Kezdőlap
Üdv a Dimenziókapuban! A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Chatbox
» Through my window
by Gwen Stacy Ma 11:20 pm-kor
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
by Gwen Stacy Ma 11:20 pm-kor
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
- Nem kell senkit megcibálnod, oké? - elmosolyodtam a kérlelésére, no meg a burkolt fenyegetésére. Nem tudtam bekorlátolásnak venni, amikor ilyen körülményesen igyekezett. Persze nem vártam, hogy aludjon a kanapén, ahogy azt sem, hogy megruházzon másokat. De a figyelmemet nem kerülte el az a tétova mozdulat, amit a kezével tett. Csak a kérdésre pillantottam rá egy kissé szemöldökráncolva, miközben azon gondolkoztam, hogy mennyire normális ez a szívverés, amit élesben hallok igen csak hevesen. Semmi olyan szituáció nem alakult, ami... vagy de, csak én lemaradtam róla?
- Nem értem. Most is rám másztál, mikor aludtam. - válaszoltam tárgyilagosan, mert most speciel nem is tudtam volna nagyon ennél tovább tekinteni. Ezeket a társas interakciókat néha nehéz volt megélnem főleg, amikor új szituáció ütötte fel a fejét. Aztán erre a pozitúrára bederengett valami és enyhe pír ült ki az arcomra ettől az érzéstől. Vissza kellene tuszkolnom a dzsinnt a palackba, mielőtt még tévútra visz.
- A tenyeremmel. - nem hagytam kétségek között találgatni, bár ezt a talentet még nem mutattam meg neki. Most, hogy tettem róla lássunk mindketten, elvégre megborotválni akart, akkor már hagytam kikászálódni magam alól.
- Miért haragudnék? Minden rendben? - az már cseppet sem volt normális, hogy folyamatosan ingadozott a szívverése, hol eléggé, hol még jobban.
- Tényleg te szeretnéd csinálni?
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
– De az nem direkt volt!! – cáfoltam meg kijelentését azonnal. – Vagyis direkt, de nem olyan értelemben és... Valóban rád másztam, beismerem. De nem tettem semmit! Ami a lényeg, hogy nem így és nem is úgy tenném – kezdtem zavaromban össze-vissza hantázni. Tényleg lőjön le valaki, mielőtt tovább folytatom!
– Áh a tenyereddel, értem – helyeseltem rá nyomban, hajam végét birizgálva. Aztán leesett, hogy valami itt nagyon nem kóser. Azontúl, hogy Csodapókon nincs hű, de sok ruha. Még a bajusza sem tudta elvonni erről a factről a figyelmemet!
– A tenyereddel??? – kérdeztem vissza, immáron igencsak tanácstalanul.
– P-persze, minden a legnagyobb rendben – nevettem fel kínosan.
Ugyan nem sikerült a szemébe mondanom, helyette roppant leleményesen elkezdtem befonni a hajam végét, bármit csak kerüljem a pillantását. Az sem számított, hogy ezzel felfedem mennyire vörös az arcom.
– Hogy én? – mutattam magamra meglepődve. – Neeem, nem hiszem! Nagyon köszönöm a felajánlást, de nem menne! Nem tudnám – képtelen lennék koncentrálni.
– De te igazán megmutathatnád, hogy csinálod a tenyereddel – berekesztettem a frizura készítést és kíváncsian lestem felé. Önkéntelenül is félre értve saját magamat.
– A BOROTVAÁKOZÁST!!! – szögeztem le gyorsan, nagy hevességemben picit hangosabban a kelleténél. Valóságos paradicsommá változva közben.
– Áh a tenyereddel, értem – helyeseltem rá nyomban, hajam végét birizgálva. Aztán leesett, hogy valami itt nagyon nem kóser. Azontúl, hogy Csodapókon nincs hű, de sok ruha. Még a bajusza sem tudta elvonni erről a factről a figyelmemet!
– A tenyereddel??? – kérdeztem vissza, immáron igencsak tanácstalanul.
– P-persze, minden a legnagyobb rendben – nevettem fel kínosan.
Ugyan nem sikerült a szemébe mondanom, helyette roppant leleményesen elkezdtem befonni a hajam végét, bármit csak kerüljem a pillantását. Az sem számított, hogy ezzel felfedem mennyire vörös az arcom.
– Hogy én? – mutattam magamra meglepődve. – Neeem, nem hiszem! Nagyon köszönöm a felajánlást, de nem menne! Nem tudnám – képtelen lennék koncentrálni.
– De te igazán megmutathatnád, hogy csinálod a tenyereddel – berekesztettem a frizura készítést és kíváncsian lestem felé. Önkéntelenül is félre értve saját magamat.
– A BOROTVAÁKOZÁST!!! – szögeztem le gyorsan, nagy hevességemben picit hangosabban a kelleténél. Valóságos paradicsommá változva közben.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
- Miért, hogy teszed és hogy nem? - annyira belekevert már a mondandójába, hogy lassan nem tudtam követni a fonalat, ő mire akart kilyukadni. Aztán persze lehet, hogy valami ék egyszerű dolog, amit tudnom kellene, de ez zavart és most már utána akartam járni.
- Igen, a tenyeremmel. - azt mondtam, nem? Egy pillanatig végig kellett gondolnom, mit is mondtam, de nem voltam ezzel tévedésben. Az egész beszélgetés kezdett kuszább, sőt még kuszább lenni, hogy most már nem értettem miért magyarázkodik és miért nem néz már megint rám.
