Üdv a Dimenziókapuban! A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Chatbox
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
Lucas Bishop
• doing bad for good reasons •
Kate & Lucas
One Bishop and another
Szörnyű ez a hely. Elnézem azt a sok ruhakölteményt a nőkön és az jut eszembe, hogy ha itt történik valami, mennyire nehéz lenne őket kimenekíteni. Se futni, se mászni, de még hasra vágódni se egyszerű ilyen öltözetekben. Ezek nem arra valók. A viselőik biztonságban érzik magukat. Az én karkötőim is beakadhatnának bármibe, de ennyi kellett a látszat kedvéért.
A figyelmemet nem kerüli el, hogy egy idő után már nem bővül a vendégsereg. Aki elkésett, kimaradt. Most kell észnél lenni, mert nyilván az ajtókat is bezárták. Kezdődik az előadás...
Az a farkasmaszk beszédes. Elegáns, de veszélyt sugárzó. Mint a Hydra vezetői. Remélem, hogy ma közelebb jutok a névsorukhoz, hogy megtudjam, kikkel leszámolni. Profi a mikrofon. Be van hangolva, semmi gerjedés. A bevezető hallatán azt remélem, szerencsém lesz és rögtön előkerül a robot. Nem veszek rá mérget. Ez a fickó nagyon hatásvadász, mintha bárkivel el tudná hitetni, hogy pont az ő vágyai fognak teljesülni és nem másé. Tényleg sok a várakozó arc.
Tapsolok, az aktatáskás kezemhez csapkodva a másikat és még bólogatok is mellé. Sokan ezt teszik. Mikor kezdődik az aukció, bebizonyosodik, hogy jogos volt a gyanakvásom. A konferansz szenzációt akart kelteni. Még nem jött el az időm. Addig legalább meg tudom nézni, honnan hozzák elő az árukat.
A hozzám szóló fiatal nőnek egyetértően bólogatok és válaszolok is.
- Bizony! Még sokáig nem születik olyan művész, mint a legendás Pablo.
Száz év múlva is ismert lesz. Fura, de bírom a képeit amúgy. Egyediek. Talán ez a lány is. Túl fiatal ide. Felkészültem rá, hogy társaságom akad. A Hydra nem mindig a finom puhatolózásról híres, de az is beletartozik a profiljába. A következő mondat még gyanúsabbá teszi a lányt. Csak félig megyek bele a játékba.
- A művészeket a fény és a sötétség is kell, hogy érdekelje - válaszolok neki röviden, de sokatmondóan, miközben végignézek a közönségen.
Meg a termen. Igyekszem megfigyelni az őrök elhelyezkedését és persze azt is, hogy felfigyelt-e rám valaki. Nagyon óvatosan teszem, inkább a perifériámra hagyatkozva. Nem vagyok olyan hülye, hogy bámuljak és bambuljak. Azt is észreveszem nézelődés közben, hogy a báli ruhás licitálni próbál, de nem nagy sikerrel. Vagy nem nagy lelkesedéssel.
- Engem inkább a festészeti vonal vonzott ide. Miféle technológiáról van szó?
Hagyom, hadd pletykálkodjon, ha kikívánkozik belőle. Vagy ha ez a szerepe. Le a kalappal azok előtt, akik ilyen helyekre épülnek be és sikerrel buktatják le a célszemélyeket! Kérdés, hogy ez a lány célszemély, lebuktató vagy csak egy eltévedt csóri csaj. Aki kíváncsiságból megszerezte a jelszót és minden egyebet, ami a jelenlétéhez kellett...
Az az ékszer érdekes formájú. Meg az is, aki elvitte. Utána következik az, ami miatt figyelnem kell rá, hogy ne kapcsoljak harckészültségi fokozatba. Igyekszem úgy nézni a mutánsirtó cuccokra, mint a művész, akit ez az egész nem érdekel. Megjegyeztem azok arcát, akik lecsaptak rájuk. Őket le kell majd csekkolni. Mr. Hatásvadász újra remekel és azzal a ritka elegáns mikrofonnal úgy vezényel, mintha karmester lenne. A zenekar pedig játssza, amit kell. Picsába! Erre nem számítottam. Az arcomra ijedtség nem ül ki, de meglepődés igen.
- Most ilyeneket fogunk nézni? - kérdezem méltatlankodva a mellettem álló lányt.
Ha illene a Hydra-hoz, hogy ekkora csinnadrattát rendezzen a leleplezésem érdekében, bevenném, hogy miattam ment le a harlemi videó. Abban bízom, hogy itt a technológia szerelmesei nem a szerencsétlenül vergődő feketét fogják lesni rajta, hanem a gépet. Persze láthatták már számtalanszor a felvételt, ami már régóta fent van a neten.
