Tűnődve vonom fel bal szemöldökömet Cessily kívánsága hallatán. Persze, egy szóval sem mondom, hogy ne lenne megoldható…  A csajos kiruccanásnál minden esetre megvalósíthatóbbnak hangzik, tekintve, hogy az egyetlen bevételi forrásom kimerül a wakandás ösztöndíjban. Azt pedig mégsem hagyhatom, hogy mindent ő fizessen.
Viszont halál komolyan és fenntartások nélkül gondoltam, amit az ünneplésről mondtam: ha ez a vágya, megtalálom a módját, hogy véghez vigyem.
- Tökéletesnek hangzik – mosolygok rá. – Már csak egy privát jacuzzi és szaunakabin hiányzik a felsorolásból. – Hogy őszinte legyek, eddig még csak filmekben láttam ilyesmit, de nem is tudnék elképzelni tökéletesebb alkalmat az első wellnesses élményemre, mint amilyen a közös kiruccanásunk lenne.
- Remélem tudod, hogy miattam nem kell menteset innod – teszem hozzá szigorúan. Hozzászoktam már, hogy én legyek az egyetlen józan a társaságban, de ha nem így lenne, sem kívánnám el senkitől, hogy miattam visszafogja magát.
- Bánt valami? – kérdezem halvány aggodalommal a hangomban. Nem tudnám megmondani, mi az, ami nem stimmel: a hanghordozás és a mosoly is rendben van, valami mégis nyugtalanít Cessily tekintetében. Azt hiszem, túlságosan is régóta ismerjük már egymást ahhoz, hogy bármi elkerülje a figyelmemet.
Elvigyorodok a magyarázatán. Tök véletlen, de mintha engem is pontosan így húzott volna bele a tervébe.
- Ez egészen biztos – felelem tárgyilagosan. Egyébként nem hiszem, hogy a tantestületből bárki is ellenezné a kezdeményezést, de az biztos, hogy szoros ellenőrzés alá akarnák vonni.
- Úgy a biztos, ha bevonunk egy hozzáértőt – bólintok beleegyezőn, mikor Nightcrawlert említi. Biztos neki is jót tenne egy olyan program, ami újra közelebb hozza őt a közösséghez. Nehéz lehet ennyi kihagyott év után visszatérni a suliba.
Szinte már mulattat, milyen könnyedén kitalálja, hogy Laurie felelős a csendes bosszúságom miatt. Nem kéne meglepnie, elvégre nem én vagyok az első, sem pedig az utolsó, aki ki van szolgáltatva a feromonjainak.
- Nem tehet róla – veszem a védelmembe automatikusan, és komolyan is gondolom. Csak bár több időt töltenének a kiképzésével, hogy megtanulja kikapcsolni a képességét. – És figyelmeztettek is rá, mielőtt átköltöztették volna hozzám; egy szavamba kerülne, hogy áthelyezzék valamelyikünket. – Persze, maga a figyelmeztetés szükségtelen volt, hiszen azóta köztudott a képességének árnyoldala, mióta először kapott szobatársat. Talán ez az oka, hogy még nem futamodtam meg: nem akarok a sokadik ember lenni, aki lemond róla.
- De bizonyos képességek ismertetését valóban nem szabadna az ilyen különleges esetekre tartogatni.
Annyi kérdéssel bombáz gyors egymásutánban, hogy lassan nekem is kell egy jegyzettömb, ahová rögzíthetem őket.
- A menzás menü megtervezése kivitelezhetőnek tűnik – jutok szóhoz egy örökkévalósággal később. – Esetleg megadhatnánk, milyen alapanyagok állnak hozzá rendelkezésre, így nem őrülnének meg teljesen. Mi a baj az ajándékcuccokkal? – Én imádok mindent, ami el van látva az X-logóval, csak kevés alkalom van, mikor hordhatom őket. – Elég nagyvonalú lenne, ha mondjuk egy személyre szabott ruhadarabot rendelhetnének. – Fogalmam sincs, ebben ki lehetne a segítségünkre – de hát éppen ezért vagyunk jó csapat. Cessilynek biztos akad majd ötlete a kivitelezéshez.
- Ami pedig a csapatok nagyságát illeti, szerintem legfeljebb ötösével lenne célszerű felosztani őket, hogy nagyobb eséllyel tudjanak érvényesülni. – Attól is függ persze, hogy a már meglévő X-ek milyen arányban vesznek részt ezeken a programokon és hányan vállalkoznak még a lebonyolításra. – Mi alapán osszuk majd fel őket? – Átlagos emberek között talán működne az, hogy véletlenszerű csapatokat alakítunk ki, jelen esetben viszont elég nagy az esélye annak, hogy valamelyik csapat aránytalan előnyhöz jusson.
