One Bishop and another

Végre egy rajtaütés. Előrelépés. Ha minden jól megy, később tudok erősítést is hívni és a nyomok alapján még tovább tudok haladni, egészen az új verziót megalkotó tudósokig és az ő megbízóikig. Ez a hosszú távú terv. A rövid távú az, hogy bemegyek a tiltott áruk aukciójára, felmérem a terepet, lekapcsolom a fémszörnyet és eltűnök. Mindezt pedig túl is élem.
Az arcom már összefonódott az Őrszem Robotok témájával. Jóformán csak interjút nem készítettek velem, de a rossz minőségű felvételekről már keringnek a kivágott arcképek, amik alapján például Harlemben felismertek egy kocsmában. Ha az internetezők ennyire képben vannak, a Hydra még inkább. Általuk szervezett árverésre csak álruhában megyek, megváltoztatott külsővel. Én nem vagyok titkosügynök, de van pár trükk a tarsolyomban a tolvajlós-utcán élős időszakom miatt.
Persze felmerült a kérdés, hogy ha ennyire nem nekem való ez, miért ragaszkodom hozzá? Lett volna vállalkozó, de kit rendeljek az oroszlán barlangjába? Nem. Miattam van kint a piacon a Bástya alkatrészeinek a fele, amikből azt az állítólag egyedi, testőri célokat szolgáló, de szerintem tutira rossz kezekbe kerülő modellt építették, ami ma fog elkelni. Én oldom meg a gebaszt, amit okoztam.
Pár perce van rajtam a cucc. Ennyi kellett, hogy természetesen mozogjak benne. Nagyon enyhe borosta, ami még elegánsnak számít. Szokatlan öltözet és egy sötétített szemüveg, ami soha életemben nem volt rajtam. A kötelező látásvizsgálatokon nem szoktak gondot jelenteni a szövegek, még a legapróbbakat is elolvasom. Genetika és a mutáns képességemnek is köze lehet hozzá. Napszemüveget szoktam hordani, ezért nem olyan kényelmetlen az okulárém. Jól menő, de extravagáns feketének öltöztem, jellegzetes ruházattal. A lehető legtávolabb áll tőlem, nem praktikus, nem is néz ki jól szerintem és még feltűnő is. Tökéletes. Igazi milliomosnak való. Gyűlölni szoktam a luxust és annak képviselőit, de ebben az idősíkban már múlik az ellenszenv. A Professzor, Worthington és még sokan mások, akiknek bőven van mit a tejbe aprítani és a nemes célokra használják.
Nem így mentem végig a városon, hanem a bevetés előtt vettem fel a "jelmezt". Igyekszem minden részletre figyelni és amikor majd hazafelé tartok, megint nem ez lesz rajtam. Az extravagáns fekete vállalkozót senki nem fogja többet látni. Bonyolult stratégia, nem csinálok belőle rendszert, de ez kiemelten fontos küldetés és ezért bevállaltam.
Az ajtónál a motozás és a szkennelés nem jelentett gondot. Az aktatáskában elrejtettem egy kést és egy energiapisztolyt, kellően titkosítva. Ebben dr. McCoy segített és a fémdetektor átejtésében is. Teletöltöttem magam romboló energiával is, árammal, fénnyel és hővel, hogy ha már csak ilyen kevés fegyvert hozhattam, legalább én magam legyek az. Elég komoly testőrök vannak itt, a szervezettségükből, a mozgásukból tudok következtetni.
A Hydra még a stílusra is ügyelt. Egy kicsit modernizált kastély ad helyszínt egy jótékonysági rendezvénynek, egy rejtett folyosón megközelíthető alagsorban pedig mindenféle illegális tudományos fejlesztés fog gazdára találni. Okos. Aki balhét akar, annak számolnia kell a veszéllyel, hogy fent az üzleti élet nagykutyái miatt szem elé kerül.
Először csak elvegyülök a tömegben, kezembe veszek egy pezsgős poharat. Még úgy is teszek, mintha belekortyolnék, de mielőtt az ital a számhoz érne, a poharat már visszaveszem alappózba. Gyorsan felmértem a kijáratokat, bejáratokat, elfüggönyözött helyiségeket, egy-két gyanúsabb alakot, ittas vendégeket, akik nagyon gyorsan a pohár fenekére néztek.
Várom a megkeresést. Az lett megbeszélve, hogy a "speciális vendégeket" megszólítja a Hydra embere és így leszünk lekísérve. Segítőim kreáltak nekem hamis személyazonosságot, ellenőrizhető üzleti hírnevet, szóval nem Lucas Bishopként, hanem Archibald Randallként érkeztem. Már jön is a sima nyelvű, vékony, de láthatóan szívós alak, akinek mondanom kell az egyezményes jelszót. Durva kutatómunka volt mindezt kideríteni, de jó csapatom van. Átmegyek a próbán és indulhatunk is lefelé. Egy folyosóról apró helyiség nyílik, onnan pedig a rejtekajtó mögötti csigalépcső lefelé. Memorizálom, mert könnyen lehet, hogy ez lesz a menekülőútvonalam is. Kivételesen minden katonás feszességemet próbáltam félretenni. Nincs bokacsapkodás, a tartásomon is "rontottam", sőt kicsit púpozok. Mosolygás, oldott csevegés viszont nem biztos, hogy menne, ezért bele se kezdtem. Magának való, tárgyra térő milliomost játszom inkább.
Odalent egy kisebb emelvény előtt biztonsági emberek strázsálnak, mellettük a mindenkit túlöltöző árverésvezető, egy kopaszodó, pocakos, de igen határozott pasas és néhány fiatal segédje. A licitálandó tárgyakat nem látni. Nyilván jól őrzik őket és legfeljebb bemutatásképp kerülnek majd elő. A fenti vendégseregnek csak egy kis része került le ide. Dámák, nagyurak, fiatal nagymenők, vén rókák. Van mindenféle, karakter szerint is, öltözet szerint is. Nem lógok ki közülük. Egy fiatal nő mellett találom meg azt a helyet, ahonnan a legjobban rálátok a védőkre és a hátsó helyiségre. Szerintem az fog nekem kelleni. A poharat a mellettünk elhaladó pincér tálcájára teszem és figyelek. Csak figyelek.