Dr. Richard "Ray" Laurence Parker (1969-1999)
Mary Teresa Parker (leánykori nevén Fitzpatrick, 1969-1999)
Maybelle "May" Parker (leánykori nevén Reilly)
Benjamin "Ben" Franklin Parker (1968-2008)

Míg egy külső szemlélő számára olybá tűnhetett, hogy Peter egy teljesen hétköznapi, középosztálybeli házaspár egyetlen gyermekeként élte gondtalan életét Queens csendes, kertvárosi részén, az igazság az volt, hogy a fiú szülei foglalkozásukból fakadóan a normális életmód közelében sem jártak. Mary CIA ügynökként szolgálta a hazáját és akkor találkozott először jövendőbelijével, amikor azt az utasítást kapta, hogy mentse ki az ügynökség tudományos konzultánsát Adelicia von Krupp fogságából. Richard, a ragyogó elméjű biológus azért került bajba, mert a bárónő egy francia szimpóziumon megneszelte a férfi azon ambíciózus tervét, miszerint kutatótársával, Edward Brockkal ki fogják fejleszteni a rák ellenszerét. A nemrégiben diagnosztizált, vagyonos nő soha vissza nem térő alkalmat látott ebben, hogy megkaparinthassa a formulát, szerencsétlenségére azonban Fitzpatrick ügynök sikeresen bejutott a birtokára és végzett vele, mielőtt még válaszokat szedhetett volna ki a tudósból. Sajnos ez a győzelem csupán elodázta a tragédiát, Richard egyre inkább tartani kezdett attól, hogy kutatási eredményei rossz kezekbe kerülve veszélyes fegyverekké válhatnak, ami nem csak az Edwarddal való több éves barátságába ütött koporsószeget, de bátyja, Ben aggodalmát is kivívta, ugyanis a férfi nem akarta, hogy fivére egyre hektikusabb viselkedése negatív hatással legyen Peterre. Ez vezetett odáig, hogy azon az 1999-es estén, mikor Ray és Ed megegyeztek a projektjeik eltűntetésében, az alig öt éves Peter, ahogy sokszor történt ez korábban, nagyszüleinél maradt. Azzal a különbséggel, hogy a szülők sosem tértek vissza. A hivatalos jelentések szerint a repülőgép, melyen a Parker és a Brock házaspár ültek, egy viharban zuhant le, s bár a részletek a mai napig homályba vesznek, sokkal valószínűbb, hogy a német bárónőhöz, von Krupphoz hasonlóan befolyásos személyek nem akarták, hogy munkájukk örökre elvesszen, ezért félreállították az útjukban álló feleket. A Parker családot ezután 2008-ban újabb csapás sújtotta: miközben egy kisstílű betörőt igyekezett megállítani, a biztonsági őrként dolgozó Ben halálos sérülést szenved. Nem csoda hát, hogy Peter egyik állandó félelme az, hogy valami történik a nagynénjével, esetleg éppen ő okoz neki fájdalmat azzal, ha kiderülne, mivel tölti pontosan unokaöccse ideje javarészét.


- Tizennégy éves koráig szörnyű volt a látása, ezért állandóan szemüveget kellett hordania. A képességei miatt ez már később nem volt tényező, ezért azt hazudta az iskolában, hogy lézeres szemműtétetnek köszönhető a hirtelen javulása. Ma már ugyan nincs rá szüksége, civilben mégis látható rajta, főleg, mióta visszatért egykori középiskolája falai közé.
- Nem iszik kávét. Az agya koffein bevitele nélkül is folyamatosan pörög, aminek köszönhetően néha hamarabb mond ki dolgokat, mint az tanácsos volna. Ha őt kérdeznéd, azt mondaná, mindenkinek jobb, ha távol marad a fekete löttytől. (És mindez valószínűleg igaz is, de Peter azért használja ezt kifogásnak, mert kevésbé gáz, mint az, hogy sosem bírt belekortyolni fintorgás nélkül. Bocsi, Pete!)
