- Négy éves volt, mikor Queens kertvárosába költöztek, mikor MJ apja munkát kapott a kikötőben, ott is nőtt fel: Peter Parker szomszédságában.
- Sokáig anyagi gonddal küszködtek, így a szülei sokat veszekedtek, ami gyakran áthallatszott a szomszédba. Sokszor nagyobb volt ezen veszekedések füstje, mint a lángja. Az apja sokat ivott ez miatt - de sose bántotta családját. Wilson Fisk ugyanis megvásárolta a kikötőt, ahol MJ apja dolgozott, és utána nehézzé vált minden.
- Bizonyítási vágya van, és enyhe önbizalom hiánya, amit makacsságával, és elszántságával igyekszik kompenzálni, ez mind köszönhető édesapjának, hogy sokszor ő  feje is le volt kiabálva.
- Imádja a kávét, matcha tehát, mindent ami ébren tudja tartani, ezért valamikor lehet túl pörög.
- Írt Midtown-i suliújságba, és hobbiból fotózott is.
- Peter Parker, Harry Osrbon, és MJ legjobb barátok, a gimnázium óta.
- Kedvenc kikapcsolódásai: leülni jó nagy adag nassolni valóval filmet, sorozatot nézni. Jó hangosan zenét hallgatni.
- Nem járt főiskolára, a szülei nem engedhették meg maguknak, így hamar elkezdett dolgozni: pincérkedet, gyakornok volt egy kisebb újságnál, majd a Hírhasonánál folytatta gyakorlatait, jelenleg főállásban.
- JJJ a Hírhasona főszerkesztője, kedveli, de soha nem vallaná be, keményen fogja.
- Pókembert, és Peter Parkert is szereti.

Képességének mondható makacssága, mert ember legyen a talpán, aki képes kezelni. Utálja a hazugságot,így eléggé egyenes, ami nem mindenkinek tetszik. Célja az igazság feltárása, néha túl vakmerően, ezzel az életét is kockáztatva.

A családi vacsora fura volt, utoljára jövök ebbe a házba, anyámék végül úgy döntöttek egy kisebb lakás bőven elég nekik. Hiába mondtam, hogy segítek ha kell a jelzáloggal, ők hallani se akarnak róla. Így eljött az idő, mikor mondhatom, hogy vége a gyerekkoromnak. Már pár éve kirepültem a családi fészekből, mióta lett pénzem albérletre a város szívében, hogy mindig napra kész legyek. Nem könnyű, és eléggé fárasztó szakmát választottam ez tény.
Levegőre van szükségem, és még utoljára végig járom a házat, miközben kilépek a hátsó udvarra. Nem nagy, szinte semmi, és simán át lehet látni a szomszéd kertjébe. Kellemes emlékek törnek elő, megannyi frusztráló mellé. Peterrel itt volt az első beszélgetésünk, ami eléggé esetlen, és zavarba ejtő volt. Ő maga is nagyon esetlen volt. Viszont Ő volt az első ember,  kedves volt, és lehetett őszintén beszélni. Rögtön megkedveltem. Bár tény később gimnáziumban tört meg a jég alsóban, mikor fotózott, és engem is elkezdett érdekelni. Harry Osborn volt a legjobb barátja,  így végül hárman lettünk nagyon jóban.
Néha hiányoznak ezek az idők, gondtalanul az iskola padjai között, és az volt a legizgibb témánk, hogy milyen filmet nézzünk meg Harrynél az óriás tv-n, vagy a legújabb videójátékokat kipróbálni.
Mondjuk az is eléggé izgalmas volt, mikor Gyíkember, Dr. Connors ledózerolta a fél iskolát, de ezek már apróságok.
Mély levegőt véve megindulok a házba, majd felmegyek a szobámba. Össze kell szednem a maradék cuccomat, amire mind eddig nem volt időm. Apróságok csupán, emlékek... soha nem gondoltam bele, és nem is foglalkoztam vele, hogy mennyire szentimentális vagyok. Ha megvádolnának vele, talán kapásból le is tagadnám, de most elnézve a megannyi emléket, egy tárgyba sűrítve... nem gond.
