Korábban havasföld-i vajdaként tevékenykedtem. A nevem úgy volt ismert, mint III. Vlad Țepeș herceg, a karóba húzó. Később aztán könyörtelen kivégzéseimnek köszönhetően beinvitáltak a Sárkányrend vadászai közé, akiket elárulva súlyos büntetéssel sújtottak. Egyrészt a szemem láttára égették el máglyán hitvesemet, Ilona-t, másfelől ezt alacsony büntetésnek gondolván, okkult varázslatot alkalmazott rajtam a rend egy papja. Az örök sötétségre száműztetve ezzel. Iparmágnásként 1890 óta tevékenykedek és Alexander Grayson is ennél fogva létezhet. Vámpírrá válásomat követően elsajátítottam és mesterévé lettem a varázslásnak és a nekromantiának, illetve kitanultam a kardforgatást is.
Apám II. Vlad Basarab, Erdély néhai királya, 1447-ben hunyt el, anyám pedig Moldvai Cneajna, aki szintén meghalt már. Néhai feleségem, Szilágyi Ilona, Wallachia hercegnője volt. 400 évvel halálát követően reinkarnálódott Mina Murray-ben. Az 1470-es években ismerkedtünk meg, mialatt börtönbüntetésemet töltöttem Magyarországon. Szabadulásom után, 1474-ben összeházasodtunk és két gyermekünk is született. Idősebbik, Vlad Drakwlya küzdött sikertelenül Wallachia megszerzéséért 1495-ben. Testvéreim, IV. Vlad Basarab, II. Mircea Basarab, III. Radu Basarab, Alexandra Basarab, mind meghaltak már.

Legfőbb bizalmasom és barátom R.M. Renfield, egy ügyvéd, aki ismertette velem a bánya vásárlásának értékét, ezért hálával tartoztam neki. Mindent tudott rólam. Beavattam az életembe, mert kölcsönösnek találtam a kirekesztettségünket. Az 1800-as évek végén végez vele Van Helsing, mikor ellenem fordul. Ábrahám Van Helsing egy különösen tehetséges professzor, aki önön célja érdekében feltámaszt 400 éves koporsóban töltött halálomból és szövetségre lép velem. Létre hoz egy úgy nevezett szoláris szérumot, ami lehetővé teszi, hogy 4 óra erejéig járjak a napfényben. Cserébe nekem az volt a dolgom, hogy visszafogjam magam és az elektromosságra épülő gépezetbe fektessem energiáimat. Ezzel a gépezettel elsöpörhettük a Sárkányrendet a föld színéről. Azonban a terv véghez vitelét követően Van Helsing ellenem fordul, elpusztítja a szérumot és felszívódik.

1431. szeptember 13-án születtem, majd 1476. december 14-én meghaltam és vámpírrá lettem. 1893. november 6-án felrobbant a szerkezetem és mindenki úgy tudja, vélhetőleg meghaltam a több tucat emberrel együtt. Bizonyos értelemben, Alexander Grayson meg is halt ekkor. Halála előtt azonban Lucy Westenra szörnyű tettét vámpír-izmus átkával sújtottam annak apropóján, hogy aki szörnyként viselkedik, hát váljék is azzá.

A vámpírok összes jellemzője megtalálható bennem, de minden képességem valahol erősebb, mint más vámpíroké, egyrészt abból adódóan, hogy több száz éves vagyok, másrészt azért is, mert én vagyok a vámpírok megteremtője, az első vámpír. Én még okkult bűbájjal jöttem létre, nem a vámpír-izmus fertőzésével.

