Most kanyarodik be a long islandi járat. Közelebb sétálok, hogy hamar túl legyünk azon, amiért ezen az estén bejöttem New Yorkba. Bestia, azaz dr. McCoy megkért, hogy vegyek át valamit egy tudós kollégájától, amiért ő éppenséggel nem ér rá eljönni. Sokat segít nekem, ezért nem haboztam viszonozni a szívességet. A birtokon biztonsági szolgálatot látok el, de ilyenekben is számíthatnak rám. Egy egész apró, de igen nagy tudományos jelentőségű műszerről van szó. Ennyit tudok, meg az illető személyleírását. Elegendő is. Kivételesen öltönyben érkeztem, mert a kutatónak az a heppje, hogy csak az elegánsan öltözött embereket veszi komolyan. Néha furák a tudósok...

Messzebb álltam meg a kocsival. Mindig így teszek. Egy kicsit gyalogoltam, közben megnéztem a terepet. Az állomás ilyenkor már nem annyira népes, a mellette levő utca meg egyenesen kihalt és az építési területen se nyüzsögnek. Egy éjjeliőr van és kész. Szeretek tájékozott lenni a környékkel kapcsolatban is. Más dolgom nincs ma estére, úgyhogy rászántam az időt egy alapos körülnézésre, mielőtt beálltam a megfigyelőhelyemre, közel a várt busz peronjához.

A leszállók között meglátom a pasast és miután gyorsan lerendezi a telefonos ellenőrzést McCoy dokival, át is adja az eszközt. Gyanakodva méreget engem, de távozik. A többi utasra is vetek egy pillantást, mert lehettek követői, akik esetleg meg akarják tőlem szerezni a műszert. Az öltöny alatt van evilági fegyver és egy újabb darab is, amit pont az készített, akinek küldöncködöm. Kisebb méretű, hétköznapi ruházat alatt is viselhető és ugyanúgy fel tudom tölteni az energiámmal, mint a jövőből hozott ágyúmat. Nem látok gyanús elemeket, a szemem viszont megakad egy nőn. Szép nagy rasztát visel, sántít és az öltözetével kicsit kilóg a sorból. A vonásai ismerősek, de... Nem. Az nem lehet! Szórakozik valaki. Nem fog jól szórakozni.

Legjobb védekezés a támadás. Odamegyek hozzá, közben a zakó alatt látszólag a mellkasomat vakargatom. Szó sincs viszketésről. A fegyverem közelében van a kezem, hogy ha kell, azonnal cselekedni tudjak. Szigorúan nézem a nőt. Közben megállapítom, hogy nincsenek társai.

- Helló! Találkoztunk már?

Ócska ismerkedési trükk lenne, ha annak szánnám. Ki akarom ugrasztani a nyulat a bokorból. Csak pár lépés és kiderülhet az igazság.

Bárki is ez az illető, rossz bőrben van. Vagy nagyon hitelesen alakítja a beteget. Gyorsan végiggondolom, ki lehetett képes lemásolni Shardot egy fiatalabb formában. Kép nincs róla, csak a fejemben, ill. amíg a mátrixon keresztül velem volt, abból lehetett kinyerni. Telepata, hacker, technopata láthatta, de akkor is kérdés marad, miért így közelít valaki. Érzelmi manipuláció.
- Ki vagy és miért küldtek elém?
Nem lépek közelebb. A környéket figyelem, hátha ezzel akar valaki időt húzni. Sehol senki. A busz továbbállt, az utasai is.
A szemeim elé bekúszik egy teljesen más helyszín, más emberekkel. Mégis látok két ismerős arcot. Egy csapatnak üvöltök valamit, ki akarom zavarni őket. Fiatalabb vagyok, nagy rasztahajat hordok és rongyos ruházat alatt komoly páncélt. Ezt a csajt is látom, ahogy tiltakozik. Aztán felfedezem, hogy mindez csak tükröződés. Egy nagy kristályteremben állok, ahonnan még számos világra látok rá. Idősebb énem nézi ezeket. Van egy szerkezet a fején és a karja, a jobb karja...mechanikus. Basszus...
A képek eltűnnek és újra a buszmegállót látom az oszlopnak dőlt nővel, ha nem próbált meg eltűnni. Leizzadtam, homlokomon gyöngyözik a verejték. Leveszem a zakót, hogy kicsit lehűtsem magam. A rövid ujjú ingben látszik az alkaromat tarkító néhány sebhely, köztük egy hosszú vágás és egy golyó ütötte seb. Nehezen veszem a levegőt. Még lesz baj a látomásokkal.
