Lacey & Bishop

Mosoly kíséretében bólintok arra, hogy Saccharine néni nagyon aranyos. Aki haragszik rá, az nem a tettei miatt teszi. Senki nem számolt be olyanról, hogy a hölgy ártott volna bárkinek. A vak gyűlölet még hódít odalent.
- Van benne valami. A lenti gyerekekkel nagyon jól tud bánni, meg az őrtársaival is. Általában ő a rajparancsnok. Kezd igazán magára találni, úgy látszik - állapítom meg tárgyilagosan.
Nem szégyen az, hogy ilyen hosszú idő után még fejlődik. Nagyon nehéz volt az élete és büszke lehet, hogy ilyen példamutató morlock lett belőle.
Figyelem közben, hogy Lacey milyen gyakorlottan tölt a teából. Tényleg remek az italnak az illata is és alig várom, hogy belekóstoljak. Nálam ritka az ilyesmi. Nem vagyok ínyenc.
Elismerően szorítom össze az ajkaimat és bólogatok. Laserian idézett mondására pedig egy félmosoly csúszik ki az arcomra. Megint az az egyéni gondolkodás, ami csak az övé. Meg kell ismernem azt a srácot.
- Különleges keverék. Egyébként te az összetevőket szag és íz alapján is azonosítod? Ha beleszagolsz egy ételbe, italba, akkor megmondod, mi van benne?
Ismerek ilyen szakácsot.
- Laserian a morlockoknak küldött növényekbe se tett semmi olyat, amit Vakond említett az iskolás éveiről mesélve, ugye? Még késleltetett hatású drogot se akarok meglátni odalent - jön ki belőlem megint a szigor.
Eddig semmi jelét nem láttam, hogy valaki bebódult volna, de inkább rákérdezek.
- Pestis csak annyit ártott, amennyit helyre is tudott hozni. A növényeknek még annyit se. Lehetett volna rosszabb, mert pontosan tudja, hogy sosem küldenék el. Szó szerint bármilyen betegséget képes egy érintéssel orvosolni. Még a sugárfertőzés sem fog ki rajta. Sajnos ennyi idősen már nem sok esély van rá, hogy változik. De egy ideig visszafogja magát.
Mrs. Saccharine ellentéte. Nem is kedvelik egymást.
Érdeklődő tekintettel és értő figyelemmel hallgatom Lacey kissé akadozó beszámolóját. Meglephettem ezzel. Mégsem zárkózott el attól, hogy beszéljen magáról.
- Ne okold magad azért, hogy felelőst kerestél. Pokolian nehéz beleszokni egy másik világba, ahol szinte senkit nem ismersz.
Nem mondom, hogy tudom, miről beszél. Én szándékosan mondtam le a saját világomról, őt viszont hozták.
- Topsfield rendes srác. Nekem is segített már néhány dologban.
Meg én is neki. Nem tudom, hogy ezekből mennyit mond el, ezért egyelőre nem fejtem ki.
- Van három felszíni morlock, aki ott tanul. Velük találkoztál már? Artie például bioszos, ha jól tudom.
Szoktam velük beszélni, de minden részletről nem számolnak be. Fontosnak tartom tudni, hogy az egyetemen is minden rendben van velük, ahogy a Morlock Mansionben.
A Xavier Iskola lakói közül is járnak a Wakandai Egyetemre, de mindenkit nem fogok felsorolni.
Jó hallani, hogy Lacey meglelte a helyét ezen a világon. Még nem feszegetem azt a témát, hogy mi a helyzet a visszaúttal. Múltkor nehezen viselte. Ötleteket adni persze lehet, de inkább a kockázatokat kéne körbejárni. Emlékszem, hogy Wong mennyire megfenyegette Topsfieldet a világok közötti utazgatások miatt. Ne rontsuk még tovább az univerzumok rendjét, amíg nincs biztonságos megoldás.
A sürgető beszéd közben a lány szemeit figyelem. Mit akar ezzel valójában? Tényleg kíváncsinak tűnik. Szoktam magamról beszélni, de a feladatokról mindig könnyebb értekezni. Hatásszünetet tartok, belenézek a teagőzbe, még egyet kortyolok és mikor leteszem a bögrét, előredőlök.
- Nem szoktam feleslegesen udvariaskodni. Most nincs vészhelyzet, nem bevetésen vagyunk, ezért kérdeztem rá arra, ami érdekel.
Lacey-t pedig most épp nem érdekli, hogy én hogy vagyok. Ráfókuszált arra, hogy milyen céllal jöttem. Ez aranyos vonás egyébként.
- New Jersey államban rátaláltam néhány pórul járt lényre. Homárembernek nevezik magukat. Olyan homárok voltak, akik a vízbe került vegyi anyagoktól mutálódtak. Emberszerűbbé váltak, de az emésztésük a régi. A táplálékul szolgáló halak viszont kezdenek kihalni arrafelé, mert az általuk kedvelt vízi növényzet is pusztul. A tengert szennyező gyár azóta bezárt, de a víz még mocskos. Szeretnék megoldást arra, hogy a lények ne haljanak ki. Megmondták, mit esznek a halak, amikkel ők tudnának táplálkozni.
A telefonomhoz nyúlok. Az egyik legfejlettebb és legbiztonságosabb mai darab. Katonai célokra is használják, úgyhogy ha ott megfelelt, nekem is jó. Kikeresem belőle a listát, amit diktáltak nekem. Szerepelnek rajta a halak nevei és a növények nevei. Leteszem a kütyüt Lacey felé fordítva, hogy mindent el tudjon olvasni.
- Dr. McCoy segített beazonosítani a fajokat, amikről a homáremberek említést tettek. Tréfásan megjegyezte, hogy új barátainkat nevezhetnénk Homár Sapiens Sapiens-nek, ha nem vennék sértésnek - teszem hozzá Bestia viccét a mosoly legapróbb nyoma nélkül.
Biztos, hogy nem fogom őket így hívni. Ebben a nyugodt konyhában egyszerűen szánok időt az ilyen könnyed mókára is.
- Szerinted megoldható a növények újratelepítése? Akár másik helyszínen, ahol még nem annyira szennyezett a víz?
Itt jön a képbe a lány szakértelme. Én felvetettem az ötletet, de most derül ki, hogy valóra válhat-e az elképzelés. Reménykedő szemekkel figyelem a szöveget olvasó lányt. Segíteni akarok azoknak a szerencsétleneknek.

