Barton Cullen Blaze (1963 - 2007) - Bart a sebesség megszállotja és nem mellesleg egy rendkívül tehetséges motoros volt, akitől távol állt a komoly felnőttek életével járó érett, s az ő véleménye szerint egyben besavanyodott gondolkodásmód, viszont cserébe annál közelebbinek érezte magához a borderline hedonista életstílust. Nem meglepő hát, hogy már viszonylag fiatalon rátalált a szerelem, nem sokkal azután, hogy egykori versenyzői álmait lecserélte a könnyebb pénzkeresési módszerre és elkezdett a Quentin Karnevál névre hallgató vándortársulat motoros kaszkadőreként fesztiválozni. Néhány év leforgása alatt három gyermek apja lett, azonban ahelyett, hogy ez egy idilli családképhez vezetett volna, Barton az egyik mutatványa során csúnya balesetet szenvedett. Neje, attól félve, hogy milyen hatást fog gyakorolni rájuk, két fiatalabb gyermekével hátrahagyta a férfit, miközben az lábadozott. A családfő sosem szerzett tudomást távozásuk valódi okáról, sem pedig arról, hogy a kórházban diagnosztizált tüdőrákjából való, csodálaval határos felgyógyulást a természetfelettinek köszönhette. Végül úgy halt meg, ahogy élete nagy részét töltötte: motoron ülve. Egy lánggyűrűn száguldott át, mikor ruhája rejtélyes körülmények között lángra kapott és elevenen megégett.

Naomi Clara Kale-Blaze (1965 - 2007) - kevesen tudják ezt róla, de Danny édesanyja igazából azon Kale vérvonal leszármazottja, amely már évszázadokkal őelőtte felkeltette a természetfeletti, s azon belül is a démonok figyelmét. Neve egészen a korai 17. századig visszavezethető, amikor is az amerikai kontinensen letelepedett puritán pap, idősebb Noble Kale felajánlotta saját fia lelkét mesterének, Mephistonak, aki önmagát az atya előtt az alvilág teljhatalmú uraként jelölte meg. Az ördögi entitás elfogadta az áldozatot a szövetség áraként és átváltoztatta, nyomán pedig az ifjabbik Noble Szellemlovassá változott. Naomi a történet megismerése után félni kezdett, hogy az átok még mindig lerázhatatlan árnyékként követheti a leszármazottakat, ezért a család titokzatos barátjához, a Gondozóhoz (valójában egy saját nevét soha fel nem fedő Lovas) fordult. A férfi tanácsára fogta két fiatalabb gyermekét és lelépett velük, pont akkor, amikor fiatalkori szerelmét Mephisto balesettel sújtotta, hogy alku reményében közelebb kerülhessen a família valamely tagjához. A két gyereket átadta a Gondozónak, aki ezután magával vitte őket, hogy biztonságos helyet találhasson számukra. Mikor ezt megtudta, Mephisto éktelen haragra gerjedt és végzett Naomival, tragikus és egyben romantikus módon, ugyanazon a napon, mikor Barton Blazet is a másvilágra küldte, így holtukban az egykori szerelmesek újra egyesülhettek.

Francis Dora Audra Ketch (1966 - 2000) - fiatalon megözvegyült asszony, aki a kapott lapoknál sokkal jobb sorsot érdemelt volna. Választottja harc közben, a hazája szolgálatában esett el, még mielőtt megtapasztalhatták volna a gyermekáldást. Egy napon aztán egy különös férfi keltette fel a figyelmét, aki éppen két gyermeknek igyekezett megfelelő otthont találni. A Gondozó Francisre bízta végül a testvérpárt, aki sajátjaként kezdte őket nevelni, mit sem sejtve arról, hogy ő csupán eszköz több száz éves átok elkerülésében. Sajnálatos módon ez a tudatlanság lett a veszte, ugyanis megbízott a felsőbb körökből érkező parancs miatt Danny közelébe férkőzni kívánó démonban. Ezen Necrosis nevű pokolfajzat, Mephisto jobbkeze, valósággal kibelezte őt otthonában, mikor rájött, hogy elkésett és a Gondozó a közelben hirtelen feltámadt démoni aktivitás miatt már elvitte a kölyköket akkori lakhelyükről.