Jön is az, amiért ideérkeztem. Ahogy behozzák, az biztató. Nem a saját lábán sétált be, azaz ki tudták kapcsolni. Legalábbis ideiglenesen. A palást lekerül róla és előttem áll a Bástya-modell. Nem olyan nagy darab, de ez az. Az én nagy kudarcom. Hagytam, hogy megcsinálják. Cseszd meg, Bishop!
Okosan kell elintézni. Minden szóra és minden képre figyelek. Sajnos megint meg kell állapítanom, hogy a Hydra-nál nagyon komoly mérnökök dolgoznak. Összerakták a darabjaiból. A jó hír, hogy egyet kell tönkretenni és vége. A rossz hír, hogy nehéz tönkretenni és hogy készülhet a többi. Kereslet van rá. Ezeket az arcokat is megjegyzem. Van átfedés a fegyverekre licitálók és a robot vásárlójelöltjei között, úgy látom. Unott fejet vágok, mint aki műalkotásra vár. Valójában a megfelelő időre várok.
A robot is erre várt volna? Előbb reagál, mint én.
- Távozzon - szólok oda a lánynak félretéve a korábbi, megjátszott udvariasságot.
Egész sokat időzött rajta az optiszkenner. Többet, mint másokon.
Most kiderül, hogy a Bástya emlékszik-e, mivel sikerült majdnem megölnie. Nem kérek még egy fűrészt. Az energia viszont jöhet.
A lány az embereket próbálja menteni. Lebukott és örülök a szavainak, de túl közel van. Aki közel áll hozzám, az sokszor kerül bajba. Egyszer átgondolom ennek az átvitt értelmét is, de most inkább eléugrok és telibe kapom a tolósugarat. Aki nem hasalt le, azt most a falnak csapódó testem elsöpri. Fájt, ahogy belevágódtam a téglába. Vagy valami erősebb anyagba.
Elindulok a robot felé és közben a tenyeremből én is leadok egy-egy lövést a mozgolódó őrökre, hogy annyival kevesebb veszély fenyegessen. Értük nem kár. Aki a Hydra-t szolgálja, az maximum vallatni való fogoly lehet, de ennyi fogoly nem kell. A napszemüveg mögött a szemem pont olyan színben kezd világítani, amilyenben a Bástya energialövése.
A figyelmemet nem kerüli el, hogy egy idő után már nem bővül a vendégsereg. Aki elkésett, kimaradt. Most kell észnél lenni, mert nyilván az ajtókat is bezárták. Kezdődik az előadás...
Az a farkasmaszk beszédes. Elegáns, de veszélyt sugárzó. Mint a Hydra vezetői. Remélem, hogy ma közelebb jutok a névsorukhoz, hogy megtudjam, kikkel leszámolni. Profi a mikrofon. Be van hangolva, semmi gerjedés. A bevezető hallatán azt remélem, szerencsém lesz és rögtön előkerül a robot. Nem veszek rá mérget. Ez a fickó nagyon hatásvadász, mintha bárkivel el tudná hitetni, hogy pont az ő vágyai fognak teljesülni és nem másé. Tényleg sok a várakozó arc.
Tapsolok, az aktatáskás kezemhez csapkodva a másikat és még bólogatok is mellé. Sokan ezt teszik. Mikor kezdődik az aukció, bebizonyosodik, hogy jogos volt a gyanakvásom. A konferansz szenzációt akart kelteni. Még nem jött el az időm. Addig legalább meg tudom nézni, honnan hozzák elő az árukat.
A hozzám szóló fiatal nőnek egyetértően bólogatok és válaszolok is.
- Bizony! Még sokáig nem születik olyan művész, mint a legendás Pablo.
Száz év múlva is ismert lesz. Fura, de bírom a képeit amúgy. Egyediek. Talán ez a lány is. Túl fiatal ide. Felkészültem rá, hogy társaságom akad. A Hydra nem mindig a finom puhatolózásról híres, de az is beletartozik a profiljába. A következő mondat még gyanúsabbá teszi a lányt. Csak félig megyek bele a játékba.
- A művészeket a fény és a sötétség is kell, hogy érdekelje - válaszolok neki röviden, de sokatmondóan, miközben végignézek a közönségen.
