Üdv a Dimenziókapuban! A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Chatbox
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
Nincs
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Mindössze egy hete annak, hogy megtudtam, hogy nem pusztult el a vörös kő. Ennél már csak az a fájóbb, hogy Josie viszont meghalt. Azért halt meg, hogy elpusztuljon a kő, egy jobb cél érdekében feláldozta magát, de ő maga sem tudta, hogy ez fog történni. Ahogy én sem, fogalmam sem volt, hogy a kő elpusztít maga körül mindenkit, hogy megvédje saját magát. Ellie apja is meghalt az akcióban és Elsa most engem hibáztat. Jogos lenne? Nem tudom biztosan, de jól esett volna, ha legalább meghallgatja az én álláspontomat is. Hiszen szokás mondani, hogy „meghallgatnám a másik felet is”. Úgy tűnik neki minden. De nem tudok rá emiatt haragudni, mert hasonló helyzetben lehet én sem cselekednék különbül. A család mindenek előtt és felett.
Most viszont szándékomban áll beszélni Elsa-val akkor is ha elhajt, meg kell hallgatnia. Bár nem tudom pontosan mit fogok még mondani, mert ezt nem olyan egyszerű jelen helyzetben elmagyarázni. De azt akarom, tudja, nem az volt a szándékom, hogy végzek az apjával. Minden bizonnyal ő nem számít rám, ugyanis úgy tudja, én is meghaltam. Pontosabban én haltam meg, és nem Josie. Hogy fog fogadni? Egyáltalán fog neki örülni, hogy életben vagyok? Vagy annyira meggyűlölt, hogy inkább a föld alatt látna?
A gondolataimba merülve végül megérkezek az otthonához. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik, amit akárhogyan próbálkozok, nem tudok lenyelni. Beakadt és olyan, mintha ki akarna szakadni belőlem. Remegő kézzel kopogok be az ajtón, de aztán erőt veszek magamon és a remegés is abba marad ezzel. Veszek egy mély levegőt és próbálok grimaszolni. Előbb mosolyogni, majd szomorú arcot vágni. Mi lenne a helyes? Én ugyanúgy szeretem Ellie-t és öröm tölti el a szívemet, hogy láthatom. Azonban mélységes bűntudatot is érzek, ami belém hasít minden egyes alkalommal, amikor Elsa apjára gondolok. Nem kellett volna így történnie, nem szabadott volna meghalnia. Istenem. Mit tettem?! – Elsa, Ben vagyok, nyisd ki kérlek! – Nem tudom milyen indíttatásból érzem szükségét elárulni ki vagyok, idióta, most aztán már tuti nem fogja kinyitni az ajtót. Egyszerűen csak csendben meg kellett volna várnom, hogy az ajtó kinyíljon és lapos kúszásban bekúszni azon a bocsánatáért esedezve. De nem, én nekem fel kell hívnom magamra a figyelmet. Persze.
Most viszont szándékomban áll beszélni Elsa-val akkor is ha elhajt, meg kell hallgatnia. Bár nem tudom pontosan mit fogok még mondani, mert ezt nem olyan egyszerű jelen helyzetben elmagyarázni. De azt akarom, tudja, nem az volt a szándékom, hogy végzek az apjával. Minden bizonnyal ő nem számít rám, ugyanis úgy tudja, én is meghaltam. Pontosabban én haltam meg, és nem Josie. Hogy fog fogadni? Egyáltalán fog neki örülni, hogy életben vagyok? Vagy annyira meggyűlölt, hogy inkább a föld alatt látna?
A gondolataimba merülve végül megérkezek az otthonához. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik, amit akárhogyan próbálkozok, nem tudok lenyelni. Beakadt és olyan, mintha ki akarna szakadni belőlem. Remegő kézzel kopogok be az ajtón, de aztán erőt veszek magamon és a remegés is abba marad ezzel. Veszek egy mély levegőt és próbálok grimaszolni. Előbb mosolyogni, majd szomorú arcot vágni. Mi lenne a helyes? Én ugyanúgy szeretem Ellie-t és öröm tölti el a szívemet, hogy láthatom. Azonban mélységes bűntudatot is érzek, ami belém hasít minden egyes alkalommal, amikor Elsa apjára gondolok. Nem kellett volna így történnie, nem szabadott volna meghalnia. Istenem. Mit tettem?! – Elsa, Ben vagyok, nyisd ki kérlek! – Nem tudom milyen indíttatásból érzem szükségét elárulni ki vagyok, idióta, most aztán már tuti nem fogja kinyitni az ajtót. Egyszerűen csak csendben meg kellett volna várnom, hogy az ajtó kinyíljon és lapos kúszásban bekúszni azon a bocsánatáért esedezve. De nem, én nekem fel kell hívnom magamra a figyelmet. Persze.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
Nehéz idők járnak mostanában. Nem mondtam ki, de szinte egyértelmű, hogy vissza tértem a szakmához. Úgy se tudok mást csinálni, az unalom felér, és szükségem van rá. Ahogy a szörnyeknek is rám, hogy visszaküldjem őket a francba. Igazán Dan-nek köszönhetem, hogy kezdem újra megtalálni magam. Makacs voltam ezzel kapcsolatban, nem akartam több szarságba belekeveredni, és voltaképpen ezzel akartam nemtetszésemet kifejezni apám halála miatt. De egyre inkább úgy érzem, hogy inkább tiszteletlenség, hogy nem viszem tovább a hagyatékát. Szeretnék Dannynek segíteni, és ebben a harcban ne legyen egyedül. Így valóban egyre inkább azt érzem magamon, hogy jól érzem magam, és bár sanyarú a sorsa, és a története, még is ... kezdek magamra találni újra.
De ma elment, így csajos estét terveztem tartani, már pár hete itt lakik nálam, így nem igazán volt rá példa. Azért ragaszkodom néha az Én időre. Majd kopogtatások, érkeznek.... Hirtelen megtorpanok az ajtó előtt, mikor megszólal a túlfelén. A köd eltorzítja elmémet, a gyomrom összeugrik, és gombóc nő a torkomba. Egyik felem ösztönösen berúgná rá az ajtót, de akkor nem lesz ajtóm... De ő meghalt, nem lehet Ben. Valaki játszik velem. Biztos Danny démonjai. Feszülten idegesen kitépem az ajtót, de egyben marad... nem értem hogy.
És ott áll előttem. Rögtön felszakad belőlem minden fájdalom. Megragadom majd a szemközti falnak vágom, a karom a torkára szorítom. A fal mögötte végig repedt.
─Ki a fasz vagy te? ─ Morgom, mint egy vad, aki arra készül szétszedi pillanatokon belül áldozatát. Ha egy démon, ha az igazi, tuti megölöm... Viszont az is tény jó lenne, bármelyik is jól kifaggatni. Pár év eltelt már, és sokszor elképzeltem ezt a pillantott. Még is most itt van, és nem tudom vissza fogni magam.
De ma elment, így csajos estét terveztem tartani, már pár hete itt lakik nálam, így nem igazán volt rá példa. Azért ragaszkodom néha az Én időre. Majd kopogtatások, érkeznek.... Hirtelen megtorpanok az ajtó előtt, mikor megszólal a túlfelén. A köd eltorzítja elmémet, a gyomrom összeugrik, és gombóc nő a torkomba. Egyik felem ösztönösen berúgná rá az ajtót, de akkor nem lesz ajtóm... De ő meghalt, nem lehet Ben. Valaki játszik velem. Biztos Danny démonjai. Feszülten idegesen kitépem az ajtót, de egyben marad... nem értem hogy.
És ott áll előttem. Rögtön felszakad belőlem minden fájdalom. Megragadom majd a szemközti falnak vágom, a karom a torkára szorítom. A fal mögötte végig repedt.
