A tálcáról utoljára elragadott sült tésztával a kezemben tartok öltözőm felé, hol majd át kívánok vedleni köznapi ruházatomba. Kedvelem a midgardi ünnepi öltözékeket, evégett a mai felvételre is öltönyben érkezék, a műsor idejére viszont e helyen kapék kockás inget és bő szabású pantallót, mik megtelének vala a főzött, sütött vagy nyersességében is terjengős illatú étkek illatozásával. Nnoha szívet melengető emlékeket és gyomrot élénken tartó ízeket idéznek a párlatok, szívesebben ülnék a kormánykerék mögé tiszta felöltőmben, mint konyhaszagú munkaruhámban. Az étkezőből távozva igen lassan haladok, hisz úton-útfélen megállít egy szépítkezős kislány, egy kellékeket hurcibáló munkás vagy egy kameraforgató és záporoznak rám a kérdések. Szívesen válaszolok, hisz kedvelem az itteni népséget és gyakorta bocsátkozék hosszas társalkodásba bármelyikükkel. Süteményem közben elfogya, de zsákomban vala még táp, hogy gyomrom korgása ne legyen zavaró. E helyütt, a Flavor TV csatorna new yorki központjában bizony figyelének rá, hogy illő mértékű étket is itókát vehessünk magunkhoz!
Víg beszélgetéseinket nagy nevetések, azoktól könnyek törülgetése és közben szemek csillogása kísérik és nem csak részemről! Orcámra kiülő mosolyomat szélesre húzá, hogy mind tapasztalt szakemberek, még az ifjoncok is évek óta segédkeznek a televízió műsoraiban fellépők között. Ezt azért is hallom örömmel, mert az Eccentric Eatery, minek első részét forgatánk le ezen az estén, még tíz epizód hosszáig fog húzódni, utána pedig - ha a nézők is éppoly mulattatónak és érdekeket feszítőnek találnak engem, mint asgardi származású nagyvilági iskolai szakácsot - akkor tárgyalásokba bocsátkozandók leszünk a gyártásvezetővel és önálló főzőműsort kaphatok! Ott pedig én az itt tüsténkedő stábot alkalmaznám legszívesebben, hisz panaszom nem lehet rájuk. Kedves és szorgos midgardiak.
Még azokat is ilyennek találám, kik kapcsán rossz vagy nem rossz, de szavakat kimondó nyelvek alvilági üzelmekről regélnek. Szakácstársaim között akad kelta hagyományok szerint kotyvasztó hölgy, a másikuk negyven évesen nyugdíjba ment szumós, ki sportja képviselőinek főz istállónyi adagokat és egy ősemberekre egyáltalában nem hasonlító paleo szakács. Mint megtudám, róla és a beszerzőiről terjengenek oly pletykák, hogy egészen más fajta kalmárkodással is foglalkoznak és erdő-mező képzelgéseket keltő terményeiből egész hajórakománnyi porciókat csempésznek be az országba.
A törvénytelen ügyeket ecsetelő díszletes leányka szavait egy kézlendülettel elhessentém és mondék valami mókásat rá, min kacaga, de megérté, hogy én nem így versenyzek. Társaimat méltó ellenfélnek találom és a fazekakkal, evőeszközökkel és alapanyagokkal övezett sütőfelületek közötti megmérettetésben kívánom őket legyőzni, nem a szóbeszédek csorba kardjával. Megrázom még a kislány vállát és mivel már késő estébe hajlék az idő, kellemetes éjszakát kívánok neki. Indulnék is ételszagú ruhámban az öltöző felé tova, hisz már nem tartóztat senki (a többiek is már csak azért jövének és menének, hogy ivászatba vagy pihenésbe fojtsák a munka fáradalmait), midőn a folyosón áthaladók közepette ismerős ábrázatot pillanték meg. Szakállamat vakarám, hogy kobakomban fény ébredjen, mi felhozza az emlékképet. Ki oly sok évezrede él és oly sok arcot lát nap nap után, mint jómagam, időnként nehézkesen ismeri fel egyiket vagy másikat, főként rövid találkozások után. No lám! A nő hajkoronája nem ilyféle volt, hanem ziláltabb, arca festése folyósabb, hacukája biz nem jöve fel emlékezetem háromezer esztendős kútjából. Nevét első találkozásunkkor nem tudhatám meg, de ökle ízét megismerem és rúgása erejét is. Asgard Oroszlánja ugyan nem tántorodék meg soha és örökké sem, mégis úgy gondolám abban a másik univerzumbéli, oklahomai sokadalomban, hogy egy hölgyike elagyabugyálása vagy harci mozdulatai hárítása helyett inkább segítek kimenteni az embereket a diszkóban támadt tömegverekedés elől. Feldühödött támadóm pedig valahol eltűne a forgatagban.