- Nekem nem úgy tűnik... zavar, hogy nincs rajtam póló, igaz? - hát persze, most már minden teljesen világos volt, szóval le is másztam én is az ágyról, hogy a szekrényhez sétáljak és felvegyek valamit, mielőtt még faképnél hagy az éjszaka közepén - ha már felébresztett.
- Oké.. akkor megmutatom. - újfent az ágyhoz sétáltam, leültettem őt a szélére, majd én is lehuppantam mellé. Egy picit ugyan tanácstalanul, de felemeltem a kezem, a mutató és a középső ujjam leszámítva a többit behajlítottam. Nem akartam sietni, ha már megmutatom mire is gondoltam, végül a bajszomhoz simítottam az ujjaimat és némi koncentrálás meg energiaösszpontosítás után úgy toltam le a szőrszálakat, mintha csak oda lettek volna illesztve.
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
Csodapók visszakérdezését hallva behúztam a nyakamat. Tessék Morozov, hát kellett túlmagyaráznod? Íme, itt az eredménye!
– Sehogy! Nem komolyan, ez csak egy kifejezés, ami nem tükrözi a valódi cselekvést. Azt hiszem csak nem beszélem elég jól a nyelvet – próbáltam meg kimenteni magamat azzal, hogy nem is vagyok én olyan pro angolból, mint amennyire hangzok. Még egy kis orosz akcentussal is kiszíneztem a szavaim. Bár lehet, hogy éppen ez tesz most árulkodóvá. Hanyagolnom kellett volna! Most csak még jobban zavarba jöttem, ha az egyáltalán fizikailag lehetséges. Hamarosan mentőnek kell értem jönnie.
Leplezetlen meglepettséggel lestem Kainet ezzel a tenyér dologgal. Nem a kezével. A. Tenyerével. Nem tudtam elképzelni, látni akartam, hogy csinálja!
– Picit... Mármint nem azért, mert rosszul néznél ki felső nélkül! Nagyon is jól nézel ki. Izé... Csak nem vagyok hozzászokva az ilyen látványhoz – pironkodva ismertem be.
Holott a felsője hiánya volt a legkisebb problémám jelenleg. Még mindig teljesen kész voltam attól, ami az imént történt. Persze profin végig követtem tekintetemmel, ahogy odamegy a szekrényhez és felruházza magát. Megcsapott az illata, ahogy elment mellettem és nem tudtam nem az imént történtekre gondolni. Mikor találkozott a tekintetünk sietve kaptam el róla a szemeim. Emiatt sem számítottam arra, hogy ülő helyzetbe küld az ágyra.
– Öhm... Nem kéne bemenned hozzá a fürdőbe? Nem kell tükör vagy borotva hab hozzá...? – kérdeztem feszengve.
Elképedve néztem végig, ahogy valóban a kezével nyírta le a bajuszt. Szó szerint!
– Miii??? Ezt hogy? Miként? – megfogtam a kezét, mellyel leküldte a nem kellő szőrzetet, hogy közelebbről is megnézhessem. Tényleg csak flat a keze volt.
– Most komolyan, ezt hogy csináltad? – pillantottam fel rá elképedve.
Úgy éreztem helyre állt bennem a rend azzal, hogy már nem éktelenkedett rajta a bajusz.
Azért megengedtem magamnak, hogy finoman odaérjek ujjhegyeimmel a helyére. Mindössze csak azért, hogy meggyőződjek arról ez nem káprázat. Feltéve, ha Csodapók nem ellenkezik.
– Sehogy! Nem komolyan, ez csak egy kifejezés, ami nem tükrözi a valódi cselekvést. Azt hiszem csak nem beszélem elég jól a nyelvet – próbáltam meg kimenteni magamat azzal, hogy nem is vagyok én olyan pro angolból, mint amennyire hangzok. Még egy kis orosz akcentussal is kiszíneztem a szavaim. Bár lehet, hogy éppen ez tesz most árulkodóvá. Hanyagolnom kellett volna! Most csak még jobban zavarba jöttem, ha az egyáltalán fizikailag lehetséges. Hamarosan mentőnek kell értem jönnie.
Leplezetlen meglepettséggel lestem Kainet ezzel a tenyér dologgal. Nem a kezével. A. Tenyerével. Nem tudtam elképzelni, látni akartam, hogy csinálja!
– Picit... Mármint nem azért, mert rosszul néznél ki felső nélkül! Nagyon is jól nézel ki. Izé... Csak nem vagyok hozzászokva az ilyen látványhoz – pironkodva ismertem be.
Holott a felsője hiánya volt a legkisebb problémám jelenleg. Még mindig teljesen kész voltam attól, ami az imént történt. Persze profin végig követtem tekintetemmel, ahogy odamegy a szekrényhez és felruházza magát. Megcsapott az illata, ahogy elment mellettem és nem tudtam nem az imént történtekre gondolni. Mikor találkozott a tekintetünk sietve kaptam el róla a szemeim. Emiatt sem számítottam arra, hogy ülő helyzetbe küld az ágyra.
– Öhm... Nem kéne bemenned hozzá a fürdőbe? Nem kell tükör vagy borotva hab hozzá...? – kérdeztem feszengve.
Elképedve néztem végig, ahogy valóban a kezével nyírta le a bajuszt. Szó szerint!
