Erősen megfontolom a választ, de mielőtt bonyolult és (vicces) fogalmakkal élnék Wong kapcsán, biccentek.
-Mint a király.
Azért elég ciki, hogy felmerült a kitámogatásom, amikor teljesen jól vagyok. Az, hogy megreptettek, egy dolog, azért hánytam, mert először volt nyelves csókom kutyával. Hím…kutyával.
Megint helyben vagyunk a motellel. Zavartan vigyorgom, hogy hát ja, óvakodjon a moteltől, főleg, ha férfi szájából hallja. Fú, azért elég meredek ezt elképzelni, lehet megtanítom Crystalt egy perverz szado-mazo szóra. Végül aztán megvakarom a homlokom, elég Micimackós, csak tempósabb.
-Hááát, csak akkor, ha férfi kérdezi és furán emelgeti hozzá a szemöldökét. Például így: Elvihetlek egy motelba? Menjünk szobára. Na igen, ilyenkor jöhet a tűz.
Erőszaktevőkre simán ráuszítok másik bolygóról származó hercegnőket.
Lepasszolok neki egy névjegykártyát, aztán végülis bólogatok, mert a kutya tényleg elviheti akárhová.
-Igazából én is élhetnék bárhol. Csak néha jól jön az állandóság.
Vonok kissé vállat, azért csak tegye el. Azért fura, hogy emlékbe. Valószínűleg tényleg nem fogja használni, csak a zakkant szőke fiú leszek, akit meghánytatott egy szentélytorony körül. Csodás.
-Aha. Ő általában itt van.
Mesélem, bár tőle nem kértünk szuvenírt. Mit is adhatott volna Wong, haja se sok van.
Lockjawnak abban a pillanatban megbocsátom a csókot, hogy lelkes kisbabává változik az ölemben. Még csücsörítek is neki, automatikusan, mint egy különösen aranyos plüssnek. Igyekszem szakszerűen tartani és szélesen elvigyorodom.
-Pedig imádnivaló.
Közben lelkesen sorolni kezdem miket iszunk mi emberek, kicsit csalódok is, hogy nem mutathatok neki új ízeket.
-Ahogy akarod. Én is gazdag vagyok, emiatt ne fájjon a fejed.
Na ez se olyasmi, amit simán kifecsegtem volna, de lehet a holdon mondogatják.
Megtorpanok kütyünézőbe, lelkesen figyelem Lockjaw helymeghatározását, aztán aházva, pislogva közelebb hajolok, amikor a holdról mesél.
-Wow, nahát.
Nem érek hozzá, csak bámulom, aztán nagy szemekkel bólogatni kezdek.
-Nem gond, megértem. Volt régen háború az emberek és köztetek, hogy bizalmatlanok vagytok?
El tudom képzelni és nem is akarok nyomulni, hogy márpedig én látni akarom ahogy éppen szemetet szednek a holdon! Ha csinálnak olyasmit arrafelé.
A sárga gombon csak nézek, aztán óvatosan hátrébb is húzódom.
-Okééé
De most már érdekel mi fog történni.
Közben odaérünk a büféhez és ha látom, hogy nagyon kardoskodik, megadom magam, fizethet, ha szeretne, bár nem örülnék, mert ez tényleg semmiség, sőt természetes. A magyarázatakor persze bólogatok, mindenhol vannak szokások, biztos a holdon is.
-Na igen, ezek tényleg egészségtelenek. De nagyon finomak…
Bámulok a már általam kifizetett Sprite és Cola duóra.
-Akkor tedd el az egyiket és próbáld ki később, hátha élvezni fogod és nem lesz bajod tőle.
Nyújtom, ha választ valamit, én a másikat viszont nagyjából egy kortyra kiiszom.
-Szóval sárga gomb kint?
Emelgetem rá szemöldököm sokatmondóan (éppcsak azt nem mondom, motel) hogy részemről mehetünk kipróbálni.

Igyekszem megjegyezni Niel szavait, a góréval kapcsolatban meg úgy összességében minden újdonsággal kapcsolatban, amit eddig nem használtam így vagy egyáltalán nem használtam. Mert ki használna az embertelenek között olyan szót a királyra, hogy góré? Hát ez az! Azokból, akik megjárták a Földet előbb kinézem ez így van, de nem beszéltem velük eleget ahhoz, hogy tudjam milyen új szavakra tettek szert, milyen szokásokat ismertek meg. Bármi, ami új és hasznos lehet az ittlétem során.
