Marvel: Madness Returns
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszavam!

KEDVCSINÁLÓ

Üdv a Dimenziókapuban!

A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Jelenleg 2025/26 telét írjuk az oldalon.

Az oldal vezetősége

Percike, a Mindenható
Stan Lee, a Mesélő
Chatbox

Chatbox

Legutóbbi küldetések


» How did We get so Dark?
by Laserian Harries Tegnap 10:27 pm-kor

» The evilest variant
by Rosemarie Morozov Tegnap 9:19 pm-kor

» Stardew Valley
by Laserian Harries Szomb. Május 18, 2024 1:16 am

» Not scared of giants
by Lacey Harries Pént. Május 17, 2024 9:52 pm

» In front of Sorry
by Lacey Harries Pént. Május 17, 2024 8:56 pm

» Mirror stares back hard
by Lucas Bishop Pént. Május 17, 2024 3:47 pm

» Csibefutam
by Laserian Harries Pént. Május 17, 2024 3:40 pm

» Otthon édes otthon
by Stan Lee Csüt. Május 16, 2024 4:36 am

» I buried my faith with you - Laze & George
by Laserian Harries Csüt. Május 16, 2024 3:32 am


We came, we saw, we would win

Pént. Ápr. 12, 2024 10:40 pm


Hellion & Dust

What a lucky day


Lazán keresztbe font lábakkal ülök az üzletfelemmel szemben - ahelyett, hogy a megszokott, kimért stílusomat levetkőzve még jobban kilépnék a komfortzónámból, inkább a testbeszédemmel próbálok közvetlenséget és magabiztosságot sugározni. Nincs rejtegetnivalóm. Neki kell lenyűgöznie, ha alkut akar kötni.
Az a fajta jóízű nevetés tör fel a mellkasából, melynek hallatán kénytelen elmosolyodni, aki hallja, jelen körülmények között mégsem esik nehezemre komolynak maradni. Ami azt illeti, kis híján kiugraszt a bőrömből; már készen állok rá, hogy egy pillanat alatt pusztító homokfelhővé változzak, mire tudatosul bennem, hogy a válaszom szórakoztatja ennyire.
- Szóval azt mondod, a vállalkozásunk nem elég jó nektek - jelenti ki még mindig a szemét törölgetve. Ez erős kiforgatása a szavaimnak, de nem fáradok azzal, hogy szóvá tegyem. Ugyanolyan szűkszavúan és lényegre törően fogalmazok, ahogy azt magánemberként is tenném, mert nem akarom megkockáztatni, hogy belegabalyodjak bármilyen szükségtelen magyarázatba.
- A főnököm ragaszkodik a sztenderdjeinkhez.
- A főnököd nem ismeri talán az üzleti titok fogalmát? - Csap az asztalra indulatosan. - Évek óta a piacon vagyunk. Soha, senki nem kérdőjelezte meg az árunk minőségét, és nem is panaszkodott rá. - Áru: így nevezi ő a hozzám hasonló mutánsokat. Figyelnem kell, hogy ne szorítsam ökölbe a combomon pihentetett ujjaimat; hogy ne áruljon el a megfeszülő állkapcsom. Gyakran ringatom magamat abba a hitbe, hogy kihevertem az emberkereskedők és terroristák fogságában töltött időszakomat - a sors azonban minden alkalommal elém sodor egy ehhez hasonló incidenst, egy hozzá hasonló kapzsi és érzéketlen embert, és akkor rá kell jönnöm, hogy a megbocsátás még mindig csak egy távoli vágy számomra.
Alternatívák végtelen sokasága rohanja meg az elmém, mind arra kínál megoldást, hogyan okozhatnék neki fájdalmat. Mindezek helyett csak elmosolyodok.
- Milyen jól érvel - mintha mernének panaszkodni! - Egy leheletnyi kétesélyes csend következik, mielőtt mindketten felnevetnénk. Ahogy rosszallóan rám emeli a mutatóujját, már tudom, hogy nyert ügyem van. Levettem a lábáról egy mutánskereskedőt.
- Úgy alkudozol, mint egy kofás. Nem bánom, tudatni fogjuk a címet. De először is... Hol van az a pezsgő?
Hosszú idő után először pillantok David irányába - hogy ne találjak mást, csak a hűlt helyét. Az elégedettség, amely az imént aratott siker hatására eltöltött, most épp olyan hirtelen csap át tompa balsejtelembe. Egy percig sem furcsálltam, hogy nem vette ki a részét a tárgyalásból. Tulajdonképpen hálás is voltam neki, amiért nem zökkentett ki a szerepemből. De hogy egyszerűen leléceljen? Ez nem lehet ilyen könnyű, biztos vagyok benne, hogy forral valamit.
Minden esetre igyekszem leplezni a gyanakvásomat a többiek előtt; még csak az hiányzik, hogy felhívjam a figyelmet a társam eltűnésére. Hálás biccentéssel fogadom a kezembe adott pezsgőt.
- A gyümölcsöző üzletünkre - emeli koccintásra poharát.
És aztán elszabadul a pokol.
Mercado a szemeim előtt esik össze, úgy morzsolva össze maga alatt a kettőnk között álló asztal üveglapját, mintha papírból lenne. Egy emberként pillantunk egymásra a mackósaival, ám mielőtt bármit is léphetnénk, a mennyezetre függesztett absztrakt dekoráció minden figyelmeztetés nélkül megadja magát a gravitációnak. Egyetlen szerencsétlen emberen kívül mindenki időben kitér előle, és amint a figyelmük ismét felszabadul, az egyetlen szóba jöhető ellenség felé fordulnak: felém. Túl közel jártam már a sikerhez, hogy most elfussak. A pezsgővel teli poharamat félrehajítva, teljes erőbedobással vetem magamat a küzdelembe.