Johnathon Blaze - a báty, akivel Danny mindeddig sosem találkozott. Johnny édesapjával maradt, az öregénél talán még jobban megviselte őt az, hogy anyja mindennemű épkézláb magyarázat nélkül lelépett ,ennek köszönhetően pedig igazi lázadóvá cseperedett az egyébként szelíd gyermek. Leküzdhetetlennek bizonyuló bizonyítási vágy alakult ki benne, ami arra ösztökélte, hogy az apja nyomdokaiba lépjen, mi több, még lélegzetelállítóbb mutatványok kiagyalásával és folyamatos gyakorlásával töltötte legtöbb idejét, mit sem törődve azzal, mit jelent ez a saját testi épségére nézve. Amikor apja súlyosan megbetegedett, egy fura jelenést tapasztalt. Az esetet magában sokáig delíriumos álomként írta le, azóta pedig már azt kívánja, bárcsak annyi lett volna. Az idegen alkut ajánlott neki és Johnny elkövette azt a súlyos hibát, hogy belement. A vérével megpecsételt szerződés megköttetése nyomán lelke összekapcsolódott Zarathos esszenciájával, így ő vált a 21. század első Lovasává. Mephisto, ahogyan az várható volt, visszaélt Johnny bizalmával és bár a szerződésnek megfelelően a rákból kigyógyította Bartont, később el is vette az apa életét. Az alku teljes egészében a Pittyenés alatt lépett érvénybe, ekkor változott át Johnny először Szellemlovassá, képességeit pedig azóta is igyekszik Mephisto és a démonai ellen felhasználni. Jelenlegi tartózkodási helye mindenki számára ismeretlen, körülbelül két évvel ezelőtt ugyanis nyom nélkül eltűnt.

Barbara Ketch - Danny húga, akitől a srác évek óta tartja a távolságot. Nem feltétlenül örül neki, de tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a döntés elengedhetetlen a lány védelmének érdekében. Akkor hozta meg ezt az áldozatot, amikor a Gondozó és Démonirtó beavatták őt családi hátterének sötét részleteibe. Nyomatékosan megkérte mindkét férfit, hogy húgának ne mondják el az igazat, függetlenül attól, hogy a távolságtartásával áthidalhatatlan szakadékot teremthet kettejük között. Danny megkérte továbbá a Gondozót, hogy távolról tartsa szemmel testvérét, arra az esetre, ha a pokolfajzatok őt pécéznék ki maguknak.

Eric Simon Payne/A Démonirtó - kevesek emberi kapcsolatai lehetnek komplikáltabbak annál, mint amelyeket Eric magáénak mondhat. Ő egy nagy múltra visszatekintő vadászcsalád (hasonlóan a Bloodstone vonalhoz) utolsó leszármazottja, aki a sötétségen belül is a legsötétebb erők elleni harcra tette fel misztikus úton meghosszabbodott életét. Mivel specializációjától még a vámpírvadászok zöme is tartózkodik, az okkultak körében legalább annyira kívülállónak, peremvidékinek számít, mint egy átlagos kocsmai környezetben. Dannyvel akkor találkozott először, amikor Necrosis megölte annak nevelőanyját, mikor a fiú még alig tizenhárom éves volt. Egy régi társa, a Gondozó vitte el hozzá, mivel Eric volt az egyetlen, aki biztonságban tarthatta a Kale család egyik modernkori képviselőjét. Eric vállalta a feladatot és ezzel nem csupán örökbefogadó apa szerepbe lépett, de Dan mentorává és kiképzőjévé vált. A kapcsolatuk sosem volt felhőtlen, nem értenek egyet mindenben, de ez nem változtat azon, hogy Danny végigsétálna a férfi miatt egy lángtengeren, nem véletlenül kutat utána fáradhatatlanul, miután egy éve eltűnt. Sejti, hogy az esetnek köze lehet a mostani Lovas távollétéhez és nem nyugszik addig, míg mindkettejüket meg nem találja. Ehhez jelenleg az egyetlen nyoma Elsa Bloodstone.

Lyra Payne (Bloodstone) - Danny fogadott húga, a természetfeletti vadászok körében méltán nagy hírnévnek örvendő Ulysses Bloodstone elsőszülött lánya, akit azonban titokban akart tartani, távol a családi biznisztől, s ennek érdekében Erichez fordult segítségért. Dannyhez hasonlóan a lány is a Démonirtó óvó szeme (és olykor kemény kézzel tanító keze) alatt nevelkedett, így ő és a fiú közel kerültek egymáshoz, Dan a fogadott húgát látja benne. Lyra jelenleg könyvtárosként dolgozik, és csendes, visszafogott életet folytat, távol mindennemű természetfeletti kalamajkától.