Most viszont erre a helyzetre kell koncentrálnom. Ez nem másolás és nem elmetrükk. Máskor is láttam már magam azon a különös helyen, ahonnan más világok nyílnak. De ő hogyan került ide? Kapnék a lehetőségen, hogy a húgom toppant elém, de meg kell gondolni. Nem tudhatom, pontosan ki ő? Egy esélyt kap. Ha eljátssza és gyanús mozdulatot tesz vagy elszólja magát, leszerelem.
- Ahogy mondod. Nem szeretem a rossz vicceket. Neked gyógyító kell, közben pedig elmeséled a történetedet - jelentem ki kertelés nélkül.
Nem fogom támogatni, csak intek, hogy az építkezés felé menjünk. Ilyen tempóban sokáig fog tartani, de muszáj. Ott parkolok. Vajon ez a nő mennyire más, mint az én Shardom? Beugrik, amit dr. Strange és Clea jelenlétében mondtam. Ha a húgom más időelágazásokon vagy más univerzumokban is jelen van, ott is meg kell védenem. És lám...

Shard sokkal lazább, mint ez a csaj. Olyan komolyan néz, ahogy én szoktam. Tükröt játszik, de én nem vagyok hiú, hogy sokáig bámuljam magam.
- Merész vagy...
Mert így beszél és mert magától jött erre a világra. Ez már sokkal inkább a húgomra vall. Pedig nem ő az. Nem pontosan ő az. Gondoltam már rá vagy inkább tartottam attól, hogy Shard utánam akar jönni, de igazából az se biztos, hogy tud az időutazásomról. Teljesen más idősíkban van, sőt még ez sem biztos. Néha meg tudna őrjíteni, hogy fogalmam sincs, mi van vele valójában.
- Mi ez a géphang? Ki diktál neked?
Lucas. Senki nem szólít így, csak egyszer, mert utána szólok, hogy hívjon Bishopnak. Bitbug? A hangja ismerős, de Romy nem illik ebbe a szituációba. Ő ismer engem és nem beszélne ilyen rébuszokban. Talány az egész, de már unom. A biztos pont a sérülés ténye és az ellátás szükségessége.
- Kicsit messziről jöttél. Nem fogadnának vagy ha igen, nyakadon lennének a zsaruk. Vágod az X-Ment? Elviszlek a gyógyítóinkhoz.
Csak a kocsiig jussunk el. Azt a lépést rossz volt nézni. Megrázó. Mintha tényleg a húgom lenne itt, szenvedne és én hagynám. Most kapjam fel? De ez egy idegen. Semmi se zavart még össze ennyire ezen a világon. Se a látomások, se az időugrás elemzése, se a jövőképem. Csak ő.
- Ja. Menjünk inkább!
Tőlem akkor hallgasson, csak haladjunk. Ezt most nem fogom erőltetni. Később viszont mindent kiszedek belőle.
Azt a rohadt! Úgy belemélyedtem a gondolataimba, hogy nem tartottam szemmel és elesett! Ritkán vagyok dühös, de most felhúztam magam. Villannak is a szemeim.
- Elég ebből! - szólok rá a kelleténél talán hangosabban, de nem bírom tovább. - Tudom, mit kell tenni az ilyen sebbel. Nem várhat. Van...az erőddel tudsz még valamit tenni a gyógyulásodért?
Jó lenne, ha ő is képes lenne olyasmikre, amire az én Shardom. Lehajolok és mivel más nincs kéznél, a zakóval fogom elkötni a sebet, ha hagyja. Szakszerűem csinálom, mert sajnos van benne rutinom. A szökésben töltött évek alatt meg kellett tanulnom. Ha a csaj most akar nyakon szúrni, ahhoz sajnos a helyzet kitűnő, de kivételesen a megérzéseimre hallgatok. A hang a vonal túlsó oldalán az én nevemet mondogatta neki. Az a másik Lucas számított, én meg hasonlítok rá. Nem fog rám támadni.
Ezzel a sebbel viszont nem lehet sokat utazni. A rendelőintézet közel van, az nem rossz. Van is egy ötletem, hogyan kerüljük ki a kényes kérdéseket. Romy/Glitch megoldja.
- Fel tudok hívni valakit, hogy egy másodperc alatt intézzen neked valami kamut az egészségügyi rendszerben. Így bejutunk a rendelőbe. Túl kell élned. Shard...szólíthatlak így, ugye?
Az biztos, hogy még egyszer nem hal meg a kezeim között! A szívem úgy lüktet, mintha fél órája futnék. Muszáj sikerülnie. Muszáj!