─Ki a fasz vagy te? ─ Morgom, mint egy vad, aki arra készül szétszedi pillanatokon belül áldozatát. Ha egy démon, ha az igazi, tuti megölöm... Viszont az is tény jó lenne, bármelyik is jól kifaggatni. Pár év eltelt már, és sokszor elképzeltem ezt a pillantott. Még is most itt van, és nem tudom vissza fogni magam.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Egy halk nyögést engedek meg magamnak, mikor a másodperc tört része alatt kinyílik az ajtó, de mielőtt szólásra nyithatnám a számat, Ellie megragad és a falhoz vág. Még hallom a kérdését, de válaszra hiába nyitom ajkaimat, ugyanis karjai a nyakam köré fonódnak és elszorítják a levegő útját. Nem valami kellemes élmény és habár nem szeretnék vele harcolni, meghalni sem terveztem az ajtajában. Így aztán kezeimet a magasba emelem és egy mozdulattal lenyomom velük Elsa kezeit a torkomról. – Beszélni jöttem, nem meghalni. Mint mondottam, Ben vagyok. Emlékszel? Benjamin Warlock. – Tudom, hogy most kusza számára a puszta létezésem is, hiszen halottnak kellene lennem. Most mégis itt vagyok és szeretném, ha csak egy hangyányival is de kevésbé lenne tüzes és agresszív. – Sajnálom. – Csak ennyi fér ki a számon. Közben megragadom mindkét karját elkerülve ezáltal, hogy ismét megpróbáljon fojtogatni, vagy ami ennél is rosszabb, megpróbáljon végezni velem. Nem hibáztatnám azért sem, de ha általa kell meghaljak, előbb tudnia kell az igazságot. – Ha meg akarsz ölni, nem hibáztatlak, de szeretném, ha előbb megismernéd az én álláspontomat is. – Talán most úgy érezheti, mégis mit érdekel ez az idióta álláspontja, vagy hogy nem változtat már semmin, de mégis azt akarom, hogy meghallgasson. – Mit hittél, ki vagyok? – Talán azt gondolta, hogy szörny vagyok? De egy szörny mégis miért mutatkozna be az én nevemmel? Ennek semmi értelme.
Felsóhajtok és elrugaszkodok a repedt faltól, hogy aztán megállapítsam, hogy a hátam most fixen legalább egy hétig sajogni fog, ha nem kettő, három. Mégis mire volt ez jó? Minden bizonnyal a bőrdzsekim is kiszakadhatott pont a hátam közepén, ugyanis nagyon szellősnek érzem a gerincem vonalát. De némiképp a falat jobban sajnálom, mert az aztán semmit sem vétett. Ami viszont nem hagy nyugodni, hogy mégis hogy a fenébe tudott ekkora erőt kifejteni? Mert hogy én mutálódtam, az egy dolog, de legjobb tudomásom szerint Ellie nem. – Ha nem vagyok túl indiszkrét, mostanában szedsz valamit, vagy kétszer annyit gyúrsz? – Hát ez elég furán hangzott a jelenlegi helyzetben, meg kell mondjam. De mégis jó volna erre a kérdésre őszinte választ kapni. Utoljára akit ilyen erővel láttam rendelkezni, az Elsa apja volt és ez a gondolat aztán végkép nem hagy nyugodni. Ha ehhez hozzá vetem, hogy a vörös kő nem pusztult el és az adta az erejét, egyre idegesebb leszek. De az nem lehet, ugye? Nem lehet, hogy Elsa-nál van a kő? Mert ha ez így van, akkor az a szándékom, hogy nem szeretnék vele harcolni, sebesen eltűnik és helyébe lép, hogy a kőnek pusztulnia kell.
Felsóhajtok és elrugaszkodok a repedt faltól, hogy aztán megállapítsam, hogy a hátam most fixen legalább egy hétig sajogni fog, ha nem kettő, három. Mégis mire volt ez jó? Minden bizonnyal a bőrdzsekim is kiszakadhatott pont a hátam közepén, ugyanis nagyon szellősnek érzem a gerincem vonalát. De némiképp a falat jobban sajnálom, mert az aztán semmit sem vétett. Ami viszont nem hagy nyugodni, hogy mégis hogy a fenébe tudott ekkora erőt kifejteni? Mert hogy én mutálódtam, az egy dolog, de legjobb tudomásom szerint Ellie nem. – Ha nem vagyok túl indiszkrét, mostanában szedsz valamit, vagy kétszer annyit gyúrsz? – Hát ez elég furán hangzott a jelenlegi helyzetben, meg kell mondjam. De mégis jó volna erre a kérdésre őszinte választ kapni. Utoljára akit ilyen erővel láttam rendelkezni, az Elsa apja volt és ez a gondolat aztán végkép nem hagy nyugodni. Ha ehhez hozzá vetem, hogy a vörös kő nem pusztult el és az adta az erejét, egyre idegesebb leszek. De az nem lehet, ugye? Nem lehet, hogy Elsa-nál van a kő? Mert ha ez így van, akkor az a szándékom, hogy nem szeretnék vele harcolni, sebesen eltűnik és helyébe lép, hogy a kőnek pusztulnia kell.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
Hitetlenkedve nézek ezt a valamit. Pont leszarom mennyire valódi, az még annál rosszabb. Úgy tesz, mintha az egészhez semmi köze nem lenne? Kínomba elnevetem magam, és csak erősebben szorítom a falhoz, amit ügyesen kivéd. Meg annyiszor harcoltunk már együtt, és gyakoroltunk, tudjuk egymás mozdulatait, talán jobban a sajátunknál is.
- Oh nagyon is tudom kivagy! Egy kibaszott halott, ha eddig nem voltál az, most kijavítom a hibát!- morgom az orrom alatt. Ebben, most komolyan a jó Lucifer szerelmére, mégis mit akar kimagyarázni? Egyszerűen elképeszt az a lazaság, amivel ide merte tolni a képét, tényleg mintha semmi megbánni valója nem lenne.
További hitetlen, és épp olyan dühös arckifejezéssel nézek rá.
- Igen? Melyik része nem úgy történt, amit meg kéne magyaráznod? A családod hadjáratot indított az én családom ellen, és megöltétek apámat. Nem, nem tudod kimagyarázni az árulásotokat, főleg a tiédet! Kihasználtál, és megölted az apámat. Azt se értem mit magyarázkodok itt neked, netalántán amnéziád van? Nem veszem be, sőt elvileg egy jó erős fejre ütés segíthet ehhez... - ismét támadok. Mitől vagyok erősebb? Attól ami a nyakamban csillog, és amiért apámat kivégezték, majdhogynem rituális módon. Velem ezt biztos nem fogja eljátszani, nem engedem bizalmamba, hogy bármikor is olyan közel kerülhessen hozzám.
Egy ideig meddő csatát bírunk, még a szomszéd is vissza nézett, rendőrséggel fenyegetőzött, főleg, hogy behorpadt a fal is, és a folyosó berendezését is tönkre tettük.
Így leálltunk, nem hiányzik, hogy razziázzanak a lakásomban.
Bosszúszomjasan nézek az egykor szeretett férfira, akitől, most hánynék, és a szívem facsarodik össze. Megannyi emlékek rohantak meg a harcunk miatt, ez volt az életünk.
- Miért tetted? - nézek rá, immár összetörten, és minden erőmmel koncentrálni rá, hogy egy könnycsepp se gördüljön le.
- Oh nagyon is tudom kivagy! Egy kibaszott halott, ha eddig nem voltál az, most kijavítom a hibát!- morgom az orrom alatt. Ebben, most komolyan a jó Lucifer szerelmére, mégis mit akar kimagyarázni? Egyszerűen elképeszt az a lazaság, amivel ide merte tolni a képét, tényleg mintha semmi megbánni valója nem lenne.
További hitetlen, és épp olyan dühös arckifejezéssel nézek rá.
- Igen? Melyik része nem úgy történt, amit meg kéne magyaráznod? A családod hadjáratot indított az én családom ellen, és megöltétek apámat. Nem, nem tudod kimagyarázni az árulásotokat, főleg a tiédet! Kihasználtál, és megölted az apámat. Azt se értem mit magyarázkodok itt neked, netalántán amnéziád van? Nem veszem be, sőt elvileg egy jó erős fejre ütés segíthet ehhez... - ismét támadok. Mitől vagyok erősebb? Attól ami a nyakamban csillog, és amiért apámat kivégezték, majdhogynem rituális módon. Velem ezt biztos nem fogja eljátszani, nem engedem bizalmamba, hogy bármikor is olyan közel kerülhessen hozzám.
Egy ideig meddő csatát bírunk, még a szomszéd is vissza nézett, rendőrséggel fenyegetőzött, főleg, hogy behorpadt a fal is, és a folyosó berendezését is tönkre tettük.