– Miii??? Ezt hogy? Miként? – megfogtam a kezét, mellyel leküldte a nem kellő szőrzetet, hogy közelebbről is megnézhessem. Tényleg csak flat a keze volt.
– Most komolyan, ezt hogy csináltad? – pillantottam fel rá elképedve.
Úgy éreztem helyre állt bennem a rend azzal, hogy már nem éktelenkedett rajta a bajusz.
Azért megengedtem magamnak, hogy finoman odaérjek ujjhegyeimmel a helyére. Mindössze csak azért, hogy meggyőződjek arról ez nem káprázat. Feltéve, ha Csodapók nem ellenkezik.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
Nem egészen értettem a válaszát, először nagyon meg akarta magyarázni, aztán meg mégsem. Ezzel nem lettem előrébb, csak még kuszább gondolatokat szült az egész szituáció. Ráadásul megint behabogta, hogy nem beszél elég jól, pedig abszolút semmi hátrányát nem éreztem erről a részéről. Kusza volt az egész és nem segített, hogy ez az érzés erőteljesen kiült az arcomra. Jobbnak láttam tényleg mihamarabb felöltözni, mert a megjegyzése is azt sugallta, eléggé zavarom jelenlegi formámban. Vagyis ruházatomban. Ezt még nem sikerült megfejtenem miért, hiszen mások nem csináltak ekkora ügyet belőle és az ilyen kétértelmű válaszait is nehezen tudtam hová tenni. De az biztos volt, hogy nem tetszett mégsem annyira neki, hisz akkor miért tiltakozna?
- De hát majdnem minden nap látsz így. - pislogtam egy sort, mert tény nem minden egyes alkalommal lyukadtunk ki itt.
Nem vártam meg, hogy igazából tiltakozzon, mert végtére is ő akarta annyira megnézni ezt. Így eleget is tettem ennek két mozdulattal. Aztán a kérdésére elmosolyodtam.
- Ez ugyanaz az energia, amit a tenyerembe irányítottam a legutóbb is. - céloztam a faldobálásra. Csak ez most sokkal finomabb mozdulat volt, mint az, kellett is koncentrálnom. Ahogy összetapogatta az arcom, csak a szemeibe néztem, elég mélyen, kíváncsi voltam tényleg mit szól.
- Megteszi?
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
– Ez nem igaz, nem szoktam leskelődni és fényképeim sincsenek rólad a gépemen, amikor alul öltözött vagy. Tiszteletben tartom a másik személyes szféráját – pironkodva kértem ki magamnak.
Egy pillanat erejéig még felé is fordultam, bennem volt a bugi, hogy a szemébe nézzek, ha már hozzá beszélek. Aztán belém villant mi történt az előbb. Mi... Ketten... Szemeim elé kaptam a mancsaim, hogy kitakarjam a Csodapók felé irányuló kilátásomat.
– Eskü, hogy nem direkt volt! – bukott ki belőlem, hogy aztán észre se véve magamat zavaromban már oroszul magyarázzak neki:
– És mentségemre szóljon tényleg ártatlan vagyok. Laze küldte át nekem azokat a képeket rólad, én csak egészen véletlenül megtartottam őket. Ez nem stalkerkedés, ugye? Tökre belefér a lakótárs viszonyba, én sem sértődők meg azon, ha van rólam egy vagy két képed a telefonodon... Na ugye, tök normális. Tök normális – kínos nevetéssel zártam hadarva, anyanyelvemen tolt szónoklatot.
A borotválkozás hadművelete nagyon lenyűgözött. A mögötte rejlő titokra pedig nem tudtam, hogy hüledezzek, vagy aggódjak.
– Ez nagyon menő! Mindig így csinálod? Mi történik akkor, ha nem tudsz rendesen koncentrálni? Ugye nem esik akkor bajod? – vált lenyűgözöttségem végül totális aggodalomba.
– Lehet át kéne állnod erre - pillantottam le Agnira. – Csak a biztonság kedvéért – mellékes részlet volt, hogy alig tudtam volna vele mit kezdeni.
– Tökéletes lett – mosolyodtam el.
Most már nem bujkált bennem nevetés, ha rá néztem. Tökre elmélyültem a felfedezésben, annyira, hogy csak megkésve tűnt fel az ezúttal általam leredukált távolság közöttünk. Átfutott bennem, hogy illene mondjuk nem tapogatnom az arcát? De a levegőben még sem hagyhattam a mancsomat, mert az nagyon furi lenne! Ha visszarántom, azt meg félre értheti, hogy esetleg zavar benne valami, amit nyilván nem igaz. Különösen nem most, amikor így néz. Ezért tétován először a vállán, aztán onnan lesimítva az alkarján találtam új helyet kezemnek.
Nem figyeltem, így egészen nem tudtam mit akarok… Lekötött, hogy a lelkemet kifigyeli éppen belőlem ezekkel a szép szemekkel.
A kutyafáját Morozov, a lakótársad! Mondj valamit, ami kevéssé félre érthetővé teszi a szitut. Szigorúan nem mondhatod, hogy: Szép a szemed! Az irtó fura lenne.
– Lennél a partnerem? – szökött ki belőlem a kérdés. Kínos csenddel konstatálva, hogy igazából a szemes bók kevésbé lett volna félre érthető. Honnan tudhatná ebből, hogy egy egyetemi eseményre gondolok?!