Szúrósan nézek a csajra. Hallottam a hangokat. Egy törött kijelzővel nem fog átejteni. A parancsnok vagy segítő büszkesége siet a segítségemre. Lehet, hogy más körülmények között elvigyorodnék, de ez most nem vicces szitu. Romy hangja egy állítólagos mesterséges intelligenciától. Ez azért hátborzongató, mert a vörös sokszor úgy beszél magáról, mintha gép lenne. Abban a másik világban eleve az? Vagy azzá lett? Nagyon remélem, hogy kamu, akkor viszont kérdés, hogy honnan beszél a nő.
- Bitbug, akkor te mondd el, hogyan kerültetek ide és miért!
Vannak ott érzések, de tisztábbnak tűnik a kommunikációja, mint... Shardé. Nem ő az! Csak...szeretném. Nagyon zűrös ez az este.
A szemöldökömet ráncolom.
- Itt valóság. Én is a tagja vagyok.
Egyre érdekesebb. Mintha ő is olyat élne át, amit én. Belecsöppen egy félig ismert világba.
Még sokáig küzdeni fogok a gondolattal, hogy egy precíz bemozdulás megóvta volna a nő bokáját. Elkaphattam volna.
- Csináld! Ha energiával érintkezel, az segít valamit?
Mert akkor rálövök. Fura módja az istápolásnak, de ha működik, mindegy, mennyire fura. Dolgozom a lábán, ahogy tudok és egész jól sikerül. Nem vagyok hadiorvos, de boldogulok. Láthatóan jól tart a kötés.
- Nem veszekszünk! Shard, felemellek és a lábszáradat egyenesen kell tartanom, hogy a vér ne lefelé áramoljon. Így elkerülhetjük az elvérzést. Próbáld te is tartani, amennyire bírod!
Ellentmondást nem tűrően adom ki a parancsot a csajnak és az AI-nak. Utóbbinak el tudom hinni, hogy Glitch képességeivel bír és már rég kész a kamu azonosító. A hülyéskedés a nevekkel és a vak női külső említése kellően más irányba viheti Shard/Scarlett eszét és addig se az állapotán vekeng.
- Te ismered a felmenőidet két generációig. Nem rossz.
Én csak egy nagymamámat ismertem, de az ő nevét sem tudom. Nem árulta el és talán azért, mert megérzett valamit Fitzroy jövőbeli tervéről. Az életem tele van ilyen sejtelmes eseményekkel.
- Itt nincs Ultron. Világuralomra tört, de megölték.
A sóhajból ítélve ezt megnyugtatónak találhatja. Lesznek még kérdéseim...
- Bitbugnak igaza van. Elmondom, addig pihenhetsz. Csak akkor szólj közbe, ha valami rosszabb, mint volt. Szóval volt itt ilyen program, de leállították. Ebben az időszakban, a jelenünkben elvileg nem fut. Én viszont egy száz évvel későbbi jövőből érkeztem. Az általam ismert történelemben nagyon is nagy szerepet játszottak, számos gyártó beszállt az Őrszem Robotok fejlesztésébe. Kíméljük Shardot, Bitbug, te válaszolj! A Sentineleknek van köze Ultronhoz? És...láttam valamit az előbb. Mi volt az a hely, ahonnan a nagyhajú variánsom ki akart titeket tessékelni?
Szerencsére a jelzéseket követve mindjárt a rendelőintézetnél leszünk.
- Mutánstéma lezárva. A párodat fogom játszani, jó? Így kapok információt és tudok neked segíteni. De nem leszek kedves.
Morgó pasast fogok adni, aki megmenti a szerelme életét, de tele van vele a töke.
- Azt a kütyüt le tudod venni? El ne kobozzák!

- Más is átjöhet még azon az átjárón?
Ők maguk nyilván nem tudnak ilyet nyitni, különben Shard nem itt sántikálna. Ezt a helyzetet még nem látom át, ezért nem vágom rá, hogy mindig van választás. Pedig mindig van. Bitbug legalább olyan szigorú a csajjal, mint én lennék. Ezt később megbeszéljük.
Ez a csaj is a fényt használja. Vagy...ez egy nagyon körmönfont trükk és azt akarja elérni valaki, hogy agyonlőjek egy szerencsétlen nőt a nyílt utcán. Erre nagyon kevés esély van.