Így leálltunk, nem hiányzik, hogy razziázzanak a lakásomban.
Bosszúszomjasan nézek az egykor szeretett férfira, akitől, most hánynék, és a szívem facsarodik össze. Megannyi emlékek rohantak meg a harcunk miatt, ez volt az életünk.
- Miért tetted? - nézek rá, immár összetörten, és minden erőmmel koncentrálni rá, hogy egy könnycsepp se gördüljön le.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Voltaképpen nem is tudom mire számítottam. Teljesen igaza van, nincs mit ezen kimagyarázni. De nem tudja jól mégsem. Mi nem a családja ellen indítottunk hadjáratot, még csak nem is az apja ellen. Célunk a vörös kő elpusztítása volt, de ahogy nekem, úgy a családomnak sem volt fogalma sem róla, hogy azzal, hogy mi elpusztítjuk a követ, vele pusztul a viselője is. – Eszünk ágában sem volt megölni az édesapádat! – Tényleg elképesztő, hogy még szándékában sem áll meghallgatni, főként nem meghallani, amit mondok. Mintha immúnis lenne a hangomra, vagy nem is tudom.
A második falhoz szorításának alkalmával előkerül a szomszédja és ránk förmed. Azt mondja, ha nem moderáljuk magunkat, kihívja a fakabátokat. Édes, mondhatom. Nem az érdekli, hogy a szomszédja kicsinálni készül egy számára idegen férfit, hanem, hogy zajosak vagyunk. Hát ez hihetetlen. Mintha egy szürreális kaland regénybe csöppentem volna. Ki a fene ez az ember, de komolyan? – Na ácsi, én nem használtalak ki, tényleg szerettelek és mist is szeretlek. – Soha nem is lennék képes kihasználni. Aztán, amikor végre abbahagyja a folytonos támadásomat, szusszanok egyet. Végre adatik időm arra is, hogy nem csak jobban átgondoljam a történteket, de jobban szemügyre vegyem az előttem álló nőt. Ekkor pillantom meg a nyakában azt a követ, ami egykor az apjában csillogott ilyen pompájában. Egek, hát tényleg igazak voltak a pletykák. Mindvégig nem akartam elhinni, amit mások terjesztettek a kőröl, miszerint a lánya birtokolja most. Nem voltam képes elhinni, sőt, szemenszedett hazugságnak tartottam. El akartam hinni, hogy hazugság, mert jól tudtam, hogy a kőnek így is úgyis pusztulnia kell. De nem tudom képes lennék-e ezért végezni Elsa-val. Most pedig, hogy itt állok vele szemben, még inkább bizonytalan vagyok magamban. Meggyötört és mérges. De mégis hogyan kellene reagálnia a történtekre? – Miért tettem? Fogalmam sem volt, hogy belehal, sőt elhiheted, azt sem tudtam, hogy mindenki belehal. – Azt hiszi csak őt érte veszteség? Hát nagyot téved. Lehet, hogy nem hatnak meg a zsoldosok, de a húgom halála azért csak megrendített. Mégis csak az édestestvérem volt. – Josette is meghalt, a húgom. – Nem mintha nagyon érdekelné, hiszen jelenleg kínkeserves halált kívánna nekem. Így aztán, hogy szenvedek-e vagy sem, hát pont nem érdekli szerintem. Én mégis szívem szerint most leginkább átkarolnám Ellie-t, hogy kifejezzem együttérzésemet, de félek, elvágná a torkomat abban a pillanatban, hogy megpróbálnám. Pedig akármennyire is hihetetlen, nem kívántam az apja halálát.
A második falhoz szorításának alkalmával előkerül a szomszédja és ránk förmed. Azt mondja, ha nem moderáljuk magunkat, kihívja a fakabátokat. Édes, mondhatom. Nem az érdekli, hogy a szomszédja kicsinálni készül egy számára idegen férfit, hanem, hogy zajosak vagyunk. Hát ez hihetetlen. Mintha egy szürreális kaland regénybe csöppentem volna. Ki a fene ez az ember, de komolyan? – Na ácsi, én nem használtalak ki, tényleg szerettelek és mist is szeretlek. – Soha nem is lennék képes kihasználni. Aztán, amikor végre abbahagyja a folytonos támadásomat, szusszanok egyet. Végre adatik időm arra is, hogy nem csak jobban átgondoljam a történteket, de jobban szemügyre vegyem az előttem álló nőt. Ekkor pillantom meg a nyakában azt a követ, ami egykor az apjában csillogott ilyen pompájában. Egek, hát tényleg igazak voltak a pletykák. Mindvégig nem akartam elhinni, amit mások terjesztettek a kőröl, miszerint a lánya birtokolja most. Nem voltam képes elhinni, sőt, szemenszedett hazugságnak tartottam. El akartam hinni, hogy hazugság, mert jól tudtam, hogy a kőnek így is úgyis pusztulnia kell. De nem tudom képes lennék-e ezért végezni Elsa-val. Most pedig, hogy itt állok vele szemben, még inkább bizonytalan vagyok magamban. Meggyötört és mérges. De mégis hogyan kellene reagálnia a történtekre? – Miért tettem? Fogalmam sem volt, hogy belehal, sőt elhiheted, azt sem tudtam, hogy mindenki belehal. – Azt hiszi csak őt érte veszteség? Hát nagyot téved. Lehet, hogy nem hatnak meg a zsoldosok, de a húgom halála azért csak megrendített. Mégis csak az édestestvérem volt. – Josette is meghalt, a húgom. – Nem mintha nagyon érdekelné, hiszen jelenleg kínkeserves halált kívánna nekem. Így aztán, hogy szenvedek-e vagy sem, hát pont nem érdekli szerintem. Én mégis szívem szerint most leginkább átkarolnám Ellie-t, hogy kifejezzem együttérzésemet, de félek, elvágná a torkomat abban a pillanatban, hogy megpróbálnám. Pedig akármennyire is hihetetlen, nem kívántam az apja halálát.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
Eszük ágában nem volt megölni az apámat? Visszhangoznak a szavai, én pedig hisztérikus nevetésbe török ki, kínomban. Ennek elment az esze. Mondjuk a fanatikusok mindig ilyen. Azt hiszik egy szent célban hisznek, miközben sokkal rosszabb dolgokat tesznek. Amikor kijelenti, hogy mindvégig szeretett, és most is szeret... egyszerűen elönt a düh, és neki rontok. Hazugság, minden hazugság, amit kiejt a száján. Nem fogok, és nem is tudnék neki hinni. Megbocsájthatatlan dolgot tettek. Nem csak az apámat ölték meg, de a halála sok mindent felbolygatott. Egyben tartotta a vadászokat, lények félték, ő teremtett békét a vámpírokkal, vérfarkasokkal, ha nem bántják az embereket, azok élhetnek. Harmónia volt,és mindezt elárulták.
Majd abba hagyjuk a harcot.
Nem akarok vendégeket, majd máshol intézem el, okosan, és hogy ne legyenek tanuk.
A további magyarázata, csak további hitetlenkedést vált ki belőlem. Elkezdek járkálni, rázom a kezem, mintha ezt mind lerázhatnám magamról, és egyszer csak eltűnne innen. De nem, még itt áll, és nem halott...
- Leszarom egy áruló halálát, már ne haragudj. A mocskos fanatikus bandátok, tönkre tett mindent szinte. A békét kockáztattátok, és miért ? Féltékenységből? Hogy nálatok legyen a hatalom? Apám önzetlen volt veletek, igazságosan vezette a vadászokat! A kő erejét, felhasználta a béketeremtéshez, és hogy segítsen mindenkinek - oké a sajátos, mogorva és felsőbbrendű módján. De minden tiszteletünk az övé volt. Felépítette a szövetséget, akik védik a földet a szörnyetegtől. Több száz évet megélt, erre egy árulás miatt kellett elveszíteni az életét, akikben megbízott. Akikben én is megbíztam.
Majd a tekintetét követem, megállapodik a nyakamon, harcias mosoly kerekedik az arcomon.
