csak nem marad utánam por.
Magyarázom és azonmód cserélünk is, mert hirtelen ő ijed meg tőlem. Igen, ezt még szoknom kell.
-Nem, dehogy. Fizikailag is itt vagyok. Egyszerűen csak van egy ereklyém, ami apró zseb dimenziókat képes nyitni. Néha nem is annyira kicsiket…
Teszem hozzá, aztán úgy döntök ennek a mondatnak leharapom a végét, mert nem nyugtatná meg az őszinteség, hogy az igazán para dolgokat nem tudom irányítani…
-Lassan? Mennyire lassan?
Remélem jobban lesz, mert enni, inni nem tudok mit adni neki, legfeljebb, ha kimászunk innen, de talán a fizikai testem megnyugtatja. Ha kell odaadom neki, csípje meg, valódi. Ez a mondat nagyon hülyén hangzik a fejemben, még jó, hogy nem mondtam ki hangosan.
-Wong egy mágus, tőle van az ereklye, de ne aggódj, barátságos. Valószínűleg Kamar-Taj-ban éppen zenét hallgat. Mi a jó varázslók vagyunk, a még Óznál is jobb fejek, olyasmi, mint Harry Potter a halálfalók ellen.
Ha Wong nincs meg talán Strange se lesz, úgyhogy próbálok érthetően magyarázni és továbbra is kikövetkeztetni mi van? Nem másik bolygó, de nem is a föld?
Pislogok rá, ahogy a rejtély nyitját keresem, amikor feltesz egy ezer dolláros kérdést. Nem kell nagyon átgondolnom, visszafojtott vigyorral magyarázni kezdem.
-Épp nemrégiben volt hasonló élményem egy idegen bolygón, ahol volt minden, ami cseppet sem humanoid eredetű. Wuki mutánsoktól, csápos, folyékony fordító androidon keresztül macska emberig, minden. Úgyhogy nem, nem félek szerintem már semmitől és tartósan nem is lepődöm meg semmin, úgyhogy ne kímélj.
Közben kinyújtom felé a kezem.
-Ha akarod megcsípheted, valódi vagyok-e.
Jut eszembe bejátszani ezt a marhaságot mégis.

Nem akarom szegény fiút még ennél jobban kikészíteni ezért csak akármilyen kellemetlenül is fog hangzani csak annyit mondok neki, amit más is mondhatna az én esetemben.
- Jól hallottad, tényleg annyi amennyi. – megpróbálok nem túlságosan úgy tűnni, mint aki hazudik, mert ez tényleg igaz volt Lockjawról, csak a földiek nem szoktak hozzá ilyesmihez. Ami nekem természetes lehet, az nekik korántsem az.
- Igen. Nem kell a hátán utaznom. Elég, ha csak megérintem őt és megkérem hová vigyen, már porrá köddé is vállunk ott, ahol eredetileg voltunk és feltűnünk ott ahová menni szerettem volna ugyanígy. Ezt egy kicsit bonyolult elhinni tudom, de… Itt vagyok, noha tévesen. Megesik, hogy nem helyre pontosan odavisz ahová szeretném. – mert én mondjuk az új otthonunkra gondoltam, nem egy ilyen sehol sincs, de mindenhol ott lehet dimenzióra.
Lockjaw méretét illetően és az attól való félelemre, hogy esetleg a fiút megenné megpróbáltam nem nevetni és azzal nyugtatni őt, hogy nem eszik embert, de mindenféle más anyagot akár igen, még a vasat is, az a néhány műanyag pedig amiből a figurái készültek pedig meg se kottyanna neki. De ezeket a szuper dolgokat most nem közlöm vele.
- Csak kutya kaját eszik, nem embert, ugatni lehet, hogy ugat, de nem harap csak ha arra kérem. – komolyodok el hirtelen a mondatom végén, de aztán mosolyogni kezdek. Már így is elég kényes a levegő, nem kell még nekem is rátennem egy lapáttal olyan dolgokkal, ami megzavarhatja az ő elképzelését a világról, amelyben él.
Csak természetesen kell viselkednem, ennyi az egész. Szépen és nyugodtan. Menni fog! Mit is mondott, hogy hol van most?! Az nem New York! Igyekszem nem túl kétségbeesett képet vágni. Fogalmam sincs, hogy ez hol van pontosan!
- Hol is található ez a Kamar…? – a végére nem emlékszem, de biztos vagyok abban, hogy rímelt arra, hogy a kamara tálja vagy valami ilyesmi.
Persze nem zavar, amíg el nem jutnak a szavai hozzám, hogy eredetileg egy szentélyben van. Mivel találkoztam éppen elég embertelen furcsasággal, nem is kellene meglepődnöm azon, hogy egy ember is képes lehet hasonlókat produkálni.
