Gyerekzsivaj zavarta meg Logant az alvásban, s bár nem nevezhető éppen kényelmes helyszínnek fekhelye, mégis csak paprikás lett az érkezők hallatán. Nevetés és beszélgetés, valaki ijedten felsikolt, igen, mostmár emlékszik, hogy a csetepaté után egyből a Xavier birtokra ment és miközben várta, hogy sebei beforrjanak, elaludt a tanterem egyik asztalán.
- Gyerekek, itt láthatjátok a mai óra anyagát, az ősembert. – csengett egy ismerős hang az általa ágyként használt asztal mellől. Fájdalmasan felmordult és résnyire kinyitotta a szemét.
- Húzzatok innen Ororo, tartsd meg máshol az órát. – morgott erélyesen és átfordult az ablak felőli oldalra, de sajnos kérése, vagyis inkább utasítása süket fülekre talált, az ablakot takaró függönyök hangos robajjal zúdultak félre, hogy a férfit elvakítsa a beáramló napfény.
- Kérlek gyerekek, várjatok meg odakint. – szólalt meg immáron lágy hangon a Viharok Istennője, mire a lurkók most már nyugodtabban, szépen sorjában kivonultak a teremből. Rozsomák vett egy mély levetőt, majd feltápászkodott az asztalon. Kinyújtóztatta elfeküdt, elgémberedett tagjait és ellenőrizte lőtt sebeit. Öregszik, egyre több idő kell neki, mire a komolyabb sérülések helyre állnak, nehezebben koncentrál, ami pedig a legrosszabb, hogy ismét zsákutcába futott tegnap éjjel.
- Meddig akarok ezt csinálni Logan? – fonta keresztbe karjait a lány és nekidőlt a Logan asztalával szemben lévő tanári emelvénynek. – Folyamatosan eltűnsz és összeverve, szétvagdosva, szétlőve jössz haza. Nem szólsz nekünk semmit, pedig csapat vagyunk. – emelte fel a hangját a mondat végére érve, mire a férfi fájdalmasan a fejéhez kapta a kezét. Még mindig erős migrén gyötörte, pedig nem ivott alkoholt, na, nem mintha ártana neki, de olyan érzése volt, mint aki másnapos. Legalábbis ilyennek képzelte az érzést.
- Ez az én dolgom Ororo, nem az X-eké. – válaszolt szűkszavúan, majd egy mellette lévő üres üveget emelt fel az asztalról és csalódottan vette tudomásul, hogy előző este azt is kiitta. Azon csodálkozott viszont, hogy nem lökte le az asztalról.
- Még mindig azt a valakit hajkurászod, aki a te alteregódban tevékenykedik? – adta fel végül a "csapatban szebb az élet" filozófiájának kérdését, amiért Rozsomák igen csak hálás volt, annak azonban annyira nem örült, hogy a lány továbbra sem tágított, sőt, úgy tűnt nem tett le azon tervéről, hogy megtartja az órát.
- Mióta ez a multiverzumos marhaság megnyílt, százával érkeznek más dimenzióbeli alakok… - magyarázott Logan megsimogatva álmoskás szemeit, mire Ororo csak sóhajtott egyet és türelmetlenül közbevágott.
- Tudjuk Logan és azt hiszed ő egy másik dimenzióbeli éned. – gúnyolta a nő a férfit, még a hangját is elmélyítve. – Mi változna, ha tényleg így lenne? Itt van rád szükség. – tette hozzá megérintve a férfi vállát, pont azon a helyen, ahol némi ruhadarab hiányzott a szebb napokat is megtélt pólójáról.
- Tudhatja talán, mi történt velem a múltban, HÁT NEM ÉRTED! – kapta el Rozsomák a lány kezét, ahogy felemelte a hangját, mérgében fel is pattant az asztalról.
- Üdv Logan. Micsoda megtiszteltetés, hogy visszatértél közénk. – állt az ajtóban egy jól ismert, a férfi számára jelenleg nem igen kívánt alak.
- Húzz innen Kukker, úgy hiányzol most nekem, mint pattanás a seggemre. – válaszolt a viharvert Logan hátra sem hederítve az ajtót támasztó Küklopszra és a mögötte bekukucskáló diákokra.
- Magam sem repestem az örömtől, hogy visszatértél, de a professzor látni kíván. – fintorgott Scott, majd lenézett a körülötte sereglő gyerekekre. Nyilván csak ennek köszönhette Logan, hogy nem válaszolt vissza amaz hozzá hasonló stílusban. Rozsomák elengedte Ororo kezét és faképnél hagyta a még mindig megilletődött lányt, azonban a gyerekek látványának köszönhetően gyorsan higgadtságot és mosolyt erőltetett az arcára. – Gyertek gyerekek. – tette hozzá megnyugodva és bár legszívesebben villámot robbantott volna Rozsomák valagába, türtőztette magát. – Legalább a gyerekek előtt viselkednél. – közölte ridegen a tényeket Scott, ahogy az alacsony, marcona alak elhúzott mellette. Nem is méltatta válaszra, egy morgás volt csak, amit reagált amaz jelenlétére, egyébként sem kedvelte őt, az meg végképp nem tetszett neki, hogy atyáskodnak felette. Minden folytatódik, onnan, ahonnan abbamaradt, Thanos csettintésével ő megúszta annak idején az elporladást, ez idő alatt is kereste a múltja összerakásához szükséges mozaik darabokat, a multiverzum megjelenésével pedig megjelent egy titokzatos alak, aki fontos információval kecsegtette volna őt, (Regeneráló képességeinek köszönhetően felejtette el életének traumatikus élményeit, mert a szervezete a mentális problémák ellen is próbál védelmet nyújtani.) (Nem szeretném a filmekből ismert fejbe lőtték egy adamantium golyóval sztorit elfogadni, szerintem nem vagyok egyedül azzal, aki szerint ez az ötlet rém gyenge.)
Azóta megtudta, hogy egy alak az ő képességeivel és módszereivel bűnözőket végez ki és próbál a nyomára akadni, de egy lépéssel mindig mögötte jár. Talán a kor teszi, vagy a másik dimenzióbeli énje minden tekintetben jobb nála, nem tudni. Egy dolog azonban biztos. Meg fogja találni őt.

 [/b].