Ennek öt vagy hat éve már. Én nem tékozlom figyelmemet harag tartására, így most sem összehúzott szemöldökkel vetem pillantásom az asszonyra. Tán rossz időszakában érém azon az estén a tánctéren vagy csak felbőszíté őt egy duhaj ficsúr, ki rádönté serét, netán a rendelt koktélból kimarada a szívószál és még számtalan oka lehete a fénydobáló gömb alatti vadorzásának, minek szemtanúja valék akkor. Spongyát rá! E pillanatban ő egy régi ismerős, ki tán ma egy másik oldalát mutatja meg. Pusztán jelenlétével feléleszté kíváncsiságomat, ezért fültől fülig vigyorra biggyesztem ajakimat.
- Köszöntelek, dicső pajzsszűz! - szólék fennhangon a legendás asgardi harcosnőkhöz hasonlítva a hölgyeményt. - Asgard Oroszlánjának örömére szolgál újra látni orcádat! Mi szél hoza a stúdióba, Táncolva Harcoló?

- No lám, máris örömhírt hozál, hogy szándékaid ez alkalommal békések! Ama borgőzös estén egyáltalán verekedni menél a mulatságba vagy csak rád szakada a tomboló tömeg bőszülése és ütve, rúgva, tán még csípve is kereséd az egérutat? - kérdem kacsintással elegyített mosolyba ágyazva.
Ez nem derüle ki vala, hisz ott nem sokat társalkodék, inkább rendet tevék. Mozdulatai mélyre kerülének emlékezetembe és bizonyos, hogy onnan sosem leszének kiveszendők. Nem túlzék vala a copfos kislánykoruk óta viaskodást tanuló pajzsszüzek rendjének emlegetésével. Sif is elismerné a hölgy tudását.
- Á, ki vala ismerősöd? Már majd mindenkivel megivám itt a szavak pertuját! Némelyekkel poharazgatánk is, de sajnálatomra a stáb nem készíte az asztalra elegendő nedűt.
Nem csupán az arcokat, hanem a neveket is könnyedén be szokám vésni kobakomba, hisz nekem minden lény fontos, kinek mesélhetek és ki hallgatva hallgatja Asgard nemes történeteit. Örömmel tudnám meg, ki lehet közös ismerősünk, aki a villanyosokkal távozék ezen a Holddal éneklő éjszakai órán.
- Én nem oly régiben végzék vala. Itt forgatánk egy új műsorsorozat bevezető adását. Megígérém ugyan, hogy számra závárt teeendő lészek és amíg nem kerül a televízió képernyőjére, őrzöm a titkot, mint az Yggdrasil gyökerei közt alvó sárkány a világfát, de csak néked, ha már ily kedvesen szólál, elmondom: főzőtudákosságunkkal versengénk, egyik kultúra a másikkal. Hexina, a gael boszorkányüstben nagykanállal kavaró, Champlin, az őskori konyha kövön sütő mestere és Koji, a szumóövet szakácskötényre cserélő, ki a ringből visszavonulása óta majd annyit fogya, mint én - paskolom meg immáron lapuló hasamat, mi négyszer ily duzzadó lehete, midőn e harcos asszonyság megrettene tőle.
Úgy vélem, kellő választ adék kérdésére.
- Jer hát, elibém toppanó! Még marada némi elemózsia és tán zamatos brazil rumot is szerzek.
Már tudom is, mivel fogom kiénekelni a szertáros zsebéből a kulcsot, mi megnyitja a rumosüvegek zsugorát. Különleges találkozáshoz rendkívüli itóka illik!
Teljes mellszélességgel a benti helyiség felé tessékelem a hölgyet, mígnem eszembe ötlék valami. Homlokomra csapva kacagást hallatok, hisz elébb megkérdezem ismerőse nevét, ám az övét nem.
- Leányka, mi módon szólíthatlak téged? Egyébiránt pedig hunyjunk szemet a modoros magázás felett, hisz a királyokat és isteneket éppúgy tegezék a halandók, ahogy te is tegezhetsz engem, mint midgardi az asgardit. Attól, hogy ötezer évvel idősebb valék tenálad, még igen fiatalos hév hajtja Volstaggot, a Szálfa Termetűt!