Tényleg nem akartam még visszamenni a Holdra. Persze tudom, hogy nem maradhatok itt örökké, a népemnek szüksége van rám. Niel moteles színelőadásán igyekeztem nem elnevetni magam, olyan vicces volt.
Először csak bólintottam, hogy megértettem mire akar megtanítani engem, függetlenül attól, hogy csak most ismert meg. Jó volt látni, hogy a világon nem csak rosszak élnek és nem annyian vannak, mint a fehér hollók, hanem egy kicsivel többen. Vagyis most már ő is felkerült azok közé, akik kellemes meglepetést okoztak a kedvességükkel ittlétem során.
- Erre oda fogok figyelni, kedves tőled, hogy így segítesz. Örülök, hogy nem félsz tőlem, amiért nem a Földön születtem. – mert kiállthatott volna a Sailor Moon helyett mást is és tudom, hogy azt is megértettem volna.
- Nem fog emiatt a fejem fájni, csak nem akarok ennél is jobban visszaélni a kedvességeddel. Majd legközelebb megengedem, most hadd fizessek én a vizemért. Ez az első, hogy itt Kamar-Tajban veszek valamit. – lelkesedek.
- Igen, de nem csak emiatt. Tudod van pár tudósotok itt a Földön, aki olyanba ártja bele az orrát, amiben nem kellene. Ha ők tudomást szereznek rólunk, kísérletezni akarnának rajtunk. Én nem akarom ezt. Nem csak az emberek az egyetlen gondunk. – kicsit lebiggyesztem a szám miközben megpróbálom kibontani a vizespalackot.
- Legyen a kóla. Uhm ez, hogy működik? – mert én csavartam, de lehet, hogy rossz irányba. Ezért, ha Niel megmutatja hogyan kell, akkor leutánzom az ő mozdulatát.
- Igeeeen! Sárgagomb kint! – adom végül fel a küzdelmet, mert úgy érzem nem most kellene megmutatni Nielnek, hogy milyen, amikor elfogy a türelmem egy emberi tárgy felett és olvasztom meg a műanyagot. Az a baj attól félek, hogy a víz is tönkremegy így. Több szennyezőanyag kerül bele, mint amit elbírnék viselni most.
Ha kimegyünk, akkor egy tágasabb és biztonságosabb helyet keresek, ahol biztosan nem fogunk zavarni Lockjawwal.
Le is guggolok a most még kiskutyámhoz, hogy elmondhassam neki a jó hírt.
- Most egy kicsit szabadon fogunk engedni téged Lockjaw. De előtte meg kell ígérned, hogy nem szaladsz neki semminek sem. Jó? – megsimogattam a buksiját és az álla alatt is, mert tudom, hogy mennyire szereti ezt. Vakkantott egyet, hogy megértette mit kérek tőle. Az más kérdés, hogy be is tartja.
Felálltam Niel mellé és kinyújtottam a karom, amelyen az eszköz volt.
- Szeretnéd te megnyomni a sárga gombot? – érdeklődtem. De biztos voltam abban, hogy ha megengedem neki, akkor így is fog tenni. Ha megnyomta a gombot és nem rezelt be, akkor láthatta, amint a nyakörv szépen leválik Lockjaw nyakáról, mintha ott sem lett volna és a kiskutya már nem is olyan kiskutya lesz, mint volt.
- Nem fog rád taposni vagy ilyesmi. Tudja, hogy ilyenkor vigyáznia kell. Bár otthon mindennapos, hogy ekkora, itt még nem találkozott olyannal, aki számára ez új lett volna. – amint erről beszélek Lockjaw ültéből feláll és úgy dönt a kérésem ellenére is, hogy ő jobban megnézi magának ezt a Kamar-Tajt. Először nem megyek utána, mert nem tűnik veszélyesnek a dolog, ám amikor egy szűk kis résen akarja bepréselni magát, az nagyon nem tetszik. Nyilván hozzászokott ahhoz, hogy bárhová befér, de most szembesülnie kell azzal, hogy mégsem. Amilyen ügyes be is szorul és szándékában áll kijutni onnan.