Danny nem a kedvességével és barátságos, mindenki irányába nyitott attitűdjével fog díjat nyerni, ennyi szent. Az optimizmust messzire elkerüli, mert hamis reményekkel, s így a gyengeséggel azonosítja, továbbá úgy általánosságban elmondható róla, hogy mindenben keresi a buktatókat, a gyengepontokat, a veszélyforrást, méghozzá olyan reflexszerűen, hogy az már a légzéshez hasonlíthatóan természetesnek hat számára. Ez pedig azt is jelenti, hogy ő folyton figyel, folyton résen kell lennie és folyton analizál, legyen szó harci szituációról, egy helyszínről vagy arról a fiatal nőről, aki kedves mosollyal az arcán teszi le elé a rendelt kávét. Bizalmi problémáin az sem javít túl sokat, hogy gyerekként nem csupán az influenza, de még a szociális interakciók ellen is beolthatták, mert beszélgetést kezdeményezni szinte sosem fog. Nem jellemző rá, hogy kiteregetné a lapjait (különösen akkor nem, ha az érzéseiről van szó), ezt mi sem bizonyítják jobban, mint kurtára fogott válaszai. Ki tudja, még lehet, hogy jobb is így, mert amikor éppen nem a szűkszavúsága teremtene távolságot a közte és a környezetében tartózkodók között, akkor bizony hamar terítékre kerülhet a kedvességet nem gyakran űző modora. Nem utálatról van szó, feltétlenül, hanem inkább arról, hogy könnyebben kommunikál enyhén szarkasztikus megjegyzésein és beszólásain keresztül, mint... nos, bármilyen más módon. De ez talán elnézhető olyasvalakitől, aki tizenhárom évesen elvesztette egy brutális kettős gyilkosságban Francist, a nevelőanyját, majd egy emocionálisan elszigetelődött harcos kezei alatt nevelkedett, hogy aztán a haza szolgálatában állva két kiküldetést húzzon le Afganisztánban. Mindezt a kiképzése részeként, mert a valós háborút nem emberek, hanem szörnyek ellen vívhatta mentora oldalán, egészen a porladásig. Ha az élete addig nem volt elég elfuserált, a visszatérése gondoskodott róla, hogy az legyen. Értelmet keresett... erre az, amit talált, szörnnyé tette. És még kérdezi valaki, hogy miért nem beszél ezekről? Min változtatna? Semmin, így hát nem is szól semmit. Mindegy, mennyire kelti így azt a látszatot, hogy haragszik az egész világra, mert végső soron ez a látszat legalább nem csal, tényleg vannak pillanatok, amikor a Pokolra kívánja az egészet. Ettől függetlenül nem tagadja meg magától az élet apró örömeit, és nem is él remete életet. Elvégre, vannak szükségletei, minek játszaná meg magát?

Mivel olyasvalakiről van szó, aki már fiatalkora óta rutinszerűen veti alá magát embertpróbálóan kemény edzésterveknek, hogy koordinációját a lehető legtökéletesebb állapotban tartsa, nem riad vissza az erősen fizikai központú feladatoktól. Ám az, hogy ereje, fürgesége, reflexei és harci tudása még több katona szívében is némi irigységet ébresztene, mit sem változtat azon, hogy végső soron egy hús-vér emberről van szó, annak minden csodálatos előnyével és hátrányával együtt. Ha egy nálánál erősebb ellenfél megüti, azt bizony érezni fogja, ha felhasítják a bőrét, vérzik, és ha golyót kap a fejébe... nos, pontosan ugyanazt a hatást fogja elérni nála, mint bármely halandónál. Azonban Danny hordoz magával egy súlyos átkot: amellett, hogy több démon szeretne egy jókora kóstolót kapni az élő húsból, felmenői között többen felkeltették már a démonlord Mephisto figyelmét. Jelenleg Danny minden erejével azon van, hogy ne kerüljön ugyanazon sorsra, mint Johnny Blaze, ám amennyiben ez mégis bekövetkezne (értsd: valószínűleg így lesz), s lelke összekapcsolódna a Bosszú egyik Szellemével az alvilágból, Dan, hasonlóan a bátyjához, felvenné a Szellemlovas alakját. Ekkor az alábbi képességeket tudhatja majd magáénak:

TERMÉSZETFELETTI TESTI ERŐ: A túlvilági esszencia nem csupán a halandó spirituális értelemben való lényét járja át, de misztikus úton az erőnövelés ajándékával ruházza fel. A szerződésben álló fél ilyenkor 25 tonna megmozgatására válik képessé mindaddig, amíg a Lovas alakját képes fenntartani.