Egy szót sem szólok. Rezzenéstelen arccal, hideg tekintettel veszem elő a pisztolyt, amin látszik, hogy nagyon hi-tech és lövök. A fény csak egy összetevője, de a tüzeléskor mindig van villanás. Meg se kottyant neki. Semmi baja! Sharddal immunisak vagyunk egymás képességére, sőt még erősít is minket, ha a másik energiát közöl velünk. Ez már végképp meggyőzött, hogy az én Shardom egy másik variánsa van itt. Meg kell védenem minden áron.
- Az elektromos energia pontosan milyen hatással van rád? Akár hálózatból, akár belőlem, ha hálózatból elszívott energiát adok át? - viszem tovább Bitbug gondolatmenetét egy Shardhoz intézett kérdéssel.
Túl szép lenne, hogy ennyivel meggyógyítom. Egyelőre nem veszek el áramot sehonnan, mert a végén még véletlenül leállítom az egész rendelőintézetet és nem tudják ellátni. Nem látták a Napot... Ilyen még az én jövőmben se volt, csak egy-egy robbanás után ideiglenesen.
- Holnap reggelre szerzünk neked egy napszemüveget - emlékeztetem, hogy itt lesz része napsütésben.
Egy Ultron uralta világban minden ember veszélyben van, ha Ultron ugyanolyan, mint itt volt. Shard igazi túlélő ezek szerint és lélekben is hasonló lehet a húgomhoz. Hozzám is.
- Én 2123-ból jöttem, de az egy másik jövő.
Bitbug segít nekem és rászól Shardra, hogy hallgasson. Könnyebb így. Cipelés közben beszélni megterhelő. Csak akkor teszem, amikor lényeges. A rövid történetet elmondtam és feltettem kettő fontos kérdést.
Ultron világa nagyon-nagyon sötét. Megüti a fülemet, hogy Bitbug több technopatát említ. Már arra gondolok, hogy össze kell hozni Romy-val. Taníthatnák egymást. Ehhez viszont többet kell tudnom, mert a találkozásuk veszélyes is lehet.
- A technopatavadász robot nem jött át erre a világra, ugye?
Nagyon remélem.
A beszólásokra nem reagálok. Egy kedvesen aggódó figurát nem tudnék hitelesen alakítani. Mogorva, bunkó pasast inkább. Shard most csöppent elém. Összezavart és akármennyire törődöm vele, a katonás stílust nem vetkőzöm le.
Mikor már le tudom tenni a csajt egy stabil helyre, akkor veszem át az eszközöket. Addig Bitbug figyelmeztetése miatt megnézem, hogy mi van a bőrével. A fülest magamra teszem. Nem hagyom ki a lehetőséget, hogy az AI-t faggassam, amíg Shardot ellátják. A dögcédulát a nyakamba rakom. Úgy biztos nem veszítem el.
- Nem lesz gond - szólok pontosan olyan megnyugtató hangon, ahogy a húgomhoz is tudtam.
A nővérrel minimális kommunikációt folytatok. Elmondom, hogy esés történt és én cipeltem idáig. Meg fogja kérdezni a pácienst, hogy az bántotta-e, aki behozta. Ez a protokoll, engem nem zavar. Már nem látom esélyesnek azt a kimenetelt, hogy így vádolnának meg. Ő nem fog. Pár perc is óráknak tűnik. Nem szívesen adom ki Shardot a kezemből, hogy idegenek kezeljék. Muszáj, mert az életét így tudjuk megmenteni. Van tervem a továbbiakra, de az AI litániába kezd. Meghallgatom, mert meg akarom érteni a szitut.
A vádaskodása lepereg rólam. Ha veszélyt érzek, nem vagyok kedves. Komoly fejlesztés ez a cucc, nagyon emberi vonásai vannak. Aggaszt a gondolat, hogy valaha ember volt. Mert akkor Romy is ilyenné válhat, pedig tuti, hogy nem akarná ezt.
Durván összerántom a szemöldökeimet, mikor a terv azon részéről hallok, hogy Shard maradt volna egyedül a gyilkos robotokkal. Csak most ismertem meg, de Shard akkor is Shard. Borzalmasan hangzik, hogy egy másik világon majdnem meghalt. Sejtem a sztori végét és így a "belerúgás" emlegetését is, de kivárom a soromat a válasszal.
Szólnék, hogy engem ne hívjon Lucas-nak, de Bitbug majdnemhogy Shard része. Egyik Bishop nem hívja a másik Bishopot Bishopnak. Szörnyen fura lesz. A tégla és Fitzroy hallatán gondterhelten sóhajtok és lehunyom a szememet. Ez jobban lefárasztott, mint a cipekedés. Kifújom a levegőt és amikor a szemeimet újra kinyitom, szinte lángolnak. Rettenetes ez a történet. Ott a húgom élte át, amit itt én. Ráadásul a variánsom teste nem is került elő. Ez sokkal rosszabb, mint a kezemben tartani a húgom holttestét. A bizonytalanság évei az őrületbe is kergethették volna Scarlettet. De ő olyan, mint az én Shardom. Bikaerős testileg és lelkileg. Büszkeséggel gondolok rá.
