Rablás történt a 8. sugárút és a 41. utca sarkán. – Hallatszik Jason rádió vevőjén keresztül. Ő éppen a zuhanyból lép ki, mikor elhangzik s „minden egységnek, vették?”. Kérdőn néz rám, én pedig nemes egyszerűséggel megismétlem, amit a rendőrségi vevő közölt. – Bassza meg. – Igen, éppen vacsorázni készültünk. Ez van, ha az ember barátja rendőr, ráadásul újonc, akit mindenhova riasztanak, hogy kikészítsék az idegeit, mielőtt meggyőződnének róla, hogy közéjük való-e. – Semmi baj. – Vállat vonok. Megszoktam. Nem mondom, hogy nem esik rosszul, de megszoktam.
Pik pak felöltözik és a belső zsebébe csúsztatja a mellényét, majd a fegyvertartót is magára köti, benne a pisztolyával. – Vigyázz magadra, ne feledd, hogy most csak egy rendőrtiszt vagy. – Erre valamiért mindig késztetést érzek, hogy emlékeztessem, mintha attól félnék, neki állna hősködni minden védő felszerelés nélkül. Még adok neki egy búcsú csókot, majd elhagyja a szobát és a lakást is. Úgy döntök, ahelyett hogy itthon unatkoznék munka hiányában, magánakcióba kezdek. Az a jó a melómban, hogy plusz hullákért a kutya sem szól rám. Úgy körülbelül délután 5 óra lehet, így indulást megelőzően bekapok pár falatot. Most néhány szem koktél paradicsomra esett a választásom, amit alaposan megsózok. Ilyen állapotában igazán szeretem nasinak is. A nagy vacsorámat követően felviharzottam a hálóba és feltártam a ruhatáramat. Volt benne egy igazán szép, kissé elegáns kezeslábas, aminek a boka részei és a karjai csipkéből voltak. Mindez éjfeketében egy vörös csipkeövvel. Erre esett a választásom. Ez alá még felvettem egy meleg, fekete harisnyát. Felülre pedig a megszokott bőrdzsekim jöhetett. Ékszereknek felvettem egy gótikus nyakpántot és egy tigris karom medállal ellátott láncot. Karkötőt ezúttal nem vettem fel, ugyanis a csipke ujj mellé már soknak éreztem. Került még két töltény alakú fülbevaló a füleimbe és kést is voltam. A hideg miatt még egy fekete sapkát is felkaptam, bár ezt lehet menet közben le fogom venni. A táskámba kerültek lőszerek, két fegyver, egy 9 millis és egy hangtompítós pisztoly. Emellett füstgránát, mert az mindig elmaradhatatlan, sosem lehet tudni, mikor lesz szükség a menekülésre és veszem majd hasznát ennek.
Kiléptem az ablakon és elárasztotta a fülemet a város zaja. Dudáló autók, szirénázó mentők és rendőrök, autóforgalom hangjai, fékcsikorgatások. Minden egyszerre telítette meg hallójárataimat. Szívtam egy nagy levegőt a csodálatos benzingőzös, mérgező levegőből és elindultam le a tűzlépcsőn. A végéhez érve leugrottam a sikátor szemetesének tetejére. Szerencsémre zárva volt éppen, így nem kellett attól aggódnom, hogy a bakancsom undorító szemét szagú lesz. Elszaladtam a sikátor végéig és körül néztem. Üres volt az utca, körülbelül 500 méterrel arrébb közeledett egy autó, de ennyi. Átszaladtam az úton a szemközti sikátorba és ezt követte még további 6-7 ilyen manőver, aztán befordultam egy megvilágítatlan utcába. Valamikor még itt is éghetett az utcai lámpa, de a huligánok ledobálták kővel. Hogy ez nekik miért volt szórakozás, azt nem igazán tudom. Egy-két drogosban majdnem felbotlottam, amint a járdaszegélynek támaszkodva be voltak nyomva. Ez az a környék, ahol Jason-nel legelőször találkoztam. Gusztustalan egy környék. De most nem is hozzájuk jöttem. Néhány héttel ezelőtt kaptam egy fülest egy bizonyos Csótányról. Bizonyára ez egy álnév, semmiképpen sem a rovarról van itt szó. Ő egy személy. Egy igazán ocsmány személy. Gondoltam eljátszadozhatnák vele egy kicsit. Kivéreztetném, vagy ilyesmi.

