- Négy órás út busszal, szóltam rólad a többieknek is, nem volt egyikük se háklis a hírtől. – ehhez hasonló biztató szavakkal próbált Lang meggyőzni, hogy jó lesz minden. Én megmondom az őszintét, hogy ebben nem is kételkedem, a többieknek csak annyit mondtam, hogy a szaktársammal leszek ne aggódjanak értem. Azt mondjuk nem mondtam el, hogy kicsoda ez a szaktársam és fiú vagy lány-e. Jól tudják, hogyha csajom lenne arról már előttem tudnának, mint én. Szerencsére eddig női parfümöt se érezhettek rajtam, se más férfiét a sajátomon kívül, meglepődnék, ha igen. Szóval a többiek sejthetik, hogy nem a szerelmi életemet titkolom előlük de gyanakodhatnak, hogy valami nem tiszta. Bár, ha ismernek tudják, hogy csak ki akarok mozdulni a négy fal közül és hagyok nekik is teret. Tudom, hogy nem könnyű velem az élet. Pláne, ha nem a lányok kezére játszok, hanem teszem a fát Kaine alá. Mindegy is. Most otthon tőlem nyugalmuk van, nem úgy, mint Langnak. Ő még nem tudja, hogy mire kért engem és addig jó.
- Csak azért, mert még nem ismernek. – nevettem egy jót. Bár a kérésére azért rányomtam a gázra, a végén tényleg elkésik az indulásról és nézhetik a nagy semmit.
- Hánytól is lesz ez a jótékonysági cuccotok? – kíváncsiskodom, nem mintha elfelejtettem volna, de addig is beszél és nem kell zenét bekapcsolnom, mert akkor biztos megemlíti, hogy bezzeg tőlük semmit sem hallgatok…még. Van, amit és akit jobb élőben hallgatni, csak ezt nem mondom ki hangosan neki.

Miután leparkoltam a kocsit és Lang összeszedte a cuccait – nyilván én voltam a nem kinevezett sofőrje, valahol sejtettem, hogy ennek is örülni fog egy kicsit – meg én is az én táskám már mentünk is a busz irányába, ahol már vártak rá. Előre engedtem őt, persze, hogy előre engedtem, a késésért járó fejmosást hagytam, hogy rá zúdítsák mind, én addig szépen megpróbáltam bemutatkozni mindenkinek. Mondjuk azon már meg sem lepődtem, hogy az egyikük kézzel lábbal integetni próbál nekünk. Jó csak túlzok. Miért ne túloznék? Érzem, hogy ide nem kell csak a komoly felemet hoznom. Elég, ha otthon vagyok jól nevelt vagy valami ilyesmi. De persze eszem ágában sincs Langot égetni a társai előtt – szerintem azt megteszi helyettem is, ha nem vagyok itt.
A managerük – gondolom – megadja az induláshoz szükséges utolsó tapsot, sürgetést, ha úgy tetszik és fel is szállnánk a buszra. Lang rám néz, mintha biztatásra volna szükségem, pedig nem, csak felmérem a helyzetem és a környezetet, semmi több. Csak ő ezt persze nem tudja.
- Csá Niel, Laserian vagyok, de szólíts nyugodtan Lazenek, Lang is így hív. – mutatkozom be én is. Laze, Lang, nem csoda, hogy a nyelvem belefájdul a sok l betűs névbe, de egy dolog biztos nem tudom letagadni, hogy a bandatársával az ég nem egymás barátjának teremtett minket, még a nevünk is hasonlóan kezdődik, csak a vége más. Várom is érte a srác kiröhögését, simán megteheti.
- Lang nem hiszi el, hogy kibírok ennyi utat és nem hibbanok meg az unalomtól. Be kell bizonyítanom neki, hogy téved. – vagy, hogy vagyok ennyire bolond és észre se veszem az idő múlását. Nem tudom, hogy ők mivel töltik ilyenkor az idejüket, de biztosan gyötrelmes lehet.