TERMÉSZETFELETTI STAMINA: A Szellemlovas a szó szoros értelmében fáradhatatlan, a testében ugyanis nincs tejsav, sem pedig hely ahhoz, ahol a szervezet fáradásért okolható kémiai anyagai felhalmozódhatnának. Átváltozáskor a Lovas fizikai alakját nyers energia, egészen pontosan a Pokol tüze járja át, ami leégeti a húst a csontokról. Maguk a lángok kifogyhatatlanok és mindaddig fennálnak, míg a halandó vissza nem kapja eredeti formáját.

TERMÉSZETFELETTI DURABILITÁS: A Lovas konvencionális eszközökkel (pengék, golyók, pofonok, stb.) aligha megállítható. Amennyiben az ellenfél elég erős, természetesen feltartóztathatja, de komoly károkat nem lesz képes benne tenni, tekintve, hogy ebben az alakban nincs szív, ami célozható volna, sem olyan test, amit szúrások vagy nagy kaliberű lövések roncsolhatnának.

POKOLTŰZ MANIPULÁLÁS: Ameddig az egyén természetfeletti énje irányít, korlátlan hozzáférése van az alvilág lángjaihoz. Ezt kibocsáthatja a száján és szemüregein keresztül, vagy kezei segítségével tűzgolyók formájában, de élettelen tárgyakat akaratának megfelelően át is itathat vele. Ilyenkor a tárgy valóságos természetfeletti fegyverré válik a Szellemlovas birtokában, ami a legtöbb démonra és bűnös emberre nézve végzetes. Romlott lelkek számára fizikai kontaktus a Pokol tüzével azonnali halált jelent.

BŰNÉRZÉKELÉS: A Bosszú Szelleme nem csupán egy hangzatos név. Létezésük kezdetétől fogva (ami meglehetősen régre tehető), az a létezésük célja, hogy az emberiség legmocskosabb lelkeit büntessék a bűneikért. A Szellemlovas egyik legalapvetőbb képessége tehát, hogy "kiszagolja", érzékeli közvetlen közelében azon lelkeket, akik valamiféle fekete súlyt hordoznak magukon, legyen szó lopástól kezdve nemi erőszakon át az emberölésig.

MÁGIAÉRZÉKELÉS: Ahogyan az állatvilágban igaz, hogy felismerik az egyedek fajtársaikat, úgy a Szellemlovas is megérzi, ha egy lokáció levegőjét valamiféle varázslat lengi be. Ugyanígy azonosítani is tudja, ha mondjuk egy tömegben egy varázsló próbál meg elvegyülni. Többnyire őhozzá hasonló természetfeletti lények, így például démonok követéséhez hasznos képesség.

KÁRHOZTATÓ TEKINTET: A Lovas által kiszabható büntetések legsúlyosabbika, amelyet éppen ezért a különösen menthetetlen esetek szoktak nála kiérdemelni. Ha a bűnös lélek hosszabb ideig a Szellemlovas feneketlen tekintetébe mered, az elszenvedője átél minden egyes fájdalmat és szenvedést, amit bárkinek okozott egész élete során, egyetlen pillanatba sűrítve lelki és fizikai fájdalmat és traumát. Az áldozat nem hal bele a Lovas tekintetébe, helyette sokkal rosszab sorsra jut: a lelke jószerével kiég a rá helyezett, kezelhetetlen tehertől és gyakorlatilag egy agyhalotthoz hasonló, kataton állapotban leledző, nyáladzó szobanövény válik belőle, ha pedig a szíve meg is áll, kárhozata tovább folytatódik az Alvilágban.



IDŐLIMIT: Napszálltát követően Danny akaratától függetlenül a Lovas megkezdi a bűn utáni vágtáját az éjszakában. Ez egy fontos aspektusa az átváltozásának, ugyanis a szupernaturális műszak pontosan addig tart, ameddig az éj. Amint napfény éri a Lovast, automatikusan a halandó fél kapja vissza az irányítást, és azonnal odavész a Bosszú Szellemének minden extra ereje.

