- Más is átjöhet még azon az átjárón?
Ők maguk nyilván nem tudnak ilyet nyitni, különben Shard nem itt sántikálna. Ezt a helyzetet még nem látom át, ezért nem vágom rá, hogy mindig van választás. Pedig mindig van. Bitbug legalább olyan szigorú a csajjal, mint én lennék. Ezt később megbeszéljük.
Ez a csaj is a fényt használja. Vagy...ez egy nagyon körmönfont trükk és azt akarja elérni valaki, hogy agyonlőjek egy szerencsétlen nőt a nyílt utcán. Erre nagyon kevés esély van.
Egy szót sem szólok. Rezzenéstelen arccal, hideg tekintettel veszem elő a pisztolyt, amin látszik, hogy nagyon hi-tech és lövök. A fény csak egy összetevője, de a tüzeléskor mindig van villanás. Meg se kottyant neki. Semmi baja! Sharddal immunisak vagyunk egymás képességére, sőt még erősít is minket, ha a másik energiát közöl velünk. Ez már végképp meggyőzött, hogy az én Shardom egy másik variánsa van itt. Meg kell védenem minden áron.
- Az elektromos energia pontosan milyen hatással van rád? Akár hálózatból, akár belőlem, ha hálózatból elszívott energiát adok át? - viszem tovább Bitbug gondolatmenetét egy Shardhoz intézett kérdéssel.
Túl szép lenne, hogy ennyivel meggyógyítom. Egyelőre nem veszek el áramot sehonnan, mert a végén még véletlenül leállítom az egész rendelőintézetet és nem tudják ellátni. Nem látták a Napot... Ilyen még az én jövőmben se volt, csak egy-egy robbanás után ideiglenesen.
- Holnap reggelre szerzünk neked egy napszemüveget - emlékeztetem, hogy itt lesz része napsütésben.
Egy Ultron uralta világban minden ember veszélyben van, ha Ultron ugyanolyan, mint itt volt. Shard igazi túlélő ezek szerint és lélekben is hasonló lehet a húgomhoz. Hozzám is.
- Én 2123-ból jöttem, de az egy másik jövő.
Bitbug segít nekem és rászól Shardra, hogy hallgasson. Könnyebb így. Cipelés közben beszélni megterhelő. Csak akkor teszem, amikor lényeges. A rövid történetet elmondtam és feltettem kettő fontos kérdést.
Ultron világa nagyon-nagyon sötét. Megüti a fülemet, hogy Bitbug több technopatát említ. Már arra gondolok, hogy össze kell hozni Romy-val. Taníthatnák egymást. Ehhez viszont többet kell tudnom, mert a találkozásuk veszélyes is lehet.
- A technopatavadász robot nem jött át erre a világra, ugye?
Nagyon remélem.
A beszólásokra nem reagálok. Egy kedvesen aggódó figurát nem tudnék hitelesen alakítani. Mogorva, bunkó pasast inkább. Shard most csöppent elém. Összezavart és akármennyire törődöm vele, a katonás stílust nem vetkőzöm le.
Mikor már le tudom tenni a csajt egy stabil helyre, akkor veszem át az eszközöket. Addig Bitbug figyelmeztetése miatt megnézem, hogy mi van a bőrével. A fülest magamra teszem. Nem hagyom ki a lehetőséget, hogy az AI-t faggassam, amíg Shardot ellátják. A dögcédulát a nyakamba rakom. Úgy biztos nem veszítem el.
- Nem lesz gond - szólok pontosan olyan megnyugtató hangon, ahogy a húgomhoz is tudtam.
A nővérrel minimális kommunikációt folytatok. Elmondom, hogy esés történt és én cipeltem idáig. Meg fogja kérdezni a pácienst, hogy az bántotta-e, aki behozta. Ez a protokoll, engem nem zavar. Már nem látom esélyesnek azt a kimenetelt, hogy így vádolnának meg. Ő nem fog. Pár perc is óráknak tűnik. Nem szívesen adom ki Shardot a kezemből, hogy idegenek kezeljék. Muszáj, mert az életét így tudjuk megmenteni. Van tervem a továbbiakra, de az AI litániába kezd. Meghallgatom, mert meg akarom érteni a szitut.
A vádaskodása lepereg rólam. Ha veszélyt érzek, nem vagyok kedves. Komoly fejlesztés ez a cucc, nagyon emberi vonásai vannak. Aggaszt a gondolat, hogy valaha ember volt. Mert akkor Romy is ilyenné válhat, pedig tuti, hogy nem akarná ezt.
Durván összerántom a szemöldökeimet, mikor a terv azon részéről hallok, hogy Shard maradt volna egyedül a gyilkos robotokkal. Csak most ismertem meg, de Shard akkor is Shard. Borzalmasan hangzik, hogy egy másik világon majdnem meghalt. Sejtem a sztori végét és így a "belerúgás" emlegetését is, de kivárom a soromat a válasszal.
Szólnék, hogy engem ne hívjon Lucas-nak, de Bitbug majdnemhogy Shard része. Egyik Bishop nem hívja a másik Bishopot Bishopnak. Szörnyen fura lesz. A tégla és Fitzroy hallatán gondterhelten sóhajtok és lehunyom a szememet. Ez jobban lefárasztott, mint a cipekedés. Kifújom a levegőt és amikor a szemeimet újra kinyitom, szinte lángolnak. Rettenetes ez a történet. Ott a húgom élte át, amit itt én. Ráadásul a variánsom teste nem is került elő. Ez sokkal rosszabb, mint a kezemben tartani a húgom holttestét. A bizonytalanság évei az őrületbe is kergethették volna Scarlettet. De ő olyan, mint az én Shardom. Bikaerős testileg és lelkileg. Büszkeséggel gondolok rá.
- Köszönöm, így már értem. Mondom, amit tudnod kell. A variáns egy adott illető másik univerzumbeli megfelelője. A legtöbbünkből nagyon sok van. Az elmondottakból azt gyanítom, hogy nem csak az időben ugrottatok, hanem az univerzumok között is. A lényeg: Shard pont olyan, mint az én húgom. Amiben kell, segítek. Nincs választása, nem fogom magára hagyni. A saját bátyját nem tudom visszaadni, de amit lehet, megteszek érte.
Várok egy kicsit.
- Említetted Fitzroy-t. Az ő gyanússágáról Shard mennyit tud?
Ha jól értem, ez még közöttük is titok, mert a húgom ott is kavart a pszichóval. Nem akarom elszólni magam, ha ezt lepel alatt kell tartani.
- Az én idővonalamon Fitzroy egy idő után már nyíltan is gengszter volt, akinek a tevékenysége szinte minden büntetőjogi kategóriát kimerített. Shard miatta halt meg. A gazfickó ebbe az idősíkba szökött, utána jöttem. Megöltem. De foglalkozzunk veletek! El tudod intézni, hogy Shardot látszólag egy magánkórházba szállítsák? Én tudok olyat, aki idejön egy kamu mentőautóval és elvisz minket az X-Men központjába. Charles Xavier itt nagyon is él és a csapata is. Ott kényes kérdések nélkül ellátják a sérülést.
Scarlett feje felett intézkedünk, de ez a legbiztonságosabb. Bitbuggal úgy beszélgetek, mintha telefonálnék kellő távolságban azoktól, akik hallhatnának bármit. Hihető is lesz, hogy most rendeltem meg a fuvart. Izgatott vagyok. Megteltem várakozással. Le kell csillapodnom, mert még rengeteg fenyegetés leselkedik ránk. Körül is nézek gyorsan. A nővér még nem jött vissza. Mihamarabb vissza kell szereznem Shardot az orvosoktól. Joy Kill, Liv Long, I. M. Boooring, vagy mindegy is, mi lett az álneve.