– Mármint a bálon, az egyetemi gólyabálon! Lili meghívott a sajátjára. T-tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem vagy jóban a sulikkal. Nem is akarlak kényszeríteni! De nincs kivel mennem, ciki, ha egyedül mész és egész életemben erre vágytam. Tudod, a szalagavatómon és a saját gólyabálomon sem tudtam anno részt venni. De Lilinek van partnere, vele nem tudok megjelenni és csak rád tudtam gondolni, hogy talán, hogy esetleg, hogy szóval... – zavaromban lesütöttem a szemeimet. Nagyon nem készültem fel erre.
Egy pillanat erejéig még felé is fordultam, bennem volt a bugi, hogy a szemébe nézzek, ha már hozzá beszélek. Aztán belém villant mi történt az előbb. Mi... Ketten... Szemeim elé kaptam a mancsaim, hogy kitakarjam a Csodapók felé irányuló kilátásomat.
– Eskü, hogy nem direkt volt! – bukott ki belőlem, hogy aztán észre se véve magamat zavaromban már oroszul magyarázzak neki:
– És mentségemre szóljon tényleg ártatlan vagyok. Laze küldte át nekem azokat a képeket rólad, én csak egészen véletlenül megtartottam őket. Ez nem stalkerkedés, ugye? Tökre belefér a lakótárs viszonyba, én sem sértődők meg azon, ha van rólam egy vagy két képed a telefonodon... Na ugye, tök normális. Tök normális – kínos nevetéssel zártam hadarva, anyanyelvemen tolt szónoklatot.
A borotválkozás hadművelete nagyon lenyűgözött. A mögötte rejlő titokra pedig nem tudtam, hogy hüledezzek, vagy aggódjak.
– Ez nagyon menő! Mindig így csinálod? Mi történik akkor, ha nem tudsz rendesen koncentrálni? Ugye nem esik akkor bajod? – vált lenyűgözöttségem végül totális aggodalomba.
– Lehet át kéne állnod erre - pillantottam le Agnira. – Csak a biztonság kedvéért – mellékes részlet volt, hogy alig tudtam volna vele mit kezdeni.
– Tökéletes lett – mosolyodtam el.
Most már nem bujkált bennem nevetés, ha rá néztem. Tökre elmélyültem a felfedezésben, annyira, hogy csak megkésve tűnt fel az ezúttal általam leredukált távolság közöttünk. Átfutott bennem, hogy illene mondjuk nem tapogatnom az arcát? De a levegőben még sem hagyhattam a mancsomat, mert az nagyon furi lenne! Ha visszarántom, azt meg félre értheti, hogy esetleg zavar benne valami, amit nyilván nem igaz. Különösen nem most, amikor így néz. Ezért tétován először a vállán, aztán onnan lesimítva az alkarján találtam új helyet kezemnek.
Nem figyeltem, így egészen nem tudtam mit akarok… Lekötött, hogy a lelkemet kifigyeli éppen belőlem ezekkel a szép szemekkel.
A kutyafáját Morozov, a lakótársad! Mondj valamit, ami kevéssé félre érthetővé teszi a szitut. Szigorúan nem mondhatod, hogy: Szép a szemed! Az irtó fura lenne.
– Lennél a partnerem? – szökött ki belőlem a kérdés. Kínos csenddel konstatálva, hogy igazából a szemes bók kevésbé lett volna félre érthető. Honnan tudhatná ebből, hogy egy egyetemi eseményre gondolok?!
– Mármint a bálon, az egyetemi gólyabálon! Lili meghívott a sajátjára. T-tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem vagy jóban a sulikkal. Nem is akarlak kényszeríteni! De nincs kivel mennem, ciki, ha egyedül mész és egész életemben erre vágytam. Tudod, a szalagavatómon és a saját gólyabálomon sem tudtam anno részt venni. De Lilinek van partnere, vele nem tudok megjelenni és csak rád tudtam gondolni, hogy talán, hogy esetleg, hogy szóval... – zavaromban lesütöttem a szemeimet. Nagyon nem készültem fel erre.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
Átsuhant az elmémen, hogy most ezt a fotós dolgot azért mondta, mert tényleg lőtt képeket rólam, de nem egészen értettem, miért csinált ilyen nagy ügyet ebből. Ha hagyott volna szóhoz jutni, talán meg tudnám mondani neki hogy igazából ebben a lakásban már mindenki lőtt mindenkiről képet. De ehelyett oroszul folytatta, amit meg nem értettem. Legalábbis teljesen. Miután Arrow mellett el kellett szavakat meg kifejezéseket sajátítanom, így pár szót értettem. Mondjuk az ént és róladot. A többiről persze lila gőzöm nem volt, de már kikívánkozott belőlem a válasz.
- Nem tudom mit magyarázol magadról meg rólam, nem tudok oroszul. - legalábbis ennyire nem.
Vártam aztán az ítéletét mit szól a manőverre, de megkönnyebbült mosoly ült ki az arcomra a válasza után. Meg is ráztam a fejem megnyugtatásképpen, hogy nem esik bajom.
- Már van benne rutinom, egyébként sem árt a kontroll. - ezzel magamnak is csak segíthettem igazából. De a villanyborotvát csak bizonytalanul kezdtem méregetni. Mennyire macera a cucc, amikor itt van két mozdulatnyira a megoldás? Mondjuk lehet egyszerűbb is két mozdulat.