- A külseje alapján nem lehet róla megmondani, de nem kell szégyenkeznie az étvágya miatt (a pénztárcája ezzel szemben már annál inkább szokta fájlalni ezt a tényt). A megfelelően elkészített new yorki pizza (értsd: nem a gyorsfagyasztott, bedobozolt depresszió) véleménye szerint verhetetlen, egyik örök kedvence a pepperonis, extra paprikával.
- Ki nem állhatja a majonézt. De komolyan. Nem olyan kis dologról van szó, hogy egyszerűen az íze nem jön be neki, hanem olyan ellenszenvről, amivel kapcsolatban egyszer mélyreható (na jó, egyoldalú) beszélgetésbe elegyedett egy utcai árussal, aminek a végén a stand mögött álló férfi megfenyegette, hogy az egész tubussal ráönti. Nem merte megkockáztatni, hogy a pókösztöne figyelmeztetné-e egy ilyen húzásra, így Lewis azon kevés emberek közé tartozik, aki elérte, hogy Póki befogja a száját.
- Igazi magányos farkas. Ez nem azért van, mert ne lenne vele tisztában, miként játsszon csapatban vagy szimplán ne jönne ki az emberekkel, hanem egy berögzülésnek köszönhető. Szuperhősi "karrierjének" hajnalán különlegesen nagy körültekintéssel járt el, hogy ne hívja fel magára más lokális hősök figyelmét. Ennek azért látta szükségét, mert attól félt, ha együtt látnák egy nagyágyúval, akkor valamelyik rosszakaró biztosan visszavezetné a szálakat a nagynénjéig.
- A humor nála egyszerre stratégia és védekezési mechanizmus. Elkendőzheti vele saját szorongását, továbbá kizökkentheti attitűdjével az ellenfeleit. Win-win. Többnyire. Tapasztalatai alapján, minél termetesebb a közönsége, annál kellemetlenebb egy-egy poén hozadéka.
- Szüleiről szóló kevéske emléke meglehetősen halovány. Nénikéjétől tudja, mivel is foglalatoskodtak, és hálás a nagyszüleinek, amiért sajátjukként nevelték, de azért sajnálja, hogy nem ismerhette jobban Maryt és Richardot.
- Peter csillagjegye mérleg. Éééés ennyiben ki is merülnek az asztrológiai ismeretei.
- Egyik különleges adottsága, hogy szupergyorsan zavarba tud jönni, mikor az ellenkező nem képviselőivel beszél. Amikor először akarta elhívni randira Mary Janet, megbotlott a saját lábában és legurult a suli lépcsőjén. Flash ezután terjesztette el a Peter Parkour gúnynevét.
- Jelenleg kémiát és biológiát tanít a régi sulijában, de nagyon szívesen helyettesít fizikán is. Hivatalosan nincs pedagógiai végzettsége, de a papírjai láttán ettől a Midtown igazgatója, Roger Harrington hajlandó volt eltekinteni.
- Nem akart a nénikéje terhére lenni, ezért, hogy segíthessen, tizenhat évesen munkát vállalt a Hírharsonánál. Technikailag szabadúszó fotósként kezdte és főként Pókember képeket biztosított a lap híreihez, de közben segédkezett az újságnak a Bugle.Net weboldal elindításában és az adatbázisuk karbantartásában. Jonah hajlandó volt őt az egyetem mellett részmunkaidőben webszerkesztőként felvenni.
- Ténykedése során több ismerőst is szerzett magának az NYPD kötelékén belül. Főbb rendőri kontaktjai között Yuriko Watanabe kapitány, Jean DeWolffe százados és Frank Lamont hadnagy találhatóak.
