Engedjük el Kainet, én tisztában vagyok azzal, hogy milyen, ha egyedül akarunk lenni és a világ mászik ránk. Ezért se kapok a fejemhez és futok Kaine után, mert ha bevette a mufurc tablettát, akkor vágjak akármilyen képet, kibékíteni nem fogom tudni most. Ezért se sopánkodom vagy rohanok utána. Majd megbékél, semmi rosszat nem csináltam neki, erre is rá fog jönni. Idővel.
- Én nem vagyok válogatós, tökéletes a te javaslatod. – válaszolom kedvesen, mintha épp az imént nem harapták volna le a fejem teljesen egyesek.
- Viccelsz? Nem akarom, hogy szomorú légy itt. Ha a mosolyod felfele görbül tőle, nem lefele, az már fél siker. Különben én is imádom a desszerteket, nem csoda, ha Lili vagy Romy cetlit hagy a sütik előtt. – amit rossz napjaimon sikerül figyelmen kívül hagyni, kivéve, ha nem előz be valaki és hagy ott valami szomorú rajzos fejet, amiről azt hiszik a többiek, hogy én vagyok az, engem kérnek számon és hiába magyarázok, nem rajzolok ilyen bugyuta szmájlikat, mert nincs időm rá, akkor se hisznek nekem. Mindegy. Már kezdek hozzászokni.
Igyekszem megnyugtatóan hatni Gwenre, amikor a kajáldás rész fele terelem őt.
- Különben, most, hogy Kaine nincs itt, elmehetünk rögtönzött randira és még kínos sem lesz a dolog, amiért két fiúval vagy, mert ketten leszünk csak. – a mondat végén a mutatóujjammal a homlokomra mutattam, mímelve az Eddie Murphyre hajazó okos gondolat – vagy bármi is legyen az, én személy szerint életrevalónak nevezem - mém mozdulatait.
- Csak engedd el magad és ne gondolj a rosszra. – biztattam, mert gyorsan témát akartam terelni, még mielőtt jobban elkezdi értelmezni a rögtönzött randi gondolatát és mindkettőnk gyomra görcsbe rándulna tőle.
Sorba álltunk persze, de amint beálltunk akkor esett le, hogy van gyorsabb módja az ételhez jutásnak és a sor végét se kell megvárni. Itt volt pár lépésnyire egy kiosk, csoda, hogy nem ütötte ki a szemem. Szóval megfogtam Gwen kezét és a kijelzőre várakoztam inkább most, itt látni fogja ugyanis, hogy mi kerül a hamburgerébe.
- Rájöttem, hogyha a kioskon rendeljük meg úgy láthatod, hogy mi kerül bele. Ha van olyasmi, amit nem kérsz bele, akkor kivehetjük egy mínuszjel megnyomásával. Nem tudom nálatok minek nevezik vagy van-e egyáltalán ehhez hasonló. – vallottam be, hogy miért váltam át megint magyarázó idegenvezetőre. Bár ő nem Kaine volt, aki ezen felkapta volna a vizet, sose tudhatom.
- Én itt születtem. – más mentségem nincs, arra, hogy miért vágyom el egy másik világba, ahol még szent lehet a béke, egyben van a családom és mindenki él és virul, normális, nincsenek képességek, ahol az apám csak egy szimpla tudós és nem a munka rabja. De ez az álom egy olyan szomorú Lazet jelenít meg előttem, hogy inkább nem is baj, semmi sem baj, abból, ami velem történt.
Féloldalas mosoly kúszik az arcomra, amikor azt mondja, hogy ő nem szomorkodik Kaine miatt, ez máris azt jelenti, ő nem fog beleroskadni, ha Kaine nem mosolyog, nem úgy, mint Romy. Ez némi megnyugvással tölt el, nem sokkal, csak egy picivel.
- Szerzünk egyet neked, tarthatatlan állapot ez, hogy ne tudj velünk beszélni. – javaslom neki, most, hogy elkezdett részben beilleszkedni ebbe a világba, nagyon gáz lenne, ha szükség esetén nem volna a közelben vagy nem menne biztonságos helyre vagy megadott helyekre, ha arra kérik a többiek. – Akármi is legyen az, az a fő, hogy te szeresd, amit csinálsz. – nyugtattam meg, hogy valójában egyedül az ő véleménye számít, hogy másnak kivetnivalója van, az egy másik dolog. Meghallgatni lehet a kritikát, felvenni, ha olyan, akkor nem érdemes. Persze megtisztelve is érzem magam, amikor azt is hozzáteszi, hogy senkinek nem mondta ezt még el. Pedig azt gondoltam, hogyha másnak nem is, Kainenek elsőként mindenképpen elmondja, de a senkinek sem mondtamba Kaine is beletartozik.