★  Halhatatlanság:: A vámpírfaj elődjeként immúnis vagyok minden betegséggel, méreganyaggal és méreggel szemben. A vér fogyasztása lehetővé teszi számomra, hogy megőrizzem vitalitásomat. Élőhalott állapotom mentesít mind a fizikai öregedés, mind az olyan egyéb veszélyek alól, amelyek megölhetik az élő testet, mint például a méreganyagok és a betegségek. Megőrzöm egy vonzó fiatalember fiatalságát és egészségét annak ellenére, hogy túlszárnyaltam egy átlagos egészséges ember élettartamát.
★  Emberfeletti erő:: Sokkal erősebb vagyok, mint a normál emberek és más vámpírok. Elég erős ahhoz, hogy puszta kézzel letépjem a végtagjait és kitépjem a torkát másoknak. Láncokat pattinthatok, sőt járműveket is felemelhetek. 20 000 ember erejével rendelkezem.
★  Sebesség:: Sokkal gyorsabb vagyok, mint az emberek, vagy más vámpírok.
★  Mozgékonyság:: Sokkal mozgékonyabb vagyok, mint az emberek, vagy más vámpírok. Hihetetlen egyensúlyérzékkel, ügyességgel és koordinációval rendelkezem.
★  Reflexek:: Reflexeim sokkal gyorsabbak, mint a normál embereké és más vámpíroké.
★  Állóképesség:: Sokkal nagyobb állóképességgel rendelkezem, mint a normál emberek és más vámpírok, ez lehetővé teszi számomra, hogy hosszú ideig fizikailag aktív maradjak.
★  Érzékszervek:: Érzékszerveim sokkal fejlettebbek, mint a normál embereké és más vámpíroké.
★  Gyorsított gyógyulási faktor:: Sokkal gyorsabban, kiterjedtebben és hatékonyabban tudok gyógyulni, mint a normál emberek és más vámpírok. A vér fogyasztása is felgyorsíthatja gyógyító erőmet.
★  Pszichés ellenintézkedés:: A létező legidősebb vámpírként nem csak elmondani tudom, amikor egy látó messziről észlel, de képes vagyok „lekapcsolni” az érzékszerveiket is, hogy ne kövessenek.
★  Levitáció:: Képes vagyok lebegni a levegőben.
Telepatikus kapcsolat:: Van kapcsolatom más vámpírokkal, révén, hogy én vagyok az 'atyjuk’. Ez lehetővé teszi számomra, hogy meghalljam kiáltásukat, ha elég közel tartózkodnak hozzám.
★  Vámpirizálás:: Képes vagyok embereket vámpírrá tenni, amennyiben haláluk előtt a véremmel itatom őket. Haláluk után testük élőhalott vámpírként tér vissza.
★  Napfényállóság (egy ideig):: Van Helsing szoláris szérumának köszönhetően képes voltam állni a napfényben, káros hatások nélkül. De csak négy órán keresztül. A szérum megsemmisítésével azonban ez az erőm odaveszett.

Azonban én sem vagyok megölhetetlen és sebezhetetlen. A karó a szívbe (mástól) végez velem, vagy ha levágják a fejemet. Egy bizonyos fok felett a tűz is képes végezni velem. A vasból készült szent tárgyak képesek megsebezni, de amennyiben nem az előbbi két módon sebez meg, nem okoznak halálos sérülést. Továbbá a nap eléget a szolár szérum nélkül. A szenteltvíz a bőrömmel savként lép kölcsönhatásba, lenyelve pedig halálos. A vér hiányában képes vagyok kiszáradni és mumifikálódni, de ez nem egy végleges állapot, ebből az állapotból kimenthet néhány csepp emberi vér is.

Vlad, a karóba húzó:

~ és ami valójában történt ezután::

