Visszapillantok a férfire a robbanást hallva, de már csak egy árny csupán, ami elsuhanni látszik szemem sarkában. Ez bizony kiugrott az ablakon. Vagy kirepült. Nem is tudom melyik igazán. Még hallom, amint landol a vagon tetején. Erős koppanás és habár más nem hallhatja igazán, én tisztán hallom, mintha csak két centire tőlem történne. Nincs időm utána ugrani, már hallok némi csörömpölést és zakatolást. Kidugom a fejemet a berobbant ablakon és látom, amint a mögöttünk lévő szerelvény egyre távolodik. Szétkapcsolta. Nem tudom ennek örüljek, vagy sem. Hiszen az utasok ezzel szinte biztonságba is kerültek, amennyiben Black Arcon békén hagyja őket, azonban nyugtalanít is. Berobogok a vezetőfülkébe. – Ez a Black Archon figura leválasztotta a vonatot a mozdonyról. – Nem is igazán tudom kinek szánom eme kijelentésemet, mert láthatóan ők itt ketten nagyon megtalálták az összhangot. Legyintek is egyet és egy sóhaj kíséretében visszamegyek az ajtóhoz, majd kinyitom azt. Mi a megszokott sebességgel zakatolunk előre és ezért még én is elgondolkozok egy kissé az élet értelmét, amint azt tervezgetem, hogy kiugorjak. Végül úgy döntök, a botom fogja tompítani az esést, hogy ezt a kaszkadőr mutatványt valahogy túl is éljem. Összerakom hát a két ágú botot, így immáron egy hosszú pálca lesz belőle. Elhajítom, de nem engedem el, hanem lódulok vele együtt. Az érkezés pont olyan kellemetlen, amilyennek elképzeltem. Az esés következtében szerzek némi zúzódást és sérülést, de törést egyet sem. Meghempergek a kavicsos földbe és végül a hátamra pördülve megállok. Egy ideig nézem az eget, már amennyit a forgó világ látni hagy belőle. Aztán felülök és összeszedve magamat, felpattanok a földről. Elindulok az utasok felé, eddigre jócskán messze értünk el, így nem sajnálok futni. – Végig ezt tervezte ez a szemét alak?! – Mordulok fel, mikor úgy érzem, jobban már nem éghet a tüdőm. A fizikai erőmre nem lehet kifogásokat találni, de az állóképességem hagy némi kivetni valót maga után az incidens óta. Akkor valami bizonyossággal elromolhatott bennem, mert emlékszem, a felépülés is szokatlanul nehézkes volt utána. Ha csak a hallásomat is nézem. Ha süket maradtam volna a jobb fülemre, nem is tudom, hogyan tudnék most tájékozódni. Valószínűleg sehogy sem, ahogy akkor sem tudtam. – Black Archon! – Kiáltom el magam, ahogy egyre közelebb érek a szerelvényhez, ami időközben meg is állt. De végül odaérve csak rémült utasokat találok. Körbetekintek a vonat lépcsőjénél felmérve merre van a legközelebbi strázsa. – Jöjjenek! – Intek az utasoknak és terelő mozdulatokkal hessegetem őket az út felé. – Arra menjenek és intsék le az első rendőrt. – Adom ki az utasítást, majd két utas között feltuszkolom magam a vonatra, hogy megkeressem a fickót.