Ősei németajkú bevándorlók, akik még a 19. század hajnalán érkeztek amerikába. A Dorn család akkoriban ékszerészettel, aranyművességgel foglalkozott. Szép apránként duzzasztották a vagyonukat és napjainkra a Dorn Industries kiterjedt ipari érdekeltségekkel bír.

Édesapja: Jakob Dorn. Mathias tőle örökölte meg a Dorn Industriest és lépett elő Amerika leggazdagabbjai sorába.

Édesanyja: Cammila Dorn. Férje halála után, agyvérzést kapott és jelenleg egy otthonban él, ahol fia gyakran meglátogatja. Igaz, egyre kevésbé emlékszik arra, hogy ki-kicsoda és Ő
egyáltalán hol van.

Felesége: Scharlotte Dorn. Autóbalesetben elhunyt, az egyetlen nő, akit Mathias tiszta szívéből, szerelemmel imádott. A nő halála után, Mathias komoly változáson ment keresztül, az addig nagylelkű, jószívű ember, befelé fordult és jégpáncélba burkolózott.

Gyermek: Meg nem született gyermeke egy fiú lett volna, akit Richard névre kereszteltek volna.

Mathias jó kiállású, sportos férfi. Fiatal korában, amikor a képessége okozta migrénes tünetek mellett, hiperaktivitással is küzdött, versenyszerűen Judozott. Jóképű, a nők számára megnyerő külsővel van megáldva, bár a nála próbálkozó hölgyek, hamar rájöhetnek, hogy áttörhetetlen jégpáncél fedi a szívét. A szívét jelenleg egyetlen érzelem tölti ki a felesége iránt érzett gyászon kívül: a Csótány felé érzett mérhetetlen gyűlölet. Egyetlen dolog hajtja előre nap, mint nap: Végezni a Csótánnyal és megsemmisíteni mindent és mindenkit, aki eme tervének az útjában áll.

Mutációja, ha nem érintkezik Elektrummal, semmilyen előnyt nem biztosít neki, csak a puszta migrén szintű fájdalmat. Ezt a fájdalmat el lehet nyomni, fájdalomcsillapítóval, de ez sovány vigasz. A karikagyűrűje anyagából jött rá, hogy az Eelektrum képes csillapítani a tüneteit és az ezzel a felfedezésével kapcsolatos kutatásai során jött rá, hogy telepatikus képességei vannak. Minél nagyobb mennyiségű elektrummal érintkezik, annál erősebben tudja a képességét kihasználni. Ugyanakkor, az Elektrum jó vezetőképességű, így az elektoromságon alapuló képességek, nagyobb veszélyt jelentenek rá.

Társadalmi státuszából fakadóan; lövészklub, yachtclub tagságija van. Ebből fakadóan tud lőni és van fegyvertartási engedélye, illetve a saját yachtját is tudja vezetni, vizsgával rendelkezik hozzá.
Yachtja az Acélpingvin néven van bejegyezve.

Képesség: Telekinetikus energia generáció
Az agya egyfajta generátorként működik. Míg az agya generátorként működik, a teste egyfajta akkumulátorként viselkedik és raktározza a felgyülemlett energiát. Dorn teste azonban valamiért úgy mutálódott, hogy eme “energiaforrást” csak elektrummal érintkezve képes kiaknázni, anélkül mindössze nehezen megszüntethető migrénes állapotot eredményez a képessége. A páncélja, minél több Elektrumot tartalmaz, az annál könnyebben és nagyobb hatásfokkal képes vezetni az agya által generált telekinetikus energiát.

A Páncél: Az Elektrumot tartalmazó öltözék, nem csak személyazonosságát leplezi, de azt is lehetővé teszi, hogy a telekinetikus energiának köszönhetően, harci potenciált nyújtson viselőjénk.

- Lőfegyverek elleni védelem: a páncél nem arra lett tervezve, hogy viselője keresztül sétáljon a golyózáporon, így a maroklőfegyverek ellen még védelmet nyújt, de a súlyosabb fegyverekkel szemben, már fennáll a veszélye, hogy a viselője sérüléseket szenvedhet. Pisztolynál nagyobb lőfegyverekkel, a páncél tönkretehető, viselője megsérülhet.