Kellene, mi? Nem fogom hagyni, hogy te vagy a söpredék bandád kezébe kerüljön... - egy méltatlan szemétláda hordja? Még mit nem... Semelyik nem érdemli meg az erejét, és semelyik nem tudná amúgy sem viselni. Csak a családunk. - Gyere próbáld meg leszedni, alig várom hogy szénné égj.
Majd abba hagyjuk a harcot.
Nem akarok vendégeket, majd máshol intézem el, okosan, és hogy ne legyenek tanuk.
A további magyarázata, csak további hitetlenkedést vált ki belőlem. Elkezdek járkálni, rázom a kezem, mintha ezt mind lerázhatnám magamról, és egyszer csak eltűnne innen. De nem, még itt áll, és nem halott...
- Leszarom egy áruló halálát, már ne haragudj. A mocskos fanatikus bandátok, tönkre tett mindent szinte. A békét kockáztattátok, és miért ? Féltékenységből? Hogy nálatok legyen a hatalom? Apám önzetlen volt veletek, igazságosan vezette a vadászokat! A kő erejét, felhasználta a béketeremtéshez, és hogy segítsen mindenkinek - oké a sajátos, mogorva és felsőbbrendű módján. De minden tiszteletünk az övé volt. Felépítette a szövetséget, akik védik a földet a szörnyetegtől. Több száz évet megélt, erre egy árulás miatt kellett elveszíteni az életét, akikben megbízott. Akikben én is megbíztam.
Majd a tekintetét követem, megállapodik a nyakamon, harcias mosoly kerekedik az arcomon.
Kellene, mi? Nem fogom hagyni, hogy te vagy a söpredék bandád kezébe kerüljön... - egy méltatlan szemétláda hordja? Még mit nem... Semelyik nem érdemli meg az erejét, és semelyik nem tudná amúgy sem viselni. Csak a családunk. - Gyere próbáld meg leszedni, alig várom hogy szénné égj.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Egy apró gondolat foszlány erejéig elgondolkozom mindazon, ami a tudomásomra jutott az elmúlt évek során. Tán’ én tudnám rosszul és a vörös kő nem veszélyes az egész világra? De ez nem lehetséges, a családom erre tette fel az egész életét, hogy a világot megvédje eme kőtől. Apáink sokat veszekedtek, amit Elsa nem látott, nem láthatott. Azonban én fül és szemtanúja voltam nem egy összetűzésüknek, némelyik pedig odáig fajult, hogy Elsa apja a kő erejét is igénybe vette apámmal szemben. Talán ez az elsődleges oka, hogy a követ el akarja pusztítani. Bosszúvágy hajtja, mi pedig a katonái vagyunk ebben a harcban. Mégis annyira bánt, ahogy Ellie beszél a családomról, főleg Josie-ról. Na ő aztán tényleg nem tehet semmiről. Rosszkor volt, rossz helyen. Képzetlenebb volt, mint a zsoldosok, akik szintén oda vesztek. – Ő nem volt áruló! – Mordulok fel, mert ami sok az sok. Engem szidhat nap estig, de ahogy én sem, ő se vegye a családomat a szájára negatív értelemben.
Megfogom a karjait és egy lendülettel átfordítom, hogy most ő legyen a falnak háttal. Aztán odaszorítom az alkaromat a mellkasához nyomva. – Nincs szükségem a hülye kövedre. – Nem akarom és soha nem is akartam birtokolni a vörös követ. Az egyetlen feladatom az elpusztítása lett volna. De most, hogy Elsa nyakában van, nem vagyok biztos a feladatom végrehajtásában. Tekintve mi történt a legutóbbi alkalommal, képtelen volnék megszerezni tőle, hogy mindketten meghaljunk. – Jobb ha az eszedbe vésed, hogy az egyetlen, amit én a kővel tenni akarok, az az elpusztítása. – Nem is lenne szükségem rá, mert erejem teljében vagyok, így végre egyenrangú felekként harcolhatunk. – Szóval ha azt akarod, meghaljak, a saját kezedbe kell venned az irányítást! – Azzal eltolom magam tőle és előrántom a kardomat, amit aztán neki szegezek. – Na mi lesz? Megküzdünk, vagy csak nézzük egymást? – Engem per pillanat egyáltalán nem érdekel egyik nyomorék szomszédja sem és az idióta fakabátok sem. Ha holtan akar látni, akkor küzdjünk meg szemtől szemben és ne pedig hátba szúrni akarjon egy kósza pillanatban, mikor nem figyelek. A küzdelemre gondolva szemeim is aranysárgán kezdenek izzani.
Megfogom a karjait és egy lendülettel átfordítom, hogy most ő legyen a falnak háttal. Aztán odaszorítom az alkaromat a mellkasához nyomva. – Nincs szükségem a hülye kövedre. – Nem akarom és soha nem is akartam birtokolni a vörös követ. Az egyetlen feladatom az elpusztítása lett volna. De most, hogy Elsa nyakában van, nem vagyok biztos a feladatom végrehajtásában. Tekintve mi történt a legutóbbi alkalommal, képtelen volnék megszerezni tőle, hogy mindketten meghaljunk. – Jobb ha az eszedbe vésed, hogy az egyetlen, amit én a kővel tenni akarok, az az elpusztítása. – Nem is lenne szükségem rá, mert erejem teljében vagyok, így végre egyenrangú felekként harcolhatunk. – Szóval ha azt akarod, meghaljak, a saját kezedbe kell venned az irányítást! – Azzal eltolom magam tőle és előrántom a kardomat, amit aztán neki szegezek. – Na mi lesz? Megküzdünk, vagy csak nézzük egymást? – Engem per pillanat egyáltalán nem érdekel egyik nyomorék szomszédja sem és az idióta fakabátok sem. Ha holtan akar látni, akkor küzdjünk meg szemtől szemben és ne pedig hátba szúrni akarjon egy kósza pillanatban, mikor nem figyelek. A küzdelemre gondolva szemeim is aranysárgán kezdenek izzani.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
Hogy nem volt áruló? Már hogyne lett volna. Egyszerűen felnevetek a felvetésén is, hogy bármennyire is ártalmatlan lett volna a testvére. - Oh értem, tehát teljesen véletlenül volt ott, mikor apám ellen fellázadtak saját barátai, és ölték meg? Biztos megakadályozni akarta a puccsot, igaz? - ennyire szarkasztikusan nem tudom feltenni a kérdést. A köd elborítja az agyamat, de még mennyire...
- Mivan? Mi az hogy... nem kell a kő ? Miért akarnád elpusztítani, mikor az emberek megsegítésére volt mindig is használva? Komolyan ennyire hülyének nézel, még ezek után is?
Komolyan, ez már kezd sérteni. Nem tudom mit képzel magáról, de legszívesebben a falba vágnám a fejét, nagyon sokszor.
- Oh, még szép, hogy azt akarom. De nem vagyok olyan gyáva szar, mint ti. Szóval majd majd szépen megbeszéljük, hol és mikor. De ha ennyire beszélgetni akarsz, fáradj beljebb, add ki magadból, adj még okot a gyűlöletemre. - ezzel bemegyek a laksába. Ki kell tisztitanom a tudatomat, és minden részletre, mint rájöttem kíváncsi vagyok. Mindig ezen gondolkodtam, hogy miért tették ezt. És most bármekkora a gyűlöletem, de meg kapom a kérdéseimre a választ.
- Csak csukd be az ajtót magad után... - majd egyenesen az italpulthoz megyek, ami a nappaliban van. És öntök egy erős italt magunknak. Lassabban szívódik fel nálam az alkohol, szóval ami egy üveg másnak legalább nekem öt kell. De nem tervezem meginni az ital készletemet, vagy kitudja... El kell lazulnom, de egyben figyelnem is kell.
- Mivan? Mi az hogy... nem kell a kő ? Miért akarnád elpusztítani, mikor az emberek megsegítésére volt mindig is használva? Komolyan ennyire hülyének nézel, még ezek után is?
Komolyan, ez már kezd sérteni. Nem tudom mit képzel magáról, de legszívesebben a falba vágnám a fejét, nagyon sokszor.
