Nielnek még sosem meséltem arról, amit már a lányok és Laze - félig - már tudtak. Hogy miért nem meséltem mégis minderről neki? Egyszerűen nem nagyon került szóba, ráadásul mostanban Niel inkább járt máshol, mint a Mi Casa területén. Most mégis úgy éreztem, hogy ebbe az aprócska dologba már őt is beavathatom. Ugyan az elején nagyon nem bíztam benne, de hallgattam a lányokra és adtam az idegennek egy esélyt. Azóta azt hiszem annyira már nem tart tőlem, hiszen nem tettem rá igazán bizalomgerjesztő benyomást. Most mégis másképp éreztem ezt.
- Persze. Nem hasonlítok Peter Parkerre, a képességeim egészen máshogy képződtek le. Ráadásul teljesen másképp viselkedtem és őszintén szólva elég szembetűnően nem hasonlítok rá. Egyszóval tökéletesíteni szerette volna a klón-projektjét. - nem rejtettem véka alá erről a véleményemet, aminek voltaképpen minden egyes szava igaz volt. Már egészen közömbösen tudtam erről beszélni, bár korábban sem a fájdalom, inkább a harag szólt belőlem. Ahogy a haragot és a zsigeri gyilkolást hozta Peter is elő belőlem bármi meglepő lenne ezt most itt egy pizza mellett realizálni.
A visszamenetel említésére csak Nielre sandítottam. Nem lehettem abban egészen biztos, hogy feltételezte volna a maradási szándékom, de talán inkább azt, mint hogy visszamennék. Meg is rezdölt a szám szeglete, de végül csak megráztam a fejem.
- Nem. Azt hiszem itt érzem otthon magam. Furcsa lehet ezt kifejteni, de amíg ti belenőttetek egy otthonba, ragaszkodtatok egy helyhez ahol felnőttetek, engem az ilyen berögződések elkerültek. A labort nem tekintettem sosem otthonomnak, de azt hiszem közöttetek arra leltem. Egészen különös, de határozottan jó érzés tartozni valahová. - néha igencsak gondban voltam az érzéseim kielemzésével, de ezzel speciel már dűlőre jutottam. Én nem egy helyet tekintettem az otthonomnak, hanem azt az élethelyzetet, amiben most épp benne voltam.
Kényelmesebb volt forszírozni a variánsát aki felbukkant, de Niel reakcióiból én igyekeztem információkat leolvasni. Szemmel láthatóan nem szokott hozzá a jelenséghez. Talán engem is meglepne kicsit ha tulajdon magammal találkoznék, de hazudnék ha azt mondanám, hogy mint klón teljesen váratlanul érne. Nem is hozzászoktam ehhez, hanem ebbe teremtettek bele és ez jókora előnyt adott a jövőre való tekintettel.
Elgondolkodtatott a válasza Romy kapcsán. Ilyen szögből még tényleg nem próbáltam meg értelmezni a jeleit, de legyen ember a talpán, aki néha tudja őt értelmezni. Egyszer azt hiszem, hogy teljesen a bizalmába fogadott, másszor pedig olyannak tűnik az egész szituáció, mintha még nem történt volna ez meg. Csak azt tudtam, hogy a pillanatnyi döntéseimet és a világlátásomat nem kérdőjelezte még meg eddig soha.
- Igazából ezzel te segítesz nekem. Vagyis kölcsönösen segítünk egymásnak. Én neked segítek lerendezni egy nem ide való éned, te pedig nekem lezárni egy tátongó fejezetet a múltamból. - ahogy láttam a pizzával már igen csak birkózott, így csak jobbnak tartottam megkérdezni, hogy besegítsek-e. Elvégre még nem létezett kajamennyiség, ami kifogott volna rajtam. Ez pedig kifejezetten finomnak tűnr, hogy itt hagyjuk. De mennünk is kell, mert még sok dolgunk van az előkészületekkel. Na meg Miles Warrennel...