- Köszönöm, így már értem. Mondom, amit tudnod kell. A variáns egy adott illető másik univerzumbeli megfelelője. A legtöbbünkből nagyon sok van. Az elmondottakból azt gyanítom, hogy nem csak az időben ugrottatok, hanem az univerzumok között is. A lényeg: Shard pont olyan, mint az én húgom. Amiben kell, segítek. Nincs választása, nem fogom magára hagyni. A saját bátyját nem tudom visszaadni, de amit lehet, megteszek érte.
Várok egy kicsit.
- Említetted Fitzroy-t. Az ő gyanússágáról Shard mennyit tud?
Ha jól értem, ez még közöttük is titok, mert a húgom ott is kavart a pszichóval. Nem akarom elszólni magam, ha ezt lepel alatt kell tartani.
- Az én idővonalamon Fitzroy egy idő után már nyíltan is gengszter volt, akinek a tevékenysége szinte minden büntetőjogi kategóriát kimerített. Shard miatta halt meg. A gazfickó ebbe az idősíkba szökött, utána jöttem. Megöltem. De foglalkozzunk veletek! El tudod intézni, hogy Shardot látszólag egy magánkórházba szállítsák? Én tudok olyat, aki idejön egy kamu mentőautóval és elvisz minket az X-Men központjába. Charles Xavier itt nagyon is él és a csapata is. Ott kényes kérdések nélkül ellátják a sérülést.
Scarlett feje felett intézkedünk, de ez a legbiztonságosabb. Bitbuggal úgy beszélgetek, mintha telefonálnék kellő távolságban azoktól, akik hallhatnának bármit. Hihető is lesz, hogy most rendeltem meg a fuvart. Izgatott vagyok. Megteltem várakozással. Le kell csillapodnom, mert még rengeteg fenyegetés leselkedik ránk. Körül is nézek gyorsan. A nővér még nem jött vissza. Mihamarabb vissza kell szereznem Shardot az orvosoktól. Joy Kill, Liv Long, I. M. Boooring, vagy mindegy is, mi lett az álneve.

Ennek a példánynak. Egyelőre nyugtunk van, de később még foglalkozni kell a témával. Bitbug szavai csak megerősítenek ebben. Nem fogok aggódni azon, ami megtörténhet, hanem felkészülök ellene. Miután Shardot elláttuk. Hiába sípol az AI, leadom a lövést, mert ezzel segítem a csaj gyógyulását.
- Akkor később még élek ezzel.
Most nem babrálok villanyoszloppal, mert a végén még véletlenül áramtalanítom a rendelőt is és cseszhetjük. Pont úgy működik a képessége, mint az én Shardomé. Nem csak azért kapkodom a levegőt, mert cipelem őt. A szívem már a gondolattól is hevesen dobog. Itt van! Nem ő, hanem egy másik, de itt van! Még hozzáérni, a kezemben tartani is jó. Mindemellett nem felejtem el, hogy az életéért küzdünk éppen.
- Bitbug, előtted beszéltük meg, mi fog történni.
Feltettem a kérdést és megkaptam a választ. Megvizsgálhatná az értékeket, ahogy szokta, de inkább panaszkodik. Shardot jól kiegészíti. Addig se a sérülésére koncentrál. Hagyom is majd beszélni és én is dumálok. Szaggatottan, ahogy egy emberi test hurcolása közben a levegővételek engedik.
- Bassza meg... - szalad ki a számon.
Még a Bástya darabjai sincsenek meg hiánytalanul és most egy még speckóbb robot került ide. Nem fogom hibáztatni Shardot. Ő azon volt, hogy elintézze. Ő lesz a legnagyobb segítségünk a vadászatban. Ha lesz egy percem, figyelmeztetnem kell mindenkit, akit ez érinthet. Romy, az X-ek, Pyro és rajta keresztül Mystique, meg akik még maradtak.
- Az. De tényleg minden rendben lesz.
Nem firtatom, hogy nekem mit jelent ez és hogy neki milyen lehet. Lesz még témánk bőven, látom én. Alig várom, hogy a dokik visszaadják!
- A Brotherhood egy ideig problémás volt, aztán alig lehetett hallani róluk. Az utóbbi időben meg tettek olyanokat is, amikkel számos életet mentettek meg. Később elmondom.