Szúrósan nézek a csajra. Hallottam a hangokat. Egy törött kijelzővel nem fog átejteni. A parancsnok vagy segítő büszkesége siet a segítségemre. Lehet, hogy más körülmények között elvigyorodnék, de ez most nem vicces szitu. Romy hangja egy állítólagos mesterséges intelligenciától. Ez azért hátborzongató, mert a vörös sokszor úgy beszél magáról, mintha gép lenne. Abban a másik világban eleve az? Vagy azzá lett? Nagyon remélem, hogy kamu, akkor viszont kérdés, hogy honnan beszél a nő.
- Bitbug, akkor te mondd el, hogyan kerültetek ide és miért!
Vannak ott érzések, de tisztábbnak tűnik a kommunikációja, mint... Shardé. Nem ő az! Csak...szeretném. Nagyon zűrös ez az este.
A szemöldökömet ráncolom.
- Itt valóság. Én is a tagja vagyok.
Egyre érdekesebb. Mintha ő is olyat élne át, amit én. Belecsöppen egy félig ismert világba.
Még sokáig küzdeni fogok a gondolattal, hogy egy precíz bemozdulás megóvta volna a nő bokáját. Elkaphattam volna.
- Csináld! Ha energiával érintkezel, az segít valamit?
Mert akkor rálövök. Fura módja az istápolásnak, de ha működik, mindegy, mennyire fura. Dolgozom a lábán, ahogy tudok és egész jól sikerül. Nem vagyok hadiorvos, de boldogulok. Láthatóan jól tart a kötés.
- Nem veszekszünk! Shard, felemellek és a lábszáradat egyenesen kell tartanom, hogy a vér ne lefelé áramoljon. Így elkerülhetjük az elvérzést. Próbáld te is tartani, amennyire bírod!
Ellentmondást nem tűrően adom ki a parancsot a csajnak és az AI-nak. Utóbbinak el tudom hinni, hogy Glitch képességeivel bír és már rég kész a kamu azonosító. A hülyéskedés a nevekkel és a vak női külső említése kellően más irányba viheti Shard/Scarlett eszét és addig se az állapotán vekeng.
- Te ismered a felmenőidet két generációig. Nem rossz.
Én csak egy nagymamámat ismertem, de az ő nevét sem tudom. Nem árulta el és talán azért, mert megérzett valamit Fitzroy jövőbeli tervéről. Az életem tele van ilyen sejtelmes eseményekkel.
- Itt nincs Ultron. Világuralomra tört, de megölték.
A sóhajból ítélve ezt megnyugtatónak találhatja. Lesznek még kérdéseim...
- Bitbugnak igaza van. Elmondom, addig pihenhetsz. Csak akkor szólj közbe, ha valami rosszabb, mint volt. Szóval volt itt ilyen program, de leállították. Ebben az időszakban, a jelenünkben elvileg nem fut. Én viszont egy száz évvel későbbi jövőből érkeztem. Az általam ismert történelemben nagyon is nagy szerepet játszottak, számos gyártó beszállt az Őrszem Robotok fejlesztésébe. Kíméljük Shardot, Bitbug, te válaszolj! A Sentineleknek van köze Ultronhoz? És...láttam valamit az előbb. Mi volt az a hely, ahonnan a nagyhajú variánsom ki akart titeket tessékelni?
Szerencsére a jelzéseket követve mindjárt a rendelőintézetnél leszünk.
- Mutánstéma lezárva. A párodat fogom játszani, jó? Így kapok információt és tudok neked segíteni. De nem leszek kedves.
Morgó pasast fogok adni, aki megmenti a szerelme életét, de tele van vele a töke.
- Azt a kütyüt le tudod venni? El ne kobozzák!