A kezeit is emelte felém, de végül a vállaimon és az alkaromon állapodtak meg. Eszem ágában sem volt levennem róla a pillantásomat. Volt valami abban a pillanatban, ami jól esett és csak arra tustam gondolni, hogy ez még tarthatna kicsit. Csak egy icipicit. A kérdése végül kizökkentett és megpelettségem kiült az arcomra is. Lehet ettől pánikolt be hirtelen?
- De... Miért pont én? - suhant át a fejemen, hisz a legutóbb is milyen kudarcba fulladt az egyetemlátogatás. Na meg ott volt a másik dolog, a bálokon táncoli szokás nem?
- Mármint persze, leszek, de nem tudok táncolni.
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
A korábbi precedensek miatt nem tettem kísérletet a magyarázkodásra. Úgyis csak rosszul sülne el.
– S-semmit, nem fontos – hagytam ennyiben a magamról és róla szóló sztorit. Hála az égnek az orosz szoftveremnek, igazi cenzúra volt!
Szinte olyan érzés volt a bajusztól való megszabadulása, mintha egy nagyon hosszú utazása után újra találkoznánk.
– Ha te mondod hiszek neked. De akkor Agnival mi legyen? És sokáig ki szokott tartani a hatása amikor így csinálod? – pillantottam le a kezére, majd ismét a bajuszmentes övezetre.
Be kellett ismernem, nehéz volt nem a szemeibe néznem. Úgy is, hogy éreztem valami olyasmi motoszkált bennem éppen, ami a legkevésbé sem offolható azzal, hogy lakótársak vagyunk.
Felhoztam a régóta talonban őrzött témát, melyre valahogy sosem találtam alkalmas pillanatot a költözés és felújítás miatt.
– M-mert téged ismerlek és benned megbízok. Laze-el nem mehetek, az irtó fura lenne! – húztam el a szám a puszta gondolatra is.
– Meg nehéz olyan srácot találnom, aki magasabb nálam. Ciki, ha a partnered kisebb nálad miközben magassarkú van rajtad. Nem akarom, hogy emiatt shameljenek. Ha pedig véletlenül a lábadra is taposnék meg se kottyanna neked, mert azonnal felgyógyulsz belőle – halk kuncogással próbáltam oldania feszélyezettségemet. – Öhm, ez nem azt jelenti, hogy bénán táncolok. De mielőtt kiNOPEolsz gondolj kérlek arra, hogy ez tényleg bakancslistás tételem! Várj... Komolyan mondod? – néztem fel azokba az átható szemekbe. Másodpercekig nem kaptam szikrát.
– N-nem gond, ezen ne aggódj! Én segíthetek megtanulni, nem nagy ördöngösség. Meg az az igazság, hogy nagyon szeretnék veled táncolni – vallottam be, lányos zavaromban a kezét szuggerálva. Amelyeket időközben, nem is tudom mikor, mancsaim fogságba ejtettek. Bizonyosan önálló életre keltek és akkor tették mikor nem koncentráltam.
Egyébként milyen kellemesen meleg a keze!
– S-semmit, nem fontos – hagytam ennyiben a magamról és róla szóló sztorit. Hála az égnek az orosz szoftveremnek, igazi cenzúra volt!
Szinte olyan érzés volt a bajusztól való megszabadulása, mintha egy nagyon hosszú utazása után újra találkoznánk.
– Ha te mondod hiszek neked. De akkor Agnival mi legyen? És sokáig ki szokott tartani a hatása amikor így csinálod? – pillantottam le a kezére, majd ismét a bajuszmentes övezetre.
Be kellett ismernem, nehéz volt nem a szemeibe néznem. Úgy is, hogy éreztem valami olyasmi motoszkált bennem éppen, ami a legkevésbé sem offolható azzal, hogy lakótársak vagyunk.
Felhoztam a régóta talonban őrzött témát, melyre valahogy sosem találtam alkalmas pillanatot a költözés és felújítás miatt.
– M-mert téged ismerlek és benned megbízok. Laze-el nem mehetek, az irtó fura lenne! – húztam el a szám a puszta gondolatra is.
– Meg nehéz olyan srácot találnom, aki magasabb nálam. Ciki, ha a partnered kisebb nálad miközben magassarkú van rajtad. Nem akarom, hogy emiatt shameljenek. Ha pedig véletlenül a lábadra is taposnék meg se kottyanna neked, mert azonnal felgyógyulsz belőle – halk kuncogással próbáltam oldania feszélyezettségemet. – Öhm, ez nem azt jelenti, hogy bénán táncolok. De mielőtt kiNOPEolsz gondolj kérlek arra, hogy ez tényleg bakancslistás tételem! Várj... Komolyan mondod? – néztem fel azokba az átható szemekbe. Másodpercekig nem kaptam szikrát.
– N-nem gond, ezen ne aggódj! Én segíthetek megtanulni, nem nagy ördöngösség. Meg az az igazság, hogy nagyon szeretnék veled táncolni – vallottam be, lányos zavaromban a kezét szuggerálva. Amelyeket időközben, nem is tudom mikor, mancsaim fogságba ejtettek. Bizonyosan önálló életre keltek és akkor tették mikor nem koncentráltam.
Egyébként milyen kellemesen meleg a keze!
