Marvel: Madness Returns
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszavam!

KEDVCSINÁLÓ

Üdv a Dimenziókapuban!

A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Jelenleg 2025/26 telét írjuk az oldalon.

Az oldal vezetősége

Percike, a Mindenható
Stan Lee, a Mesélő
Chatbox

Chatbox

Legutóbbi küldetések


» How did We get so Dark?
by Laserian Harries Tegnap 10:27 pm-kor

» The evilest variant
by Rosemarie Morozov Tegnap 9:19 pm-kor

» Stardew Valley
by Laserian Harries Szomb. Május 18, 2024 1:16 am

» Not scared of giants
by Lacey Harries Pént. Május 17, 2024 9:52 pm

» In front of Sorry
by Lacey Harries Pént. Május 17, 2024 8:56 pm

» Mirror stares back hard
by Lucas Bishop Pént. Május 17, 2024 3:47 pm

» Csibefutam
by Laserian Harries Pént. Május 17, 2024 3:40 pm

» Otthon édes otthon
by Stan Lee Csüt. Május 16, 2024 4:36 am

» I buried my faith with you - Laze & George
by Laserian Harries Csüt. Május 16, 2024 3:32 am


Fatális Fordulat - E&D

Kedd Jan. 09, 2024 9:25 am


Kis kirándulás



19:10
Lower East Side
Danny



Imádom, ahogy incselkedünk egymással, ez felér egy verbális játékkal, amiben örömmel benne vagyok. Nem tudom, lehet benne van kimondotta-kimondatlanul valami kihívás is ebben. Szeretem a kihívásokat.
- Hm, lehet. - csak vigyorgok.
De ez az egész eléggé necces volt. Szörnyekkel volt leginkább dolgom, a démonok már más tészta, ha úgy tetszik nagyon ritkák. Nem igazán jönnek teljes egészükbe a mi síkunkra, álltalába megszállnak valakit. Démonoknak is sok rétegük van, szintjeik. Én magam csak egyszer-kétszer találkoztam gyengébbekkel, de az a rohadék eléggé erős volt, és most kisebb horda tart felénk. Felkészült vagyok, és elfogadom a kihívást.
- Tehát csak játszanak veled, és már kezd valamelyik nagyobb seggnyaló türelmetlen lenni. - foglalom össze és bólintok, hogy értem. Asszem. Nagyjából.
- Hát mi kitüntethetjük azzal, hogy vissza küldjük abba a redvába, ahonnan jött.. - mondom vidáman, miközben megállunk a kocsinál felpattintva a csomagtartót, ami szépségeket rejt.
- De azért a színes is szép, nem? Egyedi fényezés azt mondták. - simogatom meg hálásan Juliant, igen úgy neveztem el, és az e végső döntésem. Eddig mindig szórtam rá a neveket, nem tudtam mi illik hozzá.
Kiveszem a gitártokból a puskáimat. Nekik se találtam még meg a megfelelő megnevezést, csak csajoknak hívom őket.
- Mi? Jah nem, imádom a zenét... hallgatni, sajnos hangszerekhez nem értek. Megpróbáltam tini koromba gitározni, annyira felcseszett, hogy hozzá vágtam Cullen-hez. - emlékszem vissza a régi szép időkre.
- Egyetértek, ne várjuk meg, hogy kijöjjenek teljesen, tereljük őket vissza.
Ellenőrzöm tényleg töltve hagytam e a puskákat, de nem így villámgyors mozdulatokkal, újra töltöm őket. Majd Dan rám néz, vigyorogva bólintok. Hogy ne állnék készen... Majd belerohanunk a sűrűjébe.