Vízió kérdése is érdekes lehet. Két történelem találkozik. Már megint. Kezdek rutint szerezni ebben. Talán kell is, mert ha átkerülök egyszer abba a másik univerzumba, idősebben, akkor szükségem lesz a nyitottságra.
- Én nem haltam meg. A húgom...sose hordta így a haját. Ő még a jövőben van. De inkább majd beszéljünk erről olyannal, aki szakértő ebben.
Dr. Strange ért a térfúzióhoz és az elméletéhez Wong is. Az én Shardomról majdnem elmondtam, hogy meghalt, de újra él. Ez sok lenne most. Nem csapongok.
Hallgatom, mit összebohóckodott a másik Fitzroy. Gyengébbnek tűnik, mint akit én ismertem. Shard kiadta az útját, ez jó. Nem fogja hiányolni. Remélem.
- Titok, vágom.
Diszkrécióban jó vagyok.
- Mindjárt megadom hozzá az adatokat.
Lécci, hogyne... Nem húzom az időt ilyen hülyeséggel. Már csörgök is és intézem a fuvart.
- Hali! SOS szükségem van egy mentőre, ami egy magánkórház nevén fut. Küldöm a gps-t. Menni fog? Oké, vettem. Jövök eggyel.
Banshee a lelkemre kötötte, hogy szóljak, bármi kell. Még azután is, hogy múltkor a lekötelezettjei közül nem sokan élték túl az akciót.
- Solid Healthcare, Manhattan sugárút 4. Erről pötyögj nekik értesítést!
Ezen a néven fog futni a mentő, amiről persze a rendelő tudni fog, mire ideér.
- Élje túl, jöjjön rendbe és utána meglátjuk, hogyan tovább. Ez csak egy gyors megoldás, de nem végleges.
Csatornalakó X-ek, akik csak legendák azon a helyen... Majdnem intek Bitbugnak, hogy menjünk. Annyira életszerű, mintha egy igazi személy lenne. De ő oda megy, ahova viszem, nem kell inteni. Mutatják, hova kell mennünk. Gyorsan felmérem a rendelőt. Mindenki siet valahova, nagy a sürgés-forgás. Könnyű lesz eltűnni. A kórterembe lépve körülnézek, mint amikor bevetésen egy ismeretlen helyiségbe kell behatolni. Nyílászárók, sarkok, fények, tükröződő felületek, búvóhelyek. Tiszta.
Fáradt mosollyal nézek Scarlettre.
- Jobban érzed magad? Mindjárt megyünk az X-ekhez. Bárki kérdi, magánkórházba viszlek. Elintéztük.
Megkocogtatom az AI "lakóhelyét" jelezve, hogy ki volt segítségemre Banshee-n kívül. Még nem adom vissza a szerkezetet, nehogy valakinek feltűnést keltsen. Majd a mentőben újra rá lehet tenni Shard karjára. A mátrixom jut eszembe és az az időszak, amiben a húgom hologramként volt velem. Ahogy Scarlett mondta. Ez...csak furcsa.

Shard világában rettegett ellenfél lehet rgy ilyen robot. Megvan a közös ellenség.
- Te röntgennel kukkolsz? Volt mellkasi sérülésem, igen.
A tüdőm néha már korábban eléri a határait, de a rendszeres energiafeltöltéssel kompenzálom. A sebekről viszont eszembe jut, hogy azok látványával Sharddal és Bitbuggal talán megértethetem, hogy nem az ő világuk Lucas-a vagyok. Persze mindent ki lehet magyarázni plasztikai sebésszel és hasonlókkal, ha valaki nem akar hinni.
- Még, már, majd, teljesen mindegy. Nincs minden boltban időkapu. Egy portál volt, az is egyirányú és a tulajdonosát megöltem. Más nem jön ide és én se ugrálok az időben.
Hacsak Parker nem jut előbbre a Cronus ügyében.
- Te is láttad a Vissza a jövőbe filmeket? - kérdezem, mert két időbeli variáns találkozásától világkatasztrófát várni szerintem csak az őrült tudós szavai után lehet.
Ezzel a léccizéssel Bitbug annyit ér el, hogy már nagyon várom a pillanatot, amikor visszaadhatom a gazdájának. Vészhelyzetben felesleges szócséplés.
- Tudom, mit csinálok. Nyugodj le!
Elhiszem, hogy nagy a hatalma. Egy pillanat alatt olyan káoszt tudna okozni elektronikusan, hogy a létező összes hatóság engem keresne vagy lelőne egy drón. Értem, mit jelent az ereje.