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
Romy esetében meglepően sok volt az olyan válasz, amit igazából nem akart megmagyarázni vagy egyszerűen csak én nem érthettem. Most is leginkább csak elengedte, mégsem haragudtam érte csak furcsálltam. Sok olyan furcsasága volt, amit nem tudtam hová tenni, engem pedig ez olyan mértékben zavart inkább, hogy bizonyára az én szoftveremet kellett volna fejlesztenem, hogy megértsem. Ebben teljesen biztos voltam.
- Hajat nem lehet vele vágni? - pislogtam végül inkább csak a nyíróra. Én nem egészen értettem, melyik jó csak egyik opcióra, melyik a másikra, melyik mindketőre. Általában többnyire valahogy eddig mindig megoldottam másképp a vágást, amikor már hosszabbnak éreztem a hajam. Igazából már most is eléggé az volt.
Jól estek a szavai. Még ugyan ismerkedtem azzal az érzéssel, hogy valaki tényleg megbízik bennem, ráadásul neki megannyi alkalommal ismételgettem is a dolgot. Leginkább nem is az zavart, hogy ezt bizonygatnom kellett sokszor, hanem az, hogy kimondottan NEKI. Általában arra fogtam, hogy amiatt zavar, mert én már sokkal régebb óta ismertem őt még akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy a két személ nem ugyanaz volt. A többi dolog, amit mellé magyarázott, csak még inkább mosolyt csalt az arcomra. Vicces volt, amikor valamit ennyire túlmagyarázott, de közben meg nem nevetségesen viccesen, csak olyan aranyosan. Bólintottam egyet a kérdésére, mintegy megerősítésképpen, tényleg nem az zavart, hogy elmenjek, hanem inkább a körülmények. Ez viszont nagyon is. Soha nem is próbáltam meg táncolni. Én is lepillantottam a kezére, de közben finoman megszorítottam azt. Ha tudná, hogy most ezzel mennyire sokat ad, amikor egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy menne nekem ez a tánc dolog, de annyira nem akartam cserben hagyni.
- De tényleg semmit nem tudok, még csak a zene ritmusára sem próbáltam mozdulni, fogalmam sincs hogy menne.
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
– Nos, azt nem tudom – vizsgálóan figyeltem az elektromos borotvát. Agni konok némaságba burkolózott, így nehéz volt megmondanom.
Egészen átadtam magamat a pillanatnak, ahogy a mancsaim köré fonódott kezét figyeltem.
Juj, Morozov! El kéne engedned a kezét, ez így nagyon nem oké!! De nem úgy festett, mint akit zavar…
Szívem újfent megzakkant, kezdte kinőni a helyét a helyzettől. Szavaitól pedig egészen megfeledkeztem kezem hollétéről. Fontosabbnak találtam elkergetni kétségeit.
– Ne írd le magad, míg nem próbáltad! Az is lehet, hogy egy őstehetség veszett el benned. De az sem gond, ha mégsem. A lényeg, hogy jól érezd magadat. Én pedig megtaníthatlak az alapokra! – bíztattam egy bizakodó mosollyal az arcomon.
– Egyébként kajcsi is lesz, ingyen – próbáltam másik oldalról megközelíteni a témát. – Tehát nem kell konstans táncolni ha nem akarunk.
Egészen átadtam magamat a pillanatnak, ahogy a mancsaim köré fonódott kezét figyeltem.
Juj, Morozov! El kéne engedned a kezét, ez így nagyon nem oké!! De nem úgy festett, mint akit zavar…
Szívem újfent megzakkant, kezdte kinőni a helyét a helyzettől. Szavaitól pedig egészen megfeledkeztem kezem hollétéről. Fontosabbnak találtam elkergetni kétségeit.
– Ne írd le magad, míg nem próbáltad! Az is lehet, hogy egy őstehetség veszett el benned. De az sem gond, ha mégsem. A lényeg, hogy jól érezd magadat. Én pedig megtaníthatlak az alapokra! – bíztattam egy bizakodó mosollyal az arcomon.
– Egyébként kajcsi is lesz, ingyen – próbáltam másik oldalról megközelíteni a témát. – Tehát nem kell konstans táncolni ha nem akarunk.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
Még nem képzeltem el soha, hogy valamiféle bálra is betegyem a lábam, persze az egészen másként csengett, hogy az este végső soron nem rólam szólt volna. Ha nem kell annyit produkálnom magam idegenek előtt, még nem is lehet vész. Romy győzködése is azt sugallta, hogy nagyon számít rám még akkor is amikor nem tudok táncolni. A kaja ötlete megmosolyogtatott, érdekes elgondolás volt, hogy azt hiszi az motiválna igazán engem.
- Biztosan erre szánnád az időd? Mármint nem tudom mennyire kell türelmes legyél. - a bizonytalanságom inkább abból fakadt, hogy meg tudok-e egyáltalán tanulni, az nem zavart volna, hogy az az ellépkedés milyen mértékű. Megsimítottam a hüvelykujjammal a kézfejét.
- De, igazából ha szeretnél és tényleg ez minden vágyad egy bálon táncolni velem... Milyenek azok az alapok?
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
– Lehet, hogy nem látszik, de elég nyugodt személyiség vagyok – jelentettem ki. Habár a játékoknál hamar elvesztettem türelmemet, amikor valami nem sikerült. Bár tény volt, hogy még senkit sem kellett tanítanom, így igazából fogalmam sincs miként fogok majd viselkedni.
– Nem is kérdés! De te tudnál időt szakítaná rám a felújítás közben? – kérdeztem rá.