- Egészen tizennégy éves koráig súlyos tériszonya volt. Ez a képességei kialakulásával sem múlt el teljesen, annak érdekében, hogy fóbiáját leküzdhesse, kénytelen volt saját korlátait feszegetve egyre magasabb épületeket megmászni. Végül az Empire State Building meghódítása volt az a pillanat, ami megágyazott a félelem feletti kontrolljának, ezért a mai napig őrizget is róla egy selfiet.
- Jobban kedveli a Csillagok Háborúját, mint a Star Trek-et. J. J. Abrams új trilógiáját azonban nem tekinti canonnak.
- Kedvenc gyerekkori szuperhőse Batman. Emiatt gyakran utal is a Sötét Lovagra, amikor csak lehetősége adódik rá.
- Mentett már le macskát fáról, akármilyen poénszintű sztereotípiának is tűnik. Azonban nem szívesen beszél róla, ugyanis az eset után órákig dolgozott a jelmeze helyrehozásán.
- Képregénygyűjtő volt. Egyik féltve őrzött darabja egy 1941-es Amerika Kapitány különkiadás. Ami azt illeti, Steve Rogers szolgált inspirációként ahhoz, hogy a szuperhős gúnyája főleg a piros-kék színeket tartalmazza. Képzelhetitek, mennyire bezsongott, amikor 2010-ben kiderült, hogy a Kapitány életben van.
- Nem tud főzni, továbbá nem is ajánlatos őt konyhák közelébe engedni. Ön- és közveszélyes!

Ha az egyszerűségre törekednénk, azt mondhatnánk, hogy Peter Parker a radioaktív pók marása következtében méretarányos pókképességekre tett szert. Ezek többek között magukba foglalnak emberfeletti erőt, gyorsaságot, fokozott gyógyulást, egy hatodik érzéket és a falmászás adottságát. De ki szereti az egyszerűséget, nem igaz? Jöjjön hát néhány részlet arról, mire is képes pontosan New York hálószövője!

- Falmászás: Pókember talán legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy bármilyen anyagú, szilárd halmazállapotú felszínen gond nélkül képes megtapadni, mindegy, mennyire göröngyös, tükörsima, csúszós vagy meredek szögben elhelyezkedő felületről van szó. Ez egy ruházaton keresztül is működő, pszichoszomatikus képesség, ami leginkább* Peter kezeire, s lábaira koncentrálódik. A kisagyi engramokban a radikális génmódosítás során beállt változásnak köszönhetően Pókember tudatalatt képes módosítani az atomok közti vonzást, és elektromágneses mezőt. Ez a molekuláris szintű, passzív uralom képes felülírni az elektronhéjak között fellépő alapvető fizikai reakciót a külső elektronhéjak töltéseinek megváltoztatásával. Maga a tapadási állapot, ami ennek hatására fellép az anyag és Peter végtagjai között, csupán temporális, ezért nem tanácsos senkinek sem megpróbálnia megmászni utána ugyanazt az épületet!
*Érdekesség: Mint az évek során bebizonyosodott, az adottság arra is rendkívül hasznos, hogy megvédje Peter titkos személyazonosságát, ugyanis lehetővé teszi számára, hogy maszkját a bőréhez tapadva helyben tartsa, megakadályozva ezzel, hogy azt ellenfelei harc közben egy jól időzített mozdulattal leránthassák róla. Feltételezhető tehát, hogy a tulajdonság alapvetően a fiatal férfi teljes testfelszínén érvényesül és működését Peter fókusza befolyásolja.