- Mit értesz buddy rendszer alatt? – kérdezek vissza érdeklődve.
Kíváncsian hegyezem a füleimet, amint a konyha felé közelítünk. Nem azt mondom, hogy minden X-es szent, de azért viszonylag ritkán hallani segélykiáltásokat (vagy valami hasonlót) a közös helyiségekből. Karomat még mindig Mercury karjába fűzve gyorsítok a lépteinken, ahogy világossá válik, valaki szorult helyzetben van.
Ahogy kibontakozik előttünk a konyha csendélete, mindjárt értelmet nyer a kiszűrődő hangzavar. A lehető legszigorúbb arckifejezésemet öltöm magamra, ahogy a karjaimat kiszabadítva csípőre teszem a kezeim.
- Hogy ti milyen rosszcsontok vagytok! Gyertek csak le onnan! – Sosem találkoztam még szemtől szemben a Bamfokkal, de most egyből rájuk ismerek. Már értem, miért tekintik őket Nightcrawler miniatűr másainak.
Természetesen hidegen hagyja őket a dorgálásom, az egyikőjük még nyelvet is ölt rám, miközben folytatja a szendviccsel való labdázást. Éppen rosszallóan ingatom a fejem, mikor Cessily felém fordul.
- Mindenképp mélyvízbe érkeznek majd, de én bízok benne, hogy megkönnyíthetjük nekik – válaszolom megnyugtatónak szánt hangon.
Nevetnem kell a kicsi Bamfok arckifejezésén, mikor Cessily egyetlen mozdulattal megragadja a szendót, hogy visszaadja a gazdájának. Láthatóan nincsenek hozzászokva, hogy méltó ellenfelükre akadjanak.
- Én a helyedben nem aludnék itt a következő egy hétben – kuncogok fel.

Egyetértően bólintok: pontosan erről van szó, jobb felkészülni! Szerencse, hogy nem tartja számon az egyetemi félévek szokásos rendjét, így nem is hangzik gyanúsnak, hogy három hónappal előtte már tanulással töltöm a szabadidőmet.
Olyan kevés feladat jutott a csapatunkra az elmúlt hetekben, hogy már az összes könyvemet kiolvastam, amit a következő három hónapban terveztem; a napi edzés kvótámat minden nap többszörösen kimerítettem és több idegen szakos órának voltam már a vendéghallgatója, politikától a biológiáig. Nem tudom, mi lett volna a következő lépcsőfok, ha Cessily nem rángat ki ebből az állapotból.
- Ötszázezer feliratkozó? Ezt mindenképp meg kell ünnepelnünk! - mosolygok rá őszinte örömmel. - Csak mondd, minek örülnél a leginkább, és én intézkedem. - Tudom, hogy ha az én sikeremről lenne szó, ő mindent megtenne annak érdekében, hogy a tökéletes módon adózzunk az alkalomnak. Én is ki szeretnék tenni magamért.
Remek dolog lehet rábukkanni egy olyan szenvedélyre, amivel feltöltődhet és eredményeket érhet el, közben hasznosan töltve az időt, még akár egy kis pénzt is keresve. Nekem is valami hasonlóra lenne szükségem... Nos, főként az utóbbira. Lévén, hogy a muszlim nők számára nem támogatott egyedül utazni és férfiak között dolgozni, vagy ha már itt tartunk, tulajdonképpen bármilyen interakcióba lépni velük, hacsak nem húznak gyűrűt az ujjunkra, nem marad túl sok választási lehetőségem.
- Nehéz lenne nem támogatni - mosolygok vissza rá, majd eltűnődöm egy pillanatra. - Jól érzem, hogy a professzor még nem tud az ötletedről? - Nem mintha bármi is huzamosabb ideig titokban maradhatna előtte.
A múltam felidézése némiképp megnehezíti, hogy praktikus szempontból vegyem sorra az intézetben átélt első tapasztalataimat. Eleinte kételkedem benne, hogy bármilyen hasznos ötlettel szolgálhatok Mercury számára, azonban újból fellelkesülök a projektünk iránt, mikor lecsap a technológiával kapcsolatos ötletemre és jegyzetelni kezd.