– A táncot nem egy-két perc alatt lehet elsajátítani. És ha nagyon türelmetlenkednék, akkor bátran szólj rám, hogy észbe kapjak. Be fogok lassítani – ajánlottam fel.
Lepillantottam kezére, amikor éreztem finom érintését. Pillangók kezdtek dulakodni a hasamban.
– Megmutassam? – pattantam fel váratlanul az ágyról. Hirtelen tenni akarásommal leplezve futó zavaromat, noha arcomat elöntő pír rettentő árulkodó volt.
Finoman felhúztam álló helyzetbe. Zavartan néztem rá, majd le a lábainkra, aztán a kezeinkre, amiket még mindig fura volt, hogy így tartottunk.
– A jobb kezedet ide kell tenned – gesztikuláltam a derekam fölé.
Miután elhelyezte ott, én a vállára pakoltam bal kezemet, majd kitartottam jobb kezemet.
– Ezt pedig a másikkal meg kell fognod - magyaráztam. – Ez az alapja és akkor a legegyszerűbb lépéssor az, amikor jobbra egyet lépünk – léptem egyet eszerint jobbra –, aztán balra kettőt.
– Nem is kérdés! De te tudnál időt szakítaná rám a felújítás közben? – kérdeztem rá.
– A táncot nem egy-két perc alatt lehet elsajátítani. És ha nagyon türelmetlenkednék, akkor bátran szólj rám, hogy észbe kapjak. Be fogok lassítani – ajánlottam fel.
Lepillantottam kezére, amikor éreztem finom érintését. Pillangók kezdtek dulakodni a hasamban.
– Megmutassam? – pattantam fel váratlanul az ágyról. Hirtelen tenni akarásommal leplezve futó zavaromat, noha arcomat elöntő pír rettentő árulkodó volt.
Finoman felhúztam álló helyzetbe. Zavartan néztem rá, majd le a lábainkra, aztán a kezeinkre, amiket még mindig fura volt, hogy így tartottunk.
– A jobb kezedet ide kell tenned – gesztikuláltam a derekam fölé.
Miután elhelyezte ott, én a vállára pakoltam bal kezemet, majd kitartottam jobb kezemet.
– Ezt pedig a másikkal meg kell fognod - magyaráztam. – Ez az alapja és akkor a legegyszerűbb lépéssor az, amikor jobbra egyet lépünk – léptem egyet eszerint jobbra –, aztán balra kettőt.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
- Miért ne tudnék? - arra szakítok időt, amire csak szeretnék. Ha ennyire nem fontos neki, hogy hamar meglegyünk, akkor én is le tudom tenni azt a munkát.
- Mármint most? - a pillanat gyorsan tovább röppen, én pedig csak elképedve pislogtam utána. Éles váltás egy éjszakai taktikai meglepés, majd birkózás, borotválás után, hogy táncolni akarjon. Hagytam, hogy felhúzzon, aztán úgy állítsa be a tartásomat, ahogyan azt kell. Valami pedig mintha nagyon mélyen lappangani kezdett volna. Pillanatnyi zavar öntötte el az arcom, aztán ösztönösen közelebb léptem, mintha csak az lett volna a bajom, hogy túl távol állok hozzá képest. Mielőtt azonban felocsúdtam volna, már lépni is kezdtem. Először eszméletlenül sután, aztán már játszi könnyedséggel vettem fel azt a lépést, mintha épp csak gyakoroltunk volna már valami bevettet. Olyan ismerősen derengtek ezek a lépések, mégsem tudtam hová tegyem.
- Biztos, hogy ezt gyorsan kell?
Rosemarie Morozov
• doing bad for good reasons •
I CAN'T STOP THIS FEELING
– Borotválkozni sem volt időd – dörgöltem orra alá magyarázatként. – Ezekután szerintem jogos a feltételezésem – fűztem hozzá.
De már megint úgy éreztem, hogy én vagyok a rosszfiú a helyzetben ilyen feltevések mellett. Így zavarom leküzdéséhez tök jó ötletnek tűnt cselekvésre fordítanom a helyzetet.
– Aha, azt ne mond, hogy most nem alkalmas! – zavaromat leplezendően bazsalyogtam rá. Hiszen láthatóan ráért, miután nem rég álmából riasztottam fel.
Újból leredukálódott köztünk a távolság és mindezt csak akkor realizáltam, amikor a lépéseket prezentáltam. Arcom lángokban állt a gondolattól, hogy mennyire jól esik a közelsége, az érintése. Szinte olyan volt, mint egy álomban.
Csakhogy nem álmodtam.
Fel sem tűnt ez alatt, hogy már nem is én vezettem. Legalábbis nem azonnal.
– N-nem... Izé... igen? – zökkentett ki kérdésével az ábrándozásból. – V-vagyis hát a zenétől függ – zavaromban megpróbáltam hátrább lépni, kivonni magamat a helyzetből.
Nem miatta, sokkal inkább miattam. Miken járt már megint a fejem, miközben a lakótársam? Ennek hamar elejét kellett vennem!
Utólag döbbentem rá, hogy az éles váltásom viszont roppant félre érthető is lehet... Hogy valami zavar benne, holott, jajj, istenkém, dehogy benne volt a gond! Mármint a kutyafáját, hogy ilyen tökéletes és emiatt összezavarja a rendszeremet, de ez nem az ő hibája volt.
