Annyi minden történt mostanában, a bippelés elég sok gondot okozott, emberek lettek hontalanok, tűntek el szeretteik. Nekem szerencsém volt, hogy a szüleim nem tűntek el, így volt hova visszatérnem. Káosz uralkodik jelenleg, pár hete tértünk vissza, de igyekszik mindenki vissza a kerékvágásba. Viszont hogy visszatértem, úgy vélem lépnem kell, szeretnék főállásban dolgozni a Hírharsonánál, így pedig szükségem van egy exkluzív interjúra. Ezt pedig csakis egy bosszúállóval tudom megtenni. Peter is bippelt, így nem vett részt abban, hogy visszahozták az embereket. Viszont beszélni egy bosszúállóval? Nem akartam protekciónak használni Pókembert, sok kérdés merülne fel ezzel kapcsolatban, illetve szeretném magam elérni a célom, hogy teljesen elégedett lehessen a végeredménnyel, és azt mondhassam: megcsináltam, én, egyedül.
Fogalmam sincs hogy jutok be, a sajtót teljesen kizárják, és senki nem léphet csak úgy be a Bosszúállók tornyába. Hol máshol találnék szuperhőst, akit kitudok kérdezni? Ajkamba harapva állok a torony előtt, és gondolkodom. De lehet túl gondolom az egészet. Kissé remeg a gyomrom, izgulok. De kifelé egy magabiztos nőt mutatok, aki igenis befog jutni, mi sem természetesebb, hisz időpontom van... legalábbis úgy csinálok, mikor belépek a hatalmas épületbe. Mr. Stark ugyanis elérte, hogy az Ő tornya legyen New York legmagasabb épülete. Mély levegőt veszek még egyszer.
Magabiztosan oda sietek a pulthoz, több embert látok az aulában, de kikerülgetem őket, végül megállok a recepció előtt.
- Szép napot, én...
- Keresse meg a nevét. - kérdőn tekintek rá, majd ő mintha valami érthetetlen lennék. Egy tálca elé biccent, ami teli van vendégkártyával, nevekkel felcímkézve. - A csoporttal jött, nem? - kissé most gyanakvó a hangja, majd oldalra nézek, egy diák csoport áll ott. Gondolom főiskolások látogatása. Még jó, hogy beleférek a korba.
- Jaj, persze, elnézést, csak még nem volt meg a reggeli kávém. - nevetek kissé idiótán, majd nézem a tálcát.
- Elfelejtette a nevét? - kérdezi a nő, látszik nem vagyok neki szimpatikus. Csak megköszörülöm a torkom, majd felkapom az első női nevet, amit meglátok. - Itt van. - mutatom fel győzelemittasan. A nő elveszi tőlem, feltételezem be kell regisztrálnia.
- Mia Chang? - emeli rám a tekintetét.
- Igen.. - nézek rá sértődötten. - Félvér vagyok, inkább anyám génjei ... - megvonom a vállam, mintha tök egyértelmű lenne. A nő csak bólintok,  miközben csodálkozom nem hallja, mennyire hevesen ver a szívem. - A csoport arra, pontban 10kor indulnak. - biccent a diákok felé.
- Köszönööööm.... - elveszem a vendégkártyát, majd gyorsan oda sietek a diákok közé elvegyülni. Úgy tíz-en lehetnek és még öt kártya volt a tálcán. Mély levegőket veszek. Ezt nem hiszem el, hogy mázlim van... mindaddig míg el nem indulunk. Hisz Miss Mia Chang bármikor betoppanhat, de még három perc van 10ig szóval...
Majd elindul a csoport, hát kifogtam a világ leglassabb idegen vezetését. Viszont kiderült ez csak egy előtér volt, még csak most jönnek a biztonsági kapuk a hallba. Pislogva nézek a felszerelkezett biztonsági rendszeren. Ha ezen átmegyek tuti lebukok. Enyhe pánik fog végig rajtam, mikor kilépek a sorból, és meglátom a lépcső házat... de nem tudom lenne erre elég időm, a lebukásig. Majd hátra araszolok, viszont neki megyek valakinek a belépőm pedig leesik, ugyanis mintha a falnak, vagy egy oszlopnak mentem volna neki, utána látom, hogy egy emberbe.
- Oh elnézést, én araszoltam hátra fele.
Felveszi nekem a belépőt, én pedig hálás mosollyal fogadom.