- Pókösztön: Az emberfeletti hatodik érzék lényegében egy extraszenzoros, limitált prekogníciós képességként írható le, mely előre figyelmezteti tulajdonosát az adott pillanatban őrá leselkedő veszélyekre. 360 fokban fedi le Peter közvetlen környezetét, így nem szükséges más módon is érzékelnie az aktív veszélyfaktort ahhoz, hogy az ereje aktiválódásával tudatosuljon benne annak jelenléte. Fontos azonban leszögezni, hogy a tulajdonság nem egyenlő a jövőbelátás képességeivel, nem villanak az elméjébe képek arról, ami és ahogyan történni fog! A pókösztön fizikai érzetként, egy gyors lefolyású bizsergésként nyilvánul meg, ami a koponya hátsó részén indul ki, végighalad a tarkón, majd végigsuhan lefelé a gerincoszlop mentén. Az inger az amygdalába jut, adrenalint és kortizolt szabadítva fel Peter szervezetében, illetve aktiválva az autonomikus idegrendszerét, ami a sugallatot a másodperc tört része alatt feldolgozván utasítást küld az izmoknak, azonnali válaszreakcióra ösztözvén a testét. A veszély közelségét és mértékét Peter a bizsergő érzés intenzitásának és időtartamának függvényében tudja meghatározni. A képesség akkor is aktív marad és hat a testre, ha gazdájának asztrális esszenciáját valaki (khm...) valamilyen oknál fogva kilökné a fizikai síkról.
Érdekesség: A képregényekben a pókösztön kapcsolatban áll az Élet És Sors Hálójával, egy misztikus, az egész multiverzumon átívelő szerkezettel, ami összeköti a különböző világok Pók-Totemeit. Ilyen vonatkozásról a 6969-es univerzum Peter Parkerének nincs tudomása, azonban arról nagyon is tud, hogy ösztöne segítségével zsigeri szinten érzékelni tud más Pókokat és egy tömegben azt is be tudja azonosítani, mely személyek azok, anélkül, hogy korábban találkozott volna velük.

- Erő: A "méretarányos pókképességek" nem olyasmi, amivel Peter pusztán azért dobálózna, mert szép a csengése és nem akar untatni senkit a részletekkel, noha ezutóbbi azért már közrejátszhat. Nyers, testi erejét tekintve a vonatkozás valóban találüó, hiszen található az állatvilágban olyan arachnid, mely saját tömegének akár a százhetvenháromszorosát is képes magával hordozni. Ha ezt elfogadjuk kiindulási alapnak, hozzáadjuk a DNS módosításának következtében fellépő izomzati változásokat, melyek következtében a rostok szorosabb rétegűvé és nagyobb teherbírásúvá váltak, majd applikáljuk ezt egy hetven kilogramm testtömeget valamelyest meghaladó fiatalemberre, máris nem akkora csoda, hogy Pókember mérsékelt erőfeszítéssel képes a feje fölé kiemelni körülbelül 15 tonnányi súlyt mindkét kézzel, anélkül, hogy a művelet kárt tenne benne. Ez az érték nagyobb erőfeszítés és komolyabb dózisú adrenalinfröccs esetén magasabb lehet, s feltehetően 20 tonna megmozgatására tehető, itt már azonban a magasba emelésnél léphetnek fel nehézségek. Efeletti súllyal máig nem volt dolga, így nehéz megállapítani, hogy például a "hisztérikus erőként" ismert fenomenon esetében hol található meg ezen belül a még pontosabb felső határa. Annyi viszont bizonyos, hogy szuperhumán fizikai adottságai nem merülnek ki a felsőtestében, változásai a lábizmokra, így például térdízületekre, a hátsó hajlítóizmokra és a négyfejű combizmokra is hatással voltak. Ennek köszönhetően egy komolyabb nekifutással akár 90 méterre is rúghat a távolság, amit képes horizontálisan maga mögött hagyni egy ugrással, míg ugyanez az adat vertikálisan, beleszámolva a testre ellentétesen ható gravitációs erőt, maximálisan 10-15 méterre is tehető, attól függően, mekkora erőt visz bele abba a mozdulatsorba, amivel elrúgja magát a földtől.
Érdekesség: Van benne egy állandó félelem a potenciális erejétől, s attól, hogy bárkinek árthat vele, ami miatt 0-24 önkontrollt gyakorol. Ez teszi olyan nehézzé a korlátai meghatározását, hiszen ütéseit visszafogja, még az olyan ellenfelekkel szemben is, akik nem mondhatóak átlagos bűnözőknek.