– A-ami elmaradhatatlan a gyakorláshoz! – kezdtem bele hirtelen. – Mármint a zene! Azt majd intézem én. Egyébként nagyon jól rá éreztél, szóval nem is kell aggódnod! Majd akkor holnap gyakorlunk? – tettem fel a kérdést reménykedve. Erősen bízva abban, hogy az előbbi hátrálásomat nem értette félre.
De már megint úgy éreztem, hogy én vagyok a rosszfiú a helyzetben ilyen feltevések mellett. Így zavarom leküzdéséhez tök jó ötletnek tűnt cselekvésre fordítanom a helyzetet.
– Aha, azt ne mond, hogy most nem alkalmas! – zavaromat leplezendően bazsalyogtam rá. Hiszen láthatóan ráért, miután nem rég álmából riasztottam fel.
Újból leredukálódott köztünk a távolság és mindezt csak akkor realizáltam, amikor a lépéseket prezentáltam. Arcom lángokban állt a gondolattól, hogy mennyire jól esik a közelsége, az érintése. Szinte olyan volt, mint egy álomban.
Csakhogy nem álmodtam.
Fel sem tűnt ez alatt, hogy már nem is én vezettem. Legalábbis nem azonnal.
– N-nem... Izé... igen? – zökkentett ki kérdésével az ábrándozásból. – V-vagyis hát a zenétől függ – zavaromban megpróbáltam hátrább lépni, kivonni magamat a helyzetből.
Nem miatta, sokkal inkább miattam. Miken járt már megint a fejem, miközben a lakótársam? Ennek hamar elejét kellett vennem!
Utólag döbbentem rá, hogy az éles váltásom viszont roppant félre érthető is lehet... Hogy valami zavar benne, holott, jajj, istenkém, dehogy benne volt a gond! Mármint a kutyafáját, hogy ilyen tökéletes és emiatt összezavarja a rendszeremet, de ez nem az ő hibája volt.
– A-ami elmaradhatatlan a gyakorláshoz! – kezdtem bele hirtelen. – Mármint a zene! Azt majd intézem én. Egyébként nagyon jól rá éreztél, szóval nem is kell aggódnod! Majd akkor holnap gyakorlunk? – tettem fel a kérdést reménykedve. Erősen bízva abban, hogy az előbbi hátrálásomat nem értette félre.
_________________
It makes me laugh every time I look back.
When I believed, I couldn't be anything more than that.
HIGH-TECH CODE SORCERERWhen I believed, I couldn't be anything more than that.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
Love grows where...
Profil gif 2 :
Kaine Parker
• doing bad for good reasons •
Elengedtem a fülem mellett a válaszát. ár ezt egyszer mondta, meg is jegyeztem. Bár feltételezem igaza van, mert tényleg nem kezdtem ezzel az állapottal semmit. Annyira pedig nem volt még hosszú, hogy viszkessen és melegem legyen ettől a szőrmennyiségtől. Annyit talán megtehetek, hogy elgondolkodok, vajon ő hogy látja a képet.
Először csak szerettem volna válaszolni valami jó indokot a válaszára, de igaza volt, nem rohantam sehová, hacsak nem az ágyba vissza. De mivel elég alaposan kiverte az álmot a szememből, így kénytelen voltam elismerni, valóban semmi dolgom nem volt. De hé, ő is mosolyog! Miért ilyen ragályos ez? A mosolyt nem leplezve végül csak megcsóváltam a fejem. Ha már azt mondtam, hogy elkísérem arra a bálra, akkor tényleg ki kellene próbálnom, hogy egyáltalán megy-e a tánc. Láttam már sok mindenkitől, mindenhonnét, a zene ritmusára könnyebb volt másokat is kiiktatni. Ez utóbbit nem baj, ha most nem hozom fel. De magamtól még nem doboltam a lábammal, meg sem mozdultam a zene ütemére. Most nem volt fegyver a kezemben, amivel komponálhattam volna. Olyan könnyű volt a ritmust felvennem, mintha mindig is tudtam volna táncolni. Most azonban hagytam, hogy Peter emlékei vezessenek, úgy éreztem úgysem ez lesz az utolsó alkalom, hogy valamit megtanítson nekem. De mintha mindig is ezt csináltuk volna, ő rávezet, én pedig követem minden egyes lépésében. De az emlékekben valahogy gyorsabb volt, így hát én is kicsit ahhoz igazodva kezdtem el lépkedni ahhoz a lassúhoz képest, amit ő mutatott.
- Zenétől függ? Vagyis akkor többfélét is kellene tudnom a bálra… - vontam le a következtetést a válasza nyomán és megpróbáltam realizálni, hogy mire is gondol. Egyáltalán meddig kell elkészülni? Mindig hallgattam, hogy a bálról beszéltek, ha épp felmerült, de sosem figyeltem a részletekre, mert nem volt fontos. Hagytam csak, hogy elhátráljon, éjszaka bizonyára nem akart olyan sokat reprezentálni nekem.
- Pedig most először csináltam. Vagyis tudod, emlékek. – kocogtattam oda a mutatóujjam a halántékomhoz háromszor, hogy felhívjam a figyelmét, ismeretek nyomokban leledzettek bennem. Aztán megráztam a fejem, miért mondok ilyen hülyeségeket?
- Magamtól szeretnék ezen az úton végig menni. Nem emlékekkel. Szóval… holnap. – biccentettem.
Ajánlott tartalom
2 / 3 oldal • 
1, 2, 3
1, 2, 3 Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.