Meg a termen. Igyekszem megfigyelni az őrök elhelyezkedését és persze azt is, hogy felfigyelt-e rám valaki. Nagyon óvatosan teszem, inkább a perifériámra hagyatkozva. Nem vagyok olyan hülye, hogy bámuljak és bambuljak. Azt is észreveszem nézelődés közben, hogy a báli ruhás licitálni próbál, de nem nagy sikerrel. Vagy nem nagy lelkesedéssel.
- Engem inkább a festészeti vonal vonzott ide. Miféle technológiáról van szó?
Hagyom, hadd pletykálkodjon, ha kikívánkozik belőle. Vagy ha ez a szerepe. Le a kalappal azok előtt, akik ilyen helyekre épülnek be és sikerrel buktatják le a célszemélyeket! Kérdés, hogy ez a lány célszemély, lebuktató vagy csak egy eltévedt csóri csaj. Aki kíváncsiságból megszerezte a jelszót és minden egyebet, ami a jelenlétéhez kellett...
Az az ékszer érdekes formájú. Meg az is, aki elvitte. Utána következik az, ami miatt figyelnem kell rá, hogy ne kapcsoljak harckészültségi fokozatba. Igyekszem úgy nézni a mutánsirtó cuccokra, mint a művész, akit ez az egész nem érdekel. Megjegyeztem azok arcát, akik lecsaptak rájuk. Őket le kell majd csekkolni. Mr. Hatásvadász újra remekel és azzal a ritka elegáns mikrofonnal úgy vezényel, mintha karmester lenne. A zenekar pedig játssza, amit kell. Picsába! Erre nem számítottam. Az arcomra ijedtség nem ül ki, de meglepődés igen.
- Most ilyeneket fogunk nézni? - kérdezem méltatlankodva a mellettem álló lányt.
Ha illene a Hydra-hoz, hogy ekkora csinnadrattát rendezzen a leleplezésem érdekében, bevenném, hogy miattam ment le a harlemi videó. Abban bízom, hogy itt a technológia szerelmesei nem a szerencsétlenül vergődő feketét fogják lesni rajta, hanem a gépet. Persze láthatták már számtalanszor a felvételt, ami már régóta fent van a neten.
Jön is az, amiért ideérkeztem. Ahogy behozzák, az biztató. Nem a saját lábán sétált be, azaz ki tudták kapcsolni. Legalábbis ideiglenesen. A palást lekerül róla és előttem áll a Bástya-modell. Nem olyan nagy darab, de ez az. Az én nagy kudarcom. Hagytam, hogy megcsinálják. Cseszd meg, Bishop!
Okosan kell elintézni. Minden szóra és minden képre figyelek. Sajnos megint meg kell állapítanom, hogy a Hydra-nál nagyon komoly mérnökök dolgoznak. Összerakták a darabjaiból. A jó hír, hogy egyet kell tönkretenni és vége. A rossz hír, hogy nehéz tönkretenni és hogy készülhet a többi. Kereslet van rá. Ezeket az arcokat is megjegyzem. Van átfedés a fegyverekre licitálók és a robot vásárlójelöltjei között, úgy látom. Unott fejet vágok, mint aki műalkotásra vár. Valójában a megfelelő időre várok.
A robot is erre várt volna? Előbb reagál, mint én.
- Távozzon - szólok oda a lánynak félretéve a korábbi, megjátszott udvariasságot.
Egész sokat időzött rajta az optiszkenner. Többet, mint másokon.
Most kiderül, hogy a Bástya emlékszik-e, mivel sikerült majdnem megölnie. Nem kérek még egy fűrészt. Az energia viszont jöhet.
A lány az embereket próbálja menteni. Lebukott és örülök a szavainak, de túl közel van. Aki közel áll hozzám, az sokszor kerül bajba. Egyszer átgondolom ennek az átvitt értelmét is, de most inkább eléugrok és telibe kapom a tolósugarat. Aki nem hasalt le, azt most a falnak csapódó testem elsöpri. Fájt, ahogy belevágódtam a téglába. Vagy valami erősebb anyagba.
Elindulok a robot felé és közben a tenyeremből én is leadok egy-egy lövést a mozgolódó őrökre, hogy annyival kevesebb veszély fenyegessen. Értük nem kár. Aki a Hydra-t szolgálja, az maximum vallatni való fogoly lehet, de ennyi fogoly nem kell. A napszemüveg mögött a szemem pont olyan színben kezd világítani, amilyenben a Bástya energialövése.
{ Theme song}
_________________
Time is passing us by. What a beautiful moment.
If we took it away, we could use it on some other day.
THE EQUALIZERIf we took it away, we could use it on some other day.
