Üdv a Dimenziókapuban! A belépés ingyenes, az utazás addiktív, desztinációnk: a Marvel univerzum. Ölts magadra álarcot, kísérletezz szuperképességekkel, kapcsolódj a kedvenc karaktereidhez, tervezz bűncselekményt, vagy állíts meg egyet. Itt te írod a canont.
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Tovább
Chatbox
» This is Our Life
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
by Eric Brooks Ma 6:21 pm-kor
» The strain I am under
by Cortez Constantine Tegnap 3:00 pm-kor
» Angels can cry
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 7:16 pm
» Take me down to the Paradise City
by Cortez Constantine Pént. Nov. 22, 2024 6:36 pm
» Yoko kódtörője
by Shu Kyoko Pént. Nov. 22, 2024 2:17 pm
» Running from my shadow
by Eric Brooks Csüt. Nov. 21, 2024 12:41 am
» LazyTown Goes Digital
by Eric Brooks Szer. Nov. 20, 2024 11:36 pm
Nincs
Stephen Strange
• doing good for good reasons •
To: Illyana
Abszolút hidegen hagy a reakciója. Ha színházat akarok nézni, akkor majd veszek jegyet a legjobb helyre. Amm, legfeljebb kapok, mert a legutóbbi tetőjavítás is csillagászati összegekbe került...
A költői kérdését pedig ... hagyom költőinek.
Wuhu, szép terítés! Dehogy dőlök be neki. A másik énem is annyira megható volt az elején. Janem. Az energiája tele volt... ürességgel. Valahol érzem az övét is, üresnek mindenképpen.
- És mit jelent számodra a nyugalom? És hogyan ... miben tudod megóvni? - érzem az energiáit, ez még nem jelent semmit. A szándék... az egészen más. A valódi, úgy értem. Bár pont én gyanakszom, akinek a képébe vágták, hogy a legnagyobb veszélyt jelenti az egész univerzumra. Kösszépen a bizalmat, világ!
- Melyikre is gondolsz, egészen pontosan? - mondtam már, hogy mindig is frusztált a pontatlan fogalmazás? Ne csodálkozzon akkor senki, ha a jobb agyféltekét műtöm a bal helyett...
Illyana Rasputin
• doing bad for good reasons •
do we know each other?
Ha a drámai felütéséből nem találtam volna ki, most már biztosra vehetem, hogy ellenőrző jelleggel érkezett hozzám. Unott türelmetlenséggel sóhajtok fel - tudatában vagyok a hírnevemnek -, és arra is szakítok időt, hogy megcsodáljam feketére lakkozott körmeimet, míg a varázsló kifejti ittléte pontos okát.
- Tudod, én is hallottam rólad egyet s mást - szólalok meg végül egy rövidebb szünet után. - Vagy egy másik Strange volt az, aki belebolondult a Darkholdba és kinyírta az egész univerzumát? - tűnődöm hangosan. Több variánsával is összehozott már a sors, mialatt a lelkem visszaszerzésén dolgoztam, de persze egyik sem volt akkora csődtömeg, mint könyves Strange. Öt méterről is felismerném a látványát a vérben forgó szemeivel. Ironikus, hogy éppen ehhez a Dokihoz nem volt még szerencsém, aki láthatóan a saját világunk felett őrködik.
Ahogy mondom: a mi világunk.
- Sajnálom, hogy ilyesmit kell közölnöm veled, de a te világod alighanem az én világom is. Nem tervezek vele semmi többet, mint bármelyik másik X-tag: nyugalomban élni és megóvni, ha szükséges. - Olyan mellékesen teszem hozzá, mintha egy pillanatra is el tudnám felejteni, hová tartozom. Hogy kiknek tartozom hűséggel és odaadással. Az X-Meneknél végzett munkám az egyetlen módja annak, hogy jóvátegyem a Darkchildként elkövetett bűnöket, ami mindenek előtt szándékomban áll... még ha nem is egyszerű a visszatérés.
- Ha már itt tartunk, pontosan hol voltál, mikor az itteni démonok elözönlötték New York utcáit? Jól jött volna a segítséged. - Annyira, hogy talán bele sem haltam volna a visszatoloncolásukba.