- Shield Up!: Tekintve, hogy Dorn jobbkezes, a páncélja, bal alkarjából, a gondolati parancsra, egy kerek pajzs nyílik ki. A pajzzsal lehet védekezni közelharci fegyverek és pusztakezes támadások ellen, illetve lehet vele ütni, kisebb tárgyakat félrelökni az útból. A dobó fegyvereket is megállítja. Egy Hulk kaliberű ellenféllel szemben, még mindig inkább a futás javasolt.

- Dodge!: Mire jó a páncél, ha nem tudunk benne mozogni? Black Archon páncélja egyébként is könnyű, a mozgást lehetővé tevő módon lett összeszerelve, de amikor “feltölti” kinetikus energiával, a páncél könnyen kezelhető, fegyverré lesz, azáltal, hogy lehetővé teszi viselőjének a mozgékonyságot igénylő közelharcot. Black Archon tulajdonképpen úgy mozog ilyenkor, mintha nem is viselne páncélt. Erőteljes hátránya, hogy a Punch! - on kívül, ilyenkor nem használhat más technikát. Elvégre arra koncentrál, arra ügyel, hogy a páncéljában minél hatékonyabban mozoghasson.

- Punch!: A páncélkesztyű bütykei, érzékelőkkel lettek ellátva, amik kinetikus energiával töltöttek. Amikor valakinek vagy valaminek bever egyet ököllel, a kinetikus enegia kisül és egy erőteljes lökés, hátra taszítja az áldozatot. Vagy lyukat “robbant” akár egy téglafalba is. Játékos - játékos elleni sztiuációkban a Punch!-nak minden kisülés után egy kör szünet kell, ami alatt töltődik.

Nem a páncélba épített mechanizmusokon alapuló technikák:
- Fly!: Mire is menne egy magára, valamit is adó gonosztevő a repülés képessége nélkül? Saját repülőgépre ül! Viccet félretéve, a telekinetika segítségével, alacsony magasságban, alacsony sebességgel, “repülhet”. Saját magán kívül, egyetlen személyt vagy tárgya(ka)t vihet magával, aki / ami nem haladhatja meg a 100 kilogramm súlyt. Legfeljebb 10 méter magasságba tud emelkedni és a sebessége nem lépheti túl a 100 km/h-t. Legfeljebb 3 órán keresztül képes repülni, utána pihennie kell. A repülés sohasem volt olcsó!

Control: Black Archonnak mégis csak a telekinetika az erőssége és bár a páncélja elengedhetetlen kelléke, hogy képességét maximális potenciállal használhassa, a Control a képességének a csúcsa. Rögzített objektumok esetén 1 tonnát, míg szabadon mozgatható objektum esetén, legfeljebb 2 tonnát képes megmozgatni a gondolataival. Illetve, mert a képessége megtanulása során, használta a kezeit is, hogy könnyebben irányítást nyerjen a célpont fölött, kézmozdulatokat is használnia kell. A Control során, lehetővé válik számára, hogy egy objektumot fel - le, előre - hátra, jobbra - balra mozgathasson, illetve megforgathassa a vertikális és horizontális tengelye körül. A cél objektumnak sebességet is kölcsönözhet, ha így tesz; fordított arányban változik a távolság / sebesség, minél messzebb van egy tárgy, annál lassabban képes azt megmozdítani. Egy kéznyújtásnyira lévő célpontot 100 km/h-ra képes gyorsítani, a maximum 100 méterre lévő céltárgyat, viszont már csak maximum 10 km/h sebességgel tud megmozdítani. Lassításra is képes, ekkor minél közelebb van hozzá a célpont, annál nagyobb mértékben képes lassítani azt. Mivel több irányba is mozgatnia kell egy adott objektumot és a sebességét is meghatározhatja, egyetlen személyt vagy tárgyat képes a Control hatása alá vonni. Amennyiben a tárgyat vagy a személyt, valami kiatakarja a látómezejéből, elveszíti fölötte a Controlt.