- Nem tűntük barbároknak, hogy ne lehessen veletek utazni, de javíts ki, ha tévedek. – viccelődtem. Ha felszálltunk a buszra, akkor a nekem fenttartott helyre ültem. Nem vagyok én Langhoz kötve, hogy csak vele dumáljak vagy mellette legyek, mint az árnyéka.

Úgy voltam vele, hogy engedek az elhívásnak, majd ellenkezek akkor, ha nem lesz időm semmire se. De most volt időm. Elég. Otthonra nem terveztünk semmi különöst a többiekkel így megengedtem magamnak annyit, hogy pár órácskára felszívódjak. Nem szó nélkül, szóltam, hogy nem leszek a közelben, de ha valami fontos van hívhatnak nyugodtan. Legalábbis én felírtam a cetlire, amit fel is ragasztottam a hűtőre. Hátha észre veszik és nem szakítják le elolvasás nélkül. Kaineből őszintén kinézem, hogy ezt tegye és elfelejtsen szólni róla a többieknek, hogy valamit leszedett a hűtőről, de nem tartotta olyan lényegesnek elolvasni, mert ott virított rajta az én kézírásom. Ő csak a lányok kiírásait tartja tiszteletben úgy ahogy van, amikor úgy kell őt is emlékeztetni, de az se elég mert csinálja tovább a Kaines szokásait.
- Hm… - hümmögők egyet Lang társának javaslatára először és körbe nézek a parkolóban. Tényleg védett hely ez, Lang nem hiába mondta, hogy hozzam ide a kocsit, itt parkoljak le ne pedig valahol máshol az utca szélén s, onnan jöjjünk ide a megbeszélt helyükre. Azzal többet késtünk volna úgy érzem.
- Jól van, itt jó helye lesz a kocsimnak. A más sofőr kezébe adást még átgondolom. – még Lilinek se adom oda a kocsit, nemhogy egy vadidegennek, de ezt nem hangoztatom hangosan, nem szabad egyáltalán. Jobb szeretem én vezetni a kocsim, ha valami baja lesz akkor saját magamra morgok nem másra meggondolatlanul.
Persze az apámnak van elég pénze rá, ezt se díszből tartom fent, de a világért se kérnék már tőle kölcsön új kocsira vagy a mostani javítására. Még nem is kell javítani. Szépen megy, nem zörög sehol, csak akkor pöfékel amikor szándékosan flexelek a hangjával. Rossz szokás.
- Háh ja, nem is mondanátok meg, hogy nem ide illek. Kösz. – elveszem tőle a nasival teli zacskót, de éhes nem vagyok. Úgy indultam el eleve otthonról, hogy előtte ettem valamit. Hát úgy korgott a gyomrom, hogyha vezetés közben gyötrődőm Lang mellett meg itt most ebben a pillanatban hát azt hiszik nincs mit ennem. Pedig van! Most is alig férnek a holmik a hűtőben. De csak azért, mert a tegnap volt nagybevásárlás. Már várom, hogy először pont az én kedvenc csemegém fogyjon el valaki jóvoltából s, mire észbe kapnék ne legyen semmi belőle.
Tiszteletből persze azért belemarkolok és veszek belőle, ne mondja egyikük se, hogy szar finnyás alak vagyok, még az ételükből se merek enni. Olyanok ők, mintha hirtelen több most megtalált testvérem lenne. Egyikük dobja magát, a másik meghúzódva zsörtölődik valamit magában, a harmadik telefonál, a másik itt van mellettem és kontrázik abba, amit az első mondott, az utóbbit pedig jól ismerem, hogy tudjam csak tréfál és menteni próbálja az amúgy is menthetetlen helyzetet.
Lelkes vagyok, jól érzem itt magam és kíváncsian figyelek Nielre amikor megkérdezi, hogy milyen zenét szeretek. Gondolkodva elhúzom egy kicsit a szám, vajon mi lenne a legjobb válasz, amit adhatnék. Ha azt mondom mindenféle zenét hallgatni szoktam, mert hangulattól függ akkor nem lesznek kisegítve.