- Lockjaw, nyugi! Nem szabad, a végén még… - kárt teszel az épületben lett volna, hogyha nem húzza ki magát és rombol le egy fél téglafalt maga mögött. – Ezt nem így terveztem, esküszöm. Nem szokott ennyire kíváncsi lenni. – elkezdek odasietni a kutyámhoz, még mielőtt ennél is nagyobb kárt okozna itt.

Nem érzem nagy segítségnek, amit Crystalnak imprózok a motelekről, de azért széles mosollyal örülök, mert hálásnak tűnik, hogy törődök vele. Veszek is egy mély levegőt, hogy ne jöjjön rám a túlzások leküzdhetetlen görcse és lendüljek bele, másodperceken belül rohadt sok tudnék lenni.
-Dehogy félek. Még a repülés is annyira menő volt, hogy még ki vannak akadva a coolság érzékelőim, idő amíg visszanyugszom chillbe. De abszolút életem egyik legklasszabb élménye, hogy találkoztam a holdtündérrel.
Jah, iszonyú meredek.
-Nem élsz vissza, tényleg bármire szívesen meghívlak, amit enged a gyomrod, csak gondolom még rá kell jönnöd, például bírja-e a vattacukrot.
Találgatok, simán vinném étterem túrára is, bár félek akkor mindketten behánynánk és klassz lenne ha Crys földi látogatása a lehető legkellemesebb lenne. Engedem, hogy fizesse a vizét, bár a kedvességem, ahogy mondta, lázad, próbálom visszafogni magam.
Elgondolkodom a tudósokon, miközben félrebiccentett fejjel bámulom, ahogy szenved. Jah, durva lehet, tuti biztos, hogy ki akarnák csinálni őket.
-Ha ilyen van szólj és hadat üzenek nekik egy rakás harcos mágussal.
Veszem ki kezéből automatikusan a vizet, kinyitom neki, visszaadom. A tudósbántás hirtelen olyasmi lett, amire durván viszketni kezd a tenyerem.
-Hopp, nem mutattam meg hogy kell, hogy legközelebb te is meg tudd csinálni.
Mivel a colát kérte, megmutatom a Sprite-on.
-Ezeket érdemes lassan és óvatosan erre, látod? Mivel szénsavasak, ha előtte felrázod az üveget kifutnak. De így most jó lesz.
A sprite halkan szisszen, beleiszok.
-Neked biztos nagyon érdekes érzés lesz a szénsav, apró, édes buborékok a gyomorban, biztos nem kérsz?
Habár hányásos pofám után biztos nem akar inni a Spriteom-ból. Gyorsan be is vágom a fél palackot.
Közben kimegyünk egy nagyobb területre, figyelem és iszom, amíg a kutyájával foglalkozik, félmosollyal, komolyan meg fog nőni akkorára, hogy korhadt ágként tépkedje ki a fákat?
-Lehet? Mert akkor naná!
Hajolok közelebb izgatottan, bizsereg mutatóujjam és élénk zsizsegés költözik érzékeimbe. Óvatosan megnyomom, történik valami a nyakörvvel, aztán…basszus, eltátom szám és csak bámulok fel az orbitális Lockjawra.
Képtelen vagyok megszólalni, Crystal nyugtató szavait is csak félig fogom fel, kinyújtom felé a kezem, hátha elérem valahogy egy óriás Lockjaw simire. Bár jó lenne ha nem most nyáladzna rám megint, különben új kutyasamponom lenne.
Sajnos nem tudok ráülni, pedig az lenne a következő hatalmas kérésem ugye meg lehet lovagolni? Elindul, Crys utána, én rohanok. Eltűnik két épület közötti résben, mintha észrevett volna egy… mi elég nagy egy akkora dögnek? Tigrist?
Mire odaérek már potyognak a téglák, Crys szabadkozik, én meg próbálom simogatni, hátha attól lenyugszik.
-Semmi baj, elintézem majd. A szerzetesek amúgyis imádnak dolgozni. Lélekben mind kőműves. Nem visszük ki nyíltabb terepre? Rá lehet…ráülünk?
Vörösödöm el, lehet otromba kérés, de basszus lefelé a hegyen mekkora lenne már…

A kedves gesztusaitól elmosolyodom, úgy tűnik maradt még némi emberiség az emberekben és nem mind romlott.
