HAPPY HALLOWEEN
   

Helyszín: Xavier School, előadóterem
   

Lám, összegyűle vala a a Szellemek Éjszakájának előestéjén néhány ifjú és gyerkőc, hogy ne csak főztömmel, hanem egy igazi, hamisítatlan asgardi történettel is bearanyozzam a nyugovóra térés előtti utolsó óráikat. Gondolatban már addig csűrém és csavarám az esetet, míg kissé midgardibb és modernebb lőn, immáron pontosan ezen időszakhoz illik.
Hallgatóságom egynémely tagja jelmezt ölte és így szóla vala:
- Csokit vagy csínyt!
- Csokit vagy csalunk!
Adék én mindőjüknek édes táblát és jómagam is elropogtatok egyet, kettőt és egy harmadikat is, mielőtt hozzákezdek a meséhez a negyedik után.
- Szeeervusztok, gyermekeim! Szívet vidámítóan üde és színes maskarákat öltétek, mint látom. Pitét Sütő Visszhang pajtásom, kitűnő ötlet vala, hogy töklámpásba bújál. Kiemeli a kopoltyúidat és még a tökfaragó versenyt is megnyerhetéd volna vala, ha nem a konyhán szorgoskodnál örökké finomabbnál finomabb süteményféleségek sütésében, mit igen jól megtanulál - tőlem. És Lesből Ugró Vadon, vámpíros sápadtságod, köpenyed és fogazatod olyannyira élethűnek tűnnek, hogy már szinte féltem véremet, mit élőholt sosem kóstola vala.
- Ez igazi. A másik kitört, mikor megharaptam Fanyűvőt. Ezért tettem be vámpírfogat - mondá a kevés beszédű macskalány szemfogait mutogatva, majd a gyerekek szórakoztatására hátán fetrengve.
- Oda se neki, bundás leányka! - vigyorgok rá óriási legyintéssel, majd körbenézek és hatásszünet után, hatalmas kézmozdulatokkal kezdődjék hát a mese!
- Vala egyszer, hol nem vala, egyszer csak ott vala a Három Harcos egy midgardi lakomán, hová Mindenek Tudója Nick Fury külde nékik meghívót. Falák az ízletesebbnél finomabb étkeket és sorra tölté kupáikat a pincérek serege, örülvén legjobb vendégeiknek, kik bizony mindent elfogyasztának vala, élükön egy hatalmas harcossal, kinek veres hajánál csupán szakálla vala veresebb. Az órák telének, az asztal terül-terül és ahogy fogyának a fogások, úgy pótolá őket a fogadó népe, mígnem megjelenék egy csontokba és leplekbe öltözött fekete ember és így szóla: Gyertek velem! Szükségem lesz a segítségetekre, harcosok! Gyorsan, mert ez nem a Rémálom az Elm utcában, hanem tényleg baj van.
Zsebemből újabb csokit veszek elő és egy doboz bonbont körbeadok a gyerekek között, hogy ki-ki vegyen belőle trüffelkrémeset, zseléset, narancsosat avagy kókuszosat. Torkomban hamarost eltűnik a fehér csokoládé és folytatódhat a történet!
- Vudu Fivér, ne légy oly morc! Telepedj le inkább közénk és hallgasd meg, hogyan kódolá át Midgardról örökbefogadott fiam menye azt a számolgató masinérián űzhető játékot, mivel gyermeke mókázék vala. Így születe meg Szipirtyó Zelda legendája. Noha nem vér szerinti sarjam, mégis elsajátítá lángelmém legjobb trükkjeit és ma már ő az idősotthon gépfelelőse. Na szóval úgy kezde neki, hogy letölté az internetről a... - szóla Veres Volstagg, szájában egy kellemesen átsült rozmaringos kacsamellel.
- És milyen főellenséget kell legyőzni a játékban? Valami vaksi fehér szemű, világtalan vénasszonyt? - kérdeze közbe maró gúnnyal Zord Hogun, a hármak nomád szokású, ám lakomákat mégis kedvelő tagja.
- Ne haragudjon, dr. Drumm! Cimboráim sokfelé jártak mostanában és agyrágó bogár mászhatott a fejükbe. Noha Volstagg kobakjában már bizonyára éhen halt - szóla hozzá Fürge Fandral a mellette tüsténkedő pincérnőre kacsintva. - Mondd hát, miben lehet segítségedre a Három Harcos, ki bármilyen ellennel megvív!