Kate Bishop
• doing good for good reasons •
Ó, nagyszerű, egy illegális árverésen vagyok. Felfordult a gyomrom a tehetős emberek krémjétől, szinte minden résztvevőt kétes előélet és a vagyon jellemzett. Ha Clint most itt lenne, biztos lenne valami elképesztően rossz szóvicce. Na meg arra is lenne egy-két szava, hogy tőle tanultam ezt az egész beszivárgósdit. Egyébként fenomenálisan sikerült a beolvadás. Az elegáns estélyit előidéző ruha, illetve a paróka és a kalap cseppet sem volt túlkapás. Ha nem tudnám, hogy egy illegális árverés helyszínén vagyok, elhinném, hogy csak egy adománygyűjtő estre érkeztem. Oké, csak lazán, magabiztosan. Senki sem fog észrevenni! Kivéve, ha magadra vonod a figyelmet! A bejutás gördülékenysége után majdnem sikerült letarolnom egy finger food-ot kínáló pincért, mialatt felmértem a terepet. Csak meg akartam győződni arról, hogy minden szeglete megegyezik a megszerzett tervrajzokkal. Rendben Kate, maradj nyugodt, ennél jobban már ne legyél feltűnő és ami a legfontosabb: ne kövess el (több) hibát! Jó hír, hogy a tervrajzok hitelességét kipipálhattam. Áttértem a résztvevők alaposabb megvizsgálására, hogy felmérjem milyen szabályok vonatkoznak az eseményre, ki-kinek a farkasa és kik a legnagyobb cápák közöttük. A fedősztorim alapján Evelyn Montague, egy gazdag műkereskedő fiatal őzvegye vagyok, aki gyászában gyűjtögetésekbe fogott. Rátermettségemet igazoltam a röpke párcsevejekkel, melyek során bebizonyítottam mennyire odafigyeltem művtörin. Ennek köszönhetően képbe kerültem az árverés kínálatával, többek között valami különös technológiáról is pletykáltak, amely elvileg az est fénypontja lesz. Már csak Duncan Ayers-t kellett megtalálnom, a „Golyófogút”, ahogy szerette hívni magát pribékjei között. Egy ponton tyúkszemére léphettem az életemben, oly’ módon, hogy még én sem tudtam mikor történt. Mindenesetre az életemre pályázott és ennek fényében bárkit megtámadott, aki a Bishop vezetéknevet viselte. Nővérem is reflektorfénybe került nála, és akármennyire sem jövünk ki jól Susánnal, ha a testvéremmel packáznak, főleg miattam, akkor nem fogok ölbe tett kézzel ülni. Különösen nem akkor, ha a tag megszökik a börtönből és folytatja illegális üzelmeit. Nővéremnek persze hajaszálla nem görbült a Golyófogú támadáskor, révén ott voltam, evidens módon nem hagytam. Persze így is extra adagban kaptam a fejmosást Susantől, hogy mindez azért történt, mert íjat és nyilat ragadtam az unalmas üzleti élet nyolcórás robotmunkája helyett. Bosszantó volt. Végre elérkeztünk az est fénypontjához. A vendégeket leterelték a kastély hűvös és nyirkos pincehelyiségébe. Groteszkül mutatott a sok kicicomázott piperkőc odalent. A résztvevők diszkrét suttogása és a kristálypoharak koccanása törte meg a csendet. Készen álltak a számukra aprópénznek mondható vagyon elköltésére. Az aukció mesterként egy magas, elegáns férfi mutatkozott be, aki egy sötétkék öltönyt viselt, kezében pedig sétapálcára hasonlító mikrofont tartott. Arcát egy díszes, farkas képét mintázó maszk mögé rejtette. – Hölgyeim és uraim, üdvözöljük Önöket az év legizgalmasabb eseményén! Az Árnyékok aukcióján olyan ritkaságokat is kínálunk, amelyeket a világ elrejtett előlünk. Mi a művészetek mellett elhoztuk a féltve őrzött titkokat, a technológia legújabb csodáit és ma este egy igazán különleges darabbal örvendeztetjük meg Önöket – kezdett bele a beszédbe, a jellegzetes izgalmat fokozó hangon, mintha hivatásos lenne a feszültség pattanásig feszítésében. Egyre hangosabban duruzsoló, izgatott pusmogás fogta el a közönséget. – Az est folyamán különleges figyelemmel leszünk arra, hogy bemutassuk Önöknek a legfejlettebb és legkívánatosabb technológiai vívmányokat, amelyekhez csak a kiváltságosok juthatnak hozzá. Az aukció során bemutatott darabok nem csak különlegesek, hanem egyenesen a legnagyobb rejtélyek közé tartoznak – a férfi megőrizte a rejtelmességet és nem tért ki a részletekre. – Ezennel megnyitjuk a mai aukciónkat! Kérjük, készüljenek fel a páratlan lehetőségekre, és élvezzék a különleges estét. Sok szerencsét kívánunk minden licitálónak, és reméljük, hogy a mai aukció nemcsak izgalmas, hanem emlékezetes élményt nyújt Önöknek! – a bekonferálás végét nyálasan zárta. A nyitányt így is egyöntetű taps követte. Ezt követően első ízben bemutattak egy eredeti Picasso művet a kék korszakából. – Ez a darab lenyűgöző! – játszottam a