Shard sokkal lazább, mint ez a csaj. Olyan komolyan néz, ahogy én szoktam. Tükröt játszik, de én nem vagyok hiú, hogy sokáig bámuljam magam.
- Merész vagy...
Mert így beszél és mert magától jött erre a világra. Ez már sokkal inkább a húgomra vall. Pedig nem ő az. Nem pontosan ő az. Gondoltam már rá vagy inkább tartottam attól, hogy Shard utánam akar jönni, de igazából az se biztos, hogy tud az időutazásomról. Teljesen más idősíkban van, sőt még ez sem biztos. Néha meg tudna őrjíteni, hogy fogalmam sincs, mi van vele valójában.
- Mi ez a géphang? Ki diktál neked?
Lucas. Senki nem szólít így, csak egyszer, mert utána szólok, hogy hívjon Bishopnak. Bitbug? A hangja ismerős, de Romy nem illik ebbe a szituációba. Ő ismer engem és nem beszélne ilyen rébuszokban. Talány az egész, de már unom. A biztos pont a sérülés ténye és az ellátás szükségessége.
- Kicsit messziről jöttél. Nem fogadnának vagy ha igen, nyakadon lennének a zsaruk. Vágod az X-Ment? Elviszlek a gyógyítóinkhoz.
Csak a kocsiig jussunk el. Azt a lépést rossz volt nézni. Megrázó. Mintha tényleg a húgom lenne itt, szenvedne és én hagynám. Most kapjam fel? De ez egy idegen. Semmi se zavart még össze ennyire ezen a világon. Se a látomások, se az időugrás elemzése, se a jövőképem. Csak ő.
- Ja. Menjünk inkább!
Tőlem akkor hallgasson, csak haladjunk. Ezt most nem fogom erőltetni. Később viszont mindent kiszedek belőle.
Azt a rohadt! Úgy belemélyedtem a gondolataimba, hogy nem tartottam szemmel és elesett! Ritkán vagyok dühös, de most felhúztam magam. Villannak is a szemeim.
- Elég ebből! - szólok rá a kelleténél talán hangosabban, de nem bírom tovább. - Tudom, mit kell tenni az ilyen sebbel. Nem várhat. Van...az erőddel tudsz még valamit tenni a gyógyulásodért?
Jó lenne, ha ő is képes lenne olyasmikre, amire az én Shardom. Lehajolok és mivel más nincs kéznél, a zakóval fogom elkötni a sebet, ha hagyja. Szakszerűem csinálom, mert sajnos van benne rutinom. A szökésben töltött évek alatt meg kellett tanulnom. Ha a csaj most akar nyakon szúrni, ahhoz sajnos a helyzet kitűnő, de kivételesen a megérzéseimre hallgatok. A hang a vonal túlsó oldalán az én nevemet mondogatta neki. Az a másik Lucas számított, én meg hasonlítok rá. Nem fog rám támadni.
Ezzel a sebbel viszont nem lehet sokat utazni. A rendelőintézet közel van, az nem rossz. Van is egy ötletem, hogyan kerüljük ki a kényes kérdéseket. Romy/Glitch megoldja.
- Fel tudok hívni valakit, hogy egy másodperc alatt intézzen neked valami kamut az egészségügyi rendszerben. Így bejutunk a rendelőbe. Túl kell élned. Shard...szólíthatlak így, ugye?
Az biztos, hogy még egyszer nem hal meg a kezeim között! A szívem úgy lüktet, mintha fél órája futnék. Muszáj sikerülnie. Muszáj!