   

@Lacey Harries Bayville, "Mi Casa" 2026. május

Lacey & Bishop

Nem kell sokat álldogálnom, hamar felhangzik a mondat, amivel megkapom a belépési engedélyt. Emlékszem, mikor Romy kikérte magának, hogy ez nem objektum, hanem az otthonuk. A katonás szóhasználatot időnként tényleg jobb félretenni.
Benyitok, gondosan visszazárom az ajtót és ellenőrzöm, hogy sikerült-e. Igen. Illetéktelen nem fog behatolni. Nem is járna jól, de inkább előzzük meg a bajt, minthogy utólag kelljen orvosolni! Nem először járok itt, úgyhogy tudom is, merre van a konyha. Idebent már sokkal nyugodtabban közlekedem. Támadástól nem tartok, legfeljebb attól, hogy valaki rohangál és ki kell kerülni. Vagy hogy elesne.
- Helló! - köszönök, ahogy résnyire nyitom a konyhaajtót, mielőtt berontanék.
Vendégségben vagyok, itt óvatosan kell járni. A bátorító szavakra belépek. Az orromat megcsapja a különleges illat. Nem tudom eldönteni, mi készül. Lacey tarsolyában mindig vannak különlegességek.
- Jó látni téged! - mosolyodom el a kérdésáradaton. - Remekül vannak és megint csatlakozott hozzájuk néhány új mutáns, de már nincs olyan vadulás, mint amiről múltkor beszéltek. A zöldség- és virágtermesztés pedig annál is sikeresebb lett, mint amilyennek gondoltuk. Sokan áldják a nevedet és Laserianét is.
A konyha átellenes pontján leteszem a sporttatyót.
- Saccharine nénit egyre többen kezdik megkedvelni, mióta "tyúkanyót" játszik a kertészkedők fölött. A másik vezéregyéniség Kényes lett, aki ha nem őrködik, akkor a növényeknél van. A gyerekeket is tanítgatja, de van, hogy csak nézi a kertet. És persze élen jár a ládák cipelésében, mikor épp költöznek.
Leülök Lacey-vel szemben az asztalhoz.
- Ez milyen tea? Isteni illata van.
Nem gyümölcsteára tippelek, inkább valami egészségmegőrző fajtára. Egy félmosolyt megengedek magamnak, hogy Lacey reménykedik Maszk elfogadókészségében. Sajnos az a pali rendkívül nehéz figura.
- A húsformázó barátunk még mindig tartja magát az álláspontjához. Pestisnek meg volt egy szabotázsakciója. Mikor a morlockok megkapták az első növényeket, sokan kiütésesek lettek. Az idős hölgy lebukott, hogy ő okozta. El akarta a terjeszteni a növényekről, hogy fertőzőek és veszélyt jelentenek. Mindenkit ki kellett gyógyítania és már Maszk is haragszik rá.
Töltök is teát és egy kevés mézet is lapátolok bele a kiskanállal. Amíg kavarom, felnézek Lacey-re. Ezek a bátor szemek. Múltkor kicsit bizonytalan volt, ami teljesen érthető is. Itt viszont hazai pályán játszik és már engem is ismer, nem kell tartania tőlem.
- Mindjárt elmondom. De te hogy vagy? A felszínen élő morlockoktól hallottam, hogy tanítasz a Wakandai Egyetemen.
Talán fura, hogy tőlük tudtam meg, de velük többet beszélek, mikor megyek ellenőrizni, hogy minden rendben van-e náluk. Csak a feladat... Szándékosan nem tértem még rá. Lacey megérdemli az érdeklődést is. Kinézek az ablakon. Csekkolom, nem lát-e be valaki, vagy nem próbál-e kémkedni bárki.

