A szorítás erősödik rajtam, a a közelségtől és a mélységi bűztől, ami felém árad, kezdek kifogyni a csípős megjegyzésekből, de tudom, ha most engedek az impulzívabb oldalamnak és megpróbálok még azelőtt kiszabadulni a fogásból, hogy Bloodstone a célpont mögé érhetne, azzal csak annyit érnék el, hogy mindkettőnk esélyeit rontom. A legjobb kártyánk, hogy a démon azt hiszi, minden pontosan úgy alakul, ahogyan ő akarta. Eric nem egyszer mutatott már rá, hogy az eféle, szerinte toxikus magabiztosság lerombol mindent, amit az emberpróbáló edzések és egy jól átgondolt stratégia felépíthet. Még szerencse, hogy nincs itt, így nem tudja az orrom alá dörgölni az igazát. Így csupán azzal kell majd foglalkoznom, nehogy a sikeresen végrehajtott mentés akkora löketet adjon a vöröshajú szupervadásznak, hogy repülni kezdjen tőle, akármennyire passzolna ez a korábban már hangoztatott "sebezhetetlenségéhez". Erre azonban ráérek akkor, miután már sikerült néhány mélyebb levegővétellel minimálisan lenyugtatni a kedélyeimet. Nem haraptunk fűbe, ez igaz, de ettől még nem nevezném a kirándulásunkat győzelemnek.
- Amennyire jól szoktam lenni. ─ dörmögöm a kérdés hallatán, egy ingerült mozdulattal rúgva arrébb a szerencsétlen fószer törzsét vesztett kobakját. Azt hiszem, megegyezhetünk benne, hogy a jelenlegi helyzetben a "jól" elég tág fogalom ahhoz, hogy ne kelljen beszélgetnünk a nyilvánvalóról. De azért, valamilyen fura oknál fogva, azt sem akarom, hogy miattam, egy félig idegen srác miatt aggódjon, így hát néhány másodperc csend után megcsillogtatom a szokásos modoromat:
- Miért? Akadt egy érdeklődő arra a vendégszobára, hogy ennyire meg akarsz tőlem szabadulni? ─ megtoldom egy gonoszkás félmosollyal szavaimat, hogy a hanglejtésem mellett lássa is, nem szükséges komolyan vennie a kérdést.
- Igen, ez valószínű. Idős a rohadék, és előkelő pozíciót tölt be. Kétlem, hogy a főnöke hagyná az egyik kedvenc játékszerét szabadon kóricálni, ha olyan könnyű lenne kiiktatni. ─ én aztán biztos nem panaszkodnék miatta. De az ember rikán kapja meg azt, amit akar.
- Ne érezd rosszul magad miatta! Számíthattam volna ilyesmire. ─ amatőr hiba volt, vagy naiv ábránd, esetleg mindkettő, teljesen mindegy, nincs mit szépíteni a valóságon. Talán ideje volna elfogadnom annak a lehetőségét, hogy a hamuvá válás és Eric eltűnése óta már nem vagyok régi. De az ilyesfajta hangos beismerések általában lelkizéshez vezetnek, ezért igyekszem elkerülni őket.
- Az sem biztos, hogy utasításra érkezett ide. Esélyesebbnek tartom, hogy nem tudott ellenállni a személyes vonatkozásnak. ─ ökölbe szorítom jobbomat ahogy fülemben még visszhangoznak Necro szavai, ám sokáig nem tudok rágódni rajtuk, mert megérzem magamon azt a gyengéd érintést. Előbb a karomra pillantok, s csak aztán fel az arcára. A támasznak szánt szánt szavaira kivételesen nem jut eszembe semmi kötekedés vagy epés megjegyzés, mert éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy valami különös, mégis szép ellentmondásként regisztrálom azt, hogy az ország elsőszámú, elit vadásza empatikus tudott maradni még egy ilyen bukta után is. Felmerül a kérdés, vajon mit mond ez el rólam, de ez megint olyan bensőséges beszélgetések előtt nyitná meg az ajtókat, amik minden bizonnyal jobb, ha zárva maradnak. Preferálhatóan három ponton, plusz lakattal.
Megmentenek tőle a léptek, melyek neszére azonnal fegyvert ragadok és úgy vetek egy oldalpillantást a mellettem állóra.
- Ekkora létszámfölénnyel energiapocsékolás harcolni. Vissza az autóhoz! ─ utálok időt fecsérelni az egyértelmű dolgok kimondására, de nem tudhatom, Elsa mennyire kapott vérszemet az iménti fejezéstől és ennyi magyarázatot még megérdemelt, mielőtt az iménti érintésénél valaminél határozottabban fonódnak ujjaim az ő karjára, hogy meginduljak a kijárat, illetve az azon túl parkoló jármű felé.