A mágus morcos ábrázata végre megenyhüle vala, bár a hahotába kezdő rőt falóra igyekeze nem tekinteni. Kezével inte és a hős trió megindula, hogy az emberek megmenekítésében segélyezze a leginkább Dr. Voodoo néven ismert varázstudót. Veres Volstagg asztaltól való felállásában még magával ragada egy tálcányi tökös pitét, mit igen hamar felfala vala.
Útközben a csontos köpenyű elregélé nékik, hogy a mágikus világ egyensúlya felborulni látszik, mert egy igen fontos szereplője fellázada vala és nem tevé, mit tenni szokna. Fürge Fandral - kinek zsebében már ott lapula a pincérnő és még számos hölgyvendég telefonszáma - és Veres Volstagg egész úton azon vitatkozának, hogy melyikük gondolata vivé őket arra a helyre, hol végül meglelék a mindennel szembe menő varázsforgatót. No hát megpróbálá őket ijesztgetni, ámde Asgard legnagyobb harcosairól vala szó! Azt mondá e sovánka mágus, hogy "Beetlejuice Beetlejuice". És megjelenék egy igen bozontos hajú, megviselt arcú lény, ki majdhogynem ügyesebb szónok, mint a női szíveket rabul ejtő Fürge Fandral, így bizony e két szerelemre vágyó lélek szócsatát kezde vala. Midőn Volstagg, Asgard Oroszlánja megkísérlé a cérnavékonyságú mágiahasználót eltéríteni céljától, az elibé teremté a meggonoszodott liszteszsákhoz hasonlatos barátját, bizonyos Ugi Bugit, ki evőversenyre kényszeríté a dicső harcost. Ekkorra viszont már Zord Hogun türelme elfogya és mindent lebíró buzogányával nekironta varázslatokat dobáló rendbontónak, ki minden csapás elől elugra vala. Vudu Fivérnek több se kelle és porok szórásával, varázsigék mormolásával különböző kapukat nyita, majd megszólala, de mintha a saját hangja mellett több halottén is mondaná:
- Rosszcsont Jack! Nem űzheted tovább kisded játékodat, mivel veszélyezteted az univerzum rendjét. Elvágysz az örök ijesztgetés világából, pedig neked az rendeltetett. Tegyél kitérőt, utazz, láss világot! Hogy majd visszatérhess helyedre. Válassz egy ajtót és utad mögötte folytatódik.
A plüss csontvázhoz hasonlatos lény gondolkodóba ese vala. Zord Hogun így már nem támadá őt, hanem megvárá döntését, ám buzogányát újabb csapásra készen tartá, harci alapállásban maradva. Jack magához szólítá nagyhajú Beetlejuice cimboráját, kinek háta már meghajla vala az ádáz vitában, melyet a büszkén virító Fürge Fandrallal víva meg. Inte a több terített asztalnyi fogást elfogyasztó Ugi Buginak, ki megkönnyebbülve vonszolá el magát, midőn alul marada a vacsorázó versenyben Veres Volstagg ellen, kinek orcája örömtől derüle fel, lévén, a megmaradt étkek mind az övé levének. Dr. Drumm egyik kapuján belépe a három ellen és megettük az ajtó villanással bezárula, majd az összes többi nyílással együtt eltűne. A büszke legények Fürge Fandral, Volstagg, a Hatalmas és Zord Hogun szólának hát sorban egymásnak utána:
- Látjátok, még ki sem kellett húznom kardom a hüvelyéből és rendet tettem a mágusok világában is, csupán ékesszólásomat használva!
- Fittyfenét! Ha az én bendőm nem volna feneketlen hegymélyi szakadék, a zsákszörnyeteg titeket fala volna fel!
- Megint itt tartunk. Ahelyett, hogy segítettetek volna legyűrni ezt a minden csapás elől eltáncolót, csak ettetek és a szátokat jártattátok, mint mindig...
Végezetül Vudu Fivér megköszöné nékik a segítséget és hagyá vala, hogy baráti cívódásukat úgy folytassák, ahogy akarák. Ők pedig úgy akarák, hogy visszatérének a lakoma színhelyére, hol az est további részében a rendet rontó varázsló serege ellen vívott harccal szórakoztaták Midgard népét.
Szerfelett megéhezék e hosszú és izgalmakban bővelkedő történet elővezetésében, gyomromra téve kezem, ismét szétnézek az eleddig lelkesen figyelő gyermeknépségen és így szólék hozzájuk, mielőtt a hűtő felé venném utam:
- Ez vala hát a mese mára, nézzük, mi leend vacsorára!