- Hasonlót, amit Lang, de a nagyon vontatott ütemtől bealszom és úgy kell fapálcikával felpiszkálni a padlóról. Miért kérdezed? Nem vagyok őrült rajongó. – viccelek, valamivel oldani próbálom a kis feszültséget magamban. Nem kell nagyon erőlködni, mert jól érzem magam itt, hamar felengedek.
Még annak ellenére is, hogy a másik L-el betűs srác közbe szól, hogy ezt a Niel gyereket le kell állítani és egy óra múlva úgyis ellesz magával.
- Nem zavar engem, most kell kibeszélje magát, amikor nem veszi kamera minden szavát.

Nem kell bizonygatnia, hogy ők befogadó társaság, Lang már eleget mesélt róla, hogy tudjam a csapból is ez folyik. De nem leszek bunkó és nem vágok a szavába, hogy én ezt már hallottam, csak mástól. Lang felé nézek, hogy nehogy beszóljon valamit a csapattársa szavára, mert nem zavar, ha ő is elmondja a meglátásait. Ez csak azt bizonyítja, hogy Lang barátom igazat mondott. Hát miért ne jelenne meg széles vigyor az arcomon egyből? A Liam nevű fiúra nézek, aki most nagyon el van magában. Csak legyintek egyet Niel megjegyzésére, hogy most rossz passzban van a másik srác.
- Mindenkivel megesik, még a legjobbakkal is. Neki most ilyen időszaka van és kész. Nem nagy kunszt. – azt nem tettem hozzá, hogy két lánnyal élek együtt, megvagyok edzve már az ilyesmivel, de hisztit egy fiútól sose vártam volna. Mármint de vártam volna, egy fiú is tud hisztizni, ha olyan napja van, hogy mindenkit és mindent az ellenségének lát, de Lang nem ezt mesélte erről a Liamről, ezért is vagyok egy kicsit most meglepve.
Persze nem teszem szóvá, nem az én dolgom pátyolgatni a bandatagok lelkét, örülök annak, hogy itt lehetek és megismerhetem Lang másik bandáját, aki nem csak a sima baráti köre, hanem a zenekara, az élete. Sokat mesélt arról, hogy az egyetemre csak azért jár, mert meg akarja dönteni azt a rossz sztereotípiát, hogy az ilyen bandáknak egyik tagja se ért semmihez a zenélésen kívül és ez tökre nagyszerű, mármint, hogy ő be akarja bizonyítani az ellentétét és kiállni az emberek elé: Itt a diplomám, ehhez is nagyon jól értek.
- Én is, kivéve a nagyon hörgőseket, amiből csak azt lehet hallani, hogy az énekesnek iszonyat elment a hangja és azzal kompenzál. Bocsi, hogy ezt mondom, tudom, hogy ti nem csináltok ilyesmit, szerencsére. – nevetem el magam. – Van nálam minden. Az egyik lakótársam kütyübolond és ellátott jó tanácsokkal, hogy mit érdemes beszereznem, ha még nincs. Van nálam külső aksi is, ha kell. – ezekért a jó tanácsokért pedig elég hálás vagyok Romynak. Nem mintha magamtól nem tudnám, hogy melyik szériát érdemes megvenni, de szégyen bevallani, ő még nálam is kockább, pedig én fiú vagyok! Jól van, alá kell írnom, hogy én a növényeket jobban szeretem a valóságban gondozni, nem pedig valami szimulációs játékban. A valóságban ugyanis gyönyörködni tudok a művemben és másokat is csodálkozásra bírok vele. Be mégse hívhatom őket a laptop elé, hogy megmutassam mit formáztam a kibernetikus kertemben. Hülyének néznének és gondolkodás nélkül kiröhögnének.
