Engem könnyű megismerni, nem titkolózom. Nagyon lelkes tudok lenni és ha valamire rápörgök, azt nem engedem el. Mikor valamit elhatározok, azt úgy elkapom, hogy soha nem eresztem! Magyarul nem vagyok feladós típus. Ahogy például eldöntöttem, hogy nem leszek bűnöző és nem is lettem az.  A lelkesedésem ragadós, ezért a hajós csapat nagyon bír, ahogy én is őket.
A hajózás és a tenger, meg a vizek titkai jelentik nekem a nagy szerelmet (mióta Salma-val szétmentünk), úgyhogy ez lett és ez lesz az életem. Mióta láttam azt az aligátornőt, hiszek az összes vízi mesében és legendában. Mindent tudni akarok ezekről. Még én magam is kitalálok újakat és lehet, hogy egy nap kiderül róluk, hogy igazak!
Tele vagyok ötletekkel, szívesen belevágok új dolgokba. A kíváncsiságom miatt már többször kerültem bajba, de a furfangommal mindig kivágtam magam. Azt mondják rám, hogy naiv vagyok, pedig csak szeretek megbízni az emberekben, noha csalódtam már bennük sokszor.
Imádok viccelődni, bohóckodni. Szeretek hülyét játszani akkor is, amikor értem a szitut. Sokat grimaszolok.
Nem vagyok egy irgalmas szamaritánus, nem mondhatom, hogy mindig mindenkin segíteni akarok. Ha épp kell, akkor megteszem, de nem ez mozgat. A barátaimért viszont kiállok.
Az USA-ban még új vagyok, bele kell jönnöm, de biztos, hogy itt is szerzek egy csomó barátot, mint ahogy gyerekkoromban. Nimue és Tao már a cimboráim, ugyanis könnyen barátkozom, nyílt vagyok és közvetlen. Szerelembe is könnyen esem, de könnyen ki is esek belőle. Mikor engem dobnak, az se ráz meg nagyon. Én ilyen továbblépős alkat vagyok, nem búslakodok.
A szüleim sorsa életem csalódása. Apám veszélyes, nem keresem, anyám nem akarja, hogy bejárjak hozzá a börtönbe. Minden hibája ellenére szeretem őt és hálás vagyok neki. Leveleket szoktam írni neki, de nem küldöm el. Jó, végülis magamnak írom őket, igaz. Azt viszont megtanultam a sorsukból, hogy mit akarok az életben és mit nem.
Szeretem az erőmet, mert biztonságot ad. Nem szórakozhatnak velem és jókat lehet bolondozni ezzel a gumitesttel. Igazából többet használom mókázásra, mint hasznosabb dolgokra.

Elasztikus test - Mióta dr. Nathaniel Esqivez kísérletében részt vettem, a testem nyúlós lett. Nagyon nehéz elvágni, vagy úgy megütni, hogy bajom legyen. Nyújthatom nagyon hosszúra, még nem tudom, mi lenne a felső határ, mert 10 méternél tovább sose nyújtóztam. Ha akarom, a fejem lesz hosszabb, ha akarom, a karom. Vagy...haha, bármim.
Nagyjából megtanultam vele sok trükköt is. Mint amikor befőttes gumival lövöldözöl, na, olyat én is tudok. Ezért lett a nevem Csúzli. Lehet engem használni ugródeszkának, de a karommal össze is tudok kötözni bárkit, bármit. Nincs olyan magas polc, amit nem érek el és bármekkora árbocra hamar feljutok.
A legdurvább trükköm, hogy felfújom magam és olyan leszek, mint egy lufi. Innen jön a másik becenevem.

Gyengeség: Mikor vízben vagyok, nem működik a képességem. Még jó, különben azt hiszem, nem tudnék úszni.
A felfúvódós produkcióm után rosszul szoktam lenni és vagy 1 órát kell pihennem.

Fejlődési lehetőség: Jó lenne tárgyakat vagy személyeket is olyan rugalmassá tenni, amilyen én vagyok. Mielőtt megszöktem tőle, Dr. Esquivez azt mondta, fejlődhet ilyen irányba az erőm. Eddig még semmit nem láttam ebből, de minden nap próbálkozom és tudom, hogy egyszer sikerülni fog!