- Gyorsaság: Fizikai erejéből fakadóan adná magát, hogy Peter is az olyan izomkolosszusok közé tartozzon, mint amilyen a Midgardot kitartóan védelmező Thor vagy a szuperkatona szérum legnemesebb Kapitánya, ehelyett azonban az alkata sokkal inkább nevezhető szálkásnak, atletikusnak, akrobatákéhoz, profi tornászokéhoz vagy éppen olimpiai futókéhoz hasonlónak. Nos, ez nem véletlen. Kötőszövetei kétszer rugalmasabbak annál, amit egy kiváló sportoló már a tűréshatára komoly feszegetésével és sérülés kockáztatásával érhetne csak el, izmaiban pedig negyedakkora sebességgel halmozódnak fel a tartós munkavégzés során fellépő fáradtságért felelős kémiai anyagok, mint a laktát. Ennek köszönhetően tízszer agilisabb és ugyanennyiszer gyorsabb is az aranyérmes olimpikonoknál. Ha például belead apait-anyait, rövidtávon őrá is igazzá válik a pókok azon tulajdonsága, hogy akár testhosszuk hetvenszeresét is képesek lefutni egyetlen másodperc alatt, ami Peter esetében annyit tesz, hogy sprintelési csúcssebessége 100 méteren könnyen eléri az ötszörösét annak a világrekordnak, melyet Usain Bolt állított fel. Ha ezt kombináljuk azzal, hogy a reakcióideje negyvenszer hatékonyabb az átlagemberénél, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük azt is, hogy Peter Parker pusztán a fürgeségével képes volna egy személyben felvenni a harcot egy elit kommandós osztaggal.

- Fokozott gyógyulás: A hálószövő szervezetében nem található olyan regeneráló faktor, mint amilyen James Howlett vagy Wade Wilson csodával határos felépüléséért felel, az ő esetében inkább van szó szupergyors metabolizmusról, ami egyből reagál a testbe kerülő toxinokra, illetve egyéb, szükségtelen idegen anyagokra. Felgyorsult kiválasztása nem korlátozódik csupán a méreganyagok mihamarabbi kilökésére, de egyben elősegíti az elkopott, sérült sejtek kicserélődését, ezzel fokozván a szövetek gyógyulási folyamatát, s konzerválván azok egészségi állapotát. Vírusfertőzésektől, ártalmas baktériumoktól például szükségtelen tartania, ezeket ugyanis az immunrendszere tízszer gyorsabban öli meg az átlagnál, kisebb felszíni sérüléseket, karcolásokat és zúzódásokat, égéseket 1-2 óra leforgása alatt, míg mélyebb szöveti részeket érintő sebeket annak elhelyezkedésétől és súlyosságától függően 4-5 óra alatt begyógyít a teste, anélkül, hogy a folyamat komolyabb külső (orvosi) beavatkozást igényelne. Ennél súlyosabb károsodást, így például lőtt vagy szúrt sebet és törött csontokat 10-12 óra alatt tud kiheverni, amennyiben a sebesülés után már nem erőlteti meg magát és képes ezt az időt minőségi pihenéssel (értsd: legalább egy 8 órás alvással) eltölteni. Továbbá a procedúrát nagyban segíti némi medikai asszisztzenicia nyílt seb esetén (vérzés elállítása, fertőtlenítés, sebvarrás).
Érdekesség: Peter be tud rúgni, ahogyan a legtöbb tudatmódosító szer is hatással lehet rá, azonban rezisztanciája átlag feletti, ezáltal nagyobb mennyiségre lenne szüksége, hogy ugyanazt a hatást érje el, mint az utca emberénél, továbbá rapid anyagcseréje miatt sokkal hamarabb kitisztulna a feje és még a másnaposság tünetei sem jelentkeznének nála olyan intenzitással, mint bárki másnál.

Hey, Petert hívtad!