- Oh, még szép, hogy azt akarom. De nem vagyok olyan gyáva szar, mint ti. Szóval majd majd szépen megbeszéljük, hol és mikor. De ha ennyire beszélgetni akarsz, fáradj beljebb, add ki magadból, adj még okot a gyűlöletemre. - ezzel bemegyek a laksába. Ki kell tisztitanom a tudatomat, és minden részletre, mint rájöttem kíváncsi vagyok. Mindig ezen gondolkodtam, hogy miért tették ezt. És most bármekkora a gyűlöletem, de meg kapom a kérdéseimre a választ.
- Csak csukd be az ajtót magad után... - majd egyenesen az italpulthoz megyek, ami a nappaliban van. És öntök egy erős italt magunknak. Lassabban szívódik fel nálam az alkohol, szóval ami egy üveg másnak legalább nekem öt kell. De nem tervezem meginni az ital készletemet, vagy kitudja... El kell lazulnom, de egyben figyelnem is kell.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Josette mindig is az árnyékomban élt és a tudat, hogy végre kiléphet a fényre, izgatottá tette. Ezért is ment bele, mikor felvetettem, mi lenne ha helyettem menne a küldetésre. Nem árultam el neki a részleteket, mert apánk sem avatta be soha a vörös kő elleni küzdelmeibe. Nem tartotta katonának, úgy gondolta, Josie-nak a háztartásban a helye. Persze ő ezt másként látta és könyörgött, hogy részt vehessen az edzéseken. Kiképezte magát, gyakorlatilag teljesen egyedül, mert senki sem támogatta, természetesen rajtam kívül. Én mindig láttam a lángot a szemeiben és tudtam, hogy egyszer beteljesedhet a vágya, miszerint ő is katona lehessen. A sors fintora, hogy ez az álom nem sokáig létezhetett a valóság mezsgyéjén. – Nem tudta, miben vesz részt. – Persze, kérdezhetett volna, de több mint valószínű, hogy kitértem volna a válaszadás alól, mert ha megtudja, talán bele sem megy. Úgy szerette Elsa apukáját, mintha a sajátja lenne. Felnézett rá, amit saját apánkról nem tudott elmondani a bánásmódjának köszönhetően. – A vörös kő rossz kézbe kerülve többet árt, mint segít és túl nagy luxus lenne abban hinni, ez nem fog bekövetkezni. – Ez az igazság, lehet most jó kezekben van – bár ebben sem hihetek teljes mértékig, hiszen Ellie az imént is arra használta a kő erejét, hogy fojtogasson. Az ilyen és ehhez hasonló érzelmi elborulások rendkívül veszélyesek a kő erejének birtoklója számára. Így hát jobb lenne, ha nem is létezne.
Nem különösebben hat meg, hogy gyávának nevez, mivel nem érti és nem is értheti azt, amit véghez próbáltam vinni. Ahogy azzal sincs tisztában miken mentem keresztül az elmúlt évek során, mert nem volt mellettem. Más lettem, de nem csak a kísérlet miatt, megváltozott részben a személyiségem is és már nem tudom ki voltam vagy ki vagyok. Nincsenek emlékeim, csak a jelenem van. Emellett pedig nem gondolom, hogy bármi egyebet tudnék mondani Elsa-nak, nem is tudom mit szeretne igazán hallani, mégis úgy határozok, követem. Talán ha feltesz kérdéseket, meg tudom válaszolni, persze nem minden esetben. Nem tudhatok én sem mindent, sőt, nagyjából semmit sem tudok, amire ő jelen állapotában kíváncsi lehet. Becsukom hát az ajtót és beérve Ellie-t, intek a kezemmel, mikor kitölt két italt. Sosem szerettem inni, nem csak befolyásolja a józan ítélőképességet és a reflexeket, de örömmel sem tud eltölteni, hogy az alkohol szétégeti a torkomat. – Én nem kérek, köszi. – Ha ő inni óhajt, bánom is én, talán úgy érezheti, csak ezzel tompíthatja a fájdalmat, amit én okoztam neki, talán csak ürügyet keres, hogy elveszítse a fejét és nekem essen. Kitudja, de úgy érzem, nekem ezt jobb józanul kiállnom, bármi is legyen az az EZ.
Nem különösebben hat meg, hogy gyávának nevez, mivel nem érti és nem is értheti azt, amit véghez próbáltam vinni. Ahogy azzal sincs tisztában miken mentem keresztül az elmúlt évek során, mert nem volt mellettem. Más lettem, de nem csak a kísérlet miatt, megváltozott részben a személyiségem is és már nem tudom ki voltam vagy ki vagyok. Nincsenek emlékeim, csak a jelenem van. Emellett pedig nem gondolom, hogy bármi egyebet tudnék mondani Elsa-nak, nem is tudom mit szeretne igazán hallani, mégis úgy határozok, követem. Talán ha feltesz kérdéseket, meg tudom válaszolni, persze nem minden esetben. Nem tudhatok én sem mindent, sőt, nagyjából semmit sem tudok, amire ő jelen állapotában kíváncsi lehet. Becsukom hát az ajtót és beérve Ellie-t, intek a kezemmel, mikor kitölt két italt. Sosem szerettem inni, nem csak befolyásolja a józan ítélőképességet és a reflexeket, de örömmel sem tud eltölteni, hogy az alkohol szétégeti a torkomat. – Én nem kérek, köszi. – Ha ő inni óhajt, bánom is én, talán úgy érezheti, csak ezzel tompíthatja a fájdalmat, amit én okoztam neki, talán csak ürügyet keres, hogy elveszítse a fejét és nekem essen. Kitudja, de úgy érzem, nekem ezt jobb józanul kiállnom, bármi is legyen az az EZ.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
Minden,de MINDEN akarat erőmre szükségem van, hogy lehiggadjak. Nyugodtan kell lennem, és megfontoltnak. Meg kell tudnom mit akarnak ezek az agymosottak valójában, majd egy olyan helyen végeznem vele, ahol nincsenek szemtanuk. Vagy egyszerűen szólok anyámnak, aki... összehív egy gyűlést, és ítéletet mondanak felette. Hivatalosan eljárni. Ennek még a gondolatára is kiráz a hideg. Bármi balul sülhet el, elmenekülhet, nem találom meg... Sok a kockázat, most pedig itt van, simán levághatom a fejét. De elszorul a szívem, miért tesz így? Egykor kedves emlékek hiába törnek fel, az undor, és a sav is feltör, és az sokkal markánsabb érzés.
- Igen teljesen logikus, és igazatok van. Apámnál volt ... hm... asszem a kezdetek óta, jó pár száz éve. Felépítette, kiépítette a vadász társadalmat, az emberek megsegítésére. Micsoda ötlet, hogy egyszer valaki elveheti tőle... jajj igen jöttetek ti. - ennél gúnyosabban, és lekezelőbben nem tudtam ezt a gyönyörű szónoklatot előadni. Ahogy bemegyünk elő is veszek egy üveggel, nagyon jó, nem kell rá pazarolnom. De az udvariasságot belém verték, majdhogynem szó szerint. Kicsit reménykedem, és az ajtó felé sandítok, hogy Danny megjelenik, de egyben félek is tőle, és nem is akarom. Ki tudja hogy végződhet az este, de az biztos, hogy bátorságot adna a jelenléte, és a laza modora engem is ellazítana... már ha rá gondolok sokkal könnyebb, kúrva jó, megörülök ...
- Hát akkor... halljuk a verziód. - támaszkodom a pultnak. - Mert azt mondtad van. És mivel elég bátor voltál, hogy a lakásomra gyere, így gondolom azt hiszed teljesen érthető lesz. De szögezzünk le valamit. Erre az árulásra semmi féle bocsánat nem létezik. Ha tippelnem kéne, az apád csupán féltékeny volt az apámra, a halhatatlanságára, és arra hogy sokkal erősebb, mint ő. Erről már régóta hallottam pletykát. Emberek kellettek neki a puccshoz. De mégis hogyan... oh hogyan lehet árulásra kényszeríteni hűséges embereket, akik felnéznek a vezetőjükre. Hm... jah igen, beléjük beszéljük, hogy a kő gonosz, a kő... túl nagy hatalom egy embernek. - rázom a fejem, beleélve magam a mesébe, mintha ezzel teljesen egyetértenék. - Azt is mondta, hogy már öreg, túl sokat élt, valószínűleg, már lesznek olyan pontjai is, mikor nem önmaga, és eltudná BÁRKI tőle venni a követ. És ezt ti ugye, nemes hősök, kik a világot véditek nem hagyjátok. És kikből is lehet egy nemes férfi hű követői? Hát nem a gyerekeiből, akik mindent elfognak hinni az apjuknak? Hát persze. - nézek rá a lehető legcsípősebb tekintettel. - Csak tudod Ben... az embereknek vannak önálló akarata, és gondolkodása. Picit gondolkodtál volna összeraktad volna a képet, ahogy én is. - csapom le a poharat. - Kibaszottul elcseszted, Drágám...