Bárki is ez az illető, rossz bőrben van. Vagy nagyon hitelesen alakítja a beteget. Gyorsan végiggondolom, ki lehetett képes lemásolni Shardot egy fiatalabb formában. Kép nincs róla, csak a fejemben, ill. amíg a mátrixon keresztül velem volt, abból lehetett kinyerni. Telepata, hacker, technopata láthatta, de akkor is kérdés marad, miért így közelít valaki. Érzelmi manipuláció.
- Ki vagy és miért küldtek elém?
Nem lépek közelebb. A környéket figyelem, hátha ezzel akar valaki időt húzni. Sehol senki. A busz továbbállt, az utasai is.
A szemeim elé bekúszik egy teljesen más helyszín, más emberekkel. Mégis látok két ismerős arcot. Egy csapatnak üvöltök valamit, ki akarom zavarni őket. Fiatalabb vagyok, nagy rasztahajat hordok és rongyos ruházat alatt komoly páncélt. Ezt a csajt is látom, ahogy tiltakozik. Aztán felfedezem, hogy mindez csak tükröződés. Egy nagy kristályteremben állok, ahonnan még számos világra látok rá. Idősebb énem nézi ezeket. Van egy szerkezet a fején és a karja, a jobb karja...mechanikus. Basszus...
A képek eltűnnek és újra a buszmegállót látom az oszlopnak dőlt nővel, ha nem próbált meg eltűnni. Leizzadtam, homlokomon gyöngyözik a verejték. Leveszem a zakót, hogy kicsit lehűtsem magam. A rövid ujjú ingben látszik az alkaromat tarkító néhány sebhely, köztük egy hosszú vágás és egy golyó ütötte seb. Nehezen veszem a levegőt. Még lesz baj a látomásokkal.
Most viszont erre a helyzetre kell koncentrálnom. Ez nem másolás és nem elmetrükk. Máskor is láttam már magam azon a különös helyen, ahonnan más világok nyílnak. De ő hogyan került ide? Kapnék a lehetőségen, hogy a húgom toppant elém, de meg kell gondolni. Nem tudhatom, pontosan ki ő? Egy esélyt kap. Ha eljátssza és gyanús mozdulatot tesz vagy elszólja magát, leszerelem.
- Ahogy mondod. Nem szeretem a rossz vicceket. Neked gyógyító kell, közben pedig elmeséled a történetedet - jelentem ki kertelés nélkül.
Nem fogom támogatni, csak intek, hogy az építkezés felé menjünk. Ilyen tempóban sokáig fog tartani, de muszáj. Ott parkolok. Vajon ez a nő mennyire más, mint az én Shardom? Beugrik, amit dr. Strange és Clea jelenlétében mondtam. Ha a húgom más időelágazásokon vagy más univerzumokban is jelen van, ott is meg kell védenem. És lám...