- Köszönöm. Maga ugye Mr. Banner ? - sokat láttam a tv-ben, és mit az ég, pont egy Bosszúálló. Túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen a szerencsém.

Kissé hitetlenkedve állok, és pislogok Bruce Bannerre, azaz HULK-ra. Azt hittem nehezebb dolgom lesz, de túl egyszerűen kezemre játszik most minden, és túl szép hogy igaz legyen. A gyomrom folyamatosan remeg az idegességtől, gombóc is nőtt a torkomba, de kívülről mindig semmi nem látszik ebből, csak a magabiztos nő, akit olyan jól tökéletesre fejlesztettem. Ha látnák ilyenkor belül milyen küzdelmeim, félelmeim vannak...
Néha a csoport, néha a biztonságiak felé pislogok, persze ezt mind teljesen lazán. Kissé kitör belőlem a Chang megnevezésre némi zavart mosoly.
- Igazából, kérem Mary Jane Watson vagyok. A Hírharsonának dolgozom. - mielőtt elindulna gyorsan elé lépek, és védekezően felemelem magam elé a kezem.
- Engem csak az igazság érdekel. Én vagyok az egyetlen aki védi magukat az újságnál. - mély levegőt veszek, látom rajta nagyon nem tetszik, hogy áll néven jöttem be, és teljesen leteremtem.
- Kérem, MR. Banner, csak az igazságot akarom, az igazságot mindenki számára. Semmi személyesre nem vagyok kíváncsi, csak arra, hogy tértünk vissza. Hogy tudják az emberek kiknek köszönhetjük az életünket, hogy visszatérhettünk, hogy hogyan... min mentek keresztül mindezért. Megérdemlik.
Nézek rá, határozottan, és kicsit azért kérlelve is. Az igazat mondom, tényleg csak azért vagyok itt, hogy őket, a hősöket jó színben tüntessem fel, sok kérdése van az embereknek, és megérdemlik, hogy tudják. Ők is megérdemlik, hogy az emberek tudják, mit áldoztak fel azért, hogy én is itt állhassak.

Lüktet bennem az adrenalin, amíg vizsgálom minden reakcióját. Arcom csak elszántságomat tükrözi, ami leplezi valódi idegességemet. A válasza eléggé elutasítóan indul. Egy pillanatra arra jutok, csak fel kell hoznom Pókemberes protekciómat, de végül arra jutok, erre csak legvégsőbb esetben lesz szükség. Nem megyek el innen úgy, hogy nem kapok legalább egy morzsát.
- Sajnálom, de egyszerűen nem lehet felvenni senkivel a kapcsolatot. Mindig visszadobják hívásainkat, és tudjuk jó a kormány nem fogja a teljes igazságot elárulni nekünk, csak egy szeletkét, és azt sem mostanában. - Jelenleg az Elnöknek tesznek jelentést, hetek teltek el. Ez azt jelenti, hogy még csak most fogják a jelentés után átrágni, mit osszanak meg az emberekkel, és mit költsenek bele.
Viszont, hogy én tovább léphessek, és nevet az újságnál szükségem van már most a válaszokra.
- Igen kérem. - bólintok majd követem, szorosan, és vissza se nézek. - Vegye úgy, hogy csak simán beszélgetünk. Nem kell hivatalosnak lennie, talán úgy könnyebb. - mosolyodom el barátságosan. - Felvehetem a beszélgetésünket esetleg ? Ha gondolja publikálás előtt ha add egy elérhetőséget elküldöm önnek. - mutatom fel a telefonomat. Eléggé bizalmatlannak tűnik, és tisztában vagyok vele, hogy Bruce eléggé bizalmatlan, Peter felnéz rá, így többször is beszélt, mesélt róla. Így ezek az infók most számomra igencsak hasznosak, tudjam kezelni a férfit. Barátságos vagyok, kedves, megértő, és határozott. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a jó ügy a célom.
- Öt év kellett, hogy megoldást találjanak arra, hogy vissza hozzanak minket. Kérem mesélje el, hogy történt. Kinek az ötlete volt, és hogy zajlott mindennek a folyamata? - kérdezem lelkesen, miközben eléggé lassan sétálunk a buszmegálló felé, ha megengedte bekapcsolom a felvételt. Mivel semmit nem tudok az ügyről, így konkrét kérdéseket se tudok első körben feladni neki, illetve sokkal jobb ötletnek találom, hogy ő mesélje el az egészet saját tempójában. Nem szeretném megzavarni, és zavarba hozni. Annak is örülök, hogy sikerült elérnem, hogy egyáltalán beszéljen velem.