1476. Feljegyzések
Halálomnak körülményei sokkal érdekesebbek annál, mint azt a tudományos könyvek leírnak. Ennek nemes egyszerűséggel egyetlen oka van, még hozzá, hogy megpróbálták eltussolni azt a gaztettet, amit a Sárkánylovagrend tett. Elárultam őket, mert amikor az volt a feladatom, hogy végezzek egy asszonnyal, kit vélhetően a vámpír-izmus betegsége fertőzött, addig én belehabarodtam eme teremtésbe. Azonban mikor ez kitudódott, alaposan megbüntettek. Megkínoztak és megaláztak, majd a szemeim láttára égették el élve máglyán kedvesemet, Ilona-t. A lovagrend kevésnek találta büntetését felém, így felkértek egy papot, ki ért az okkult mágiához. Okkult varázslással örökre száműzetett a sötétség leple alá, megfosztva ezzel a napfénytől. Mikor halálomból magamhoz tértem szörnyű éhség volt úrrá rajtam. Így aztán mikor a pap megégetett a nap fényével, haragra gerjedtem és végeztem vele. Onnan pedig nem volt megállás, ugyanis megfogadtam, hogy bosszút állok feleségemért. Nem számolt habitusommal a Sárkányrend, így elfogtak és bebörtönöztek a síromba, melyet okkult pecsétekkel fedték, hogy azt csatlósaim ne törhessék fel. 400 évet senyvedtem, élve aszalódtam el a vér hiányától kínok közt.

1881. Románia
Egy bizonyos Ábrahám Van Helsing, aki tudós professzornak vallotta magát, úgy határozott, célja elérésében én tudom leginkább segíteni. Neki megvoltak az eszközei, hogy elpusztítsa a Sárkánylovagrendet, nekem pedig az erőm. Így úgy döntött, felnyitja a koporsómat, deaktiválja a testemen átfúródó lándzsákat és segédjét feláldozva megitat annak vérével. Nem bízott semmit sem a véletlenre, ugyanis felszentelt tőrökkel állt szándékában megfékezni, továbbá a nap mögé bújt. Végül szövetséget kötöttem vele, mert a gondolat, hogy valaki még segít is bosszút állnom, igen csak kecsegtetőnek bizonyult. Elindult hát a mi kis kalandunk. Miközben én elkezdtem felkeresni a lovagrend tagjait és taktikai csellel megpróbáltam kivásárolni a részvényeiket, addig Van Helsing dolgozott egy szoláris szérumon, ami lehetővé tehetné, hogy járjak a napon. Borzalmasan lassan haladt, így mikor elkezdtek gyanakodni az emberek, tovább kellett álljak mindenhonnan. Évekkel később ismertem meg R. M. Renfield-et, aki ekkor – habár ügyvéd – bárosként dolgozott egy vonaton. Egy üzletet óhajtottam nyélbe ütni, azonban megtámadtak. Még ezt megelőzően ismertette velem, hogy nem lenne most tanácsos nyélbe ütni ezt az üzletet, amiért meg próbálták elhallgattatni. De megvédtem és mészárlást rendeztem. Biztosítottam Renfield-et, hogy biztonságban van és hogy álljék innentől kezdve az én fennhatóságom alatt. Megosztottuk egymással a bizalmas infóinkat és többek közt felismertem benne magamat a kirekesztettségével. Nem csak a bizalmasom és a szószólóm lett, hanem a barátom is.