Egy esős őszi napon

Christian Calbert, alias Csótány, a fotelében terpeszkedett és éppen a Cukipofák című népbutító talkshowt bámulta. Az ablakán az eső, vígan verte az ütemet és a kandallójában égő tűz, halkszavúan recsegett, ropogott. Jobbjában, az egyre inkább oldal irányba dőlő sörösüveg, arról árulkodott, hogy a Csótány lassan elalszik. Valami azonban nem hagyta aludni, álmosságtól kábultan bámult az ablaka felé, ahonnan, mintha dudaszó hallatszott volna. Felismerte a kocsija riasztóját.
- Átkozott kölykök, megint itt szórakoznak. - motyogta maga elé, sörtől bűzlő ajkait megtörölte a kezével, majd az ablakhoz lépett. Kinézett. A reflektor fényétől, ami a szemébe világított hunyorognia kellett. A fény egyre nagyobbnak tűnt és ijesztő mértékben növekedett. Kizárólag az mentette meg az életét, hogy Ő volt a Csótány. Egy kiöregedő, vén csataló, aki nem egy bűnözővel tusakodott már, a törvény képviselőiről már nem is beszélve. Remek reflexei voltak. Az ablakán beköszönő pickup, letarolta a kisszekrényen álló lámpát, felborította a fotelt és a szoba végébe lökte az utolsó pillanatban oldalra lépő Csótányt.A sáros kerekű járgány, hangos csörgéssel, csatogással érkezett meg a konyhába, miután kidöntötte az oldalfalat. A reflexei megmentették, de még így is sajgott mindene. Egyetlen dologra nagyon hamar rájött. Nem a kölykök szórakoztak.
- Ne máár! - elégedetlenkedett, miközben próbált feltápászkodni a földről. - Egy 2000-es Ford Pickup volt! - a hirtelen adrenalintól és az előbbi lökéstől, visszacsúszott a földre, beütötte a könyökét a komódba. Némán szitkozódott magában és kihúzta a komód fiókját, hogy elővegye belőle a 38-as revolverét.
- Micsoda, beteg barom csinál ilyet?! - mondta, majd a pisztolyt a falon ütött rés felé fordította és lassan elindult, hogy kinézhessen rajta. Agyon akarta lőni a támadóját.

Öt évvel ezelőtt

Mathias a tükör előtt állt és a nyakkendőjét igazította, a feje majd szét hasadt, de a gyógyszer, amit gyerekkora óta szedett a borzalmas migrénjére, már kezdet hatni. A szoba ajtaja, rövid kopogás után kinyílt és egy szőke, szemüveges nő lépett be. A nő menyasszonyi ruhában volt.
- Kate, tudod, hogy a vőlegény és az ara nem találkozhatnak az esküvő napján, csak az oltárnál! - mondta mosolyogva és a tükörképe megismételte a mozdulatot, ahogy a férfi a szobába forduló nő felé fordult.
- A nyakkendőd miatt jöttem, tudom, hogy mindig elrontod. Az egyetem óta képtelen vagy megkötni. - mondta Kate és a vőlegényéhez lépett, hogy gyakorlatról árulkodó mozdulatokkal megigazítsa és helyre tegye a nyakkendőt.
- Így ni! Máris te vagy a legjobb vőlegény a világon! A kedvenc férjem. - mondta Kate és adott egy csókot a férfinak. Mathias visszacsókolta, szenvedéllyel, őszinte szeretettel. Az egyetem óta voltak egy pár és számtalan nehézséget éltek már meg együtt. Sikerrel.
- Mi lenne velem, nélküled? - kérdezte Mathias és miközben végig simított Kate állán, annak szemeibe nézett.
- Nélkülem? Nélkülem egy őrült zseni lennél. - öltött nyelvet Kate és visszaindult az ajtó felé, hogy magára hagyja vőlegényét, amíg befejezi a készülődést.