szerepemhez választott karaktert. A mellettem álló, sötétített szemüveget viselő férfinak beszélve a festői darabról. – Éppen olyan, mint amit a galériákban látnék, ha nem lenne ilyen… nos, alvilági hangulata az egésznek. Az ilyen aukciók mindig olyan izgalmasak, nem igaz? Mintha a művészetek és a kalandok keveréke lenne – néhányszor felemeltem a kezemet, mint aki komolyan szándékozik részt venni a licitben. Végül 120 millió dollárért kelt el a festmény. Nehezemre esett leplezni a fájdalmat, amit a pénz ilyen jellegű szórása miatt éreztem. – Hallotta a pletykákat a különleges technológiákról, amik elvileg az aukció részét fogják képezni? – a természetesség kedvéért folytattam a párcsevejt. Tekintetemmel időnként elpillantottam Duncan Ayers irányába, ki határozottan unatkozott. Elkelt egy ősi kínai jáde ékszer, valami mellszor. Eddig teljesen hétköznapi aukció jellegét keltette a rendezvény. Aztán megjelentek az első fegyverek, mutánsok ellen alkalmazható eszközök. Repdestek a milliók. Egy rövid szünet után a maszkos férfi ismét kilépett a pódiumra. – Kedves egybegyűltek, elérkeztünk az esemény egyik legizgalmasabb pillanatához. Engedjék meg, hogy bemutassuk Önöknek a rendkívül exkluzív és egyedi technológiai csodát – kitárta a karjait, séta pálcájával a háta mögé gesztikulált. A színpad hátulsó részén ellibbent a függöny, felfedve egy nagyobb méretű plazma TV-t, amin egy videós felvételt játszottak. A kivetített tartalom viral lett, így kétlem, hogy lenne a teremben bárki, aki ne látta volna már a mutáns és robot küzdelmét Harlemben. A videó vetítése alatt két megtermett féri tolt be egy két és fél méter magas tárgyat, melynek furcsán emberszerű alakját egy fekete palást rejtett el a kíváncsi szemek elől. Az aukció mester a bejátszott tartalom végéhez érve lerántotta a titokzatos dologról a takarót. – Íme a Sentinel Robot Prototípus! – gesztikulált a szerkezetre, mely rendkívül hasonlított a videóban látható robotra, mindössze méretben kevésbé volt robosztus. – Ez nem csupán csak egy technológiai eszköz, hanem a legújabb és legfejlettebb titkos projekt eredménye. A korábban látott videó helyszínén hagyott robot darabjaiból rekonstruálták a gépet. Az elegáns dizájn és a fejlett mesterséges intelligencia rendszer együtt teszi ezt a darabot a legnagyobb kockázatot jelentő gyűjtemények közé. Hogy mikre képes? Fejlett a mobilitása, kivételes ügyességgel hajtja végre a legbonyolultabb műveleteket. Szofisztikált AI rendszerének köszönhetően különleges funkciókkal rendelkezik, mely még nagyobb hatékonyságot biztosít leendő gazdája rábízott feladatainak ellátásra. Kiemelkedő genetikai szkennerrel van ellátva, tehát nem csak harcolni képes a mutánsokkal, de be is tudja azonosítani őket. Ráadásul igencsak exkluzív darab, hiszen egyelőre csak egy van belőle a piacon – az aukciómester beszédét komoly odafigyeléssel készített diasor kísérte, mely illusztrációkkal is bemutatta a szóban forgó eszköz exkluzívnak keresztelt tulajdonságait. A tömeg elnémult, a suttogás megszűnt. Egy gazdag, középkorú férfi felemelte a kezét, ujjain hatalmas drágakövek csillantak meg a lámpa fényében. – Huszonöt millió – kiáltotta be öblös hangján a kikiáltási ár értékét. Majd egy karcsú, elegáns piros ruhában lévő nő követte a példáját. – Harminc millió. Az ajánlatok egymás után érkeztek, egyre magasabbra emelve a licitet. Köztük Golyófogú is próbálta enyves kezébe kaparintani ezt a furcsa eszközt. A feszültség és az izgalom tapinthatóvá volt a szobában. Talán, ha nem azon versengtek volna, hogy ki szerzi meg előbb ezt a különös eszközt észrevették volna, ahogy a robot közben önálló életre kél. Szemei vörös fénnyel felvilágítanak, mintha csak a közönséget pásztázná. Én is csak amiatt vettem észre, mert a fejének mozgásával egyértelműen felém fordult. A robot baljós pillantása elidőzött egy darabig az irányunkba. Esküszöm, hogy olyan érzés volt, mint aki leszkennel éppen minket. – Célpont azonosítva. Hirtelen felemelte a bal karját, egyenesen a mi irányunkba, tenyerében energia gyűlt. – Mindenki fedezékbe! – kiáltottam rá a körülöttem állókra. Robbanás rázta meg a kastély falait. Emberek pánikszerű sikolya csendült fel, miközben por és törmelék terítette be a helyiséget. To: Lucas Bishop Some people have actually called me the world’s greatest archer. |
_________________
Some people have actually called me the world’s greatest archer.
