Comedy of Errors

Váratlan látogatóm távozását követően meglehetősen sok időt töltök elmélkedéssel és imával, mire némi megnyugvásra lelek. Tíz perces késéssel észlelem csak, hogy Cessily már üzent nekem a vacsoraidő miatt: szerencsére akadt még egy kis dolga, így nekem sem kell rohannom a készülődéssel. Ha lehet, a szokásosnál is jobban az arcomba húzom a nikábomat, mintha ezzel pótolhatnám a korábbi mulasztásomat. Arra jutok, hogy várakozásképp akár el is indulhatok az étkező felé, hátha lesz alkalmam néhány szót váltani a többiekkel, mielőtt Cessel elvonulnánk a szertartásszerű közös kajálásunkhoz.
Surge már visszafelé tart valamelyik barátnője társaságában, és feltűnően jókedvűen mosolyog rám, mialatt közeledünk egymáshoz.
- Nézzenek oda, Sooraya! - szólít meg, alighogy odaér hozzám. - És én még azt hittem, Elixír jóllakatott.
Hosszan szívom be a levegőt az orromon át, mielőtt válaszolnék, de még így is ingerültebben cseng a hangom, mint azt terveztem.
- Mit mondtál? - Nagyon szeretném, ha ez az egész csak egy félreértésnek bizonyulna, és nem ismételné meg a hallottakat. Vagy, ha legalább nem tenne rájuk még egy lapáttal.
- Ó, nem kell szerénykedni. Hallottam, hogy szegény félmeztelenül rohangált hozzád ki-be. Jellemző, hogy épp a lényeget felejtse a szobájában, nem? - emeli égnek a szemét, majd önelégült mosolyt küld a barátnője felé, ami elég gyorsan meglepett fintorba fordul. Csak a gyorsaságának köszönheti, hogy sértetlen marad; öklöm a tenyerének feszülve áll meg a levegőben, ahogy kivédi a támadásom.
- Egyszer igazán befoghatnád. - Bár azt mondhatnám, hogy megbánom a viselkedésemet, de Norikónak mintha az idegeimen való akrobatika is a szuperképességei közé tartozna.
- Ezt nagyon nem kellett volna[ - érkezik a fenyegető válasz. Azt hiszem, mindketten pontosan tisztában vagyunk vele, hogyan zajlana a következő negyed óra, ha a diáktársaink egy csoportja nem ezt a pillanatot választaná rá, hogy visszatérjen a vacsorából. Surge megadóan engedi le az öklét, ajkain a jól ismert kárörvendő mosolya tűnik fel. - Később találkozunk. - Fordulj fel, válaszolom gondolatban, és kétségem sincs afelől, hogy a tekintetem tökéletesen közvetíti az üzenetet. Végignézem, ahogy elsétál, mielőtt én is továbbindulnék. Cessily már biztosan az ebédlőben vár rám; amíg odaérek, legalább lesz egy kis alkalmam lenyugodni.