Hős6os

All my life I've been over the top / I don't know what I'm doing / All I know is I don't wanna stop
-- I Don't Wanna Stop --  feat.  @Lilia Volkov , @"Michelle Jones" , @Peter Parker , @Rosemarie Morozov , @Kaine Parker

A mai nap lehetett volna ugyanolyan nyugodt, mint a többi, hacsak napokkal ezelőtt nem hallom meg azokat a hívószavakat, mint egyetem, nyílt nap és társaik. Nekem ennyi pont elég volt, hogy benne legyek Kaine nyaggatásában, ha mindhármunktól hallja, amit hallania kell, akkor esetleg nem lesz más választása, mint beadnia a derekát és elköteleznie magát az egyetem mellett. Ezért se hallott tőlem senki azokban a napokban és a mai nap se semmi olyat, hogy „Jaj, fúj egyetem!” éppen ellenkezőleg, dicsértem én talán túlzottan is. Mit ad isten, annyian vannak a parkoló körül is, hogy elkezdtem durrogtatni a motort, húzzanak már félre, ha nem akarnak lapótyák lenni. Abban reménykedtem, hogy talán a zaj valamennyinek az ellensége és fület befogva húzódnak egy kicsit odébb. Ha ez sikerült, hát teljesen nyugodt szívvel lépek ki a kocsiból, oda se pillantva a szúrós tekintetekre. Ha mindenki kiszállt, akkor el is záróm a menekülés lehetőségét Kainetől.
- Ja ne aggódj öcsipók, szétnézel hátha megtetszik s, itt akarsz maradni vagy nem. De nem ez az egyetlen egyetem, amit megnézhetsz. – toldom én is meg Romy biztatását ennyivel és már keresném is a szemeimmel a nagy tömegben Lilit, de annyian vannak, mint az oroszok, bár ez a kijelentés pont nem állja meg a helyét inkább mondom az ázsiaiakat.
Kicsit se kellett volna meglepődnem Romy reakcióján, amikor felém nyújtotta a szervízes lapocskát. Épp nevetni nem kezdtem el, hogy tudja semmi baja nincs a kocsinak, csak szándékosan gyötrőm szegény járművet.
- Köszönöm, még megfontolom. – kacsintottam rá vigyorogva majd a zsebembe csúsztattam a névjegykártyát, ami valószínűleg ott is fog maradni, amíg eszembe nem jut, hogy nem üresek a zsebeim. Előre néztem és úgy haladtam a többiek mellett, bár megfontoltam azt is, hogy esetleg egy kicsit lemaradok és hátulról állom el Kaine menekülési útját, kevés sikerrel persze, de amíg van mögötte is valaki addig csak nem akar visszafutni.
- Ennek a helynek is megvan a maga szépsége. – ezt alá kellett írnom, nem csak azért mondtam, hogy még véletlenül se halljon tőlem semmi rosszat Kaine barátunk.
Romy pesszimizmusát hallva valami biztatót akartam volna mondani neki, csak semmi igazán ide illő nem jutott az eszembe, amiből nem azt szűri le, hogy sajnálkozom.
- Ne aggódj, akárhová vesznek fel az az egyetem szerencsés lesz és te is. – de ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbálkozom biztatni őt, mint ahogy az iménti mondatom is bizonyítja. Szánalmas próbálkozás tudom, de ha a barátaimnak arra van szüksége, hogy biztató személyek vegyék őket körül hát itt vagyok!
- Szuper! Akkor menjünk a bejárathoz aztán onnan eldöntjük, hogy merre hány méter. Kaine neked lehet már allergiád van a laboroktól, de nem árt, ha megnézzük, nem? – nem mondom, hogy egy kicsit aggódom vajon mennyire lesz kedve szétverni az egész labort, mert nem tetszik neki ott valami, de legyünk bizakodóak én azt mondom.
- Még nem, de ha közelebb megyünk biztosan látni fogjuk őt is. Csak ne lennének ennyien előttünk. – felsóhajtottam és mivel nem láttam más lehetőséget hát elkezdtem azt fontolgatni, hogy utat török magunknak nem is törődve azzal, hogy megannyi „Hé”-t kapok érte cserébe és legalább ugyanennyi szúrós tekintetet. De ha csak itt állnak és nem mozdulnak hát vessenek magukra basszus. Trécselni odébb is lehetne, nem kell ehhez elállni az utat, míg más normális ember előre haladna. Igen ám! Csak arra én se figyeltem, hogy közben követnek-e a többiek vagy sem. Már elég közel jártam a bejárathoz, legalábbis ezt reméltem, amikor egyszer csak Lili mellettem termett.
- Csak Kaine hétszentséges morgolódásáról, hogy nem akar jönni. Már azt hittem úgy kell megkötni és behúzni a kocsiba. – csak végesek a mi erőink is, egy olyan böszme nagy teremtéssel, mint amilyen ő. Igen, ezt én mondom srác létemre, még szerencse, hogy Kaine nem az ellenségünk, nagy gubancba lennénk, ha az lenne. Ki mentene meg minket tőle? Az indáim még csak kismiskák.
Lili kérdésére hátra pillantok, egész ideáig azt gondoltam, hogy követnek, de azt a nagy fa..fát, igen, fát, ez jobban hangzik, mintha káromkodnék.
- Oh. Két perccel ezelőtt még itt voltak mellettem, azt hittem követnek. – mentegetőzöm, mert tudom mennyire rosszul áll nekem és már el is kezdem jobbra balra fordítani a fejem, hátha meglátom őket, de be kell vallanom, hogy pöttöm Romyt ha akarnám se tudnám meglátni, mert eltakarják az idegenek és nincs sasszemem se sajnos.
- Nagyon figyelmes vagy. Később kérek csak. De ahhoz a hosszú molinóhoz mit szólsz? Pont a nyílt napot hirdeti, csak látják mindketten. Nem? – mármint az alá terveztem lecövekelni, ha Lili is benne volt.
De most már, hála neki elveszíteni nem fogom őt. Úgy belém kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta. Nem is csodáltam volna, hogyha a körmét is belém eresztette volna idegességében, de szerencsére ettől még megkímélt.
- Ha odaértünk akkor írok a közösbe. Remélem Kaine észreveszi, hogy pityeg a mobilja, ha nem akkor biztosan a bejárathoz megy. Eredetileg oda tartottunk volna hozzád. – szóval Kaine miatt nem aggódtam, pedig lehet kellett volna. Ha Lili benne volt, akkor nekem se volt szándékomban elengedni őt és a javasolt helyre tartottam vele, ha neki jobb ötlete volt, vagy valaki ránk talált a négyesünkből akkor aszerint cselekedtem én is ahogy kellett.