World's Greatest ArcherProfil gif 1 :
Karakterlap :
Karakterdal :
Kapcsolat :
N/A
Profil gif 2 :
Lucas Bishop
• doing bad for good reasons •
Kate & Lucas
One Bishop and another
Végre egy rajtaütés. Előrelépés. Ha minden jól megy, később tudok erősítést is hívni és a nyomok alapján még tovább tudok haladni, egészen az új verziót megalkotó tudósokig és az ő megbízóikig. Ez a hosszú távú terv. A rövid távú az, hogy bemegyek a tiltott áruk aukciójára, felmérem a terepet, lekapcsolom a fémszörnyet és eltűnök. Mindezt pedig túl is élem.
Az arcom már összefonódott az Őrszem Robotok témájával. Jóformán csak interjút nem készítettek velem, de a rossz minőségű felvételekről már keringnek a kivágott arcképek, amik alapján például Harlemben felismertek egy kocsmában. Ha az internetezők ennyire képben vannak, a Hydra még inkább. Általuk szervezett árverésre csak álruhában megyek, megváltoztatott külsővel. Én nem vagyok titkosügynök, de van pár trükk a tarsolyomban a tolvajlós-utcán élős időszakom miatt.
Persze felmerült a kérdés, hogy ha ennyire nem nekem való ez, miért ragaszkodom hozzá? Lett volna vállalkozó, de kit rendeljek az oroszlán barlangjába? Nem. Miattam van kint a piacon a Bástya alkatrészeinek a fele, amikből azt az állítólag egyedi, testőri célokat szolgáló, de szerintem tutira rossz kezekbe kerülő modellt építették, ami ma fog elkelni. Én oldom meg a gebaszt, amit okoztam.
Pár perce van rajtam a cucc. Ennyi kellett, hogy természetesen mozogjak benne. Nagyon enyhe borosta, ami még elegánsnak számít. Szokatlan öltözet és egy sötétített szemüveg, ami soha életemben nem volt rajtam. A kötelező látásvizsgálatokon nem szoktak gondot jelenteni a szövegek, még a legapróbbakat is elolvasom. Genetika és a mutáns képességemnek is köze lehet hozzá. Napszemüveget szoktam hordani, ezért nem olyan kényelmetlen az okulárém. Jól menő, de extravagáns feketének öltöztem, jellegzetes ruházattal. A lehető legtávolabb áll tőlem, nem praktikus, nem is néz ki jól szerintem és még feltűnő is. Tökéletes. Igazi milliomosnak való. Gyűlölni szoktam a luxust és annak képviselőit, de ebben az idősíkban már múlik az ellenszenv. A Professzor, Worthington és még sokan mások, akiknek bőven van mit a tejbe aprítani és a nemes célokra használják.
Nem így mentem végig a városon, hanem a bevetés előtt vettem fel a "jelmezt". Igyekszem minden részletre figyelni és amikor majd hazafelé tartok, megint nem ez lesz rajtam. Az extravagáns fekete vállalkozót senki nem fogja többet látni. Bonyolult stratégia, nem csinálok belőle rendszert, de ez kiemelten fontos küldetés és ezért bevállaltam.