Négy évvel és kilenc hónappal ezelőtt

Mathias felébredt, nem tudott aludni ezen az estén. nem mintha a mellette édesen szuszogó és mélyen alvó Kate ne tette volna boldoggá. Elvégre, soha ilyen boldog nem volt még, mint most. Valami azonban megváltozott. Az ujján lévő karikagyűrűt forgatta és ugyan sötét volt a szobában, így is fejből tudta az esküvőjük dátumát, ami az ékszerbe volt gravírozva. Valami nem stimmel, érzi, hónapok óta, valami megváltozott. Hirtelen döntött és lehúzta az ujjáról a gyűrűt. A fejfájás perceken belül elkezdett visszatérni és erősödni, miután letette az ékszert az ágy melletti éjjeliszekrényre. A gyanúja beigazolódott, az esküvője óta a fejfájás, a gyerekkora óta gyötrő migrén, mintha nyomtalanul eltűnt volna. Nem volt bolond, nem hitt a mágikus csecsebecsékben.
- Kate, alszol? - kérdezte feleségét, aki “igen” helyett, némán átfordult a másik oldalára és tovább aludt anélkül, hogy felfigyelt volna férje éjszakai morfondírozására. Mathias elhesegette az agyában ébredező gondolatot és visszahúzta az ujjára a karikagyűrűjét. A fájdalom szép lassan, mintha bevette volna a piruláját, múlni kezdett. Szerencsés volt, ez nem vitás.

Három évvel ezelőtt

Mathias és Kate a fehér Mercedes hátsó ülésén beszélgettek, miközben a sofőr nyugodtan vezetett. A színházból tartottak hazafelé. Édesapja halálának terhét, csak az csillapította, hogy a felesége gyermeket várt.
- Micsoda előadás volt! Azon mondjuk meglepődtem, hogy a jelmezeken mennyit spóroltak. Némelyik utcán rohangáló félbolondnak, több érzéke van a jelmezhez. - a férfi szavai hallatán, Kate elkuncogta magát. Míg a nő jobbját a hasára tette, fejét a férje vállára hajtotta.
- A fiad is jól szórakozott, ma este. - Mathias megcsókolta felesége fejét, majd valami olyasmit mondott, ami az asszonyt váratlanul érte.
- Csótány. - az asszony kérdőn nézett a férjére. - Neked mi bajod van most? - a férfi gyorsan megrázta a fejét és baljával az utcán álló alakra mutatott.
- Az ott a Csótány! - Csótány közismert szereplője volt az éjszakai életnek, megkérdőjelezhető módszerekkel, de roppant hatékonyan számolt le, néhány utcai bandával, akik csúnya bűncselekményeket követtek el. Kate a mutatott irányba nézett és bólintott, ő is felismerte a jellegzetes öltözetet viselő férfit. Csótány épp egy villanyoszlop fénykörében állt és a pár meglepetésére, mintha a kezét az autójuk felé nyújtotta volna. Villanás. Sötétség. Fájdalom.

Mathias három nap múlva tért magához egy kórházi ágyban fekve. Mindene sajgot, szédült, rosszul érezte magát. Amikor kinyitotta a szemeit, az ágya mellett John, a személyi titkára állt.
- Mr. Dorn, végre magához tért! Már attól tartottam, hogy Önt is elveszítjük. - a sérült, összetört férfi, a titkárára fordította a pillantását, a fejét, csak nagyon lassan tudta az ágya mellett álló férfi felé fordítani.
- Mit értett azon, hogy engem is? - John szemein a bánat és a fájdalom látszott, lassan, némán csóválta meg a fejét, majd megszólalt, de nem tudta befejezni a mondatot.
- Mrs. Dorn, szóval … - Mathias ágya mellett az életfunkciókat figyelő gépek, hangos csipogásba kezdtek, ahogy a vérnyomás elkezdett felszökni. Mathias megrázta a fejét, hogy kételkedését fejezze ki, a fájdalom nem is érdekelte.
- Nem! Az nem lehet! Mi történt? - John elmesélte az autóbaleset részleteit, Csótányról szó sem esett, mintha ott se lett volna, de Mathias tudta, hogy mit látott. John, főnöke kérésére távozott a szobából, Mathias pedig magára maradt. Ujjai, a karjában egyre erősödő fájdalom ellenére szorultak ökölbe, a kórteremben található apró tárgyak rezegni kezdtek, egy váza a falnak csapódott és darabokra tört. A gyász, a harag és a fájdalom, pusztító eleggyé kezdett összeállni Mathias szívében…