Kérés nélkül is megyünk Scarletthez. Megrázom a fejem, hogy Bitbug még mindig ezen a szón lovagol.
- Hamarosan rendbe jössz - szólok hozzá újra megnyugtatóan.
Azon kapom magam, hogy jó érzés így is törődni valakivel, aki fontos nekem. Nem csak fedezékbe lökni és az ellenfelét kilőni. Szokatlan, rég elfeledett, de remek érzés.
- Vigyáznak arra, hogy a beteg ne akarata ellenére kerüljön máshova. Sajnos vannak olyan sztorik, hogy aki behozta, az jelenti a legnagyobb veszélyt.
Shardot nem kell félteni, azt látom, de sérülten, begyógyszerezve nagyon is féltem.
- Kacsa. XaviernekX professzornak van egy birtoka, aminek a gyengélkedője jobb a kórházaknál is. Amíg felépülsz, maradhatsz, mint minden mutáns, akit megmentettek. A többit...
Későbbre kell hagynom, mert jönnek értünk. A srácokat meg tudom győzni, hogy miután biztosan rögzítették Shardot, üljenek előre és hagyjanak minket nyugodtan beszélni.
A Bitbugot tartalmazó szerkezetet átnyújtom Scarlettnek.
- Tessék! Remekül elbeszélgettünk, de mégiscsak hozzád tartozik. Nem rövid az út, dumálhatunk. Bitbugnak már mondtam, hogy azért voltam bizalmatlan, mert az én Shardom nincs jelen ebben a korban. Alakváltóra, szemfényvesztőre gyanakodtam, aztán...jött egy látomás. Időnként belepillantok más világokba. Szóval értem, hogy mi történt és mindent meg akarok tenni, hogy ne legyél itt elveszett. Neked mik a terveid? A visszatérés módját keresnéd? A helyedben először az eltűnt robotra koncentrálnék.
Erre a másikra. Idővel beszélek neki a Bástyáról is. Óriási segítség lehet ő és az AI a szétszedett robotunk visszafejtésében. De ha menni akar... Nem tarthatom itt. Fura. Azt szeretném, ha maradna és nem csak egy kiváló szövetséges lebeg a szemem előtt. Ő nem a húgom, de olyan. Senki más nem tudna hasonló szerepet betölteni.

Fejben jegyzetelek. Komoly technológia, manapság maximum katonai fejlesztések tudhatnak ilyet. Nem arra gondoltam, hogy mire képes, hanem hogy mit tesz. Használta. Leszarom, ha kukkol. Nincs display, lehet, hogy addig jó.
- Nem kell aggódni. Már rendbe jöttem.
Joga van tudni, hogy akció közben nem hátráltat-e a sérülés. A kíváncsiságát viszont nem most fogom kielégíteni.
- Hiába okoskodsz, értetted a lényeget.
Már szinte sajnálom, hogy minden érdeklődést lerázok. Később teljes képet kapnak, de most Shard felépülésére koncentrálunk és nem tartunk mesedélutánt.
Mosollyal hallgatom, hogy ott is léteznek ezek a filmek és hogy micsoda erőfeszítéseket tettek a megszerzésükért. Tényleg tudnánk még beszélgetni, de dolog van.
- Jól van.
Ő sérült volt és vigyázhatott volna jobban, de inkább én voltam a balfék, hogy nem figyeltem rá eléggé. Meg is halhatott volna, ha a fejét zúzza szét az eséssel. Képzett katona is fel tud bukni úgy, hogy életét veszíti. Az ilyen gyenge pillanatokat kell elkerülni.
Nézem Shardot, ahogy felveszi a kütyüjét. Mintha megnyugvást adna neki. Fontos számára ez a kis kotnyeles, cserfes AI. Mikor megmosolyogja, együttérzésből én is elvigyorodom. Azért vettük le róla, hogy ne foglalja le a doki és ne hívja ide még az atyaúristent is, amiért teljesen ismeretlen szerkezetet talált. Ez nem egy hétköznapi eset, ami szokássá válhat.
Mikor Scarlett nagyon rákészül a mondandójára, bátorítóan bólogatok, hogy álljon csak elő vele, bármi is az.
- Á, értem. A varázslók szerint léteznek olyan álmok, amikben nem a tudatalattink szüli a képeket, hanem egy másik univerzum üzen nekünk. Ha akarod, később mesélek ezekről részletesen.
Shardra bízom a döntést, de előre tudom, hogy Bitbug fog ráharapni a témára, mint egy szájzárat kapott staffordshire terrier.