- Igen, és ott van a Feketerigó is: tarthatnánk rajta egy idegenvezetést, a pilóta fülke megfelelő elzárásával. - Oké, lehet, hogy ez az ötlet már túl meredek ahhoz, hogy engedjék megvalósulni.
Nevetnem kell, mikor elkezdi sorolni a potenciális figyelmeztető táblákat a társaink számára. Hazudnék, ha azt mondanám, nekem nincsenek ötleteim a témát illetően, de helytelennek érződne becsatlakozni a többiek kifigurázásába. Egyébként sem jutnak eszembe ilyen elmés, vicces, ezzel együtt mégis ártatlan becézések, mint inkább: érzelmeket manipulál, megközelíteni csak saját felelősségre! Azt hiszem, túlságosan is ki vagyok élezve a szobatársamra. Pontosabban a szokására, miszerint kontrollálatlanul rám zúdítja a képessége nem kívánt mellékhatásait.
- Jobban belegondolva nem vagyok benne biztos, hogy mindenki szeretné felvállalni a sajátját. - Vagy készen áll rá, hogy így tegyen.
Még vetek egy lopott pillantást a Cessily által felfirkantott üzenetre, mielőtt elindulnék utána a kijárat felé. Nem okoz csalódást. Arcomon féloldalas mosollyal követem őt.
- Igazad van. - Annyira megszoktam már a terepet, hogy egészen megfeledkeztem róla, milyen volt a tájékozódás az első itt töltött hetemben. - Esetleg készíthetnénk egy leegyszerűsített térképet, amin meg vannak jelölve a legfontosabb tantermek és közösségi terek - vetem fel az ötletet. Ehhez még rajztudás sem kell: elég, ha szerzünk a könyvtárból egy tervrajzot, amit lemásolhatunk, aztán már csak fel kell dobnunk némi színnel és ábrával, hogy könnyen emészthető legyen.
- Ami pedig az ismerkedéssel való kombinálást illeti... Mit szólnál egy nyomkeresős játékhoz? - Ha igazán népszerű programot akarnék javasolni, szóba kerülhetne a szabadulószoba is, de attól tartok, nem lenne túl biztonságos egy légtérbe zárni a tapasztalatlan újoncainkat. Ki tudja, hogyan reagálnának magára a bezártságra. Vagy egymásra a zárt terekben. - A csapatmunka összehozza az embereket. Főleg, hogyha tétje van. Alkothatnának több csapatot is, és az nyerne, aki először megfejti a rejtélyt.
Elfogadom a felém nyújtott karját, nem is árt, ha magunkra öltjük az ártatlan diákok álcáját.
- Ó, azt hiszem, nem igazán voltam kapható körbevezetésre. Mire pedig meggondoltam magamat, már senki sem ajánlotta fel. - Vállat vonok, végül is elég nagy itt a forgalom ahhoz, hogy senki se maradhasson sokáig új lány vagy új fiú.

Ha a csapatunk fiútagjai itt lennének, bizonyára most jönne el az a pont, ahol fejvesztve menekülnek Cessily elől - az üdvözlésébe ugyanis annyi öröm vegyül, hogy ha eddig csak gyanakodtam rá, innentől kezdve nincsenek kétségeim afelől, hogy fárasztó néhány órának nézek elébe. Persze, erősen rácáfol a belső szenvedésemre az arcomon szétterülő mosoly. Mint azt a mellékelt ábra alapján ő is nagyon jól tudja, nincs az az őrült ötlet, amiben ne támogatnám.
Azért csak óvatosan közelítem meg a széket, amit kihúzott számomra. Míg ő elbűvölően rebesgeti felém a pilláit, én sokat sejtő, sanda pillantásokat vetek rá a szemem sarkából, mintha legalábbis attól tartanék, hogy egy beélesített bomba várja, hogy kényelembe helyezzem az előkelőségem.
- Minden rendben. - A szűkszavú válasz csípőből érkezik, és azt sem mondanám, hogy a felspannolt állapota az oka a visszafogottságomnak. Utólag mégis észreveszem magamat, és egy apró köhintést követően meg is próbálok emelni a kommunikációs színvonalamon: - Kicsit előrehoztam a vizsgákra való felkészülést, mert tudod, mi van, ha hirtelen mutánsok árasztják el New Yorkot vagy ilyesmi. - Megvonom a vállaimat, hiszen ez egy olyan eshetőség, ami bármikor bekövetkezhet, és szó sincs róla, hogy ne találtam volna magamnak a tanulásnál jobb programot. - Veled mi a helyzet?
