Pillanatok alatt el tudtam feledkezni arról, hogy milyen témákról beszélgettünk, amikor közben a káosz tetőzni igyekezett. Mondjuk lehet gyorsabban kellett volna eldönteni azt, hogy a folyamatosan grimaszolós csávót egyáltalán elhozzuk mint azt, hogy hogyan. De alighanem annyi mindenre mondtam már nemet és mutattam ki a nemtetszésem, hogy lassan én leszek az ünneprontó, ahogy Laze szokott fogalmazni. Bár már többek szájából is hallottam ezt. Igyekeztem úrrá lenni a nyugtalanságomon, amikor a csevegést hallottam, mert a lányok arcáról csak a tanácstalanságot és a kétségbeesést tudtam leolvasni. Az idegent méregettem inkább, miközben füleltem.
- Ő emlegette, én csak megkérdeztem. - vontam teljesen egyszerűen vállat. Bár nekem fura volt Freddy reakciója, talán olvasott a srác fejében, hogy nem megbízhatatlan? Elvégre meglőtték, valahol biztosan mászkált, az is lehet nem csak véletlenül volt a seftes alakok társaságában. De én nem gyártok konteókat, egyszerűen a legtöbb mindenkivel bizalmatlan vagyok. Romy ellenben a számból vette ki a szót, igazából az elgondolás jó is volt, de még mindig azt láttam magam előtt, ha itthagyjuk ezt a szerencsétlenül jártat, akkor az is az én lelkemen fog száradni. Inkább beiktattam a sajátos sebszorítót, az kevésbé vérez össze így bármit.
A nagy összevisszaságban hirtelen témaváltásnak éreztem, hogy Romy kap a negatív példán, hogy miért szeretné mindig tudni merre járok épp. Nem zavart volna, ha tudja, ha éppenséggel nem akart volna minden egyes ilyen megneszelős alkalommal utánam jönni. Történetesen az ő épsége sokkal kérdőjelesebbnek bizonyult ilyenkor mint a sajátom.
- Ha megígéred, hogy csak a vonal mögött maradsz és nem jössz utánam, akkor elmondom. - nem voltam rest előhozakodni az indokommal és ha várhatóan ellenkezést is váltok ki vele, ehhez akkor is tartom magam. De nem sok ilyen jellegű talkra volt lehetőség, amikor mihamarabb le akartuk tudni a dolgokat. Épp csak lenyeltem a kijelentésem, hogy a középső szoba még nincs befejezve, amikor eszembe jutott, hogy Freddy esetében mindegy, hogy üres, amúgy is hamar előkapott itt egy orvosi szobát. Én csak pislogtam. Gyorsabban kellett realizálnom, hogy tudjak segíteni az esetleges sérülésnél, elvégre nekem sokáig magamnak kellett ellátnom mindent még akkor is, ha amúgy a gyógyulási rátám sokkal magasabb, mint átlagosan.
- Akkor nem kell a pirula. - dünnyögtem Romy felé, kezdett megint egészel sápadni. Alighanem a toronynál jobban már csak a pincétől tart, de oda alkalomadtán így is muszáj néha lemenni. Megragadtam az első adandó dolgot, ami a kezembe került, mégpedig a fertőtlenítőt. Arrow után macerás lenne összetapogatnom egy nyílt sebet, de ahogy előkerült egy doboz kesztyű, azt is felhúztam. Az alkohol pillanatok alatt elpárolgott a kezemről. A srác kezébe adtam tovább a fertőtlenítőt, de a megjegyzésére fintorogtam egy sort.
- Én elhiszem, hogy sebész, nekik vannak ilyen fura perverzióik. - tettem egy megjegyzést én is a szikés kontrára. Figyeltem a srácot, ahogy koncentrált, volt valami nyugtalanítóan bágyadt benne, mintha most érne el a tűréshatára szélére és mindjárt bekómál. Szemem sarkából igyekeztem Romyra is figyelni, aki kérdezgetett, aztán közelebb is jött.
- Szerintem nem kellene látnod. - ismertem a vérfóbiáját, amikor a robottal mancsoltunk össze is épp csak végig bírta asszisztálni, hogy otthon kiszedegesse a darabokat, főleg ahol nehezebben is érném el. Nem kellett, hogy most kidobja a taccsot. De már midnegy volt, mert hiába álltam be elé, épp eleget látott, hogy kizoomolja maga alól a talajt. Pillanatok kérdése volt, hogy a karja után kapjak és ezzel megakadályozzam, hogy a földön koppanjon.
- Figyelj rá, fura ahogy csinálja. Kaphatnék egy kanapét? - intéztem Freddyhez a szavakat és a kérdést, miközben ölbe vettem Romyt, hogy az időközben előkerült kanapéra fektethessem. Egy átlagos kutyasétáltatásból olyan felfordulás lett, hogy aztán fel kell kötnöm a gatyámat, ha most nem szeretném, hogy bármelyik jelenlévő megsérüljön így vagy úgy. Visszafordulva a nagydumáshoz már erősen látszott, hogy inkább nem koncentrál, mint igen, így elvettem inkább a kezéből a szikét.
- Remélem te bírod az ilyet. Segíthetnél nekem, a szépfiúd mindjárt elájul. - vagy már el is ájult, nem tudom, mert pillanatnyilag az jobban lekötött, hogy Freddy kezébe nyomjam a kesztyűs dobozt meg a fertőtlenítőt. A közelembe húztam azt a fém asztalt, amire mindenféle fém eszköz volt elhelyezve. Csak reméltem, hogy kellően sterilek, de azt terveztem, mindet átlocsolom fertőtlenítővel a biztonság kedvéért.
- Kérlek tedd ide közel azt a tálat, amibe a golyó is bele lett helyezve. Meg locsolj, ha ide tartok valamit eléd. - a tál fölé is emeltem ezzel az összefércelésre használatos eszközt és bontottam egy varratot is közben. Igyekeztem szabályos öltésekbe fogni a sebet, ha már összeszikézte nekem. Majd tartottam az ollót is, amivel elvágjam a varrat végét, lehetőleg ne élesen. A tűt is ugyanabba a tálkába pakoltam és felsandítottam kötszer után.
- Egy ragasztós szélű öntapadót és gézt bonts nekem és azt hiszem megleszünk. - igyekeztem szorosan összefércelni a srácot, hogy később ne legyen ebből probléma és még a géz se akarjon átázni. Még egyszer áttörölgettem alkoholos vattával a seb felületét, mielőtt lefedtem volna az alkalmatosságokkal. Aztán a vér felé sandítottam.
- Kellene egy nulla negatív tasak a biztonság esetén meg valami ágy ide neki. - biccentettem a sérült felé. Hogy a saját cuccait Freddy hogy szeretné intézni, eltörölgeti a sok cuccot vagy csak simán elrakja, már rá bíztam, azért ilyen pacek cuccok lehet később is jó ha sterilen kerülnek zsebre. Mindenesetre a bekötést már jó lenne megejteni akkor, ha ágyba került, ne mocorogjon annyit vele. Aztán ha Freddy szeretné, segítek neki összekészülni és Romyt is átviszem a saját ágyába.
Hogy egy lőtt seb mekkora felfordulást tud okozni... mindenesetre még valami kimaradt. Így aztán utolsó szavam jogán Freddyhez fordultam.
- Köszönöm a segítséget.