Az ajtónál a motozás és a szkennelés nem jelentett gondot. Az aktatáskában elrejtettem egy kést és egy energiapisztolyt, kellően titkosítva. Ebben dr. McCoy segített és a fémdetektor átejtésében is. Teletöltöttem magam romboló energiával is, árammal, fénnyel és hővel, hogy ha már csak ilyen kevés fegyvert hozhattam, legalább én magam legyek az. Elég komoly testőrök vannak itt, a szervezettségükből, a mozgásukból tudok következtetni.
A Hydra még a stílusra is ügyelt. Egy kicsit modernizált kastély ad helyszínt egy jótékonysági rendezvénynek, egy rejtett folyosón megközelíthető alagsorban pedig mindenféle illegális tudományos fejlesztés fog gazdára találni. Okos. Aki balhét akar, annak számolnia kell a veszéllyel, hogy fent az üzleti élet nagykutyái miatt szem elé kerül.
Először csak elvegyülök a tömegben, kezembe veszek egy pezsgős poharat. Még úgy is teszek, mintha belekortyolnék, de mielőtt az ital a számhoz érne, a poharat már visszaveszem alappózba. Gyorsan felmértem a kijáratokat, bejáratokat, elfüggönyözött helyiségeket, egy-két gyanúsabb alakot, ittas vendégeket, akik nagyon gyorsan a pohár fenekére néztek.
Várom a megkeresést. Az lett megbeszélve, hogy a "speciális vendégeket" megszólítja a Hydra embere és így leszünk lekísérve. Segítőim kreáltak nekem hamis személyazonosságot, ellenőrizhető üzleti hírnevet, szóval nem Lucas Bishopként, hanem Archibald Randallként érkeztem. Már jön is a sima nyelvű, vékony, de láthatóan szívós alak, akinek mondanom kell az egyezményes jelszót. Durva kutatómunka volt mindezt kideríteni, de jó csapatom van. Átmegyek a próbán és indulhatunk is lefelé. Egy folyosóról apró helyiség nyílik, onnan pedig a rejtekajtó mögötti csigalépcső lefelé. Memorizálom, mert könnyen lehet, hogy ez lesz a menekülőútvonalam is. Kivételesen minden katonás feszességemet próbáltam félretenni. Nincs bokacsapkodás, a tartásomon is "rontottam", sőt kicsit púpozok. Mosolygás, oldott csevegés viszont nem biztos, hogy menne, ezért bele se kezdtem. Magának való, tárgyra térő milliomost játszom inkább.
Odalent egy kisebb emelvény előtt biztonsági emberek strázsálnak, mellettük a mindenkit túlöltöző árverésvezető, egy kopaszodó, pocakos, de igen határozott pasas és néhány fiatal segédje. A licitálandó tárgyakat nem látni. Nyilván jól őrzik őket és legfeljebb bemutatásképp kerülnek majd elő. A fenti vendégseregnek csak egy kis része került le ide. Dámák, nagyurak, fiatal nagymenők, vén rókák. Van mindenféle, karakter szerint is, öltözet szerint is. Nem lógok ki közülük. Egy fiatal nő mellett találom meg azt a helyet, ahonnan a legjobban rálátok a védőkre és a hátsó helyiségre. Szerintem az fog nekem kelleni. A poharat a mellettünk elhaladó pincér tálcájára teszem és figyelek. Csak figyelek.
Az arcom már összefonódott az Őrszem Robotok témájával. Jóformán csak interjút nem készítettek velem, de a rossz minőségű felvételekről már keringnek a kivágott arcképek, amik alapján például Harlemben felismertek egy kocsmában. Ha az internetezők ennyire képben vannak, a Hydra még inkább. Általuk szervezett árverésre csak álruhában megyek, megváltoztatott külsővel. Én nem vagyok titkosügynök, de van pár trükk a tarsolyomban a tolvajlós-utcán élős időszakom miatt.
Persze felmerült a kérdés, hogy ha ennyire nem nekem való ez, miért ragaszkodom hozzá? Lett volna vállalkozó, de kit rendeljek az oroszlán barlangjába? Nem. Miattam van kint a piacon a Bástya alkatrészeinek a fele, amikből azt az állítólag egyedi, testőri célokat szolgáló, de szerintem tutira rossz kezekbe kerülő modellt építették, ami ma fog elkelni. Én oldom meg a gebaszt, amit okoztam.