1890. a viktoriánus London, Anglia
Utam Angliába vezetett, London utcáira, mire ekkor a viktoriánus irányzat és divat volt jellemző. El kezdtem dolgozni egy projekten, ami humánusabb módszerrel söpörhetné el a Sárkányrendet, mintsem a szokványos vámpír módszer. Ennek alapja a fény volt, annak tiszteletére, hogy az éj lényei nem járhatnak a fényben. Miénk a sötétség, de kutattam az ebből kivezető utat. A szerkezetem lényege a kábel nélküli fényforrás, lámpa, melyet bevezetve egész Londonba, éjszaka is világosban járhatnék. Nem lenne káros és energiatakarékossági szempontból is kiemelkedő lenne. A rég múlt tudósai is dolgoztak ezen sikertelenül és elhatároztam, hogy én ezúttal meg is valósítom. Rendkívül jó szakembereket, tudósokat hívtam ehhez segítségül és szándékomban állt bemutatni London lakosainak. A terv az volt, hogyha ez befut, az olajmezőknek lőttek, mely a Sárkányrend tagjaihoz tartozik. De azt nem gondoltam volna, hogy mindeközben megismerem Mina Murray-t, aki kiköpött Ilona. Nem tudom, hogy lehetséges ez, de 400 évvel később reinkarnálódott benne. Próbáltam tőle távol maradni, mert minden együtt töltött perc felébresztette bennem a vágyat, hogy ismét magamhoz fogadjam, de féltem, ha megteszem, ismét elveszik tőlem. Úgy játszmáztam, hogy míg kell, Jonathan Harker-el maradjon. Minden úgy alakult, ahogy kellett neki, Van Helsing is haladt a szérummal. Immáron négy órát tartózkodhattam a napon, a szerkezet is kész volt, hogy elsöprő sikereket arasson. Jól alakult minden Lady Jayne Wheterby-el is, mert a bizalmatlanságát sikerült elhessegetnem afelől, hogy vámpír lennék. Azonban a Sárkánylovagrend veszélyesnek nyilváníttatta a szerkezetet. Ennek köszönhetően pedig Van Helsing is elárult engem. Harker pedig megcsalta Mina-t barátnőjével, Lucy Westenra-val, akit szörnyű tettéért úgy büntettem, hogy magamhoz hasonlóvá tettem. Végül 1994-ben a projekt befejezésre került és feloldották a karantént, így megtarthattam a bemutatót. De nem voltam vele tisztában, hogy idő közben Harker is elárult, belépett a lovagrendbe és megbütyköltette a szerkezetet. Így az felrobbant és több tucat emberrel együtt én is odavesztem – legalábbis mindenki így tudta. A robbanást követően Jayne megpróbált végezni velem, aminek végzetes következményeként ő halt meg. Mina-val pedig végre egyműséi lehettünk a csendes tudatlanságban. Amivel viszont nem számoltam, hogy Van Helsing betartja szavát, miszerint ha elpusztul a lovagrend, nem leszek többé hasznára, hát végez velem. Harker-t bérelte fel erre a pozícióra, ami miatt el kellett menekülnünk Mina-val. Akit beleegyezése szerint magamhoz hasonlóvá tettem.

1900-tól Napjainkig
Romániába menekültünk Harker elől, ahol sikeresen meg tudtuk húzni magunkat. Ebben segítettek azon vámpírok is, kiket évszázadokkal korábban változtattam át, születésem hajnalán. Mikor hírt kaptunk Harker haláláról megnyugodhattunk végre. Azonban a boldogságunk útjában állt a tény, miszerint Van Helsing megsemmisítette a szoláris szérumot és minden kutatást, ami elvezethet hozzá. Kutattam azt a tudóst, aki hajlandó lenne ezt ismét kifejleszteni, de biztos voltam benne, hogy még egy olyan, mint Ábrahám, nem lesz. Ugyanis ő az ősnemezisem volt. Forró nyomon járok, mikor a semmiből bukkan fel egy vámpírvadász, aki megpróbál az életünkre törni és végül mindkét oldalon súlyosabb sebesüléseket szerezve visszavonulót fújunk. A vámpírvadász azonban lelepleződik, aki nem más, mint Ábrahám Van Helsing, akinek életben maradása gyakorlatilag lehetetlen, fiatalsága pedig aggodalomra ad okot. Sérülékenysége egyértelművé teszi számomra, hogy nem vámpír, így egy gondolatom maradt. Méghozzá, hogy a tőlem levett véreket nem semmisítette meg és azzal őrizte meg fiatalságát és állította meg az öregedést és a halált magánál. Így viszont nem voltunk biztonságban miután felfedett minket. Egy teljes évszázadon keresztül menekültünk, végül Amerikában horgonyoztunk le és úgy tűnt, Van Helsing feladta, elfáradt, vagy meggyilkolták testvéreim. Amerikában ismét Alexander Grayson-ként tűntem fel, mint iparmágnás és újjá építettem a szerkezetemet. Mina pedig felvette az Ilona álnevet.