- Naaa a Simple Plant még én is hallgatom, de a One Directiont meghagyom a lányoknak igen. – értek egyet továbbra is mókázva.
Figyelem őket ahogy próbálják túllicitálni egymást a Pindur Pandúrokkal. A hasamat fogva röhögnék, ha nem szégyellném, de nem teszek így. Visszafogom magam.
- Nem éget, ne aggódj. Már késő. – mondom nagy komolyan az utolsó mondatot, majd vigyort varázsolok az arcomra. Nem gondoltam komolyan, Lang ezt tudja. De hogy vajon Niel is rá jön?
- Ugyan arra a szakra járunk, csak ő másra akar szakosodni, mint én végül. – rosszallóan ingatom a fejem, persze bele nem szólhatok, hogy mi az ő álma, ő sem szólt bele az enyémbe.– Másod év. Tiszta ciki. Csak három lány van a szakon. – sopánkodok szemet forgatva. Azt nem teszem hozzá, hogy mindegyiknek van már barátja, nem is a szakról, de még nem is az egyetemről, hogy jobb legyen! Persze engem a tanulás motivál, nem csak a lányok, most csak próbára teszem Nielt semmi egyéb.
- A lakótársaimat is sikerült megfertőzni, hogy egyetemre menjenek. – hazudom persze, ők eleve akartak menni, nem kellettem én ehhez, de jól esik kimondani, még ha csak támogattam őket amikor szükség volt rá. – A többiek gondolkodtak ilyesmin vagy már mind túl estetek ezen?

Lelkesen bólogattam én Niel szavaira. Pontosan tudja mire gondoltam, nem kell neki bemutatnom, csak még pontosítanék is.
- Nekik van jó számuk, de én például olyanra gondoltam, amit a Babymetal leművel. Cuki lányok énekelnek szépen aztán amikor ők befejezik közben ilyen hööögggghhhh vagy mik jönnek. Az Asking Alexandria és a Slipknot hozzájuk képest még elég elviselhető és a 2 Shadows is. – mondom én itt neki az ismert és kevésbé ismert bandaneveket, amiket lehet meghallgatok de sokáig nem tennék, mert mindig más a hangulatom és a jobban érthetőeket szívlelem inkább, ez persze egyáltalán nem titok.
Ha valaki a dalszövegre is kíváncsi, nem csak a dallamra és ezekre a hörgésekre akkor egész jó hatással tudnak lenni az ilyen lightosabb előadók, mint amilyenek ők is szerintem.
Nem égnek előttem eléggé, hogy védenie kelljen a többieket, de tök rendes szerintem, kiáll a társai mellett, ilyet nem mindennap látni és ez elég felemelő tud lenni egy kívülállónak is most csöppent be közéjük. Noha igaz, Lang mesélt egyet s, mást, de élőben találkozni velük és csak hírből hallani róluk teljesen más.
- Az ilyenek, mint ő nem a Pokolba kerülnek. – viccelődtem, de talán oda, de én az ilyesmiben nem hittem. A Mennyel szándékosan nem viccelődtem, mert tudom, hogy Lang is megéri a maga pénzét, az ilyen köztes világokban, mint amilyennek a Purgatóriumot lefestik se hittem. Én sajnos a tudományfia voltam, nem a vallásé. De úgy érzem közöttük ez nem is olyan nagy baj.
Láttam, hogy a Switchét oda is adja a másik tagnak, tök rendes tőle tényleg, ezen is csak csodálkozni tudnék, ha nem lennék már felengedve közöttük. Inkább úgy döntöttem, hogy arra válaszolok, ami az én specializációmat illeti a biológiánál.
- A növényes dolgok érdekelnek, a géneket meghagyom másnak, már úgyis van egy a családban, aki belőle él meg, nekem nem kell ugyanabból. – itt természetesen az apámra gondoltam, de itt sokkal többről volt szó, egy rakás kísérletről, ami bár nem látszik rajtam, de néha érzem a következményeit az ő tetteinek.