Sikerült őket vissza szorítani a raktárba, amiből nem igazán maradt belülről sok. Viszont minden kis szemétládát sikerült vissza küldeni a másvilágra.
Kissé kifulladtam, de nem fog sokáig tartani, érzek bőrömön karcolásokat, vágásokat, horzsolásokat. Ezt szépen majd kialszom, nem aggódok, de attól függetlenül, igencsak kellemetlenek. Kapkodva a levegőt, Danhez sétálok vigyorogva.
- Szerintem a mai edzés letudva. - közbe igyekszem felmérni, hogy ő mennyire sérült meg, hisz neki lehetnek ezek a sérülések súlyos is. - Jól vagy?
 

emme

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifvhttps://i.imgur.com/hpy0OiA.png
Monsters stuck in your head.
Monsters under your bed.
..
Elsa Bloodstone
Hozzászólások száma : 99
Csatlakozás ideje : 2023. Oct. 26.
Tartózkodási hely : NYC - Manhattan
Munka/hobbi : Szőrnyvadász, Zsoldos
Ki van a képen? : Katherine McNamara
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •

Danny Ketch a Nap Hősének tart

Vissza az elejére Go down
Csüt. Feb. 08, 2024 5:47 pm
Wicked hunt
Imagine if you knew of the existence of creatures of the night who thrived on human suffering. Now imagine that you had the power to hunt them down and avenge the suffering they had caused.
"Tehát csak játszanak veled." Az igazság ezen tökön rúgással egyenértékű megfogalmazása tágít a hézagon az önuralom falán, hogy utat nyithasson a bensőmben fortyogó lávának, mi minden egyes itt töltött perccel hatványozott erővel kíván a felszínre törni, s felperzselni mindent az útjában. De ez nem az ő hibája. Sőt, sokkal jobban cseszné a csőrömet az, ha teljesen feleslegesen próbálná meg szépíteni a valóságot.

