Képtelenség kiigazodni az embereken. Amikor már azt hiszem, hogy tudok legalább a viselkedésükben olvasni, akkor ér a hidegzuhany, hogy mennyire félreolvastam a jeleket. Ilyenkor el szoktam hosszasan gondolkozni, hogy vajon még mennyire lehetek elcseszett, ha ezt sem vagyok képes érzékelni? De most nem ennek van itt az ideje. Majd merengek később a történteken. Most megpróbálom a meglepettségemet palástolni, mert ultrakellemetlenül érzem magam. A fickó egyébként is baromira frusztrál már a jelenlétével és a számomra roppant mód hivalkodó viselkedésével. És akkor még Romy is leteremt.
Csak egy átmeneti időszak.
Ez zakatolt minduntalan a fejemben, miközben tekintetem igyekeztem nyugodtabban egyikről a másikra emelni. De Romyra az ellenkezése és az oldalba bökés végett hosszabban sikerült, ráadásul az arcom őszinte meglepettséget tükrözött. Ez nem lesz így jó. Legszívesebben ebben a pillanatban sarkon fordultam volna, hogy akkor oldják meg, én nem kívánok részt venni ebben a fura kavalkádban, nekem a toronyban is jó volt eddig. Egyébként is millió dolgot be kellene még fejeznem, a ruhám sem fest a legfényesebben és különben is...
Azon kapom magam, hogy keresem a kifogásokat, hogy léphessek, így gyorsan meg is állok bennük és erőt veszek magamon. Nincs miért olajra lépni, én is itt lakok, sokat hozzátettem ehhez a házhoz és nem csak úgy megtűrnek itt. Már egy ideje ezt kellett tudatosítanom magamban, noha soha nem éreztem ezt a lányok felől, előtte bőségeseb volt indokom inkább a könnyebbik utat választanom. Ezt a rossz szokást pedig rettenetesen nehéz levetkőzni.
- Azért ne rohanjunk ennyire a karjukba, a Papád ügye is még megoldatlan. - közös ügy ide vagy oda, egy ilyen veszélyes és szerteágazó szervezetnél mint ők luxus lett volna megengedni, hogy megosszuk a figyelmet a különféle ügyek fölött. De nem akartam ezt tovább forszírozni, mert úgy láttam csak teljesen hasztalan mit mondok. Nem egészen értettem a szituációt az új lánnyal, akit nem is ismertünk csak ez a papagáj, hogy egy olyan eset után amit Niel rajongói generáltak le.
Mikor lettünk átmeneti szálló?
Szükségmegoldásképp vettem át az emeleten vezetést, miután láttam, ahogy Romy látványosan belassít. Persze erről már sokat beszéltünk, hiszen az első pillanatban amikor megérkeztünk kijelentette, hogy oda fel se hajlandó menni. Én pedig egészen helytakarékosnak ítéltem meg, hogy berendezzem mindenféle tiltott kacattal, mert még mindig a nincs fegyver a háznál volt érvényben.
- Még az is meglehet. - nem tetszett, hogy ennyire szimatol az ürge, nem szerettem volna semmilyen információval felvértezni, de nem akartam élből bunkó lenni. Mint ahogy a korábbi ábra mutatta, sikerült beletenyerelnem a legkellemetlenebb szituációba a megnyilvánulásommal. Arrow folyamatosan ott legyeskedett ugyan, de nem vonta annyira magára a figyelmet, a férfit szuggerálni most jobban lekötött. De legalább a lány nem volt akaratos, hogy a toronyszobát szeretné, sőt úgy festett nála sikerült elérnem, hogy tartson tőlem. Amikor a párnát adtam vissza neki, az összes megérzésem ezt súgta. Pedig abban a mozdulatban nem volt semmi ellenséges. Lehet valakit a saját otthonában ellenségnek titulálni? Rájuk hagytam a beszélgetés nagy részét, tekintetemmel aztán Romyt kerestem. Elég kétségbeesetten nézett rám, Arrow felélénkülésére lépett így is csak közelebb, bár tényleg nem volt mitől tartania. A vacsi emlegetésére még csak bólogattam, de meglepetten sandítottam rá. Szoktam Lilinek segíteni, na meg a Mexikóban eltöltött három hónap eléggé belém kódolta a mexikói kajákat, de magamtól még nem csináltam nagy mennyiségben. Más kérdés, hogy a saját ízlésem szerint összedobáltam néha szendvicsadagokat és hasonlókat.
- A..hham. - nem akartam ennyire asszisztálni, vagyis pont asszisztálni igen, de a kilátás az volt, hogy én dobjam össze a vacsit, ha most nem visznek tévútra a radarjaim. Lehet ennek a nézésnek nemet mondani? Tartottam tőle, ha csak felmegyek, itt hagyok egy pánikreakciót. Arra pedig jelen pillanatban senkinek nem volt szüksége. Romyt most én húztam magammal a lefelé vezető lépcső irányába, hogy meggyőződtem arról, nem szeretnének továbbiakban beszélgetni, én pedig nem éreztem eléggé házigazdának magam, hogy szócséplésbe kezdjek. Ha Romy ilyen szívélyesen adott nekik szobát, nem fogom megkérdőjelezni. De az zavart, hogy nem egészen értettem, most az új lányt is be akarja vonni a kutakodásba?
- Remélem tudod mire vállalkozol ezzel a hydra menekültek projekteddel. Így is macerás lesz további nyomokra bukkanni. - mondtam ezt már hallgatózó fülektől távol. Nem kifejezetten az újlány jelenléte aggasztott, hanem az, ahogy jelen pillanatban hozzáálltak. Vagy most csak én veszem túl komolyan a kockázati tényezőket?
- Te fogsz nekem segíteni most Lili receptjéhez. Sokszor láttam már hogy készíti el, így nem lesz nehéz reprodukálni. - lazább terepnek éreztem a konyhát, főleg miután teljesen kikerült mindenki a képből és tudtam koncentrálni a vacsikészítésre. Nem mondom, hogy közben nem játszottam végig még milliószor a jeleneteket a fejemben, de remek alkalom volt az elmerengésre, hogy beleástuk magunkat a tökéletes - vagy valami hasonló - Lili féle alkotáshoz.