Közben elhelyezkedem a széken, nem is robban fel alattam, amit lehet, hogy még sajnálni fogok a közeljövőben.
Sosem találtam volna ki, hogy a gólyáknak szeretne üdvözlőpartit tartani, de nem is kellene meglepődnöm ezen: olyan kedves kezdeményezés ez, ami csakis neki juthatott eszébe. A vonásaim egyetlen pillanat alatt lágyulnak el a nikábom mögött.
- Dehát ez remek ötlet, Cess! - adok hangot az újonnan feltámadt lelkesedésemnek. Máris elgondolkozok rajta, miben lehetnék a legnagyobb segítségére. Sosem tartottam magamat igazán vicces vagy kreatív típusnak - habár másokban mindkét tulajdonságot értékelem -, a feladatok kiöltéséhez pedig mindenképp szükség lesz ezekre a vonásokra. A könyvtárt elborító nagy halom holmit elnézve azonban feltételezem, hogy máris akadt egy-két ötlete.
Kissé visszavesznek a lendületemből a nekem szegezett kérdések, láthatja is rajtam, hogy hosszú ideig nem találom a megfelelő szavakat. Nem könnyű visszagondolnom arra az időszakra, hiszen alig néhány hét leforgása alatt szabadultam ki a többéves fogságomból, ismerkedtem meg az X-menekkel és hagytam el az országomat, hogy egy teljesen más kultúrában kezdjek új életet. A legnagyobb segítség az lett volna, ha hírt kapok a családomról, bár a hírek természetétől függően könnyen lehet, hogy azonnal vissza is fordultam volna.
- Minden iszonyúan modernnek tűnt - jut eszembe végre egy olyan gondolat, ami alkalmas a megosztásra, még ha továbbra sem túl általános. Az ideköltözők többsége azért találkozott már előzetesen a modern technológia vívmányaival. - Azon kívül időbe telt, mire rájöttem, ki miért viselkedik úgy, ahogy: hiszen sok esetben nem egyértelmű, milyen képességekkel bírunk, és mi az, ami esetleg átlépi a komfortzónánkat vagy bántónak hat. Főként, mivel annyiféle helyről és élethelyzetből érkezünk. Valami ismerkedős játék biztosan jól jönne, hogy ezek a kérdések már az elején tisztázódjanak.

Tíz perccel az asztalom rendbetétele után még mindig a tananyagból kiragadott véletlenszerű szakkifejezések és fogalmak visszhangoznak a fejemben, mint régi ismerősök berögződött szófordulatai. Mindössze ennyi időmbe telt ugyanis, míg minden addigi tevékenységemet félbehagyva a közösség előtt is prezentálható állapotba hoztam magamat, hogy elinduljak Cessily elé a könyvtárba. Nem is választhatott volna megfelelőbb alkalmat a megkeresésemre: borzasztóan szükségem volt már egy kis változatosságra.
Persze sejtem, hogy közel sem olyan égető a dolog. Ennyi év barátság után megtanultam már dekódolni Mercury üzeneteit - jobban, mint bármelyik csapattársamét -, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez is van olyan jó módja a pihenésnek, mint bármi más, ha közben távol maradhatok a jegyzeteimtől.
A helyiségbe lépve hamarabb észreveszem a hozzám legközelebbi asztal teljes hosszán elnyúló rakományt (hogy érzékeltessem, egy focicsapat is elférne körülötte), minthogy megpillantanám Cesst. Némiképp elbizonytalanít, amikor az egyik szatyor mélyéről egy flitteres parti kalapot látok kivillanni. Azt hiszem, ha nem rejtené nikáb az arcomat, most akkor sem fedezhetne fel rajta több érzelmet a sztoikus belenyugvásnál. Lehet, hogy nem is olyan soká még újfajta hasznát veszem majd a szenvedésem palástolásához. Én, a partik és a velük járó tömeg nem igazán vagyunk kompatibilisek egymással.
De korai még bármilyen következtetést levonni - segítő szándékkal érkeztem.
- Szia! - köszöntöm mosolyogva. - Elárulod, miről van szó? Valakinek szülinapja lesz? - Úgy tudtam, nem igazán van oda a szülinapokért, viszont nem csodálkoznék rajta, hogyha valamelyik fiú (főleg Kevin vagy Julian) kedvéért mégis kivételt tenne.