- A Betépett pillangók új dobosa? – kérdezem tőle ugyanolyan halkan és bizalmasan közelebb húzódva hozzá, ahogyan ő fejezete be a mondanivalóját. Tiszta sor. Már kezdem kapizsgálni, hogy Lang milyen szőke bombázóról beszélt. El is pirulnék a gondolatba, hogy én valaki mást mertem beleképzelni Lang szavaiba, nem pedig Gwent, aki mellettem állt, hacsak nem a kijelzőre pillantanék el egy másodpercre, majd vissza rá.
- Oh am gratulálok! Na ezt meg kell ünnepelni! Tudod mit? Haza se menjünk! Keressenek egy kicsit. Csörögjön az a mobil! – nem fog, de ezt Gwen nem tudhatja, hogy egy ideje némán „csörög” a mobilom. Nem akarom, feltűnjön a többieknek hány nem fogadott hívásom van az apámtól egymás után.
- Előtte azonban, válasszuk ki neked a hamburgered, üdítőd és a desszertet is. – épp időben mondom ezt, mert aki előttünk állt az befejezte a rendelését és már mehettünk is választani. Egyszerű megoldásaim voltak a rendelést illetően, de előtte nyugodtan előre engedtem őt és hagytam, hogy kedve szerint nyomkodja a plusz és mínusz jelzéseket. Persze ha volt kérdése azt illetően, hogy nekem mik a kedvenceim, akkor nem féltem megosztani vele melyik az az ízvilág, ami megéri és mi az, ami nélkül könnyebb az élet is, mert az a hozzávaló tuti nem kell. Ha pedig ez megvolt, akkor egyszerűen csak dupláztam az ő menüjét. Jó ember ésszel dolgozik és nem ad le bonyolult rendelést a dolgozóknak. Mielőtt rányomtam volna a Fizetés gombra, még egyszer leellenőriztem, hogy minden rendben legyen, aztán érintettem is a kártyát a kijelzőhöz. A számlát pedig elvettem szépen, miután a kiosk kiadta. Gyönyörű nagy betűkkel ott virított rajta a 69F szám.
- A 69F-et kell figyeljük a kijelzőn, de amíg várunk, kereshetünk egy asztalt. A magasított bárpultszékekre emlékeztetőt szeretnéd vagy a sima kényelmeset, ami a középiskolai menzás élményeket idézi? – szándékosan tréfáltam el ezt, hát milyen kínos lenne már ha fülig piruló szende vigyorral és gyomorgörccsel állnék itt mellette. Csak természetesen viselkedem. Gwen is ugyanolyan lány, mint a többiek, csak egy kicsivel vagányabb ezt aláírom.

Széles vigyor kerül az arcomra amikor visszakérdez a randi szóval és a karomba bokszol. Innen látszik, hogy Gwen érti a vicceimet és ez határozottan megnyugtat, mert tudom, hogy ettől nem fogok lázasan gyomor görcsölni, amiért Kaine lelépett és itt hagyott vele kettesben. Nincsen nekem semmi bajom Gwennel.
- Pontosan! Felülünk a randivonatra és le se szállunk onnan, addig amíg meg nem unjuk egymás társaságát, utána hazamehetünk. Elmondhatod a többieknek, hogy Laze tényleg annyira utálatos, mint azt mondják. Nem is érted miért nem hittél nekik, pedig igazuk volt mindvégig. – színészkedtem s, még azt is eljátszottam, hogy egy könnyet törlök le a szempillámról, de aztán elnevettem magam amikor meghallom az ő verzióját. Az is megér egy misét.