Megpróbálhatnám leplezni a meglepettségemet, ami egy furcsálló homlokráncolás képében ül ki az arcomra, de kit akarnék átverni egy ilyen színjátékkal? Bloodstone reakciója egyáltalán nem az volt, mint amire fejben számítottam, és én egysébként is már régóta egy "ami a szívemen, az a számon" típusú srác vagyok, és nem most fogom elkezdeni olyasminek beállítani magam, amit legszívesebben pofán köpnék.
- Ez már majdnem úgy hangzott, mint egy elismerés. ─ adná magát, hogy a lehetőséget kihasználva rávilágítsak arra, miszerint ilyen eszközökkel csupán az egóm hízlalását éri el, aminek a későbbiekben még élvezheti szóbeli hozadékát, de ehelyett egyszerű észrevételként hagyják el számat a szavak. A történetek alapján, amit más szakmabeliektől vagy éppen Eric naplójából szedtem össze, nem azt szűrtem le, hogy az öreg Ulysses különösen bőkezűen dobálta volna a dícséreteket és a bókokat. Ebben, azt hiszem, sokban hasonlíthatott az én mentoromra. De újra és újra emlékeztetnem kell magamat arra, hogy a mellettem álló nő nem olyan, mint az apja. Vagyis, nem minden tulajdonságban. Akármilyen szokatlan is az a számomra idegennek ható törődés, amit az ügyem iránt tanúsít. Morbid, de a végén még azt fogom gondolni, hogy jobban aggódik a lelkemért, mint én magam.
- Ez nem vadászat. Ha holtan akarnának, már az lennék. ─ szépíthetném, de nincsenek illúzióim. Jó vagyok, a magam súlycsoportjában ráadásul pofátlanul jó, de azért ha valakit valóban üldözni akarnának a Pokol légiói, nem tartana sokáig a hajsza. Ez alól én sem vagyok kivétel. Nincsenek képességeim, mint a sztárvadász társamnak vagy eme istenverte város flepnis védelmezőinek.
- És nem, ilyen szemtől szembeni találkozóra eddig még soha nem került sor. ─ azt azért megosztottam volna vele, hogy ne zsákbamacska alapján dönthesse el, mennyire kíván belefolyni a dologba. Seggarc vagyok, de nem ekkora. És felhozhatnám, hogy sajnálom, hogy belerángattam, mert ez nem állna messze az igazságtól, de nem látom be, hogy ilyen szavaknak neki miért kéne bárminemű jelentéssel bírnia, ezért inkább nem teszem.
- Necro személyessé akarta tenni a játszmát és azt most megtette. Gondolom, abban bízik, hogy ezzel hamarabb a főnöke kezére játszhat és kap érte valami kitüntetést. ─ vagy csontot, lelket, a franc se tudja, hogy ilyen csótányok hierarchiájában miképp működhet egy jutalomrendszer. Különben is, mindez csak találgatás. Azzal meg nem leszünk előrébb, ráérünk teóriákat gyártani akkor, amikor már visszaértünk a védett házhoz.
- Megnyugodtam, hogy nem csupán a színe alapján választottál járgányt. ─ különben sem feltételezném, hogy így tesz, szóval valamilyen szinten felesleges szúrkálódás ez, de már eltelhetett öt perc is anélkül, hogy beszóltam volna neki valamiért és valamivel egyensúlyba kellett billenteni a mérleg nyelvét. Legalábbis, az én mérlegemét mindenképp.
- Legalább vettél is gitárleckéket? ─ apróság, de nehéz elmennem a szokatlan tárolási módszer mellett. Persze, az embernek azzal kell gazdálkodnia, ami épp rendelkezésére áll, és én értékelem a kreativitást. De ki gondolta volna, hogy az elit harcosnőnek még muzikális oldala is van?
- Gyorsan kell dolgoznunk! Hiába elhagyatottabb a környék az átlagnál, a lövöldözésre tuti kiérkeznek majd New York legjobbjai. - meglehet, hogy újra költözik a szavaimba némi él, egy kis savas gúny, amivel a rendőröket említem, miközben kiemelek egy sörétest a csomagtartóból. Vetek még egy oldalpillantást Elsára, mielőtt némileg eltávolodnék a kocsitól, hogy lecsökkenthessem a lőtávolságot. Tekintetem egy néma "Készen állsz?" kérdést hivatott sugározni, amire ha megerősítő választ kapok, a közelebbi rohadékokat elkezdem kiszedni. Erős a fegyver, a távra kell csak odafigyelnem. A választás nem véletlen. Mivel úgyis rám acsarkodnak, hadd érezhessék úgy, hogy a közelembe férkőzhetnek, Bloodstone pedig nyugodtan választhat olyat, amivel könnyebben dolgozik távolról.