- Igen teljesen logikus, és igazatok van. Apámnál volt ... hm... asszem a kezdetek óta, jó pár száz éve. Felépítette, kiépítette a vadász társadalmat, az emberek megsegítésére. Micsoda ötlet, hogy egyszer valaki elveheti tőle... jajj igen jöttetek ti. - ennél gúnyosabban, és lekezelőbben nem tudtam ezt a gyönyörű szónoklatot előadni. Ahogy bemegyünk elő is veszek egy üveggel, nagyon jó, nem kell rá pazarolnom. De az udvariasságot belém verték, majdhogynem szó szerint. Kicsit reménykedem, és az ajtó felé sandítok, hogy Danny megjelenik, de egyben félek is tőle, és nem is akarom. Ki tudja hogy végződhet az este, de az biztos, hogy bátorságot adna a jelenléte, és a laza modora engem is ellazítana... már ha rá gondolok sokkal könnyebb, kúrva jó, megörülök ...
- Hát akkor... halljuk a verziód. - támaszkodom a pultnak. - Mert azt mondtad van. És mivel elég bátor voltál, hogy a lakásomra gyere, így gondolom azt hiszed teljesen érthető lesz. De szögezzünk le valamit. Erre az árulásra semmi féle bocsánat nem létezik. Ha tippelnem kéne, az apád csupán féltékeny volt az apámra, a halhatatlanságára, és arra hogy sokkal erősebb, mint ő. Erről már régóta hallottam pletykát. Emberek kellettek neki a puccshoz. De mégis hogyan... oh hogyan lehet árulásra kényszeríteni hűséges embereket, akik felnéznek a vezetőjükre. Hm... jah igen, beléjük beszéljük, hogy a kő gonosz, a kő... túl nagy hatalom egy embernek. - rázom a fejem, beleélve magam a mesébe, mintha ezzel teljesen egyetértenék. - Azt is mondta, hogy már öreg, túl sokat élt, valószínűleg, már lesznek olyan pontjai is, mikor nem önmaga, és eltudná BÁRKI tőle venni a követ. És ezt ti ugye, nemes hősök, kik a világot véditek nem hagyjátok. És kikből is lehet egy nemes férfi hű követői? Hát nem a gyerekeiből, akik mindent elfognak hinni az apjuknak? Hát persze. - nézek rá a lehető legcsípősebb tekintettel. - Csak tudod Ben... az embereknek vannak önálló akarata, és gondolkodása. Picit gondolkodtál volna összeraktad volna a képet, ahogy én is. - csapom le a poharat. - Kibaszottul elcseszted, Drágám...
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Elsa láthatóan nem érti, amit közölni próbálok vele. Az, hogy kezdetektől az apja birtokában volt a kő, alapjaiban semmit sem jelent. Ez egy kiinduló pont, ami bárhogy véget érhet. Rengeteg forgatókönyv van, köztük az is, hogy ha nem mi, elveszi más, más, aki aztán rossz célokra használja fel. Vagy például egészen egyszerűen a hatalomtól elborul az agya és önön maga ellenségévé válik a vörös kő birtokában. Ezeket már nem tudhatjuk meg, érthető okokból kifolyólag. De félek, ha ez meg is történt volna, Ellie akkor is dicsőítené az apját, hiszen az apja. Ezért nem lehet hibáztatni, túl vak és nem tudja objektíven látni.
Elkezdek járkálni és államat a tenyerembe temetem. Végül is teljesen mindegy mit mondok, mert semmit nem fog elhinni belőle, ez valahogy most egyértelművé vált számomra. Az pedig különösen feszülté tesz, mikor az ajtót kezdi szuggerálni. – Vársz valakit? – Tulajdonképpen nem tudok már róla semmit sem. Hogy van-e valakije, vagy hogy egyáltalán egyedül lakik-e ebben a házban. Sok minden történhetett azóta, hogy utoljára beszéltünk. Kedvem volna csevegni erről az időszakról, de ez a vonat már elment. Többé nem fog nekem úgy megnyílni, mint azelőtt, ezt egyértelműen elszúrtam. – Szóval tegyük fel, hogy nem mi megyünk elébe. Valaki más, és meg is szerzi a vörös követ. Valaki, aki rossz célokra használná fel. Ennek tudatában te mit tettél volna? – A másik gondolatmenetemet megtartom inkább magamnak, mert a viszály köztünk túl nagy most, hogy arról kezdjek el papolni, hogy az apja talán megőrült volna idővel. – Azt tettem, amit jónak láttam. – Nem akartam, hogy bárki megsérüljön és a tervben az apja halála sem volt benne. Békével szerettük volna ezt rendezni, fogalmunk sem volt, hogy ebbe belehalhat bárki is. Felelőtlenek voltunk, mert nem jártuk körül ezt a kérdéskört, nem voltunk elég tapasztaltak, ami a követ illeti. Másfelől pedig a kísérlet, ami erősebbé tett, nem volt jó hatással rám. Nem csak a memóriámra gondolva, hanem a józan ítélő képességemre is. – Történtek dolgok, amiket nem tudok visszacsinálni, de apád halála csak egy a sok közül. Nem voltam önmagam. – Most sem igazán vagyok, igazából azt sem tudom milyen voltam azelőtt, milyen lenne, ha önmagam lennék. Ő tudja, mert emlékszik mindenre, de én nem. Minden kiesett és elveszett a régi énemmel együtt.
Elkezdek járkálni és államat a tenyerembe temetem. Végül is teljesen mindegy mit mondok, mert semmit nem fog elhinni belőle, ez valahogy most egyértelművé vált számomra. Az pedig különösen feszülté tesz, mikor az ajtót kezdi szuggerálni. – Vársz valakit? – Tulajdonképpen nem tudok már róla semmit sem. Hogy van-e valakije, vagy hogy egyáltalán egyedül lakik-e ebben a házban. Sok minden történhetett azóta, hogy utoljára beszéltünk. Kedvem volna csevegni erről az időszakról, de ez a vonat már elment. Többé nem fog nekem úgy megnyílni, mint azelőtt, ezt egyértelműen elszúrtam. – Szóval tegyük fel, hogy nem mi megyünk elébe. Valaki más, és meg is szerzi a vörös követ. Valaki, aki rossz célokra használná fel. Ennek tudatában te mit tettél volna? – A másik gondolatmenetemet megtartom inkább magamnak, mert a viszály köztünk túl nagy most, hogy arról kezdjek el papolni, hogy az apja talán megőrült volna idővel. – Azt tettem, amit jónak láttam. – Nem akartam, hogy bárki megsérüljön és a tervben az apja halála sem volt benne. Békével szerettük volna ezt rendezni, fogalmunk sem volt, hogy ebbe belehalhat bárki is. Felelőtlenek voltunk, mert nem jártuk körül ezt a kérdéskört, nem voltunk elég tapasztaltak, ami a követ illeti. Másfelől pedig a kísérlet, ami erősebbé tett, nem volt jó hatással rám. Nem csak a memóriámra gondolva, hanem a józan ítélő képességemre is. – Történtek dolgok, amiket nem tudok visszacsinálni, de apád halála csak egy a sok közül. Nem voltam önmagam. – Most sem igazán vagyok, igazából azt sem tudom milyen voltam azelőtt, milyen lenne, ha önmagam lennék. Ő tudja, mert emlékszik mindenre, de én nem. Minden kiesett és elveszett a régi énemmel együtt.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
A pia nem tompít el, ahhoz több rekesz kéne, de még is a tudat, valamelyest enyhít a feszültségemen. Meg annyiszor elképzeltem ezt a pillanatot, de tényleg, hogy soha nem így végződött. Volt amelyikben egyszerűen rám támadt,és engem is megakart ölni a kőért, persze átvágtam a torkát.Másikban térden állva kért tőlem bocsánatot, de én átvágtam a torkát. A harmadikba is ugyan ilyen magyarázkodás volt, de nem hallgattam végig, végül átvágtam a torkát. Most itt vagyunk a valóságban, végül behívtam az otthonomba, és esélyt adok neki, hogy elmagyarázza, mielőtt átvágom a torkát. Nem tudom van e értelme, nem tudom a végére mit fogok cselekedni. Valamiért egyszerűen szükségem van a magyarázatra, hogy eltudjam engedni. Ha átvágom a torkát egyszerűen, rögtön, soha nem tudom meg az okát.