- Ha azt vesszük, minden lánynak jutna hét fiú vagy több. – nevetem el magam kényelmetlenül. – Az az érdekes, hogy a többi évfolyamnál nincsenek ekkora bajok. Én születtem rosszkor szerintem vagy kezdtem el rosszkor az egyetemet. – de nem búsulok én emiatt, akkor valószínűleg Langot sem ismerem meg, maximum csak úgy, mint felső vagy alsós „szakmabélit”, akivel nem lógnék annyit együtt, mert meglennének a saját köreim. De így, ez pont jól van.
- Az iskolára és a tanulásra vagy allergiás? – vonom fel a szemöldököm kíváncsian végig mérvé őt, nem tűnik annak, csak biztosan megvannak neki is a prioritásai, ezzel semmi baj nincsen.
- Ahaaaa. – én itt ennél a pontnál már kezdtem tartani attól, hogy megemlítsem neki én úgy költöztem össze két lánnyal és egy másik sráccal, hogy nem vagyunk velük szerelmi kapcsolatban. Jó az egyiküket ismerem régebbről, de akkor is bizonyára hihetetlenül hangozna neki, szóval erről még hallgatok. Lang tud róluk, az most pont elég, de ahogy nézem már épp szóra nyitja a száját és közli a tényt, amit én még nem akartam és mielőtt ezt megtenné gyorsan megrázom a fejem és úgy nézek rá, hogy vegye szépen a lapot.
- Te is WoWozol? Az én egyik lakótársam is, szerintem ő is ilyen keményen nyomja mit te. Próbált rávenni, hogy játszak vele, de én nem tudnék olyan sok időt beleölni, mint amennyit ti szerintem. – nem is mondom ki hangosan, hogy addig is én tudok foglalkozni a növényekkel és életben tartani őket teljesen gond nélkül, mert észre sem veszik, vagyis vették, egészen addig amíg ki nem derültek dolgok.
- Jó mérgesnek tűnik a menedzseretek, csoda, hogy nem szállt még fel amilyen piros a képe, tisztára, mint Marge Dursley. Nem ikertestvérek titkon vele? – viccelődök egy kicsit halkabban, nehogy meghallja más Nielen és Langon kívül.

Jó helyem van itt köztük, úgy érzem. Nem is csodálom, hogy indulás előtt miért volt az első reakcióm az, hogy teljesen némába kapcsoljam át a mobilomat. Nem akartam, hogy pityegjen a zsebemben minden egyes alkalommal, ha Messenger üzenetet kapok vagy SMS-t. Sőt most azt se akartam, hogy hívjanak, mert akitől hívást vártam volna azoknak is szóltam, hogy nem leszek elérhető és tudni fogják. Így szerencsére nem is rezgett a zsebemben semmi, tök néma volt a mobilom s, erről jó sokáig el is feledkeztem, nem törődtem vele. Társaságban amúgy sem illik mobilozni alapon elő sem vettem.
- Majd megismered a Babymetalt is, keress rájuk majd, egyszer megéri meghallgatni őket, de utána jobb, ha könnyes búcsút veszel tőlük. – kivéve, ha meg nem szereti őket, de azt kétlem. Bár ez nem jelenti azt, hogy nem képzeltem el, amint Niel például a refrént énekli a csokoládés dalnak.
A poklos megjegyzésére, hogy Lang nem kerül oda csak nevettem, nem kellett nekem bizonygatni. Nem tudom Lang mennyit mesélt nekik rólam, hogy mi az, amit tudnak már mi az, amit nem. Így, ha esetleg valamit már tudnak azt nem ismételgetem tovább én sem, még akkor se, ha örömmel beszélek róla mindig, nem akarom, hogy dicsekvésnek gondolják.