Pár perce van rajtam a cucc. Ennyi kellett, hogy természetesen mozogjak benne. Nagyon enyhe borosta, ami még elegánsnak számít. Szokatlan öltözet és egy sötétített szemüveg, ami soha életemben nem volt rajtam. A kötelező látásvizsgálatokon nem szoktak gondot jelenteni a szövegek, még a legapróbbakat is elolvasom. Genetika és a mutáns képességemnek is köze lehet hozzá. Napszemüveget szoktam hordani, ezért nem olyan kényelmetlen az okulárém. Jól menő, de extravagáns feketének öltöztem, jellegzetes ruházattal. A lehető legtávolabb áll tőlem, nem praktikus, nem is néz ki jól szerintem és még feltűnő is. Tökéletes. Igazi milliomosnak való. Gyűlölni szoktam a luxust és annak képviselőit, de ebben az idősíkban már múlik az ellenszenv. A Professzor, Worthington és még sokan mások, akiknek bőven van mit a tejbe aprítani és a nemes célokra használják.
Nem így mentem végig a városon, hanem a bevetés előtt vettem fel a "jelmezt". Igyekszem minden részletre figyelni és amikor majd hazafelé tartok, megint nem ez lesz rajtam. Az extravagáns fekete vállalkozót senki nem fogja többet látni. Bonyolult stratégia, nem csinálok belőle rendszert, de ez kiemelten fontos küldetés és ezért bevállaltam.
Az ajtónál a motozás és a szkennelés nem jelentett gondot. Az aktatáskában elrejtettem egy kést és egy energiapisztolyt, kellően titkosítva. Ebben dr. McCoy segített és a fémdetektor átejtésében is. Teletöltöttem magam romboló energiával is, árammal, fénnyel és hővel, hogy ha már csak ilyen kevés fegyvert hozhattam, legalább én magam legyek az. Elég komoly testőrök vannak itt, a szervezettségükből, a mozgásukból tudok következtetni.
A Hydra még a stílusra is ügyelt. Egy kicsit modernizált kastély ad helyszínt egy jótékonysági rendezvénynek, egy rejtett folyosón megközelíthető alagsorban pedig mindenféle illegális tudományos fejlesztés fog gazdára találni. Okos. Aki balhét akar, annak számolnia kell a veszéllyel, hogy fent az üzleti élet nagykutyái miatt szem elé kerül.
Először csak elvegyülök a tömegben, kezembe veszek egy pezsgős poharat. Még úgy is teszek, mintha belekortyolnék, de mielőtt az ital a számhoz érne, a poharat már visszaveszem alappózba. Gyorsan felmértem a kijáratokat, bejáratokat, elfüggönyözött helyiségeket, egy-két gyanúsabb alakot, ittas vendégeket, akik nagyon gyorsan a pohár fenekére néztek.
Várom a megkeresést. Az lett megbeszélve, hogy a "speciális vendégeket" megszólítja a Hydra embere és így leszünk lekísérve. Segítőim kreáltak nekem hamis személyazonosságot, ellenőrizhető üzleti hírnevet, szóval nem Lucas Bishopként, hanem Archibald Randallként érkeztem. Már jön is a sima nyelvű, vékony, de láthatóan szívós alak, akinek mondanom kell az egyezményes jelszót. Durva kutatómunka volt mindezt kideríteni, de jó csapatom van. Átmegyek a próbán és indulhatunk is lefelé. Egy folyosóról apró helyiség nyílik, onnan pedig a rejtekajtó mögötti csigalépcső lefelé. Memorizálom, mert könnyen lehet, hogy ez lesz a menekülőútvonalam is. Kivételesen minden katonás feszességemet próbáltam félretenni. Nincs bokacsapkodás, a tartásomon is "rontottam", sőt kicsit púpozok. Mosolygás, oldott csevegés viszont nem biztos, hogy menne, ezért bele se kezdtem. Magának való, tárgyra térő milliomost játszom inkább.
Odalent egy kisebb emelvény előtt biztonsági emberek strázsálnak, mellettük a mindenkit túlöltöző árverésvezető, egy kopaszodó, pocakos, de igen határozott pasas és néhány fiatal segédje. A licitálandó tárgyakat nem látni. Nyilván jól őrzik őket és legfeljebb bemutatásképp kerülnek majd elő. A fenti vendégseregnek csak egy kis része került le ide. Dámák, nagyurak, fiatal nagymenők, vén rókák. Van mindenféle, karakter szerint is, öltözet szerint is. Nem lógok ki közülük. Egy fiatal nő mellett találom meg azt a helyet, ahonnan a legjobban rálátok a védőkre és a hátsó helyiségre. Szerintem az fog nekem kelleni. A poharat a mellettünk elhaladó pincér tálcájára teszem és figyelek. Csak figyelek.
{ Theme song}
_________________
Time is passing us by. What a beautiful moment.
If we took it away, we could use it on some other day.
THE EQUALIZERIf we took it away, we could use it on some other day.
Ajánlott tartalom
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.