Lacey

Az előtte nyűglődő démon felvisít, a hazugság nem az ő bűne, de a jóra való restség megtörik a lány ellenállásával. A tócsa beissza magát a padlóba, valahová a föld alá folyik, ahol poklát keresi. De van még más, aki veszélyt jelent a lányra, a Torkosság démona, a Mohó indul felé és azok az indák, amik végül nem sértették meg Lazet most dagadni kezdenek. Nagy, pusztító mutáns növénnyé, mely legalább anakonda méretűvé duzzad és lassan kúszni kezd a lány felé, elkapja bokáját, rácsavarodik, dereka felé kúszik, mint egy mohó kígyó, mint saját telhetetlenségének kivetülése, őt akarja, elszívni az életerejét.

Laze/Gwen (kis Lacey)
A Laze démonhasonmás megtorpan, meglepődik, láthatólag neki nem szoktak szövegelni, zavarodottan néz rá, aztán a szőke Gwenre, gúnyos vigyorral, amíg pókfonalat nem kap a képébe. Csakhogy hiába viszi Laze fedezékbe Laceyt, a kövér indák így is a lányra tekerednek és éhesen kérődznek Laze körül is, függetlenül attól, hogy hasonmása csupán méregbe gurul a csóktól. Mert Gwen az övé kell, hogy legyen, indul felé, elveszi, ő fogja csókolni, ezzel öli meg a szerencsétlenebb, selejtesebb Lazacot, amíg a fiú indái át nem szúrják, a sok szövegelés az ő torkára forr, pedig még elmondta volna, ő igenis jobban csókol és többet beszélne, ha akarna, tudna…
A hiúság szertefoszlik, hétből már négy maradt, a torkos indák azonban körbefonják a szerelmeseket is, Gwen derekára tekerednek, hogy elragadják Lazetől és kiszívjanak belőle minden életet.

Bishop

Fejében dübörög az árnylény, miközben ő Kaine szörnyével küzd és a démon nem hagyja abba, mint egy kereplő, ontja lelkébe a mérgező szavakat és egyre több fizikai seb jelenik meg Bishop testén. Égésnyomok a démontól, ahogy heves lángra kapva ismétli:
-Milyen jó mindenki másnak, aki itthon van, aki hasznos, Kaine pók ereje megbízhatóbb, mint a tiéd, utáld, gyűlöld Parkert, ne irtsd ki a szörnyét, menj, célozd őt, támadj őrá.
A pók ellen való támadás viszont sikeres, annak ellenére, hogy Bishop nincs egészen a jelenben, jól kooperál Parkerrel és a harag lassan szertefoszlik. Először fizikai teste kezd el foszlani, majd sötét erő, alaktalan massza lesz. Már csak az Irigység tejeredik Bishop torka köré, elszorítja, nem bír lélegezni.