A hektikus a helyzet enyhe kifejezés, max extra hektikus. Az emberek kétségbe esettek, csomóan elvesztették mindenüket. Visszatérve házukba, már teljesen más emberek laktak ott. A legtöbb ember nem volt szerencsés, a F.E.A.S.T. eddig is sok embert fogadott be, hisz a megannyi támadást elszenvedett város lakói nem mindenki engedhette meg magának a felújításokat. Most pedig képes a menedékotthon elküldeni embereket, mert egyszerűen nem tud befogadni több embert. Készítettem erről interjút Mr. Martin Li-vel, állítólag azon van, hogy még egy menedék helyet nyisson. Ehhez viszont még több támogatóra lenne szükségük, viszont az Oscorp pénzét elutasította. Peter tanácstalan volt eme döntés miatt.
A teljes kétségbeesés.
Csak ámulva hallgatom a sztoriját, ami inkább hangozhat mesének, de olyan napokat élünk, hogy minden örültség igaz is lehet. Nos Mr. Banner elég hihetetlen dolgokat mesél, de eleve egy földönkívüli főgonosz eltűntette csupán egy csettintéssel az emberiség felét. Ezek után bármit elhiszek, amit Bruce mond, hisz ő az egyik aki vissza hozott, ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből.
- Elképesztő, amit végig vittek. Komolyan, szerintem mindenki nevében mondhatok most köszönetet. - mosolyodok el, igyekszem csupán csevegőstílust megtartanom, továbbra se érződjön úgy hogy faggatják, interjúztatják.
- Gondolom voltak nehézségek, ami miatt kockázatos volt mindez? Thanos ellen ezúttal milyen volt a küzdelem? - kérdezem teljesen lazán, közben magunk közt tartom a telefont, persze óvatosan. Jó lassan haladunk, nincsenek erre ebben az időszakban annyian, így nem zavar minket a forgatag sem. Viszont majdnem elesek a saját lábamba, annyira figyelek, de profi módjára úgy teszek, mintha semmi nem történt volna.
- Illetve több hősről nem hallottunk, róluk tud mondani valamit? Mindenki szerencsésen visszatért ebből a csatából?   Erre nagyon kíváncsi mindenki, sok pletyka ugyanis megindult a neten, ugyanis Tony Stark minden ilyen nagyobb kaliberű eset, támadás után nyújtott sajtótájékoztatót, amiben az ő stílusában ugyan, de elmagyarázta röviden tömören mi történt. Most ez is kimaradt. De nem szeretnék ennyire konkrétan rákérdezni.

Bosszúállóktól sok mindent kérdeznék, ha egyszer el lehetne őket érni. Sajnos nem válaszolnak kérdésekre, egyedül Tony Stark-ot lehet olyan szinten elérni, ha sajtó tájékoztatót tart. Viszont én nem előre bemagolt, és megbeszélt válaszokra vagyok kíváncsi. Most is kész csoda, és szerencse, hogy Bruce-t elcsíptem, még mindig nem dolgoztam fel a dolgot.
- Igen, lefogadom. De a sajtó számára elérhetetlenek. Így újfent köszönet, hogy válaszol nekem.  
Mindig is Peter volt a tudós, és tudálékos. Soha nem konyítottam a tudományhoz, de mindig lenyűgözve hallgattam, mikor lelkesen épp beszélt valami tudományos dolgáról, dacára hogy semmit nem értettem belőle.
- És én ezt teljes egészében el is hinném magának. - nevetem el magam. Bármit mondhatna tudományos szempontból, én elhinném. De Mr. Banner nem az a fajta, aki fals információt osztana meg. De én szívesen idézem őt, hogy akik a tudomány világában élnek, ez mind lenyűgözze őket.
Kérdésemre a választ, csöndben végig hallgatom, nem szólok közbe, maximum bólintok, hogy értem.
- Köszönöm, hogy válaszolt, már ennyivel is tudok kezdeni, és máris több, mint amennyit az emberek tudnak. - és csak remélhetem, hogy JJJ-nek ez elég lesz, hogy végre komolyan vegyen. Pár cikket már összegyűjtöttem, és amíg nem érek a végére, végig figyelni fogom a sajtót.