- Áh, ha így gondolod, akár te is lehetnél ez az ásványos. – cukkolom persze, függetlenül attól, hogy azt mondta ő nem szeretne tanulni. Na én ilyen voltam, ha kezdtem felszabadulni valaki közelében. Kis viccesen piszkálódós. Persze ha látni fogom rajta, hogy ez kapufa nyilván nem csinálom.
Mivel Lang s, nem csak elkezdte magába pusztítani a chipset már nem tartottam én se magam, hanem amikor felém nyújtotta vettem belőle bátram. Érezzék, hogy tényleg jól érzem magam és nem vagyok elveszett közöttük. Elég gázul nézne ki. Türelmesen végig hallgattam Niel meséjét azzal kapcsolatban, hogy nekik se könnyebb a helyzetük, sőt sokkal rosszabb. Nem tudtam eldönteni, hogy ezen előbb nevessek vagy sírjak, mindenesetre megértően bólogattam.
- Vannak ilyen mániákusak, ez így van. De nem minden lány ilyen. Persze a kivétel nagyon ritka, csak annyiban rejlik a dolog nyitja, hogy jókor vagy jó helyen. – az pedig lehet, hogy valaki életében sosem történik meg, mert negatívan áll hozzá a dolgokhoz és ezt vonzza be. Ilyen nagyon értelmes gondolatok jutottak az eszembe, amikor éppen azon voltam, hogy ha más lányt nem is, legalább a lakótársaimat megvédjem ezzel a kijelentéssel, hogy rájuk bármit lelhet mondani, de ezt így nem, ahogy Niel jellemzett néhány rajongót.
- Egy nap találkoznod kell a lakótársaimmal. Ez már most biztos. Meg fogsz lepődni. – ebben olyan biztos voltam, minthogy most itt állok és nem cseng a telefonom hangosan. Mondjuk az utóbbiról én tehetek, mert lenémítottam mint említettem, de akkor is.
- Fuhh, hogy te és Lang? – igen, pont a jó témára tértem vissza én is. Csak pislogtam nagyot és olyan mosolyom volt, amit nem tudtam sehogy se leplezni.
- Nem illetek össze. Mármint oké, normális esetben sem, de hogy pont ilyesmit találjanak ki azok, akik elvileg titeket ezért szeretnek, akik most vagytok, nem másért… - csak csóváltam a fejem. Szerencsére nekem nem voltak ilyen problémáim, egy kicsit sajnáltam is szegényeket. Ám tudtam, hogy mindezt túl élik. Erősek ők. Csak nekik is kell a heal, mint mindenki másnak. Elvégre ők is csak emberek s, én ezt tartottam szem előtt. Ezért nem voltak nekem itten fangörcseim, nem csak azért, mert más zenei stílusom lett volna.
Ám mivel a játékokra is terelődött a szó nem féltem megemlíteni azt, hogy nekem van egy olyan lakótársam, aki él és hal ezekért a dolgokért. Bár névlegesen nem mondtam ki Romy nevét, remélem nem csuklik éppen a játék előtt és gondolja azt, hogy közeleg a világvége.
- Én mindenfélét szeretek játszani, néha azzal van a baj, hogy nincs egy stabil játékostársas közösség és közbeszól az élet, valaki mindig kimarad, mert nem ér rá. Ez ilyenkor nagyon szomorú tud lenni, szóval nem is baj Lang, hogyha Niel az egyjátékosakat szereti. – nézek rá régebbi barátomra nagy komolyan.
- Ezzel még nem játszottam, de láttam már pár videót róla. – csak mivel nem fognak meg ennyire a játékok van, ami ezen a szinten is marad. Na jó, ez nincs így. Van, amikor elkap a hév és visz magával. Ilyen volt a Hollow Knight is, a Forest, vagy ennek a folytatása a Sons of the Forest. Tényleg tök kedves volt ez a Niel gyerek. Meg nem mondtam volna, hogy ekkora nagy kocka, ha Lang nem szól róla.