De most, hogy tudom, az egész egy nevetséges sztorinak tűnik. "Hopsz, megöltük apádat, mert gondoltuk lehet valaki majd egyszer ellopja tőle a követ, és goni lesz"
Hogy lehetett Ben ennyire hülye? Várok valakit? Semmi köze hozzá, és ezt a nézésemmel is nyomatékosítom. Igen, valakit várok, akinek nem tudom a jelenléte segítene, vagy nehezebbé tenné.
- Ha! HA! Már rossz kezekbe kerülne levadásznánk, HA egyáltalán gyanú van rá, hogy valaki el akarja lopni a követ, hogy rossz kezekbe adja akkor figyelmeztetném azt az embert akinél jelenleg teljesen biztonságban van, hogy megelőzzük a dolgot. És nem az ártatlant ölöm meg egy feltételezésért. Drágám, téged az apád jól átbaszott. Maradjuk ennyiben. - mély levegőt veszek, és lehúzom a poharam tartalmát. - Ha én öltem volna meg apádat, egy olyan indokkal, amiért te az enyémet, te hogy viselnéd ? - nézek, most először a szemeibe.
Apám halála csak egy a sok rossz döntés közül ? Mély levegőt kell vennem. - Én soha, nem öltem ártatlant, és nem is tervezem, ez a különbség közöttünk. - az hogy nem volt önmaga csak üres mentegetőzésnek tűnik. - Miért ne lettél volna? Nem egy jól meg tervezet rajtaütés volt? Vagy végig nem voltál magadnál? - sandítok rá, kíváncsian.
De most, hogy tudom, az egész egy nevetséges sztorinak tűnik. "Hopsz, megöltük apádat, mert gondoltuk lehet valaki majd egyszer ellopja tőle a követ, és goni lesz"
Hogy lehetett Ben ennyire hülye? Várok valakit? Semmi köze hozzá, és ezt a nézésemmel is nyomatékosítom. Igen, valakit várok, akinek nem tudom a jelenléte segítene, vagy nehezebbé tenné.
- Ha! HA! Már rossz kezekbe kerülne levadásznánk, HA egyáltalán gyanú van rá, hogy valaki el akarja lopni a követ, hogy rossz kezekbe adja akkor figyelmeztetném azt az embert akinél jelenleg teljesen biztonságban van, hogy megelőzzük a dolgot. És nem az ártatlant ölöm meg egy feltételezésért. Drágám, téged az apád jól átbaszott. Maradjuk ennyiben. - mély levegőt veszek, és lehúzom a poharam tartalmát. - Ha én öltem volna meg apádat, egy olyan indokkal, amiért te az enyémet, te hogy viselnéd ? - nézek, most először a szemeibe.
Apám halála csak egy a sok rossz döntés közül ? Mély levegőt kell vennem. - Én soha, nem öltem ártatlant, és nem is tervezem, ez a különbség közöttünk. - az hogy nem volt önmaga csak üres mentegetőzésnek tűnik. - Miért ne lettél volna? Nem egy jól meg tervezet rajtaütés volt? Vagy végig nem voltál magadnál? - sandítok rá, kíváncsian.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Leülök Elsa-val szembe és kissé értetlenül tekintek rá. Vajon hallotta amit korábban mondtam, vajon megértette? Vagy egyáltalán érdekli? Fogalmam sem volt, hogy ezzel az egésszel gyakorlatilag a biztos halálba küldjük az apját, meg úgy mindenkit. Nem volt elég kiforrott a terv, nem ismertük eléggé a vörös követ ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, hogy ez öngyilkosság és gyilkosság egyszerre. Sóhajtok egyet. – Kérlek értsd meg, hogy fogalmunk sem volt, hogy bárki meghalhat. Se az édesapád, se az emberek, akik ott voltak. – Nem tudom még hogyan mondjam el neki. Nem hisz nekem, ez egyértelmű, de pont ezért nem is látom már értelmét a mentegetőzésnek. Üres szavak, üres fülekre találnak.
A kérdésén egyenesen dobnék egy hátast, ha nem ülnék a fenekemen. Őszintén? Kiborulnék, akárcsak ő. De a szeretet erősebb lenne, így idővel meg tudnék bocsájtani. Bár biztos én is hitetlen lennék, de azt hiszem eszembe sem jutna, hogy „szemet, szemért, fogat, fogért” elven intézzem el a dolgokat. – Biztos nehezen viselném, akárcsak te. – Mit hazudjak, ez az igazság. Nem is vártam el tőle, hogy másként fogadja, csak szeretném, ha idővel meg tudta bocsájtani nekem. – Hidd el, hogy én sem terveztem megölni senkit. – Mégis ahhoz képest rengeteg ember halála szárad az én lelkemen. Josie és az apja csak kettő a sok közül. Akik halála különösen megérintett, mert fontosak voltak a számomra. – Azt hiszem ez megérne egy misét. – Sok mindenről nem tud Ellie, amikről nem tudom, hogy jó, vagy inkább rossz, hogy nem tud. De a jelenlegi feldúlt állapotában nem is szeretném mindezt a tudtára adni. A gyengeségemet, ami abban rejlik, hogy nagy árat fizettem, hogy erősebb lehessek. Az összes emlékemmel, az egész múltammal és ezáltal az egész személyiségemmel. Nem tudom ki voltam azelőtt. Ezt csak ő tudhatja.
Felállok mellőle, mert képtelen vagyok tartani vele a szemkontaktust. Elkezdek járkálni és azon gondolkozom, mit mondhatnék, ami nem akasztja ki már ennél is jobban. De semmi jó nem jut az eszembe. Ha elmondom az igazságot, az most egyértelműen olaj lenne a tűzre. Hülye voltam? Igen, mert vakon követtem apámat. Ebben teljesen igaza van. Inkább mellette kellett volna maradnom. De hiába is, nem tudom már ezt megmásítani. Annyira rettegtem, hogy gyenge maradok a vadászathoz, hogy mindent feltettem egy lapra. Ez okozta az apja vesztét és az enyémet is átvitt értelemben.
A kérdésén egyenesen dobnék egy hátast, ha nem ülnék a fenekemen. Őszintén? Kiborulnék, akárcsak ő. De a szeretet erősebb lenne, így idővel meg tudnék bocsájtani. Bár biztos én is hitetlen lennék, de azt hiszem eszembe sem jutna, hogy „szemet, szemért, fogat, fogért” elven intézzem el a dolgokat. – Biztos nehezen viselném, akárcsak te. – Mit hazudjak, ez az igazság. Nem is vártam el tőle, hogy másként fogadja, csak szeretném, ha idővel meg tudta bocsájtani nekem. – Hidd el, hogy én sem terveztem megölni senkit. – Mégis ahhoz képest rengeteg ember halála szárad az én lelkemen. Josie és az apja csak kettő a sok közül. Akik halála különösen megérintett, mert fontosak voltak a számomra. – Azt hiszem ez megérne egy misét. – Sok mindenről nem tud Ellie, amikről nem tudom, hogy jó, vagy inkább rossz, hogy nem tud. De a jelenlegi feldúlt állapotában nem is szeretném mindezt a tudtára adni. A gyengeségemet, ami abban rejlik, hogy nagy árat fizettem, hogy erősebb lehessek. Az összes emlékemmel, az egész múltammal és ezáltal az egész személyiségemmel. Nem tudom ki voltam azelőtt. Ezt csak ő tudhatja.