De azt hiszem, ezt már tudod.
Kivéve, ha nem, mert félrenyomtál egy számot és téves hívás, mert akkor üdv, Peter vagyok! Parker.
Oké, szóval most nem tudok beszélni, mert még mindig próbálok berendezkedni az új helyemen és vagy kiborítottam egy festékes vödröt a nappali közepén vagy rám omlott az ikeás könyvespolcom. Mi lenne, ha hagynál egy üzenetet és visszahívlak, amint elültek a porfelhők, oké?
Bíííp! Bocs, ez még nem az igazi volt, csak nem tudom, mikor csiná-

A galád módon félbeszakító sípszó után a ruhám beépített rendszerének köszönhetően a maszk lencséin megjelenik a vonal túloldalán lévő kollégám névjegye.
- Komolyan mondom, Pete, ha nem cseréled le ezt a rögzítőhangot, én magam megyek át hozzád és rakom össze azt a polcot, amivel több, mint egy hónapja küzdesz! - felnevetek Kyle morgós megjegyzésére, mert szinte látni vélem magam előtt, ahogy egy félmosollyal az arcán csóválja a fejét. Lássuk be, az egy fokkal barátiobb látvány lenne most a feldúlt üzlet mesterséges fényében megvillanó pengénél, aminek útjából félre kell húznom a fejem. A maszkos rabló tekintetéből tisztán kiolvasható az értetlenség.
- Bocs, ez nem neked szólt, te remekül haladsz, szép célzás! - ahogy visszahúzza kését szorongató kezét, érződik rajta némi hezitálás, mielőtt újabb mozdulatot kezdeményezne. Ugyanaz a támadás. Ugyanaz a célpont. Ezúttal a változatosság kedvéért a másik irányba döntöm el a fejemet.
- Figyelj, utálom, hogy megint rád kell sóznom egy feladatot, de be tudnál jönni helyettesíteni holnap délután a fizika szakkörösökhöz? - felcsillannak a szemeim a fehér fedőréteg mögött. Imádom azt a csoportot!
- Figyelj a lábmunkára! Ha lépés nélkül ennyire beledőlsz a támadásba, könnyen elvesztheted az egyensúlyod! Az nagyon balesetveszélyes ám!
Rám villan a tekintete. Ajjaj, valaki nem kedveli az építő kritikát. És ha ez nem volna elég, a hátam mögött is érzek némi mozgást. Pillanatok kérdése, hogy a bűntársa beindítsa a pókösztönömet. Az előttem álló újra támad. Ezúttal teljes testemmel kifordulok az útjából, és még elcsípem kikerekedő szemeit, amivel a másik rabló felé siklik levegőben fegyverével.
- A projektmunkákat már múlt héten kiosztottam nekik. Párokban dolgoznak rajta, neked csak felügyelned kellene, hogy egyben maradjon a terem és ne essenek egymásnak.
- Nem hiszem, hogy cimbik között okés lenne a szúrópróbaszerű reflexvizsgálat. - kapom el gyorsan a felsőjénél fogva, mielőtt még a másiknak esne és rántom vissza egy magabiztos mozdulattal ugyanoda, ahol az előbb állt.
- Jelezz vissza, ha ezt meghallgattad! - fáradtnak hangzik. Fáradtabbnak az általános "Öreg vagyok én már ehhez!" stílusánál. Remélem, a családjával minden rendben van, tudom, hogy a lánya betegeskedett az utóbbi időben.
- Ha nem tudsz szépen bánni vele, akkor el kell vegyem a játékodat! - rántom ki egy hálóval a kezéből a kést. Valahol távolabb bánatos koppanásokkal ér földet.
- De csüggedésre semmi ok, mutatok murisabbat! - bökök mutatóujjammal a férfi háta mögé, ahol már ott lebeg készenlétben Dróni, a vörösre festett kis mechanikus pajtim.
- Csupán annyit kell neki mondanom, hogy: Shazam!