Egy nappal ezelőtt

Mathias Dorn a tükör előtt állt, ma lenne az ötödik házassági évfordulója Kate-tel, ha az a Csótány, az a szánalmas féreg nem lett volna. Ma azonban nem az öltönyét, az ingét és a nyakkendőjét igazította, hanem azt a páncélt, amelyet 3 éven keresztül épített, fejlesztett, hogy egyetlen célnak tökéletesen megfeleljen. Információt gyűjtött, kutakodott és egy fél regiment magánnyomozót alkalmazott, hogy felfedjék a Csótány személyazonosságát és a lakcímét. A páncélja egyetlen célt szolgált. Mathias kezébe vette felesége fényképét, baljának ujjait, gyengéd szeretettel húzta végig a fotón.
- Egyetlen egyszer, hogy ne haragudj rám. Egyetlen egyszer, mert megérdemled az igazságot. - letette a fotót, bal kezébe vette a sisakot és a tükörbe pillantott.
- Egyetlen egy éjszakára, én leszek a Bíróság, az Esküdtszék és a Hóhér… - felvette a sisakot, egy halk szisszenés jelezte, hogy beindult a hangtorzító, mert gondosan ügyelt, hogy ne derüljön ki a személyazonossága.
- Egyetlen éjszakára, én leszek a Fekete Archon.

Egy esős őszi napon

A csótány a pisztolyt a falon keletkezett lyuk felé tartotta, ahol az előbb száguldott be a pickupja és bosszankodott. Kegyetlenül bosszús volt. Kinézett a falban keletkezett lyukon és újra megmentette a reflexe, egy kerítés cső száguldott keresztül a szobán, hogy újabb hangos csattanással belefúródjon a roncshalmazzá vált autó maradékába. Ha nem húzza el a fejét, halott ember.
- Beteg vagy baromarcú? - kiabált ki Csótány, majd a pisztollyal vaktában leadott két lövést a sejtett irányba. Egy fémes hang jelezte, hogy valamin gellert kapott a golyó, de ez különösebben nem jelentett semmit. A Csótány meglepődött, amikor a házát tönkretevő roncs megmozdult és megpördült a horizontális tengelye körül, apró alkatrészek szakadtak le a mozdulat hatására, majd a roncs elszáguldott mellette és a padlóra zuhant. Csótány levette, hogy hibát követett el, pofázott és a támadója a hallott hang alapján próbálta a kedvenc járgányával .. mit járgánnyal, az már egy fostalicska, szétzúzni. Csendben várt, úgy döntött, hogy meglapul és meglepi a támadót.

Calbert magában káromkodott, amikor meglátta az ablaka helyén tátongó lyukon belépő páncélost. Nem volt hülye, volt egy érzése, hogy kezében lévő revolverrel nem fog különösebben semmit sem elérni. Legalább egy éve visszavonult és ráhagyta másokra a bűnbandák, meg alvilági fickók kergetését. Ő személy szerint végzett azokkal a bandákkal, akikkel gondja volt, nyugodtan akart ücsörögni, erre valami tankot játszó fazon, szétrombolja a házát.