KONTROLLVESZTÉS: Noha technikailag eggyé válik a Bosszú Szellemével, az ember elveszíti önmagát, mikor Lovassá válik és nem több puszta megfigyelőnél. Kontaktusban maradhat a domináns Szellemmel (ahogy például Johnny Zarathosszal), de komoly ráhatása nem lesz az események alakulására.

BŰN: Ha sötétséget érzékel maga körül, például egy démon formájában, a Lovas olyanná válik, mint a Terminátor vagy a Predátor. Gépként menetel előre és nem nyugszik mindaddig, ameddig a bűnös esszenciát ki nem írtja. Mivel ezt a Szellem a létcéljaként kezeli, minden és mindenki más eltörpül emellett prioritás szempontjából.

ÁRTATLANOK: A Lovas soha semmilyen esetben nem fog ártatlanra támadni. Ha egy ember lényét bűntelennek (kvázi tisztának) érzékeli, onnantól kezdve azt védelmébe veszi, amivel nem nehéz morál nélkül létező lényeknek visszaélni.

LÉLEK: Kárhoztató Tekintete a lelket veszi célba, így értelemszerűen hatástalanná válik mindenkivel szemben, aki ilyen kiváltságos alkotóelemmel nem rendelkezik (ilyen pl. Mephist, Blackheart, de az angyalok is).

TERMÉSZETFELETTI FEGYVEREK: Mennyben kovácsolt eszközök és/vagy megfelelő személy által felszentelt fegyverek nem csupán megsebesíthetik, de akár végezhetnek is a Lovassal.

MISZTIKUS SZEPARÁCIÓ: Amennyiben egy varázsló elég tudással és hatalommal rendelkezik ennek a folyamatnak az elvégzéséhez, egy rituálé keretei között megpróbálhatja szétválasztani a szerződés keretei közt halandóhoz kapcsolt esszenciát az emberi lélektől. Ilyenkor a Bosszú Szelleme és a halandó test is egyaránt sebezhetővé válnak.