- Oh de! Mivel buktam le? Gyanúsan ügyeltem mindig arra, hogy egészséges zöldség-gyümölcsöket kaphass vagy Kaine üzent valamit a pókhálón keresztül? – ez rémes vicc volt, tudom. De komolysággal és mentegetőzéssel oldani a hangulatot vagy reagálni, nem az én modorom volt. Bár nem mondom, hogy nem ment volna, nem hiszem, hogy ettől kényelmesen érezte volna magát Gwen. Ugyan, egy komoly én mellett, én is halálra unnám magam.
Aztán a kioskhoz vezettem inkább magunkat, ott halad a sor és egyszerűbb is tényleg. Remélhetőleg az itteni saláta is úgy néz ki, mint az ő világában lévő, ha a neve a hamburgermenünek más lesz.
- Az nagyszerű, az egzotikus ételeket is szereted és megmered kóstolni? Mondjuk sültpolipcsáp? – jó tudom, egyből a legundibbnak hangzóval kezdtem, de inkább ez, mint az élő osztriga. Na jó, túlzásba nem megyek inkább, már most sírhatna a kártyám, hogy ilyeneket hallhatna, mint polip és osztriga.
- Lehet hasonló, de nem biztos, hogy azonos, igazad van. Talán, ahonnan te jössz, ott nem is egy étkezős rész van, hanem parkoló vagy ruhásüzlet, vagy ha mégis étkezős rész, akkor mindenhol más, talán ennek a helyében egy thai, ott egy indiai s, mindenféle más lehetőség, különböző kombinációkban. Ne csüggedj amiért nem ismered az összeset. Én sokáig azt hittem, hogy ez az egy világ létezik és nincs más, de aztán felvilágosítottak. Ijesztő volt az első pillanatban, de nem bolondultam még meg tőle, szóval… Ne szomorkodj. Ha akarod elmondom, hogy hol érdemes kikerülni okvetlen a fő forgalmat, mert leállások keletkezhetnek egy lámpa miatt, vagy mert a csúcsforgalom kellős közepébe kerülnél. – és nyomtam szerencsétlennek a rizsát, miközben a kijelzőt néztük. Hű anyukám, csoda, hogy nem rohant még el. Szerencsére az éhség nagyobb úr… úrnő az ő esetében gondolom.
- Langgal szaktársak vagyunk. – reagáltam röviden arra, hogy mennyire ismerem én a Betépett Pillangókat. – Neki köszönhetően a többieket is, bár Niel bátyja egy kissé fura fazon volt, a többiekkel nincs baj. Jó csapatba kerültél, de ígérd meg, hogy erős csaj leszel és nem hagyod magad. Mutasd meg nekik, hogy ki a főnökasszony! – kacsintottam a mondat végén.
Ezután pedig segítettem összerakni neki a saját menüjét összerakni – ami az enyém is lett a végén, a furcsa nevű szószoknál ugyan bajban voltam, mert megpróbáltam az otthoniakhoz hasonlítani, amit már biztos kóstolt, csak azok közül nem tudtam még melyiket szereti. Ahhoz nem beszélgettem vele eleget. De itt most kideríthettem ezt is.
- Rendben, akkor egy sima asztalnál maradunk. Azok mindig akadnak, csak jól meg kell keresni őket. – szerencsére nem kellett túlságosan nyújtózkodnom, hogy lássam mi merre hány méter és hol van a legüresebb asztal a közelben.
- Ne mond ezt, egy mobil jól fog jönni neked, hogy fel tudj hívni, ha erősítés kell. – zsebre tettem közben a számlát és az asztalok felé sétáltam Gwen mellett. – Hallanod kell egyszer Kaine-nek milyen hangja van a mobilon keresztül, mint amivel birodalmat akarnak éppen leigázni. – azzal még nem dicsekedtem, hogy az enyém ennél is rémesebb, szerintem sejthető, bezzeg a mikrofonba baszki milyen tiszta, ha bele beszélek, amióta Romy megjavította az egyetemi kütyüt!
- Ha itt végzünk, akkor bemehetünk az egyikbe, majd az én nevemre kötjük a te szerződésedet és nem lesz semmi baj, hogyha most nincs nálad semmi használható ebben a világban. – nyugtattam meg, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy saját telefonja legyen neki is. Talán így lesz a legjobb.
- Tud bele a születésnapi ajándékodba. Nem tudom mikor van. – tettem hozzá bocsánatkérő pillantást vetve rá, nem kicsit reménykedve abban, hogy legalább a hónapot és a napot elárulja.