Crys elviszi Freddyt, ez a pár foszlány jut el hézagos tudatomig, némi remegő ajkú megkönnyebbülés, amíg Lili…
Az sem jó, ha túl fontosak neked, nem lehetsz hős, ha ennyire szeretsz, gyenge vagy. És még a démonok a többiekhez beszélnek, sajátjaim az én szememre vetik mennyire szar és tehetetlen vagyok mindenki máshoz képest, csak mert szeretem a bátyám, a többieket, mindenki az életét kockáztatja…ezért?
Elkapom Lili kezét, továbbra is az elmebeteg másomra meredek, aki szórakozottan nyom kést Dominic torkának.
-Jól vagy?
Szűröm fogaim között Lilinek és úgy állok, hogy takarjam a variáns elől, aki perverz vigyorral élvezi a káoszt. Pedig Laze engem biztat, aztán megcsókolja Gwent. Mi van? Lacey legyűrt egy démont, Bishop még durván küzd, Kaine segít, össze kell szednem magam, megmenteni Dominicot, Lilit, mindenki mást, Freddy után rohanni és kétszer sínbe tenni a társaság minden NEM törött csontját.
Érzem ahogy Lili biztat, sanda félmosolyt gyűrök elő valahonnan, meg egy biccentést, ez az egész önbizalmat ad, egy pillanatra elengedem Lilit, hogy a könyvből azt a démonölő coltot formázzam meg, amit a Winchester fiúk szereztek a sorozatban. Ráfogom variánsomra, Dominic tekintetem keresi, eltátogja, hogy most, de ez majdnem az utolsó, ami érthetően buggyan ki a torkán.
A variánsom, lényem egy romlott, beteg része valami másik világból végighúzza a kést a torkán és Liam, -mert ebben a pillanatban azt is elfelejtem, hogy Dominicnak neveztette magát vére kibuggyan, aztán leesik, úgy, mint egy tárgy, le a földre és én…elfelejtem megölni “magam”
A könyv átváltozik valamivé, amit nem is regisztrálok, felmászik a csuklómra, ennyit a gyilkos fegyverről, én összerogyok vele, Domival, átmenetileg kitörlődik a fejemből minden. Itt jön képbe Kaine, aki helyettem védi meg Lilit, bár csak kb regisztrálom, ahogy golyót küld az igazi szörnyre, hogy az megtorpan, vállon találja egy lövedék és érzi, biztosan tudja, hamar be kell fejeznie, nem annak az életét vette el, akiét akarta. A legtöbb golyót sikerül hárítania, méghozzá apró portálokkal, vagyis a golyók most össze-vissza száguldoznak a szűk szobában. Az egyik mint egy gonosz bumeráng visszatalál Kainehoz és pókösztöneitől függően minimum súrolja a combját, hacsak bele nem fúródik egy kissé.  Aztán csontpengékkel harcolnak, ehhez a variáns máguspengét használ talán Lili sem mellettem guggol már, hanem mindenki a szánalmas életem védi, mert én épp Dominic torkán próbálom elállítani a vérzést. Két kézzel nyomom vissza az egyre feltörő vérpatakot olyan baromságokat mormolva.
-Semmi baj, mindjárt elviszlek egy kórházba, túléled.
De ahogy teste vonaglik már felkúszik mélyről, tudatom hátsó, okosabb részéből, hogy nem fogja, az izomrángások az egyre feltörekvő vér mindent beterítenek. Kezével gyengén söpri félre az enyém, ami teljesen vérben ázik már.
-Bocsáss meg…
Kezdi, de én csak rázom a fejem, pont olyan görcsösen, ahogy ő vonaglik.
-Szeretlek öcsi
Néz még rám nagy, komoly szemekkel, mintha örökre be akarná vésni magát tudatomba élete utolsó pillanata. A szavak, amiket azóta hallani akartam, hogy összevesztünk, öcsivel a végén, ahogy Kamar-Tajban hívott, ahogy mindig…
Üres tekintetébe meredek, mindenkinek csak panaszkodtam, alig meséltem a jó dolgokról, mintha bűn lett volna Liam árnyékában élni, nyomában járni, ráragadni, mint az öcsik, ő az egyetlen volt az egyetlen…