Sooraya Qadir
Hozzászólások száma : 19
Csatlakozás ideje : 2024. Feb. 18.
Ki van a képen? : Anya Chalotra
Keresem : my Angel
Sooraya Qadir
• doing good for good reasons •
Vissza az elejére Go down
Kedd Márc. 12, 2024 10:04 am
CIARAN

Felkészítenek bennünket a legtöbb eshetőségre. Megtanítják hogyan uralkodjunk az érzelmeinket. Hogyan védjük meg önmagunkat, az álcánkat. Megismertetik velünk a jelbeszédet, kódnyelveket vésnek a fejünkbe, velük együtt jelképek ezreit. Azt akarják, hogy a saját célunknak tekintsük a bevetéseket, miközben nem feledkezünk meg róla mi célt szolgál... mi célt szolgálunk. A kitalált személy agyával gondolkozzunk, érzelmeivel táplálkozzunk, mi legyünk ő, de ő ne legyen mi. A vele történt események ne befolyásoljanak minket, ne kötődjünk azokhoz a személyekhez, akikhez ő, az ő vágyai ne legyenek a mieink. Éljük meg, ugyanakkor maradjunk objektív, külső szemlélői annak az életnek.
És mi történik akkor, ha a két személyiség kezd egybemosódni? Elcseszted. Egy tetőn hasaltam távcsővel felszerelen, lassan sajgó, elgémberedett végtagokkal, mégis kitartóan ebben a hidegben. A piros éjszakát kémleltem egy apró lyukon keresztül, amiben sötét ruhás alakok mozgolódnak. Nem csak a megfigyelés volt most épp a dolgunk. Már vagy két órája vártam, meg sem mozdultam, amíg a kijelölt személyek fel nem bukkantak. A terepet kell biztosítanom, hogy az üzlet rendben megköttessen és semmiről ne maradjak le.
A csali beválni látszik, vidám csevej szűrődik ki a teraszról, két pohár koccan. Majd irdatlan csörömpölés hallatszik. Az állkapcsom megfeszül, egy izzadtságcsepp csordogál le halántékán.
- Nem kényelmetlen szobrozni? - hallatszik az ismerős hang, David Alleye próbálja terelni a figyelmem. Meglepett a jelenlét, de nem rezzentem  össze tőle, az ilyen helyzetek már nem okoznak nekem szívbajt. Volt már rosszabb is, amikor pár leszerelendő ellenséges haderő rafináltabb volt mint mi. Nem veszem most le a szemem a távcsőről, továbbra is koncentráltam csak.
- Gondoltad majd hagyom, hogy a nagy halat ti fogjátok meg? Sokkal jobb módszerem volt rá.
- Mit tettél?
- Csodára képes egy kemény altató. Reményeim szerint az üvegasztalt törte össze ilyen hangosan. Milyen kár a drága holmikért. - rosszalló hangja elárulja, mennyire ironikusan gondolja mindezt.
- És a társam? - kérdeztem még mindig higgadtságot erőltetve magamra. Hangomban némi bizonytalanság bujkál, odabent a fejemben pedig mintha ezer fogaskerék kattogna. Mit tegyek most?
- Tud vigyázni magára. - David tesz egy lépést hátra. Majd távozás mellett dönt. Én közben folyamatosan figyelem, keresek valami megoldást. Ő is egy szövetséges, de arról nem volt szó, hogy a saját szakállára dolgozik. Ráadásul tényleg nem hagyhatom itt a helyszínt, számon kérni őt, mégis miért így cselekedett. Egyik-másik ablakon látom a jelenetet, ahogy mindenki megdermed. Majd hirtelen mozgás tör ki, fegyverek kerülnek elő. Mielőtt azonban egy lépést is tenne bárki, a mennyezeten lévő hatalmas impozáns dekoráció megadja magát a gravitációnak. A hirtelen esemény megtöri lendületüket, ez épp elég ahhoz, hogy a helyszínen lévők - és ezzel együtt én is - aktivizálják magukat. Az egyik első önálló bevetésemen nem vallhatok kudarcot...

— Hellion
We make choices every moment of our lives, and we have to live with those choices for the rest of our lives.

_________________
That's a perk of being a telekinetic, you can stop bullets before they get to you.
..
Julian Keller
Hozzászólások száma : 24
Csatlakozás ideje : 2024. Jan. 02.
Tartózkodási hely : Charles Xavier Iskola
Munka/hobbi : Egyetemi hallgató, X-Men Mutánsosztag
Ki van a képen? : Timothée Chalamet
Julian Keller
• doing good for good reasons •
Vissza az elejére Go down


 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.