- Négy órás út busszal, szóltam rólad a többieknek is, nem volt egyikük se háklis a hírtől. – ehhez hasonló biztató szavakkal próbált Lang meggyőzni, hogy jó lesz minden. Én megmondom az őszintét, hogy ebben nem is kételkedem, a többieknek csak annyit mondtam, hogy a szaktársammal leszek ne aggódjanak értem. Azt mondjuk nem mondtam el, hogy kicsoda ez a szaktársam és fiú vagy lány-e. Jól tudják, hogyha csajom lenne arról már előttem tudnának, mint én. Szerencsére eddig női parfümöt se érezhettek rajtam, se más férfiét a sajátomon kívül, meglepődnék, ha igen. Szóval a többiek sejthetik, hogy nem a szerelmi életemet titkolom előlük de gyanakodhatnak, hogy valami nem tiszta. Bár, ha ismernek tudják, hogy csak ki akarok mozdulni a négy fal közül és hagyok nekik is teret. Tudom, hogy nem könnyű velem az élet. Pláne, ha nem a lányok kezére játszok, hanem teszem a fát Kaine alá. Mindegy is. Most otthon tőlem nyugalmuk van, nem úgy, mint Langnak. Ő még nem tudja, hogy mire kért engem és addig jó.
- Csak azért, mert még nem ismernek. – nevettem egy jót. Bár a kérésére azért rányomtam a gázra, a végén tényleg elkésik az indulásról és nézhetik a nagy semmit.
- Hánytól is lesz ez a jótékonysági cuccotok? – kíváncsiskodom, nem mintha elfelejtettem volna, de addig is beszél és nem kell zenét bekapcsolnom, mert akkor biztos megemlíti, hogy bezzeg tőlük semmit sem hallgatok…még. Van, amit és akit jobb élőben hallgatni, csak ezt nem mondom ki hangosan neki.

Miután leparkoltam a kocsit és Lang összeszedte a cuccait – nyilván én voltam a nem kinevezett sofőrje, valahol sejtettem, hogy ennek is örülni fog egy kicsit – meg én is az én táskám már mentünk is a busz irányába, ahol már vártak rá. Előre engedtem őt, persze, hogy előre engedtem, a késésért járó fejmosást hagytam, hogy rá zúdítsák mind, én addig szépen megpróbáltam bemutatkozni mindenkinek. Mondjuk azon már meg sem lepődtem, hogy az egyikük kézzel lábbal integetni próbál nekünk. Jó csak túlzok. Miért ne túloznék? Érzem, hogy ide nem kell csak a komoly felemet hoznom. Elég, ha otthon vagyok jól nevelt vagy valami ilyesmi. De persze eszem ágában sincs Langot égetni a társai előtt – szerintem azt megteszi helyettem is, ha nem vagyok itt.
A managerük – gondolom – megadja az induláshoz szükséges utolsó tapsot, sürgetést, ha úgy tetszik és fel is szállnánk a buszra. Lang rám néz, mintha biztatásra volna szükségem, pedig nem, csak felmérem a helyzetem és a környezetet, semmi több. Csak ő ezt persze nem tudja.
- Csá Niel, Laserian vagyok, de szólíts nyugodtan Lazenek, Lang is így hív. – mutatkozom be én is. Laze, Lang, nem csoda, hogy a nyelvem belefájdul a sok l betűs névbe, de egy dolog biztos nem tudom letagadni, hogy a bandatársával az ég nem egymás barátjának teremtett minket, még a nevünk is hasonlóan kezdődik, csak a vége más. Várom is érte a srác kiröhögését, simán megteheti.
- Lang nem hiszi el, hogy kibírok ennyi utat és nem hibbanok meg az unalomtól. Be kell bizonyítanom neki, hogy téved. – vagy, hogy vagyok ennyire bolond és észre se veszem az idő múlását. Nem tudom, hogy ők mivel töltik ilyenkor az idejüket, de biztosan gyötrelmes lehet.
- Nem tűntük barbároknak, hogy ne lehessen veletek utazni, de javíts ki, ha tévedek. – viccelődtem. Ha felszálltunk a buszra, akkor a nekem fenttartott helyre ültem. Nem vagyok én Langhoz kötve, hogy csak vele dumáljak vagy mellette legyek, mint az árnyéka.