Szegény családba születtem Észak-Mexikóban. Tudom, sok történet kezdődik így, de hidd el, az enyémhez hasonlót még nem hallottál! Szóval mielőtt megszülettem, apámat már lecsukták 35 évre durva maffiaügyek miatt. Helyette anyám volt nekem a példakép. Gondoskodott rólam egyedül is, a takarító munkája mellett még varrt, mindig megtalálta a kedvezményeket, plusz segélyeket, olyan barátokat, akik tényleg bármiben segítettek. Boldog gyermek voltam, mert arra tanított, hogy játsszak, amennyit akarok, de tanuljak is, hogy jobb lehetőségeim legyenek, mint neki vagy az apámnak. Nem jártunk beszélőre a faterhez. Erőszakos volt és olyan körökben mozgott még a börtönben is, hogy inkább el akartuk felejteni. Annyi jobb dolog van, mint narancssárga pizsamás embereket nézegetni bilincsben.
Jött a suli, amit imádtam és engem is imádtak. A gyerekek azért, mert vicces voltam és jó fej. A tanárok azért, mert remekül tanultam és segítettem másoknak is. Volt, hogy én kaptam rosszabb jegyet, mert súgtam annak, aki bukásra állt. Rohangáltam, fára másztam, játszottam a parton a kavicsokkal, rengeteget úsztam, felfedeztem a szegény élet összes szépségét és az igaz barátságokat.
Aztán anyám bepasizott, mikor 10 éves voltam. Vasco bácsi először kedvesnek tűnt. aztán egyre többet kiabált és még verte is anyát. Mint régen apa. Anyát akkor már kirúgták a munkahelyéről, a varrásból meg nem jött annyi pénz, hogy megéljünk, ezért rászorultunk Vasco bácsi segítségére. Nekem nem tetszett, hogy kihasználja anyát és hogy velem is ordibál. Anya azt mondta, hogy talált új munkát a tortagyárban. Addig nem is tudtam, hogy van ilyen a városban. Kértem, hogy hozzon tortát, de sose hozott, hanem otthon sütött. Te értenéd ezt? Mikor Vasco miatt kórházba került, elegem lett. Felidegesítettem a pasast, hogy kikergessen az utcára és mindenki előtt próbáljon megverni. Tudtam, hogy ha ott csinálja, amit a négy fal között, akkor elviszik, mint már sok embert a környékről. Rá is hívták a rendőröket, akik letartóztatták. Soha nem hozták vissza, anyát viszont kihallgatták, hogy mennyit tud a férfi alvilági ügyeiről, amiből sok volt, mint kiderült. Anya nem tudott semmit. Utána békén hagytak.
Később elkezdtem csajozni. A lányok bírták a szövegem, a lazaságom és azt, hogy sose adom fel, amibe belekezdek. Egy Salma nevű csajjal testileg-lelkileg összejöttünk. Sok időt töltöttünk együtt, megismertük egymás családját, baráti körét is. Megint beütött a krach, ugyanis kiderült, hogy tényleg nincs tortagyár a környéken. Anyám valójában egy titkos droglaborban dolgozott, ahova még Vasco bácsi ajánlotta be. Úgy derült ki, hogy őt is elvitték, mert a banda lebukott. Ez megrázott, baromi szarul éreztem magam, de Salma átsegített rajta. Azt mondta, hogy hülye vagyok, mikor közöltem vele, hogy az utolsó Salma-szálba kapaszkodok bele. Kedvelte a hülye vicceimet. A családja befogadott, a tesóival együtt jártunk úszni, meg volt egy kis hajójuk, amivel az apjuk szállítmányozott és gyakran velük tarthattam. Ezt nagyon szerettem, a vizet szelni fantasztikus érzés volt. Ők tengerészek akartak lenni egy nap és ez engem is lázba hozott. Felfedezni minél több helyet, cuccokat vinni oda, ahol a legnagyobb szükség van rá, hajótörötteket menteni, meg mindent, ami ezzel jár. És persze én a legjobb akartam lenni, Szóval valahogy így vészeltem át, hogy sittes szüleim vannak. Új célt találtam. Már nem csak az apámnál akartam jobb ember lenni, hanem az anyámnál is. Mindenkinél!