A Csótány egy súlyos tárgy után nyúlt, amely az autójából szakadt ki és ott hevert mellette. A romhalmazzá lett nappaliban, a páncélos alak még nem szúrta ki, van esélye meglepni és kiverni belőle a szuszt is. Sikeresen megközelítette.
- Hé baromarcú! - szólította meg a támadóját és megütötte a csővel, ellenfelét meglepetésként érte a támadás és hátratántorodott az ütéstől. A veterán nem vacakolt, újra megrendítette a csövet és támadott. A páncélos maga elé rántotta a bal kezét, amelyen egy kör alakú pajzs nyílt ki. Fémes csattanás hallatszott, ahogy a pajzs és a fémcső összeverődött.
- Ez csalás! - mondta a Csótány és a feje fölé emelte a csövet, hogy erőteljesebben sújtson le, de ellenfele gyorsabb volt. A páncélozott ököl a mellkasának csapódott és a következő pillanatban, a teste irányíthatatlan száguldott hátra, ismét a falnak csapódott. Calbert szemei előtt csillagok szaporodtak meg, alig bírt levegőt venni. Olyan érzés tombolt a mellkasában, mintha egy ló rúgta volna meg. Vért köhögött. Zavaros látásával észrevette a felé közelgő alakot.
- Folyjon az ítélet, mint a víz és az igazság, mint a tiszta vizű patak. Ma este meghalsz. - hallotta a támadója szavait, bár semmit sem értett belőle. nem azért mert nem beszélte volna a nyelvet, hanem mert nem tudta a múltjában egyetlen eseményhez sem kötni az ismeretlent. Aztán hallott egy reszelős hangot.
- Hé, rohadék! - látta ahogy a páncélos megfordul és ebben a pillanatban eldördült egy puskalövés, aztán mégegy. Csótány látta a lövések villanását és azt, hogy mindkettő talál. A furcsa idegen, aki majdnem megölte, először hátratántorodott, majd bedőlt a romok közé. Pár pillanattal később a szomszédban lakó öreg jelent meg fölötte és kezét nyújtotta neki.
- Jól vagy fiam? Kinéztem az ablakon, hát mit látok? Valaki maszatol a szomszéd kocsija körül, gondoltam ennek a fele sem tréfa, hát visszamentem a nappaliba, az én Betsymért. Mire odaértem az ablakhoz, már láttam, hogy nagy a baj. - a Csótány nagy nehezen feltápászkodott az öreg segítségével, majd megveregette a szomszéd vállát.
- Köszönöm. - az öreg elmosolyodott. - Ne nekem köszönje, hanem Betsynek.

Az öreg hallotta maga mögül a zörgést és látta az előtte álló szomszédja arcán a csalódott meglepettséget. Reszelős hangján újra megszólalt, ekkor még nem tudta, hogy utolsó mondatát ejti ki a száján.
- A rohadék felállt, ugye? - pillanatokkal később, arccal a falnak csapódott, érezte ahogy a fájdalom végig kúszik a nyakcsigolyáin, majd a sötétség végleg magához ölelte. Soha többé nem érzett semmit. Fel sem fogta, hogy meghalt.

Calbertnek nem volt kedve ahhoz, hogy a szomszédja sorsára jusson, bőven elég volt látnia, hogy az az őrült, aki rátámadt, egyetlen kézmozdulattal, az öreget meg sem érintve vágta neki a szomszédját a falhoz. S micsoda erővel. Kihasználta, hogy a két lövés hatására a páncélos olybá tűnt, hogy lelassult, talán megsérült. Esze ágában sem volt esélyeket latolgatni, a fürdőszobába ment, levette a falhoz rögzített hang-fény gránátot, kidobta a fürdőből és beugrott a fürdőkádba. Hiába fogta be a fülét, a hirtelen hang még így is tomboló orkánként zúdult a dobhártyájára, de nem tévedett. Időt nyert. Összeszedte minden erejét és kiugrott a fürdőszoba ablakán és futott. Életében, most először futott az életéért.

Black Archon még mindig kezét a sisakja szemlencséje elé tartotta és úgy dörzsölte, mintha azzal megszüntetheti a hang-fény gránát hatását. Mire fülzúgása elmúlt és visszanyerte látást a házban sehol sem volt a prédája. Calbert elmenekült, akár  egy csótány. Amikor ez tudatosult benne, felkiáltott, mintha a szavaival utolérheti és megölhetné.
- Elkaplak Csótány! Hallod?! Elkaplak és akkor meg foglak ölni! - ahogy Black Archon-t magával ragadta a dühe, a Csótány egykori otthona elkezdett darabokra szakadni, hogy újabb és újabb darabjai terítsék be az utcát. Életében először nem tudta, nem teljesítette ígéretét, amit a feleségének tett. Nem egyetlen éjszakára öltötte magára a Fekete Archont.