Képszakadás, szétszakadás, ott hagyom magam Domi mellett, a józan eszem, a gondolataim, vagy ilyen a sokk, hogy nem érzed magad. Ahogy felállok, látom, a variánsom máguspengéit pont mintha karmok lennének az övéi is. Nem is tudom honnan vesz erőt hozzá, de egy nagyobb csapással végre levágja magáról Kainet, már egyáltalán nem mosolyog, lóg az egyik válla, Kaine pedig hátratántorodik, saját vállán a penge nyomaival. Ha Lili közénk áll, hasonlóan félre lesz lökve és az utolsó démon lesz felszólítva, a lustaság, aki hájat növeszt, valami szummós nagy alakját veszi fel és igyekszik összenyomni őket. Folyamatosan dagad, neki akarja nyomni őket a falnak.
A variánsom vért töröl le ajka széléről, úgy néz rám, mintha én lennék az áldozat és várná saját, utolsó szavaim, azoknak a még élő embereknek, akik kész lettek volna feláldozni magukat értem. Halott vagyok, az arcom, mimikám eltűnik, csak a pengeéles tekintet mozog, bele az övéba, aztán a kezem, az erőm, a varázslat, amit nem használhatok.
Talán Lili és az ereklye egyszerre tehetnek róla, Liam pedig beindította, de a padló megremeg, mint egy mocsár a deszkák fölnyúlnak és mielőtt a variáns észbe kap, lábára fonódnak. Néhány szálka darab kérődzve befúródik bőre alá. A következő pillanatban elmozdítom Liam állólámpáját, jobb kezemmel egyszerűen sétára bírom, mintha sosem okozott volna problémát tárgyakat manipulálni, ami természetesen nem igaz. Szűkölve felvonyít a bensőm, mintha valami szorítaná a szerveket. Erősen, fájdalmasan és minél fájdalmasabban, annál hatékonyabb a varázslat. Az állólámpa mozog, kecsesen, fitten rohan oda a variánshoz és zsinórja erősen rátekeredik. Olyan erősen, mint ahogy belső szerveim húzódnak össze. Éppen olyan erősen, hogy mozdulni sem bírjon, miközben apró vérpatak kezd folyni az orromon. Ez már a vége, mindjárt vége.
A variáns érdeklődve fordítja felém tekintetét, meglepődve, tekintete kérdez, csodálkozik “Nahát, tényleg?” de nem hagyom beszélni…soha többé. Húz rajta a vezeték, aztán dugóval felé, egyszerűen kitöri a fogát és belemászik a szájába. Közben egy-egy szekrény is megmozdul, a szoba nagy levegőt vesz, mintha élne, minden kicsit elmozdul, elmozdulnak a többiek, hullámzik alattuk a föld, remélem egy-egy deszka majd beleáll a démonokba is, mert jönnek fel, szépen sorban, ahogy odabent egyre szűkebb lesz szerveimnek, hallom, hogy felvisítanak.
A szekrények kiverik Niel Topsfield kezéből a máguspengéket, miközben döbbent, tátott száján keresztül halad az állólámpa vezetéke és belülről szorítja el…mindenét. Végül a gyomrán bukkan ki, mint egy alien, ez az…utolsó varázslatom, jó így, kicsit kocka. Kitör belőle véresen, de akkor már elpusztította a tüdejét, máját, összeszorította a szívét. Már csak az agya működik, amivel felfogja élete utolsó momentumait, hogy kitört belőle az állólámpa vége és a körtéje, búrája is kész lemászni a torkán, hogy szétszaggassa. De közben az én szerveim is feladják. Jó így, úgysem bírnám elviselni, hogy Liam meghalt miattam… hogy talán mindenki más is meghalt volna.
Azt hiszem a többiek még küzdenek a démonainkkal, akik még belőlük táplálkoznak, nem halnak meg csak azért mert az idézőjük igen, csak gyengébbek, most már menni fog nekik. Nekem is kellenek utolsó szavak.
Kinyitom a szám, de csak vért köpök belőle, folyik a fülemből, egy kicsi a szemzugomból talál utat. Minden nagyon fáj és ez a fájdalom hullára hidegen hagy. Érzem, hogy ez baj. Crys még nem jött vissza. Kellenek…utolsó szavak.