Olcsó sör, nyitás óta érlelődő vizelet és megbánt döntések szaga terjeng a levegőben. Ennél idillibb elegyet már csak alkothatnának, ha némi illegálisan importált dohányáru füstje is csatlakozik a már jól összecsiszolódott baráti társasághoz. Le lehet ezekre tekinteni a magas lóról, de mi értelme van? Az ember állat marad, mindegy, mennyire játsza meg magát.
- Azt hittem, leszoktál. - szavaimban sincs semmi ítélkezés, miközben helyet foglalok a jól ismert férfi mellett a pultnál. Nem kell mesterlövésznek lennie az embernek ahhoz, hogy kiszúrja azt a kabátot, amit birtokosa hűségesen hord már évek óta, legyen tél, vagy a legmelegebb nyár. Columbo hadnagy büszke lenne.
- Én meg azt hittem, hogy az elnök nem egy fatökű barom. De hát tévedni emberi dolog. - bárkinek, aki nem ismeri őt, úgy tűnhet, a válaszként felajánlott szavak egy burkolt, ám ettől függetlenül továbbra is epés lekoptatás volt a részéről. Való igaz, hangján rozsdaként megtelepedett keserű patina lelhető fel, azonban ezt mostanra már inkább viseli a kedvenc ruhadarabjával egyenértékű, sajátságos személyiségjegyként, semmint egyénekre célozható fegyverként.
- Mit tehetek a nagy Shagish Chultepiért? - szája sarka felfelé görbül, büszke cinkossággal, mint aki az évszázad legjobb belsős poénját sütötte volna fel.
- Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy nem hívsz így, Billy! - homlokomat ráncolva vetek felé egy pillantást, pedig tisztában vagyok azzal, hogy hamarabb érnék célt azzal, ha megpróbálnék ágyba vinni egy apácát, mintsem őt meghassa az én szigorúnak szánt tekintetem. Ezt igazolja a nevetés is, ami felszakad a torkából. Ocsmány. Egyáltalán nem vidám hang ez.
- Miért ne? Ha úgy nézzük, most már te vagy... - kezd bele, de nem hagyok neki időt arra, hogy befejezze.
- Ne rohanjunk azért ennyire előre! - hangom még nyugodt, de vonásaim megkeményednek és William jól tudja, mely gombokat nem érdemes basztatni ezen a panelen. Talán ezért is jövünk ki jól. Nos, jól, a magunk módján. Ebben az életben, ebben a világban nincs helye barátoknak. Legfeljebb olyanoknak, akik talán nem lőnek hátba, ha fegyvert adsz a kezükbe. De azokat meg manapság bolondoknak hívják. Azt hiszem, mindketten azok vagyunk. Két idióta, akik várják, mikor és kitől kapnak golyót a tarkójukba.
- Amiről beszéltünk... vállalod? - költőinek is nevezhetnénk a kérdést, amire gyakorlatilag azelőtt tudom a választ, hogy felhorkantana. Elég volt egy pillantást vetnem hozzá a profiljára.
- Már vettem a bátorságot és utánajártam. Nem fogok hazudni, kértél már tőlem egyszerűbbeket a múltban és nem csak itt, még Afganisztánban is. - ezúttal nem szólok közbe. Tudom, hogy szereti a körítéseket és hagyom, hogy kiélje magát. Addig feltartott mutatóujjammal jelzek a pultosnak, majd Will üvegére bökök, hogy értse, neki is kérek még egy kört.
- De biztos vagy abban, amit erről az Ulyssesről mondtál? Ő az...
- "... egyetlen, aki segíthet az új szolga megelőzésében!" Igen, Eric szó szerint ezt mondta, tehát igen, elég biztos vagyok benne. - az üveget az övéhez koccintom és egy kurta biccentéssel jelzem, hogy folytassa nyugodtan. Nem tetszik az a sötét pillantás, aminek kíséretében újabb száraz nevetés tör fel belőle.
- Akkor jobb, ha tömérdek síkosítóra ruházol be, mert ezt bizony baszhatod. A vén strici nem csak eltűnt, hanem már egy másik síkon élvezi a mennyei mannát.
Érzem, hogy engem fürkész. És érzem azt is, hogy csalódott, mikor az üvegem halkan koppan a kopottas, szebb napokat is látott falapon.
- És Blaze? Őt megtaláltad? - várok valamiféle minimális felhördülést vagy szarkasztikus megjegyzést arra vonatkozóan, mennyire rossz néven veszi a kérdést, ami szerinte implikálja, hogy nem bízok a képességeiben. Ehelyett viszont most rajtam a sor, hogy csalódjak. Csend veregeti meg mindkettőnk vállát, de gesztusában semmi méltató vagy vígasztaló jelleg nincs.
- Talán Eric tudja, hogy... - kezd bele, de megrázom a fejem. Értékelem, hogy az alternatíva felajánlásával tompítani próbálja a kapott hír éles szúrását, de felesleges így tennie.
- Nem véletlen, hogy mindketten felszívódtak a föld színéről. Nem mellesleg, Ericnek nem ez lenne az első rodeója. Ha nem akarja, hogy megtalálják, akkor nem is fogjuk. - ezen nincs mit szépíteni. Végső soron nem rokonok vagyunk, hanem katonatársak. és ha Eric küldetése úgy kívánja, akkor rejtve marad. Még előlem is. Én sem cselekednék másképp.
- Mi van a naplójával? Nem hagyta volna hátra, hacsak nem gondolta, hogy a hasznodra lesz. Abban kell lennie valaminek, ami segíthet.
Jobbra-balra ingatom a fejem, latolgatva szavait. Azt, hogy "segíthet" egyelőre elhamarkodott kijelentésnek érzem. Talán igen, talán nem, abban sem vagyok biztos, hogy készakarva tenné. Nem sokan teszik, akik új életre vágynak és még kevesebben szoktak örülni, ha megtudják, hogy már napok óta megfigyelés alatt álltak.
- Végig akartam járni minden lehetőséget.
Hátbaveregetem a férfit, miközben leszállok a székről. A bankót az üveg alá csúsztatva hagyom hátra, állammal bökve felé.
- Igyál még egyet, én álltam. És kösz mindent!
Nem mondom, hogy jó szájízzel indulok meg a kijárat felé, de ha összevetjük a hely levegőjének egyedi auráját azzal, hogy talán egy ki nem mondott, s a jelek szerint, levakarhatatlan vérdíj lehet a lelkemen, ez talán nem annyira meglepő.
- Azért jó volt látni, Danny! - megállok az ajtó előtt, hogy vállam felett szóljak vissza:
- Dehogy volt. - felröhög, végre tisztábban őszintébben, hiszen tudja, hogy a válaszom áll közelebb az igazsághoz. De nem hibáztatom érte. Nem ő az egyetlen. Bloodstone se fog örülni. De mikor törődtem én azzal, hogy minek örül bárki?