- Tudod, én is hallottam rólad egyet s mást - szólalok meg végül egy rövidebb szünet után. - Vagy egy másik Strange volt az, aki belebolondult a Darkholdba és kinyírta az egész univerzumát? - tűnődöm hangosan. Több variánsával is összehozott már a sors, mialatt a lelkem visszaszerzésén dolgoztam, de persze egyik sem volt akkora csődtömeg, mint könyves Strange. Öt méterről is felismerném a látványát a vérben forgó szemeivel. Ironikus, hogy éppen ehhez a Dokihoz nem volt még szerencsém, aki láthatóan a saját világunk felett őrködik.
Ahogy mondom: a mi világunk.
- Sajnálom, hogy ilyesmit kell közölnöm veled, de a te világod alighanem az én világom is. Nem tervezek vele semmi többet, mint bármelyik másik X-tag: nyugalomban élni és megóvni, ha szükséges. - Olyan mellékesen teszem hozzá, mintha egy pillanatra is el tudnám felejteni, hová tartozom. Hogy kiknek tartozom hűséggel és odaadással. Az X-Meneknél végzett munkám az egyetlen módja annak, hogy jóvátegyem a Darkchildként elkövetett bűnöket, ami mindenek előtt szándékomban áll... még ha nem is egyszerű a visszatérés.
- Ha már itt tartunk, pontosan hol voltál, mikor az itteni démonok elözönlötték New York utcáit? Jól jött volna a segítséged. - Annyira, hogy talán bele sem haltam volna a visszatoloncolásukba.
Stephen Strange
• doing good for good reasons •
To: Illyana
Mondtam már, hogy szeretem a meglepiket? Janem. Annyira nem. Azt érzékeltem, hogy az illető nem az én dimenziómban van. Várhattam volna, míg visszagaloppozik az én dimenzióba. Csakhogy a hatásos belépőkért élek. Meg haltam is.
Meg most már annyira nem. Nyugalmat azonban csak időlegesen szeretek tudni magam körül. Sem az elmém, sem a jellemem nem a nyugalomra van képezve.
A portálon átlépve Köpeny máris egy szintbe hoz azzal, akihez érkeztem. Egymáshoz szoktunk. Várom a támadást, jelét ugyan nem adom, de az éberségem egyből még magasabba ugrik, ahogy még töményebben érzékelem az itteni energiát.
- Hogyne. - a nevem, hogy mit csinálok, meglehet. De hogy tudni, ki vagyok? Még én is csak ismerkedem magammal (és a határaimmal...)
- Elég sokfélét rebesgetnek rólad. - a tettekben jobban hiszek. És nem szeretném, ha olyan tettei lennének, melyek veszélyt jelentenének a világomra.
- Engem azonban az érdekel, jelentesz-e veszélyt arra a világra, vagy bármely másikra, amely az én világomat veszélyeztetné, ha te ott, vagy az én világomban teszel valamit. Volt már tapasztalatom világok egymásra hatásában, - jah, mert én okoztam. Meg a párhuzamos valóságbeli éneim. - és ezeket elkerülni akarom.
Csak akkor ereszkedek le a talajra, ha ő is leérkezik, ha nem, akkor csak mellé lebegek a lépcsőn, megállva mellette.
- Milyen terveid és szándékaid vannak a világomban? - még csak véletlenül sem úgy kérdezek rá, hogy a világommal. Nem-nem. Az áldozat szerepet másokra hagyom. Dormammut is kihajítottam a világomból, őt is ki fogom, szándékától és tetteitől függően.
Érzékelem az új, vagy újraalkotott kapcsolatot a lelkével. Nem walk-in érzésem van, hiszen azok energiája egészen más.
Illyana Rasputin
• doing bad for good reasons •
do we know each other?
Tudtam, hogy ez lesz. Alig több, mint egy hétre teszem ki a lábamat, és már démonlázadásokat szítanak. Hát nem hagytam itt nekik elegendő játékszert? Nem csaponghattak eleget büntetlenül? Annyi időt töltöttem fegyelmezéssel, hogy most másra sem vágyom, minthogy végre kinyújtózhassak a trónomon.