Többiek

Bishop egyre fárad, valóban gyűlnek testén a sérülések, egyik-másik vérzés súlyosabb is lesz puszta karcolásnál. A sok kicsi sokra megy elvén elég vért veszít ahhoz, hogy kifáradjon, hogy határait súrolja. Végül győz és talán maradék életerejét használja fel, hogy nekiessen az indáknak ő is. Ostromolják vasakaratát, de a halott variánssal az érzések is tompulnak, a démonok gazdátlan entitások lesznek, utolsó lélegzetvételével ők is megszűnnek támadni, szétoszlanak, nincs aki koordinálná őket, aki uszítaná, gyengék, avagy túl erős akarat dolgozik ebben az összetartásban.
Bishop átvág jónéhány indát, mire a fáradtság talán leterítené, avagy pár pillanatra talán tényleg eluralkodik rajta az ájulás, s hogy magához tér-e Cyrstal érkezése előtt, rajta áll, talán egy kórházi ágyon eszmél fel ismét.

Gwen kiszabadul az indák fogságából, egyrészt hálója, másrészt Bishop segítségével, harmadrészt a variáns utolsó lehelete elengedi a lányt, akinek ajkán talán még ott ég Laze csókja. Lehull róla, így a póklány szabaddá válik, rajta áll hová huppan a mennyezetről.

Kaine lábai elé egy nagyobb cafat hullik a növényből, mérgező lehet, kissé beszédül tőle, de sikerül eszméletnél maradnia, hiszen ő lesz a csapat lelke, aki végül stabilizál egy haldoklót.

Laze, ahogy megpróbálja lasszószerűvé nagyobbítani az indát, az véletlenül szájba vágja és, keletkezik egy vékony, kis vérző hasadás is a homlokán. Biztatása Laceynek szerencsére célba talál.

Lacey és Laze kooperációja együtt erőt képez. Noha az egyik tüskés inda Bishop minden erőfeszítése ellenére megkarcolja a lányt, a két Harries közös erővel végképp leszámol a növény-démonlénnyel és immár minden bűn elenyészik a csapat közeléből.

Új, friss, hideg levegő áramlik be az ablakon, kiszellőztet némi vérbűzt, de amikor Crystal betoppan Lockjawal érződik, hogy valami nagyon nincs rendben az egyik sérülttel.

Niel

Meghalt. Liam meghalt. Még hallom az utolsó, hangos tam-tamot fülemben, érzem a vér fémízét számban, hamar megértem, hogy én is meghalok. A többiek nagyon haragudnának, ha megmondanám, ez így van jól, nem élhetem túl Liam meggyilkolását, vagy saját, kegyetlen mészárlásomat. Csak…elméletben lett volna menő, ha Strange megtanítja hogyan használjam.
Ez így jó. Elégedetten bámulok Lilire, egy pár véres csepp azért legördül az arcomról, mert annyi mindent mondanék, ami most nem fog menni, egy sziához is kevésnek érzem magam. Jó, hogy ő van itt, ők, a végén és ez lesz az utolsó kép. Gyávaság, Bishop talán felrázna, hogy ez kurvára megfutamodás, Kaine viszont nem kéri, hogy küzdjek, teljesen egyértelmű, hogy nem lehet.

Örülök, hogy visszaváltoztál, bár a macskaszemeidbe is szívesen néztem volna, te megérted, hogy fáj, tényleg fáj. Biccentek, idióta kis mosoly kúszik ajkam szegletébe, a veszteseké. Ez nem győzelem, elszakadtak bennem a huzalok, én és Liam megint gyerekek leszünk Kamar-Tajban, de most jó lesz. Hátha…nincs pokol a hősöknek, még akkor sem, ha ennyire csúnyát csináltak. Azért félek, meg akarom mondani neked és mesélni arról mi volt mostanában.
-Lili…
Gyenge próbálkozás, ahogy kinyitom a szám elönti a vér, kicsorog rajta, nem elegáns, semmi szép nincs a halálban. Annak örülök, hogy nem szarok be, vagy ilyesmi, csak elvérzek majd halkan, jó ez. Megölnél…ha tudnál olvasni a gondolataimban.
-Vigyázol…rá…rájuk?
Erőltetem a beszédet, amint Kaine is megjelenik fölöttem. Kellenek jó utolsó szavak, valami menő még. Valami bizonyíték, hogy Freddy meg tudja csinálni. Mi lesz, ha Wong seggbe rúgja az asztrál testem és nem hagy meghalni? Meg kell érteniük, hogy ez egy szép vég, csak kellenek azok a nyomorult utolsó szavak.
Stabilizálták. Freddy rendben van. Még szélesebben mosolygom. Olyan nyálas lesz, érzem, hogy az orromból is folyik a vér, túl sok vér, most kell beszélnem.
-Szeretlek titeket.
Még mielőtt elájulok, az ájulásra azt hiszem, ez már a halál, sötét és nincs fájdalom.