- Most valami nyugisabb játékban gondolkodom igazából. – nem a Simsben, pedig gondolkodhatnék akár abban is, de valamiért abban a játékban is csak a karakter elkészítése volt az, ami tetszett, ha házat kellett építeni neki vagy berendezni egyet valahová, mindig felforrt az agyvizem és inkább elengedtem. Az alkotás viszont, noha kevés simet irányítottam magában a játékban, sokkal jobban tetszett.
- Hát szerintem, ahogy kinéz most éppen… - nem akartam szót használni ezután a szavam egyáltalán, mert nem szabad kritizálnom a menedzserüket. Meghallja ide jön és egyből hazaküld, még ha az út felénél se járunk akkor is.
- Hol léptetek eddig fel a legszívesebben amúgy? Lang az övét már elmondta, de én a tiédre is kíváncsi vagyok. – ez is egy tesztelős kérdés volt a részemről, amiben szintén nem volt semmi veszítenivalója, akármit mond. Én szimplán csak kíváncsi vagyok, ennyi az egész.

Megpróbáltam nem elnevetni magam a teletabis kijelentésén, de se ellenkezni, sem egyetérteni vele nem állt szándékomban. Majd meglátja, valószínűleg egy életre elátkoz minket, Langot azért, mert meghívott közéjük, engem azért, mert feldobtan neki a japán kis csajokat. De nem baj, legközelebb legalább tudni fogja, hogy kik azok, akiket nem kell hallgatnia. Őket mindig elrettentő példának tudom használni, a növényeknek sem tesz jót. Az ember el se hinné, hogyha például valami könnyű zenét hallgat, akkor a növények is érzékelik és a hanghullámok miatt a kellemes hangzású zene felé „kúsznak”, de ha Babymetalt s, egyéb hörgő dolgot hallgattatnék velük, valószínűleg a falra másznának és elhúzódnának a hangoktól. Ők úgy jeleznék, hogy befogták a fülüket és hallani sem akarják azt a förtelmet, amit egyesek zenének neveznek. De Langék zenéjével biztos nem lenne bajuk, szerintem. Még nem próbáltam ki! Bár, ha hazaérek… Még meggondolom.
Kicsit sem csüggedek attól amiért azt mondja, hogy inkább mást próbáljunk meg meggyőzni ezekkel a köves témával, hátha jobban beadja a derekát. A testvére irányába pillantok, aki most Aragornhoz illő kapucnis, jól a fejére húzott megjelenésével, nem a legalkalmasabb az ilyen témák feldobására, ezért gyorsan át is siklik a tekintetem a másik tagra, akinek elvileg van barátnője s, össze is költöztek. Na, akinek van barátnője, azt jobban rá lehet venni az egyetem témára! Mert akkor már két személyt is meg lehet győzni, hogy az egyetem nem játék s, bár elsőre kiábrándítóan hangzik, nem a világ végét jelenti, sőt éppen ellenkezőleg. Megbecsülést! A vele járó íratok persze más tál tészta, vannak helyzetek, ahol mind lehet szép fényes papírod a végzettségedről a kutyát se fogja érdekelni, ha nincs mögötted tapasztalat és nem tudod felhasználni a tudást, amit elsajátítottál elvileg.
- Később lehet feldobom Tomnak az ötletet. – azt nem tettem hozzá, hogy a testvérének miért nem, elég egyértelmű, hogy most tényleg kell neki az a kis nyugalom és elzártság mindenkitől. Biztos másnapos, vagy nem tudom. Én ilyenkor nézek ki úgy, mint egy mosott rongy és húzom a fejemre a kapucnimat is, hogy a világ se lásson, nemhogy a lakótársaim. Persze nem vagyok az a nagyon részeges típus, szerintem eddig szépen kipakolták volna a cuccaimat a lakás elé, hogy részegen inkább odakint éljek ne velük bent a lakásban. Kainenek ezzel úgyis rossz példát mutatnék és azt jobb, ha nem teszem.