Bár azt mondhatnám, hogy nehéz volt visszatérnem ide; hogy jobban féltem a frissen visszakapott lelkemet a dimenzió rám gyakorolt hatásától, mint amennyire vágyódom utána. Hogy nem élvezem az irántam táplált rettegésüket, a nyers gonoszságot, ami körbelengi ezt a helyet. Az az igazság, hogy egyszerűbb itt lenni. Valahol, útközben a Limbo vált az elsődleges otthonommá. A dimenzió minden egyes lakója velejéig romlott - akárcsak én -, ezért nincs rajtam a folyamatos nyomás, hogy olyan legyek, amilyennek mások szerint lennem kéne. Éppen ellenkezőleg, itt egyedül én diktálom a szabályokat.
És nem hívtam magamhoz látogatókat.
Felegyenesedek ülő helyzetemben, ahogy pár lépcsőfokkal a trónszékem alatt egy portál tűnik fel. Azonnal felismerem a varázslót, aki előlép belőle, habár ez az első alkalom, hogy ebben az univerzumban találkozunk. Nos, szigorúan véve talán az első alkalom, hogy találkozunk egyáltalán. Nehéz megmondani. Tekintetem alig titkolt gyanakvással fut végig a vonásain, hogy aztán lejjebb, Agamotto szemén állapodjon meg.
- Tudom, ki vagy. - A székemből ugyan felkelek, de csak pár lépést teszek felé. - Mit szeretnél tudni? - És miért kéne válaszolnom bármire is? - sugallja a hanghordozásom.
Bár azt mondhatnám, hogy nehéz volt visszatérnem ide; hogy jobban féltem a frissen visszakapott lelkemet a dimenzió rám gyakorolt hatásától, mint amennyire vágyódom utána. Hogy nem élvezem az irántam táplált rettegésüket, a nyers gonoszságot, ami körbelengi ezt a helyet. Az az igazság, hogy egyszerűbb itt lenni. Valahol, útközben a Limbo vált az elsődleges otthonommá. A dimenzió minden egyes lakója velejéig romlott - akárcsak én -, ezért nincs rajtam a folyamatos nyomás, hogy olyan legyek, amilyennek mások szerint lennem kéne. Éppen ellenkezőleg, itt egyedül én diktálom a szabályokat.
És nem hívtam magamhoz látogatókat.
Felegyenesedek ülő helyzetemben, ahogy pár lépcsőfokkal a trónszékem alatt egy portál tűnik fel. Azonnal felismerem a varázslót, aki előlép belőle, habár ez az első alkalom, hogy ebben az univerzumban találkozunk. Nos, szigorúan véve talán az első alkalom, hogy találkozunk egyáltalán. Nehéz megmondani. Tekintetem alig titkolt gyanakvással fut végig a vonásain, hogy aztán lejjebb, Agamotto szemén állapodjon meg.
- Tudom, ki vagy. - A székemből ugyan felkelek, de csak pár lépést teszek felé. - Mit szeretnél tudni? - És miért kéne válaszolnom bármire is? - sugallja a hanghordozásom.
Stephen Strange
• doing good for good reasons •
To: Illyana
Nagyot sóhajtva hümmentettem egyet, mielőtt megmozdultam volna. Vannak dolgok, amik csak akkor érdekelnek, ha érdemben jelentenek nekem valamit. S létezik egy iskola, amelyet szemmel tartok. Vannak határok, melyeket nem lépünk át, de majd pont én leszek híres arról, hogy be is tartom. Lényegében mégis. Mivel részemről az iskola vezetőjével való beszélgetés a nem egyezik bele, hogy megnézzem őt magamnak, nem igazán tartozik rá, s nem veszem magamra valós értékkel. Aki mágiát használ, az a mi területünk, amivel az iskola vezetője is tisztában van. A kíváncsiság mellett mindig ott van a veszély feltérképezése, ezzel a világgal kapcsolatban.
De szeretem a teszteket is. Annyira nem. Most mégis megteszem. A legnagyobb élvezettel helyeztem volna el mágikus jeleket, melyeket csak mi látunk, aztán mágikus tárgyakat, amiket mi veszünk észre. Nagyon élveztem volna.
Csakhogy jobban szeretem az olyan belépőket, amelyek ... hatásosabbak.
Így előzményként felmérem, merre lehet, s portált nyitok a közelében, hogy azon átlépve, máris kihagyjuk az olyan részletkérdéseket, amelyeket small talknak neveznek, és rettenetesen untatnak.
- A nevem Doctor Strange és volna pár kérdésem.
Ajánlott tartalom
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.