Az egyik kuka mögül észreveszek egy alakot, aki szabályosan a semmiből kerül elő, de ami érdekfeszítőbb, hogy mindezt repülve teszi, holott nincsenek szárnyai. Az új Superman, vagy mi a tosz? Felvonom a szemöldökömet, majd mikor „leszáll”, kilépek a kuka csodálatos fogságából és csípőre tett kezekkel, kisterpeszben állok meg vele szemben. A következő pillanatban azonban valami eszméletlen történik. Igen, annál is eszméletlenebb, hogy megjelent a semmiből a levegőben. Egy drogos hajléktalan kuncsorog neki apróért, de ami a következő pillanatban történik, azt bizony nem teszi zsebre. – Hát te meg miféle szerzet vagy? – Normálisnak nem mondhatnám, azok után, hogy egy kis pénz reményében csóri drogost arrébb dobta. De hogy, hogy a büdös fenébe, azt nem tudom, mert lehet én vagyok vak, de esküszöm, hogy hozzá sem ért a kezeivel, se a lábaival. Mit szépítem, egyetlen testrészével sem. – Te valami mutáns féle vagy? – Hogy kissé jobban szemügyre vehessem, leengedem a karjaimat és elindulok fele. A levegőt betölti a mocsok és a drog szaga, ami így keveredve egészen opiát jellegű. Valakinek ez a szag bizonyosan rendkívül kellemes, de számomra inkább hánytató. Így lépteim nyomán befogom az orromat felülről, akárcsak mintha egy csipeszt csíptetnék szagló szervemre. – Remélem nem neked van ilyen csodálatos bukéd. –  Ezt csak motyogom magamban, hogy meghallja-e, fogalmam sincs és nem is igazán érdekel, tulajdonképpen. Éppen ekkor a sötétből bizonyára az imént feltámaszkodható fiatalember esik nekem. Hogy milyen célzattal, abban nem egészen vagyok biztos. Részben a drogtól elvakult ítélőképesség híján vágyna némi kósza pillanatra. Részben viszont leütöm a fenébe, mert még véletlen se gondolja egyik mocsok sem, hogy velem ilyen könnyen ellehet bánni. – Barátom van, te fasz! – Ordítok rá, miközben neki vágom a kuka sarkának, amire feljajdul. Ooops, remélem a gerincét azért nem sikerült eltörnöm. Néha én is meglepődök az erőmön, talán le kéne állnom az edzőtermi gyúrásokkal. – Most már kvittek vagyunk. – Ami a kattosságot illeti, bár ezt sosem vallanám be nyíltan, főleg nem egy idegennek. – Úgyhogy most már be is mutatkozhatnál. Én Quinn vagyok. – Na ná, hogy nem mondom el az igazi nevemet. Kitudja milyen szociopatával sodor egyszer össze az élet, nem hiányzik, hogy utána a nyakamra járjon és kikeresse a címemet.

Nem teljesen értem mibe is keveredtem. Átlagos emberek nem szoktak csak úgy az „asztrális kivetülésükkel” arrébb dobálgatni embereket, valljuk be. Habár nem tudok sokat a mutánsokról, mert röpke közöm volt csak hozzájuk, de rájuk hamarabb ráillett ez a fizimiska. Apropó fizimiska, mégis mi ez a cucc rajta? Úgy néz ki mint egy asztronauta bohóc. Ennyire még Jason se tolja túl. – Várj, meg van, akkor te valami hős -féle vagy? – Hát ha mutáns nem, akkor csak az lehet, hiszen azok is többnyire ilyen idiótán néznek ki. Uram bocsáss, én sosem tudtam felnézni a maskarás bolondokra. Pont annyira hagynak hidegen, mint ez a drogos is, akit megküldtem kissé. Felhúzott, ezek sosem tudják, hol a határ. Azt hiszem aztán, hogy elszomorodok, amiért nem viszonozza a bemutatkozást, de a hasonlata nagyon tetszik. Nem titok, imádom Harley Quinn-t és igen, a nevemet is neki köszönhetem, sőt, igazából az örültségi faktorom sem áll valami messze az övétől, ami azt illeti. De ezt egy csöppet sem szégyellem. – Ahogy mondod, pont úgy, mint Harley Quinn. – Aztán újabb öröm az ürömben, hogy mégis csak bemutatkozik. Micsoda sejtelmes név, „Black Archon”. – Akkor te valami görög emberke vagy, vagy csak tetszett a tisztség? – Magamon is meglepődök, de valóban érdekel a válasza ezzel kapcsolatban.
Hogy én? Prosti? Hát ez nagyon jó. Fel is kacagok ezen. – Nem, dehogy, nem vagyok prostituált. Csak egy vakmerő lány, a sok közül. – Annyira nem is vagyunk sokan, na mindegy. Nem, igazából szerintem csak én vagyok az és nem is vagyok biztos benne, hogy ez az egész vakmerőség, vagy inkább szimplán az őrültségem következménye. – Egy bizonyos Csótány-t keresek. Na nem azt az undorító csúszómászót. Azt hiszem álnév lehet, vagy ilyesmi. – Minek is magyarázom, habár ha hős, talán már hallott róla, de kitudja. Lehet a falnak érdemesebb volna dumálnom erről. – Veled tarthatok? Ha gondolod, segíthetek. – Bármiben is kelljen, mert ugyebár azt nem tudom még. De őszintén unalmas ez az este és némi izgalomra vágynék. Terveim szerint Jason egész éjszaka oda lesz és isten mentsen, hogy egyedül kelljen az ágyban lennem, vagy ne adj isten még aludnom is. Nem is véletlen, hogy eljöttem otthonról.
Pattanok Black Archon után, mint egy hű társ és csak ámulok, ahogy gyakorlatilag berobbantja az ajtót. Jó, valószínűleg ha megfújja is hasonló lett volna a vég kifejlett, amilyen fos állapotban van. Vagy volt, inkább. – Tényleg érdekel, szóval elmondhatnád mi járatban vagy ezen a környéken. – Én nem teszem fel a kérdést, hogy strici-e, vagy esetleg hímringyó, mert úgy érzem, az nem volna túl helyénvaló az előbbi prostis kérdése után. Nyilván ezt nem kérdezte volna meg, ha ő maga is ebben a szakmában utazna.