   

@Lacey Harries Bayville, "Mi Casa" 2026. május

Lacey & Bishop

Nem kell sokat álldogálnom, hamar felhangzik a mondat, amivel megkapom a belépési engedélyt. Emlékszem, mikor Romy kikérte magának, hogy ez nem objektum, hanem az otthonuk. A katonás szóhasználatot időnként tényleg jobb félretenni.
Benyitok, gondosan visszazárom az ajtót és ellenőrzöm, hogy sikerült-e. Igen. Illetéktelen nem fog behatolni. Nem is járna jól, de inkább előzzük meg a bajt, minthogy utólag kelljen orvosolni! Nem először járok itt, úgyhogy tudom is, merre van a konyha. Idebent már sokkal nyugodtabban közlekedem. Támadástól nem tartok, legfeljebb attól, hogy valaki rohangál és ki kell kerülni. Vagy hogy elesne.
- Helló! - köszönök, ahogy résnyire nyitom a konyhaajtót, mielőtt berontanék.
Vendégségben vagyok, itt óvatosan kell járni. A bátorító szavakra belépek. Az orromat megcsapja a különleges illat. Nem tudom eldönteni, mi készül. Lacey tarsolyában mindig vannak különlegességek.
- Jó látni téged! - mosolyodom el a kérdésáradaton. - Remekül vannak és megint csatlakozott hozzájuk néhány új mutáns, de már nincs olyan vadulás, mint amiről múltkor beszéltek. A zöldség- és virágtermesztés pedig annál is sikeresebb lett, mint amilyennek gondoltuk. Sokan áldják a nevedet és Laserianét is.
A konyha átellenes pontján leteszem a sporttatyót.
- Saccharine nénit egyre többen kezdik megkedvelni, mióta "tyúkanyót" játszik a kertészkedők fölött. A másik vezéregyéniség Kényes lett, aki ha nem őrködik, akkor a növényeknél van. A gyerekeket is tanítgatja, de van, hogy csak nézi a kertet. És persze élen jár a ládák cipelésében, mikor épp költöznek.
Leülök Lacey-vel szemben az asztalhoz.
- Ez milyen tea? Isteni illata van.
Nem gyümölcsteára tippelek, inkább valami egészségmegőrző fajtára. Egy félmosolyt megengedek magamnak, hogy Lacey reménykedik Maszk elfogadókészségében. Sajnos az a pali rendkívül nehéz figura.
- A húsformázó barátunk még mindig tartja magát az álláspontjához. Pestisnek meg volt egy szabotázsakciója. Mikor a morlockok megkapták az első növényeket, sokan kiütésesek lettek. Az idős hölgy lebukott, hogy ő okozta. El akarta a terjeszteni a növényekről, hogy fertőzőek és veszélyt jelentenek. Mindenkit ki kellett gyógyítania és már Maszk is haragszik rá.
Töltök is teát és egy kevés mézet is lapátolok bele a kiskanállal. Amíg kavarom, felnézek Lacey-re. Ezek a bátor szemek. Múltkor kicsit bizonytalan volt, ami teljesen érthető is. Itt viszont hazai pályán játszik és már engem is ismer, nem kell tartania tőlem.
- Mindjárt elmondom. De te hogy vagy? A felszínen élő morlockoktól hallottam, hogy tanítasz a Wakandai Egyetemen.
Talán fura, hogy tőlük tudtam meg, de velük többet beszélek, mikor megyek ellenőrizni, hogy minden rendben van-e náluk. Csak a feladat... Szándékosan nem tértem még rá. Lacey megérdemli az érdeklődést is. Kinézek az ablakon. Csekkolom, nem lát-e be valaki, vagy nem próbál-e kémkedni bárki.

   

@Lacey Harries Bayville, "Mi Casa" 2026. május