Büszkén nézek az idegen világból érkezett Bishopra. Ez a vérünkben van. Jó látni a lelkesedését és a felelősségtudatát.
- Ismerem olyanokat, akik sokat segíthetnek a keresésben. Majd szükségünk lesz minden fontos adatra, apró részletre.
Az X-eket, Romy-t, Parkert biztosan megkérem rá, de a varázslóknál is rákérdezek. Beszéltek valami olyasmiről, hogy ha egy tárgy másik univerzumból való, azt valamilyen módon meg lehet róla mondani. Nekem ennyi elég.
Erősen gondolkozom, hogy mit is jelent Shard érkezése. Az ő jövője nem valósul meg ebben a világban, mert itt máshogy alakult a történelem. De ha Ultron belenyúlt a tér és az idő rendszerébe, lehetnek bajok. Technopatákra nekem is szükségem lesz, a Bástyát is leszerelhetik. Megáll bennem az ütő, mikor az AI variánsáról esik szó.
- Bitbug! Találtál egy hozzád hasonló mesterséges intelligenciát vagy élő emberről van szó, akinek ilyesmi képességei vannak?
Romy hangján beszél, a stílusa Glitch-re emlékeztet és az ereje is. Eszembe jut a hi-tech sorcerer egyik nagy félelme. Benne ragad egy gépben. Nem ez történt? Tudnom kell! Az én húgom is raboskodott egy mátrixban, kényszermegoldásként és elfogadta, de nem volt boldog. Bitbug sem az, ez minden szaván hallatszik. Romy-val nem engedhetem megtörténni!
- Nem voltam ott a bevetésen, de tudom, milyenek vagyunk mi, Bishopok. Ha bűnbak kell, elsőként ugrunk saját lelkiismeretünk pisztolycsöve elé áldozatként. Még gondolkodj azon, hogy biztos miattad történt-e mindez. A segítségedért viszont hálás leszek.
Már a mi világunkat is fenyegeti a gép.
Amikor a csaj arról kezd beszélni, hogy mi lehetett a világából, azt szörnyű hallgatni. Nem akarok rá mondani semmit, mert erre nem lehet könnyű biztatással vagy sajnálkozással felelni. Többet jelent, hogy figyelmesen meghallgatom. Az a Föld élhetetlenné válhatott. Az ötlik az eszembe, hogy én is ilyen hatást kelthetek azokban, akiknek az általam ismert jövőről beszélek, pedig az semmi egy mutánsirtó robotok által uralt világhoz képest. Már Romy miatt is komolyan gondolkodóba estem, hogy érdemes-e nekem ilyenekről beszélnem. Csak akkor fogom tenni, ha van valami gyakorlati haszna. A szimpla érdeklődőket leszerelem, mert nem tudják, milyen borzalmakra kérdeznek rá. Én viszont tudni akarok mindent Shard világáról, bármily szomorú a történelme.
Hozzáérek inkább Shard kezéhez. Azt hiszem, ez most hasznosabb, mint ha beszélnék. Ha azt jelzi, hogy ez idegesíti, már veszem is el.
Némán hagyom, hogy folytassa. Megint az önvád. Ezt ismerem. Volt esély arra, hogy győz, de nem győzött és most bebeszéli magának, hogy előre tudnia kellett volna. Én is sokszor kínoztam már így magamat. Ez valótlan szokott lenni, de amíg dolgozik, addig a világ pusztulásának a bűnét akasztja a nyakamba. Sajnos értem, hogy Scarlett miről beszél.
- Nem tudjuk pontosan, hogy mi történt. Latolgathatjuk az események lehetséges kimenetelét, de bizonyíték nem lesz. Ami fontos: ha jól értem, volt ott valaki, akiből kinézed, hogy meg tudta menteni a csapatot. Ez a Trevor nem a Fitzroy vezetéknevet viseli? Velünk is szolgált egy ilyen nevű fickó. Értelmes pasas.
Fitzroy képességeit sosem vitattam. Az erkölcsi érzék és az együttérzés hiánya vitték őt rossz irányba. Bitbuggal megbeszéltük, hogy Shardnak most nincs szüksége arra, hogy gyanút ébresszek benne a pali iránt. Az ő elgondolásaiban most Fitzroy az egyetlen megoldás. Meghagyom lelki kapaszkodónak. Onnan már nem árthat Scarlettnek. Később viszont muszáj lesz elmondani, mert a Bishop-vadász Bástya kapcsán megkerülhetetlen. A zötyögő mentőben hanyagolom, inkább próbálom kitalálni, mit is tehetnék.