Pár napja járja a hír a vámpírok között, hogy egy társukat elrabolta egy férfi alak. Évek óta nem adtak hírt ilyesmiről, így talán természetes, hogy némiképp aggaszt a helyzet. Joggal gondolhatom azt, hogy Van Helsing tért vissza, ránk talált és jó eséllyel azt akarja, hogy sétáljak be a rókalyukba.
Eleinte úgy gondoltam, nem adom meg neki ezt az örömöt, de aztán rájöttem, ha nem teszek így, más vadászokat fog elénkbe küldeni, ami Mina halálához is vezethet. Ezt nem szeretném, egyszer már elveszítettem, nem élném túl, ha még egyszer bekövetkezne. Így, hogy megakadályozzam ezt, mégis rávetemedek, hogy megkeressem ezt a vámpírt.
Sajnos elég lassan haladok a kereséssel, mert nagy hátrányom, hogy többé nem tudok nappal mutatkozni, az éjszaka pedig túl rövid. Mina-t ebbe belevonni sem kívántam, így dolgomra indultával jeleztem neki, hogy magánjellegű dolgom akadt. Nem hiányzik, hogy kövessen és baja essen.

Egy sötét környékre tévedek, ami a szó minden értelmében igaz erre a helyre. Egyetlen lámpa pislákol az egész utcában és a híre sem valami jó ennek a környéknek. Néhány testvérem is megrejtőzött itt az elmúlt évtizedekben. Éppen kiérnék a fényes főútra, mikor meghallom hívószavát. Engem hív, szinte már-már bűvöl.
„Drakula, Drakula”
Majd a következő percben már elönti a környéket a vér szaga is, emberi véré. Berúgom az épület ajtaját, de sehol senki. Próbálok koncentrálni és a megérzésem elvezet egy másik ajtóhoz, amit feltépve, egy lépcső tárul elém, ami egyenesen a föld alá vezet. Egy pince, vagy alagsor. Lesuhanok a lépcsőn és akkor meglátom őket.
Egy mentoráltam, még újjászületésem idejéből, amint táplálkozik egy emberből. Talán az el rablója lehet. Siegfried nem néz ki valami jól, ha tippelnem kellene, jó ideje vér nélkül volt. Az egyik ujja is hiányzik. Mind ezt a másodperc tört része alatt fedezem fel, mert percek nem igen lennének most erre.
Kitépem karjai közül az embert és arrébb hajítom, mint egy babát. – Megőrültél?! Vadászni fognak rád! – Mindenki tud róla, hogy elrabolták, ha most épségben kiszabadul és élve hagyja az embert, mindenki tudni fogja, ki tette. A fejét akarja majd minden vadász. – Drakula, kérlek segíts! – Tudom valójában mit akar, ő is tudja, mi lenne a helyes. Csak egy út van, ha nem akarja, hogy őt és az egész családját levadásszák. Ha itt és most, meghal.
Nem különösebben szokott ez gondot jelenteni, de Siegfried valahogy a szívemhez nőtt. Segített, mikor gyenge voltam, segített a bosszúmban és megpróbált kiszabadítani koporsómból. Sok mindent köszönhetek neki.
Lehunyja szemeit én pedig felsóhajtok. Egy szempillantás alatt egy egyenesen irányzott mozdulattal áthasítom a torkát és a feje elrepül. Pillanatok alatt hamuvá válik előttem. Még pár pillanatig nézem a hamvait, ahogy beterítik a padlót.
Majd megfordulok és odasétálok az emberhez, aki amennyiben elvesztette eszméletét, felpofozom. Amennyiben pedig nem vagy magához tér, megfogom a ruháját a nyakánál fogva s felhúzom. – Rossz vámpírral packáztál, ugye tudod? – Be kell mutatkozzak? Szerintem nem szükséges. Az iménti kis mutatványom egyértelművé tehette számára, hogy nem egy jött ment vámpírka vagyok.