- Igen, vélhetően. Az is benne lehet a pakliban, hogy ki akarják tapasztalni maguknak, meddig mehetnek el. Úgy vannak vele, hogy amiről az apucijuk nem tud, az nem is fáj neki. ─ ez még rövid távon akár egy működő taktika is lehet, de ha további olyan mutatványokra szánják el magukat, mint amilyen a mai, azzal csupán magukat lövik lábon. Ráadásul, ha az összképhez hozzáadjuk azt, hogy pontosan kinek a tudta nélkül szeretnének saját szakállra tevékenykedni, máris kérdésessé válik, milyen hosszan fenntartható a kis lázadozó, új szabadidős elfoglaltságuk. Nem véletlen, hogy Necro annyira begőzölt, mikor megemlítettem ezt neki. Tökéletesen tisztában van azzal, meddig ér az a bizonyos póráz és a reakciójából ítélve, nem lehet túl nagy a mozgástere.
- A fajtájukból kiindulva, számukra ez nem több, mint pihenőidő. Vagy focistának a kispad. De jobb alternatíva hiányában... ─ megvonom vállaimat a mondat befejezéseként, ezzel érzékeltetve azt, hogy beletörődtem ebbe, ám még a fásult elfogadás sem egyenlő azzal, hogy különösebben az ínyemre lenne a tény. Nyugodtabban aludnék, ha tudnám, hogy a gyalogok végérvényesen kerülnek le a kozmikus sakktábláról, nem pedig elnyújtunk a cselekvéseinkkel, s a mikroháborúk megnyerésével egy ősidők óta húzódó ellentétet. De ahogy Ellienek is mondtam, nincs nagyobb értékű kártyalap a kabátujjban.
- Akkor lesz igazán egyedi, ha egy természetfeletti rohadék megcélozza. ─ jelenleg nem gondolnám, hogy ennek a veszélye fennállna, hiába nézünk szembe statisztikai szempontból túlerővel. Elsa gyorsan tud mozdulni, ami előnyünkre válik, én meg pontos vagyok, így ketten is viszonylag nagy területet tudunk lefedni. A felszereltségéből ítélve pedig a muníció kérdés sem lehet probléma.
- Az biztos feldobhatta a legközelebbi családi ebédet. ─ nem mintha szakértője lennék a témának. Nem sokban volt részem. Pláne nem az utóbbi években. Tudjuk is be ennek, hogy nem egy élcelődő megjegyzés volt a részemről, sőt, ha szigorúan nézzük, még akár azt is mondhatnánk, hogy egyfajta humor költözik az él helyére a hanghordozásomba. Ami abban a pillanatban tova is suhan, ahogy az utolsó hullámokkal foglalkozunk. Ezt nem fogom hangoztatni neki, de lopva oda-odapillantok az irányába, hogy meggyőződhessek arról, egyik kéntől bűzlő öleb sem próbálja meg megkerülni, és közben némán konstatálom, milyen jól állja a sarat. Bizonyos szempontból, egy ismerős, jó érzés tölt el, hogy van mellettem valaki, kai érti a dolgát.
- Letudva? ─ vonom fel szemöldökömet a leszámolás végén, de ajkaim immáron egy félig-meddig elégedett félmosolyra húzódnak. Egyetérteni túl egyszerű volna...
- Azt hittem, a hozzád hasonló szuperembereknél nincs megállás. ─ elvégre, a képességeihez, amennyiben jól vettem ki abból a minimális infóból, ami a rendelkezésemre áll velük kapcsolatban, hozzátartozik az, hogy nagyobb az állóképessége az enyémnél. Ami fáj a férfi büszkeségemnek, de egyszer majd kiheverem.
- Mi lett azzal a nővel, aki öt percenként megemlíti valamilyen formában a képességeit? ─ cukkolásként ezt még hozzáfűzöm, de tényleg van egy olyan érzete az egésznek, mintha Amerika pajzsos katonája mondaná azt, hogy elég volt neki a harcokból.
- Amennyire az lehetséges. ─ bólintok, hiszen ez az igazság. Fizikailag. Talán néhány zúzódás a ruhák takarásában, ami az adrenalinszint apadása után majd sajogni kezd, de azon kívül kutyabajom. Hangulat szempontjából? Az már egy más kérdés. Egy olyan kérdés, ami még várhat.
- És te? ─ mert jelenleg ez a fontosabb tisztáznivaló. Kutató pillantásom csak felszíni sérüléseket vél felfedezni rajta, amik az ő rátájával gyaníthatóan hamar nyomtalanul eltűnnek. Viszont ez nem változtat egy tényezőn: ha én nem kerestem volna fel, ő nem jött volna ide és valószínűleg valami békésebb módszerrel üthette volna el az este első óráit.
- Talán jobb lenne szétválnunk. Ha vannak még talpnyalóka környéken, nem szívesen vezetném el őket a lakhelyedig. ─ már így is épp eléggé felkavartam körülötte az állóvizet. Nem akarnék még több fejfájást okozni, főleg nem valakinek, aki önzetlenül akart segíteni.

2025. 11. 30.
Manhattan, New York

Danny Ketch
Hozzászólások száma : 33
Csatlakozás ideje : 2023. Oct. 26.
Tartózkodási hely : New York, USA
Munka/hobbi : Démonvadász
Ki van a képen? : Matthew Daddario
Danny Ketch
• doing bad for good reasons •
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 10, 2024 11:53 pm