- ሏኲሏኖድኟዃ ዟሏሽድ! (Aranyos vagy!) – mondom ezt a saját nyelvemen és le nem fordítom neki, még ha kéri akkor sem, ilyen dicséreteket még nem tudok. De az biztos, hogy a „jó a séród” már ment, de itt most nem tudtam a Johnnytól hallott szöveget felhasználni. Egyrészt ez a séró szó valahogy túlságosan idegennek tűnt, még tőlem is.
- Vattacukooooor? – az arcomhoz kapok hirtelen, mert külön a szavakat már ismertem, de így egyben, még nem. Hát az mi? Majdnem kiugornak a kérdőjelek a fejemből, ha éppen nem a palackot bontja ki nekem nagy hirtelen.
- Ilyen sok szövetségesed van? Oh oké, ezt megjegyzem. – mondom végül, majd figyelem is a mozdulatát újra, amint megmutatja a Spriteon az üvegnyitás rejtelmeit.
- Kaphatok? Előre szólok, ha véletlen visszajön… - felelőséget nem vállalok érte, de nem fejeztem be, mert az órámon lévő gombbal foglalkoztunk. Ennél többet Lockjaw miatt nem tudok már mondani. Amilyen szépen kezdődik, olyan hihetetlenül gyors fordulatot vesz Lockjaw lelkesedése is, ahol nem elég széles az út, ott ő utat vág magának, nem félve semmitől és nem is tisztelve azt, hogy itt mások laknak is.
Utána szaladok, mert nem hagyhatom, hogy valakire ráessenek a törmelékek, persze túl későn mentem a menthetetlent, mert semmit sem ér már a törmelékek felemelése. Szerencsére nem volt ott senki sem. Huh ez meleg volt. Látványosan meg is törlöm a homlokomat.
- Fel szeretnél ülni rá igaz? – nevetem el magam kínosan, inkább azért, mert most sikerült kárt tenni az épület sarkában és nem nehezen tudom elképzelni magunkat Lockjaw hátán, de ha kiérünk egy tisztább terepre akkor megállok Niel előtt.
- Oké. Ráülhetsz. De ha elfut velünk és a végén hátra esünk, nem az ő hibája lesz. – nézek rá halálkomolyan, vegye ezt akár fenyegetésnek is, de nem az volt, mert utána el is mosolyodom.
- Ki fognak nyírni minket, de legyen! Végtére is, egyszer élünk! – azt az egy életet is jól kell élni, de ezt nem kellett nekem kimondani, szerintem tudta ő is nagyon jól, hogy a mondás valahogy így folytatódik vagy másképp, még nem vagyok nagyon tisztában ezekkel a mondásokkal túlságosan, de tanulok, elég könnyedén ez pedig megnyugvással tölt el.
- Jól van Lockjaw, ülj le szépen. – kérem meg őt talán a lehetetlenre, mert van egy olyan érzésem, hogy nem most fog engedelmeskedni nekem, túlságosan be van pörögve, de hátha, hátha számíthatok tőle valami jóra is.
- Gyere, mutassuk meg Nielnek, hogy milyen ügyes vagy! Elviszel minket oda a hátadon? – mutatok a semmibe, de biztos vagyok abban, hogy megérti, mert vakkant örömében és le is ül szépen. – Feltudsz ülni rá vagy feltegyelek? – kíváncsiskodom, mert én feltudtam szállni Lockjaw hátára, az más kérdés volt, hogy ő így fel tud-e ülni a hátára vagy fel kell őt emelni oda. Akárhogy is dönt a biztonság kedvéért a háta mögé ülök, ha esnénk, akkor megtudjam akadályozni és ne az ő csontja bánja a találkozót a földdel.

Laposan pislogok rá, ha száj lenne a szemem helyén, egészben lenyelném.
-Hogy tessék?
Valamit mond, ami még a rossz spanyolomon túlmutat és meredekebbnek tűnik a mandarin kínainál. Lehet valami átok rám, halál reád te béna szőke, hánysz meg ilyenek… Szóval gyorsan mosolygom hozzá, udvariasan, jelezve nem kell megmondania, ha nem szeretné.