A sulit jó eredménnyel végeztem el és eddigre már igazi hosszútávfutó alkatom lett, óriási állóképességem, rengeteg energiám. Salma óvónőnek tanult, én hajóztam a tesóival a folyón. Fene tudja, hogyan, de kiábrándultunk egymásból. Többet jártam be anyámhoz, mint amennyit a csajjal beszélgettünk. Mamának még sok éve volt hátra és befordult. Megkért, hogy ne látogassam, mert ez a hely mindenkit megront, aki idejön. Nem akartam elfogadni, de hajthatatlan volt. Többet nem jött ki elém. Megértettem, hogy engem véd és hogy tovább kell lépnem. Azóta csak írok neki, de nem mindig küldöm el. Salma közben összejött egy árva sráccal és akkor lett elegem.
Hallottam valakitől egy ösztöndíj-programról. Valami Nathaniel Esqivez nevű tudós teszteket végez fiatalokon és aki jól teljesít, annak munkát szerveznek az USA-ban. Gondoltam, ott sok a lehetőség és ilyen képzéssel elmehetek hajóskapitánynak is. Nem tudom, ezt honnan vettem. A tudósnál biztos csak lesz pár kérdőív, ügyességi feladat, stb. Ezt benéztem. Elzártak minket és fura gépekkel sugároztak be. Sokan nem élték túl. Aki kibírta, az viszont hihetetlen erőre tett szert. Egy Benito nevű srác nagyon erős szörnnyé változott, Amalia olyan hangokat tudott kiadni, amitől az emberek elvesztették az egyensúlyukat. Én pedig gumiszerű lettem, ellenálló, nyújtható. Esquivez kényszeríteni akart minket, hogy használjuk az erőnket más emberek ellen. Fellázadtunk, egyikünk se akart bűnöző lenni, se kísérleti patkány. A tudósnak nagyon veszélyes fegyverei voltak és semmi se ártott neki, de a laborját tönkretettük, az embereit kiütöttük és megszöktünk.
Én azt mondtam, hogy hajózzunk el innen a francba, messzire, tényleg az USA-ba, amit bekamuztak nekünk. Fellopóztunk egy kereskedőhajóra, elbújtunk a rakomány mögött és át is jutottunk a határon El Paso-nál. Nekem nagyon bejött ez a hosszú vízi út. A többiek nem élvezték ennyire és másfelé akartak szerencsét próbálni. Elváltak az útjaink és én egyedül vágtam neki az Államoknak. Belefutottam egy mexikói bandába. A vezetőjük, Conte megígérte nekem, hogy intéz papírokat, cserébe teljesítsek pár feladatot. Raktáraknál kellett őrködnöm és néha megvédenem az erőmmel az embereit, ha veszélyes üzletfelek jöttek. Kaptam papírokat és dolgoztam velük, de kiderült, hogy droggal és fegyverekkel is üzletelnek. Elküldtem őket valami hülye dumával és felgyújtottam az egész raktárukat, aztán beköptem a bandát a rendőrségen. Sajnos engem is körözni kezdtek, de szerencsére csak Új-Mexikó államban. El tudtam menekülni és azon gondolkodtam, hogy mihez kezdjek? Bűnöző lettem? Mint apám és anyám? Nem! Rossz emberekben bíztam meg, de végül jól döntöttem, hogy feladtam őket.
Átmenekültem a szomszédos államba és ott egy folyóba ömlő csatornakijáratnál fura élményben volt részem. Láttam egy ember nagyságú, két lábon járó aligátort, aki nőies volt. Észrevett és megkergetett, de én gyorsabban futottam. Fogalmam sincs, hogy miféle lény volt ez, de azóta hiszek minden vízi legendában. Meg akarom találni Nessie-t, Lemuria-t, USO-kat akarok felfedezni, meg a Bermuda-háromszög rejtélyét megoldani. És megtanulni az összes tengerészcsomót, meg a felhőkből tudni az útvonalakat és így tovább. Addig menekültem, addig futottam, amíg megismertem Nimue csapatát, amiben hozzám hasonló csodabogarak vannak. Nekik én kellettem, nekem pedig ők. Na, most jönnek a nagy dolgok. Milady Team, vitorlát fel és teljes gőzzel előre! Vúú-hú!