Kis kirándulás



19:10
Lower East Side
Danny



Amiről az apuci nem tud, az nem is fáj neki. Hát mondjuk erről én is tudnék mesélni. Én is a lázadók közé tartoztam, és borsot törtem nem egyszer apám orra alá, és még enyhén fogalmaztam. Mindig úgy voltam vele, ha elakarom érni a célomat, jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt. Ehhez a hozzáálláshoz hozzá járt, hogy borzasztóan türelmetlen, és makacs vagyok. Ehhez pedig alkalmazkodni kell, ha az ember azt akarja, hogy köze legyen hozzám.
- Remek, szal a démonok is lázadnak a szülők ellen. - Biccentek elismerően, még füttyentenék is, de az nem lenne valami nőies... és valamiért Dan közelében uralkodok magamon, ami a fiús vonásokat illeti. Fuh, de rossz hatással van rám, szerintem kevesebbet is káromkodok a közelébe, ez egyre rosszabb, ahogy belegondolok. Picsába.
Csak vigyorgok a többin, egyszerűen bizseregnek az újaim a csatáért. Többit ráérünk később is megbeszélni, most elég szar a helyzet hozzá.
A csata egyáltalán nem volt olyan könnyű, mint képzeltem. Démonok ellen sokkal nehezebb küzdeni, mint a szörnyek ellen. Leginkább ismereteim hiánya, és a tapasztalaté tette nehezebbé. De szerencsére a kő segítségével, tudtam bírni a gyűrődést.
Elég vidáman hagyjuk ott a sötét raktárat végül, ahol a főbb mészárlás történt. Elfáradtam, ez tény, és teli vagyok sebekkel, horzsolásokkal. Tudom ez mind rendbe fog jönni. Az állóképességemnek szüksége lesz 1-2 óra pihenésre. A sebek majd közbe gyógyulgatnak, valószínűleg már holnapra semmi nem fog látszódni. Nem tudom mi mennyire súlyos. De égnek, mint a fene. Sajnos fájdalmat érzem, ugyan úgy.
-Ez a nő is eltud fáradni, attól függetlenül. De tudom, hogy égsz a vágytól, azért, hogy eláruljam a gyengeségeimet. Hát nem fogom. - nézek rá jelentőségtelesen egy kacér mosollyal. Nem ámítok senkit, ha kicsit is figyel,mivel napok óta együtt vagyunk, együtt harcoltunk is, ráfog jönni, ő is hogy működik ez. De attól függetlenül nem fogom reklámozni. Falnak is füle van, és bárki örülne ennek a kőnek.
Mikor megkérdezi jól vagyok e, felnézek rá... és úgy érzem enyhe pír önti el az arcomat. Bassza meg most komoly zavarba hozott? Ennek az oka az lehet, hogy soha senki nem kérdezte tőlem még, hogy ÉN hogy vagyok. Vadászoknál ez természetes volt...
Összeszedem magam, és remélem van valami folt az arcomon, vér, homok, kosz, bármi, hogy ne vegye észre sápadt bőrömön.
- Persze, kialszom. - mondom kissé bátortalanul, ami cseppet sem jellemző rám. Mély levegőt veszek.
- Szerintem elfogytak... - hegyezem a fülem, semmi zümmögést, morgást, fészkelődést nem hallok. Már madárt is látok a környéken.
-Az állatok is vissza merészkednek. - bökök a fejemmel feléjük.
- De kösz, hogy aggódsz. Csak vannak érzelmek, abban az üres mellkasban, nem de ? - megragadom, majd magamhoz húzom egy csókra... hát erre nem számított, ez volt a cél. Most én akartam viszonozni, hogy zavarba jöjjön. Hirtelen el is engedem, majd felé dobom a kocsi kulcsot.
- Jó voltál ma, vezetheted Lady-t, de csak most az egyszer... és vigyázz azzal a sebességkorlátozással.. Ha lemeszelnek, a vendégszobában alszol. - Ezzel be is vágom magam az autóba, meg se várom a reakcióját. Amíg nem száll be, hosszan becsukom a szemem, nagy levegőket veszek. Kisebb szörnyeket öltem már, miután vissza vonultam, de ez más volt. Az adrenalin tombol bennem, hiányzott ez az érzés, de mégis valami rémület a hatalmába kerített... Mi a franc rémít meg, engem Elsa Bloodstone-t ebben az egész ügyben?
 

emme

_________________
a71ee4b8d60634c099fa648611b89afbb1b6c37f.gifvhttps://i.imgur.com/hpy0OiA.png
Monsters stuck in your head.
Monsters under your bed.
..
Elsa Bloodstone
Hozzászólások száma : 99
Csatlakozás ideje : 2023. Oct. 26.
Tartózkodási hely : NYC - Manhattan
Munka/hobbi : Szőrnyvadász, Zsoldos
Ki van a képen? : Katherine McNamara
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.