Hamar leesik, a vattacukor ismeretlen íz, vagy fogalom számára, repülni meg ilyenek viszont szeret. Talán a hányásról jut eszembe, nem is tudom, de némi tűnődés után, miközben méregetem, nagy levegőt véve:
-Eljöhetnél velem egy vidámparkba majd, máskor, legközelebb.
Ilyesmire fel kell készítenem a gyomrom.
-Ott ki lehet próbálni a vattacukrot és olyan hintázós dolgokat, amiket biztosan élveznél, például a hullámvasutat, imádnád.
Nem, aznap nem eszek semmit.
-Végülis igen, mágusok között nőttem fel.
Vonok vállat, ilyen megmentős sereget simán tudnék verbuválni.
-Kóstold meg nyugodtan, mesélj majd hogy ízlett.
Térek vissza a Sprite-hoz, de azért veszek neki egy újat, mert én már nagyjából kivégeztem a sajátom. Meg…tényleg nem ez a jó alkalom, hogy utánam igyon. De simán a kezébe nyomom a következőt és erősködni kezdek, meghívtam, meg légyszi már, olyan gáz lenne, ha ennyi felesleges pénzzel nem hagyna fizetni. Főleg, hogy röptetés után a kutyáját (és annak méreteit) is megnézhetem.
-Egyébként nyugodtan kihányhatod. Már a Sprite-ot. Szerintem persze nem fogod, nem vészes, még elsőre sem.
Reklámozom tovább, amíg nézegethetem a kütyüjét, aztán Lockjaw méreteit, döbbenten bámulom, ahogy elkezdi szétverni a helyet, Wong az én fejemet fogja. De mit számít, ha előtte ráülhetek egy űrkutyára?
-Áh, megülni dolgokat elég jól tudok, bízd csak ide. Egyszer nyertem egy gyíkfutó versenyt egy másik bolygón.
Vizslatom a hatalmas állatot még mindig veszélyesen kiguvadt szemekkel.
Baszki, ülve is mekkora! Gyorsan becsukom a szám, amikor Crystal azzal a ciki ötlettel áll elő, majd ő felrak rá.
-Nem, nem, menni fog egyedül is. Beülsz mögém?
Kérdezem és hogy mutogassam rátermettségem (mintha nem csak hányni tudnék) felugrom Lockjawra és sikerül megkapaszkodnom a nyakörvében. Mivel már nyálpajtik lettünk, bízom benne, nem dob majd le magáról.
Amikor Crystal elhelyezkedik mögöttem, kicsit előrehajolok, egy pillanatra mondjuk pont lefagyva, hogy akkor majd egy tonnát kell irányítanom.
-Öhm… Mondjam neki merre? Vagy dőljek és rángassam a nyakörvét, mint a lovaknál?
Csak van valami trükkje a dolognak. Egy szélesebb tisztást ki is nézek magunknak, talán van pár percünk még, mielőtt értesítik Wongot. Érdekes visszatérő elem az életemben, hogy egy kopasz férfi meg akar gyilkolni.

- Semmiség. – legyintek. Nem kell, hogy megértse a dicséretet, még akkor sem, ha úgy gondolom ő pont olyan, akinek értenie kellene, ha valaki kedvesnek, aranyosnak tartja őt, az pedig még inkább dob rajta, hogy nem erőlteti, inkább mosolyog, ez elég lelkesítő tud lenni.
Vidámpark. Újabb összetett szó. Vajon ide csak vidám emberek járnak? Nem, nyilván nem. Hogy is lehetne.
- Ez mind nagyon jól hangzik. – vidámpark, vattacukor, hintázós dolog, hullámvasút, amit imádnék. Mind olyasmi, amit szépen apránként fel is veszek a szótáramba és a teendőim közé is, hogy el ne vesszenek.
Megkóstolom a frissítőt és gyorsan a számhoz kapok, hogy véletlenül se köpjem ki Nielre, mert nem illik ilyet tenni, amikor egy kicsit lenyugszom és a pezsgést is megszokom és már nem akarom kiköpni, rájövök, hogy milyen finom és derűsen küldöm le az első kortyot. Annak még inkább megörülök, amikor újat is kapok. Egy sajátot ebből a fajta üvegből.