- Ugye… ugye a tested is itt van és nem a kivetíttet szellemedbe másztam bele?
Nem akarom azt mondani neki, hogy én félnék bezárva lenni az elméjébe, hogyha nála így működnek a dolgok és a dimenziója valójában a fejében létezik csak, mármint az elméjében és mi Lockjawwal ide tévedtünk be. Basszus!
- Én… Azért nem zavar az idő múlása, mert lassan fogok öregedni. – magyarázom meg két sokk között, amit csak magamnak köszönhetek, mert én kezdtem el azt képzelni, hogy az agyában vagyunk Lockjawwal.
- Wong? Másik bolygó? – megrázom a fejem. – Nem másik bolygóról jöttem. – mondjuk erről sem, ahogy sikeresen érzékeltettem neki. – Sokkal közelebbről, mint hinnéd, de mégis kicsivel távolabb. – mert a Hold nem egy köpésre volt innen, ők sem egy nap alatt küldik fel hozzánk a holdjárójukat, amitől megváltást remélnek, de nem találnak semmit valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva: meghibásodás.
- Te félsz a földönkívüliektől? – kíváncsiskodom, mert ha a válasza igen, akkor nem ijesztgetem őt azzal, hogy van mitől félnie, de az nem én vagyok és nem is Lockjaw.

Mielőtt kimondja, hogy nem, már leesik természetesen és csak némán kérdezem meg Istent (akiben abban a formában nem hiszek, hogy bármit lehetne kérdezni tőle) miért izgulnak rám a kankutyák. De amíg nem izélgeti a lábam végülis nyalhatja a képem, nincs ebben semmi…buzis. Kivéve, ha beközli, ez egy varázskutya és valójában két méteres kopasz tag csókolgat, mivel itt van és közli milyen nehéz az állat, simán kinézem a helyzetből.
Leesett gambával próbálom elképzelni 910 kilósan, grammra pontosan, mintha megmérte volna.
Előtte hogyhogy nem megdicsér, mintha az “ügyes vagy” kontextust általában Lockjaw-ra használná.
Képzeletben kutyafüleim nőnek, mint az animékben, de ott van halántékomon a bazdmeg könnycsepp is.
És igen a 910 kg-hoz ki kéne nyögni valamit…
-Hű!
Bravó, remekül megy, torokköszörülés, aztán próbálkozzunk még egyszer.
-Mennyi?
Közben elveszem az összerágott akciófigurát és oldalra rakom, teljesen ráér a javítás, egyszerűen magam elé képzelem, rajta a lányt és megint ezer kérdésem van.
-Akkor az lenne az eredeti mérete? És te a hátán utazol olyankor? Különben klassz lenne látni, de ja, akkor attól tartanék megenne.
Röhögök fel idegesen, nyálas kézzel beletúrok a hajamba, csodálatos, de a fejmosás, meg a melyik szentélyben és hol fürödjek megint kérdései más lapra tartoznak. Rábámulok az említett főszereplőre, de esküszöm nagyon bizarr már csak maga az elképzelés is.
-Áh, persze, bulldog. Egy 910 kilogrammos bulldog.
Összegzem és bólogatok, mopszként nagyon gáz lenne, szegények kicsit betegesen röfögnek, mondjuk 910 kilósan tuti neki is van egy jellegzetes hörgése.
Hiába csinálok nagyobb teret, most itt, a tükördimenziómban könnyedén, Lockjaw túl jól érzi magát, felszalad az ágyamra, kicsit hempereg a kviddicses plédben, de annyi baj legyen. Lokit próbálom elsuvvasztani, azt a figurát jobban szeretem mint kapitányunk.
-Persze…Eredetileg egy szentélyben vagyok Kamar-Tajban. De nem gond, szép vidék…és szerintem még a 910 kilón se lepődnének meg annyira.
Ha visszamegyek mindig az eredeti helyemen tudok csak kimászni, ahonnan elindultam, vagyis nem New York belvárosát kapjuk.
-Nem zavar az idő múlása azért, mert?
Biccentem oldalra fejem, miközben ezerrel próbálom megfejteni a miérteket és nem agyrákot kapni attól a hirtelen ötlettől mi van, ha nem is erről a bolygóról származik, elvégre ha nem mágus és mondjuk mutáns, akkor?
Elég egyértelmű hűha, akarom gondolni kétértelmű megjegyzés, hogy most már Queensi, de le kell ülnöm a kutyához, rá az ágyra, ha ezt tényleg fel akarom fogni.
-Á, semmi bajom, csak tudod…annyira nem vagyok hozzászokva a varázslathoz ahhoz képest, hogy mágusok közt nőttem fel. Mármint Wong szereti Beyoncet, meg ilyenek. Fú, szóval egy másik bolygóról jöttél. Nem gond, ha most nem állok fel?