A hangvezérlésre aktiválódik a sokkháló funkció, a célpontjának pedig semmi esélye nem marad az elkerülésre. Magatehetetlenül rázkódik, majd krumpliszsáként dől el, miután a gépezet elereszti a vékonyka hálót.
- ... ééés ez történik! - bokszolok a levegőbe. - Ami azt illeti, reménykedtem benne, hogy ez fog történni, az igazat megvallva új még a terepen és nem volt alkalmam kipróbálni! - vonom meg a vállam egy zavart kuncogás kíséretében. Elég nagy beégés lett volna, ha csak meghitten pislogunk egymásra, mert a parancsszóra nem történik semmi.
- Tudomány! - tartom fel pacsira a kezem a társa felé, de a lelkesedésem aligha kerül viszonzásra. Helyette hátrálni kezd. Miért váltom ki ezt a legtöbb emberből? A Conners-incidens hetekkel ezelőtt volt, a csatornaszagnak mostanra már rég ki kellett volna jönnie ruhámból!
- Jesse Pinkman? Nem? Semmi? - válasz gyanánt megfordul, majd menekülőre fogja. És még lógva is hagyott!
- De legalább te itt vagy nekem! - fordulok a pókdrónhoz, ami ebben a pillanatban gyanús sistergő hangot hallat, majd egyenes vonalban a földre zuhan. A nem megfelelő energiacella sülhetett ki.
- Apám, ez totál szívás!


Úgy tíz perccel később már hálózsákba bugyolálva, fejjel lefelé lógnak a feltörni kívánó bűnözők egy lmaposzlopról. Vélhetően nyomdafestéket nem annyira tűrő kommentárt mellékelnének a helyzetükhöz, ha a szájuk nem volna éppen annyira letapasztva, mint a végtagjaik.
- És aztán? - a férfi, aki a telefonom kontaktlistájában csak "Gordon nyomozóm" néven szerepel, homlokát ráncolva néz körül a helyszínen.
- Ööö... nos, asszem az elég nyilvánvaló. - mutatok vállam felett a a beszélgetés passzív feleire. - Mivel az akció nem egy élő közönség előtt felvett produkció volt, kénytelen voltam lemondani az egyébként teljesen autentikus nevetésről és a menekülő nyomába eredtem. Utána már csomagolás kérdése volt az egész. Ami teljesen zöld, egyébként, nem kell aggódnia a környezetszennyezés miatt![/color]
- Ez minden? - aucs. Egy srác se akar ilyen kérdést hallani.
- Most, hogy kérdi, volna még valami! Tudja, miért volt nagyon is poetikus, hogy odahálóztam őket? - ha nem nézne ki gázul, most keresztbe tenném az ujjaim a várakozás feszültségében.
- Miért? - szinte látom az arcán, hogy abban a pillanatban megbánta a dolgot, amint kiejtette száján a kérdést.
- Mert ők is lógva hagytak.
Az, hogy Frank Lamont hadnagy visszafogottan osztogatja a mosolyt, enyhe kifejezés volna.
- Segítsen ki, valami más most magán, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy micsoda! - talán új fodrásza lehet?
- A nikotintapasz.
- Áh, a morcosság! Az lehet az.
Lemondó sóhajjal hagy faképnél, hogy az elkövetkező percekben azon tanakodhassak, miért történik ez velem állandóan. Még jó, hogy Kyle cimborám a megmentésemre siet.
Egy csengés.
Két csengés.
Három csengés.
Showtime!
- Hey, Petert hívtad. De azt hiszem, ezt már tudod.
- Az ég szerelmére!
- Ugratlak, Kyle, én vagyok.
- .... utállak.
Mondtam már, hogy imádom a munkámat?
- Mesélj kicsit arról a projektmunkáról, betársulnék! - hallom a túloldalon a megkönnyebbült sóhajt.
- Kösz, Peter! Komolyan!
Igen, mindkét munkámat imádom!