Most kanyarodik be a long islandi járat. Közelebb sétálok, hogy hamar túl legyünk azon, amiért ezen az estén bejöttem New Yorkba. Bestia, azaz dr. McCoy megkért, hogy vegyek át valamit egy tudós kollégájától, amiért ő éppenséggel nem ér rá eljönni. Sokat segít nekem, ezért nem haboztam viszonozni a szívességet. A birtokon biztonsági szolgálatot látok el, de ilyenekben is számíthatnak rám. Egy egész apró, de igen nagy tudományos jelentőségű műszerről van szó. Ennyit tudok, meg az illető személyleírását. Elegendő is. Kivételesen öltönyben érkeztem, mert a kutatónak az a heppje, hogy csak az elegánsan öltözött embereket veszi komolyan. Néha furák a tudósok...

Messzebb álltam meg a kocsival. Mindig így teszek. Egy kicsit gyalogoltam, közben megnéztem a terepet. Az állomás ilyenkor már nem annyira népes, a mellette levő utca meg egyenesen kihalt és az építési területen se nyüzsögnek. Egy éjjeliőr van és kész. Szeretek tájékozott lenni a környékkel kapcsolatban is. Más dolgom nincs ma estére, úgyhogy rászántam az időt egy alapos körülnézésre, mielőtt beálltam a megfigyelőhelyemre, közel a várt busz peronjához.

A leszállók között meglátom a pasast és miután gyorsan lerendezi a telefonos ellenőrzést McCoy dokival, át is adja az eszközt. Gyanakodva méreget engem, de távozik. A többi utasra is vetek egy pillantást, mert lehettek követői, akik esetleg meg akarják tőlem szerezni a műszert. Az öltöny alatt van evilági fegyver és egy újabb darab is, amit pont az készített, akinek küldöncködöm. Kisebb méretű, hétköznapi ruházat alatt is viselhető és ugyanúgy fel tudom tölteni az energiámmal, mint a jövőből hozott ágyúmat. Nem látok gyanús elemeket, a szemem viszont megakad egy nőn. Szép nagy rasztát visel, sántít és az öltözetével kicsit kilóg a sorból. A vonásai ismerősek, de... Nem. Az nem lehet! Szórakozik valaki. Nem fog jól szórakozni.

Legjobb védekezés a támadás. Odamegyek hozzá, közben a zakó alatt látszólag a mellkasomat vakargatom. Szó sincs viszketésről. A fegyverem közelében van a kezem, hogy ha kell, azonnal cselekedni tudjak. Szigorúan nézem a nőt. Közben megállapítom, hogy nincsenek társai.

- Helló! Találkoztunk már?

Ócska ismerkedési trükk lenne, ha annak szánnám. Ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból. Csak pár lépés és kiderülhet az igazság.