A legelső cikkemet fogom meg, mikor kinyitom az íróasztalom fiókját... a cikk, ami csak egy kicsinyes bosszú hadjárat volt Flash ellen, de mégis ennél jöttem rá, hogy mit szeretnék a jövőben. Elmosolyodom, ezt úgy érzem meg kell tartanom, lehet fel is függesztem a falra. Sok kis apró kacat, plüssök, ezek mind mennek a F.E.A.S.T. (egy jótékonysági hajléktalanszálló, amit a megannyi támadást ért NYC otthonát vesztett lakosainak hozott létre Martin Li, és May Parker is fontos szerepet tölt be), ide kerül pár ruha, és egyéb dolog, amit kinőttem, és nem sajnálok megvállni tőlük. A ruhás szekrényemben találok egy dobozt, amiről meg is feledkezem. A költözéskor csak főbb dolgokat vittem el, nem volt időm szortírozásra, és többször jöttem látogatóba, ahogy időm engedte, így nem hiányoltam semmit. A dobozkát se. Kinyitom, és azonnal elmosolyodom, ugyanis pár darab polaroid kép van a tetején. Ahogy megfogom a képet, a dobozzal együtt leülök az ágyamra. Össze szorul a gyomrom. Hárman vagyunk rajta: Harry, Én és Peter, vigyorgunk... azt hiszem ez a szalagavató bál estélye. Akkor meglátom a kis virágkarkötőt, amit Peter tett a csuklómra, mikor végre elhívott a bálra... Életem legszebb pillanata volt, csak most jövök rá. Mindig is szerettem Petert, de mindig tudtam, hogy titkol valamit, hogy nem tud, vagy nem akar nekem megnyílni. Ez nehezítette, hogy a kapcsolatunk tovább fejlődjön baráti szintre.  
Párszor cserben is hagyott, akkor Harryvel mentem el egy randira... szégyelltem, ez a döntésem nem tett jót mindhármunk barátságára. De mikor elmondta Peter a titkát, hogy Ő Pókember, minden sokkal könnyebb lett... legalábbis ilyen szinten. Később más gondok jöttek..., konkrétan főiskolai évei alatt kezdtünk el komolyan járni. Együtt kerestünk albérletet is, de végül szakítottunk. Túlzottan védett, nem tartott partnernek, nem avatott be a dolgaiba, és volt, mikor a nyomozásomba is így keresztbe tett. Nagyon mérges voltam, így szakítottunk... Mély levegőt veszek, és küzdve a könnycseppjeimmel, vissza teszek mindent a dobozba. Sok kép, minden ami Peterrel való randinkról tartottam meg, az első mozijegytől kezdve, cikk, amibe fotózott. Jelenleg ezt nem vagyok képes kezelni, gyerekesen viselkedem. DE ezt viszem magammal. Hiányoznak a fiúk, Harry is, Peter is...
A pakolás során még a kötényt is megtalálom, amit első állásom gyönyörű emlékét adja vissza. Istenem de utáltam. Nem sokáig dolgoztam ott talán egy hónapot. Ez kukába megy, utáltam a főnökömet. Találtam még pár újságot, amiben írtam a Hírhasona előtte, de senki nem vett ott komolyan, és az újságot se. Wilson Fisk-es cikkemre viszont büszke vagyok, főcímre is került, abból a számból adtak el a legtöbbet. Majd remek alkalmam volt így jelentkeznem a Hírhasonához. J. Jonah Jameson nem volt a szívem csücske, de valamiért mindig is oda akartam tartozni. Joseph Robertson - Robie alá kerültem végül gyakornokként, aminek nagyon örültem, mindig is szerettem az oknyomozói írásait, kutatásait. De nehéz megfelelni a nagy JJJ-nek. Sok cikket írtam, de mindig kis részt kaptam meg, végül sikerült fellépkednem a ranglétrán, és főállásban dolgoznom. Kissé leterhelő, és minden időmet elveszi. Itthon is régen voltam, kissé szégyellem magam. Mióta Peter-rel szétmentünk jobban belemélyedtem a munkába, mint az egészséges volna.
De valahogy ki kell töltenem a hatalmas űrt a mellkasomban.
Megfogom azt az egy nagyobb karton dobozt, amiben összegyűjtöttem azt a csekély holmit, amit magammal viszek Manhattani kislakásomba. Nehéz a munka, de legalább jól keresek vele. Még utoljára körülnézek... majd bezárom az ajtót, és ezzel a gyerekoromat is.