A megjegyzésére, hogy egy csomó normális és mindenféle jó jelzővel ellátott lányok is vannak valahol, csak az idő és a hely nem mindegy ugye, de azt jó látni, hogy ezt ő is tudja, nem csak megzakkant ijesztően őrült rajongó lányokból áll a világ. Akkor tényleg jöhetne a világvége, én is menekülnék, nem csak ők basszus!
S milyen szépen beletrafált abba, hogy nekem lány lakótársaim IS vannak! De nem lepődőm meg, nem is adom jelét annak, hogy esetleg igaza volna. Hát hová lenne akkor a meglepetés ereje basszus! Hová?
- Majd meglátod. – inkább villantok egy százwattos vigyort, minthogy bevalljam az igazat a lakótársaimmal kapcsolatban.
Nagyokat pislogok amikor Lang előadja, hogy egy riporter mire kérdezett rá kettejükkel kapcsolatban. Lazán vállat vonok.
- Hát erre nem tudom mit mondják. Biztos jó bőrnek tartott titeket s, ezért is hozott fel ilyen témát és pedzegette a dolgot hátha megtörtök, de én ehhez nem értek. Mármint biztos, én is szeretek barmulni és hülyülni, de azért mindennek van egy határa és szép ízlése, amit én szeretek betartani. – a meleg s, hasonló témák ki nem akasztottak engem, csak így olyan téma, ami a közkedveltjeim között van maradjunk annyiban. Nem is bántam, hogy átkerültünk a játékokra és arra, hogy milyen típusúakat kedvel, a többjátékost vagy az egyet. Én úgy vagyok vele, hogy mindegyiknek meg van a maga varázsa. Csak ugye az idő és az alkalom nem mindig egyeztethető össze nagyobb csapat esetében.
- Hogwarts Legacy? Arról csak kritikát hallottam, mindenki ki van a gyógynövénytanos nőcitől. – akitől lehet nekem is be kellene zsonganom pusztán azért, mert növényekkel foglalkozik, de nem. Ha majdnem két évet kibírtam nélküle valószínűleg többet is ki fogok tudni, én még mindig arra várok, hogy a lehetséges bugokat kijavítsák, nem azért, mert nem érdekel a játék. A Middle-earth: Shadow of Warral is például a kiadása után öt évre rá játszottam, ha azzal tudtam várni ennyi időt, akkor valószínűleg a Legacynak is lehet még három éve. Bár minél több spoilert kapok belőle – hiába kedvelt témám – annál inkább tovább tolom a játékot vele.
Tovább kíváncsiskodom, mert miért ne ugyebár és rákérdezek, hogy hol léptek fel eddig a legszívesebben, most is lesz valami hasonlójuk ez igaz, de érdekelt a véleménye. Nem egy sztármagazin riportere voltam, csak érdekelt a dolog. Bármit válaszolhatott volna, azt is, hogy nem tudja, mert minden hely egy élmény és tapasztalat a számára, de szerencsémre mondott egy konkrétat is. Kuncogtam, no nem azon, hogy elsírta magát tizennyolc évesen! Az biztosan kellemetlen lehetett a számára, meg a többieknek is, de az ahogy előadta…
S, ezután természetesen semmi jó nem történik, a menedzserük paprikapiros fejjel veszekszik valakivel a telefonon, miután a busz felmondja a szolgálatot. Ez nem valami jó jel, a tesója is kivágódik elsőként a buszból, mit se törődve azzal, hogy kinek a lábán megy keresztül, nekem is épp úgy sikerült odébb lépnem mielőtt rám taposna szegény kölyök. Az nem kifejezés, hogy rossz passzban van, ha ennyire vágyik a friss levegőre!
- Hát… nincs más dolgunk, mint várni gondolom. Lemehetünk mi is ránézni a tesódra a távolból. – ha tehetném ki is emelném a távol szót, amikor valaki ennyire rossz kedvű azon nem segít, ha odamennek hozzá és megállás nélkül piszkálják.