Felállok mellőle, mert képtelen vagyok tartani vele a szemkontaktust. Elkezdek járkálni és azon gondolkozom, mit mondhatnék, ami nem akasztja ki már ennél is jobban. De semmi jó nem jut az eszembe. Ha elmondom az igazságot, az most egyértelműen olaj lenne a tűzre. Hülye voltam? Igen, mert vakon követtem apámat. Ebben teljesen igaza van. Inkább mellette kellett volna maradnom. De hiába is, nem tudom már ezt megmásítani. Annyira rettegtem, hogy gyenge maradok a vadászathoz, hogy mindent feltettem egy lapra. Ez okozta az apja vesztét és az enyémet is átvitt értelemben.
Elsa Bloodstone
• doing bad for good reasons •
MYRevange
Egy egyáltalán nem várt vendég
A düht kezdi felváltani, valami sokkal szívfacsaróbb érzés. Őszintén szólva jobban éreztem magam, mikor azt kellett elképzelnem, hogy hogyan nyírom ki.Már elmondtam többször is, hogy nem tudták, hogy belehal... oké, de ez nem változtat a tényen, hogy elárulták. Apám magába az árulásukba is belehalt volna. Ugyanis Marcus Warlock volt, az egyik legjobb barátja, bár ez sosem volt egyértelmű, de a legszörnyűbb, hogy benne bízott meg a legjobban. Mindig voltak vitáik, de végül együtt tudtak dolgozni. De ezek szerint Marcus felől ez nem ment valami felhőtlenül, ha végül így döntött. Tudom, hogy szívén viselné apja halálát, főleg ha én tenném, ugyanis neki is ő a példaképe, a mestere, az apja...
- Tudod, ez a legszörnyűbb az egészbe..., hogy hiszek neked. Abban hiszek, hogy fogalmad se volt róla, hogy mi fog történni, mert apád benned sem bízott. - érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, pedig megesküdtem, soha nem fog, de így is küzdök velük. -Tudta, hogy miattam, nem fog tudni erre rábeszélni, mi? Vagy egyáltalán abban bármi igaz volt, ami köztünk volt, vagy mind az egész a színjáték része volt, hogy közel kerüljetek a családomhoz ? - oh és igen, kipukkadt. Az a ronda ronda folt, ami mélyen bennem volt, és ami addig, addig emésztett, amíg hangosan ki nem mondtam. Milyen önzőség tőlem... de ha már ilyen beszédesek vagyunk, ugyan nem mindegy?
Feláll, nem bír tovább a szemembe nézni, helyes. Most én sem bírnám elviselni a tükörképem. Az a kemény Elsa Bloodstone, akit felépítettem, épp készül darabjaira esni.
- Nem tudod elképzelni, hány éjszakát virrasztottam át, és megannyi forgatókönyvet átlapoztam a fejemben. Így csak nyugodtan, add ki magadból, mi lett belőled... hogy tudsz aludni, és hogy érzed, megérte? Miért kerestél most, pont most fel ? Apád rájött nálam a kő, és most értem küldött? Nem fogom oda adni. - rázom a fejem megadóan. Nem tudom mire számítok. Hogy tényleg megbánt mindent? Hogy nem az apja küldte, hanem ennyire nem tudott évek óta aludni.
- Tudod, ez a legszörnyűbb az egészbe..., hogy hiszek neked. Abban hiszek, hogy fogalmad se volt róla, hogy mi fog történni, mert apád benned sem bízott. - érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, pedig megesküdtem, soha nem fog, de így is küzdök velük. -Tudta, hogy miattam, nem fog tudni erre rábeszélni, mi? Vagy egyáltalán abban bármi igaz volt, ami köztünk volt, vagy mind az egész a színjáték része volt, hogy közel kerüljetek a családomhoz ? - oh és igen, kipukkadt. Az a ronda ronda folt, ami mélyen bennem volt, és ami addig, addig emésztett, amíg hangosan ki nem mondtam. Milyen önzőség tőlem... de ha már ilyen beszédesek vagyunk, ugyan nem mindegy?
Feláll, nem bír tovább a szemembe nézni, helyes. Most én sem bírnám elviselni a tükörképem. Az a kemény Elsa Bloodstone, akit felépítettem, épp készül darabjaira esni.
- Nem tudod elképzelni, hány éjszakát virrasztottam át, és megannyi forgatókönyvet átlapoztam a fejemben. Így csak nyugodtan, add ki magadból, mi lett belőled... hogy tudsz aludni, és hogy érzed, megérte? Miért kerestél most, pont most fel ? Apád rájött nálam a kő, és most értem küldött? Nem fogom oda adni. - rázom a fejem megadóan. Nem tudom mire számítok. Hogy tényleg megbánt mindent? Hogy nem az apja küldte, hanem ennyire nem tudott évek óta aludni.
Profil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
The Beauty and The Beast
Danny
My EvilEx
Benjamin
Danny
My EvilEx
Benjamin
Profil gif 2 :
Vendég
Vendég
LEGEND OF RED STONE
Would it be an ordinary stone? The red stone changed everything. Not only did it destroy our relationship, but it reshaped my entire being to be able to destroy me.
Fáj így kimondva, de Ellie-nek igaza lehet. Az apám egész életemben gyengének tartott, belekényszerített egy katonai kísérletbe, majd megterveztette velem a vörös kő elpusztítását. Mindeközben ő a háttérben maradt, mintha az egészhez semmi köze nem volna és mi, őt is elárultuk volna ezzel. Aljas volt végig és kihasználta a kísérlet mellékhatásait rajtam. Megállok és Elsa-ra tekintek a szemem sarkából. Látom és hallom a hangján, hogy elérzékenyült. Bánom amit tettem és fáj látnom, mekkora kárt okoztam és milyen fájdalmat okoztam neki. Szívem szerint megölelném, megpróbálnám megvigasztalni és felvidítani. De nem lehet, mert a fájdalmának okozója én magam vagyok. – Dehogy is Ellie, én mindig szerettelek téged és szeretni is foglak. Ez... – Kezemet a szívemre helyezem. – Ez valódi volt. – Ami kettőnk közt volt, az valódi volt. Senki nem vett rá, vagy kért meg, hogy játsszam el, hogy szeretem, hogy a fiúja vagyok. Szerettem, tiszta szívemből és most is szeretem. – Tényleg bánom amit tettem, amit okoztam a tetteimmel. Apám nem tud a kőről és azt hiszem ez így is van jól. – Részemről én nem is fogom elmondani neki, nem szeretném, hogy neki is bántódása essen. Hogy miért pont most? Nem is tudom. Most tisztult talán ki annyira a fejem? Foszlányokban térnek vissza az emlékeim és velük együtt a személyiségem, az aki mindig is voltam. Azelőtt, hogy feladtam mindent annak érdekében, hogy ne legyek többé a leggyengébb láncszem. Nem is tudom igazán. Egyszerűen csak látni akartam. Érinteni, hogy tudjam, feldolgozta. De nem így lett. Nem dolgozta fel és ez az én hibám. Itt kellett volna lennem, soha nem szabadott volna hagynom, hogy apám manipuláljon engem. – Hiányoztál. – Ennyi vagyok képes kipréselni a számon. Belül darabjaimra hullok szét a fájdalomtól. Mert elmondanám mennyire hiányzott, hogy mennyire vágytam arra, hogy semmissé tegyem a történteket és minden a régi legyen. De képtelen vagyok kimondani, mert tudom, azzal is csak bántanám. Mégis hogy lehetne ilyesmit semmissé tenni, nem igaz? Ez nem egy rosszul megírt teszt. Egy ember meghalt, miattam.
Abban sem vagyok már biztos, hogy Elsa Rajtam nem-e lépett már réges-régen tovább. Évek teltek el, mialatt azt hitte, meghaltam. Talán addig volt igazán jó, mert nem tudott gyűlölni. De most, hogy életben vagyok, semmi sem akadályozza meg attól, hogy tiszta szívéből gyűlöljön.
Abban sem vagyok már biztos, hogy Elsa Rajtam nem-e lépett már réges-régen tovább. Évek teltek el, mialatt azt hitte, meghaltam. Talán addig volt igazán jó, mert nem tudott gyűlölni. De most, hogy életben vagyok, semmi sem akadályozza meg attól, hogy tiszta szívéből gyűlöljön.
Ajánlott tartalom
1 / 2 oldal • 1, 2
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.