- Természetesen, remélhetőleg minél hamarabb tudnak nyilatkozni. - hát meglátjuk mennyire, és mit fognak. Sajnos a bizalom ilyen téren nincs meg, ami a kormányt illeti. A kérdése viszont meglep. Ilyen ha visszanyal a fagyi? Sosem szerettem a lencse túloldalán állni, de lehet ehhez is hozzá kell szoknom a riporterkedés hozzájárója.
- Mind kettő, körülöttem szinte mindenki eltűnt, magamat is beleértve. - válaszolom, kissé ijedten. Nem kellemesen emlékszem erre vissza, de jár Bruce-nak a válasz. - Ha arra kíváncsi milyen volt. Semmilyen. Egyszerűen meg szüntünk létezni. Egyedül az elpárolgás volt fura, fulladozó... hideg, majd sötét. - nagyot nyelek. Nem fájt. Inkább a tudat okozta pánik reakció, mikor meglátod hogy lassan elporladnak a karjaid, és tudod mindjárt eltűnsz.

Ami azt illeti a türelem nem igazán erényem, sőt, csak nagy ritkán gyakorlom. Régen erre se vettem a fáradságot. Eléggé türelmetlen természet vagyok, soha nem értettem miért várjak valamire, amit akár azonnal is meglehetne oldani, kapni. De mindig is irigyeltem a hidegvérű embereket, én is szeretnék nyugalomba kivárni a dolgokat. De az idő sürget, rövid. A kinevezésre pedig többen jelentkeznek, ez azt jelenti, hogy minél gyorsabban kéne a legkiválóbb, és legjobb sztorit leadnom. De ezt Bannerrel nem közlöm, elég ha a célom önzetlen részét tudja. Ellenkező esetben félek nem segítene.
- Igyekszem türelmes lenni, csak tudja, az idő... az idő szűkös. Újságíróknál még inkább. - ebben szerintem burkoltan ugyan, de minden benne volt a legőszintébben..
Viszont így is sokat segített Bruce, Steve Rogers nem ért ilyenekhez, és állítólag nagyon szűkszavú, sokat nem értem volna vele. Maria Hill pedig teljes mértékben elérhetetlen, ahogy Thor is, és páran eltűntek. Tulajdonképpen tényleg a legszerencsésebben jártam Hulk-al. Örülök, hogy nem bosszantottam fel.
- Természetes. A tudomány része, amúgy is teljesen ráér később. Nekem inkább a civilnek való információ
átadadás a legfontosabb, hogy megértsék mi történik. Ráadásul egy olyan valakitől, aki az egészben részt vett, és köszönhetik az életüket. - válaszolok kedvesen, mosolyogva.  A tudomány részét amúgy sem értenék, így nem tudnék pontos képeket festeni róla. Az ráér majd később egy olyan magazinnak, ami ezzel foglalkozik. Egy napi hírlapba az egyszerű emberekhez szólunk, hogy részemről felfedjük nekünk az igazságot, ami abban a világban történik, ahol élik mindennapjaikat.
- Semmi gond Mr. Banner. Ez oda-vissza működik. Ön elmondta, ön hogy élte meg ezt a dolgot, én is elmondtam. Ezzel kvittek vagyunk. - és ezt így is gondolom. Valószínűnek tartom, hogy neki éppen olyan kényelmetlen volt beszélnie erről, mint nekem.
- Nagyon szépen köszönöm, nem továbbiakban nincs több kérdésem. Ahogy mondta, a többi már a tudomány ága, amit tudott elmondott. És ezért tényleg hálás vagyok. Akkor a nyers iratot elküldeném önnek, ahogy befejeztem, hogy áldását adhassa rá, ha így megfelel Őnnek, publikálás előtt. - tehát gyorsan kell megírnom, még ma este. Bannernek elküldöm, majd ha ő igent mond rá mehet a szerkesztőnek, és a kész cikket J. Jonah Jamesonnak. Nehéz napjaim lesznek, és tuti pár napig nem fogok aludni.
- Nagyon hálásak vagyunk Önnek, és a többi Bosszúállónak. Köszönjük. Ha bármiben tudok egyszer segíteni, kérem ne habozzon felkeresni. Hátha egyszer jól jön egy újságíró. - mosolygok rá. Petertől tudom, neki is mennyire jól esik, ha még ha nem is ezért csinálja, de kell a lelkének bárhogy is tagadja némi pozitív vissza jelzés, a hála, és az, hogy ezzel tudja: nem hiába csinálja.