Emésztek, ezerrel emésztek éppen, de ez klassz, csak az én kocka elemeim zsongtak be totálisan, igaz nemrég még dinoszauruszokkal akartam szelfizni, semmi sem normális körülöttem, kit akarok becsapni?

- Lockjaw? Nem ő… - itt egy pillanatra megállok, mert nem tudom mennyire fogja kínosan érezni tőle magát a fiú, mielőtt megmondom neki, hogy nem egy női kutya egyed mászkál rajta, hanem egy kan képes ennyire örülni mindenkinek, akin nem érzékeli, hogy ártani akar neki.
- Lockjaw fiú kutya. – élek már az ő kifejezésével, ha ennél maradtunk és nem akarok szakszóval élni.
Amikor azt mondja, hogy lehet ez az egész tényleg rémálom, csak bólintok, higgye nyugodtan ezt. Én sem tennék másképpen, ha nem tudnám az igazat arról, hogy ez nem állom a kutyám tényleg képes megenni mindent, ami az útjába kerül és ez valljuk be nem jó egyáltalán. A szavai meg kellene nyugtassanak, hogy itt minden visszaformálható, ez a hely nem is létezik. Pedig itt van! Ide teleportált a kutyám, de nem esem kétségbe inkább megpróbálom átnyújtani neki a maradék nyálas figurát hátha tud vele mit kezdeni.
- Ügyes vagy. – értem ezt arra, hogy külön kis dimenziót hozott lére magának, ami biztonságos volt egészen addig amíg mi véletlenül félre teleportáltunk vagy az utunkba nem került az ő dimenziója.
Megesik, hogy még én sem tudom Lockjaw miként teleportál egyik helyről a másikra, egyszerűen csak megtörténik és aki értelmezni tudja ezt az nem én vagyok, én csak leírni tudom úgy ahogy, hogy éppen mi történik. Amióta felerősítették a kutya képességeit nem tagadom sokkal nagyobb távot tudunk megtenni vele, amivel nem lenne baj, ha közben nem történnének ilyen bakik.
- Hát ööö képzelj csak el egy 910 kilós kutyát. Olyan magas lesz, mint én na jó pár centivel azért kisebb, de nagyon szélesnek képzeld el. Megmutatnám, de félek, hogy csak szétlapítana minket a nagy örömével és mind a 910 kilójával. – nem dicsekvésként mondtam ezt, hogy ez a kistestbezárt teremtmény mire lenne képes, ha megnő. Szerencsére nem kell demonstrálnom Lockjaw képességeit. Kicsit se lenne neki való ez a hely arra, hogy olyan nagy legyen.
- Buldog, de innen nézve akár az is lehetne, amit te mondtál rá. – nevetek, szegény Lockjaw, ha mopsz lenne valószínűleg még inkább kezelhetetlen lenne és alig hallgatna rám. De nem az, ő sokkal szuperebb egy egyszerű kutyánál.
Indulásra sarkalnám a kutyát, persze látom én, hogy mennyire tetszik neki ez a hely, akkor sem biztos, jó hatással van ránk. Még nem voltam ilyen teremtett dimenziós helyen, megszokottakban esetleg, de ilyenben… Ha meg is nő egy kicsit a tér megpróbálom nem arra inspirálni őt, hogy mindent megrágjon, mert nagyon nem helyes, hogy itt felrágja az egész világot. Nem erre neveltük otthon, bár amióta a Földön vagyunk azóta mindent meg akar ismerni és rágni természetesen.
- Lockjaw elég lesz. Hagyd békén a figurákat. – kérlelem némi parancsot erőltetve a hangomba. Ez már a második, amit megkezdett! Nem akarom, hogy az egészet végig rágja.
- Vissza tudsz vinni minket? Feleződik az idő? – kérdeztem vissza pár dologra, ami más helyzetben lehet, hogy érdekesen hangzott volna és meg is hallgattam volna, mert biztos többet tud mondani erről, csak…
- Nem félek az idő múlásától. – válaszolom halkan és röviden, azt nem teszem hozzá, hogy miért nem. Egészen addig csak nézem ahogy ez a tér megnagyobbodik amíg rosszul nem kezdi érezni magát(?) és olyasmit kérdez amire szép és kitérő választ kellene adnom.
- Most ott élek igen, Queensben. De nem mindig éltem ott. – végig mérem a fiút, nem hiszem, hogy felkészült a Holdról jöttem témára, ezért, ha azt látom rajta, hogy rosszul van valami miatt akkor közelebb lépek hozzá és megpróbálom arra ösztönözni őt szépen leüljön és lenyugodjon.
- Csak nyugodj le, ha kell kiviszünk innen Lockjawwal.