- Finom. Csak szokatlan volt. – válaszolom röviden elhúzva a kezem a számtól gyorsan, hogy ne tűnjek nagyon illetlennek.
- Jártál másik bolygón és gyíkfutó versenyt nyertél? – kuncogni kezdek, nem azért, mert nem hiszem el, amit mond, hanem mert elképzeltem a gyíkfutó versenyt lelki szemeim előtt.
- Beülök mögéd. – vagyis inkább repültem, de ez csak részletkérdése volt. Amíg ők ketten jól érezték magukat én is vidáman nevetgéltem, függetlenül attól, hogy nagyon ritkán támad kedvem felülni az óriásLockjaw hátára. Ilyesmire is csak az emberek gondolnak!
- Csak mondd neki, hogy rajt és merre szeretnél menni, jobbra vagy balra, ő megérti. – nyugtatom meg Nielt, hogy nem kell semerre se dőlnie, a kutya nyakörvét sem kell rángatnia, mert ő sokkal inteligensebb ennél. Tényleg az! Ismeri a jelnyelvet is.
- Nem kell félned tőle. Ha felvett a hátára, onnan le nem fog dobni, vigyáz ránk. – biztosítottam Nielt. Ám amennyire lelkes volt Lockjaw, hogy újra nagy méretében szaladgálhat és úgy érezheti ő a világ kutyaura. Jó érzés volt így látni a kutyát, de hamarosan kezdtem úgy érezni, hogy ideje volna visszamenni New Yorkba. Ez a hely tényleg szép volt, de nem maradhattunk itt tovább. Nem tartoztunk ide, ezzel pedig tisztában voltam.
Természetesen megígértem Nielnek, hogy még biztos találkozunk valamikor, tudja a titkom, élve nem úszhatja meg! Na jó csak viccelek. Én is tudtam, hogy itt él, Lockjawwal bármikor visszajöhetünk ide és ráijeszthetünk, ha gonosz volna, de nem tűnt annak. Egyáltalán nem. Barátságos volt, ami némi reménnyel töltött el, hogy nem minden ember gonosz a Földön és talán tényleg akadnak kivételek, nem sok, de akik igen, azokat meg kell becsülni.

//Köszönöm a játékot!   Egy öröm volt! //

Akkor megbeszéltük, vidámpark rendel és az az érzésem Crsystallal sokkal izgalmasabb lesz.
Először meglepődöm, ijedek, hogy ki akarja köpni az italt, csuklani, vagy fulladozni kezd tőle, de talán csak a szénsav marja holdbéli torkát. Mivel animekarakter, azért félreállok, hogy ne az arcomban landoljon, ha mégis, túl sok meme kering a neten póruljárt, leköpött anime fiú karakter témában.
-Megéri megemészteni. Bár azt mondják nem egészséges
Teszem azért hozzá, legyen tiszta a téma, tudja, hogy nem életelixírt itattam vele, tele vannak tartósítószerrel ezek a löttyök.
-De ne aggódj, nem lesz tőle bajod, ha esetleg napi 5-6-ot innál belőle egy idő után megárthatna.
Vajon az ő biológiájuk mennyire tér el a miénktől?
-Igen, a könyvem egy ereklye, képes átrepíteni más világokba
Reagálok gyorsan a kuncogásra, amit azt hiszem a gyíkfutás vált ki. Biztos nem bír elképzelni őshüllőnyeregben, ha Lockjawtól is hánytam. Pedig megnyertem azt a versenyt! Mondjuk az is fura, hogy a kutyalovagolás még adott, nem vette el a kedvem egy semmitmondó kis okádás és már úgy ülök az állaton, mintha rendben lenne a gyomrom. Mögöttem ő van, de mielőtt megszólalnának a riasztók a fejemben “lány” megrántom a kantárgyeplőt és balrát súgok neki. Lockjaw nekiiramodik velünk és én előredőlök, átkarolom brutálisan vastag nyakát, már amennyire tudom. Olyan sebességgel üget velünk, hogy kibukik belőlem egy jézusom.
Mondjuk Crystal nem hagy sokáig kutyagolni, menniük kell, úgyhogy búcsút veszünk, én kissé kavargó gyomorral. Mi lesz a vidámparkban? Mert megígéri, hogy eljön velem.


//én is nagyon imádtam, köszi az élményt :3//